A roham megszervezése 9
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Ukrajna a forradalomig az oroszországi szén- és vasipar legfőbb területe volt. Mezőgazdasága százmillió púd számra szállította a gabonát nemcsak a központi Oroszországnak, hanem a kivitel számára is. Ukrajnának hatalmas mezőgazdasági termékeket feldolgozó ipara volt.
Az imperialista háború alatt Ukrajna volt a délkeleti és román front legközelebbi mögöttes területe. Az 1916—1917-es években ezeken a frontokon játszódtak le a legfontosabb hadműveletek.
A bolsevik párt előtt rendkívül fontos feladat állt: előkészíteni Ukrajnában a fegyveres felkelést, amely megkönnyítené a proletárdiktatúra első lépéseit központban. Éppen ezért a bolsevik párt Központi Bizottsága különös figyelmet fordított Ukrajnára.
A bolsevik párt Központi Bizottsága Ukrajnába, a Donyec-medencébe K. J. Vorosilovot küldte, aki 1905-ben vezette a Donyec-medencében a forradalmi harcot.
A központi bolsevik sajtó mindenben segítette az ukrán bolsevik lapokat. A harkovi „Proletár” nevű újság kapcsolatba lépett a moszkvai „Szociáldemokrát” című lappal és annak szerkesztőjétől, M. S. Olminszkitől, rendszeresen kapott útmutatást és anyagot.
A Kornyilov-lázadás szétverése az ukrajnai forradalom fejlődésében is fordulópontot jelentett.
Harkov, Jekaterinoszláv, Kiev munkásai, a Donyec-medence bányászai fegyvert követeltek.
A Kornyilov-lázadással kapcsolatban a harkovi bolsevik bizottság felhívást intézett a munkásokhoz, melyben fegyverbe szólította őket:
„Azonnal fel kell fegyverezni a munkásokat! Soha még forradalom szavakkal nem győzött.
A forradalom védelmének élén a proletariátus fog állni és áll is már.
A proletariátust haladéktalanul fel kell fegyverezni a városban lévő fegyverkészletből. Az idő nem vár. Éljen a munkások Vörös Gárdája!”
Fegyverekért Tulába küldtek delegátusokat.
A bolsevikok nem riadtak vissza azoktól a nagy nehézségektől, amelyek a munkások tömeges felfegyverzésével együtt jártak. E cél érdekében minden lehetőséget kihasználtak.
A harci osztagok felfegyverzésére még oldalfegyvereket is használtak. A munkások maguk készítették a szuronyt puskáikra. Boldog volt, akinek valamiféle fegyvere volt. A kiképzést sorozatosan kellett végezni, mert két vörösgárdistára egy puska jutott.
A Donyec-medencében hatalmas munkát fejtett ki K. J. Vorosilov. A februári burzsoá demokratikus forradalom Vorosilovot Petrográdon érte.
A Donyec-medence bányászai nem egyszer fordultak a Központi Bizottsághoz azzal a kéréssel, hogy adják nekik vissza Vorosilovot. A bolsevikok pártja, tekintettel a Donyec-medence roppant forradalmi jelentőségére, engedélyt adott Vorosilovnak, hogy Lugánszkba menjen. Vorosilov, régi kapcsolataira támaszkodva, már jóval a Kornyilov-lázadás előtt a bolsevikok várává tette Lugánszkot. A júliusi események után gyűlést rendezett a petrográdi proletárokkal való szolidaritás kifejezésére. A forró júliusi napon a város minden részéből tódultak a Preobrazsenszkij-tér felé a munkáscsapatok „Le az ellenforradalommal!”, „Éljen a munkások, parasztok és katonák hatalma!” feliratú zászlókkal.
A tér felé haladva a tüntetők egy kozák századba ütköztek, amelyet Katájev ezredes, a lugánszki helyőrség parancsnoka vezetett. A kozákok átengedték a tüntetőket és némán követték a munkásokat a térre. Megkezdődött a gyűlés. Mihelyt a tribünön egy bolsevik jelent meg, Katájev ezredes intésére a kozákok lármát csaptak, kiabálni kezdtek. A kozák század mellett álló mensevikek soraiból kiáltások hangzottak:
„Elég volt a bolsevik demagógiából!”
A bolsevik szónok után az ideiglenes kormány kerületi biztosa, Nyeszterov, lépett a tribünre. Ez a rágalmazó demagóg egészen 1917 júniusáig ravaszul el tudta érni azt, hogy egyidejűleg az ideiglenes kormány biztosa, a társadalmi bizottság elnöke és a szovjet elnöke lehetett. De Vorosilov kampányt indított ellene s ennek eredményeképpen röviddel azelőtt Nyeszterovot kikergették a szovjetből. Most a kozákok védelme alatt próbálta megnyerni a munkásokat. De a munkások nem hallgatták végig Nyeszterovot. „Le az árulókkal!” — kiáltották. Kiabálás, nevetés, füttyszó közepett lehúzták ezt a menseviket a tribünről.
És a tribünön megjelent Vorosilov. Támadta az ideiglenes kormányt, leleplezte az eszerek és mensevikek árulását a júliusi napokban. A mensevik csoportból újra dühödt kiáltások hangzottak fel. A mensevikekhez csatlakoztak a kozákok. A lárma nőtt. Vorosilovot nem hagyták szóhoz jutni. Ekkor Vorosilov lassan lelépett a tribünről és határozott léptekkel elindult a mensevikek és kozákok csoportja felé. Követték a felfegyverzett munkások. Felhangzott Katájev ezredes vezényszava: „Készülj!”
A kozákok kardot rántottak, de nem tudták magukat rászánni, hogy Vorosilovra vessék magukat. Ebben a percben kettévált a munkások sora és lövésre emelt fegyverrel egy bolsevik katonacsapat lépett elő. A katonák „Éljenek a szovjetek!” kiáltással nyomultak a kozákok felé. A kozákok megfordították lovaikat és elvágtattak. Utánuk futottak a mensevikek és eszerek. A gyűlés tovább folyt. Estefelé a munkások és katonák egyhangúlag megszavazták a minden hatalmat a szovjetek számára követelő bolsevik határozati javaslatot.
Azokban a napokban, amikor a Kornyilov-felkelésről még csak homályos hírek jutottak Lugánszkig, Vorosilov fáradhatatlan volt. Augusztus 27-én fellépett a katonák gyűlésén. Ugyanaznap este hatalmas gyűlésre hívta össze a munkásokat és katonákat. Augusztus 28-án a Hartmann-gyárban összegezte a munkásközönség előtt a forradalom hat hónapjának eredményeit.
„Az élet megmutatta, hogy a bolsevikok a forradalmi proletariátus egyetlen pártja, mely helyesen értékelte az ország helyzetét és a forradalmunkban működő erőket”.
Mihelyt a Kornyilov-kaland első hírei megjöttek, Vorosilov forradalmi bizottságot alakított. A bizottság parancsára még aznap éjszaka letartóztatták a helyőrségi tiszteket és a volt magasrangú cári hivatalnokokat. A bizottság az összes hivatalokba elküldte politikai megbízottait. Ezeknek az volt a feladatuk, hogy a munka rendes menetét biztosítsák és minden szabotálási kísérletet megakadályozzanak.
Augusztus 30-án a lugánszki helyőrség összes csapatai gyűléseket tartottak. Az egész katonaság a bolsevikokat támogatta és kijelentette, hogy kész felvenni a harcot Kornyilov ellen. Ugyanaznap a csapatok új parancsnokokat választottak a katonák sorából. Az egyik újonnan választott parancsnok megjelent Vorosilovnál és értesítette, hogy a katonák felvonultak a bizottság elé, hogy kifejezést adjanak a forradalom iránti hűségüknek. A bizottság tagjai kiléptek az erkélyre. A katonák zárt sorokban vonultak el a Népház előtt, ahol a bizottság helyiségei voltak, s mennydörgő „hurrá”- kiáltásokkal válaszoltak Vorosilov üdvözletére.
Hogy a helyőrségi csapatok átpártoltak a forradalom oldalára, annak nagy jelentősége volt a forradalom további fejlődése szempontjából Lugánszkban. Lugánszk proletárjai felfegyverkeztek és védelemre készültek a doni ellenforradalom támadása ellen.
„A dolog úgy állt, — írja Vorosilov emlékirataiban — hogy a doni területtel való szomszédság és a régi ellenséges viszony, mely még az első forradalom óta állt fenn a vörös Lugánszk és a nagyon fekete Don között, rengeteg alaptalan és komoly híresztelésnek, mendemondának, számítgatásnak adott tápanyagot. Nem múlt el nap, hogy hírek szerint, Lugánszk ellen kozák csapatok, ezredek, sőt hadosztályok ne vonultak volna. Valójában semmi efféle nem történt, de mindez arra késztette Vörös Gárdánkat, hogy nagy és komoly munkát végezzen. Azóta sok mindent láttam, de igaz lelkemre mondom, hogy ritkán láttam harci posztokon olyan lelkiismeretesen, annyi önmegtagadással és olyan önzetlenül szolgálni a forradalmat, mint ahogy ezt a lugánszki proletárok tették.
Esőben, térdig érő sárban, hidegben, sötét éjszakában vonultak a gyári munka végeztével a vörösgárdista csapatok a város környékére, a steppékre és reggelig őrizték híven a város minden bejáratát. S nem egy-két napig folyt ez így, hanem hónapokon keresztül”.
Vorosilov védelmi bizottságot alakított, élén legközelebbi fegyvertársával, A.J. Parhomenkoval, a lugánszki munkások forradalmi osztagainak vezetőjével. A szomszédos kozák falvakba felderítőket és agitátorokat küldtek szét. A lugánszki szovjetnek sikerült kapcsolatot létesítenie Mityakinszkája és Lugánszkája kozák telepekkel, ahol a bolsevikokkal rokonszenvező kozákok voltak. Szeptemberben a kozákok elhatározták, hogy delegátusokat küldenek a lugánszki szovjetbe, hogy megbeszéljék az ellenforradalom elleni közös harcot.
Amikor a vonat Lugánszkba érkezett, a küldöttség kiszállt a vasúti kocsiból és a peronon katonásan, két sorban sorakozott fel. A munkások nem tudtak a küldöttség érkezéséről. Ellenségesen fogták körül a vendégeket és követelték, hogy a kozákok vegyék le vállpántjaikat. A küldöttek elmagyarázták a munkásoknak, hogy vállpántjaikra szükségük van a kozák tömegekre való befolyás szempontjából. A félreértés kiderült s a lugánszkiak megbarátkoztak a kozák falvak küldötteivel.
Rövidesen tartós kapcsolat jött létre Lugánszk és a környező kozáktelepek között. A helyi ellenforradalmi elemek lassanként Novocserkászkban kezdtek gyülekezni.
Egy szeptember végi lugánszki levél szemlélteti a legjobban a helyzetet, amely a városban az októberi harcok előestéjén kialakult.
„A város összes szervezetei a mi kezünkben vannak. A polgármester, a városi tanácstagok, a duma elnöke, a küldöttek szovjetje, a szakszervezetek, az újságok — mindez a kezünkben van”.
Így készültek Lugánszk bolsevikjei a hatalom megragadására. A város valódi ura a munkásküldöttek szovjetje volt, élén Vorosilovval. Az ideiglenes kormány képviselője csak névleges hatalommal rendelkezett. A lugánszkiak csak a központ jeladására vártak, hogy végleg elkergessék az ideiglenes kormánynak ezt a névleges képviselőjét is.
A munkások egész Ukrajnában fegyverkeztek és készültek a döntő akciókra. A tömegek nyomására még a megalkuvó szovjetek is kénytelenek voltak bolsevik határozatokat hozni. Az odesszai szovjet augusztus 25-én még mensevik határozatot hozott, betiltva az összes tüntetéseket, de már öt nap múlva elhatározta, hogy a Vörös Gárdát fel kell fegyverezni és a vörösgárdistákat a munkáltatók számlájára fizetni. A város őrizete átment a Vörös Gárda kezébe.
Hasonló változások következtek be a kievi szovjetben is. Augusztus 30-án a kievi szovjet határozatot hozott arról, hogy házkutatásokat kell tartani és fegyvert rekvirálni a munkásosztagok felfegyverzésére. Ugyanazon az ülésen a kievi szovjet elhatározta, hogy le kell fegyverezni a lengyel katonai alakulatokat, amelyeket a lengyel ellenforradalmár szervezetek hoztak létre Kievben.
Amikor az ideiglenes kormány a kornyilovisták leverése után megkísérelte a munkások lefegyverzését, szembetalálta magát a bolsevikok szervezte tömeg-ellenállással. Az ideiglenes kormány harkovi kormányzósági biztosa, P.P. Dobroszeljszki, teljesíteni akarta Kerenszki parancsát, mely a Kornyilov-felkelés napjaiban alakult forradalmi bizottságok feloszlatását rendelte el. De a forradalmi szervezeteket feloszlatni nem sikerült. A harkovi szovjet ülésén Kerenszki biztosai ellen fellépett Rudnyev, a 30. ezred egyik századparancsnoka. Rudnyev a harkovi katonai szervezet és a Vörös Gárda egyik vezetője volt, akinek sikerült a 30. ezredet a bolsevikok támaszává tenni. A katonák azt mondották: „Mi mindnyájan bolsevikok vagyunk”. Nikoláj Rudnyev 1918-ban, a fehér gárdista kozákok elleni harcban, Cáricin alatt, hősi halált halt.
A megalkuvók leleplezése körül hatalmas munkát végzett Artyom (F.A. Szergéjev). Artyomot jól ismerték a Donyec-medence munkásai. Nagyszerű szónok volt és már 1905 viharos napjaiban vezetője a bolsevik szervezeteknek. Az első forradalom veresége után Artyom börtönbe, utána pedig száműzetésbe került. 1910-ben Kínán, Japánon keresztül Ausztráliába menekült és ott a forradalmi munkásmozgalom ismert vezetőjévé lett. 1917 májusában visszatért Oroszországba és azonnal a Donyec-medence proletárjainak elismert vezetőjeként lépett fel.
Artyom különös figyelmet fordított a tömegek közt végzett agitációs és propaganda munkára. A harkovi szovjet vezetése alatt, Artyom kezdeményezésére, agitátor-tanfolyamokat szerveztek. Ezek elvégeztével az agitátorokat a járásokba küldték szét, hogy a katonaság és a parasztság között dolgozzanak. A bolsevik párt legjobbjai, a nagy szervezetek vezetői, személyesen foglalkoztak agitációs tömegmunkával és megmutatták, hogyan kell a tömegeket a munkások és katonák forradalmának pártjára vonni.
Artyom 1917 augusztus végén egy csoport elvtárssal együtt elment a harkovi helyőrség állományához tartozó 6. tüzér-szertár katonáihoz. Ott a katonák gyűlésre készültek. A tisztek nem engedték Artyomot a gyűlésre. De Artyom kifogott rajtuk. Felkúszott a kaszárnya-udvar melletti távírópóznára és elkezdett hangosan felolvasni egy népszerű bolsevik brosúrát, magyarázatokat fűzve hozzá. Nagy tömeg gyűlt össze. A 6. tüzér-szertár katonái, akik meghallották Artyom beszédét, félreszorították a tiszteket és a kaszárnyából az uccára tódultak. Érdeklődéssel hallgatták Artyomot, utána pedig lelkesen résztvettek a gyűlésen. A gyűlés bolsevik határozatot hozott.
A harkovi vasutasok bolsevik szervezete Artyom vezetése alatt csapatosan küldött elvtársakat az uccára agitálni. Az agitátorok zászlókkal vonultak ki és asztalokat, padokat vittek magukkal. Valamelyik népes helyen megálltak és megkezdődött a gyűlés.
A harkovi szovjet szeptember 12-i ülésén a szeptember 14-re kitűzött politikai tüntetés jelszavait tárgyalták. Artyom felszólította a szovjet eszer-mensevik többségét, hogy támogassák ezt a két jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek” és „A földet azonnal és megváltás nélkül a parasztságnak!” Az ukrán eszer Odojevszki a jelszavak ellen szólalt fel. Azt javasolta, hogy a „Minden hatalmat a szovjeteknek!” jelszót helyettesítsék „Minden hatalmat a forradalmi demokráciának!” jelszóval. Ami pedig a második jelszót illeti, ennek teljes elvetését javasolta, mivel a „parasztoknak szervezetten kell földet adni, vagyis nem azonnal”.
A bolsevikok jelszavát, hogy a föld azonnal és megváltás nélkül átadandó a parasztságnak, a szovjetben többségbon lévő eszerek elvetették.
A bolsevikok azonban nem érezték magukat legyőzötteknek. Artyom fölállt és haragosan odavetette az elnökségnek:
— Kérem jegyzőkönyvbe venni, hogy a szovjet három teljes órán keresztül vitatta a kérdést, hogy kié legyen a föld: a földesuraké vagy a parasztoké, és végül elhatározta, hogy… a földesuraké.
Artyom gúnyos nyilatkozatát zajos taps fogadta. Aznap a bolsevikok a szavazatoknak mintegy felét kapták a szovjetben. Az eszer-mensevik befolyás kezdett apadni.
Két nappal később Harkovban bolsevik jelszavakkal tüntettek. A tömeg csak a bolsevikokra hallgatott. A szeptember 14-i tüntetés megmutatta, hogy az eszer-mensevik szovjet befolyása a tömegekben erősen megrendült.
A bolsevikok az ukrán proletártömegek között folytatott állhatatos, önfeláldozó munkájukkal megnyerték a munkásosztály többségét.
A kapitalisták feleletül kezdték leállítani a gyárakat.
„Harkovban leállt a mozdonygyár — írta Vorosilov, a donyeci bolsevikok vezetője szeptember elején. — Pétervárott majdnem mindennap leállítanak kisebb és nagyobb üzemeket és gyárakat. A Donyec-medencében már 77 szénbányát állítottak le és még számos bányaüzemet szándékoznak beszüntetni. Nem állnak jobban a dolgok a moszkvai központi ipari kerületben, az Uraiban, Szibériában és egyebütt sem. Röviden szólva: az egész oroszországi köztársaságban ugyanazt a jelenséget észlelhetjük. A nagyiparosok és gyárosok a szabotázsról áttértek a nyílt támadásra — a munkáskizárásokra”.
Vorosilov a továbbiakban leleplezi a burzsoázia álpatriotizmusát, amely hazaszeretetről kiáltoz, de ugyanakkor az iparban űzött szabotázs politikájával aláássa az ország védelmi képességét.
„Önök nem a német szoldateszka támadásától félnek, mint ahogy csatlósaik kiabálják, hanem a halálnál is jobban félnek saját munkásaiktól, akik a haza igazi védelmezői, de persze nem a hazát marcangoló és kirabló kapitalisták, hanem az összes dolgozók, az egész emberiség javára…”
A bolsevikok értelmesen elmagyarázták a munkásoknak, hogy a zsákuccából, melybe az országot a burzsoázia viszi, csak egy kiút van. Az, hogy a hatalom új osztály kezébe megy át.
A Donyec-medence kerületeiben különösen erős volt a kapcsolat a bányász-munkások és a környékbeli falvak parasztsága között. A bányászok a környező falvakba rándultak ki, a bányász-lakodalmakat a falvakban tartották. A bányászok vitték a parasztoknak a friss politikai híreket, a bányászok magyarázták meg nekik az események értelmét. Ezt a hagyományos kapcsolatot a bolsevikok a februári forradalom után arra használták fel, hogy befolyásukat a falvakban megerősítsék. A Donyec-medence falvaiban bolsevik vezetés alatt falusi szovjetek alakultak. A bolsevikok munkájának eredményeképpen olyan falvakban, mint Scserbinovka, Nyelenovci, Zaliznoje és egyebütt is a parasztok önállóan védték ki a helyi eszerek manővereit. A munkás-, paraszt- és katonatanács lugánszki kerületi vezetőségének befolyása messze túlterjedt a lugánszki kerület határain. A vezetőség elnöke Vorosilov volt. A vezetőség a munkásokkal pénz híján gyalog-„kirándulásokat” rendezett a Lugánszkot környező falvakba. Itt a munkások — a lugánszki szovjet küldöttei — megvitatták a bérleti és tagosítási konfliktusokat, megmagyarázták a parasztoknak a föld és a béke kérdésének bolsevik programját.
Egész Ukrajnában a bolsevikok vezetése alatt fejlődött ki a parasztmozgalom. Az ukrán faluban előrehaladt kapitalista viszonyok uralkodtak és jelentős számban voltak mezőgazdasági munkások. Az ukrán nacionalisták a kulákságra támaszkodva igyekeztek kialakítani saját falusi szervezeteiket. Munkájukat a faluban az ukrán nacionalisták különféle művelődési és szövetkezeti szervezeteken keresztül végezték. Az ukrán bolsevikok, valamint a központ bolsevikjai ezzel a taktikával szembeállították a falusi szegénység és a mezőgazdasági munkások szervezésének munkáját, a falu középparaszti tömegei megnyerésére irányuló munkát.
A bolsevikok Központi Bizottságának utasítása alapján a helyi szovjetek mellett megalakították a béresek, a mezőgazdasági munkások stb. szekcióját. A jekaterinoszlávi szovjet mellett megszervezték a mezőgazdasági munkások irodáját. Ez kapcsolatba lépett az összes kerületekkel és meglehetős sikerrel szervezte a mezőgazdasági munkásokat.
A növekvő bolsevik befolyásnak és a munkásközpontok közvetlen közelségének hatása alatt a falvakban a parasztmozgalom új formái alakultak ki. 1917 őszén egész Ukrajnán végighömpölygött a mezőgazdasági munkások, béresek, földbirtokosoknál és kulákoknál dolgozó szegényparasztok sztrájkjainak hulláma. A parasztság harcának ez a formája kétségkívül az ország ipari központjaiban növekvő sztrájkmozgalomnak volt a következménye. Az ukrán falu a munkásmozgalomnak még olyan sajátos formáját is átvette, mint amilyen a munkásellenőrzés. Az Umány-körzetbeli Talynoje községben levő nagybirtokra a falusi szovjet külön megbízottat rendelt ki az urasági cséplés ellenőrzésére. Ez az intézkedés-azért történt, mert a földesurak szándékosan elpusztították a gabonát és nem szállítottak élelmiszereket az ipari központokba, hogy a milliomos Rjabusinszki tanácsa szerint, „az éhség csontkezével” fojtsák meg a forradalmat.
A burzsoázia és a földesurak képviselői, a korrupt újságírók arról üvöltöztek, hogy a faluban rendetlenség és anarchia uralkodik. De az ideiglenes kormány képviselői kénytelenek voltak beismerni titkos jelentéseikben, hogy a bolsevik propaganda forradalmi rendet és szervezettséget teremt a faluban. Az ideiglenes kormány berdicsevi kerületi biztosa október 16-án ezt jelentette Kievbe:
„Terescsenko egyik birtokán, az intéző kijelentése szerint, a parasztok körülbelül 10.000 pudot szállítottak el a hadsereg részére fenntartott szalmából egészen rendkívüli körülmények között. És pedig: teljesen meggondoltan, igazságuknak tudatában, azon az alapon, hogy most minden a népé, először elveszik a szalmát, aztán a felszerelést, a földet és a többit … azaz tervszerűen és a rendszerint előforduló kihágások és viták nélkül hajtották végre előre megfontolt szándékukat… Ez a jelenség — írja a kerületi biztos — feltétlenül a bolsevik propaganda eredménye, melyet majdnem kizárólag katonák visznek a faluba”.
A paraszt-szegénység már odáig fejlődött, hogy megértette a forradalom előtt álló általános politikai feladatokat. A földhasználat, a bérlet, a földesúri földtulajdon megszüntetése, a háború befejezésének kérdése mellett a paraszti határozatokban olyan követelések is felmerülnek, mint az állami duma és az állam-tanács szétkergetése, a kornyilovisták bíróság elé állítása. A Herszon-kormányzósági paraszttanács szeptember végén hozott határozatában követelte a II. szovjetkongresszus azonnali összehívását, az önrendelkezési jogot Oroszország nemzetiségei számára, a termékek termelésének és elosztásának ellenőrzését. Ukrajnában a parasztfelkelés bolsevik jelszavak alatt ment végbe. De Ukrajna sajátos viszonyai, az erős nacionalista szervezetek csökkentették a parasztmozgalom lendületét és erejét. Az eszerek és mensevikek az ukrán parasztokat a munkásokra, az oroszországi demokrácia képviselőire uszították.
A lubni-i szovjet ülésén Szuchenko ukrán nacionalista, a központi rada direktíváira hivatkozva, határozottan tiltakozott az ellen, hogy Moszkvába és Petrográdra gabonát küldjenek. A nacionalisták Rjabusinszkivel egységfrontban dolgoztak. Az oroszországi ellenforradalom nagymértékben kihasználta az ukrán nacionalista szervezeteket. A poltavai kormányzóságban a falusi szövetkezetek instruktorainak kongresszusán Bagrij ukrán eszer kénytelen volt beismerni, hogy az eszer szervezetben vannak feketeszázasok, köztük a városi duma volt polgármestere. Ez a feketeszázas az eszerek segítségével újra a városi duma elnökévé lett.
A parasztfelkeléshez csatlakozott a hadsereg mozgalma.
Október elején a délnyugati front vezérkara jelentést írt a forradalmi mozgalmakról a hadseregben. A jelentés szerzője, Bogajevszki alezredes, jól fejezte ki a tisztikar félelmét a katonatömegekkel szemben. A katona mindenütt és mindig veszedelmes, mindenütt és mindig rendbontást művel. A katonák, ha sokáig tartózkodnak egy helyen, a parasztmozgalom élére állnak. A csapatok menetelés közben a földesúri birtokokat pusztítják. Ha vonaton szállítják őket, kapcsolatba lépnek a forradalmár vasutasokkal.
Minden próbálkozás, hogy a hadseregben a felkeléseket katonailag nyomják el, csődöt mondott. A délnyugati frontparancsnokság jelentése azt mondja, hogy
„a tisztikar minden rend-helyreállító kísérletét durván elutasítja a legénység és azzal vádolja a tiszteket, hogy a régi rezsimet vezetik be és a burzsujok és földesurak érdekeit szolgálják”.
A jelentés szerzője két módszert javasol a forradalom elleni harcra: a sebészeti beavatkozást, vagyis a „büntető osztagok” módszerét, és az egészségvédelmi vagyis a „betegség megelőzésére” irányuló módszert. De ugyanakkor melanchólikusan megjegyzi:
„A helyzet, mint a jelentésekből látható, olyan, hogy a sebészeti beavatkozás gyakran lehetetlenné válik, a hatalom sebészeti műszereinek ideiglenes eltompulása folytán”.
Az ellenforradalmárok még mindig azt remélték, hogy a „műszerek” csak ideiglenesen tompultak el.
Ukrajna bolsevikjei, miközben a munkások felfegyverzéséért harcoltak, aktívan készültek a II. szovjetkongresszusra.
Október 6-án Harkovban megnyílt a donyeci és krivojrogi medence munkás- és katonatanácsainak területi kongresszusa. A kongresszusra 146 delegátus érkezett, köztük 49 bolsevik, 44 mensevik, 42 eszer és két anarchista.
A napirendi vitánál a bolsevik frakció képviselője azt javasolta, hogy először a Donyec-medence proletariátusának helyzetéről szóló jelentést hallgassák meg és csak aztán térjenek át a területi bizottság jelentésére.
A bolsevikok fellépése, mely leleplezte a területi bizottságban ülő paktálók tevékenységét, még mielőtt a jelentésbe kezdhetett volna, nagy zavarba hozta az elnökséget. Az eszerek és mensevikek ugyan többségben voltak a kongresszuson, de mégsem bíztak helyzetük szilárdságában. A kongresszus összetétele nyilvánvalóan meg volt hamisítva. A kongresszuson jelen voltak döntő szavazati joggal a területi bizottság összes tagjai és a kerületi bizottságok tagjai, túlnyomó többségükben mensevikek.
A bolsevikok megsemmisítő bírálatnak vetették alá a területi bizottság jelentését.
Artyom ragyogó beszédben mutatott rá a területi bizottságban ülő mensevikek tevékenységének lényegére.
„A területi bizottságot nem azért bírálom, mert nem tett semmit, hanem mert amit tett, azt a munkásosztály ellen tette — jelentette ki Artyom. — A bizottság a munkaügyi minisztériumnak volt az irodája. Képviselőit egyezkedés céljából küldte a különböző intézményekbe. Akadályozta a munkásokat a szervezkedésben. Így volt ez Debalcevóban és a Donyec-medence többi kerületében. A területi bizottság ostor volt, mely a munkásokat sújtotta, nem pedig a munkások szervezete” — jelentette ki Artyom a kongresszus többségének hangos tetszésnyilvánításai közepette.
Még az eszer-mensevik frakció egyszerű delegátusai is leplezetlen rokonszenvvel hallgatták a bolsevikokat.
A kongresszus formálisan az eszerek és mensevikek győzelmével végződött, de a győztesek nyomott hangulatban hagyták el a kongresszust. A megalkuvó összoroszországi központi végrehajtó bizottságnak és saját pártjaiknak egyetlenegy direktíváját sem sikerült keresztülvinniök. Nem sikerült a kongresszust rávenni, hogy a II. szovjetkongresszus összehívása ellen foglaljon állást. Azt sem tudták elérni, hogy a kongresszus határozatot hozzon a Demokratikus tanácskozás után megalakult új összetételű ideiglenes kormány támogatásáról.
Október 17-én Kievben összeült a Délnyugati vidék szovjetjeinek területi értekezlete, amelyre 34 szovjet küldött képviselőket. Az értekezlet az eszerek és mensevikek éles támadásai ellenére is a bolsevik határozati javaslatot fogadta el, mely azt követelte, hogy minden hatalom a szovjetek kezébe menjen át.
Ukrajnában a nacionalista ellenforradalom közvetlenül az októberi forradalom előtt az ideiglenes kormánnyal való megegyezésre vette az irányt. A központi rada, mintegy feleletül a II. összoroszországi szovjetkongresszus előkészítésére, október 20-ára Kievbe összehívja a III. össz-ukrán katonakongresszust. Ugyanarra a napra tűzték ki a frontkozákok kievi kongresszusát. Az ellenforradalom ezt a két kongresszust akarta megtenni a bolsevikok elleni harc politikai központjának. Ezenkívül közvetlen katonai jelentősége is volt a két kongresszusnak: a több mint kétezer főnyi felfegyverzett katonaság és kozákság az ellenforradalmi csapatok magjává válhatott.
Az össz-ukrán katonai kongresszusra 940 küldött, többnyire közkatona, érkezett a frontról. Köztük körülbelül 800 az ukrán nacionalista pártoknak volt a tagja. De a központi rada még a kongresszusnak ilyen összetétele mellett sem számíthatott a front feltétlen támogatására. A kongresszus közkatona küldöttjeinek hangulata szemmelláthatóan forradalmi volt. Az ideiglenes kormánnyal való megegyezésről hallani sem akartak.
Ukrajna szovjetjei október közepén delegátusokat választottak a II. összoroszországi szovjetkongresszusra. A választások az eszerek és mensevikek elleni elkeseredett harc jegyében folytak.
A megalkuvó összoroszországi központi végrehajtó bizottság mindenképpen akadályozta a kongresszus egybehívását.
Kievbe csak október 19-én érkezett a távirat a központi végrehajtó bizottság felszólításával, hogy küldjenek küldötteket a II. kongresszusra. A kievi szovjet még aznap megválasztotta a delegátusokat. A kievi szervezetek a (városi, a körzeti és a területi szovjet) 13 küldötte közül 7 bolsevik, 3 ukrán szociáldemokrata és 3 internacionalista eszer volt.
Az odesszai szovjet október 10-én választotta meg a kongresszusi küldötteket. Mialatt folyt az ülés, az uccán összeütközésre került a sor a hajdamákok és a Vörös Gárda között. A hajdamákok le akarták fegyverezni a vörösgárdista munkásokat. A megrémült eszerek és mensevikek azt javasolták, hogy a város őrzését a György-keresztesekre bízzák és rendeljenek ki kozák csapatokat. De az ülés végén kiderült, hogy a vörösgárdisták szétverték a hajdamákokat és helyreállították a rendet a városban. A szovjet határozatot hozott a munkások további felfegyverzésének szükségességéről. A II. kongresszus delegátusainak választását másnapra halasztották.
Október 11-én az odesszai munkás-, katona-, paraszt- és tengerésztanács közös ülésén újra napirenden állott a II. összoroszországi szovjetkongresszusi választások kérdése. Az eszerek és mensevikek taktikája 24 óra alatt megváltozott. Miután meggyőződtek arról, hogy a kongresszust megakadályozni nem képesek, egységfrontban léptek fel az egyöntetű szocialista kormány alakításának jelszava alatt. A kispolgári pártoknak ebben az egységfrontjában a jobboldali eszerek is, a mensevikek is az internacionalista eszerekhez csatlakoztak s azok „baloldaliságával” akarták leplezni az egész blokk megalkuvó taktikáját. De a „baloldali” manőver nem sikerült. A bolsevikok határozati javaslatára 306 delegátus szavazott, az ”egyöntetű demokratikus forradalmi hatalmat” javasoló internacionalista eszerek határozati javaslatára pedig 169 küldött. Egyéb határozati javaslatot nem terjesztettek be.
Az odesszai szovjet 5 bolsevik, 2 eszer és 1 internacionalista mensevik delegátust küldött a kongresszusra.
A 83 küldött közül, akiket az ukrán szovjetek a II. összoroszországi kongresszusra küldtek, 40 volt a bolsevik párt tagja. A küldöttek jelentékeny része az ukrán kispolgári pártokhoz tartozott. A választók azzal a szigorú utasítással küldték a delegátusokat a kongresszusra, hogy védjék meg a szovjetek hatalmát.
Ukrajna 40 szovjetje közül, melyek a II. kongresszuson képviselve voltak, csak öt vallotta magát a „Minden hatalmat a demokráciának” jelszó hívének, amely hamis jelszó alatt akkoriban a burzsoázia eszer-mensevik ügynökei léptek fel. Ez az öt szovjet már régen elvesztette kapcsolatát a tömegekkel és a februári forradalom kezdetétől fogva megmaradt régi összetételében. Ilyen volt a Donyec-medence és Krivoj-Rog szovjetjeinek területi bizottsága. Ennek a szervezetnek semmi köze sem volt a Donyec-medence és Krivoj-Rog szovjetjeihez, melyek a II. kongresszusra küldött delegátusaiknak egyhangúan azt a direktívát adták, hogy harcoljanak a szovjethatalomért.
Ukrajna bolsevik zászló alatt haladt a proletárforradalom felé.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!