12
Milyen lehet a kommunista társadalomban az emberiség élete?
A kommunizmusban a termelőerők fejlettsége lehetővé teszi az egyén szükséglet szerinti részesedését a megtermelt javakból. Az élelem, a ruházkodás, a lakhatás, az utazás, az egészségügyi ellátás, az oktatás, a művészet, stb. ingyenes mindenki számára. Amit már a szocializmus is igyekszik megoldani, de ezek ott még csak a kezdeti lépések. A kommunizmusban a termelés alapvetően a gépesítéssel, a robotok dominanciájával szinte „korlátlan” lehetőséget biztosít a magas színvonalú igények kielégítésére.
A termelés azonban soha sem lesz végtelen, így a felesleges, értelmetlen igények kielégítése probléma lehet, ami a társadalom, az emberek kárára válhat, ezért szükségszerűen lesznek ésszerű szabályok, korlátok is. Alapvetően azonban értelmetlenné válik a felesleges dolgok igénylése, úgy, mint a levegő is ingyenes, korlátlanul lélegezheti be az emberiség, ami természetes, senki nem szív több levegőt azért, mert ingyen van, és nem is pazarolja feleslegesen, bár a dohányosok ezt teszik.
Ezt a mai tudattal nem igazán lehet megérteni, mert a lét határozza meg a tudatot, ezért most még szükségszerű a létért való harc, de ha megszűnik az ok a harcra, akkor a harácsolás csak beteges, értelmetlen dolog lehet. A dolog azonban ennél nyilván bonyolultabb, de meg kell oldani, mert különben a fán a majmokkal versenghetünk megint a banánért.
Az ember igénye a jobb életkörülményre jogos. Ha ezért dolgozni, harcolni kell az is jogos. De ha nem kell dolgozni a létfeltételekért, akkor a további harc értelmetlen, beteges butaság. A kommunista erkölcs kialakulása, ha a lehetőség megvan rá, ki fog alakulni. Ha nem, akkor soha nem válhat humánusan gondolkodó emberré az ember-állat, mindig csak gondolkodó marakodó állat maradhat.
„A marxizmus egységes egész. Három alkotórészt ölel fel: a filozófiát, a politikai gazdaságtant és a tudományos kommunizmus elméletét. A marxizmus eme alkotórészeit eltéphetetlen belső kapcsolat fűzi egymáshoz. A dialektikus és történelmi materializmus a marxizmus — a marxista politikai gazdaságtan, a tudományos kommunizmus, a marxista pártok stratégiája és taktikája általános elméleti-filozófiai alapja. … A dialektikus és történelmi materializmus — A kommunizmusért folyó harc eszmei fegyvere … A marxista filozófia úgy jött létre mint a proletariátus ideológiája, mint a történelem legforradalmibb osztályának, annak az osztálynak a világnézete, amely vezeti a dolgozó tömegek harcát a kapitalizmus megdöntéséért és a kommunizmus felépítéséért. A helyes, tudományos világnézet roppant nagy jelentőségű a dolgozóknak felszabadulásukért vívott harca szempontjából. Mint Lenin megjegyezte, Marx filozófiai materializmusa megmutatta a proletariátusnak a kiutat abból a szellemi rabságból, amelyben mindaddig az összes elnyomott osztályok nyögtek. A marxista filozófia lehetővé tette, hogy a leghaladottabb munkások lerázzák a vallás szellemi igáját, kiábránduljanak a tőkés világ kormányzóinak és urainak jószándékaiba vetett jámbor hitből, s felismerjék, hogy a munkásosztály csak a maga aktív harca révén tud megszabadulni a kizsákmányolástól.” – A marxista filozófia alapjai
„Mindaddig, amíg a társadalmi munka annyi terméket ad, hogy az alig lépi túl az emberek legszükségesebb létfenntartási eszközeit, amíg a társadalmi munka leköti a társadalom tagjai túlnyomó többségének minden vagy csaknem minden idejét, addig a társadalom osztályokra tagozódik. … az osztályok elhalásának egyik legfontosabb feltétele a termelőerők magas fokú fejlettsége. A termelőerők fejlődése önmagában azonban nem elegendő ahhoz, hogy az osztályok megszűnjenek. Az osztályok léte nemcsak a termelőerők fejlettségének meghatározott szintjével függ össze, hanem meghatározott, e szintből következő termelési viszonyokkal is, nevezetesen, a termelési eszközök magántulajdonán alapuló termelési viszonyokkal. Hogy megszűnjenek az antagonisztikus osztályok, meg kell szüntetni a magántulajdont.” – A marxizmus-leninizmus filozófiája
Vállalkozás a kommunizmusban
A kommunizmusban is lesznek a többségtől magasan eltérően a vállalkozásra (individualizmusra), az új felfedezésére, az új megalkotására képes, az ilyen vállalkozást igénylő emberek, úgy, mint a kapitalizmusban, de a kizsákmányolásra nem lesz lehetőség. A kommunizmusban az egyéni motivációból történő vállalkozások az egyének és társadalom érdekének nem mondhatnak ellent. Azonban az ehhez szükséges erőforrásokat demokratikusan, alapvetően az emberiség érdekében kell biztosítani az ilyen hasznos vállalkozó képességű emberek számára. Ez lehet például a világűr kutatása, amihez az egész emberiség támogatása szükséges. De a vállalkozás alapvetően nem lehet egyéni érdek, de lehet egyéni motiváció, így a támogatásról a társadalomnak kell demokratikusan döntenie.
(idézet: Filozófiai kislexikon (1980))
A kommunizmus (lat. communis — közös, általános):
— 1. társadalmi-gazdasági alakulat, amely a termelési eszközök társadalmi tulajdonára épül. Fejlődését két fázis jellemzi, amelyek egymástól érettségi fokukban különböznek, az alacsonyabb — a szocializmus, a magasabb — a teljes kommunizmus vagy egyszerűen a kommunizmus. „ a szocializmus az a társadalom, amely közvetlenül nő ki a kapitalizmusból, az új társadalom első formája. A kommunizmus pedig a társadalom magasabb formája, s csak akkor fejlődhet ki, amikor teljesen megszilárdul a szocializmus.” (Lenin-Művei. 30. köt. 279. old.)
A teljes kommunizmus „ osztály nélküli társadalmi rendszer, melyben a termelési eszközök egységes köztulajdonban vannak, ahol megvalósul a társadalom valamennyi tagjának teljes társadalmi egyenlősége, ahol az emberek sokoldalú fejlődésével együtt az állandóan fejlődő tudomány és technika alapján nőnek a termelőerők, ahol a társadalmi gazdagság minden forrása teljes bőségben buzog és megvalósul a nagyszerű elv: »Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint.« A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók magas szervezettségű társadalma, amelyben megvalósul a társadalmi önigazgatás, a társadalom javára végzett munka mindenki számára elsődleges életszükséglete, felismert szükségszerűséggé válik, képességeit mindenki a leghasznosabban fogja gyümölcsöztetni a nép javára.” (Az SZKP XXII. kongresszusa.)
A szocializmus fokozatos átfejlődését a kommunizmus-ba mélyreható minőségi átalakulások kísérik, amelyek középpontjában három alapvető feladat megoldása áll: a kommunizmus anyagi-műszaki bázisának megteremtése (az összes társadalmi-gazdasági feladatok döntő láncszeme), a kommunista társadalmi viszonyok létrehozása és az új ember, a sokoldalúan képzett személyiség kialakítása.
A kommunizmus az emberek olyan közössége, ahol az egyén és társadalom viszonya teljes mértékben harmonikussá válik.
— 2. elmélet, amely feltárja a kapitalizmussal való forradalmi felváltásának történelmi szükségszerűségét és a kommunista társadalom felépítésének útjait (lásd tudományos kommunizmus).
— 3. társadalmi-politikai mozgalom, amely a kapitalizmus megdöntéséért és a kommunizmus felépítéséért folyik, és amelyet korunkban a kommunista pártok képviselnek.
(idézet: Filozófiai kislexikon (1980))
A kollektivizmus (lat. collectivus — összegyűjtött): a társadalmi élet és az emberi tevékenység elve, az individualizmus elletete. A kollektivizmus különböző történeti formákban jelentkezett. Az őstársadalomban az embereknek a létért vívott együttes harcában testesült meg, alapja a közösségi tulajdon volt. A kapitalizmusban teljes győzelmet arat a burzsoá individualizmus, de egyidejűleg megszületik a kollektivizmus új formája is, melynek hordozója a proletariátus. A termelés társadalmi jellege, az a körülmény, hogy egy-egy üzemben nagy embercsoportok dolgoznak, a proletár kollektívák létrejöttére s a proletárok kollektivista gondolkodásának kialakulására vezet. A szocialista társadalomban a kollektivizmus a társadalmi élet valamennyi szférájában az emberi kapcsolatok egyetemes elvévé, a kommunista erkölcs egyik legfontosabb követelményévé válik. A szocialista termelési viszonyokat kifejező kollektivizmus társadalmi alapja a szocializmusban a termelési eszközök társadalmi tulajdona, a kizsákmányolás megszűnése. A — a társadalom és az egyén között olyan viszonyt tételez fel, amelyben a társadalom egészének fejlődése kedvező feltételeket teremt az egyén fejlődése számára, az egyén fejlődése pedig az egész társadalom haladásának feltétele. Az emberek egymás közti viszonyait illetően a kollektivizmus alapkövetelményei: a kölcsönös elvtársi segítség, a társadalommal szembeni kötelezettségek tudatosítása és teljesítése; az egyéni érdekek tudatos összeegyeztetése a társadalmi érdekekkel; egyenlőség a kollektíván belül; a kollektívának és döntéseinek tiszteletben tartása; a kollektíva iránti felelősség tudata saját tetteinkért és társaink viselkedéséért. A kollektíva gondoskodik az emberről, szükségleteinek kielégítéséről, az egyén erőinek és tehetségének teljes kibontakoztatásáról. A kollektivizmus elve nem jelenti az egyéniség felszámolását; ellenkezőleg, az ember csak a kollektívában bontakoztathatja ki képességeit és tehetségét. A kommunizmus a — legmagasabb rendű formája.
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!