A roham megszervezése 5
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Az ellenforradalom számos aktív résztvevőjében, különösen a katonai szakemberekben az a meggyőződés alakult ki, hogy Oroszország központi részében a forradalom győzelme elkerülhetetlen; jobb lesz tehát előre kiválasztani a színteret és oda összpontosítani erőiket a harc folytatására. Az ország délkeleti része erre alkalmasnak látszott. Az ideiglenes kormány, folytatva a központban a harcot, hozzáfogott, hogy a Doni területet és Észak-Kaukázust idejében az ellenforradalom támaszává tegye. A Don-vidék kozák-atamánja, Kaledin tábornok, akit azzal vádoltak, hogy Kornyilovval áll kapcsolatban s akit a kormány-bizottság felmentett e vád alól, erélyesen hozzálátott, hogy megtisztítsa a területet a forradalmi elemektől. Azzal az ürüggyel, hogy a fronton nincs elég takarmány, ide vetették át a kozák ezredeket. A bolsevik befolyás alatt álló tartalékzászlóaljakat viszont elvezényelték. A Don-vidékre és az Észak-Kaukázusba menekültek azok a tisztek, akiket a katonák elkergettek volt a csapatoktól. Itt 1917 októberében megalakult a Délkeleti szövetség kubáni, doni, tereki és asztracháni kozák csapatokból, Észak-Kaukázus hegyi lakóiból és a Doni terület s az Asztracháni kormányzóság steppéinek népeiből. Ez a szövetség volt hivatva arra, hogy a proletárforradalom elleni harc egyik bástyája legyen.
A Doni terület bolsevik szervezetei, főképpen a rosztovi szervezet, állhatatosan küzdöttek az ellenforradalom ellen, a tömegek megnyeréséért.
A bolsevikok Rosztov munkásaira és helyőrségére támaszkodtak. Augusztusban mintegy 300 bolsevik volt a városban. A pártbizottság, az eszer és a mensevik szervezettel együtt, a Városliget pavilonjában helyezkedett el. A munkások és katonák, akik idejöttek, hogy pártirodalmat vigyenek magukkal, vagy hogy szónokokat kérjenek gyűléseikre, gyakran „eltévesztették az ajtót” és a bolsevikokhoz tértek be. A megalkuvók rövidesen rájöttek arra, hogy milyen veszedelmes szomszéddal van dolguk és kiköltöztek a pavilonból. Így a bolsevikoké lett az egész helyiség s a munka zavartalanul folyt. A ligetben és a környező uccákban majdnem állandóan folytak a gyűlések. A nép csoportokba verődve, izgatottan vitatta a bolsevikok beszédeit. Terjesztették a „Pravdát”. A „Nase Známja” („Zászlónk”) c. helyi bolsevik újság több mint 15.000 példányban jelent meg. A bolsevikok a vasmunkások és vasutasok között folytatott szakszervezeti munkára fektették a legnagyobb súlyt.
Rosztov bolsevik szervezetének jelentős kárt okozott egy jobboldali csoport Szircovval az élén és egy trockista csoport, melyet Vaszilcsenko vezetett. Mind a két pártellenes csoportocska dühösen harcolt a lenini vonal ellen. Lényegében az ellenforradalmi kozák-kormány leplezett szövetségesei voltak. Azt javasolták a bolsevikoknak, hogy a mensevikekkel egyesüljenek a kozák-kormány támogatásának platformja alapján, harcoltak Lenin áprilisi tézisei ellen, a bolsevik párt VI. kongresszusának határozatai ellen fordultak, amelyek a pártot a fegyveres felkelés felé irányították. A rosztovi bolsevikok erélyesen szembeszálltak a jobboldaliak és trockisták áruló politikájával. A jobboldaliakat és trockistákat kiűzték a rosztov-nahicseváni bizottságból, de azok nem hagyták abba pártellenes működésüket. A bolsevik szervezet október előestéjén, a megalkuvókat és a jobboldali és trockista árulók táborából való követőiket leleplezve, sikeresen szervezte politikai hadseregét.
A bolsevik párt Központi Bizottsága figyelemmel kísérte a doni bolsevikok munkáját. Szverdlov állandó jelentéseket kért tőlük s közvetlen útmutatásokkal segítette őket. A központból pártfunkcionáriusokat küldtek Rosztovba és a moszkvai területet megbízták, hogy Rosztovval kapcsolatot tartson. A bolsevikok VI. kongresszusa alatt a Doni terület delegátusai jártak Szverdlovnál és Sztálinnál. Jelentést tettek a szervezet munkájáról és számos útmutatást kaptak. A rosztovi bolsevikokat figyelmeztették, hogy a párt a fegyveres felkelésre veszi az irányt.
A Kornyilov-kaland után a bolsevikok munkája erősen fellendült. A városokban megkezdték a Vörös Gárda megalakítását. Rosztovban szeptember 6-án megszervezték a Vörös Gárda központi parancsnokságát. A tábornokok fellépésének ellenforradalmi jellege ingadozást vitt a kozák ezredek soraiba. Kaledinnek nem sikerült csapatokat indítani Kornyilov segítségére.
A kozák közkatonák tömege vonakodott támogatni tábornokait.
„Akárhogy történt is, — írta Lenin — az augusztus 26—31-i tapasztalat (vagyis a Kornyilov-felkelés. — A szerk.) után történelmileg bebizonyított tény, hogy a burzsoá ellenforradalom érdekében folyó kozák tömegmozgalom rendkívül gyenge”8.
A forradalmi lendület magával ragadta a kozákokat. A bolsevikok agitációja a kozákok között kézzelfogható volt, a tömegek megértették. A bolsevikok többek között kihasználták azt, hogy az állami duma volt elnökét, Rodzjanko nagybirtokost, Kaledin javaslatára beválasztották a kozákrendbe és földet adtak neki. „Az új kozák ráült a földetekre, ti pedig nyomorogtok” — mondották a bolsevikok a szegény kozákoknak s ezzel kivonták őket a gazdagok befolyása alól.
Belaja Kalitva községben a 39. kozákezredben J. A. Scsadenko működött. Scsadenko megszervezte a kozákok barátkozását a munkásokkal és parasztokkal. A közelfekvő vasziljevi, bogurájevi és szvinorecki bányákból a bányászok plakátokkal és zászlókkal, forradalmi dalokat énekelve jöttek az ezredhez. A kozákok örömmel üdvözölték a munkásokat. Ez a barátkozás végleg mozgásba hozta a kozákokat. Noha Kaledin megtiltotta nekik, hogy a szovjetbe képviselőket küldjenek, mégis megválasztották képviselőiket. Ez segítségükre volt a bolsevikoknak az ezredben folytatott munkájukban.
Különösen nehéz volt a munka a kozákok nagyközségeiben és falvaiban. A bolsevikok elérték azt, hogy a rosztovi szovjet külön osztályt szervezett a kozák területeken lakó „idegenek” (nem kozákok) számára. A szovjet mandátumával könnyebb volt bejutni a kozák községekbe. A bolsevik agitáció széles méretekben terjedt el az „idegen” parasztok között, ahogy őket a helyi kozákok hívták. A „Nase Známja” c. újságnak állandó előfizetői voltak a falvakban. Az újság leveleket közölt a parasztoktól.
Számos kozák községben bolsevik sejtek alakultak. Morozovszkája kozák községben egy vasúti fűtőház, egy kisebb vasöntöde és három-négy gőzmalom volt. A helyi bolsevikok a fűtőházban kezdték meg a pártmunkát. Odajártak a parasztok a szomszéd falvakból és kozák községekből.
A bolsevik agitáció ügyesen használta ki azokat a konkrét kérdéseket, amelyeket a mindennapi élet vetett fel: a Délkeleti Vasutak igazgatósága el akart bocsátani egy vasúti őrt, aki hadirokkant volt. A bolsevikok összehívták a vasutasokat és határozatot hoztak. A határozat két pontból állt. Először: nem szabad elbocsátani a rokkantat, másodszor: ki kell nyomtatni Lenin cikkét a munkásellenőrzésről, hogy az szolgáljon gyakorlati útmutatásul a vasutasok harcában az igazgatóság ellen. A morozovszkájai parasztszovjet mellett a bolsevikok egy mezőgazdasági munkás- és szegényparaszt-csoportot alakítottak. Ez a csoport egy 26 tagú osztagot szervezett a szegényparasztság segítségére. Az osztagban 9 nő is volt. Az osztag cséplőgépet és egyéb felszerelést szerzett és segített a szegény parasztságnak földjét megművelni. Ezzel a bolsevikok gyakorlati példával mutatták meg, hogyan fogják megoldani az agrárkérdést.
Különös sikereket értek el a bolsevikok magában Rosztovban.
Szeptember 11-én a gyári és üzemi bizottságok ülésén a bolsevikoknak a hatalom megragadásáról szóló határozati javaslatára 49-en szavaztak, a mensevikekére 58-an. Egy hónappal előbb a bolsevikok alig 5—6 szavazatot kaptak. Ez mutatta, milyen gyorsan halad a megalkuvók elszigetelésének folyamata.
A bolsevikok, akik sikereik megszilárdítására törekedtek, a gyári és üzemi bizottságok következő ülésén, szeptember 26-án, azt javasolták, hogy írják ki a szovjet és az üzemi bizottságok új választásait. A munkások elfogadták a javaslatot. Ugyanezen a gyűlésen elhatározták, hogy Vörös Gárdát alakítanak.
Megkezdődtek az előkészületek az új szovjetválasztásokra. Kaledin kozákatamán, hogy gyengítse a bolsevikok befolyását, elrendelte, hogy a menetszázadokat gyorsabban küldjék ki a frontra. A bolsevikok rosztov-nahicseváni bizottsága elhatározta, hogy a menetszázadokat visszatartja. Az ezredekbe agitátorokat küldtek. Ezek még a kozák-ezredekbe is beférkőztek. A katonák élénken támogatták a bolsevikokat, a megalkuvókat pedig kifütyülték.
Szeptember 29-én a 225. tartalékezred katonái vonakodtak menetszázadokat alakítani. Az ezrednél megjelent Csernojarov tábornok és Bogajevszkij, az atamán helyettese és igyekeztek a katonákat rábeszélni. De a katonák elkergették gyűlésükről az ellenforradalmi tábornokokat. A helyőrség parancsnoka kiadta a parancsot, hogy fegyverezzék le az ezredőrséget állító századot. De a katonák idejében tudomást szereztek erről a titkos parancsról és erősebb őrséget állítottak a fegyverekhez.
A 225. ezred katonáit az egész rosztovi helyőrség támogatta. A bolsevikok október elsejére háborúellenes tüntetést tűztek ki.
A burzsoá sajtó lármát csapott.
„Ha az uccán tüntetni fogtok, szuronyokkal fognak szétverni benneteket… Az ideiglenes kormánnyal és Kaledinnel nem lehet tréfálni” — így ijesztgettek a megalkuvók.
A tüntetést megelőző éjszakán, a helyőrség parancsnoka telefonon elrendelte a kormányhű századok felfegyverzését, mert a „bolsevikbandák” tüntetésre készülnek. A 225. ezred ügyeletese aludt. A telefonüzenetet egy véletlenül a szobában időző és a bolsevikokkal rokonszenvező katona vette át. Az írnok megbízta ezt a katonát azzal, hogy a parancsnokoknak adja át ezt a parancsot. De a katona a bolsevik bizottságba futott, ott azonban senkit sem talált. Ekkor figyelmeztette a századbizottságokat és a katonákat. A továbbképzés alatt levő legénység és a 12. század, akiknek a tüntetés ellen kellet volna fellépniük, elhatározták, hogy a bolsevikokkal együtt fognak akcióba lépni.
Október 1-én a városban hatalmas tüntetés folyt le. Az egész helyőrség kivonult. A gyárakból a munkások szakadatlan menetben vonultak fel. Plakátokat vittek, bolsevik jelszavakkal.
Október 7-én folyt le a szovjetek új választása. A bolsevikok erre a választásra gondosan készültek. Az üzemekben tömeggyűléseket tartottak. A bolsevik agitátorok bejárták a helyőrség összes ezredeit és a gyárakat. Sok gyárban még a megalkuvók ültek. Ezek nem akarták a bolsevikokat a gyűlésre engedni. De mihelyt a bolsevikok áttörték a megalkuvók kordonját, azonnal kiderült, hogy a munkások szakítottak azokkal, akik még nem régen vezetőik voltak. Így volt ez a villamosremízben. Ott a mensevikek voltak az urak. Az üzemi bizottság ellenségesen fogadta a bolsevikokat. Az elnök szárazon kijelentette, hogy a gyűlést nem fogják megtartani, mert a többi párt képviselői nincsenek jelen. A bolsevikok már el akartak menni, de a munkások „véletlenül” még ott tartották és a remízbe vezették őket. Hirtelen kinyílt az ajtó és megjelentek a mensevikek helyi vezetői. Nagyon meg voltak lepve, mikor a remízben meglátták a bolsevikokat. Kiderült, hogy az egész így volt előre megbeszélve.
Megkezdődött a gyűlés. Elnökéül egy menseviket választottak. De mihelyt a szónokok beszélni kezdtek, azonnal kiderült, hogy milyen szakadék választja el a vezetőket a tömegektől. A mensevikek „rendetlenséget és bomlást” vetettek a munkások szemére. A hallgatóság élesen tiltakozott. A gyűlés légköre nekihevült.
A bolsevikok egyszerű beszéde arról, hogyan kell véget vetni a háborúnak és kenyeret adni a népnek, azonnal megragadta a munkásokat. Figyelmesen hallgatták, nem szakították félbe őket. A gyűlés vége felé a mensevikek észrevétlenül eltűntek, a bolsevik szónokokat pedig lelkesen ünnepelték a munkások. Így volt ez a többi gyárban is.
Az új szovjetválasztások túlsúlyt adtak ugyan a bolsevikoknak, de még nem volt világos, hogyan fognak viselkedni a pártonkívüli küldöttek. Az új szovjet első ülésén az összoroszországi szovjetkongresszus kérdése volt napirenden. A Petrográdból kapott direktíva alapján az eszerek és mensevikek lázasan igyekeztek saját képviselőjüket küldeni a kongresszusra. Az ülés, mely a kongresszus kérdését döntötte el, rendkívül viharos volt. Néha már úgy látszott, hogy a szovjet véleménye megoszlik, mert a mensevikeknek még volt némi befolyásuk.
A vita végétért, kezdődött a szavazás. Kiderült, hogy a bolsevikok 20—30 szavazattal többet kaptak, mint a mensevikek. A szovjetkongresszusra bolsevikot küldtek. Ez a szavazás döntő jelentőségű volt. Ettől a naptól kezdve Rosztov szovjetje a bolsevikok kezébe került.
A Don-vidéken kialakultak a proletárforradalom támaszai.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!