A tényleges ukrajnai helyzetről
A FIR nagy aggodalommal követi az ukrajnai háború katonai eszkalációját az elmúlt napokban. Tekintettel az 1000 napos ukrajnai háborúra, a FIR úgy véli, hogy a háborús övezetben élők érdekében sürgősen szükség van a tűzszünetre és a tárgyalások megkezdésére. Olaf Scholz német kancellár és az orosz elnök néhány nappal ezelőtti telefonbeszélgetése egy párbeszéd elindítására tett kísérletnek tekinthető, amelyre minden eddiginél nagyobb szükség van.
Ehelyett a jelenleg is hivatalban lévő Joe Biden amerikai elnök úgy véli, hogy Ukrajnának lehetővé kell tenni, hogy olyan fegyverrendszereket telepítsen, amelyekbe hatékonyan bevonják a nyugati katonai személyzetet. Az Orosz Föderáció hátországába messze benyúló amerikai és brit közepes hatótávolságú rakéták irányítása nem lehetséges a NATO-egységek logisztikai és technikai támogatása nélkül. Oroszország ezt a NATO közvetlen részvételének tekinti ebben a háborúban, amelyre katonailag kell válaszolni. Az a tény, hogy az Egyesült Államok is bejelentette, hogy az ENSZ által betiltott gyalogsági aknákat szállít, ismét világossá teszi, hogy ez a háború mennyire csekély az állítólagos „nemzetközi jog betartásáról”. Ezzel egy újabb „vörös vonalat” léptek át ahelyett, hogy utat nyitottak volna a tűzszünet és a tárgyalások előtt. Ennek a döntésnek a következményeit nem az USA viseli majd, hanem a háborús régiókban élők és az európaiak, akiknek biztonságát ez az eszkaláció ráadásul veszélyezteti.
Amint az a legutóbbi G20-csúcstalálkozó zárónyilatkozatában világossá vált, az érintett országok többsége, különösen a globális déli országokból, hajlandóak nem engedni a további eszkalációt, hanem inkább párbeszédet kívánnak elősegíteni a katonai konfliktusok megoldására. Ukrajnában, a Közel-Keleten és a világ más részein. Ezeket a szavakat a lehető leggyorsabb cselekvésnek kell követnie – az érintettek érdekében.
Aggaszt bennünket az is, hogy a háború hogyan befolyásolja a belpolitikát mindkét hadviselő országban. Egy nemrégiben kapott dokumentum egy „nyílt levél” ukrán antifasisztáktól, akik a háború befejezéséért, az igazságos békéért és a demokratikus szabadságjogokért kampányolnak Ukrajnában. A levelet 2024 októberében küldték el a Szocialista Internacionálé (SI) Elnökségéhez, amelyben nehezményezték az SI és tagpártjainak hallgatását az ukrán baloldali mozgalom, annak vezetői és tagjai ellen az ukrán baloldali mozgalommal kapcsolatban. jelenlegi ukrán hatóságok, ami immár csaknem három éve tart. A levélben szó szerint ez áll:
„A baloldali pártok pártirodáit nacionalisták és radikálisok rongálták meg. Az ukrán baloldali pártokat, különösen az Ukrán Baloldali Erők Szövetségét kizárólag azért tiltották be, mert a békét, az ellenségeskedés azonnali beszüntetését és a béketárgyalások megkezdését szorgalmazták; mert kijelentették, hogy nukleáris katasztrófa közeleg; mert közvetlenül az ukrajnai háború haszonélvezőire – az oligarchiára és a hadiipari komplexumra – mutattak rá; mert a katasztrofális méretű korrupcióról, a neonácizmus országos csúcsáról, a nemzetgazdaság tönkretételéről, az oligarchák és az elnökhöz közel álló tisztségviselők meggazdagodásáról riogattak; általában mindarról, amit ma a világoligarchia szolgálatában álló tömegmédia is hirdet.
Számos európai baloldali párthoz intézett számos felhívásunk egyszerűen válasz nélkül maradt. … A legutóbbi elnökségi ülésen megfogalmazott globális célok jók, de persze érdemes kicsiben kezdeni: megtanulni megvédeni a baloldalt más országokban, keményekké és kibékíthetetlenné válni a szocializmus ellenségeivel szemben, megmutatni magunkat a baloldali mozgalom megbízható védelmezője világszerte. Csak ezután léphetünk tovább a Szocialista Internacionálé fő téziséhez: globális koalíció kiépítése a globális haladás érdekében.
Emlékszünk arra, hogy szinte minden baloldali pártot üldöztek saját országában, vezetőiket, tagjaikat bebörtönözték vagy emigrálniuk kellett, egy részüket az uralkodó rendszerek elpusztították. De végül nemcsak újra felemelkedtek, hanem sok országban a győztes pártok, a kormánypártok lettek. Hiszünk a modern szocializmus ukrajnai győzelmének ilyen fényes pillanataiban is, és dolgozunk érte – még akkor is, ha száműzetésben élünk és üldöznek bennünket.” (Ulrich Schneider)
Ehelyett a jelenleg is hivatalban lévő Joe Biden amerikai elnök úgy véli, hogy Ukrajnának lehetővé kell tenni, hogy olyan fegyverrendszereket telepítsen, amelyekbe hatékonyan bevonják a nyugati katonai személyzetet. Az Orosz Föderáció hátországába messze benyúló amerikai és brit közepes hatótávolságú rakéták irányítása nem lehetséges a NATO-egységek logisztikai és technikai támogatása nélkül. Oroszország ezt a NATO közvetlen részvételének tekinti ebben a háborúban, amelyre katonailag kell válaszolni. Az a tény, hogy az Egyesült Államok is bejelentette, hogy az ENSZ által betiltott gyalogsági aknákat szállít, ismét világossá teszi, hogy ez a háború mennyire csekély az állítólagos „nemzetközi jog betartásáról”. Ezzel egy újabb „vörös vonalat” léptek át ahelyett, hogy utat nyitottak volna a tűzszünet és a tárgyalások előtt. Ennek a döntésnek a következményeit nem az USA viseli majd, hanem a háborús régiókban élők és az európaiak, akiknek biztonságát ez az eszkaláció ráadásul veszélyezteti.
Amint az a legutóbbi G20-csúcstalálkozó zárónyilatkozatában világossá vált, az érintett országok többsége, különösen a globális déli országokból, hajlandóak nem engedni a további eszkalációt, hanem inkább párbeszédet kívánnak elősegíteni a katonai konfliktusok megoldására. Ukrajnában, a Közel-Keleten és a világ más részein. Ezeket a szavakat a lehető leggyorsabb cselekvésnek kell követnie – az érintettek érdekében.
Aggaszt bennünket az is, hogy a háború hogyan befolyásolja a belpolitikát mindkét hadviselő országban. Egy nemrégiben kapott dokumentum egy „nyílt levél” ukrán antifasisztáktól, akik a háború befejezéséért, az igazságos békéért és a demokratikus szabadságjogokért kampányolnak Ukrajnában. A levelet 2024 októberében küldték el a Szocialista Internacionálé (SI) Elnökségéhez, amelyben nehezményezték az SI és tagpártjainak hallgatását az ukrán baloldali mozgalom, annak vezetői és tagjai ellen az ukrán baloldali mozgalommal kapcsolatban. jelenlegi ukrán hatóságok, ami immár csaknem három éve tart. A levélben szó szerint ez áll:
„A baloldali pártok pártirodáit nacionalisták és radikálisok rongálták meg. Az ukrán baloldali pártokat, különösen az Ukrán Baloldali Erők Szövetségét kizárólag azért tiltották be, mert a békét, az ellenségeskedés azonnali beszüntetését és a béketárgyalások megkezdését szorgalmazták; mert kijelentették, hogy nukleáris katasztrófa közeleg; mert közvetlenül az ukrajnai háború haszonélvezőire – az oligarchiára és a hadiipari komplexumra – mutattak rá; mert a katasztrofális méretű korrupcióról, a neonácizmus országos csúcsáról, a nemzetgazdaság tönkretételéről, az oligarchák és az elnökhöz közel álló tisztségviselők meggazdagodásáról riogattak; általában mindarról, amit ma a világoligarchia szolgálatában álló tömegmédia is hirdet.
Számos európai baloldali párthoz intézett számos felhívásunk egyszerűen válasz nélkül maradt. … A legutóbbi elnökségi ülésen megfogalmazott globális célok jók, de persze érdemes kicsiben kezdeni: megtanulni megvédeni a baloldalt más országokban, keményekké és kibékíthetetlenné válni a szocializmus ellenségeivel szemben, megmutatni magunkat a baloldali mozgalom megbízható védelmezője világszerte. Csak ezután léphetünk tovább a Szocialista Internacionálé fő téziséhez: globális koalíció kiépítése a globális haladás érdekében.
Emlékszünk arra, hogy szinte minden baloldali pártot üldöztek saját országában, vezetőiket, tagjaikat bebörtönözték vagy emigrálniuk kellett, egy részüket az uralkodó rendszerek elpusztították. De végül nemcsak újra felemelkedtek, hanem sok országban a győztes pártok, a kormánypártok lettek. Hiszünk a modern szocializmus ukrajnai győzelmének ilyen fényes pillanataiban is, és dolgozunk érte – még akkor is, ha száműzetésben élünk és üldöznek bennünket.” (Ulrich Schneider)