AZ ARANY PRÁGA A BARIKÁDOKON
(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)
Nagyon veszélyes a sebzett vad, amikor érzi az elkerülhetetlen vég közeledtét. A hitleristák Csehországban a háború utolsó heteiben a hajszolt és halálra sebzett vadéhoz hasonló helyzetbe kerültek.
1945 áprilisában a hitleri Németország a szakadék szélén állt. A szovjet csapatok elfoglalták Bécset, Morvaország nagyobbik részét, Brnót és Moravská-Ostravát. Északon sikeresen nyomultak előre Berlin felé. A nyugati fronton az angol és az amerikai hadsereg szintén üldözte a visszavonuló ellenséget.
A frontokon kialakult helyzet pánikot keltett a német lakosság és a cseh kollaboránsok körében. Karl Frank április 8-án kénytelen volt felhívást intézni a német lakossághoz, hogy őrizze meg nyugalmát. Ugyanakkor mindazok a nem munkaképes németek, akiknek rokonai éltek Németország más részein, engedélyt kaptak a protektorátus elhagyására.
A német fasiszta csapatok minden fronton vereséget szenvedtek. A Vörös Hadsereg már Berlinben harcolt. Hitler öngyilkos lett. Flensburgban hamarosan megalakult Dönitz vezértengernagy kormánya, amely még mindig reménykedett, hogy ha nem katonai, akkor politikai eszközökkel megnyeri a háborút. A német fasiszták az amerikai—angol és a szovjet csapatok fegyveres összeütközésére számítva igyekeztek megtartani északon Schleswig tartományt és Dániát, délen pedig Bajorországot és Csehországot.
Prágát sok más kelet-európai városhoz hasonlóan Hitler még 1945 április elején ,,erőddé” nyilvánította. Müller-Gebhart tábornok, akit kineveztek Prága városparancsnokává, április 10-én titkos védelmi tervet készített. Ez kimondta, hogy Prágát védeni kell mind a külső, mind a belső ellenséggel szemben.
A hitlerista klikk számára különösen fontos volt Csehország területének és Morvaország északnyugati részének megtartása. Sok nagy hadiüzem volt itt, s ezen a területen jelentős élelmiszer-tartalékokat halmoztak fel. A Prága körüli repülőtereken állomásoztak a német légierő maradványai, többek között a legújabb reaktív gépek. Goebbels még 1945 februárjában kijelentette, hogy Berlint és Prágát az utolsó emberig védeni fogják.
Csehszlovákiában a német fasiszta haderő nagy csoportja védekezett (a „Közép” hadseregcsoport Schörner tábornagy parancsnoksága alatt és az „Ausztria” hadseregcsoport maradványai L. Rendulic tábornok parancsnoksága alatt), összesen körülbelül egymillió ember.
Dönitz azért is igyekezett megtartani Csehország területét, mert úgy számított, hogy ha tervei dugába dőlnek, akkor kivonja csapatait a protektorátusból, hogy az amerikaiak előtt kapituláljanak.
A hitleristák tehát nagy figyelmet szenteltek a „bohémiai kérdésnek”, amelyet ezekben a napokban több ízben megvitattak. 1945 április közepén Frank azzal a tervvel állt elő, hogy meg kell alakítani a protektorátus új kormányát, és át kell neki adni a hatalmat. Úgy gondolták, hogy ez a kormány ellensúlyozná a Kosicén megalakult kormányt, s védelmet kérne a nyugati hatalmaktól a szovjet „veszély” ellen. A hitleristák ezzel is fő céljukat próbálták elérni: megbontani a szövetségesek koalícióját és elhárítani Németország vereségét.
Bonyolult játékba kezdtek ebben az időben a cseh burzsoázia reakciós körei is. Frank révén megpróbáltak kapcsolatba kerülni az amerikaiakkal. Hruby, a protektorátus kormányának minisztere, Klecanda tábornok és Vambersky gyáros az amerikai hadsereg törzskarához repültek. Ismertetni akarták az amerikai parancsnoksággal azt a tervüket, hogy Csehországban, Morvaországban és az autonóm Szudétavidéken megalakítják az új, „Kosice-ellenes” kormányt.
Április végén Frank ismertette Berlinben a tervet, de nem kapott jóváhagyást. Hitler megparancsolta, hogy Csehországot nem szabad feladni, mert fontos arzenálja annak a fordulatnak, amelynek meggyőződése szerint a következő három hétben be kell következnie a háború menetében.
Prágába visszatérve, Frank megszakította a tervvel kapcsolatos tárgyalásokat, és rádiónyilatkozatában azzal fenyegetőzött, hogy a megszálló hatóságok elleni minden megmozdulást vérbe fojt. Fokozódott a terror. Május 2-án a Gestapo emberei agyonlőtték a prágai pártszervezet vezetőit, akiket még márciusban letartóztattak.
Ugyanazon a napon, május 2-án azonban Prágába érkezett Hitler öngyilkosságának híre, s Frank visszatért a maga tervéhez. Von Natzmer tábornokkal, a „Közép” hadseregcsoport törzsének főnökével együtt Flensburgba utazott. A május 3-án megtartott tanácskozáson Frank jelentette Dönitznek, hogy a protektorátusban küszöbön áll a forradalom, s a protektorátust sem politikai, sem katonai vonatkozásban nem lehet sokáig tartani. Frank azt javasolta, hogy próbálják meg Prága nyílt várossá nyilvánításával enyhíteni Csehországban a belpolitikai feszültséget, és tegyenek egy külpolitikai kísérletet is, küldjenek Eisenhowerhez, az angol—amerikai csapatok főparancsnokához német és cseh megbízottakat.
Másnap folytatták a vitát. Von Natzmer tábornok jelentette, hogy a német csapatok maximum két hétig tudnak ellenállni, és közölte azt a véleményét, hogy nem szabad őket önként kivonni. Úgy határoztak, hogy megvárják, milyen irányban fejlődnek a politikai események, de a szovjet—német fronton harcoló csapatokat előkészítik az esetleges visszavonulásra.
Május 5-re virradó éjszaka Frank visszarepült Prágába, és nyomban magához hívatta R. Binertet, a protektorátus kormányának fejét, hogy megvitassa vele, hogyan lehetne elejét venni a nép fegyveres felkelésének, és hogyan lehetne megakadályozni, hogy a szovjet csapatok bevonuljanak Csehországba. Elhatározták, hogy eltávolítják a kormányból a nép által legjobban gyűlölt minisztereket: Moravecet, Hrubyt és Bercet.
A cseh burzsoá körök is megélénkültek. Megalakították az úgynevezett Központi Nemzeti Bizottságot, amelynek többek között régi burzsoá parlamenti képviselők is tagjai lettek. Ez a bizottság „a nemzetgyűlési képviselők nevében” különböző utasításokat adott, amelyekkel akadályozta a Cseh Nemzeti Tanács munkáját. El akarta távolítani a hatalomból a kosicei programot elismerő nemzeti bizottságokat, ezért a fasiszták által kinevezett helyi hatóságoknak parancsot adott, hogy szervezzék meg a „népi végrehajtó bizottságokat”. A burzsoá körök arra számítottak, hogy kizárólag a protektorátus katonai és politikai erőire támaszkodva államcsínyt hajthatnak végre.
A hitleristák azt a hírt terjesztették, hogy Schörner tábornok teljhatalmat kapott, s hamarosan tárgyalni kezd az amerikaiakkal arról, hogy csapataik vonuljanak be Prágába. Azután majd megalakítják a „cseh nemzeti kormányt”.
Egyik alkalommal Frank kijelentette, hogy ha távoznia kell Prágából, erősen becsapja maga mögött az ajtót. A cseh nép e hóhéra valóban képes lett volna romhalmazzá változtatni Prágát. Ezért a cseh hazafiak éber figyelemmel kísérték a helyzet alakulását, készültek a fegyveres felkelésre.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!