FÜGGELÉK
(idézet: A bolsevik párt a mezőgazdaság kollektivizálásáért – Szikra )
A Szovjetunió gazdasági alapját, a kapitalista országokkal szemben, a gazdaság szocialista rendszere és a termelési eszközök szocialista tulajdona alkotja.
A termelési eszközök szocialista tulajdona és az azzal szorosan kapcsolatos szocialista gazdasági rendszer a szovjet nép tervszerű és céltudatos harcának eredményeképpen erősödött meg nálunk. Ez, a Bolsevik Párt és a Szovjethatalom vezetésével folyó harc arra irányult, hogy a kapitalista gazdasági rendszert az országban felszámoljuk, a termelési eszközök magántulajdonát megszüntessük és az embernek ember által való kizsákmányolását megsemmisítsük.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom eredményeképpen erőszakkal kiragadtuk a földesurak és a tőkések kezéből s az egész társadalom rendelkezésére bocsátottuk a földet, annak méhét, a vizeket, az erdőket, a szénbányákat és bányákat, a gyárakat és üzemeket, a vasutat, a víziközlekedést és a hírközlés eszközeit, a városi vállalatokat és a városi lakóházak legnagyobb részét. Mindez a dolgozó nép tulajdonává — állami szocialista tulajdonná lett.
Később, országunk szocialista építésének éveiben, sok új gyár, üzem, bánya, nagy erőmű stb. épült, míg a mezőgazdaságban sok szovhoz, gép- és traktorállomás létesült. Az állami szocialista tulajdon tehát mérhetetlenül megnövekedett.
A falun bekövetkezett mélyreható szocialista átalakulás — melynek eredményeképpen parasztjaink túlnyomó többsége legfontosabb termelési eszközeit, munkaerejét és használatra kiosztott földjét önszántából kollektív gazdaságokban, kolhozokban egyesítette — arra vezetett, hogy létrejött a szocialista szövetkezeti-kolhoztulajdon.
Szocialista vállalatainknak — az államiaknak és a szövetkezetieknek — ez a különböző eredete azt eredményezte, hogy nálunk a szocialista tulajdon két formája alakult ki: az állami szocialista tulajdon (az egész nép tulajdona) és a szövetkezeti-kolhoztulajdon (egyes kolhozok és szövetkezeti egyesülések tulajdona).
A sztálini Alkotmány törvényerőre emelte a szocialista tulajdon e két formájának létezését a Szovjetunióban.
A Szovjetunióban az állami és a szövetkezeti-kolhoztulajdon nem áll szemben egymással. A kétféle tulajdon — egytípusú. Egyik sem jelenti egyes személyek tulajdonát, hanem olyan társadalmi, szocialista tulajdont, mely kizárja az embernek ember által való kizsákmányolását. Mind az állami vállalat, mind a kolhoz vagy más szövetkezeti egyesülés — szocialista vállalat, mert alapja a termelési eszközök szocialista tulajdona.
De a szocialista tulajdon e két formája között is vannak különbségek. Az üzemeket, gyárakat és egyéb állami vállalatokat a Szovjetállam erői és eszközei hozták létre. Maga a föld, melyen azok elhelyezkednek, az államé. Természetes tehát, hogy ezek a vállalatok, éppúgy, mint az azokban előállított termékek, állami tulajdont, az egész szovjet nép tulajdonát alkotják. Az állami tulajdonnal, a nép érdekében és akaratának megfelelően, a szocialista állam rendelkezik.
A kolhoz maguknak a parasztoknak erejéből és eszközeiből épült fel az állam támogatásával és irányításával. Ezért érthető, hogy a kolhoz összes gazdasági javai, a termelési eszközök, a gazdasági épületek és minden ezekkel előállított termék a kolhozt megszervező parasztok kollektívájának közös, társadalmi tulajdona. A kollektív gazdaságok földje — a kolhozoknak örökös és ingyenes használatra adott állami tulajdon.
A gyárak, üzemek, szovhozok és más állami vállalatok termékei nem alkotják a vállalatok tulajdonát. Ezek az állam, vagyis az egész nép tulajdonát képezik és szétosztásukat éppen ezért az állam végzi.
Ezzel szemben a kolhozok termékei az adott kolhoz tulajdonát alkotják. A kolhoz, miután teljesítette az állammal szemben fennálló kötelezettségeit és termelési szerződéseit, elszámolta a gép- és traktorállomással a kolhoz részére teljesített munkát, maga dönt afelől, miként osztja szét saját termékeit és pénzjövedelmét. A termékek és a pénzjövedelem egy részét az egész kolhoz gazdasági, szociális és kulturális szükségleteire fordítják (a vetőmag-, takarmány- és biztosítási alap feltöltésére, a kolhoz oszthatatlan alapjának kiegészítésére, jószág, mezőgazdasági eszközök stb. vásárlására, a kolhoz folyó kiadásaira és termelési szükségleteire, az árvák, munkaképtelen öregek, a katonai szolgálatot teljesítők, vagy a fronton elesettek, hadirokkantak nélkülöző családjának támogatási alapjára, bölcsődék és óvodák létesítésére). A kolhoztermelés és a pénzjövedelem egész fennmaradó része a kolhoz tagjai között, munkaegységek szerint, minden kolhozparaszt munkája mennyiségének és minőségének megfelelően kerül elosztásra.
Mind az állami, mind pedig a szövetkezeti-, kolhozvállalatok a szocialista tulajdonon és az egyenjogú, mindenfajta kizsákmányolás alól felszabadult emberek kollektív munkáján alapszik. Mégis, az állami vállalatok a szocialista gazdaság magasabb formáját képviselik. Ezek a vállalatok kizárólag az egész népet illető állami tulajdonon alapulnak és termelésüket teljes egészében az államnak, vagyis az egész népnek adják. Azok az emberek, akik ezekben a vállalatokban dolgoznak, munkaidejüket teljes egészében a szocialista termelésben végzett munkára fordítják, az államtól kapott munkabérből élnek.
A kolhoztagok nem munkabérben, hanem jövedelemben részesülnek, mely a kolhozok évenkénti teljesítésének összmennyiségétől függ. Ez a jövedelem munkaegységek szerint kerül szétosztásra. A kolhoztag megélhetéséhez szükséges eszközöknek nem egyetlen forrása ez. A közös kolhozgazdaságból származó főjövedelmen kívül az Alkotmány értelmében minden kolhozportának személyes használatra kisebb, háztáji földje is van. Ezen a földdarabon a kolhoztagnak személyi tulajdonban pótgazdasága, lakóháza, fejősjószága, szárnyasjószága és kisebb mezőgazdasági felszerelése van. A háztáji gazdaság olyan mellékjövedelmet hajt a kolhoztagoknak, mely a kolhozon belül a személyi tulajdont gyarapítja.
A szocialista tulajdon két formája közötti különbség továbbá abban áll, hogy az állami vállalat igazgatására a Szovjetállam szervei meghatározott személyt (igazgatót, vezetőt stb.) neveznek ki. Ez a személy egész munkájáért az államnak felelős. A kolhozok és a szövetkezetek élén a kolhoz, a szövetkezet tagjainak közgyűlése áll, mely a közgyűlések közötti időszakra a kolhozok összes ügyeinek irányítására kolhozvezetőséget választ, élén az elnökkel. Ez azt jelenti, hogy az állami vállalatoknál a vezetőséget kijelölik, a kolhozokban és szövetkezetekben pedig választják.
A szocialista tulajdon két formája között fennálló lényeges különbségek ellenére is közös ebben a két formában az, hogy a termelési eszközök mind az állami vállalatoknál, mind a kolhozokban társadalmi tulajdonban vannak, a munka megszervezése pedig szocialista alapokon történik. Mind az állami vállalatoknál, mind a kolhozokban elképzelhetetlen az embernek ember által való kizsákmányolása. A Szovjetunióban fennálló két tulajdonformának éppen ez adja meg a szocialista jelleget.
A szocialista tulajdon manapság osztatlanul uralkodó, de nem egyetlen fajtája a szovjetunióbeli tulajdonnak. A sztálini Alkotmány megengedi a szocialista gazdasági rendszer mellett olyan kis magángazdaság létezését, amely személyes munkán alapszik és kizárja az idegen munka kizsákmányolását. A kolhozokban nem egyesült parasztok gazdasága ugyanúgy, mint a nem szövetkezeti kézművesek műhelyei, a termelési eszközök magántulajdonán alapulnak. De a továbbra is egyéni gazdálkodást folytató parasztok száma, ugyanúgy mint a szövetkezetbe nem tömörült kézművesek száma, manapság elenyészően csekély nálunk.
Feltétlenül szükséges megkülönböztetni a Szovjetunió polgárainak személyi tulajdonát a termelési eszközök magántulajdonától.
A Szovjetunióban a személyi tulajdon tárgyai — a munkából származó jövedelem és megtakarítás, a lakóház és a kiegészítő háztáji gazdaság, a háztartási felszerelés, személyes fogyasztási és használati cikkek.
A szocializmus győzelme kedvező feltételeket teremtett a szovjet polgárok személyi tulajdonának gyarapodására és megszilárdítására.
A Szovjethatalom éveiben az ország szocialista iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának eredményeképpen a szocialista tulajdon osztatlanul uralkodóvá vált országunkban. A szocialista tulajdon már 1936-ban az ország egész termelési alapjának 98,7 százalékát tette ki — az iparban 99,95 százalék, a mezőgazdaságban 96,3 százalék. Közvetlenül a Nagy Honvédő Háború előtt a szocialista termelés részaránya a Szovjetunió ipari össztermelésében 100 százalék volt, a mezőgazdasági össztermelésében 99,7 százalék, a kiskereskedelmi áruforgalomban 100 százalék. A bővített újratermelés eredményeképpen a Szovjetunió szocialista vállalatainak álló alapjai, nem számítva a jószágállomány értékét, az 1928. évi 140 milliárd rubelről 1940-re 709 milliárd rubelre, azaz ötszörösre emelkedtek (1945-ös árakban). A második ötéves terv végére (1937) az új és újjáalakított vállalatok az egész ipari termelésnek több mint 80 százalékát adták, ez a százalék egyes vezető iparágakban jelentékenyen magasabb volt. Nem kevésbé rohamosan növekedtek a szocialista mezőgazdaság álló alapjai is. Az 1928-as 1,7 milliárd rubelről 1937-re 23,2 milliárdra, vagyis 9 év alatt 13,6-szorosára emelkedtek.
Meg kell említeni, hogy a szocialista mezőgazdaság álló alapjainak nagyrészét a kolhozok alapjai alkotják, amelyek 1937-ben 14,6 milliárd rubelre rúgtak.
A szovjet törvények előírják a szocialista tulajdon megóvását és megszilárdítását. A Szovjetunió Alkotmánya a szovjet rendszer szent és sérthetetlen alapjának tekinti a szocialista tulajdont. A szocialista tulajdon, mondja a Sztálini Alkotmány 131. cikkelye, a haza gazdagságának és hatalmának forrása, minden szovjet dolgozó jómódú és kulturált életének forrása.
A szocialista tulajdonról történő gondoskodás nemcsak harcot jelent e tulajdon fosztogatói ellen, hanem annak megszilárdítását is, a szovjet gazdaság helyes vezetése, a termelékeny munka stb. útján. Lenin még 1918 tavaszán írta: „Tartsd számon pontosan és lelkiismeretesen a pénzt, gazdálkodj takarékosan, ne henyélj, ne lopj, tarts szigorú fegyelmet a munkában — éppen az ilyen jelszavak, melyeket a forradalmi proletariátus joggal gúnyolt ki akkor, amikor a burzsoázia, mint kizsákmányoló osztály az efféle beszédekkel burkolta uralmát — az ilyen jelszavak most, a burzsoázia megdöntése után, a jelen pillanat aktuális és fő jelszavaivá válnak.”* Lenin. Válogatott művek. 2. köt. Szikra 1949. 365. old. *
A rossz gazdálkodás, a pazarlás, a társadalmi tulajdon hanyag kezelése elleni harc, valamint a közvagyon felhasználásának számontartása és ellenőrzése szilárdítja a szocialista tulajdont; a munka termelékenységének emelése, a tervfeladatok teljesítése és túlteljesítése pedig megsokszorozza.
A szovjet polgárok tudatában vannak a szocialista tulajdon jelentőségének és minden módon erősítik azt. Mégis, vannak még olyan emberek, akik nem tekintik magukénak a társadalmi tulajdont, lelkiismeretlenül kezelik és ezzel kárt okoznak a Szovjetállamnak és az egész szovjet népnek. A Szovjetunió Alkotmánya a polgárok érdekeinek védelmében ezt mondja: „Aki a társadalmi, szocialista tulajdon ellen tör, a nép ellensége” (131. cikkely).
„Megtűrni a társadalmi tulajdon lopását és fosztogatását — mutatott rá Sztálin elvtárs — akár állami vagy szövetkezeti tulajdonról, akár kolhoztulajdonról van szó — és szó nélkül menni el ilyen felháborító ellenforradalmi jelenségek mellett, annyit jelent, mint elősegíteni a szovjetrendszer aláásását, amely rendszer, mint alapra, a társadalmi tulajdonra támaszkodik.”** Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 470. old. *
A szovjet törvények szigorúan büntetik az állami és társadalmi vagyon fosztogatását. A Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetje Elnökségének 1947 június 4-i rendelete megállapítja, hogy az állami vagyon fosztogatását, a lopást, sikkasztást, vagy bármilyen formában történő elsajátítást 7—10 évig terjedhető javító munkatáborral, kolhoz, szövetkezeti, vagy más társadalmi vagyon fosztogatását 5—8 évig terjedhető javító munkatáborral büntetik. Ismételt vagy tolvajbandában elkövetett fosztogatásért még sokkal szigorúbb büntetés jár.
Ezek, a Bolsevik Párt és a Szovjetállam óriási nevelőmunkájával összekötött szigorú büntetőrendelkezések hivatottak még szilárdabbá tenni a szocialista tulajdont, és megvédeni azt a harácsolóktól és ingyenélőktől.
AZ ELSŐ SZTÁLINI ÖTÉVES TERV TELJESÍTÉSÉNEK
EREDMÉNYEIRŐL
1928 októberében a szovjet nép hozzálátott az első sztálini ötéves terv végrehajtásához. 1932 végére teljesítettük ezt a nagyszabású tervet. Az első ötéves terv ilyenformán határidő előtt, 4 év és 3 hónap alatt valósult meg.
Az első ötéves terv nagyszerű programja óriási beruházást követelt. Az ötéves terv folyamán a népgazdaságba eszközölt tőkebefektetések 52,5 milliárd rubelre rúgtak a helyreállítási időszak 11,1 milliárd rubeljével szemben, vagyis 473 százalékkal növekedtek. A tőkebefektetések egész összegének csaknem a felét — 24,8 milliárd rubelt az iparba fektették. Ebből 21,3 milliárd rubelt a nehéziparba. Az ország 1500 új vállalatot kapott, köztük olyan óriásokat, mint a magnitogorszki kohóüzem (2 olvasztókemencét állítottak üzembe), a kuznyecki kombinát (2 olvasztókemencét állítottak üzembe), a Zaporozssztal, a cseljabinszki vasművek, a kramatorszki és szverdlovszki nehézgépgyárak, a moszkvai golyóscsapágygyár, az óriási gépkocsiüzemek Moszkvában és Gorkijban. A sztálini ötéves terv folyamán tehát olyan ipari óriásokat helyeztünk teljesen vagy részben üzembe, melyek a Szovjetunió ipari hatalma további fejlődésének alapjai lettek.
Az új építkezési terv különös figyelmet fordított a traktor- és mezőgazdasági gépgyárak építésére, melyeknek segítségével közvetlenül valósult meg a mezőgazdaság technikai átszerelése. Az első ötéves terv folyamán a már működő vállalatok mellett (teljesen vagy részben) üzembehelyezték a sztálingrádi és harkovi traktorgyárat, a szaratovi kombájngyárat, a rosztovi, gomeli és taskenti mezőgazdasági gépgyárakat.
Hatalmas erőműveket helyeztünk üzembe, köztük a Leninről elnevezett dnyeperi vízierőművet, melynek kapacitása 1932. év végére 310 ezer kilowattot ért el.
Az első ötéves terv folyamán olyan új iparágak létesültek, mint a gépkocsi-, traktor-, szerszámgép-, vegyi-, repülőgép-, mezőgazdasági gépgyártás stb. Teljesen megváltozott az ország gazdasági földrajza. A régi szén- és kohászati bázis (délen a Donyec-medencében) kibővítése mellett az ország keleti részén új szén- és kohászati bázis létesült — az Ural—Kuznyecki Kombinát.
A hatalmas méretű befektetés eredményeképpen az ipar álló alapjai csaknem teljesen felújultak. 1933 január 1-én az ipar álló alapjainak 71,3 százaléka új volt, olyan, mely az ötéves terv alatt jött létre. A nehézipar egyes ágaiban ez az arányszám még magasabb volt.
Az új iparágak létesítésének kezdeményezője és lelkesítője, a szocialista építkezések szervezője és vezetője, a nagy Sztálin volt. Az ötéves terv folyamán az ő vezetésével létesült az országban az új, technikai szempontból élenjáró szocialista ipar. A nagy méretű beruházások, iparunk hatalmas új gyárainak üzembehelyezése, a szovjet emberek munkalelkesedése, a szocialista munkaverseny és élmunkásmozgalom tömegméretű kiszélesedése, irányt szabtak az ipari termelés óriásméretű növekedésének.
A nagyipar össztermelése öt év alatt 16,8 milliárd rubelről 38,8 milliárdra, vagyis 231 százalékkal emelkedett. Gyökeresen megváltozott a nehéz- és könnyűipar aránya. Míg 1928-ban a termelési eszközök termelése a nagyipar össztermelésének 44,4 százaléka, a fogyasztási cikkek termelése pedig 55,6 százaléka volt, addig 1932-ben a termelési eszközök termelése már 56 százalékra rúgott, a fogyasztási cikkek 44 százalékával szemben. A Szovjetunió a legnagyobb ipari hatalommá vált. Az első ötéves terv éveiben a szovjet gépipar 424 százalékkal növekedett. A gépgyártás részaránya az egész ipari termelésben az 1929. évi 14,8 százalékról 1932-ben 25 százalékra emelkedett. Rohamosan fellendült az ötéves terv éveiben az energetikai ipar, a vas- és színesfémtermelés, a szén- és nyersolaj kiaknázása. Az ötéves terv végén a Szovjetuniónak, egyetlen régi szénvidéke — a Donyec-medence helyett már hét nagy szénvidéke volt: A Donyec-medence, a Kuznyeck-medence, a karagandai, cseljabinszki, kizjelovszki, cserjemhovszki és moszkvai szénmedence.
Az ipari termelés százalékos aránya a mezőgazdasági termeléshez viszonyítva az ötéves terv elején 48 százalék volt, a terv negyedik esztendejének végére 70 százalékra emelkedett.
Falun az első ötéves terv éveit a parasztoknak a kolhozokba való tömeges belépése jellemzi.
Az első ötéves terv folyamán több mint 200 ezer kolhoz, 5 ezer szovhoz és körülbelül 2,5 ezer gép- és traktorállomás létesült az országban. A kollektivizálás a parasztgazdaságoknak több mint 60 százalékára terjedt ki, a kolhozok és szovhozok vetésterülete elérte az ország egész vetésterületének 78 százalékát.
Az új szocialista ipari vállalatok építése és a kolhozok növekedése a falun a szocialista szektor megszilárdulását jelentette népgazdaságunkban; az ötéves terv folyamán a szocialista szektor részaránya a Szovjetunió nemzeti jövedelmében 44-ről 93 százalékra emelkedett. Megcáfolhatatlan bizonyítéka volt ez annak, hogy megteremtettük az országban a szocializmus gazdasági alapját.
Az ipar és a mezőgazdaság fellendülése elősegíttette a dolgozók anyagi helyzetének gyökeres megjavítását, ami elsősorban a munkanélküliség felszámolásában jutott kifejezésre.
A nagyiparban foglalkoztatott munkások és tisztviselők száma 5 év alatt megkétszereződött. Az évi átlagmunkabér 74 százalékkal, a társadalombiztosítási alap pedig csaknem négyszeresére emelkedett. A falun a kolhozok növekedésével és megszilárdulásával megszűnt a nyomor és a nincstelenség.
Az első ötéves terv teljesítése során azért értünk el óriási sikereket, mert a Szovjetunió dolgozói saját, életbevágó, személyes ügyükként, a szocializmus felépítésének harci programjaként fogták fel az ötéves tervet. A dolgozók aktivitása megnyilvánult a szocialista munkaversenyben a tervek teljesítéséért és túlteljesítéséért, az élmunkás mozgalomban, a kommunista szombatok és vasárnapokban, önfeláldozó és valóban hősies munkában az új építkezéseknél, melyek át meg átszőtték az egész országot.
Az iparban évről-évre emelkedett a munka termelékenysége, és öt év alatt 41 százalékkal növekedett.
Az első ötéves terv eredményeként a Párt és a Szovjethatalom elérte azt, hogy a Szovjetunió agrárországból erős ipari hatalommá vált, az iparban és a mezőgazdaságban megsemmisültek a tőkés elemek, a szocialista gazdasági rend uralkodott osztatlanul. Megszűnt a munkanélküliség a városban, a nyomor és nincstelenség a falun. A szocializmus győzelme a népgazdaság minden területén megsemmisítette az embernek ember által való kizsákmányolását.
Az első ötéves terv óriási történelmi jelentősége, amint a „A SzK(b)P története” megemlíti, elsősorban az volt, hogy véglegesen felszabadította a munkásokat és parasztokat a kizsákmányolás járma alól és a Szovjetunió minden dolgozója előtt megnyílt az út a jómód és a kultúra felé.
AZ ÉLMUNKÁS KOLHOZPARASZTOK
ELSŐ SZOVJETUNIÓI KONGRESSZUSA
Az élmunkás kolhozparasztok első kongresszusa 1933 február 15—19-én zajlott le. Több mint 1500 küldött volt jelen, akik nagyobbrészt egyszerű kolhozparasztok voltak. A kongresszus abban az időben ült össze, amikor a Bolsevik Párt összegezte az első ötéves terv teljesítésének ragyogó eredményeit. Az első ötéves terv a mezőgazdaság terén a kollektivizálás ötéves terve volt. Országunkban mindössze három év alatt több mint 200 ezer kollektív gazdaság és körülbelül 5 ezer gabonatermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozó szovhoz létesült. Ez azt jelentette, hogy a parasztgazdaságoknak több mint 60 százaléka kolhozokban egyesült, ami a parasztok egész vetésterületének több mint 70 százalékát alkotta.
Mindez lehetőséget nyújtott a Bolsevik Pártnak és a Szovjetállamnak arra, hogy évenként 1200—1400 millió púd gabonát szerezzen be azzal az 500—600 millió pud árugabonával szemben, mely a kollektivizálás előtt az állami alapba befolyt.
A Párt, miután nagyjából befejezte a mezőgazdaság kollektivizálását az ország főbb kerületeiben, felvetette a kolhozok szervezeti megerősítésének új, nagyfontosságú feladatát.
Sztálin elvtárs, 1933 január 7-én, a SzK(b)P Központi Bizottságának és Központi Ellenőrző Bizottságának közös plénumán az első ötéves terv eredményeiről elhangzott beszámolójában ezt mondta:
„Most a feladat az, hogy szervezetileg megerősítsük a kolhozokat, kiűzzük belőlük a kártevő elemeket, igazi, kipróbált bolsevik kádereket válogassunk össze a kolhozok számára és a kolhozokat valóban bolsevik kolhozokká tegyük.”* Sztálin. A leninizmus kérdései. Szikra 1950. 460. old. *
A Szovjetunió minden részéről a kongresszusra érkezett élmunkás kolhozparasztok már ismerték a mezőgazdaság további fejlesztésének azt a kibővített programját, melyet Sztálin elvtárs beszéde és a SzK(b)P Központi Bizottsága és Központi Ellenőrző Bizottsága közös januári plénumának határozatai adtak. Ezt a programot megvitatták a kolhozokban. A közép-volgavidéki küldöttség élmunkás kolhozparasztjai ezt írták Sztálin elvtársnak:
„Megvitattuk a Párt Központi Bizottságának ülésén elhangzott beszédedet. Találóan, az igazságnak megfelelően beszéltél, mintha magad is a mi kolhozainkban élnél és élmunkás lennél. Hűen és helyesen fejezted ki a mi gondolatainkat — hogyan erősítsük tovább kolhozainkat.”
Az élmunkás kolhozparasztok első szovjetuniói kongresszusának munkáját Sztálin elvtárs személyesen irányította. A kongresszus óriási szerepet játszott a kolhozok szervezeti, gazdasági és politikai megerősítésében. Elsősorban általánosította az új szocialista falu tömegméretű építésének hároméves tapasztalatát és mozgósította a kolhozparasztokat további harcra a kulákság maradványai ellen, harcra az új szocialista munkafegyelemért. A kongresszus erősítette a kolhozparasztok mozgalmát a kolhoztermelés növeléséért, a munka magas termelékenységéért, a termékenység emeléséért.
A kongresszus munkájában a legjelentősebb esemény Sztálin elvtárs beszéde volt, mely felvetette és megindokolta a jelszót: tegyük a kolhozokat bolsevik kolhozokká és minden kolhozparasztot jómódúvá.
Sztálin elvtárs rámutatott, hogy a kolhozrendszer győzelmével már felemeltük a szegényparasztokat a középparasztok színvonalára. Most beszélhetünk arról, hogy minden kolhozparasztot jómódúvá tegyünk. A dolgozó parasztok mindig a jómódú életről ábrándoztak. Ez az ábránd csak most vált valóra, amikor győzött a kolhozrendszer és megsemmisült az utolsó kizsákmányoló osztály — a kulákság.
A kolhozparasztoknak minden lehetőségük megvan a jómódú élet megteremtésére: föld, gépek és folytonos támogatás a szovjet munkás-paraszt kormány részéről. Ezeket a lehetőségeket azonban maguknak a kolhozparasztoknak kell valósággá változtatniuk. Ezért mondta Sztálin elvtárs a kolhozparasztoknak:
„Tőletek csak egyet várunk el: azt, hogy becsületesen dolgozzatok, a kolhoz jövedelmét a végzett munka arányában osszátok szét, kíméljétek a kolhoz tulajdonát, kíméljétek a traktorokat és gépeket, gondozzátok ahogy illik lovaitokat, teljesítsétek azokat a feladatokat, amelyeket munkás és paraszt államotok elétek kitűz, erősítsétek a kolhozokat és kergessétek ki a kolhozokból az oda beférkőzött kulákokat és kuláktámogatókat.
Egyet kell értenetek velem abban, hogy ezeket a nehézségeket legyőzni, vagyis becsületesen dolgozni és a kolhoz tulajdonát kímélni, nem is olyan nagyon nehéz dolog. Annál is inkább, mert hiszen most nem pénzeszsákoknak és nem kizsákmányolóknak, hanem magatoknak, saját kolhozaitoknak dolgoztok.”* Ugyanott, 495. old. *
Sztálin elvtárs, miután megadta a Pártnak a kolhozrendszer további fejlesztésére és erősítésére irányuló programszerű utasításait, azt kívánta meg a falusi kommunistáktól, hogy napról-napra fűzzék szorosabbra kapcsolatukat a pártonkívüli kolhozparasztokkal, vegyék figyelembe megnyilvánulásaikat, necsak tanítsák a pártonkívülieket, hanem tanuljanak is tőlük. Sztálin elvtárs felvetette a nők szerepét és jelentőségét a kolhozokban. Megemlítette, hogy a kolhozmozgalom a kiváló és tehetséges asszonyok egész sorát emelte vezető tisztségekbe.
„Nézzétek meg ezt a kongresszust — mondta Sztálin elvtárs —, összetételét és meglátjátok hogy a nők az elmaradottak sorából már régen az élenjárók sorába emelkedtek. A kolhozokban a nők nagy erőt képviselnek. Ezt az erőt véka alatt tartani — bűn. Kötelességünk az, hogy a nőket a kolhozokban előtérbe toljuk és ennek az erőnek teret engedjünk.”* Ugyanott, 500. old. *
Sztálin elvtárs különleges követelést támasztott a Komszomol tagjaival szemben. Figyelmeztette az ifjúságot, mennyire fontos, hogy elsajátítsák a lenini örökséget és ezzel előre vigyék az elmaradókat.
„Komszomol elvtársak és komszomol elvtársnők! Sajátítsátok el a bolsevizmust és vezessétek az ingadozókat előre! Kevesebbet fecsegjetek, többet dolgozzatok s ügyeteket siker koronázza.”** Ugyanott, 501. old. *
Az élmunkás kolhozparasztok első szovjetuniói kongresszusa felhívást intézett a Szovjetunió minden kolhozparasztjához. Ebben a felhívásban az élenjáró kolhozok élmunkásai felszólítottak minden kolhozparasztot arra, hogy bolsevik módon dolgozzák végig a második ötéves terv első tavaszát és mintaszerűen készüljenek fel a tavaszi vetésre. Ennek érdekében azt javasolták, hogy indítsanak országos munkaversenyt a szilárd munkafegyelemért, a kolhozok megerősítéséért.
„Azonnal és alaposan hozzá kell látnunk — hangzik a felhívás — kolhozainkban és a kolhozföldeken a szigorú takarékosság bevezetéséhez. Eljött az ideje, hogy komolyan hozzáfogjunk a szilárd munkafegyelem megteremtéséhez, hogy gyökeresen kiirtsuk a naplopást és munkakerülést a kolhozparasztok soraiból. A kolhoztulajdon megszilárdítása érdekében hadat kell üzennünk a kolhozon belüli rossz gazdálkodásnak, a kártevésnek és lopásnak.”
Sztálin elvtárs utasításai és a kongresszus határozatai, melyeket következetesen megvalósítottak, már1933—1934-ben óriási változásokat vittek a kolhozépítés egész gyakorlatába. A gép- és traktorállomások politikai osztályainak segítségével — melyek ugyanekkor a SzK(b)P Központi Bizottságának határozata alapján létesültek — a Pártnak sikerült a kolhozparaszt tömegeket arccal a mezőgazdasági termelés felé fordítania. Felkutatták, leleplezték és elkergették a kolhozrendszer beférkőzött ellenségeit, a kulákokat és kiszolgálóikat. A kongresszus felhívásában leszögezett a kulákok, valamint a naplopók ellen irányuló szocialista elv: „aki nem dolgozik — ne is egyék”, egyre maradéktalanabbul kezdett megvalósulni a kolhozokban. A termelékenység emeléséért folytatott harc meghozta kedvező eredményeit. A gabonafélék össztermelése a kolhozokban az 1932. év 467,5 millió mázsájáról 1934-ben 688 millió mázsára emelkedett. Ezt a kolhozok egész termelőmunkájának gyökeres megjavításával, a mezeimunka minőségének nagyarányú emelésével sikerült elérni. 1932-ben például a kolhozok a tavaszi vetésterületnek csak egynegyed részén végeztek őszi szántást, 1934-ben pedig a tavaszi vetésterületnek több mint a felét ősszel felszántották. Ugyanezt figyelhettük meg a gabonaföldek gyomlálása terén: azelőtt csak néhány élenjáró kolhozban gyomláltak, 1934-ben pedig már a gabonaföldek felén elvégezték ezt a munkát.
A kolhoztermelésnek az a fellendülése, melyet Sztálin elvtárs beszéde és az élmunkás kolhozparasztok kongresszusának döntései váltottak ki, lehetővé tette a Szovjetország ellátását gabonával és mezőgazdasági nyersanyaggal. Már az 1934. évi termésből az állam nem kevesebb, mint 1,5 milliárd pud gabona felett rendelkezett, vagyis több mint kétszer annyival, mint 1928-ban. Ennek következtében megszüntethettük a jegyrendszert. Az élmunkás kolhozparasztok első szovjetuniói kongresszusa fontos esemény annak a harcnak történetében, melyet a parasztság a kolhozok megszilárdításáért vívott.
Két évvel a kongresszus után jelentős mértékben emelkedett minden kolhozparaszt anyagi jóléte.
A kolhozparasztság által elért sikereket összegezték az élmunkás kolhozparasztok második szovjetuniói kongresszusán, (1935 február 11—17), és visszatükröződtek ezek a sikerek a mezőgazdasági artel minta Szabályzatában. Ezt a Szabályzatot a második kongresszus megvitatta és elfogadta, a Szovjetunió Népbiztosi Tanácsa, valamint a SzK(b)P Központi Bizottsága pedig 1935 február 17-én jóváhagyta. A szovjet nép jogosan nevezte ezt a Szabályzatot Sztálini Szabályzatnak, mert alkotója maga Sztálin elvtárs.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!