9
A dialektikus és történelmi materializmus
A dialektikus és történelmi materializmus, a következetesen objektív tudományos világnézet!
A dialektika a természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása!
A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, de a feladat az, hogy megváltoztassuk!
A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan!
Az ember a következetesen objektív gondolkodásával és ennek megfelelően cselekedve képes a leghatékonyabban a létfeltételeit biztosítani. A gondolkodás azonban csak akkor hatékony, ha a tapasztalat, a tudomány eredményeit használja. Ehhez azonban olyan tapasztalatra, világnézetre van szükség, ami következetesen az objektív valóságból alkotja meg a tudását, a tudományos világnézetét és eszerint cselekszik, minden más módszer nem való semmire, mert az eredményessége a tudománytalansága miatt alapvetően a vak véletlentől függ.
„A tudomány a bennünket körülvevő világ megismerésére irányuló tevékenység és az ezen tevékenység során szerzett igazolt (tesztelt vagy bizonyított) ismeretek gondolati rendszere.”
Az idealizmus képzelet világa, ha nem következetesen objektív valóságra támaszkodik, akkor még fantáziálás csupán, azonban így még nem is tudomány. A tudományosan egy állítás, egy világnézet csak akkor az objektív igazság, ha az objektív valóságban a párja valóban megtalálható. Azonban az idealizmus következetesen, objektíven erre nem törekszik.
Az objektív valóság megismerésére csak a dialektikus materializmus képes, mert világnézete következetesen az objektív valóságból, a következetesen objektív tudomány eredményeiből nyert alapokra épül és az állításai a valóságban megtalálhatók vagy tudományosan következtethetők. Azonban a tudományos következtetéseknek végeredményben a valóságban léteznie kell.
Csak az fogadható el tudományos módszernek, ami az objektív valóságot kutatja, az objektív valóságból meríti megfigyeléseit, megmarad az objektív valóságban, ebből készíti magyarázatait, következtetéseit, ami a valóságban ellenőrizhető.
A megismerés tudománytalan módszere az idealizmus, ami alapvetően még csak a képzelet, a fantázia világa, néha csak gátlástalan tudománytalan kalandozás, ami tudományosan következetlen és gyakran elrugaszkodik az objektív valóságtól. A magyarázatai nem következetesen az objektív tudományos módszerre támaszkodnak, így végeredményben az állításainak nem is kell feltétlenül megfelelőjének lennie az objektív valóságban, bár részigazságot tartalmazhat.
A világ megismerése csak a spekuláció, a képzelődés, a fantáziálás, a gondolkodás útján, nem következetesen az objektív valóságra támaszkodva, az legfeljebb nem vezet sehová, de rosszabb esetben akár katasztrófát is okozhat, ezt könnyű belátni. A világot objektíven, a valósnak megfelelően, csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehetséges hatékonyan megismerni, mert az ez alapján készült elméletet a valóságnak igazolnia kell. A tudományos módszer a valóságból indul ki és a valóságban ellenőrzi magyarázatait.
A következetesen objektív világnézet a következetesen objektív tudományos módszer szerint felfedezett természeti és társadalmi törvényekre alapozottan alakul ki, aminek materialista az alapja és dialektikus a tudományos elméleti módszere. Az anyag az egyetlen, a materiális, az objektív valóság, a mozgása, változása, fejlődése a dialektika törvényei szerint történik.
„A dialektika eredetileg a vitatkozás művészete az ókori görögöknél, a hét szabad művészet egyike. Általános filozófiai elméletté és módszerré a klasszikus német filozófia képviselői, mindenekelőtt Hegel fejlesztették. A természet, a társadalom és a gondolkodás legáltalánosabb mozgástörvényeinek összefoglalása. A jelenségeket összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban, fejlődésükben, ellentéteik és ellentmondásaik keletkezésében, kifejlődésében, feloldásában, a mennyiségi változások minőségiekbe való átcsapásában vizsgálja a tagadás tagadása alapján. A fejlődést az ellentétek harca és egysége eredményének tekinti. Materialista változata az eszméket a valóság folyamatai tükröződéseként írja le. Eszerint a megismerés szubjektív dialektikája a valóság objektív összefüggéseit tárja fel, így a dialektika és a logika egységet alkot. A dialektika ellentéte a metafizika.”
A mindennapi életben azonban a gondolkodó anyag, az ember (a gondolkodó ember) minden tudományoskodás nélkül alapvetően a tapasztalt valóságra alapozottan cselekszik, mert másként nincs eredmény, de a világnézetében gyakran mégis eltér ettől. Ez a kettős tudat azonban az embert gyakran elvezeti a materiális valóságtól és így az idealizmus képzelt világába kerül és sajnos néha eszerint is próbál cselekedni.
Az idealizmus a reakció szolgálatában
Ha a tudománytalan hamis idealista világkép a reakciós uralkodó hatalom érdekeit szolgálja, akkor az uralkodó osztály támogatásával a társadalmi tudatba kerülve megakadályozza az emberré válást. Ez azonban egyenes út a katasztrófákba, mivel hamis a világnézete, így nem felel meg az emberi, a társadalmi valóságnak, ezért a társadalmi tudat rothad és embertelenné válik, végül is ez a út vezetett a kapitalizmus védelmében a fasizmusba, a világháborúkba, a népirtásokba, a holokausztra, a felsőbb-alsóbb rendű emberi kapcsolatokba, a fajelméletekre.
A társadalom hatása az emberré válásban
Az imperializmussá fejlődött kapitalizmus az individualista erkölcsével, a tudománytalan idealista, vallásos világnézetéből szükségszerűen következik a fajelmélet, a kizsákmányolás, az élősködés, a népirtás, a háborúk, az embertelenség. Bár az előző társadalmi formák is használták valamilyen formában ezeket a kategóriákat, de az imperializmusban ez tökéletesen kiforrottan fasizmussá, holokauszttá, szinte természetessé, megszokottá vált.
A tudományos világnézet az emberré válásért
Az élővilág benne az ember tulajdonságait, jellemzőit, lehetséges képességeit, a környezeti hatások mellett a genetika alapvetően meghatározza, azonban a tudományosan szervezett társadalom képes ezek hatásait a környezet tudatos kialakításával enyhíteni, korrigálni, optimalizálni, a lehetőségek szerint a maximális színvonalra fejleszteni, ezzel emberségesebbé tenni a világot. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a világnézet a következetesen objektív tudomány eredményeire alapozott és az emberiség ennek megfelelően cselekszik.
Az idealizmus hatékonyan támogatja az individualizmust
A kapitalizmus azonban az erkölcse, a működési módja, a világnézete miatt az optimális körülmények kialakítására képtelen. Mert hasonlóan mint az állatvilágban, a gyengébb ember-állat a kedvezőtlen körülmények okozta hátrányos helyzetben a versenyben rendszerint alulmarad, így végül is az erősebb ember-állat beszélőszerszámává válik. Ami kapitalizmus működési módja, az individualista erkölcse, idealista világnézetével mértéktelenül megosztott embertelen emberiséget hozott létre. Ezért a kapitalizmusban az ember-állat még alapvetően csak a gondolkodó állat, mert a többség csak beszélőszerszám lehet.
A szocializmus ezeket a hibákat eredményesen képes kezelni, mert ez a célja, kollektív társadalmi formában emberré válni, mert ez csak így lehetséges, ehhez a körülményeket optimálisan kialakítja, mert emberséges és tudományos társadalmi forma. A szocializmus felhasználhatja és következetesen fel is használja a tudományos világnézetét, a következetesen objektív tudomány eredményeit.
A következetesen objektív tudományos világnézet fejlődése
A tudomány fejlődik, így a következetesen objektív tudomány és a tapasztalat alapján kialakuló dialektikus materialista tudományos világnézet is változik, fejlődik, a megismerés módszerei is változnak és fejlődnek pontosabbá válnak. Ez a fejlődés a civilizáció, az egész emberiség elért eredményeit tartalmazza.
A dialektikus materializmusnak a világnézete a következetesen objektív tudomány által megállapított, a nem teremthető így mindörökké létező mozgásban változásban lévő anyagra alapozott. Így az anyag a világegyetemben a formák létrejöttével, a fejlődésével és pusztulásával, az ellentmondásaiban a véletlen kölcsönhatásokkal fejlődik, ennek a világnézetnek nincs következetesen objektív tudományos alternatívája, mert ez az objektív valóság.
Az anyag alapvetően nem tudatos, erre csak a lehetősége van meg, a világban objektíven létező formák ezt igazolják. Az anyag a természet törvényei szerint az evolúcióval képes gondolkodó anyaggá fejlődni minden tudatos akarat nélkül is.
„Az evolúció jelentése: 1) Legtágabb értelemben az evolúció egy lassú, fokozatos, bizonyos irányba haladó változást jelent. 2) Szűkebben az evolúció egy adaptív, alkalmazkodási folyamat, melynek során különböző lehetőségekből választódnak ki a különféle szelekciós tényezőknek egyre megfelelőbbek. 3) Legszűkebb értelemben evolúció alatt a biológiai evolúciót értjük, ahogyan az élőlények a természetes szelekció révén, generációk során egyre jobban alkalmazkodnak a környezetükhöz. Az evolúció tág értelemben nemcsak az életre jellemző, hanem a világ számos jelenségében megjelenik. Így a világmindenség fejlődésében, de a társadalmi normák változásában vagy a tudományos elméletek alakulásában is.”
A formák létrehozására a gondolkodó anyag, az ember is képes, létre tud hozni olyan formákat, ami a természetben a vak véletlen alapján nem jön létre. Azonban más tudatos alkotó valamit nem ismer a következetesen objektív tudomány. Így a gondolkodó anyagon kívül objektíven más tudatos valami nem létezik. Az anyag képes önmagától az egyszerű formákból dialektikusan a bonyolult összetett formákba fejlődni, képes a gondolkodó anyagot is létrehozni. Ez a következetesen objektív tudomány alapján a kijelenthető igazság!
A gondolkodó anyag képes kollektív társadalmi formában létezni, fejlődni, sőt csak így képes, ezért (remélhetően) a gondolkodó emberré is képes válni. Ez a lényeg, ezt kell megismerni, ezt lehet csak megismerni, erre való a dialektikus és történelmi materializmus tudománya.
Enélkül a tudomány nélkül a másik lehetőség a visszafejlődés a gondolkodó állatból a gondolkodni már nem képes állatvilágba, ez a fasiszta-kapitalizmus útja. Ha az ember-állat a gondolkodó anyag nem képes gondolkodó emberré válni, nem képes eljutni a kommunizmusba, az osztálynélküli valóban kollektív társadalmi formába, akkor marad a gondolkodni már nem képes ember-állat, a fasiszta-kapitalizmus útja.
A világ megismerésének csak az lehet a kiindulópontja, hogy csak a mindörökké mozgásban lévő anyag létezik, az ellentmondásai, kölcsönhatásai következtében változik, fejlődik, mert csak erre van bizonyíték. A képzelet által készült magyarázat csak akkor lehet az objektív igazság, ha az az objektív valóságnak megfelel, de ezt csak a következetesen objektív tudományos módszerrel lehet igazolni. A materializmus és a dialektikus gondolkodás nélkül ez azonban lehetetlen.
A gondolkodó anyag a természet törvényeinek engedelmeskedik
Az ember, az emberi társadalom is a természet törvényinek engedelmeskedik, mert az ember is materiális természetű, aminek a fejlődését a dialektikus és történelmi materializmus vizsgálja. Az anyag a természet törvényei szerint mozog, változik, fejlődik. Ez igaz a gondolkodó anyagra az emberre, a társadalomra is, ezt a változást, fejlődést tükrözi az emberiség történelme, amit materiálisan, dialektikusan kell vizsgálni, hogy az események magyarázata megfeleljen az objektív valóságnak.
Az önzés és az emberré válás
Az ember és a társadalom alapvető mozgatója az érdek, az érdekviszony, de alapvetően a létérdek a meghatározó. Az ember, mint élőlény a saját érdekét tartja elsődlegesnek, bármiképpen is magyarázza. Azonban az ember csak a társadalomban válhat valóban emberré. Így a társadalom érdekét is figyelembe kell vennie, mert ez a saját érdeke is.
Persze ehhez, ennek (minőségének, mértékének) meghatározásánál az ember a saját vélt vagy a valós érdeke a meghatározó, mert a lét határozza meg a tudatot, de a tanultsága, a civilizáltsága, a világnézete, az erkölcse, lelkiismerete erősen befolyásolják döntéseit.
A saját érdek meghatározása néha bonyolult, szövevényes, gyakran nem egyszerű, nem átlátható, de az ember ok nélkül általában nem cselekszik, a lelkiismeret, a társadalmi tudat, az erkölcs, a világnézet azonban nagyon erősen meghatározó a döntésekben. Ezeknek a tudatos kialakítása minden társadalmi formában megtalálható.
Ha azonban a társadalomban élő ember-állat a szűkebb és a távolabbi, a családi, a nemzeti, a hazafias és végül is az emberiség érdekeit emberségesen nem veszi „eléggé, megfelelően” figyelembe, akkor a saját érdeke is sérül, ha felismeri ezt, ha nem, mert ez gyakran nem közvetlenül érvényesül, mert a közvetlen (lét) érdek ezt hatásosan felülírja, elhomályosítja.
A társadalom megfelelő harmonikus működéséhez azonban elkerülhetetlen a következetesen objektív világnézeten alapuló társadalomtudomány alapján való cselekedet. A valóságtól azonban hosszútávon büntetlenül nem lehet eltérni, az idealizmus világnézetére alapozott társadalmi forma, a kapitalizmus mégis ezt teszi, ezért nagy a vak véletlen hatása, így nem is kerüli el és nem is kerülheti el a katasztrófákat. A kapitalista világrendszer ezeket a katasztrófákat világméretekben produkálja a válságok, a háborúk, a világháborúk, a népirtások formájában és ennek a védelmében szolgál a fasizmus.
A társadalom, a tudatosság és a tudományos világnézet
A katasztrófák elkerülése érdekében a társadalom szervezésénél az emberiség érdekeit fokozottan figyelembe kell venni. Alapvetően ezt mindegyik harmóniára törekvő társadalmi forma így kezeli (igyekszik kezelni), mert különben nagyon hamar szétesik, káoszba kerül, azonban ez időnként mégis is megtörténik, ha az ellentmondások szétfeszítik, ha nem képes ezt a szétfeszítő erőt (időben) észrevenni, megérteni és megfelelően kezelni. Ennek megakadályozására azonban hosszútávon az erőszak semmikép sem alkalmas.
A következetesen objektív világnézetre alapuló társadalmi forma ezt az ellentmondást, a marxizmus-leninizmus-
A társadalom változásának mozgató rugója is az érdek, mégpedig alapvetően a saját egyéni érdekek összessége, amely szoros kapcsolatban áll az osztályérdekkel, mert a lét határozza meg a tudatot. Azonban meghatározó az, hogy a többség vagy a kisebbség érdeke valósul meg, amiben a társadalmi modellnek, a világnézetnek van a döntő szerepe.
Az ember és a társadalmi érdek
Az ember általában képes humánus emberként is létezni, amire szintén rányomja a bélyegét a saját érdek. Azonban az ember képes gondolkodni, képes a saját és környezetének, a családnak, a hazának, a társadalomnak, az emberiségnek az érdekeit is fegyelembe venni, mert tudja, vagy legalábbis sejti, hogy ez a saját érdeke is.
Mivel az önzésről alapvetően nem lehet lemondani és nem is kell, mert ez a létezés alapja, a létérdek, azonban az önzést különböző kategóriákba lehet sorolni. Így lehet alapvetően buta önzés, a gondolkodó állat korának megfelelően, ami megfelel vagy hasonlít az állatvilágban megszokottal és lehet okos önzés, ami már a gondolkodó ember jellemzője.
Általában az ember ellentmondásosan ebbe és abba a kategóriába is tartozik. Néha a buta önzés, néha az okos önzés a cselekedetinek, gondolatainak domináns mozgatója. A civilizáltság fejlődésével lehet eljutni a gondolkodó emberi színvonalnak megfelelő erkölcshöz, hogy az okos önzés váljon a meghatározóvá.
Az önzés minőségének változása alapvetően a termelőerők, a tudomány, a társadalom, a civilizáció fejlődésével nagy általánosságban a buta önzéstől az okos önzés, a gondolkodó állattól a gondolkodó ember irányába változik. Az individualizmus (kapitalizmus) még alapvetően a buta önzés korszaka, a gondolkodó állat kategóriája, az okos önzés azonban a kollektivizmussal, a gondolkodó ember társadalmi formáiban, a szocializmusban, majd a kommunizmusban válik lehetővé.
Így lesz (lehet) a fejlődés iránya a kapitalizmusból a a kommunizmusba a szocializmuson keresztül az ember, az emberi társadalom fejlettségének meghatározója. Ha ez elmarad, nem valósul meg, akkor az emberiség, mint civilizáció kipusztul.
„Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább. … A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei. A dialektikus materializmus engesztelhetetlen ellensége a természetfölötti lényekre vonatkozó különféle elképzeléseknek, bármilyen köntösbe bújtatja is ezeket a vallás és az idealista filozófia. A dialektikus materializmus által kidolgozott dialektikus fejlődéselmélet (dialektika) rávilágít azokra az általános törvényekre, amelyek folytán az anyag mozgásának és változásának, az alacsonyabb rendű formákba való átmenésének a folyamatai végbemennek. … A korábbi filozófiai fejlődés két fő útja egyesült a dialektikában és termékenyült meg az új felfogás, a mélyen tudományos, új világnézet révén.” – Marxista fogalomlexikon
„Történelmi materializmus: a marxista-leninista filozófia alkotórésze, az a tudomány, amely az emberi társadalom fejlődésének általános törvényeit és e törvényeknek az ember történelmi tevékenységében való megvalósulási formáit vizsgálja. A történelmi materializmus tudományos szociológia, amely a konkrét szociológia kutatások elméleti és módszertani alapját képzi.” – Marxista fogalomlexikon
„A marxizmus által végrehajtott filozófiai forradalom lényege: A dialektikus és történelmi materializmus meghatározó sajátosságát így fejezte ki Marx az új világnézet egyik első vázlatában, a „Tézisek Feuerbachról” című írásában: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen magyarázták, de a feladat az, hogy megváltoztassuk – Marx—Engels Művei. 4. köt. Budapest 1960. 10. old. … A marxizmus az a filozófia, amely minden kérdés középpontjába a gyakorlatot helyezte, s ezzel megmutatta a világ megváltoztatásának igazi, reális módját; a világot pedig azért kívánja megváltoztatni, hogy az emberiséget felszabadítsa a társadalmi elnyomás alól. A marxista filozófia megkülönböztető vonása éppen ezért aktivitásában, a társadalom forradalmi-gyakorlati átalakítására irányuló céljában rejlik. A marxista filozófia tudományosan magyarázza a világot, de nem korlátozódik erre; magyarázatának értelme teljes egészében az, hogy az emberek megértsék: a kizsákmányoláson és elnyomáson alapuló világot nemcsak magyarázni kell, hanem meg is kell változtatni. A marxizmus szerint a társadalom forradalmi megváltoztatásának fő eszköze a proletárdiktatúra megteremtése. … Nagy győzelmet jelentett ez az emberi gondolkodás történetében: olyan filozófiai tan jött létre, amely a természetet, legegyszerűbb megnyilvánulásaitól kezdve a legbonyolultabbig, egységes egésznek tekintette, s minden folyamatot és jelenséget tudományos módon az anyag törvényszerű fejlődésével, egyik állapotból a másik állapotba, alacsonyabb formáiból magasabb formáiba való átmeneteivel magyarázott. Ezzel teljes vereséget szenvedett a filozófiai idealizmus, amely a tudomány még megoldatlan problémáin és a metafizikus materializmus gyengeségein élősködött. A materializmus magasabb rendű, dialektikus formájának létrehozásában kimagasló szerepet játszott a hegeli dialektikus módszer értékes oldalainak felhasználása. Marx és Engels materialista alapon átdolgozta a hegeli dialektikát, és új, következetesen tudományos dialektikus módszert hozott létre, amely a tudományos kutatásnak, valamint a valóság forradalmi átalakításának vezérfonala. Ahogyan a dialektikának a materializmusra való alkalmazása lehetővé tette a materializmus átalakítását és modern tudományos formába öntését, éppen úgy a dialektika materialista átdolgozása révén vált valóra a dialektika legmagasabb rendű formájának, a materialista, marxista dialektikának a megalkotása. … A marxizmus azáltal, hogy a materialista dialektikát alkalmazta az emberi gondolkodásra, mélyenszántó és következetesen tudományos tanítást dolgozott ki a megismerésről, megalkotta a dialektikus materializmus ismeretelméletét. … A marxista filozófia, a dialektikus materialista logika a filozófia története folyamán első ízben tárta fel materialista alapon a megismerés folyamatának és formáinak teljes gazdagságát, s tette a gyakorlatot a megismerés igazságának alapjává és egyedül megbízható próbakövévé. A dialektikus materializmus ismeretelmélete az emberi gondolat egyik legnagyszerűbb vívmánya. … A történelmi materializmus elméletének kidolgozásában fontos szerepet játszott a kapitalista társadalom vizsgálata. A kapitalizmus, valamint a proletariátus és a burzsoázia osztályharca minden más alakulatnál jobban felfedte azokat az ellentétes anyagi érdekeket, amelyeken valamennyi osztálytársadalom antagonizmusa nyugszik. A burzsoázia kora, írta Marx és Engels a „Kommunista Kiáltványában, „egyszerűsítette az osztályellentéteket”; „a vallási és politikai illúziókba burkolt kizsákmányolást, a nyílt, szemérmetlen, közvetlen, szívós kizsákmányolással váltotta fel”. A tőkés rend beható, objektív elemzése megdöntötte az idealista történelemfelfogást, s arra a megcáfolhatatlan következtetésre vezetett, hogy a társadalmi fejlődés fő mozgató erői nem az ész és nem az eszmék, hanem az anyagi szükségletek és az anyagi javak termelése. A kapitalista társadalom mozgatóerőinek vizsgálata az egész múltbeli történelemre is fényt derített. A burzsoá rend anatómiája bizonyos mértékig az egész előző társadalmi fejlődés anatómiájának nyitja lett. … Marx és Engels kimutatta, hogy a természethez hasonlóan, a társadalom fejlődésében is objektív, az emberek tudatától és akaratától független törvények hatnak. Feltárták mindenfajta társadalmi folyamat általános törvényeit, amelyek a történelmi materializmus tartalmát alkotják. … Lenin — Marxhoz és Engelshez hasonlóan — a marxista filozófiát a munkásmozgalom követelményeivel szoros kapcsolatban, a marxista világnézet ellenségei ellen vívott harcban fejlesztette tovább. … A következőkben lehetne röviden jellemezni azt az újat, amit Lenin a dialektikus és történelmi materializmus fejlesztéséért tett. Azzal, hogy a marxista filozófia álláspontjáról elméletileg általánosította a tudománynak, elsősorban a fizikának a XIX. század végén—XX. század elején tett nagy felfedezéseit, nemcsak ezeknek a felfedezéseknek idealista, machista meghamisítását leplezte le, hanem az új természettudományos eredmények fényében egyszersmind tovább fejlesztette a dialektikus materializmust is. Lenin végrehajtotta azt a feladatot, amelyről Engels szólott, nevezetesen, hogy a materializmusnak a természettudomány minden új nagy felfedezésével új formát kell öltenie. „Materializmus és empíriokriticizmus” című művében Lenin konkretizálta és az új tudományos eredmények alapján tovább fejlesztette a dialektikus materializmus valamennyi alapvető kérdését. Ilyen kérdések: az anyag és a mozgás, a tér és az idő, az okság, a szabadság és szükségszerűség kérdései, a fejlődés dialektikus jellegének problémái, valamint a visszatükrözési elmélet stb. Lenin új filozófiai eszméket fejtett ki, amelyek bevilágítják a modern természettudomány útját. Elegendő, ha akár csak az anyag lenini meghatározására és arra a tételre gondolunk, hogy az elektron éppúgy kimeríthetetlen, mint az atom. Ez a tétel, amelyet Lenin még az elektronok változékonyságának és átalakulhatóságának a kísérleti bebizonyítása, valamint más „elemi” részecskéknek a felfedezése előtt mondott ki, a fizika későbbi fejlődése során fényesen bebizonyosodott” – A marxista filozófia alapjai
„Ellentét: az ellentmondás egyik oldalát kifejező kategória. Az ellentmondást, amely a fejlődés forrása, hajtóereje, az ellentétek, az ellentétes oldalak, tendenciák egysége képezi. Az ellentétek fogalmával szokták jellemezni ezenkívül az ellentmondás fejlődésének, érettségének bizonyos fokát. Eltérően a különbségtől, amelyben az ellentmondás még nem bontakozott ki és jelentős mértékben még „magánvaló”, az ellentét már kibontakozott ellentmondás, az ellentmondás fejlődésének magasabb foka, amikor az ellentétes oldalak és tendenciák harca a fejlődés és megoldás döntő szakaszába lép. …
Ellentétek Egységének és Harcának Törvénye: a valóság és az emberi megismerés egyetemes törvénye, amely a materialista dialektika lényegét, „magvát” alkotja. Minden objektum ellentéteket rejt magában. Ellentéteken a dialektikus materializmus olyan mozzanatokat, „oldalakat” stb. ért, amelyek (1) megbonthatatlan egységben vannak, (2) kölcsönösen kizárják egymást, mégpedig nemcsak különböző, hanem ugyanazon vonatkozásban is, vagyis (3) kölcsönösen áthatják egymást. Egységük viszonylagos, harcuk abszolút. Az ellentétek harca azt jelenti, hogy az ellentmondás a tárgy lényegén belül szüntelenül megoldódik, és ugyanolyan szüntelenül újra képződik, ez pedig a régi tárgynak új tárggyá való átalakulására vezet. Ez a törvény ily módon megmagyarázza minden mozgás objektív belső „forrását”, nem folyamodva semmiféle külső erőhöz, s lehetővé teszi a mozgásnak önmozgásként való értelmezését. …
Ellentmondás: a dialektika kategóriája, amely mindenfajta mozgás belső forrását a változás és a fejlődés alapelvét fejezi ki. A dialektikát éppen az különbözteti meg a metafizikától, hogy elismeri az ellentmondást a külvilág tárgyaiban és jelenségeiben. „A… dialektika annak az ellenmondásnak a tanulmányozása, amely magában a tárgyak lényegében rejlik…”(Lenin művei). A gondolkodásban, a fogalmakban és elméletekben tükröződő dialektikus ellentmondásokat meg kell különböztetni az úgynevezett „logikai” ellentmondásoktól, amelyek a gondolkodásban rejlő zavart és következetlenségeket fejezik ki. Az ellentmondás két oldalának egymáshoz való viszonyát az ellentétek egységének és harcának törvénye fejezi ki. …
Elmélet és Gyakorlat: a filozófiai kategóriák, amelyek a megismerésnek, valamint a természet és a társadalom átalakításának mint egységes társadalmi-történeti folyamatnak szellemi és anyagi oldalát jelölik. Az elmélet az emberi tudatban általánosított emberi tapasztalat, az objektív világról alkotott ismeretek összessége; az ismeretek viszonylag önálló rendszere, amelyben a fogalmak belső logikája a dolgok objektív logikáját tükrözi. … A tudományos kísérlet szintén a gyakorlat egyik formája. Az elmélet és gyakorlat elszakíthatatlan egységben van egymással, nem létezhet egymás nélkül, állandóan hat egymásra. E kölcsönhatás alapja a gyakorlat.” – Marxista fogalomlexikon
„A XIX. század elején a tudomány fejlődése olyan szintet ért el, hogy reális lehetőség nyílt a dialektika legfontosabb elveinek elméleti megalapozására és a tudományos dialektikus-materialista világnézet kidolgozására. … ez a dialektikus és történelmi materializmus, a következetesen tudományos világnézet és a valóság megismerésének és megváltoztatásának általános módszere.” A marxizmus-leninizmus filozófiája
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!