3
Mi a tudományos világnézet?
Az elmélet és gyakorlat elszakíthatatlan egységben van egymással!
Az objektív valóság az anyagi világmindenség a maga teljességében!
A világnézet a környező világról alkotott nézetek, fogalmak és képzetek rendszere!
A tudományos világnézet a következetesen objektív tudományos módszer eredményei, felfedezései, a tapasztalat, a civilizáció, a tudomány fejlődése alapján megállapított tudományos világkép. A következetesen objektív tudományos módszer az objektív valóság megfigyelésével, a tapasztalat, a tudomány elért eredményeire alapozott következtetés alapján magyarázza a világot, a világegyetemet, az anyagot, az élővilágot, az embert, a társadalmat. Ez azonban hatékonyan csak a dialektikus materializmussal lehetséges.
A dialektikus materializmus és az idealizmus megismerési módszere
A világegyetem és a benne lévő anyag – a gondolkodó anyag is -, az ember szubjektív érzékelésétől, véleményétől, a spekulációtól, a képzelgéstől függetlenül létezik, amit csak a következetesen objektív tudományos módszerrel, a dialektikus materializmussal lehet az objektív valóságnak megfelelően megismerni, megérteni.
Ezen kívül minden más állítás hamis képzelgés, tudománytalan idealizmus csupán! Mert amely magyarázat, állítás nem a materiális valóság objektív megfigyeléséből vagy a tudományos következtetésből indul ki és azt nem a dialektikus materializmus módszerével vizsgálja és értelmezi, a valóságban nem ellenőrzi, az szükségszerűen tudománytalan képzelgés, idealizmus csupán.
Amely állítás a valóságban nem ellenőrizhető, nem található meg, a tudomány eredményei alapján nem következtethető, nem valósítható meg, a vizsgálati módszere nem következetesen az objektív tudományos módszerre támaszkodik, az a hamis úton jár, ami az idealizmus képzeletvilágába vezet.
Mi az objektív valóság?
Az objektív valóság a megfigyelő ember szubjektív érzékelőképességétől, a képzeletétől függetlenül objektíven létező anyagi világ, amibe azonban megfigyelő is beletartozik. A következetesen objektív tudományos módszer a gondolkodó anyag, az emberi szubjektum által észlelt, megfigyelt jelenségeket, valamint a tudományos következtetéseket vizsgálja.
A következetesen objektív tudományos módszer a megfigyelésre, a tapasztalatra támaszkodva, a tudomány feltárt eredményeinek felhasználásával a szubjektumtól – az embertől, az ember véleményétől – független magyarázatot keres a szubjektum által észlelt jelenségekre, állításokra, elméletekre.
A szubjektív hatás kiküszöbölése
Azonban a vizsgálat alatt keletkező szubjektív vélemény, állítás, hipotézis, elmélet is lehet még igaz de lehet hamis is, ezt kell eldöntenie a tudományos módszernek.
Az eldöntendő magyarázatnak, állításnak a valóságban a szubjektív megfigyelő véleményétől függetlenül bizonyíthatóan léteznie kell, hogy elfogadható legyen az objektív igazságnak. Ez nem egyszerű, mert az emberi szubjektum makacsul ragaszkodik a vélt vagy valós véleményéhez, állításaihoz, elméleteihez, amit a tudományos módszernek figyelembe kell vennie és ki kell küszöbölnie a szubjektív hatást. Csak ezzel a módszerrel lehet megismerni a megfigyelőtől függetlenül létező objektív valóságot.
Vajon létezik az embertől függetlenül az objektív valóság?
A tapasztalatok, a tudomány feltárt eredményei szerint a világ objektíven, az ember véleményétől függetlenül létezik. Ebben a világban léteznek az anyagi formák és az önállóan, elkülönülten létező szubjektív gondolkodó anyag, az ember is. Így az objektív valóság független a szubjektív emberi véleménytől, a képzelettől. Csak erre van következetesen objektív tudományos bizonyíték, ezért ezt kell elfogadni az objektív igazságnak.
Így minden ettől eltérő állítás az hamis, tudománytalan képzelgés, idealizmus csupán. Az idealizmus képzeletvilágának állításai nem követelik meg következetesen objektív tudományos módszerrel a bizonyítást és gyakran nem is igénylik ezt, sőt végülis csak hinni kell ezeket.
A következetesen objektív tudomány az emberi szubjektum által megfigyelt, de az emberi szubjektumtól függetlenül objektíven létező világot vizsgálja és az ennek alapján nyert magyarázatait a valóságban ellenőrzi.
A világ olyan amilyennek a következetesen objektív tudomány megismeri, mert a gyakorlat, a tapasztalat ezt bizonyítja, tehát amely állítást, magyarázatot nem bizonyít a gyakorlat a valóságban az nem tudományos. Ilyen például a „vallástudomány”, aminek semmi köze a következetesen objektív tudományhoz, így nem is tudomány, értéktelen képzelgés csupán. Az ember képzelete alapján keletkező világkép, aminek nincsen bizonyíthatóan mása az objektív valóságban, az csak egy a tudatban létező virtuális kitalált világ, fantáziakép, ez az idealizmus, ez a vallás.
Az ember az érzékszerveit kiegészíti a tudomány eredményeit felhasználó szerkezetekkel, módszerekkel, a tudomány nyelvezetével leírja az így megfigyelt jelenségeket. Az ember az atomszerkezetről, a világegyetem mélységeiről így már ezeken keresztül alkothat képet, amit közvetlenül az érzékszerveivel nem ismerhet meg, mert erre az ember érzékszervei alkalmatlanok.
Az így megfigyelt jelenségek eredményei azonban az emberi szubjektum érzékszervein keresztül jutnak be a tudatba, amit a következetesen objektív tudományos módszerre alapozva, a logikus, a tudományos gondolkodással megfejtve alakul ki a valóságról a kép, ami azonban elvont tudományos formában jelenik meg, mert ezek az ember-állat érzékelő, felfogó képességével már csak így értelmezhetők.
Az anyag legkisebb alkotóelemeit, a távoli objektumokat, csillagokat, galaxisokat nem lehet közvetlenül megfigyelni, erre csak a tudomány feltárt eredményei alapján készített szerkezetek segítségével lehet következtetni, de ezek az objektív valóságból nyert vizsgálatokon, a következetesen objektív tudományos módszerre alapulnak, amit a gyakorlat is igazol.
Az objektív világ és a szubjektív képzelgés
Az emberi szubjektumok tudata független egymástól, mert materiálisan elkülönülnek és egymástól függetlenül működnek, ezt bárki kipróbálhatja, a tapasztalat, a tudomány ezt bizonyítja. Az emberi szubjektumok tudata önálló, mert egymástól elkülönült anyagi objektumok alapján léteznek, közvetlenül nem függnek egymástól. A emberi szubjektumok tudata csak a társadalmi kapcsolatokon keresztül kapcsolódik egymáshoz.
Az anyagi formák és jelenségek azonban a szubjektum érzékelésétől függetlenül is léteznek, a természet törvényei szerint mozognak, változnak, ezt a következetesen objektív tudományos megfigyelés, a tapasztalat támasztja alá. Tehát ezt kell elfogadni az objektív valóságnak. A képzelgés, hogy ez másként van, minden bizonyíték nélküli gondolati kalandozás, fantázia csupán, ez jellemző idealizmus képzeletvilágára, ami a valóságban nem, csak a tudatban létező kitalált virtuális vízió.
A tudományos világnézet a következetesen objektív tudományos módszer alapján az objektív valóság megismerésének eredményeire alapozott egyetlen, a valóságot objektíven tükröző világkép. Bármilyen hiányosságai is vannak még ennek a képnek, de a tudományos módszer által következetesen az objektív valóságból veszi az ismereteit. A következetesen objektív tudományos világnézet fejlődése következetesen az objektív valóságot feltáró tudomány fejlődésétől és a tapasztalatoktól függ, erre támaszkodik.
Mi a tudományos módszer?
A következetesen objektív tudományos módszer minden körülmények között következetesen az objektív valóság megfigyelésére, a tudomány eredményeire támaszkodva építi fel a gondolkodás, a képzelet segítségével a jelenségre adott magyarázatot.
A jelenség, a következtetés magyarázatára készített hipotézist a valóságban különböző módszerekkel ellenőrizni kell, majd az így nyert tapasztalatok alapján szükség szerint a hipotézist/elméletet módosítani kell. Egészen addig, kell a vizsgálatot, a megfigyelést, az ellenőrzést, az elméletkészítést folytatni, amíg a jelenségre adott magyarázat megegyezik az objektív valósággal. A gyakorlatnak igazolnia kell az elméletet, az elméletnek bizonyíthatóan igaznak kell lennie a valóságban.
A tudományos módszer célja, hogy az objektív valóságot feltárja, így csak ez a módszer lehet az eredményes a valóság megismerésére. Az olyan spekuláció, aminek léte a valóságban nem bizonyítható, nem a tudományos módszerre támaszkodik, az alapvetően hamis, legfeljebb csak szubjektív vélemény, fantázia, idealizmus lehet, addig annak kell tekinteni, amíg a tudományos módszer ezt nem igazolja.
A bizonyíthatóan megfigyelt jelenség az szükségszerűen az objektív valóság, még akkor is az, ha a tudományos ismeretek szerint nem adható rá megfelelő magyarázat, ha még hibás, hiányos, ellentmondásos a róla készített tudományos modell. Az ilyen jelenséget is csak a következetesen objektív tudományos módszerrel szabad vizsgálni, hogy a ráadott magyarázat az objektív igazságnak megfelelő legyen.
A következetesen objektív tudományos világnézet
A világ és a benne lévő formák a tapasztalat, az eddigi következetesen objektív tudományos megfigyelések és következtetések szerint a megfigyelőtől függetlenül léteznek, másra nincs objektív, a valóságnak megfelelő megfigyelés, tapasztalat és tudományos magyarázat.
A világot a szubjektív emberi megfigyelés bármilyennek is látja, érzékeli, magyarázza, de létezik, ebben élünk, ez a tapasztalatunk. Csak ez lehet a kiindulási alap az objektív világ felfedezésére, mert ez az objektív valóság, amit a gyakorlat, a tapasztalat és a tudomány is igazol. A képzelgés, hogy ez másként van, ha a gyakorlatban, a tapasztalattal, a következetesen objektív tudomány segítségével nem igazolható, akkor ez csupán az idealizmus képzeletvilága, egy érdekes játék a gondolatokkal.
Az objektív valóság megfigyelése és megismerése
Az ember-állat élőlény érzékszervei és még a gondolkodása is alapvetően az életben maradásra alkalmasak, az evolúcióval fejlődtek ilyenné, nagyon korlátozottak közvetlenül az objektív világ tudományos megfigyelésére. Azonban az ember képes a képzeletére támaszkodni és gondolkodni, így képes a tapasztalatok, a tudomány eredményeinek felhasználásával kiterjeszteni érzékelőképességét. Így egyre nagyobb mélységekben és távolságokban képes megismerni az objektív valóságot.
A gondolkodás azonban ennél sokkal többet jelent, modellt magyarázatot képes az érzékeltről készíteni vagy akár a még nem létező formát is elképzeli és ennek alapján el tudja azt készíteni. Ez segíti az emberiséget a megmaradásért való küzdelemben.
Ez azonban még nem elégséges, mert így még csak gondolkodó állat marad, vagyis mégiscsak állat, még alapvetően csak a szerszámkészítés képességével rendelkező ember-állat, és minden ami ezzel jár. Gondolkodó emberré kell válnia, mert ellenkező esetben a termelőerők és a tudomány fejlődésével kipusztul az emberiség, ha nem képes ezeken uralkodni.
Mi szükséges a gondolkodó emberré váláshoz?
A szerszámkészítés képessége az emberiségnek alapvetően még csak a gondolkodó állat korszaka, a kollektivizmussal, a közös társadalmi méretű gondolkodással, összefogással, a munkamegosztással azonban már a gondolkodó ember útján jár.
Így a kapitalizmus emberisége még az individualizmusával alapvetően csak a gondolkodó állat korszaka, mert a kollektivizmusa még alacsony színvonalú. A szocializmus-kommunizmus a kollektivizmus kiteljesedésével azonban már a gondolkodó emberiséget, az emberré válást jelenti.
A gondolkodó ember-állatra alapvetően a szerszám készítés képessége a jellemző, amint már közösségben, társadalomban, emberiségben gondolkodik elindul a fejlődése a gondolkodó emberré válásra. Ehhez azonban a szerszámkészítés képességét (és a társadalmi életét) a tudományos gondolkodása segítségével fejlesztenie kell.
A szerszám (a gép) készítés, a tudomány, a technika fejlődése lehetővé teszi a termelőerők bővítését, az ember-állat így képessé válik (válhat) a saját maga individualista buta önző érdekeit az emberiség kollektív érdekeinek, az okos önzéssel alárendelni.
Így az emberiség az állatvilágból örökölt alapvetően individualista (ember-állat) erkölcse átalakulhat a kollektivizmus, a gondolkodó ember erkölcsévé, ahol a közösségben élő embereknek a létfeltétele magas színvonalon biztosított. Ez az emberré válás útja. A kollektivizmus alapjai azonban már az állatvilágban is megfigyelhető a falkák, az együttműködő állatok kapcsolataiban.
Azonban amíg az ember-állat alapvetően még a termelőerők fejletlensége miatt csak a gondolkodó állat lehet, addig az emberiség többsége még csak a beszélőszerszám lehet. Ez egészen a kapitalizmus végéig így marad, csak a szocializmus-kommunizmussal, a kollektivizmus megvalósításával lehet továbblépni a gondolkodó emberré válás felé.
Az individualizmus elősegíti a fejlődést azonban ez még csak a gondolkodó állat kora, ahol az emberiség érdeke alá van rendelve az egyén érdekének, ami a létfeltételekért kíméletlen harccal valósul meg, ami hatalmas fejlődésre képes. De ez szükségszerűen az emberiség bérrabszolga beszélőszerszám, az ember-állatnak a gondolkodó állat korszaka.
A marxizmus-leninizmus világnézete a következetesen objektív tudományos módszerre alapul!
Az emberi szubjektivitás hibáit, korlátait, tévedéseit az objektivitással lehet korrigálni, erre való a következetesen objektív tudományos módszer, bármilyen vélt vagy valós hiányosságai ellenére is, azonban ennél jobbat még nem találtak ki az objektív világ megismerésére.
A tudományos módszer csak akkor tárhatja fel az objektív valóságot, ha következetesen a valóságban létezőt vizsgálja és ebből vonja le következtetéseit, magyarázatait, elméleteit, hipotéziseit, csak akkor lehet a következetesen objektív tudományos módszer. Azonban az így született elméleteknek magyarázatnak meg kell felelni az objektív valóságnak, amit a gyakorlatnak, a megfigyelésnek, a tényeknek, a tapasztalatnak igazolnia kell.
A következetesen objektív tudományos világnézet, mivel (ha) következetesen a tudományos módszer alapján írja le a világot, az egyetlen tudományos módszerrel készített világkép. A marxizmus-leninizmusnak ilyen alapokon nyugszik a világnézete.
„Dialektikus Materializmus: tudományos filozófiai világnézet, a marxizmus egyik alkotórésze, filozófiai alapja. A dialektikus materializmust Marx és Engels alkotta meg, s Lenin és más marxisták fejlesztették tovább. … A természettudomány legújabb vívmányai, az emberiség egész történelmi tapasztalata alapján bebizonyították, hogy a materializmus csak akkor lehet tudományos és következetes, ha dialektikussá válik, a dialektika pedig csak akkor lehet igazán tudományos, ha materialistává válik. A dialektikus materializmus kialakulásában igen lényeges mozzanat volt a társadalmi fejlődés menetére és törvényeire vonatkozó tudományos szemlélet kidolgozása (történelmi materializmus). Dialektikus materialista világnézet nélkül lehetetlen volt legyőzni az idealizmust annak utolsó menedékében: az emberi társadalom lényegének magyarázatában. Következetes filozófiai világszemléletet kialakítani, az emberi megismerés törvényeit megmagyarázni azonban éppoly lehetetlen volt a társadalom materialista felfogása nélkül, a társadalmi és történeti gyakorlatnak és elsősorban a társadalmi termelésnek mint az emberi lét alapjának elemzése nélkül. A marxizmus megalapítói megoldották ezt a feladatot. A dialektikus materializmus tehát grandiózus filozófiai szintézisként jött létre, amely egységes felfogás alapján átfogja a természet, a társadalom és a gondolkodás egész bonyolult hálózatát, s amely szervesen egyesíti magában a valóság megmagyarázásának és elemzésének filozófiai módszerét a világ gyakorlati-forradalmi megváltozásának eszméjével. Ez az utóbbi a dialektikus materializmus legjellemzőbb vonása, szemben a régi filozófiával, amely lényegében a világ magyarázatára szorítkozott. Ebben nyilvánul meg a marxista filozófiának mint a legforradalmibb osztály, a kizsákmányoláson alapuló társadalmi rend magsemmisítésére és az osztály nélküli kommunista társadalom felépítésére hivatott munkásosztály világnézetének osztálytartalma. A dialektikus materializmus létrejöttével lényegében befejeződött az a történelmi folyamat, amelynek során a filozófia speciális kutatási tárggyal rendelkező tudománnyá vált. A filozófia tárgyát a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődésének legáltalánosabb törvényei alkotják, az objektív világnak és a világ tudati tükrözésének azok a legáltalánosabb elvei és alapjai, amelyek megadják a jelenségek és folyamatok helyes tudományos megközelítését, a valóság értelmezésének, megismerésének és gyakorlati átalakításának módszerét. A dialektikus materializmus sarkköve a világ anyagi természetéről szóló tan, az a felfogás, amely szerint nincs a világon semmi más, mint anyag és az anyag mozgásának és változásának törvényei. … A dialektikus materializmus, fejlődő tudomány. Elvei és tételei a természettudomány minden nagy felfedezésével, a társadalmi élet formáinak változásával konkretizálódnak, fejlődnek, magukba olvasztva a tudománynak és az emberiség történelmi tapasztalatának új feladatait. … szilárd tudományos alapokra helyezte a megismerésre vonatkozó elméletet … (azzal, hogy az) ismeretelméletbe belefoglalta a gyakorlatot. … Az elmélet és gyakorlat elszakíthatatlan egységben van egymással, nem létezhet egymás nélkül, állandóan hat egymásra. E kölcsönhatás alapja a gyakorlat.” – Marxista fogalomlexikon
„objektív valóság: az anyagi világmindenség a maga teljességében, valamennyi formájában és megnyilvánulásában. Az objektív valóság az alapvető gnoszeológiai kérdés aspektusában vizsgálva az emberi tudattól függetlenül és vele szemben elsődlegesként létezik.” – Filozófiai kislexikon
„objektum (kései lat. objectum — tárgy): a szubjektum tárgyi jellegű gyakorlati és szellemi, megismerő tevékenységének a tárgya, az, ami a szubjektumon kívül van, s vele szemben áll. Az objektum nem azonos az objektív valósággal, az anyaggal; objektummá csak azok a szubjektumtól függetlenül létező dolgok válnak, amelyek valamilyen formában bekerülnek az emberi gyakorlati és elméleti tevékenységbe.” – Filozófiai kislexikon
„elmélet és gyakorlat: filozófiai kategóriák, amelyek a megismerésnek, valamint a természet és a társadalom átalakításának mint egységes társadalmi-történeti folyamatnak szellemi és anyagi oldalát jelölik. Az elmélet az emberi tudatban általánosított emberi tapasztalat, az objektív világról alkotott ismeretek összessége, az ismeretek viszonylag önálló rendszere, amelyben a fogalmak belső logikája a dolgok objektív logikáját kívánja visszatükrözni. A gyakorlat az embereknek a társadalom létezését és fejlődését biztosító tevékenysége, mindenekelőtt az emberi élet alapját alkotó anyagi termelés objektív folyamata, továbbá a világ átalakítására irányuló társadalmi tevékenység minden más formája (politikai, művészi, erkölcsi; tudományos kísérletező, pedagógiai, orvosi stb. gyakorlat). Az elmélet és gyakorlat elszakíthatatlan egységben van egymással, nem létezhet egymás nélkül, állandóan hat egymásra. E kölcsönhatás alapja a gyakorlat. Éppen a gyakorlati társadalmi-termelési tevékenység szüli és határozza meg végső soron a fejlődés minden fokán a tudatot, s egyúttal a valóság elméleti elsajátítását is. Az emberek tudatosan cselekednek, ilyen vagy olyan módon értelmezik a valóságot. Ez nem azt jelenti, hogy tevékenységükben valamilyen szigorúan következetes tudományos elmélet vezeti őket, de tevékenységüket mindig az ismeretek bizonyos halmaza irányítja.” – Filozófiai kislexikon
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!