A roham megszervezése 6
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az Ural bolsevikjeinek régi és erős kapcsolatuk volt a Központi Bizottsággal. A proletariátus pártjának első szervezetei már jóval az 1917-es forradalom előtt alakultak ki az Ural vasmunkásai és bányászai között. Az uráli bolsevikok vezetője és szervezője J. M. Szverdlov volt. Az uráli üzemek munkásai „Andréj” és „Mihálics” párt-álnév alatt kitűnően ismerték és nagyon megszerették Szverdlovot, aki az 1906—1907-es években kezdte el a munkát az Uralban. Kistermetű, sovány és látszólag törékeny ember volt, de munkájában fáradhatatlan. A fiatal bolsevik szervező mindenütt ott volt, ritkán lehetett otthon találni. Állandóan a gyárakban járt, résztvett a népgyűléseken és a munkások titkos gyűlésein. Bátor volt, határozott, a párt határozatainak teljesítésében kétséget és ingadozást nem ismert s ugyanebben a szellemben nevelte az uráli bolsevikokat. Miután 1917 márciusában, a száműzetésből az Uralba visszatért, Petrográdra utazott az összoroszországi áprilisi konferenciára, ahol a Központi Bizottság tagjává választották. Szverdlov nem veszítette el kapcsolatait az uráli bolsevik szervezetekkel. Pártmunkásokat irányított az Uralba, leveleket írt, instrukciókat küldött, tanácsokkal, útmutatásokkal látta el az uraliakat.
Az urali bolsevikok külön megbízást kaptak a Központi Bizottságtól: ha a bolsevikokat Petrográdon és Moszkvában levernék, ragadják meg ők a felkelésben a kezdeményezést. Ezenkívül őket bízták meg azzal, hogy Szibériából és az Uralból élelmiszert juttassanak az ország központjába. Nevezetesen az ufai pártszervezetre hárult a feladat, hogy gabonaszállítmányokat tartson készenlétben és ezeket a proletárforradalom győzelmét követő napon Petrográdra és Moszkvába irányítsa.
A Központi Bizottság direktívája készenlétben találta az uráli bolsevikokat. Az Ural a bolsevikok VI. kongresszusára 22 delegátust küldött. A kongresszus határozatai harci felkészültségbe helyezték a helyi pártszervezeteket.
A területi bizottság a VI. kongresszus határozatai alapján új direktívákat adott, többek között arról, hogy teljesen végezni kell minden egyesítő irányzattal.
1917 augusztus 5-én a nyizsnij-ljálini szervezetben létrejött a szakadás. Augusztus 11-én Vjatkában végleg kialakult a bolsevik szervezet. Ugyancsak augusztusban alakult ki az önálló bolsevik szervezet Nizsnaja-Szaldában és azután a mensevikek régi fészkében, Nizsnaja-Turában. Cseljabinszkban a bolsevikok szintén határozottan szakítottak a mensevikekkel. Végül Ufában is megtörtént a szakadás, az egyetlen uráli városban, ahol még nagy egyesült szervezet működött.
A bolsevikok egyik főfeladata a szovjetek meghódítása volt. Egyik másik uráli szovjet már keletkezésétől fogva bolsevik volt. Így volt ez Nyevjánszkban, a szimszki és egyéb uráli üzemekben is. Az 1917 júniusában lefolyt új választások nagyon megszilárdították a bolsevik befolyást a szovjetekben. A verchnyeufaleji szovjet újraválasztásánál a bolsevikok 103 hely közül 95-öt kaptak. A minyari szovjetbe kizárólag bolsevikok kerültek. Alapájevszkben a szovjetek kerületi kongresszusán a bolsevikok 34 mandátumból 20-at kaptak meg. Még az orenburgi kormányzóságban fekvő, kozák falvaktól körülvett Trojickban, egy kispolgári szteppe-városkában is többségbe kerültek a bolsevikok a szovjetek választásánál.
Augusztusban már a mensevikek fellegvárában, Nyizsnij-Tagilban is arról beszéltek a munkások, hogy ki kell írni a helyi új szovjetválasztásokat.
— Túl sokáig nyomták a széket a küldöttek — mondották a munkások a szovjet mensevik tagjairól. — Ideje már, hogy felfrissítsük az állományt.
Augusztus elején újraválasztották a nyizsnij-tagili szovjetet. A végrehajtó bizottságba, amely mindeddig kizárólag mensevikekből és eszerekből állt, most öt bolsevik került és egy pártonkívüli. A népőrség parancsnokául bolsevikot választottak.
A bolsevikok óriási munkát végeztek a helyőrség katonái között. 1917 augusztus elsején lejárt a volt politikai foglyok hadmentességének ideje. A bolsevik bizottságok felszólították az összes párttagokat, akiknek a mentessége lejárt, hogy jelentkezzenek szolgálatra a katonai parancsnoknál. A parancsnok igyekezett rávenni a bolsevikokat, hogy álljanak el szándékuktól és elmagyarázta nekik, hogy mint szovjettagoknak, joguk van a további hadmentességre. De a bolsevikok beléptek a hadseregbe, katonai szervezeteket alakítottak, agitáltak az ezredekben.
Nőtt a bolsevikok befolyása a faluban is. A parasztok közötti agitációt főképpen a gyári kerületek körzetében folytatták. A városba utazó parasztok itt találkoztak a bolsevik agitátorokkal, akik igyekeztek megmagyarázni nekik pártjuk programját és leleplezték előttük az eszerek és burzsoá nacionalisták demagógiáját.
Az uráli bolsevikok sikereinek fényes tanújele volt az uráli szovjetek II. területi kongresszusa, mely 1917 augusztusában ült össze. A kongresszuson több mint félmillió szervezett munkás és katona volt képviselve.
A kongresszus 140 küldöttjéből 77 bolsevik volt. A mensevikek a kongresszuson 23 helyet kaptak. A „baloldali” eszerek egy része a bolsevikokkal szavazott.
A kongresszus, amely augusztus 17-től 21-ig tartott, az összes kérdésekben bolsevik határozatokat fogadott el. A 11 tagú urali végrehajtó bizottságba 7 bolsevikot választott a kongresszus, míg az előző végrehajtó bizottságban csak egy bolsevik volt, 3 eszer és 2 mensevik.
Az uráli szovjetek II. területi kongresszusa határozatot fogadott el arról, hogy szeptember 1-én politikai sztrájkot rendez az ellenforradalmi offenzíva elleni tiltakozás jeléül.
„Ural proletárjai!
A mi sztrájkunk — fenyegető figyelmeztetés az ellenforradalom számára!..
A mi sztrájkunk az első lövés a proletariátus általános harcában a tőke ellen!” — jelentette ki a szovjetkongresszus Ural munkásaihoz, katonáihoz és parasztjaihoz intézett felhívásában.
A szovjetkongresszus felhívása az „Uralszkája Právda” c. bolsevik területi újság külön mellékleteként jelent meg. Ezt a felhívást 25.000 példányban nyomtatták és küldték szét a gyárakba, üzemekbe, falvakba és tanyákra. A területi kongresszus küldöttei teletömték zsebüket a bolsevik újság friss számaival és hazasiettek. Hazautaztak a gyárakba, kaszárnyákba és jelentéseket tartottak a kongresszusról.
Csak néhány gyárban, ahol még a mensevikek és eszerek voltak az urak, történtek próbálkozások a sztrájk meghiúsítására. A megalkuvó zlatouszti szovjet szótöbbséggel visszautasította a területi kongresszus határozatát és feleslegesnek jelentette ki a politikai sztrájkot. A sztrájk ellen felléptek a kormányzósági központ, Perm mensevikjei és eszerjei, akik többségben voltak a permi városi és a körzeti szovjetben, az úgynevezett „Ural-szovjetben”.
De az uráli munkások meghiúsították a politikai sztrájktörést. A motovilihai szovjetben, amely a Permi körzet legnagyobb szovjetje volt, a bolsevikokból és a „baloldali” eszerekből álló többség ezt a határozatot hozta: „Nem vetjük magunkat alá az Ural-szovjet határozatának és részt veszünk a sztrájkban.” A vas-és fémmunkások permi szakszervezetének küldött-gyűlésén elhatározták a sztrájkot.
Ahol a szovjetek ingadoztak, a munkások maguk követelték a területi kongresszus határozatainak végrehajtását.
A szeptember 1-i sztrájk egybeesett a Kornyilov-lázadással. Augusztus 28-án Jekaterinburgba érkezett a hír a tábornok ultimátumáról. A bolsevikok kezdeményezésére másnap tanácskozásra hívták össze a területi, körzeti, városi szovjetek és szakszervezetek, a bolsevik, eszer és mensevik párt bizottságainak képviselőit. A tanácskozáson nyilatkozatot fogadtak el, amely követelte, hogy a hatalmat a szovjetek vegyék kezükbe és engesztelhetetlen harcra szólított fel a kornyilovisták ellen. Az agrárkérdést illető szakaszokon kívül a nyilatkozat összes pontjait bolsevik formulázásban fogadták el. Ugyanakkor egy külön szervet alakítottak az ellenforradalom elleni harc céljából: „Az urali forradalmi demokrácia végrehajtó bizottságát.” A bolsevikok külön kimondták, hogy a Kornyilov elleni harc nem jelenti számukra az ideiglenes kormány elleni harc abbahagyását.
De a bizottság nem igazolta a hozzáfűzött várakozást. A bolsevikok munkájuk súlypontját áthelyezték az üzemekbe és a szovjetekbe. A jekaterinburgi szovjet végrehajtó bizottsága a bolsevikok javaslatára külön politikai megbízottakat küldött a vasútra, a távíróközpontba, a postára. Politikai megbízottakat jelöltek ki a helyőrség parancsnoka és az ideiglenes kormány kormánybiztosa mellé, azzal, hogy egyetlen rendeletet, egyetlen írást se továbbítsanak a szovjet tudomása nélkül. Ellenőrzés alá vették a telefonbeszélgetéseket is.
A Kornyilov-lázadással kapcsolatban a szeptember 1-i sztrájk különösen nagy politikai fontosságra tett szert. Ennek a sztrájknak meg kellett mutatnia, hogy a munkás Ural készen áll arra, hogy minden ellenforradalmi akciót visszaverjen.
Az operatív vezetést a bolsevik többségű területi végrehajtó bizottság vette át. A sztrájk régebbi jelszavait kiegészítették egy újabb jelszóval: „Aktív harc a felfegyverzett ellenforradalom ellen”.
Szeptember 1-én reggel igen sok uráli gyárban megállt a munka. A munkások csoportosan kimentek az uccára.
Az uszty-katavszki gyárban reggel 7 órakor abbahagyták a munkát. A gyűlésen mintegy 2000 munkás vett részt. Egyhangúan fogadták el a bolsevik határozatot.
Szervezetten folyt a sztrájk a munkás Ural központjában — Jekaterinburg városában is. Az „Uralszkij Rabócsij” („Urali munkás”) c. újság levelezője így írja le a napi eseményeket:
„A város mintha kihalt volna. Megálltak az összes gyárak, üzemek, műhelyek. Az üzleteket becsukták. Számos kormány- és közhivatalban szintén szünetelt a munka (a városházán, az állami bankban, az adóhivatalban). Az uccákon teljes nyugalom volt”.
A városokban vörösgárdista osztagok tartották fenn a rendet.
A tüntetésben aktív részt vettek a katonák és parasztok. Belebejben a szeptember 1-i tüntetés legfőbb résztvevői a helyőrség katonái voltak. Menetoszlopokban, zászlókkal, énekelve vonultak a városon keresztül. Az Alapajevszki kerületben a hatalmas tömeggyűlésen résztvettek a környékbeli falvak parasztjai.
A sztrájkban a legszerényebb számítás szerint is legalább százezer urali proletár vett részt.
A kornyilovi kaland leverésének és a szeptemberi sztrájknak napjai a bolsevik szervezetek számára seregszemlét jelentettek. A gyártelepek uccáin ezrével vonultak fel a felfegyverzett munkások. Az üzemekben új vörösgárdista osztagokat alakítottak. Szeptember elején az Ural egyik legnagyobb üzemében, a liszvai üzemben gyűlés volt. 2000 munkás kijelentette:
„…a szabadságot, melyet kivívtunk, utolsó csepp vérünkkel is megvédjük. Követeljük ebből a célból minden munkás felfegyverzését…”
A liszvai proletárok szava az Ural összes munkásainak szava volt. „Követeljük a Vörös Gárda azonnali megszervezését!” — többnyire ezekkel a szavakkal fejezték be határozataikat a munkások.
Az urali munkásoknak még az 1905-ös évből nagy tapasztalatuk volt a harci osztagok szervezésében. A februári burzsoá-demokratikus forradalom után sok üzemben szerveztek munkásosztagokat. Az első osztagokba főképpen azok a régi illegális bolsevikok és pártonkívüli munkások léptek be, akik résztvettek az 1905-ös forradalomban.
Néha sikerült szervezetten fegyvert szerezni. A forradalom első napjaiban a munkások például lefegyverezték a rendőrséget, a csendőrséget és az erdőőrséget. Előfordult az is, hogy a gyárak vezetőségétől kobozták el a fegyvereket. Néha sikerült nemcsak puskát, hanem gépfegyvert is szerezni, sőt háromhüvelykes ágyúkat is. Mindenki szerzett, amit tudott. Nemcsak lőfegyverrel látták el magukat, hanem egyéb fegyverrel is: gyakran a munkások az éjszakai munkaidőben titokban tőröket és kardokat kovácsoltak maguknak.
Júliusban Cseljabinszkban megalakult a Vörös Gárda. A város összes nagyüzemeiben, különösen a vasúton és a Sztoll-gyárban, felfegyverzett munkásosztagok jelentek meg.
A gyárakat, üzemeket, pályaudvarokat, középületeket, vörösgárdista osztagok őrizték és azok tartották fenn a közrendet. Azokban a kerületekben, ahol sok volt az eszer és mensevik, vörösgárdisták vigyáztak a bolsevik agitátorokra.
A Vörös Gárda kipróbált, tapasztalt, a forradalomhoz hű proletárokból, főképpen a bolsevik párt tagjaiból állt. Új vörösgárdistákat nagy körültekintéssel vettek fel. Maguk a munkások gondosan megvizsgáltak minden jövendőbeli vörösgárdistát.
A vörösgárdista osztag rendesen néhány tucat emberből állt, vagyis az illető gyár munkásainak viszonylag kis százalékából. De az osztag kialakításában részt vett a munkások többsége. A Perm közelében levő Motovilihai gyárban például a műhely munkásai minden 25 ember közül kiválasztottak egyet, a legmegbízhatóbbat és legtapasztaltabbat és felmentették a munka alól, mert azt tartották, hogy a vörösgárdista nem képes egyidőben kéthelyütt, a gyárban is, a csapatban is szolgálni. A 25 ember pedig, aki a vörösgárdistát választotta, a saját béréből adott össze annyit, amennyit az eddig átlag megkeresett s ezt az összeget a vörösgárdista rendelkezésére bocsátotta.
A Kornyilov-felkelés és a szeptember 1-i egyöntetű sztrájk után a bolsevikok új sikereket arattak a megalkuvók elleni harcban. Szeptember 20-án az uszty-katavszki eszer szervezet végrehajtó bizottsága bejelentette tagjainak a szervezet feloszlatását. Az eszerek „öngyilkosságot” követtek el, mert elvesztették befolyásukat a munkásokra. Nekrológ helyett a „Vperjod” c. újságban egy kis cikkecske jelent meg „Egy helyi eszer” aláírással. Miután a szerző elmondta az eszer-szervezet történetét, sírfelirathoz hasonló következtetéssel fejezte be cikkét.
„Ez az eredménye az elvtelen eszer-taktikának”.
A bolsevikok csapásai alatt szétfoszlott a zlatouszti eszer szervezet is, melynek 1917 nyarán mintegy 3000 tagja volt. Az azelőtt nagyméretű szervezetből csak egy maroknyi csapat maradt. Szeptemberben az eszerek gyűléseit csak 150—200 ember látogatta.
Hogy a bolsevikok agitációja milyen mélyen behatolt a tömegekbe, azt mutatja a Bjelorecki üzem. Ez az üzem volt a Dél-Ural legnagyobb és politikai tekintetben legelmaradottabb üzeme. A vadonban, magas hegyektől környezve, távol a vasútvonaltól, távol a nagy központoktól 13.000 munkás élt. Maga az üzem azonban a Bjeloreck-Komarovo körzet központja volt és még 11 gyár volt befolyása alatt. Itt mindegyik munkásnak megvolt a maga kis földje, házacskája, gazdasága. Az üzem munkásainak alig volt fogalmuk a politikai pártokról és az osztályharcról. Kultúrszínvonaluk rendkívül alacsony volt. Újságokra a munkások jóformán egyáltalán nem fizettek elő. 1917 augusztusában sok házban még a cár képe függött a falon. A politikai nemtörődömség és nyárspolgári poshadás e rothadt talaján buján virágzott az eszerek burjánja.
Az eszerek keményen a kezükben tartották a szovjetet, amelynek semmi köze sem volt a forradalomhoz. A júliusi napok után határozatot hozott, melyben kifejezte teljes bizalmát az ideiglenes kormány iránt, követelte, hogy a bolsevikokkal általában könyörtelenül bánjanak el és az összes helyi bolsevikokat tartóztassák le. Július 9-én és 10-én volt a gyűlés. A gyűlésen az eszerek elfogadtatták mindezeket a javaslatokat.
Ilyen nehéz viszonyok között dolgozott a Bjelorecki üzemben P. V. Tocsisszkij, régi bolsevik, aki forradalmi munkáját már a múlt század nyolcvanas éveiben kezdte és Moszkvában tevékenyen részt vett az 1905-ös forradalomban. Tocsisszkij 1916-ban száműzetésből érkezett a bjelorecki gyárba és megteremtette a bolsevik szervezet magvát. De a csoport, az eszerek nyomására és a gyárigazgatóság fenyegetésének hatása alatt, szétesett. Tocsisszkij elvtárs, a bátor, kemény, meggyőződéses bolsevik, minden üldöztetés és fenyegetés ellenére folytatta munkáját. Tocsisszkijt nem engedték szóhoz jutni a gyűléseken, lelökték a szószékről, halállal fenyegették, de ő tovább is magyarázta a munkásoknak a bolsevik jelszavakat. Makacsul, lépésről-lépésre vívták ki magúknak a bolsevikok új pozícióikat. Többségbe kerültek a vas- és fémmunkások szakszervezetében, megszervezték a munkásellenőrzés tanácsát. Október elején Bjeloreckben 51 bolsevik volt. Az eszerek szervezetében akkor még 2000-re rúgott a tagok száma, de már kezdődött náluk a bomlás. Az eszer munkások mind gyakrabban és gyakrabban léptek fel saját bizottságuk ellen. A bolsevikok magukkal ragadták a munkásokat.
Jekaterinburgban a Verchiszetszkij-üzemben az eszer szervezet vezetősége, hogy megőrizze befolyását a munkások között, a „maximalista” nevet vette fel. De a munkás-eszerek ezt a maguk módja szerint értették:
„…eleget bolondítottak — mondották — hét hónapig csaptak be bennünket. Odáig fajult a dolog, hogy nem mernek a munkások szemébe nézni. Most már «maximalisták» lettek…”
Jekaterinburgon kívül a Permi kormányzóságnak egyetlen kerületi központja volt, ahol erős bolsevik szervezet működött, Sadrinszk városa. A helyi bolsevik szervezet bölcsője a 139. tartalék-gyalogezred volt. Ebben az ezredben a bolsevik A. A. Zsdánov zászlós működött. Zsdánov agitációjának hatása alatt 1917 derekán egy kis bolsevik katonacsoport alakult az ezredben.
Augusztus 30-án jött létre az ezredbeli bolsevikok első szervező ülése. Itt született a sadrinszki szervezet bolsevik bizottsága, melynek elnökéül Zsdánovot választották.
Ettől fogva a 139. ezred bolsevik csoportja rendszeres munkát fejtett ki a munkások és katonák között. Zsdánov elvtárs gyakran járt a Butakov Testvérek textilmunkásainál. A szervezetbe rövidesen takácsmunkások és helyi vasutasok is léptek be. A bolsevik befolyás fokozatosan behatolt a faluba. A Sadrinszki kerület számos járásában bolsevik bizottságok alakultak.
Propagandisták és agitátorok szinte egyáltalán nem voltak. Sadrinszkban egy meglehetősen erős eszer szervezet működött. De a sadrinszki bolsevikok Zsdánov elvtárs vezetése alatt gyorsan véget vetettek a helyi eszerek tömegbefolyásának. Az eszerek rövid idő alatt minden befolyásukat elvesztették, nemcsak a szovjet munkás- és katonaszekciójában, hanem a parasztszekcióban is.
Októberben Sadrinszk bolsevik szervezetének száznál több tagja volt.
Nem csekély segítséget nyújtott a bolsevik pártnak az ifjúság. Még 1917 áprilisában megszervezték „az OSzDMP(b) jekaterinburgi bizottsága mellett dolgozó ifjúsági szervezetet”. Eleinte főképp a tanulóifjúság lépett be a szervezetbe. De a bolsevikok nemsokára kipótolták ezt a hiányt. Augusztusban Jekaterinburgban összehívták a városi munkásifjúságot. A gyűlés elhatározta, hogy megalapítja a „III. Internacionáléról elnevezett szocialista ifjúsági szövetséget”. A szövetség tagjai augusztus 31-én tartották szervező ülésüket. Szervezeti szabályzatot fogadtak el, bizottságot választottak. Szeptemberben sejtek alakultak az üzemekben.
1917 július 27-én folyt le a szocialista ifjúság minyári egyesületének első gyűlése. Augusztus 10-én megalakították az ifjúsági szövetséget Cseljabinszkban, augusztus közepén pedig létrejött a permi szervezet. A szövetség bolsevik szellemben nevelte a munkásifjúságot. A fiatalok bolsevik újságokat árusítottak, röpiratokat terjesztettek, összekötő szolgálatot végeztek. Ez szerény, sokszor észrevétlen munka volt, de rendkívül fontos. A bolsevik bizottságnak nem álltak rendelkezésére újságok, telefon nem volt, az élet pedig viharosan haladt előre. Néha ugyanaznap két gyűlést is össze kellett hívni. Az ifjak egyik gyárból a másikba rohantak, hordták szét a meghívókat. A szövetség a gyárakban és falvakban agitátorcsoportokat létesített, irodalmi estéket rendezett, pénzt gyűjtött a párt számára. Jekaterinburgban októberig 500-ra nőtt a szövetség tagjainak száma, a minyári gyárban 118, a nyevjánszki gyárban 350, a verhnyeturinszki gyárban 120 tagja volt a szövetségnek stb. A bolsevikoknak a „munkásifjúság szocialista szövetsége” szervezett és tevékeny segítséget nyújtott.
Október elején lefolyt a bolsevikok vjatka-kormányzósági, ufa-kormányzósági és perm-körzeti konferenciája, október 10-én pedig megnyílt Jekaterinburgban a bolsevikok kormányzósági konferenciája. A pártkonferenciák megmutatták, hogy az urali szervezet, mely soraiban több mint 30.000 bolsevikot számlált, készenlétben van a Központi Bizottság direktíváinak végrehajtására.
A körzeti szovjetkongresszusok a „Harc előtti hadiszemle” jelszavának jegyében folytak.
Az Uralnak a II. összoroszországi szovjetkongresszusra megválasztott küldöttei azzal a tudattal utaztak el, hogy a főváros uccáin a fegyveres felkelésben fognak résztvenni.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
A balrad.hu kommentje a „kunyera” után!
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!