7
A vallás és az objektív valóság
Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette!
Isten az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka!
Szent Ágoston tanítása a világ teremtéséről: Minden dolog csakis csak Istennek köszönheti a létét!
Valamely képzet vallásos jellegének fő meghatározó ismerve, hogy természetfelettibe vetett hittel kapcsolatos!
Isten a vallás szerint a természetfeletti hatalommal rendelkező legfőbb lény, aki a világegyetemet, benne az anyagot a semmiből teremtette, elindította az anyag mozgását, létrehozta a formákat, megalkotta és uralkodik a természet törvényei felett, ami nyilvánvalóan rá nem vonatkozik, mert anyag nélküli öntörvényű szellemi lény. Isten szellem tehát anyag nélküli valami, azonban a gondolkodó anyag, az ember számára észlelhetetlen, a semmi, aki a világegyetemen kívül a semmiben létező valami.
Bravó! Isten a semmiben létező semmi valami?!
A különböző vallásokban ezek és egyéb ezekhez hasonló, a képzelet által kitalált jellemzők változatosan eltérően jelentkeznek. De vajon megfelel ez az objektív valóságnak? Lehet a semmiből valami és fordítva? Lehet a semmi a valami? Vajon mi a semmiben létező anyag nélküli semmi, az isten valami? Aki azonban tökéletes, mindentudó és mindenható? Lehet ez az objektív valóság? Aligha, mert a vallás ezeket az állításokat nem tudja és nem is akarja objektíven bizonyítani, hinni kell és kész, ez azonban csak a képzelet világa, az idealizmus csupán. Értelmes dolog ez?
Az isten a képzelet szülötte csupán!
Azonban a következetesen objektív tudomány szerint a világegyetemben csak a természet törvényeinek engedelmeskedő anyag létezik, ami nem teremthető és nem semmisíthető meg, más objektíven bizonyíthatóan létezőt még nem fedeztek fel. Másnak, így az istennek, az állítólagos természetfelettinek nyoma sincs. Az isten csak a képzelet szülötte, ezért ez idealizmus, mert a valóságban nem, csak képzeletben létező kitalált virtuális világban létező lény csupán, még ha a legfőbb is.
Istent és a természetfeletti világot még nem fedezték fel!
Ami a következetesen objektív tudomány szerint létezik az csak az anyag, így ha az isten létezik, létezne, akkor ő is csak anyagból van vagy lehetne (hmmm … istenanyagból, szellemanyagból, hmmm … a semmianyagból? ha ha ha …). Azonban istent, a természetfeletti világot még nem fedezték fel, nyoma sincs, így a léte a képzelgés, vagyis idealizmus csupán. Bár ki tudja, némi objektív bizonyíték jól jönne, de nincs.
Az anyag nem teremthető és nem semmisíthető meg, így a tudomány állítása, a tudományos következtetés szerint mindörökké létezik, tehát az anyagot nem teremthette senki és semmi, főleg nem a semmiből (legfeljebb az istenanyagból? … hmmm, ami azonban a nem anyag (?, hmm … akkor mi?), a semmi, így azonban a nem létező, ha ha ha, sőt hi hi hi).
Azonban a következetesen objektív tudomány szerint csak az anyag létezik, az állítólagos teremtőjéről, aki a semmiből van, azonban semmi objektív ismeret sincs (és az istenagyagnak sajnos (?) nyoma sincs! … hmmm, mert a semminek nyoma sem lehet, így nem is észlelhető). De akkor mi az isten? Ez egy agyrém?!
Az anyag mozgása megállíthatatlanul mindörökké tart!
„a testek energiájához a tömegük is hozzájárul, s hogy ez az energia nyugalomban lévő testek esetén sem nulla. Ezt írja le Einstein elhíresült, E=mc2 képlete. … Isaac Newton úgy gondolta, az idő a világmindenség szerkezetének része, amelyben az események egymás utáni sorrendben történnek, és az idő maga is mérhető. Ez a „realista nézet”, vagy newtoni idő. Albert Einstein azonban felfedezte, hogy az idő is a téridő egyik dimenziója, múlása relatív. A relativitáselmélet lényege, hogy minél gyorsabban mozogsz a térben, annál lassabban haladsz az időben. … Szinte minden fizikai elmélet kontinuumként kezeli az időt, mi is így érzékeljük a múlását, aminek nincs legkisebb „egysége”. Minden esemény zökkenőmentesen, megszakítás nélkül folyik át a következőbe.”
Az anyag megállíthatatlanul a múltból a jelenen keresztül a jövő felé egy irányában, mindörökké állandó mozgásban, az egymásután következő állapotváltozásban van. Tehát objektíven az idő is mindörökké létezik, még akkor is, ha relatíve bárhogyan alakul, mert az anyag valamilyen formában mindig mozgásban változásban van. A mindörökké létező anyag, a mozgás, az idő egymástól elválaszthatatlan objektív valóság. Másra nincs következetesen objektív tudományos megfigyelés, következtetés.
Az isten és az idealizmus
A legfőbb lény az isten létével nem az a legnagyobb probléma, hogy létezik vagy sem, ezt a tudomány akár ki is deríthetné, ha az objektív valóság lenne. A probléma az idealizmus hibája miatt van, mert az isten léte egyszerűen csak egy kitalált valami, nem az objektív valóság része, ezért nem lehet a következetesen objektív tudományos módszer alapján észlelni, bizonyítani sem. Az isten léte képzelgés csupán. Így a hiszékenység szükséges az isten létének az elfogadásához, de bármennyien is elhiszik ezt, senki sem képes objektíven bizonyítani. Na ez a legnagyobb hiba! A következetesen objektív tudomány – következtetése – szerint az isten nem létezik az objektív valóságban, mert semmilyen tulajdonsága nem észlelhető, nem figyelhető meg!
A mindörökké létező, mozgó anyag
A csodálatos világ olyan amilyen, az nézőpont kérdése, hogy egy szupernóva robbanása csodálatos-e vagy katasztrófa.
A mindörökké létező anyag mozgását nem lehet megállítani, mert az anyag elemi alkotórészei az önmozgásban, a kölcsönhatásokban a mikró és makró méretekben is mindörökké mozgásban, változásban van. A természetben alapvetően a véletlen kölcsönhatásokban alakulnak ki és változnak az összetett formák, amelyek keletkeznek, fejlődnek, majd megsemmisülnek, illetve átalakulnak, megfordíthatatlanul ok okozati időrendi sorrendben helyt adva az új formáknak.
Az idő az anyag mozgása változása az egyik formából, állapotból a másikba mindig egyirányú, a múltból a jelenen át a jövő felé tart, így az anyag visszarendeződése az előző állapotba is csak a jelenből a jövőbe történhet, amit a tapasztalat igazol. Talán a természet törvényeinek megismerése más lehetőséget is kínál, de addig ez van.
„A modern fizikai időfogalom teljesen elszakadt a hétköznapi tapasztalattól és az erre épített filozófiai gondolkodástól. Fizikailag az időt a megfigyelt rendszer entrópiájának növekedéseként értelmezhetjük. Nevezetesen, a rendszer állapotának két egymást követő megfigyelése két eseményt szolgáltat, melyek a múltból a jelenen keresztül a jövőbe való haladást írják le.”
A mindörökké létező anyag
A formák kialakítására kivétel a gondolkodó anyag, az ember tudatos cselekvése. De hol van az isten? Mi az az isten? Talán az isten is egy gondolkodó anyagforma? De ez idealizmus, képzelgés csupán minden objektív ismeret, bizonyíték hiányában. Azonban a képzelgés nem bizonyíték!
Mivel az anyag nem semmisíthető meg, így a világegyetemben az összes létező anyag az tömeg vagy energia (esetleg még fel nem fedezett valami más) formájában mindörökké megállíthatatlan kölcsönhatásokban mozgásban, változásban megmarad. Ez hatalmas (végtelen) anyag, energia, ami nem jöhet létre a semmiből és nem válhat semmivé, de létezik, mégpedig szükségszerűen mindörökké! Legfeljebb csak átalakulhat valamilyen más formává (például isten vagy szellemanyaggá is, hmmm … ha ha ha).
Az anyag mindörökké mozog változik, de olyan forma nincs, nem létezik, aminek már nem kell változnia, ami nem változik, ami nem tud változni, ami tud nem változni, mert tökéletes, aminek nincs belső önmozgása és ellenáll minden külső kölcsönhatásnak. Ezek szerint a tökéletes, mindentudó, mindenható a kitalált isten nem létezhet és ráadásul nincs rá semmilyen objektív bizonyíték sem.
A tökéletes anyag
Egyedül a mindörökké létező anyag, ami tökéletes, bár mindörökké változik, átalakul, de sohasem semmisül meg, ezért az egyetlen ami időtálló, amit az energiamegmaradási törvények bizonyítanak, az anyag nem tűnik el csak átalakul más formába. A tökéletes mindentudó, mindenható istenre azonban semmilyen bizonyíték sincs, így ez idealizmus, a képzelet szülötte csupán, mert az objektív valóságban igazolhatóan nyoma sincs.
Az anyag, az univerzum keletkezéséről közvetlenül nem lehet tudni, érzékelni semmit, ha egyáltalán keletkezett, a spekuláció, a képzelgés nem megfelelő módszer ennek az objektív megfejtésére. Az emberiség ezt nem tudja, talán sohasem fogja megtudni, de az anyag létezik, nem teremthető, nem semmisíthető meg, ez tudományos tény, csak ebből lehet kiindulni. Ebből következik az anyag, az univerzum mindörökké létezése, de istenről semmi objektív tény nem létezik.
* Bár az isten szellem varázsló, aki azonban csak a képzelet szülötte, képes lehet, de csak a képzeletben a semmiből a valami, az anyag teremtésére, ami minden bizonyíték nélküli mese csupán. *
A valóság megfejtésére csak a materializmus az egyetlen értelmes használható objektív világnézet, az ezen alapuló dolgok ráadásul objektíven ellenőrizhetően működnek, léteznek, de az isten nem hiányzik sehonnan, csak a sötétség homályából mosolyog a hiszékeny tudatlan elmékben.
Az anyag mozgása változása a fejlődés motorja!
A világegyetemben létező formák, a csillagok, galaxisok, az élővilág a véletlen kölcsönhatásokban fejlődtek ki. Az anyag magától megállíthatatlanul mindörökké mozog, változik, fejlődik, minden tudatos ok, cél nélkül is, legalábbis nem mutatható ki semmilyen kezdeti ok, semmilyen tudatos végcél, a képzelet pedig nem bizonyíték.
Ha létezik valami kiváltó ok, akkor léteznie kell az azt kiváltó oknak is, és így tovább, vagyis, ha isten létezik, akkor léteznie kell a létrehozójának is, ez így logikus, a tapasztalat, a tudomány is ezt bizonyítja. Azonban az anyag a következetesen objektív tudomány szerint nem teremthető, tehát a mindörökké mozgásban létező. Így nincs szükség a mindörökké létező mozgó anyagon kívül kitalálni egy másik kezdő okot, mert a tudomány már megtalálta. Ez a mindörökké mozgásban létező anyag, ezen kívül azonban más nincs!
A világegyetemben létező formák létrejöttéhez, a mozgásához, a változásához, a fejlődéséhez nem szükséges külső céltudatos ok, természetfeletti erő, ami valójában a tudomány szerint nincs is. A csillagok, a galaxisok, az élővilág, a gondolkodó anyag, az ember is minden céltudatos ok nélkül jött létre, aki már a tevékenysége által a természetben nem létező formákat is céltudatosan képes létrehozni. Ez a következetesen objektív tudományos világnézet megállapítása.
Az anyagon kívül létező tudatos valami csak a képzeletben található meg, a tudomány ezt nem igazolja, tehát nincs. A gondolkodó anyag, mivel létrejött az csak anyagban lévő lehetőség, de ebben külső valaminek a jelenléte nem bizonyítható. A képzelet szülte világkép nem tudományos, ha a valóság ezt nem igazolja. Ilyen a vallás képzeletvilága. * Bár elképzelhető, hogy a földi ember életébe a földön kívüli gondolkodó anyag beavatkozott, megrövidítette a fejlődés útját. *
Az isten szellemnek, mivel anyag nélküli semmi, így a semmiből való valami teremtése az nem semmi furcsaság, hanem ez tudománytalan butaság. Ugyanis az isten a vallás szerint nem anyagi valami, hanem szellem, vagyis a semmi anyag, így valójában a semmi valami, ami nem rendelkezik az elemi részecskékkel, az atomokkal, elektronokkal, fotonokkal, kvarkokkal, stb. sem. Így nem rendelkezik a teremtéshez szükséges semmilyen tömeggel, energiával, vagyis semmivel sem. Bár az istennek semmilyen tulajdonságáról konkrétan senki nem tud semmit, így erről csak fecsegni, tudománytalanul képzelegni lehet.
„A teremtés előtt nem volt semmi: Ágoston számára a „semmiből való teremtés” már teológiai hagyomány része. A világot Isten vagy semmiből kellett, hogy teremtse – vagy önmagából (mert rajta kívül nem létezett más semmi). De magából nem teremtethette, mert akkor egyenlő lenne vele. Ágoston szerint bármilyen teremtés előtti anyag létezésének a feltételezése tagadja Isten mindenhatóságát. … A teremtés azt jelenti, hogy Istentől származik az anyagiság és az anyagiságot befogadó forma is.”
„Isten szellem, legfelsőbb, láthatatlan és halhatatlan lény, valóságos személy, Aki teremtője, fenntartója és kormányzója az egész világmindenségnek (láthatóknak és láthatatlanoknak egyaránt). Székhelye a mennyben van, de mindenütt jelen van.”
Azonban igazolhatóan az isten szellem semmi valaminek a semmiből való teremtéshez szükséges valamiről nem lehet tudni semmi objektív valóságosat, így ebben a zagyvasában minden bizonyíték nélkül csak vakon, bután hinni lehet.
Ráadásul a teremtés előtt az isten szellem a nem létező univerzumon kívül a semmiben volt és a semmin kívül nem volt semmi sem, csak egyszerűen az isten szellem valami, így ebből a semmiből a semminek kellet a valamit létrehozni, teremteni, hmmm … csupa semmi, ez őrület. Kiérti ezt meg, ki fogadja ezt el?
A formák tudatos létrehozására azonban csak a gondolkodó anyag, az ember képes, de ezen kívül (az UFO, mint gondolkodó anyag kivételével) mást nem fedezett fel a következetesen objektív tudomány, így nem fedezte fel a természetfelettit, a szellemvilágot, az istent sem. A következetesen objektív tudomány szerint ilyenek nem léteznek, mert nyomuk sincs.
A következetesen objektív tudomány szerint a természetben, a világegyetemben lévő anyagon kívül más nincs, a világegyetemen kívüliről, a természetfelettiről pedig csak a tudománytalan spekuláció létezik. Az anyag a semmiből nem teremthető és nem semmisíthető meg, a természeten kívül bizonyíthatóan, érzékelhetően semmi sem létezik, így a természetfelettiben hívő vallásnak nincs semmi értelme, semmi alapja, csak egy kitalált és semmivel sem bizonyított képzelgés.
A vallás a reakció szolgálatában
Az értelmetlen hamis képzelgés azonban alkalmas a társadalmi haladás ellen, mert ez a hiszékenységre, a tudománytalan butaságra alapul, csak ezért használja fel a kapitalizmus, mert nem érdeke a gondolkodó emberré válás, azonban érdeke a gondolkodó állat emberi forma konzerválás, ehhez az élősködése érdekében szüksége van a hiszékeny emberiségre.
Ezért szükségszerűen a kapitalizmus még csak az emberiség gondolkodó állat korszaka, a beszélőszerszámok világa, ezt csak a hiszékenységgel, a világnézeti tudatlansággal, butasággal lehet kordában tartani, erre a vallás idealizmusa, képzeletvilága kitűnően alkalmas.
A legfőbb lény isteni minta egy felsőbbrendű viszony az isten és az ember között, ami a kapitalizmusban is működik a kapitalista és a proletárok között. Ezért ragaszkodik a valláshoz a kapitalizmus, mert csak így képes uralkodni a beszélőszerszám dolgozó nép felett.
A vallás nem támaszkodik a következetesen objektív tudományra, éppen hogy nem, így világnézete nem lehet objektív tudományos hipotézis sem, csak kitalált szubjektív vélemény, ami a képzelgés eredménye csupán. Azonban a tudomány állításait következetlenül, de mégiscsak felhasználja a hamis, a képzelt, a lényegében idealista világnézete védelmében, de mivel nem következetesen objektív, így végül mégiscsak a hit, a hiszékenység maradhat állításai igazolására. Állításait bizonyíték nélkül hinni kell és kész!
Vallás hiszékenység nélkül nem létezik!
A következetesen objektív tudomány nem támasztja alá a természetfeletti hatalom, az anyag nélküli szellemvilág, az isten létét, csak a mindörökké mozgásban, változásban lévő anyagot. A természetfeletti hatalom, az anyag nélküli szellemvilág létének elfogadása a hiszékenységre, a tudománytalan vak hitre támaszkodik, mert nincs objektív valóságalapja.
Sok mindent nem ismer még az emberiség, sok jelenségre nincs következetesen objektív tudományos magyarázat, azonban ezeket érdemben nem lehet a következetlen, a tudománytalan spekulációval kitalált világnézet, a képzelet, az idealizmus alapján objektíven megmagyarázni, csak félremagyarázni.
Az objektív valóság megismerése csak a tudományos módszerrel lehetséges!
Amely jelenség jellemzője, hogy nincs rá következetesen objektív tudományos magyarázat vagy csak részben ismert, az még a felfedezésre vár, de tudományos értékű spekulációval, a tudomány által bizonyított alapokra támaszkodva tudományos értékű hipotézis már készíthető róla, amely hipotézist azonban a valóságban ellenőrizni kell. Ha a hipotézis hibás, a valóságnak nem felel meg, akkor módosítani vagy akár el is kell vetni.
Az észlelt jelenséget vagy a tudományos következtetéssel készült hipotézist a valóságban a következetesen objektív tudományos módszerrel ellenőrizni kell, ezután a nyert tapasztalat alapján szükség szerint módosítani, majd újból ellenőrizni kell, egészen addig amíg el nem készül a valóságnak megfelelő, a gyakorlatban, a valóságban ellenőrizhető tudományos magyarázat.
A következetesen objektív tudományos módszernek következetesen az objektív valóságra kell támaszkodnia, megállapításainak a valóságban léteznie vagy a tudományos ismeretek alapján következtethetőnek, elkészíthetőnek, megvalósíthatónak kell lennie.
A következetesen objektív tudományos bizonyítás folyamata az észleléssel vagy a tudomány eredményeire alapozott következtetéssel kezdődik, amiről modell, magyarázat, hipotézis készíthető. Ezt követi a hipotézis ellenőrzése a valóságban, majd a modell szükség szerinti módosítása és ennek újabb ellenőrzése a valóságban, egészen az elfogadható, az objektív valóságot tükröző magyarázatig.
Bár ez egy végtelenül leegyszerűsített leírás a tudományos módszer működéséről, de ami a valóságban bizonyíthatóan létezik vagy megvalósítható azt el kell fogadni az objektív valóságnak, de csak azt.
A vallás a hiszékenységre támaszkodik
A vallás azonban a kitalált világnézetét nem tudja és nem is akarja objektíven bebizonyítani, valójában nem is érti, hogy miért kell a valóságban a következetesen objektív tudományod módszerrel ellenőrizni az állításait, ezért a világnézetében alapvetően csak hinni lehet és csak hinni kell.
Az istenről, a szellemi lényekről, a természetfelettiről nincs semmilyen következetesen objektív tudományos tény, magyarázat, objektív bizonyíték. Így ennek a világképnek az elfogadásához alapvetően a hiszékenység szükséges. A megmagyarázhatatlan valami az nem a természetfeletti hatalom műve, hanem csak ismeretlen, előbb-utóbb ismerté válik, válhat.
A természetfelettiben, az istenben való hit alapvetően az ember félelme a végtől, az ismeretlentől, a tehetetlenségtől, ami alapján motiválódik. Azonban a következetesen objektív tudományos magyarázatot, bizonyítékot nem igénylő, nem tűrő állítás, a képzelet szülte világnézet valósként elfogadása az hiszékenység, valójában tudománytalan butaság, emberi gyengeség, ami valamilyen mértékben mindenki érint.
A vallás az idealizmus, a képzelet világa!
A vallás a hiszékenységre alapozza világnézetét, állításainak nem kell léteznie a valóságban, nem is létezik csak a képzeletben. Bár bizonyos részeit a valóságból nyeri, mert máshonnan nem is lehetne, de végül is tudománytalan magyarázattal a képzeletre alapozottan alakítja ki a világképét. Nincs olyan hamisság, szélhámosság, hazugság, világnézet, amely ne tartalmazzon valósat is, de ettől még összességében, lényegében nem válik az objektív valóssággá, ha a valóság ezt nem igazolja.
A vallás idealista tudománytalan alapokon nyugvó világnézet, ezért az objektív világ megismerésére alkalmatlan, valójában nem is akarja az objektív valóságot megismerni, ez nem is a célja, éppen hogy nem, legfeljebb a kitalált világot szeretné valósnak látni, valósként elhitetni, azonban ez nem az emberiség valódi érdeke.
A vallás az általa kitalált képzelt világot valósnak tartja, pedig csak egy kitalált vízió, amit nem szükséges bizonyítani a valóságban és nem is lehet, ezt csak el kell hinni. Azonban csak a tudás, mégpedig a következetesen objektív tudományos világnézetre alapozott tudás az, ami segíti az emberiség létérdekét és az emberré válást. A vallás képzeletvilága, idealizmusa bizonyíthatatlan, mert nem az objektív valóság.
„Objektív Valóság: az egész anyagi világ a maga teljességében, valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Az objektív valóság fogalma viszonylagos. A szubjektumhoz viszonyítva az objektív valóság mindaz, ami a tudaton kívül létezik és tudatban visszatükröződik. De a szubjektum, tudatával együtt, maga is objektív valóság más emberekhez viszonyítva. A világra vonatkozó egyéni szemlélettől elvonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy az objektív valóság megegyezik a realitással általában. A realitás magában foglalja a különböző anyagi objektumokat, ezek tulajdonságait, a teret, az időt, a mozgást, a törvényeket, a különböző társadalmi jelenségeket, a termelési viszonyokat, az államot, a művészetet stb. Mindez tükröződik az emberi tudatban, de attól függetlenül létezik. Ebből azonban nem következik, hogy az objektív valóság fogalma szélesebb, mint az anyag fogalma. Ilyen elképzelés csak abban az esetben keletkezhet, ha az anyagot elszakítják sokféle megjelenési formájától és tulajdonságától, amelyek nélkül nem létezik. A mozgás, a tér, az idő, az élet stb. – mindezek az anyag sokféle és különböző fejlettségű formáinak sajátosságainak, kölcsönhatásainak megnyilvánulásai, amelyek összességükben alkotják a világot mint egészet, vagyis az objektív valóságot.” – Marxista fogalomlexikon
„Ahhoz, hogy két dolog között oksági kapcsolat álljon fenn, három feltételnek kell teljesülnie: Az oknak léteznie kell, és időben nem lehet későbbi az okozatnál. Ok és okozat között törvényszerű kapcsolatnak kell lennie. Az okozat az októl kell függenie.”
„Az ok, és az okozat kölcsönös viszonyban álló fogalmak. Az a jelenség, amely egy másik jelenséget kivált, ahhoz viszonyítva mint ok lép fel. Az ok hatásának eredménye az okozat. Az okság a jelenségek olyan szükségszerű összefüggése, amelyben az egyik jelenség okvetlenül létrehozza a másikat. Például, a forralás a víz gőzzé válásának oka, mivel minden egyes alkalommal, amikor vizet forralunk, létrejön a gőzzé alakulás folyamata. … Az ok időben megelőzi és kiváltja az okozatot. … A jelenségek oksági összefüggése egyetemes jellegű. A világ valamennyi jelensége, minden változás okok hatása következtében jön létre. Nincsen olyan jelenség, amelynek ne lenne oka. Az ember különböző pontossággal ismeri meg a jelenségek oksági összefüggését; vannak olyan jelenségek, amelyeknek okai mindmáig ismeretlenek előttünk, de ezek az okok objektíve léteznek. … A materializmus és az idealizmus között harc folyik az okság kérdésében, mivel különbözőképpen döntik el az okságról szerzett ismereteink forrásának kérdését. A materializmus elismeri, hogy a jelenségek oksági összefüggése objektív, az akarattól és a tudattól független, s többé-kevésbé híven visszatükröződik az emberi agyban. Az idealisták vagy tagadják a valóság valamennyi jelenségének oksági feltételezettségét, vagy pedig az okságot nem az objektív világból, hanem a tudatból, az észből vezetik le. … A dialektikus materializmus, a tudomány adataira támaszkodva, azt állítja, hogy az okság objektív voltának bizonyítéka a gyakorlat.” – A marxista filozófia alapjai
„Vallás: az emberek mindennapi léte fölött uralkodó külső erőnek fantasztikus tükröződése az emberek fejében, amelyben a természeti erők természetfeletti formát öltenek. Teológiai szempontból (amelyet a filozófiai idealizmus igyekszik érvekkel alátámasztani) a vallás az emberek örök belső érzésével függ össze, amely valamilyen szellemi princípiummal való kapcsolatát fejezi ki.” – Marxista fogalomlexikon
„vallás: „… azoknak a külső hatalmaknak fantasztikus visszatükröződésé az emberek fejeben, melyek mindennapi létezésük felett uralkodnak, olyan visszatükröződésé, amelyben a földi hatalmak földöntúli hatalmak formáját öltik.” (Marx—Engels Művei. 20. köt. 309. old.) … Valamely képzet vallásos jellegének fő meghatározó ismerve, hogy természetfelettibe vetett hittel kapcsolatos. Ide tartozik, először is, természetfeletti lények (istenek, szellemek) reális létében, másodszor, természetes jelenségek közötti természetfeletti kapcsolatok létezéseben (mágia, totemizmus), és harmadszor, anyagi tárgyak természetfeletti tulajdonságaiban (fetisizmus) való hit. A vallásos ember hite szerint a természetfeletti lények, erők, ill. tulajdonságok pozitívan vagy negatívan befolyásolhatják az életét, ezert minden vallás bizonyos előírásokat tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a hívő hogyan viselkedjek a természetfelettivel szemben. Ezek az előírások a vallásos kultuszban realizálódnak. A vallásos ember abban reménykedik, hogy áldozatok bemutatásával, imákkal, ráolvasásokkal, különféle mágikus manipulációkkal kontaktust teremthet a természetfeletti erőkkel és megnyerheti, a maga oldalára vonhatja őket.” – Filozófiai kislexikon
„Vallásnak azt a – megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő – meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben. … A vallás meghatározása: A vallás a világnak és a valóságnak az emberek valamely csoportja által elfogadott értelmezési modellje, e modellhez rendelt értékekkel, normákkal és az ezekből következő emberi magatartás-, észlelés- és gondolkodás-formákkal … vallás: A szellemi létezéssel kapcsolatos tanítás. Olyan elképzelések rendszere, amely azt hirdeti, hogy a szemünkkel látható világon túl létezik egy annál magasabb rendű is, ahol tiszta szellemi lények (például isten vagy istenek, angyalok) léteznek. E szerint az ember is több a testénél, és a halál csak a test pusztulását jelenti. A vallás fontos az ember életében, mert a benne való hit átsegíti a nehéz helyzeteken.”
„Isten fogalma a monoteista hívők szerint azon természetfeletti lényt jelenti, aki a világegyetemet teremtette, és/vagy annak működését, történéseit irányítja vagy ellenőrzi. Számos vallási irányzat alapján az, akinél nagyobb nem elgondolható, aki nélkül semmi sem lehetne, és nem maradhatna életben. … Neki nincsenek korlátai és hiányosságai. Mindenható, mindentudó és mindenhol jelen levő. Nincs kezdete, sem vége. … Isten örökké tartó léte és egyedülisége, Isten a földi élet létrehozója”
„Isten: az összes vallásban a Legfőbb Lény, metafizikailag minden lét végső alapja és oka, az Ószövetségben Jahve, az Újszövetségben a három isteni személy, az Atya a Fiú és Szentlélek egy lényege. Minden létezés, mozgás és élet forrása, maga a transzcendencia.”
„Hinduk és buddhisták, konfuciánusok és taoisták egyaránt hisznek egy olyan természeti és erkölcsi világtörvényben, amely a kezdet és vég nélküli kozmikus folyamatot irányítja, míg a kereszténység, az iszlám és a zsidóság a személyes Istenben hisz, aki a világot a semmiből teremtette, és azt gondviselésszerű irányításával vezeti a végső cél felé. … Minden vallási gyülekezet a saját vallását tartja az egyedül igaznak vagy legalábbis az abszolút igazság legmagasabb rendű és legadekvátabb kifejezési formájának, minden más tanítást csekélyebb értékűnek — ha nem éppen teljességgel hamisnak.”
„A Föld és az ember teremtése a Bibliában, Mózes első könyvében (más néven Genezis vagy Teremtés könyve) olvasható az első és második fejezetben. Ezzel a történettel kezdődik a Biblia, amely kimondja, hogy Isten a Teremtő és a természeti világ, továbbá az élőlények az ő alkotásai. … Szent Ágoston tanítása a világ teremtéséről: Minden dolog csakis csak Istennek köszönheti a létét. … A teremtés előtt nem volt semmi: Ágoston számára a „semmiből való teremtés” már teológiai hagyomány része. A világot Isten vagy semmiből kellett, hogy teremtse – vagy önmagából (mert rajta kívül nem létezett más semmi). De magából nem teremtethette, mert akkor egyenlő lenne vele. Ágoston szerint bármilyen teremtés előtti anyag létezésének a feltételezése tagadja Isten mindenhatóságát. … A teremtés azt jelenti, hogy Istentől származik az anyagiság és az anyagiságot befogadó forma is. … Ágoston … szerinte ugyanis nyilvánvaló, hogy Isten az első létező, aki a semmiből teremtett és egyedül rá mondható csak, hogy örökléttel bír.”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!