10
Demokrácia, polgári demokrácia, népi demokrácia
A legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia!
A népi demokrácia előkészíti az átmenetet a szocializmusba!
A polgári demokrácia csak a kizsákmányolók demokráciája!
A szocialista demokrácia minden dolgozónak, a nép túlnyomó többségének demokráciája!
Az osztálytársadalmakban a demokrácia hatóköre, minősége, működése alapvetően, meghatározóan az uralkodóosztály érdekeinek van alárendelve, ami a gazdasági-politikai-társadalmi modell működési módja miatt elkerülhetetlen. A kapitalizmus azonban, még a polgári demokráciában is szélsőségesen megosztott társadalmi forma.
Az osztálytársadalmakban a demokrácia érdemben semmiképpen nem terjedhet ki a teljes népességre, mert az uralkodó osztály érdekének, a gazdasági-politikai-társadalmi modellnek ez nem felel meg. Ezért az uralkodó osztály a demokráciát az osztályellenségei ellen a domináns hatalmánál fogva kisebb-nagyobb mértékben korlátozza. Az osztálytársadalmakban elkerülhetetlenül léteznek az uralkodó és az általa diktatúrával elnyomott társadalmi osztályok, a demokrácia csak ennek megfelelően alakulhat.
A szocializmusban a dolgozó nép osztályellenségei a hatalmát vesztett kapitalizmus híve, ezek osztálytörekvései ellen a proletárdiktatúra elkerülhetetlen. A fasiszta-kapitalizmusban – a polgári demokráciában és a totális kapitalista diktatúrában is – a proletár dolgozók osztályérdekeinek a letörésére, a korlátozására a kapitalista osztály-önkényuralom, a diktatúra különböző formában elkerülhetetlen.
A népi demokrácia kivételével az osztálytársadalmakban a demokrácia alapvetően az uralkodóosztály osztályérdekében működik. Ezért szükségszerűen az uralkodóosztály az osztályellenségei ellen a kibékíthetetlen osztályellentétek miatt diktatúrát valósít meg.
A népi demokráciában azonban a demokrácia hatóköre módosul, mert az antagonisztikus társadalmi osztályokra, így a proletárokra, a dolgozókra és a tőkésekre is kiterjed, de a diktatúra megmarad az osztály-önkényuralomra törekvő kapitalizmussal szemben. A népi demokrácia azonban nagyon bizonytalan társadalmi forma, mert a ki-kit győz le még nem dőlt el. Ezért a népi demokráciának a működése érdekében a dolgozó osztályok marxista-leninista vezérfonalán álló kommunista pártnak kell a vezető erőnek lennie és a diktatúrát a proletárdiktatúrával valósítja meg a dolgozók szervezeti segítségével.
A kapitalista kizsákmányoló osztálytársadalomban az uralkodó osztály az elenyészően kevés kapitalista élősködő, a szocializmusban azonban már a teljes dolgozó népesség kollektív formában a hatalom birtokosa, ennek megfelelően alakul a demokrácia, de szükségszerűen a demokrácia mellett a diktatúra is megtalálható. A kommunizmus osztálynélküli társadalmi forma, így csak a demokrácia érvényesül a teljes népesség számára, nincs szükség a diktatúrára.
A kapitalizmusban a proletár dolgozók osztályharca az élősködők elleni osztályháború!
A gazdasági modell hatékonysága érdekében (a létfeltételek termeléséhez szükséges termelőeszközök tulajdonának alapján), azért hogy megfelelő módon működjön, az uralkodóosztálynak az ehhez szükséges hatalommal is rendelkeznie kell. Ezért a demokrácia működése – persze ezen kívül még egyéb szempontok is vannak -, de alapvetően az uralkodó osztály érdekeinek, a modell működési módjának van alárendelve.
„Egyenlőség: a polgári forradalmak egyik fontos követelése volt. A feltörekvő burzsoázia elsősorban a régi kiváltságok megszüntetését és a törvény előtti állampolgári jogegyenlőséget értette alatta, amely az antagonisztikus osztálytársadalmakban megvalósíthatatlan. Tényleges társadalmi egyenlőség csak a kommunizmusban valósul meg. Előfeltétele: minden dolgozó felszabadítása a kizsákmányolás alól, a termelési eszközök magántulajdonának felszámolása, a termelőerők magas színvonala.” – Marxista fogalomlexikon
„Kapitalizmus: a feudalizmust felváltó társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés. … A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be. A tőkés alap felépítményének fő elemeit a politikai és jogi intézmények, valamint a polgári ideológia rendszere alkotják. A kapitalizmus ideológusai által proklamált egyenlőséget teljesen formálissá teszi a gazdasági egyenlőtlenség, s a dolgozókat a politikai élettől távol tartó államgépezet.” – Marxista fogalomlexikon
„Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.” – Marxista fogalomlexikon
„Demokrácia: legáltalánosabb értelemben olyan politikai rendszer, amelyben a hatalom forma szerint az egész nép kezében van, ténylegesen azonban valamely osztály diktatúrája érvényesül. A burzsoá politikusok és a reformisták a demokrácia fogalmát rendszerint elszakítják a konkrét gazdasági-társadalmi tartalomtól és főleg formális jegyek alapján ítélik meg. A marxizmus-leninizmus a demokráciát konkrét társadalmi-gazdasági tartalmában és feltételeiben vizsgálja. A kizsákmányoló rendszerekben a demokráciának csak külső látszata van meg, a valóságos népuralom sohasem valósulhat meg benne. A demokrácia csak az elnyomó osztályok (a kisebbség) számára van biztosítva, az elnyomott osztályok (a többség) számára ugyanakkor ez diktatúrát jelent. A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.) de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.” – Marxista fogalomlexikon
A termelőeszköz birtoklási módja a hatalom alapja
A termelőeszközök birtoklása a létfeltételek fölötti rendelkezés hatalma. A kapitalizmusban a termelőeszközök és politikai hatalom (a gazdasági-politikai hatalom) meghatározóan az elenyésző kisebbségben lévő tőkések érdekének alárendelve és az érdekükben működő állam kezében összpontosulva (az állami és a törvényhozói hatalommal), kizsákmányoló, élősködő, bérrabszolgatartó, árutermelő piacgazdaság, ettől lesz a társadalmi modell a kapitalizmus. A társadalom érdekét a kizsákmányoló élősködő kapitalisták gazdasági-politikai-társadalmi érdeke és a kapitalizmus működési módja határozza meg a túlnyomó többségben lévő bérrabszolga proletár beszélőszerszámok kárára.
„Alap és felépítmény: a társadalom alapja: a gazdasági szerkezet, a termelési viszonyok összessége, amit végső soron a termelőerők fejlődése határoz meg. A felépítmény: az alapnak megfelelő politikai, filozófiai, jogi, erkölcsi, művészi, vallási nézetek és ezeknek megfelelő intézmények, szervezetek összessége. Ezek közül döntő szerepe van az államhatalomnak. A fejlődés során az alapnak van elsődleges szerepe, ugyanakkor a felépítmény is aktív szerepet játszik a társadalom fejlődésében, visszahat az alapra, gyorsítja vagy akadályozza a fejlődést. Különösen fontos szerepe van a szocialista társadalom felépítményének, amely segíti a szocializmus gazdasági alapjainak lerakását.” – Marxista fogalomlexikon
„Állam: az uralkodó osztály politikai hatalmának legfőbb szerve, amelynek feladata az uralkodó osztály érdekeinek védelme, a fennálló termelési és társadalmi viszonyok fenntartása, a vele szemben álló társadalmi-politikai erők elnyomása, a társadalom ügyeinek az uralkodó osztály érdekeinek megfelelő intézése és irányítása, az uralkodó osztály érdekeinek védelme külső erőkkel szemben. Jellegét és céljait végső fokon a gazdasági rendszer határozza meg. Az állam az uralkodó osztály hatalmát különböző erőszakszervezetek és intézmények (hadsereg, rendőrség, büntetőszervek, hivatali apparátus) rendszerével biztosítja.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus minden formája szükségszerűen kapitalista osztály-önkényuralom
A kapitalizmusban a proletár dolgozó a munkabérrel megvásárolt munkaerő áru, termelési tényező, bérrabszolga, feladata a szerszámok gépek a termelés működtetése, ezért valójában a szerszám, a gép tartozéka, a beszélőszerszám ember. Ettől lesz a kapitalizmus a bérrabszolgatartó beszélőszerszám társadalmi forma.
Ilyen körülmények között a mindenkire kiterjedő valódi osztály érdekképviseletet jelentő demokrácia az csak hazugság, demagógia lehet, nem is valósul meg. Ugyanez érvényes a „szabad demokratikus” választások megítélésében is, vagyis a lényegét tekintve a többség, a proletárok számára valójában nem szabad, és a látszat ellenére valójában nem is demokratikus, ami a polgári demokráciában működő kapitalizmus elkerülhetetlen jellemzője.
A proletárok és valódi osztály érdekképviselőik nem rendelkeznek a demokrácia működéséhez szükséges erőforrásokkal. A dolgozók az osztályérdekükben valójában semmilyen törvényes hatalommal sem rendelkeznek. Ezért a kapitalizmusban nem is valósulhat meg a proletár osztályérdeket is képviselő demokrácia és nem is valósul meg. Az alternatíva így csak az osztályharc lehet, ami nem demokratikus, háború, osztályháború. Ami a kapitalizmusban a valódi demokrácia hiányában elkerülhetetlen, így azonban szükségszerűen meg is valósul.
A beszélőszerszámok demokráciája
A beszélőszerszámok számára azonban értelmetlen a demokrácia, nem is valósul meg, így a demokrácia csupán formális lehet, csak a látszata valósulhat meg. Így a törvényhozásban a proletár dolgozók osztályérdekei nem jelennek meg, ez azonban kapitalista osztály-önkényuralom, vagyis fasizmus.
A proletároknak nincs semmilyen valódi osztályhatalma, valódi osztály-érdekképviselője a törvényhozásban és sehol a hatalomban. Így válik a kapitalizmus minden formája, még a polgári demokrácia is, kapitalista osztály-önkényuralommá, a kapitalizmus védelmében a fasizmussá.
A polgári demokráciában a proletár bérrabszolga beszélőszerszámok osztályérdeke nem jelenik meg a hatalomban, valójában azonban ez nem is valósítható meg, a kapitalizmus működési módja ezt nem teszi lehetővé, de a beszélőszerszámok osztályöntudata is általánosan nagyon alacsony színvonalú, élnek, mint a szerszámok, csak legyenek meg az üzemeltetési költségei és akkor általában elfogadja beszélőszerszám létét.
Proletár osztályöntudat
A proletár osztályöntudat azt jelenti, hogy a beszélőszerszám életmódot valódi demokratikussá kell alakítani, az emberiségnek gondolkodó humánus valódi demokratikus emberré kell válnia, de ez a kapitalizmusban lehetetlen, ehhez szocializmus, majd a kommunizmus szükséges.
A szocializmusban azonban a termelőeszközök már kollektív tulajdonban működnek, így már megvalósulhat és meg is valósul a mindenkire kiterjedő valódi politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia. A szocializmusban ténylegesen megvalósul a dolgozók számára a szabad demokratikus választás lehetősége – persze kizárva ebből a kapitalizmus híveit.
A szocializmusban a kapitalizmus hívei a dolgozók osztályellenségei, akik valójában a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia megszüntetésére törekednek. Bár emberi jogokról, szabadságról demokráciáról fecsegnek, de valódi céljuk a saját hatalmuk érdekében a szabadon vásárolható beszélőszerszámokon élősködő társadalmi forma megvalósítása, ezért nem szabad megengedni, hogy a hatalom közelébe férkőzzenek. A szocializmusban a kapitalizmus hívei igyekeznek a szocialista hatalomba alattomosan beférkőzni, sajnos eredményesen, nagyon nehéz ellenük a harc.
A kapitalizmus nem működik beszélőszerszámok nélkül!
A kapitalizmusban a „demokratikus” államhatalom a kisebbségben lévő kizsákmányoló tőkések élősködése, a gazdasági modell érdekében működik. A termelőeszközök kapitalista tulajdonosa a tőkésosztály és a tőkésállam, így kollektív formában valójában a teljes hatalom birtokosai.
A kapitalizmusban a proletár többség sem termelőeszközzel sem hatalommal nem rendelkező bérrabszolga beszélőszerszám, így számára alapvetően az osztályérdekei letörésére a diktatúra valósul meg, mert az osztályharcot, az osztályérdeket csak így lehet letörni. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalmi forma, ahol a többség számára nem valósulhat meg a valódi demokrácia.
A kizsákmányolástól mentes társadalomban a szocializmusban a demokrácia a többség, a dolgozók érdekeit szolgálják, ami így szükségszerűen diktatúra a kizsákmányoló élősködő kapitalista társadalmi forma hívei számára.
Így viszont az osztálytársadalmakban elkerülhetetlenül sérül a demokrácia hatóköre és megvalósulása is. A kizsákmányoló osztálytársadalmakban (különböző módon) szétválik a termelőeszközök tulajdonosa és a működtetéséhez szükséges termelő, ami szükségszerűen antagonisztikus ellentétet okoz a kizsákmányoló, élősködő termelőeszköz tulajdonos és a termelő között.
„termelőerők a termelési eszközök és az ember … termelési viszonyok alapját a termelési eszközök tulajdona terén fennálló viszonyok alkotják … Ahol a termelési eszközök társadalmi, kollektív tulajdonban vannak, a társadalom tagjai egyenlőek … A magántulajdon alapján az emberek között uralmi és alávetettségi viszonyok jönnek létre.” – Filozófiai kislexikon
A beszélőszerszámok osztályöntudatra ébredése
Így a kapitalizmusban a termelőerők szétválnak a kapitalistákra, a termelőeszközök tulajdonosaira és a dolgozó proletár termelő emberekre, ami a szocializmusban kollektív formában egyesül.
A polgári demokráciában működő kapitalizmus a működési módja miatt bérrabszolgatartó társadalom. Így a demokráciája is ezen a szinten valósulhat csak meg. Azonban a kapitalizmus minden formája csak bérrabszolgatartó társadalmi forma lehet, így a demokráciája a látszattól egészen a tagadásáig terjedhet.
A kapitalizmus a működési módja miatt a dolgozók proletárok, nem rendelkeznek termelőeszközzel és valójában semmilyen hatalommal sem. Ilyen körülmények között a demokrácia csak formális, a demokrácia látszata lehet csupán. Valójában mivel a bérrabszolga az a beszélőszerszám, így mint minden szerszámnak a demokráciára semmi szüksége sincs, ezért nem is valósulhat meg.
A proletár bérrabszolga beszélőszerszámok a kapitalizmus semelyik formájában sem rendelkeznek és nem is rendelkezhetnek sem gazdasági sem politikai hatalommal. A kapitalizmus törvényhozásban a beszélőszerszám osztályérdekei csak mint a szerszámé szerepelnek, az üzemeléséhez szükséges törvényekkel, az osztályellenségeinek megfelelően szabályozottan.
Ehhez persze a kapitalizmusnak a proletárok megfelelő beszélőszerszám tudatát is ki kell alakítania, amihez minden lehetősége meg is van, egészen a társadalmi katasztrófáig, ami azonban elkerülhetetlenül bekövetkezik. Ekkor azonban egy csapásra osztályöntudatra ébrednek a beszélőszerszámok és a marxista-leninista-sztálinista vezérfonalán álló kommunista párt vezetésével öntudatos emberré válnak és jön a társadalmi forradalom. Volt már ilyen és lesz is ilyen!
A demokrácia a kapitalizmusban
A kapitalizmusban legfeljebb csak formálisan működő látszatdemokrácia valósulhat meg az élősködő kisebbség érdekének alárendelten, a gazdasági modell mást nem tesz lehetővé, mert valójában antagonisztikusan megoszlik az emberiség élősködőkre és beszélőszerszámokra. Mert a kapitalizmus még csak az ember-állatnak gondolkodó állat korszaka, a bérrabszolgatartó társadalmi forma.
Ezért a kapitalizmusban alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet az ember-állat, mert az emberiség túlnyomó többsége alacsonyabb rendű beszélőszerszám csupán, és az emberiség gondolkodóképessége alapvetően még csak a szerszámkészítésre és a működtetésére terjed ki. A kollektív termelési viszonyok helyett az individualizmus a meghatározó, ami szélsőségesen megosztott emberiséget hozott létre, ami így mégy csak a gondolkodó állat színvonala lehet.
A kapitalizmus alapvető dolgozója a proletár, akinek nincs termelőeszköze, a munkaerejét bocsájtja áruba a tőkéstől kapott munkabérért, ami szükséges ahhoz, hogy folyamatosan beszélőszerszám lehessen. A proletár munkabére az előállítási és működtetési költsége, mint a szerszámoké, így lesz a proletár olyan, mint egy szerszám, a beszélőszerszám. A szerszámnak, a beszélőszerszámnak értelmetlen a demokrácia, a hatalomban való részvétel, ezért nem is valósul és nem is valósulhat meg. Így azonban a kapitalizmus még csak a gondolkodó állat korszaka lehet, ezért a demokráciája is csak ennyi lehet.
A beszélőszerszám demokráciája hasonló, mint az egyéb szerszámoké, de mivel ember, így az emberiség fejlődésével a civilizáció értékei rá is hatnak. A demokrácia, az emberi jogok, a szabadságjogok fejlődése a társadalmi tudatba jutottak és a beszélőszerszám embert is ezen értékek elérésére sarkalja, de a kapitalizmusban ez csak a beszélőszerszám színvonalán valósítható meg, így minden valódi demokrácia nélkül. Ennek fenntartására szolgál a szociális demagógia, az idealizmus tudománytalan butasága által képzelt világnézet szerinti társadalmi tudat.
A polgári demokrácia a kapitalizmus működési módja miatt következetesen nem alkalmas az emberi jogok és a szabadságjogok megvalósulására, mert bérrabszolgatartó társadalmi forma. Így csak nagyon alacsony színvonalon valósulhat meg a bérrabszolgák számára a demokrácia, így alapvetően formálisan, legfeljebb csak a látszata valósul meg, valóságos dolgozó osztály érdekérvényesítés nélkül.
A népi demokrácia út a szocialista demokrácia felé, ahol a következetesen objektív tudományos világnézet alapján céltudatosan, az emberi jogok és a szabadságjogok megvalósulása a cél. Azonban mivel a népi demokrácia osztálytársadalom, mégpedig kibékíthetetlen ellentétekkel rendelkező osztályok társadalma, ez magán hordozza a valódi demokrácia megvalósíthatóságának lehetetlenségét, korlátait is. Azonban ez már nagy lépés előre a gondolkodó emberré válás útján!
A nép demokráciában van kizsákmányolás és élősködés is, az élősködők érdeke a hatalom totális megszerzése, a demokrácia szűkítése a kizsákmányolók javára, mert a kapitalista modell ezt kívánja meg. A dolgozók osztályérdeke viszont az élősködés eltörlése, a munka szerinti elosztás megvalósítása, a valódi demokrácia (a szocialista demokrácia) erősítése, így az osztályharc is megmarad. Az osztályharchoz, a kapitalista osztály-önkényuralmi kísérlet vagy szándék letörésére azonban a proletárdiktatúra elkerülhetetlen, de a proletárdiktatúrát csak a marxista-leninista vezérfonalán járó kommunista párt vezetheti.
A nép demokráciában azonban a gazdaság gyors fejlesztése a cél, amihez nagymértékben az egyéni érdekeltségre alapuló gazdaság hatékonysága szükséges, ez nagy hajtóerőt jelent. Azonban nagy veszélyt jelent a kapitalista önkényuralomra törekvés, aminek az elkerülése, a megakadályozása a marxista-leninista vezérfonalát követő kommunista párt segítségével, világnézetével, a vezetésével megvalósulhat és csakis így valósulhat meg.
A nép demokráciában a termelőerőknek a társadalom érdekében már a társadalmi méretű tervgazdálkodásban kell működnie, de ennek megszervezésére, vezetésére csak a következetesen marxista-leninista vezérfonalán álló kommunista világnézettel rendelkező kommunista párt alkalmas. A kapitalizmus működési módjára alapuló világnézet erre alkalmatlan.
A nép demokráciában a termelőeszközöket következetesen a társadalom érdekében kell működtetni. Ehhez elkerülhetetlen a társadalom tervszerű szervezése, a magánérdek korlátozása a társadalom érdekében és a kollektivizmus kiteljesedése. Így a termelőeszközök a magán és kollektív érdekeltségben is a társadalom érdekének vannak alárendelve és a tervgazdálkodás alapján összehangoltan működnek a szükségletek kielégítésére.
Vajon ez a modell megvalósítható? Nemcsak egy idealizmus?
Kizsákmányoló és kizsákmányolt között rabló és kifosztott viszony van, az értelmes gondolkodó öntudatos emberek számára ez kibékíthetetlen ellentét. A birka módra nevelt tömegek, ami a gondolkodó állat korban valószínűleg elkerülhetetlen, ez nagy ellentmondásokat szül, akár a népi demokrácia, akár a kapitalizmus korában is. A szocializmusnak ezt meg kell haladnia, mert csak így lehet megvalósítani a valódi demokráciát, a szocialista demokráciát, ami nélkül a szocializmus előbb-utóbb elbukik.
A népi demokráciában a kizsákmányolás az élősködés nem szüntethető meg, de a társadalmi érdeknek megfelelően törvényesen korlátozva van. A magánérdekeltség a népi demokráciában a társadalom érdekében a tervgazdálkodással hatékony lehet. De a népi demokrácia vezetője csak a marxista-leninista vezérfonalon járó kommunista párt lehet. Minden egyéb a kapitalizmushoz, a kizsákmányoláshoz, a korlátlan élősködéshez, a kapitalista osztály-önkényuralomhoz és végül is a fasizmusra vezet.
„A polgári demokrácia feltételei között, amennyiben az kitart alkotmányos alapjai (parlamenti rendszer) mellett, törvényszerű a különböző politikai pártok létezése. A többpártrendszer részben több társadalmi osztály létezését, részben pedig egy-egy osztályon belül is különböző frakciók és csoportosulások meglétét tükrözi. … A burzsoá szociológusok és államtudósok többségének elméletei szerint a politikai pártok a nép akaratának kifejezői. A többpártrendszert tekintik a szabad demokratikus rendszer egyik alapelvének.” – Filozófiai kislexikon
„A proletárdiktatúra lényegét tekintve minden más diktatúrától eltérő diktatúra, s egyszersmind a demokrácia új, magasabb típusát jelenti. Szemben a polgári demokráciával, amely mindegyik tőkésországban valójában csak a kizsákmányolók demokráciája, a szocialista demokrácia minden dolgozónak, a nép túlnyomó többségének demokráciája. A proletárdiktatúrában a szabadságjogok formális elismeréséről (ahogyan ez a tőkés világban történik) áttevődik a súlypont annak tényleges biztosítására, hogy a dolgozók élhessenek is szabadságjogaikkal.” – A marxizmus-leninizmus filozófiája
„A polgári demokrácia a tőkés társadalmi rend politikai formája. A polgári demokráciában az államhatalom a burzsoázia kezében van (sokszor a földbirtokos osztállyal szövetségben). A polgári demokrácia nagy lépés volt előre a feudális társadalom önkényen és kiváltságokon alapuló államhatalmával szemben: a törvény előtti egyenlőség bevezetése, a végrehajtó- és törvényhozó hatalom szétválasztása, a képviseleti-parlamenti rendszer, a szabadságjogok (sajtó, gyülekezési, szólás-, vallásszabadság stb.), általában az ú. n. „elidegeníthetetlen emberi jogok” kihirdetése a szabadságjogok szűkebb vagy szélesebb kiterjesztését jelentette. Mégis a polgári demokrácia is lényegében nem más mint az uralkodó osztály vagy osztályok diktatúrája a dolgozók ellen és az „emberi jogok” nem igazán emberi jogok, mert a dolgozók számára legnagyobbrészt csak a papíron vannak meg (lásd az imperialista Amerikát). Leglényegesebb fogyatkozása az, hogy még a legszélesebb polgári demokrácia is csak formális demokrácia, vagyis érintetlenül hagyja a polgári magántulajdont és ezzel megörökíteni igyekszik a polgárok közt fennálló gazdasági egyenlőtlenségei, a kizsákmányolást és a gazdagok és szegények közt a polgári társadalomban fennálló és mindinkább elmélyülő szakadékot. A munkásosztály számára a polgári demokrácia az a harctér, amelyen osztályharca a burzsoázia ellen lefolyik. Ezért a munkásosztály számára nem közönyös, nyílt diktatúra lép-e a polgári demokrácia helyébe. A munkásosztálynak nem szabad a polgári demokráciát sem túlbecsülnie, sem lebecsülnie, hanem józanul értékelnie kell, mennyiben használhatja fel a maga osztályharcának céljaira. Ezért a munkásosztálynak ellene kell szegülnie minden kísérletnek, a polgári demokrácia nyújtotta szabadságjogok megnyirbálására vagy megszüntetésére, de ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy a polgári demokrácia végeredményben mindig csak a burzsoázia uralmi eszköze a kizsákmányolás biztosítására.” – Idegen szavak marxista magyarázattal
„A népi demokrácia új-típusú demokrácia, amely a második világháború nyomán Európa számos országában, köztük hazánkban is, a polgári demokráciát vagy a fasizmust felváltotta. A népi demokrácia úgy gazdasági alapjában, mint politikai tartalmában lényegesen különbözik a polgári demokráciától, bár formailag megtarthatja a polgári demokrácia néhány jellemvonását, (a munkaeszközök magántulajdonát nem szünteti meg elvileg és általánosan, képviseleti-parlamenti rendszer, a parlamentnek felelős minisztérium stb.). A lényegesebb különbségek a polgári és népi demokrácia között a következők: 1. A gazdasági élet egyre növekvő szélességű területét az állam birtokába veszi; 2. megszünteti a nagybirtokrendszert; 3. az államhatalom tényleg a nép, a munkásosztály és a parasztság kezében van; 4. a parlamenti rendszer nem a pártok ellentétes versengésén, hanem a szövetséges pártok együttműködésén alapszik; 5. a szabadságjogok tényleg a dolgozók szabadságát biztosítják, nem pedig a nép és a demokrácia ellenségeinek szolgálnak eszközül a nép gazdasági és politikai elnyomására. Így a népi demokrácia előkészíti az átmenetet a szocializmusba és megteremti ennek az átmenetnek az alapjait.” – Idegen szavak marxista magyarázattal
„Osztályharc: olyan osztályok közötti harc, amelyeknek érdekei összeegyezhetetlenek vagy ellentmondanak egymásnak. A rabszolgatartó társadalomtól kezdve minden társadalom története osztályharcok története. A marxizmus-leninizmus az osztályharc tudományos magyarázatát adja. Kimutatja, hogy az osztályharc az antagonisztikus osztályokra bomlott társadalom fejlődésének hajtóereje. Bebizonyítja, hogy a polgári társadalomban az osztályharc szükségszerűen a proletáriátus diktatúrájához vezet, melynek célja az osztályok megszüntetése: az osztály nélküli kommunista társadalom megteremtése.” – Marxista fogalomlexikon
„Osztályok: „Osztályoknak az emberek nagy csoportjait nevezik, amelyeknek a társadalmi termelés történetileg meghatározott rendszerében elfoglalt helyük, a termelési eszközökhöz való (nagyrészt törvényekben szabályozott és rögzített) viszonyuk, a munka társadalmi szervezetében játszott szerepük, következésképpen a társadalmi javak rendelkezésükre álló részének megszerzési módjai és nagysága tekintetében különböznek egymástól. Az osztályok az emberek olyan csoportjai, amelyek közül az egyik eltulajdoníthatja a másik munkáját, annak következtében, hogy a társadalmi gazdaság adott rendszerében különböző a helyzetük.” (Lenin művei).” – Marxista fogalomlexikon
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!