VARSÓ TRAGÉDIÁJA
(idézet: Antifasiszta népfelkelések – Szemirjaga)
A varsói felkelők, akik példátlan hősiességgel verték vissza a barikádokon a hitleristák szakadatlan rohamait, reménykedve tekintettek kelet felé, a Visztula túlsó partjára, ahol már a támadás utolsó előkészületei folytak.
És a támadás megkezdődött.
Szeptember 10-én kora reggel, 105 perces nagyerejű tüzérségi előkészítés után a szovjet csapatok megrohamozták az ellenség állásait. A németek elkeseredett ellenállását leküzdve a „Tadeusz Kosciuszko” lengyel hadosztály katonái a szovjet csapatokkal együtt betörtek Pragába, és szeptember 14-re teljesen felszabadították a városrészt. Azonnal tovább akartak menni, hogy segítsenek a folyó túlsó partján levő testvéreiknek, de a hitleristáknak sikerült felrobbantaniuk a hidakat, ami nagyon megnehezítette a helyzetet. A felkelők kérésére mégis elhatározták, hogy átkelnek a folyón és segítenek nekik.
Szeptember 15-én Pragába érkeztek az 1. Lengyel Hadsereg fő erői. Már a következő éjszakán, 465 löveg tüzének fedezete alatt, átkelt Czerniakówba „a 3. lengyel hadosztály 8. és 9. ezrede, a Kosciuszko rakpartnál és Zoliborznál pedig partot ért a 2, lengyel hadosztály 6. ezredének egy zászlóalja. Az átkelés a következő éjszakákon is folytatódott. A hadsereg törzséhez összekötők érkeztek a Poniatowski-híd térségében harcoló felkelőktől, és ismertették a város helyzetét. A Visztula túlsó partjáról átjött a Honi Hadsereg katonáinak egy csoportja. A katonák kérték, hogy vegyék fel őket a Lengyel Hadsereg kötelékébe.
A szovjet híradósok kapcsolatot teremtettek Zoliborzzal. Ennek meg is lett az eredménye. A varsói felkelők rendszeres és hatékony segítséget kaptak a szovjet csapatoktól. Dolgozott a szovjet tüzérség. A front parancsnoksága a lengyel egységek mellé vezényelt egy tüzérhadosztályt, egy nehéztüzérségi dandárt, légvédelmi tüzérséget és reaktív tüzérséget, valamint több más egységet, amelyek közreműködtek a lengyel csapatok és a felkelők hadműveleteiben.
A Visztula szélessége Varsónál 350—900 méter, mélysége körülbelül 6 méter; így a visztulai átkelés, a két hídfőállás, különösen a czerniakówi hídfőállás elfoglalása és védelmezése az 1. Lengyel Hadsereg katonáinak és tisztjeinek nagy hőstette volt. A czerniakówi hídfőállás védelmében különösen kitűnt Stanislaw Olechnowicz kapitány, a 25 esztendős zászlóaljparancsnok. Sebesülten is tovább irányította a hadműveleteket.
A nyílt folyóparton rendkívül nehéz volt védeni a hídfőállásokat. A németek kitartóan lőtték az átkelőhelyeket. Szüntelenül szóltak a német géppuskák. Az átkelők nagy veszteségeket szenvedtek. Szeptember 16-ról 17-re virradó éjszaka például, amikor a 9. ezred 2. zászlóalja átkelt a czerniakówi hídfőálláshoz, 500 emberből csak 70 jutott el a túlsó partra. A németek harckocsik, valamint rádióirányítású kisebb harckocsik, a robbanóanyaggal megtöltött ,,góliátok” segítségével szakadatlanul támadtak, hogy a folyóba szorítsák a partraszállt egységeket.
A 3. lengyel hadosztály 9. ezredének harcosai a Népi Hadsereg és a Honi Hadsereg katonáival együtt 8 napig tartották a czerniakówi hídfőt. A Mokotówban és a város központjában harcoló felkelőknek megvolt rá a lehetőségük, hogy áttörjenek a hídfőhöz, s onnan szükség esetén átkeljenek a Visztula jobb partjára. A Honi Hadsereg parancsnoksága azonban megtiltotta nekik az áttörést. Sőt, a hídfőnél harcoló osztagok parancsnokai is visszavitték embereiket a város központjába, ahol később a németek kezébe kerültek. Ez rendkívül nehéz helyzetbe hozta a czerniakówi hídfő védőit, akik szeptember 23-án a parancsnokság utasítására feladták a hídfőt.
A szovjet légierő és tüzérség éjjel-nappal segítette a felkelőket. Igaz, hogy szeptember 18-án az amerikai bombázók egy csoportja is fegyvert és élelmiszert dobott le számukra 4000 méter magasságból. Az amerikaiak, miután sok repülőgépet vesztettek, nem nyújthattak lényeges segítséget a felkelőknek, mert 1000 ledobott ejtőernyőből csak 21 esett a felkelőkhöz, körülbelül 960 a németek kezébe került, néhány ejtőernyő pedig Varsótól több tucat kilométernyire keletre ért földet.
A reakciós történetírás a varsói felkelésről szólva azt állítja, hogy a szovjet csapatok Varsónál szándékosan leállították a támadást, nem segítették, és ezzel pusztulásra ítélték a felkelőket.
Hogyan alakult valójában a helyzet ebben a térségben?
Mint már említettük, a felkelők, valamint a Vörös Hadsereg és a Lengyel Hadsereg között csak szeptember 13-ától volt rendszeres összeköttetés. A kapcsolatok felvételét mindaddig megakadályozták a Honi Hadsereg szovjetellenes vezetői.
A szovjet parancsnokság, amint értesült a felkelők segélykéréséről, nyomban segíteni kezdte őket légi úton. Ezt a bonyolult műveletet a 16. légi hadsereg egységeire bízta, amely gazdag tapasztalatokat szerzett a németek mögöttes területein működő szovjet partizánok segítésében.
Arra, hogy a szállítmányokat mintegy 200 méter magasságból meghatározott pontra ledobják, nem voltak alkalmasak a nehézbombázók; ezt a feladatot Po—2-es könnyű éjszakai repülőgépek és vadászrepülőgépek teljesíthették. A szovjet pilóták erre a célra egész jelzőrendszert dolgoztak ki, amelyet ledobóhüvelyekkel egyeztettek a város körzeti parancsnokaival.
Szeptember 13-ról 14-re virradó éjszaka a szovjet repülőgépek sok élelmiszert, 180 000 darab töltényt, több száz géppisztolyt és más fegyvert dobtak le a felkelőknek. A következő napokban a segítség még nagyobb méretű volt. 15-én éjszaka a szovjet repülőgépek 644 felszállást hajtottak végre és 45 tonna élelmiszert, több mint 6000 gránátot, körülbelül 300 000 darab puskatöltényt, mintegy 500 géppisztolyt, 60 aknavetőt és 7000 aknát dobtak le a felkelőknek. Zoliborz körzetének parancsnoksága rádión keresztül fejezte ki háláját a repülőknek, és kérte, hogy több nehéz automata fegyvert és páncélelhárító fegyvert dobjanak le.
Nagyon nehéz feladatot jelentett az összekötő tisztek ledobása a felkelőkhöz. Ebben az akcióban a legjobb repülők vettek részt: Sztarosztyin kapitány, Ljasenko főhadnagy és Mihajlenko hadnagy, akik előzőleg alaposan tanulmányozták a felkelők által elfoglalt körzeteket. A szovjet híradós tisztek, akiket szeptember 17-ről 18-ra virradó éjszaka dobtak le a Wilson térre, jelentették, hogy szerencsésen földet értek. A felkelők igyekeztek jó feltételeket teremteni a rádióállomások munkájához, mindenüket megosztották a szovjet emberekkel. A Honi Hadsereg felső vezetése azonban rosszindulattal fogadta a szovjet megbízottakat.
A felkelők közé jutott első szovjet tisztek között volt Ivan Kolosz százados, Dmitrij Sztenyko rádióssal. A rádiós leszállás közben megsérült a lábán.
A Népi Hadsereg osztagának parancsnoka jelentette Chrusciel (Monter) tábornoknak, a Honi Hadsereg varsói körzeti parancsnokának a szovjet tiszt megérkezését, és azt javasolta, hogy Kolosz százados révén vegyék fel a kapcsolatot a szovjet parancsnoksággal. Szeptember 22-én Kolosz százados megjelent a körzeti parancsnok törzsénél. Az első találkozás rövid ideig tartott. A tábornok azt ígérte, hogy másnap választ ad, és utasítást adott, hogy a szovjet harcosokat helyezzék el az egyik szobában.
Néhány nap múlva titokzatos körülmények között felrobbant egy akna, amely megölte Dmitrij Sztenykót és szétrombolta a rádiót. Az esemény körül akkor a legkülönbözőbb találgatások folytak. Volt olyan vélemény, hogy Sztenyko halálában érdekeltek voltak a Honi Hadsereg vezérkarának bizonyos körei, amelyek a felkelők kapitulációját készítették elő, s ezért nem volt érdekük, hogy kapcsolatba kerüljenek a szovjet parancsnoksággal.
Bajtársa halála és a rádió használhatatlanná válása után, Kolosz kapitány nem látta értelmét, hogy továbbra is Chrusciel tábornok törzsénél maradjon, és visszatért a Népi Hadsereg egységeihez. Itt Komorowski lengyel mérnök segítségével sikerült összeszerelnie egy rövidhullámú adó-vevőt, és kapcsolatba lépnie a Pragában levő szovjet parancsnoksággal. Kolosz százados ilyen módon irányítani tudta a szovjet tüzérség tüzét, amikor a németek rohamot intéztek Mokotów pole körzetében a felkelők ellen.
A felkelés utolsó napjaiban, miután a Honi Hadsereg parancsnoksága úgy döntött, hogy kapitulál, Kolosz százados elhatározta, hogy visszatér egységéhez. A Népi Hadsereg harcosainak kíséretében a szovjet tiszt a csatornahálózaton keresztül elérte a folyót, és úszva átjutott a túlsó partra.
A szovjet megbízottak becsülettel teljesítették kötelességüket, noha nagyon nehéz körülmények között dolgoztak. Néhányan őrhelyükön pusztultak el Varsóban.
A varsói barikádokon sok szovjet ember harcolt. Zömükben a hitlerista táborokból kiszabadított hadifoglyok voltak, a nevüket azonban, sajnos, mindmáig nem tudjuk. Különösen bátran küzdött az a tiszt, akit „Tank”-nak neveztek. Itt vesztette el a szeme világát. Az egyik akció során a németek elfogták; további sorsát nem ismerjük.
Adatok vannak arról, hogy a felkelésben részt vettek szlovák hazafiak is, akik a magyar hadseregből szöktek meg, és olyan civilek, akik már a háború előtt is Varsóban laktak. A felkelés idején megalakították saját szakaszukat, amely csaknem teljesen elpusztult a Műszaki Egyetem körzetében vívott harcokban. Sok olyan szlovák, aki nem tudott a szlovák szakaszhoz csatlakozni, a lengyel osztagokban küzdött. A lengyel hazafiakkal együtt más nemzetiségű antifasiszták is részt vettek a varsói felkelésben.
A szovjet légierő és tüzérség igyekezett maximálisan teljesíteni a felkelők minden kérését. Minthogy a németek harckocsikat vetettek be, a felkelők kérésére sok különféle páncélelhárító fegyvert dobtak le. A légi akció első hetében a felkelők 228 ilyen fegyvert kaptak. Ez a szám a későbbiekben egyre nőtt. „Sek”-Malecki, a Népi Hadsereg varsói osztagainak parancsnoka azt írja visszaemlékezéseiben, hogy a felkelők különösen örültek a számukra még ismeretlen szovjet páncélelhárító fegyverfajtáknak. A felkelők közé állt néhány szovjet katona, akik a hadifogolytáborokból szabadultak ki, megtanították a felkelőket e fegyverek használatára. A szovjet pilóták még 45 mm-es ágyút is ledobtak — természetesen szétszedett állapotban — a megfelelő lőszerrel.
Az egyik szovjet híradóstiszt szeptember 27-i jelentéséből tudjuk, hogy ezt a segítséget felhasználva a felkelők az egyik körzetben hétnapi kemény harcban megsemmisítettek 33 német harckocsit, 6 páncélkocsit és 4 erődöt. Ez akkor történt, amikor a Honi Hadsereg parancsnoksága a katonák háta mögött már a fegyverletételre készülődött, s ezt a Vörös Hadsereg állítólagos tétlenségével igyekezett igazolni. A szovjet légierő még akkor is szállított élelmiszert a felkelőknek, amikor megkezdődött a fegyverletétel. A Varsóból érkezett felkelők kijelentették, hogy az utóbbi időben kizárólag a szovjet élelmiszer-szállítmányokból éltek.
A szeptember 14-től október l-ig tartó bonyolult légi tevékenység folyamán sok szovjet pilóta példátlan hősiességről tett tanúságot, néhányan pedig az életüket áldozták. Ebben az időszakban több mint 2200 felszállást hajtottak végre, s ledobtak a felkelőknek egy páncélelhárító ágyút, 156 aknavetőt, több mint 500 páncélelhárító fegyvert, körülbelül 3000 géppuskát és puskát, 42 000 gránátot, 3 millió különféle töltényt, több mint 50 kg gyógyszert, 115 tonna élelmiszert, 10 telefonkészüléket, körülbelül 10 km kábelt és egyéb hadfelszerelést.
Óriási segítséget nyújtottak varsói testvéreiknek a Lengyel Hadsereg tüzérei és repülői. A „Kraków” elnevezésű éjszakai bombázók 2. ezredének pilótái szeptember folyamán majdnem minden éjszaka harci feladat végrehajtására indultak. Az 1. lengyel vegyes légi hadosztály szeptemberben megsemmisítette az ellenség tüzérségének 10 ütegét, 9 páncélelhárító ütegét, 3 légvédelmi lövegét, 7 nehéz lövegét és sok egyéb fegyverét.
Láthatjuk, milyen nagyarányú segítséget nyújtottak a szovjet csapatok és a Lengyel Hadsereg a varsói felkelőknek. Csak a tényeket szándékosan figyelmen kívül hagyó, rosszindulatú rágalmazók állíthatják, hogy a Vörös Hadsereg a varsói felkelés idején passzivitást tanúsított.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!