Megérett a válság 4
(idézet: A polgárháború évei a Szovjetunióban 1917-1922
Miközben a bolsevik Központi Bizottság ülésezett, október 10-én, a Szmolniban gyülekeztek az Északi terület szovjetkongresszusára a küldöttek. Szverdlov figyelmeztette a kongresszus szervezőit és vezetőit, hogy a kongresszus megnyitását október 11-re kell halasztani. Október 10-én, este, a kongresszus küldöttei csak előzetes tanácskozásra gyűltek össze, megválasztották a mandátumvizsgáló bizottságot, elfogadták a napirendet.
A kongresszusra megérkeztek Petrográd, Moszkva, Novgorod, Sztáraja-Russa, Borovicsi, Reval, Jurjev, Archangelszk, Volmár, Kronstadt, Gatcsina, Cárszkoje-Szelo, Csudov, Szesztroreck, Schlüsselburg, Viborg, Helsingfors, Narva, Ábo és Kotka képviselői. Petrozavodszk, Tichvin, Pavlovszk, Venden, Pszkov nem küldték el képviselőiket.
Összesen 94 küldött gyűlt össze. Köztük 51 bolsevik, 24 „baloldali” eszer, 4 maximalista eszer, 1 internacionalista mensevik, 10 jobboldali eszer és 4 honvédő-párti mensevik.
Lenin különösen nagy jelentőséget tulajdonított ennek a kongresszusnak. Már október 8-án külön levélben fordult az „északi területi szovjetkongresszuson résztvevő bolsevik elvtársakhoz”, melyben egyenesen megmondotta, hogy az északi területi szovjetkongresszusnak készenlétben kell állnia a hatalom megragadására, a felkelés megkezdésére:
„Nem szabad az összoroszországi szovjetkongresszusra várni, ezt a központi végrehajtó bizottság novemberig is elodázhatja. Nem szabad halasztani a dolgot és lehetővé tenni Kerenszkijnek, hogy újabb kornyilovi csapatokat hozzon”25.
Nem szabad tovább halogatni. Itt az aktív cselekvés pillanata…
És Lenin fáradhatatlanul újra meg újra elismételte érveit, melyek a felkelés mellett szóltak. Nem arról van szó, hogy újabb határozatokat hozzunk.
„A felkelésről van szó, — írta Vlagyimir Iljics — amelynek sorsát Petrográd, Moszkva, Helsingfors, Kronstadt, Viborg és Reval döntheti el és kell, hogy eldöntse. Petrográd alatt és Petrográdon dőlhet el és valósulhat meg, itt kell, hogy eldőljön és megvalósuljon ez a felkelés és pedig minél komolyabban, minél felkészültebben, minél gyorsabban, minél erélyesebben”26.
Lenin röviden vázolta a felkelés tervét. Azt javasolta, hogy a legközelebbi helyőrségek csapatait Petrográd felé indítsák, Kronstadtból, Helsingforsból, Revalból hívják el a hajóhadat, verjék szét a kornyilovista csapattesteket, mindkét fővárost rázzák fel és döntsék meg a Kerenszkij kormányt, ragadják meg a hatalmat és azonnal tegyenek békejavaslatot az összes hadviselő államoknak és a földet adják a parasztoknak.
A forradalom vezére a felkelés jelszavát is vázolta:
„Kerenszkij újból Petrográd alá vezényelte a kornyilovista csapatokat, hogy megakadályozza a hatalom átadását a szovjeteknek, hogy meggátolja ennek a hatalomnak azonnali békejavaslatát, hogy meggátolja az egész föld rögtöni átadását a parasztságnak és hogy Petrográdot a németek kezére játssza, maga pedig Moszkvába szökjék! Ez a felkelés jelszava, melyet minél szélesebb méretekben kell terjesztenünk és amelynek óriási sikere lesz”27.
Lenin levelét a kongresszus bolsevik frakciójának ülésén vitatták meg. A frakció október 11-én reggel, a Központi Bizottság döntő ülése után gyűlt össze. A tanácskozás a Szmolni 18. számú tágas termében folyt le, ahol a bolsevikok rendszerint üléseztek.
A Központi Bizottság nevében tett jelentésben megismertették az ülést a Központi Bizottság direktívájával. Az előadó kerülte a „felkelés” szót és azt mondta, hogy elmúlt az az idő, amikor általánosságban tettük fel a kérdést, hogy a hatalomnak a szovjetek kezébe kell átmennie. Ideje, hogy a kérdést konkréten vessük fel: mikor és milyen alkalmat kell felhasználni? Lehet, hogy a kongresszus lesz az a szervezet, amely megkezdi az akciót.
A kongresszus vezetői Szverdlov elvtárs révén ismerték a Központi Bizottság határozatát. Tudott róla sok bolsevik delegátus is. A jelentés pedig közvetlenül a felkelés kérdéséig vitte őket. Mindenki érezte, hogy közeledik a döntő pillanat. Mindenki önkéntelenül is felfigyelt a legkisebb zajra, mintha várták volna, hogy kinyílik az ajtó és felhangzik a harci riadó.
Október 11-én este megnyitották a kongresszus ülését.
A szószékről lángoló, lelkes beszédek hangzottak el. A petrográdi szovjet képviselője a Petrográdot fenyegető veszedelemről beszél. Elmondja, hogy az ideiglenes kormány a petrográdi helyőrség kétharmadát el akarja vezényelni.
— Petrográd sorsa forog kockán! — kiáltja a petrográdi szovjet képviselője.
Utána a Balti hajóhad egyik matróza lép a szószékre:
— A helyőrség elvezénylése Petrográdról — a forradalom elárulása!
A matróz a kongresszushoz fordul:
— A Balti hajóhad azt mondja nektek: maradjatok itt és védjétek meg a forradalom érdekeit. Maradjatok itt és őrizzétek a forradalmat!
A matróz szavai elvesznek a dörgő tapsviharban. A kongresszus üdvözletét küldi a Balti hajóhadnak.
Moszkva képviselője arról beszélt, hogy a moszkvai helyőrség és munkásság a veszély pillanatában nem lesz az események egyszerű szemlélője.
— Finnországban a szovjetek máris a forradalmi hatalom szervévé lettek — közli a finnországi területi bizottság képviselője. — A területi bizottság ellenőrzi a kormánytisztviselők tevékenységét. Finnországban az ideiglenes kormány egyetlen parancsát sem teljesítik, ha nem írta alá a területi bizottság megbízottja.
Egymásután lépnek a szószékre a vidéki küldöttek. A kongresszust üdvözlik a petrográdi kormányzóság, Helsingfors, Kronstadt szovjetjeinek képviselői. Mindnyájan megegyeznek abban, hogy minél hamarabb össze kell hívni a II. szovjetkongresszust.
Váratlan disszonancia zavarja meg a kongresszus harcos hangulatát. Muchánov mensevik lép a szószékre a következő soronkívüli nyilatkozattal:
— A mensevik frakció több meggondolás alapján kénytelen elhagyni a kongresszust.
A küldöttekre egyáltalán nincsen hatással ez a nyilatkozat. Unottan, egy kézlegyintéssel intézik el Muchánovot, mint egy kellemetlenkedő legyet. A kongresszus nyugodtan másnapra halasztja ennek a nyilatkozatnak a megvitatását. A szerencsétlen mensevik szónok nagy zavarban lép le az emelvényről. Utána Golovov bolsevik katona beszél. Golovovot a viborgi helyőrség küldte a kongresszusra:
— Viborgban a hatalom jelenleg a szovjet kezében van. A szovjet elfoglalta a távíróközpontot, leváltotta a hadtestparancsnokot és az erődparancsnokot.
Ugyanilyen harcos hangulat uralkodik Rjabcsinszkij küldött szerint Revalban is.
De a megalkuvók nem csüggednek. A novgorodi küldöttség nevében Ábrámovics mensevik soronkívüli nyilatkozatot tesz. Küldöttségükhöz — közli — távirat érkezett az Északi front hadseregszervezeteinek végrehajtó bizottságától, azzal a felszólítással, hogy a jelen kongresszust hagyja el. A novgorodi küldöttség tagjai azonban nem akarnak eltávozni a kongresszusról. Krilov, a Novgorodi kormányzóság Borovicsi városának küldöttje, éles hangon válaszol Ábrámovicsnak. Kijelenti, hogy nem hajlandó alávetni magát a megalkuvó végrehajtó bizottság követelésének és biztosítja a kongresszust arról, hogy:
— A borovicsii helyőrség fegyveres erővel fogja támogatni az északi kongresszus követelését.
És újra végtelen sorban vonulnak el a kongresszus előtt a katonák, a matrózok, a munkások. Köztük sokan — a front küldöttei — titokban jöttek el a kongresszusra, leküzdve az akadályokat, amelyeket a parancsnokság gördített elébük. A kongresszuson jelen vannak a Nyugati, a Délnyugati és a Román front „lövészárok-lakóinak” képviselői. Mind sietnek csatlakozni az Északi terület matrózainak és katonáinak követeléséhez.
— Minden hatalmat a szovjeteknek!
A petrográdi helyőrség nevében a Volhíniai ezred képviselője válaszol:— Az ezred nem fogja elhagyni Petrográdot, amíg a jelen kormány van hatalmon. Ha pedig kényszerítik, hogy elmenjen, magával viszi az ideiglenes kormányt is — általános taps és derültség közepette ezzel zárja a szónok beszédét.
A katonák és munkások követeléseit teljes egészükben magukévá teszik a parasztszervezetek jelenlévő küldöttei. A petrográdi paraszttanács végrehajtó bizottságának képviselője ragaszkodik ahhoz, hogy a szovjetek azonnal átvegyék a hatalmat. A petrográdiak követeléséhez csatlakozik a herszoni kormányzóság parasztdelegátusa. A herszoni földbizottság küldötte a herszoni falusi lakosság nehéz helyzetéről beszél a kongresszuson, arról, hogy a falu nem bízik az ideiglenes kormányban. A parasztok egy szem gabonát sem adnak, jelenti ki a herszoni földbizottság küldötte, amíg a szovjetek nem veszik kezükbe a hatalmat.
Ezzel befejeződött a kongresszus első napja. Világosan megmutatta, hogy a hajóhadat, az Északi terület helyőrségeit és gyárait, amelyek teljes egészükben a bolsevikok mellé álltak, milyen harcos hangulat tölti el. Ezt fájó szívvel be kellett látniok még az ellenforradalmároknak és a megalkuvóknak is. Még az olyan burzsoá újságok is, mint a „Gyeny” („Nap”) és az „Utro Rossziji” („Oroszország Reggele”), kénytelenek voltak megállapítani az északi területi szovjetkongresszus megnyitásáról szóló közleményeikben, hogy a győzelem — a bolsevikoké.
A kongresszus harcos hangulata megijesztette a megalkuvókat. Másnap összes újságjaikban a központi végrehajtó bizottság irodájának határozatát közölték, mely szerint a kongresszusnak „nincs meghatalmazása”. Mindeddig az eszer-mensevik központi végrehajtó bizottságnak semmi kifogása sem volt a kongresszus ellen. Mihelyt azonban kiderült a kongresszus bolsevik összetétele és valóban forradalmi hangulata, a megalkuvók tiltakozni kezdtek. A központi végrehajtó bizottság kijelentette, hogy a kongresszust csak magánjellegű tanácskozásnak ismerheti el. Ezt azzal okolta meg, hogy a kongresszust a helsingforsi szovjet „nem jogosan” hívta össze, hogy a kongresszuson jelen van a moszkvai szovjet képviselője, míg az Északi terület néhány szovjetje nincsen képviselve és végül azzal, hogy a központi végrehajtó bizottságnak nem volt tudomása a kongresszus egybehívásáról.
Október 12-én reggel a megalkuvók mosolygós, vidám arccal jelentek meg az ülésteremben. Megelégedetten dörzsölik kezüket, csoportokba verődnek, sugdolóznak, diadalmasan lobogtatják a friss újságokat a központi végrehajtó bizottság arról szóló határozatával, hogy a kongresszusnak nincs meghatalmazása. A mensevikek a szószékre lépnek. Elsőnek Bogdánov beszél. Kijelenti, hogy a mensevikek csatlakoznak a központi végrehajtó bizottság határozatához és nem hajlandók tovább résztvenni a kongresszus munkájában. „Csak információ céljából” maradnak a kongresszuson.
A mensevik frakció nyilatkozatát a küldöttek közömbösen fogadják. A padokból türelmetlen kiáltások hangzanak: „Lássunk munkához!”
Még a jobboldali eszerek sem mernek nyíltan a mensevikek mellé állni.
A bolsevik frakció javaslatára a kongresszus határozatot fogad el, mely leleplezi a központi végrehajtó bizottság áruló magatartását.
A kongresszus áttér a politikai helyzet megvitatására.
A bolsevikok határozott javaslata — a hatalmat a szovjetek azonnal vegyék át — megijeszti a „baloldali” eszereket.
— A bolsevikok a hatalom kérdését az uccára akarják vinni és nem hajlandók parlamenti úton megoldani — panaszolja gyáván Kolegájev.
A „baloldali” eszer párt egyik egyszerű tagja, Sisko, kronstadti matróz, vonakodik támogatni vezérét. Sisko úgy véli, hogy a bolsevikoknak és a „baloldali” eszereknek együttesen kell harcolni a hatalomért. A XXXIII. hadtest küldöttje közli a kongresszussal a katonák utasítását. Az utasításban a katonák kijelentik, hogy azonnali békekötést, a magánbirtokban lévő földek kisajátítását, a nagytőke és a nagy vagyon könyörtelen megadóztatását, a hadiprofitok elkobzását várják.
A kongresszus a következő határozatot hozta:
„A koalíciós hatalom dezorganizálta, kiszipolyozta, megnyomorította az országot. Az úgynevezett Demokratikus tanácskozás szégyenletes csődöt mondott. A munkások, katonák és öntudatos parasztok felháborodással utasítják vissza a burzsoáziával való megalkuvás végzetes és áruló politikáját… Elérkezett a pillanat, melyben az országot és a forradalmat csakis az összes szovjetek határozott és egyértelmű fellépése mentheti meg és csakis ez oldhatja meg a központi hatalom kérdését. A kongresszus a terület összes szovjetjeit aktív cselekvésre hívja fel.”
A bolsevikok képviselője a hadi és politikai helyzetről tartott részletes előadásában elmondja a küldötteknek — a tengerészeknek, katonáknak és munkásoknak — Lenin terveit és a bolsevik Központi Bizottság határozatait a fegyveres felkelésről. Az előadó nem használja a „felkelés” szót, hanem, tekintettel a kongresszus legális voltára, arról beszél, hogy az ideiglenes kormányt el kell távolítani és ki kell vívni a szovjetek hatalmát.
A fővárosi bolsevikok képviselője közli, hogy Petrográdon megalakítják a forradalmi katonai bizottságot, mely rendelkezni fog az egész fegyveres erővel. Feleletül a „baloldali” eszerek frakciójának képviselője kijelenti, hogy csatlakoznak a forradalmi katonai bizottságok létesítéséről szóló javaslathoz.
A kongresszus felhívással fordult az Északi terület helyőrségeihez. Felszólította őket, hogy mindent tegyenek meg harci készségük fejlesztésére és megszilárdítására. A kongresszus felszólította a helyi szovjeteket, hogy a petrográdi szovjet példáját követve, forradalmi katonai bizottságokat létesítsenek a forradalom katonai védelmének megszervezésére.
A kongresszus különös figyelemmel foglalkozott a földkérdéssel.
A kongresszus felhívást intézett a parasztokhoz, felszólította őket, hogy támogassák a hatalomért való harcot:
„A parasztságnak tudnia kell, hogy fiai a lövészárkokban, a kaszárnyákban, a hadihajókon, hogy a munkások a gyárakban és üzemekben az ő oldalán vannak és hogy közeledik a döntő harc napja, amikor felkelnek a forradalmi munkások, katonák és matrózok, hogy harcoljanak a földért, a szabadságért, az igazságos békéért, és megteremtsék a paraszt, a munkás és katona küldöttek szovjetjeinek munkás- és paraszturalmát.”
A bolsevikok javaslatára a kongresszus elhatározza, hogy megszervezi az északi területi bizottságot, melynek feladata, hogy biztosítsa az összoroszországi szovjetkongresszus egybehívását és maga körül egyesítse a terület összes szovjetjeinek tevékenységét.
A kongresszus 17 területi bizottsági tagot választ, 11 bolsevikot és 6 „baloldali” eszert.
Mielőtt a kongresszus befejezné munkálatait, számos küldöttség jelenik meg a teremben. A szószéket szuronyerdő veszi körül. A lett lövészek küldöttei üdvözlik a kongresszust.
— A lettek — mondják — a forradalom első napjától fogva kiadták a jelszót: „Minden hatalmat a szovjeteknek!” És most, amikor a forradalmi Petrográd készül valóra váltani ezt a jelszót, a lett lövészek 40.000 szurony erejével készek teljes támogatást nyújtani.
A lettek után az Obuchov-gyár küldöttei lépnek a szószékre.
— Gyárunk teljes erejéből támogatni fogja a bolsevikokat — biztosítják lelkesen a munkások a kongresszust.
Az összes delegációk nyilatkozatait egy gondolat, egy hajthatatlan elhatározás hatja át: harcolni fogunk életre-halálra. A lettek is, a matrózok is, a petrográdi munkások is, felkelésre hívnak fel.
A Szmolni dísztermében szorongó száz meg száz ember tapsviharral, mennydörgő „hurrá” kiáltással és az „Internacionále” éneklésével válaszol.
A megalkuvó központi végrehajtó bizottság igyekezett diszkreditálni az Északi terület szovjetjeinek kongresszusát és kijelentette, hogy a kongresszus határozatai dezorganizálóak.
A megalkuvók megértették, hogy a felhívás, mellyel a kongresszus közvetlenül fordul az ezredbizottságokhoz, a katonákhoz, a matrózokhoz, a munkásokhoz és parasztokhoz és felszólítja őket, hogy vegyék a saját kezükbe a II. összoroszországi szovjetkongresszus választását, hogy ez a felhívás leplezett formában a központi végrehajtó bizottság ellen irányul. Ettől féltek a megalkuvók a legjobban.
Miközben az északi kongresszus ülései folytak, az eszer-mensevik központi végrehajtó bizottság lapjában cikk jelent meg „A szovjet-szervezet válsága” címen. Ebben a cikkben a szerző ezt írta a szerkesztőség nevében:
„A szovjetek kitűnő szervezetek voltak, amikor a régi rendszer elleni harcot szolgálták, de a szovjetek egyáltalán nem képesek magukra vállalni egy új rendszer megteremtését: nincsenek szakembereik, nem szokták meg az ügyvezetést és nem is képesek rá és arra való szervezetük sincs.”
Az eszerek és mensevikek, akik rémülten látták a bolsevikok sikereit, igyekeztek bebizonyítani a tömegeknek, hogy a szovjetek, mint a hatalom szervezeti formája, egyáltalán nem alkalmasak az ország kormányzására.
„A küldöttek szovjetjeit ideiglenes barakkokként építettük, hogy ott meghúzódjék az egész demokrácia — írta ugyanaz a szerző.— Most a barakkok helyén felépítjük az új rend állandó kőépületét és magától értetődik, hogy az emberek fokozatosan, abban a mértékben, ahogy egyik emelet a másik után felépül, átmennek a kényelmesebb lakóházba.”
A megrémült megalkuvók kapkodnak és nyögnek a közeledő forradalmi vihar előérzetében. Rémületükben, amely pánikkal határos, kifecsegték megalkuvó politikájuknak osztályértelmét: a szovjetek segítségével visszatartani a tömegeket a forradalomtól mindaddig, amíg a burzsoázia erősebben kezébe veszi a gyeplőt és az országban a helyzet urává válik.
Az urasági szalonokban rögtön felbecsülték a burzsoázia lakájainak hűségét. A „Russzkaja Volja” („Orosz Szabadság”) c. újság, — az ellenforradalom egyik legismertebb lapja — megelégedéssel írta az „Izvesztyijában” („Értesítő”) megjelent cikkel kapcsolatban:
„A szovjetekről… még nem is olyan régen… csak a legnagyobb tisztelet hangján lehetett beszélni. A szovjetszervezet kritikáját az ellenforradalom világos megnyilvánulásának tekintették. És, íme, eljött végre a nap, amikor a szovjetek haláláról már nem az »ellenforradalmi«, sőt nem is a »burzsoá« sajtó ír, hanem egyenesen és nyíltan beszél a szovjetek központi végrehajtó bizottságának lapja”.
A megalkuvó-„szocialisták” és a megcsontosodott ellenforradalmi burzsoázia megtalálták a közös nyelvet. Amit a gyáva lakájok pánikrohamukban kifecsegtek, az teljesen megfelelt ellenforradalmi gazdáik terveinek. A burzsoázia, amely új hadjáratot szervezett a munkások és parasztok ellen, mindenekelőtt azt követelte, hogy a szovjeteket szétkergessék.
Az ellenforradalom nagyszerűen megértette az imént befejezett kongresszus határozatainak óriási jelentőségét.
„A munkás- és katonaküldöttek tegnap véget ért területi kongresszusának baloldali bolsevista hangulata a legriasztóbb kilátásokat nyújtja” — írta már a kongresszust követő napon az „Utro Rossziji” c. moszkvai újság.
A „Gyeny” c. újság közölte, hogy „a vidéken visszhangra találtak és pedig félreérthetetlenül visszhangra találtak” az Északi terület szovjetkongresszusának jelszavai.
A kongresszusnak nemcsak az Északi területen volt óriási mozgósító hatása, hanem messze a terület határain túl is. Résztvevői a kongresszus befejezése után azonnal hazautaztak, mindenütt elmondották a kongresszus határozatait, ellenőrizték és mozgósították a forradalom erőit.
Az északi területi szovjetkongresszus után más területek és kerületek is megtartották a maguk kongresszusát. Valamennyi kongresszus a szovjethatalomért folytatott harcra való készség jegyében folyt le.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!