9
A szocializmus értékeinek megvalósulása
A szocializmus értékei nem valósulhatnak meg a kapitalista gazdasági modellben, mert a tőkésnek a saját profitja érdekében muszáj kizsákmányolnia, muszáj bérrabszolgát vásárolnia, a kapitalizmus csak így működik. Azonban a kapitalizmusnak a működési módja miatt ehhez szélhámosan, demagóg módon hazudni kell az emberi jogok, a demokrácia megvalósulását. A kapitalizmus minden formája bérrabszolgatartó társadalmi forma, ahol a valódi demokrácia megvalósíthatatlan és súlyosan sérülnek az emberi jogok.
Az emberi civilizáció fejlődése megköveteli a demokratikus szabadságjogokat és az emberi jogokat, de a kapitalizmusban ezt csak a bérrabszolgatartó társadalom színvonalán lehetséges megvalósítani. Mert a kapitalizmus a működési módja, az individualista, a jobboldali felsőbbrendű erkölcse miatt megosztott társadalmi forma, a proletár dolgozó bérrabszolgákra és a rajtuk élősködő tőkésekre. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom, így a szocializmus értékei nem valósulhatnak meg!
A kizsákmányolt szolga és a kizsákmányoló úr között nincs és nem lehet demokrácia, még akkor sem, ha a törvény ezt biztosítja, mert valójában osztályharc van, mert törvényes a bérrabszolga vásárlás és az élősködés, valójában a felsőbbrendű-alsóbbrendű kapcsolat van. Ez ellen a bérrabszolgák hatékonyan, következetesen, törvényesen nem léphetnek fel, de emellett a tudatuk is erre van nevelve, így alapvetően elfogadják alacsonyabb rendű bérrabszolga létüket. Egyetlen lehetőség van csak az osztályérdek érvényesítésre, ez az osztályharc, ami harc a szocializmusért! Ehhez szükséges és elkerülhetetlen –
A világ proletárjai egyesüljetek!
A társadalmi tudat monopóliuma
Az antagonisztikus osztálytársadalmakban, a zavartalan működés érdekében, aki birtokolja a termelőeszközöket, az birtokolja, annak döntően birtokolnia kell a hatalmat is, a joguralmat is, a társadalmi tudatot is, a társadalom gondolkodását is, mert a társadalmi modell érdeke ezt megköveteli.
A termelőeszközök birtoklása a társadalom életlehetőségei feletti uralmat jelenti, ezzel a kapitalizmusban a minden hatalom birtokosaként a tőkések osztálya rendelkezik, mégpedig önkényuralmi formában, mert a hatalomból gyakorlatilag a proletár dolgozókat, a beszélőszerszámokat kizárja. A kapitalizmus a tőkésosztály kizsákmányolása, az élősködése védelmében a gazdasági-politikai hatalmával a joguralommal összhangban a társadalmi tudatot is kizárólagosan birtokolja, muszáj birtokolnia.
A szocializmus társadalmi méretekben szervezetten, a dolgozó osztályok hatalmával és érdekében közösségi tulajdonban birtokolja és működteti a termelőeszközöket, ennek megfelelő társadalmi tudatra neveli a társadalom dolgozóit. A szocializmus társadalmi tudata a szocializmus értékeinek megfelelően alakul ki.
A kapitalizmusban a termelőeszközök alapvetően magántulajdonban vannak és magánérdekeltségben működnek, ehhez a kibékíthetetlen osztályellentét miatt szükségszerű a totális kapitalista osztályhatalom, ennek érdekében a kapitalizmusnak a társadalmi tudatot is uralnia kell.
A népi demokráciában vegyes tulajdonban vannak a termelőeszközök, de a társadalom érdekében tudatosan, következetesen objektív tudományos módszerrel szervezetten működnek, így a társadalmi tudat ehhez alakul a marxizmus-leninizmus világnézetének felhasználásával, vezetésével.
A társadalmi osztályérdek lényege a kapitalizmusban: A kapitalisták osztályérdeke a kizsákmányolással az élősködés, a dolgozók osztályérdeke azonban a munkájuk által termelt érték után járó jövedelem. Ez kibékíthetetlen osztályellentét, ez az alapvető oka az osztályharcnak.
A társadalmi osztályérdek lényege a szocializmusban: A szocializmusban nincsenek kapitalisták, nincsenek kizsákmányolók, így a dolgozók osztályérdeke kizárólagosan megvalósulhat, mindenkit a munkája alapján értékelnek, ezen az alapon részesül mindenki a társadalom által megtermelt javakból. Az osztályharc a kapitalizmus kizsákmányoló, élősködő tendenciái, hívei ellen történik.
A szociális demagógia szükségessége, elkerülhetetlensége a kapitalizmusban!
A kapitalista formákban a tőkések profitérdeke a meghatározó, ez a kapitalizmus lényege. Ezért a termelőerők fejlődésével érő szocializmus igényének a kielégítése ehhez alkalmazkodik. A kapitalizmusban szükségszerű a szociális demagógia – a szociális értékek (a szocializmus értékeiből vet tulajdonságok) hazug ígérgetése -, aminek lényege, hogy a kapitalizmus méhében érő szocializmus nyomása ne zavarja túlságosan a tőkés kizsákmányolást, lehetőleg ne a profit kárára történjen. Így a kapitalizmusban a „szocializmus értékeinek” némelyike alapvetően a termelőerők fejlődésével, lehetőséggé válásával, a gazdasági szempontok szerint a tőkésosztály profit érdeke és a kapitalista állam politikai érdekei szerint valósulhat meg. Azonban a kapitalizmus minden formája bérrabszolgatartó társadalmi forma, a szocializmus értékei csak ezen a szinten valósulhatnak meg.
A kapitalizmusban érő „szocializmus” igényt, ezért lehetőleg a szociális demagógiával, akár szélhámos hazugságokkal kell megoldani, úgy hogy valójában ne valósuljon meg a valódi demokrácia, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőség, az emberi jogok, az emberi méltóság és a többi szocializmus érték.
Valójában a polgári demokráciában még a polgári demokratikus szabadságjogok és az emberi jogok is sérülnek, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata ellenére is, mert az emberiség túlnyomó többsége dolgozó proletár, csak a bérrabszolga. A szocializmusban azonban már a valóságban is lehetővé válik a szocializmus értékeinek megvalósítása, sőt ez a célja, nincs szükség a demagógiára.
„Az emberi jogok egyetemes nyilatkozata egy, az ENSZ által elfogadott nyilatkozat, mely összefoglalja a világszervezet álláspontját a minden embert megillető alapvető jogokról. A nyilatkozatot a második világháború borzalmai ihlették és 1948. december 10-én fogadták el.
Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata: Bevezető
Tekintettel arra, hogy az emberiség családja minden egyes tagja méltóságának, valamint egyenlő és elidegeníthetetlen jogainak elismerése alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapját a világon,
Tekintettel arra, hogy az emberi jogok el nem ismerése és semmibevevése az emberiség lelkiismeretét fellázító barbár cselekményekhez vezetett, és hogy az ember leghőbb vágya egy olyan világ eljövetele, amelyben a félelemtől és nyomortól megszabadult emberi lények szava és meggyőződése szabad lesz,
Tekintettel annak fontosságára, hogy az emberi jogokat a jog uralma védelmezze, nehogy az ember végső szükségében a zsarnokság és az elnyomás elleni lázadásra kényszerüljön,
Tekintettel arra, hogy igen lényeges a nemzetek közötti baráti kapcsolatok kifejlődésének előmozdítása, …
4. cikk Senkit sem lehet rabszolgaságban vagy szolgaságban tartani; a rabszolgaság és a rabszolga-kereskedelem minden formája tilos.”
Azonban a kapitalizmus a jogállami formában is bérrabszolgatartó társadalom, így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata is csak ezen s színvonalon valósulhat meg. A szocializmusban, mivel felszámolja a bérrabszolgaságot, ezért a nyilatkozat lényege, a valódi demokrácia és a bérrabszolgaság megszüntetése megvalósul.
A szociális demagógia nem mindig következetesen a tudatos szélhámos hazugságra épül, motiválója lehet az érdek, az érzelem, az embertelenség, a hitvány jellem, a tudatlanság, a következetesen objektív tudományos világnézet hiánya, a felsőbbrendű erkölcs, de alapvetően a jobboldali erkölcs, a jobboldali „értékek” elfogadása a meghatározója.
A jobboldali felsőbbrendű erkölcsre épülő ember tudata torzult, alapvetően emberileg fejletlen, ezért elveti és támadja a következetesen objektív tudományos világnézetet, amit nem ért és nem is akar megérteni. Ami nem más, mint a marxizmus-leninizmus, a kommunisták világnézete. Ez a világnézet a dialektikus és történelmi materializmus tudományára épül, alapja az objektív valóság megismerése és ennek megfelelő cselekedet. Ez a világnézeti baloldal, amihez nem szükséges a demagógia, csak igény az objektív valóság megismerésére, ennek elfogadására, ez alapján való cselekvésre!
Ez egyáltalán nem könnyű amíg az emberiség többsége alapvetően a gondolkodó állat színvonalán létezik, létezhet és az emberiség tudatát a jobboldali „értékek” uralják. Így uralta az emberiség tudatát például majdnem kétezer évig a geocentrikus világkép, így uralja az emberiség tudatát még mindig a vallás, ami ezt semmilyen következetesen objektív tudományos magyarázattal sem tudja alátámasztani.
A világnézeti jobboldal embere még alapvetően a gondolkodó állat színvonalának megfelelő tudattal, erkölccsel rendelkezik. Ami meghatározóan az emberek közötti felsőbbrendű-alsóbbrendű, az úr-szolga, a hatalmával, lehetőségével (vissza)élő és a körülmények hatása miatt kiszolgáltatott, a fejlődésben elmaradott, ezen az alapon megalázott emberek közötti kapcsolat. A jobboldali erkölcsű ember a tudománytalan világnézete miatt nem képes embertársait egyenrangú emberkét tisztelni. Bár a jobboldali erkölcsű ember is képes humánusan élni, de alapvetően mégis elfogadja a jobboldali „értékeket”, mert fejletlen, tudománytalan a világnézete, így nincs amire támaszkodjon a gondolkodó emberré váláshoz.
A jobboldali erkölcsű ember alapvetően képtelen az embertársait tudatosan egyenjogú emberként tisztelni, bár ez gyakran keveredik a humánus erkölccsel is, így az adott körülményekre adott cselekedet a döntő a megítélésnél. A kapitalizmus emberiségére ez a jellemző.
Egy hasonlattal, mint ahogy az emberevők erkölcsösnek tartják az emberevést, úgy a jobboldali erkölcsű ember a felsőbbrendű-alsóbbrendű kapcsolatot, a kizsákmányolást, az élősködést, ami a kapitalizmus korában alapvetően az egész emberiségre jellemző. Ezért a jobboldali erkölcsű ember nem fogadhatja el a következetesen objektív tudományos világnézetet, a dialektikus és történelmi materializmust, a marxizmus-leninizmust sem, mert ez ellentmond a vélt vagy valós érdekének, valójában a tudománytalan világnézetének.
A szocializmus a kollektivizmussal, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságra alapozott demokráciával, ami a szocialista demokrácia ezt az embertelen felsőbbrendű-alsóbbrendű kapcsolatot szünteti meg. Ehhez a világnézete a következetesen objektív tudományra alapozott.
„demagógia: nagyhangú, hazug ígérgetés és az érzelmek, szenvedélyek felelőtlen felszítása a tájékozatlan néptömegek megnyerésére.”
Egy gondolat a kapitalista „szocializmusról”!
A szocializmus megvalósulásának szükségessége és a lehetősége erőteljesen megjelenik a fejlett kapitalizmusban, de ez a kapitalisták érdekében és vezetésével érvényesül a bérrabszolgatartó társadalmi formában, ezért szükségszerűen kapitalizmus forma marad, ami így csak a kapitalizmus alapvető ellentmondásaival valósulhat meg, azonban ez ebben a formában soha nem lehet a valódi szocializmus. A kapitalizmus bármilyen formájában bérrabszolgatartó társadalom, így mindig csak a gondolkodó állat színvonalán teljesülhetnek a szocializmus értékei. Vagyis alapvetően nem teljesülnek.
A kapitalizmusban nem valósulhat meg a szocialista demokrácia, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőség alapján a demokrácia, a társadalom valóságos érdekeinek, szükségleteinek kielégítésére szolgáló termelés, ennek érdekében a társadalmi méretű tervgazdálkodás, a munka szerinti elosztás, a társadalom tudatos, a következetesen objektív tudományos világnézet szerinti megismerése, szervezése.
A kapitalizmus a védelmében a fasizmust, a kapitalista osztály-önkényuralmat használja, így a kapitalista „szocializmus” valójában a fasizmus valamelyik formája. Például ilyen a hitleri nemzetiszocializmus, a Horthy tekintélyuralom vagy az USA, az angol, az EU, stb. polgári demokráciák, ami a mosolygó fasizmus.
„Az athéni demokrácia a lakosság szűk körére korlátozódott, csak a polgárjoggal rendelkező szabad férfiakra. A gazdasági tevékenység nagy része a rabszolgákra hárult. … Az athéni polgárok többsége nem végzett fizikai munkát, napjaik nagy részét az agorán töltötték társasági élettel.”
„A demokrácia olyan politikai rendszer, amely a népnek a közügyekben való részvételére épül. Olyan politikai rendszer, melyben a szuverén „nép”, tehát a társadalom összes, teljes jogú tagja – nem egyén, kis csoport vagy a hatalom bizonyos csoportja – igazgatja a közügyeket, beleértve a kormányzást is.”
„Népszerű meghatározása a demokráciának a népuralom, egyenjogúság; az a politikai rendszer, melyben a népé a hatalom.”
Demokrácia a bérrabszolgaságban
A demokrácia a társadalmi-osztály érdekérvényesítés lehetősége, a közügyekben, a közhatalomban, az államhatalomban való részvétel lehetősége, a szabad titkos demokratikus választás, az alkotmány és a törvényhozás kidolgozásában a részvétel lehetősége.
A demokrácia meghatározó igénye a mai emberiségnek (legalábbis azoknak akik képesek és lehetőségük is van ezen az értéken érdemben gondolkodniuk). A kapitalizmus mivel bérrabszolgatartó kizsákmányoló társadalom, a demokráciája is csak ezen a színvonalon valósulhat meg. Vagyis lényegében egy élősködő kisebbség számára demokrácia csupán. A kapitalizmus lényege, célja a tőkések minél nagyobb saját egyéni profitja, ezért a demokrácia, az emberi jogok rovására a kizsákmányolás, a bérrabszolgaság szükségszerű.
A kapitalizmusban a demokrácia ehhez alkalmazkodik, így ez a kizsákmányoltaknak csak látszatdemokrácia lehet, mert a hatalomhoz valójában semmi közük, így a kapitalizmus emberiségének szenvedő alanyai, beszélőszerszám emberek csupán. Amíg a kapitalizmus „demokratikus” formában működőképes ez a tendencia az uralkodó, a bérrabszolgák számára csak a demokrácia színjátéka valósulhat meg, minden valódi osztályérdek érvényesítési lehetőség nélkül.
A demokrácia és diktatúra viszonya
A szocializmusban teljesen más a helyzet, mert nincs kizsákmányolás, így lehetővé válik mindenkire, a dolgozókra kiterjedő valódi demokrácia, mert alapvetően mindenki dolgozó, általános munkakényszer van, azonban kivételt képeznek a gyerekek, a tanulók, a betegek, az öregek és a rászorulók, de a szocialista demokrácia rájuk is kiterjed.
A kapitalista és a szocialista társadalom harca idején, amíg a kapitalizmus erős, addig a szocializmusban, a szocialista demokráciában a kapitalizmus tendenciáit diktatúrával el kell nyomni, ezért a demokrácia és a diktatúra egymás mellett létezik. A szocializmusban a szocialista demokrácia együttműködik a proletárdiktatúrával, ami demokrácia dolgozóknak, diktatúra a kapitalizmus híveinek.
A polgári demokráciában működő kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom, így alapvetően csak a tőkésosztály érdekének alárendelten valósulhat meg a „szabad, demokratikus” választásokon a demokrácia, ami így csak látszatdemokrácia lehet, de valójában a diktatúra valósul meg, a kapitalista osztály-önkényuralom a dolgozó proletárok osztályérdekeivel szemben, ez a mosolygó fasizmus.
Így működik együtt a polgári demokráciában működő kapitalizmusban a demokrácia és a diktatúra, de ebben a dolgozó proletár az a bérrabszolga, az a beszélőszerszám, így számára csak a diktatúra valósul meg és ez nem is lehet másként. A nyílt kapitalista diktatúrában, a klasszikus fasizmusban a dolgozó proletároknak azonban már csak a diktatúra marad meg a látszatdemokrácia nélkül.
A tekintélyuralmi fasiszta-kapitalizmusban a kapitalizmus érdekének következetesen alárendelten még működik a demokrácia csírája, „szabad demokratikus” választások vannak, azonban a marxizmus híveit, a haladó gondolkozásúakat és főleg a kommunistákat már nyíltan üldözik, lehetetlenné teszik jelenlétüket a közéletben, a proletárok osztály érdekvédelmében.
Vagyis a kapitalizmus a szocializmus ellen a kapitalista osztály-önkényuralommal, a fasizmussal, a szocializmus pedig a kapitalizmus tendenciái, ellenforradalma ellen a dolgozók osztály-uralmával, a proletárdiktatúrával védekezik, harcol. Ez elkerülhetetlen.
Az antagónisztikus osztálytársadalmakban a demokrácia és a diktatúra együtt van jelen. Ebben a vonatkozásban a szocializmusban a többség, a dolgozó nép számára valósul meg a demokrácia, a kapitalizmusban azonban a többségnek, a bérrabszolgáknak legfeljebb csak a látszatdemokrácia jut.
A szocializmusban azért valósulhat meg a valódi demokrácia, mert a szocializmus már a kollektivizmus szerint működik, ezért lehet a gondolkodó, humánus emberek társadalma, ami már nem (szélsőségesen) megosztott társadalom.
Így az osztályharc miatt szükségszerűen a szocializmusban a proletárdiktatúra, a kapitalizmusban pedig a fasizmus a diktatúra fegyvere. Mindegyik társadalmi forma totális hatalomra tör az osztályellenségeik ellen, ez elkerülhetetlen az osztálytársadalmakban, ez az osztályharc. Minden harc, háború embertelen küzdelem mindegyik fél részéről, ez elkerülhetetlen.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!