50.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Fél évszázaddal ezelőtt, 1922. december 30-án a fiatal Szovjet-Oroszországban az első országos szovjetkongresszuson a köztársaságok meghatalmazott küldöttei elhatározták az egységes, soknemzetiségű szövetségi állam létrehozását. Ezzel létrejött az emberiség haladásának új irányt mutató, új történelmi időszámítás kezdetét jelentő Szovjetunió. E történelmi reményt az oroszországi és a velük együtt harcoló hasonló sorsú más népek, nemzetiségek munkásainak, szegényparasztjainak hosszú küzdelme készítette elő. A szövetségi szovjet állam létrejötte és fél évszázados útja a gyakorlatban megvalósult internacionalizmus, a lenini bolsevik politika világtörténelmi diadala, amely elválaszthatatlanul összeforrt Lenin zseniális államszervező tevékenységével.
Az eltelt öt évtized az egész emberiség számára bebizonyította, hogy ez a december 30-i lépés valóban történelmi elhatározás volt. A szovjet államszövetség létrejöttét – amelyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, s a szovjethatalomért vívott ötéves kemény küzdelem előzött meg – világviszonylatban egyedülálló társadalmi-gazdasági változások követték.
Ötven év alig egy emberöltő. A népek életében pedig egészen rövid időnek számít. A Szovjetunió felemelkedését, a világtörténelemben példátlan ütemű gazdasági és társadalmi fejlődést az egész haladó világ mély rokonszenve és nem szűnő érdeklődése kíséri. Az új szovjet állam rövid idő alatt olyan korszakos változásokat mondhatott magáénak, amelyek végérvényesen megalapozták nemzetközi tekintélyét. A szovjet állam léte és gyors iramú fejlődése lehetővé tette, hogy a nemzetközi munkásosztály forradalmi ügye, a szocializmus eszméje és gyakorlata egy hatalmas országban valósággá váljon, új államformában is testet öltsön, szilárd gazdasági alapokon álljon és így követhető, világos példát nyújtson a nemzetközi munkásosztály forradalmi harcához.
1922-ben még a tőkés világ hatalmas gazdasági és katonai túlereje állt szemben a szovjet állammal. A szovjet munkásosztály, a szovjet nép hősi erőfeszítései mellett mindenkor számíthatott a nemzetközi proletárszolidaritás erejére, a világ dolgozóinak békeakaratára és testvéri támogatására. Mindez együtt hozzájárult ahhoz, hogy a fiatal szovjet állam győztesen kerüljön ki a polgárháborúból.
Történelmi tény, hogy a szovjet munkásállam születésétől kezdve a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséért szállt síkra. Azt vallotta, hogy az államok közötti békés kapcsolatok és az együttműködés fejlesztése minden ország, minden kormány jól felfogott érdeke. A világtörténelem első munkásállamának létét igen rövid idő alatt kénytelenek voltak elismerni a burzsoá államok kormányai. Néhány év leforgása alatt csaknem általánossá lett a szovjet állam nemzetközi elismerése. Az európai államok többsége és a tőkés világ valamennyi nagyhatalma – az akkori Egyesült Államok kivételével – 1925-ig felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
A szovjet állam külpolitikájának ötven évvel ezelőtt is a béke volt az alapja. Szovjet-Oroszország népei az intervenciósok elleni küzdelemben is a békét védelmezték.
Az imperializmus szándékairól, terveiről Winston Churchill, volt angol miniszterelnök emlékiratainak egyik fejezetében azt írta, hogy a szövetségesek mint támadók sorakoztak fel Oroszország földjén. Blokád alá helyezték a kikötőket, és elsüllyesztették Oroszország csatahajóit. Komolyan tervezték és kívánták a rendszer bukását.
A fiatal szovjet állam a polgárháborúban az intervenciósok elleni küzdelemben aratott győzelmét követően az ország gazdasági életének helyreállításával, gyors ütemű fejlesztésével, a kulturális forradalomban elért sikerével alapozta meg jövőjét, nagy nemzetközi népszerűségét. A Szovjetunió eredményei, külpolitikája, világossá tette minden nép számára, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése, a háborúk megszüntetése reális cél az emberiség számára és érdemes érte harcolni.
Sajnos az események az 1920-as években átmenetileg másképp alakultak. A közép-európai proletárforradalmakat, közöttük a magyar Tanácsköztársaságot erre az időre már vérbe fojtotta az ellenforradalom. A Szovjetunió mint szocialista állam egyedül maradt. Európa a fasizmus örvénye felé sodródott. 1922 októberében Olaszországban uralomra jutott a fasizmus. Nőtt az egész világ népeit fenyegető új veszedelem. A nemzetközi életben a gyűlölködés, a bizalmatlanság és a háborús készülődés vált uralkodóvá. Ezzel szemben a fiatal szovjet állam területén lendületesen haladt előre az új utakon elindult szocialista gazdaság- és államépítés.
Lenin a szovjet népet arra tanította, hogy a munkások és parasztok hatalmának megszilárdítása után a gazdaságépítés válik az új társadalom fő feladatává. Sokszor hangsúlyozta, hogy a lehetőségek ésszerű figyelembevétele, a szocialista gazdálkodás tervszerűsége, a megalapozott tervezés a sikerek legfőbb záloga. Az elmúlt fél évszázad igazolta a lenini gazdaságpolitika, a szocialista tervgazdálkodás helyességét.
A Szovjetunió megalakulása – a teljes egyenjogúság és önkéntesség alapján – lehetővé tette a különböző szovjet köztársaságok anyagi erőforrásainak egyesítését és azok ésszerű felhasználását.
A szovjet hazában új városok, ipari központok, hatalmas erőművek, bányák épültek, mezőgazdasági szövetkezetek alakultak, a különböző nemzetek, nemzetiségek, népcsoportok kultúrája, művelődése – az építőmunkával együtt – viharos fejlődésnek indult.
Az írástudatlanság felszámolásától a nemzeti értelmiség megteremtéséig hosszú út vezetett a nemzetek, népek, népcsoportok gazdasági és erkölcsi felvirágzásáig. Ez a történelmi folyamat egyidejűleg erősítette a nemzeti öntudatot és az internacionalizmus eszméjét.
H. Barbusse, a nagy francia író, a fiatal szovjet állam gazdasági fellendülésének hős korszakát „a legnagyobb álmok korszakának” nevezte. A szovjet emberek valóban a történelem legmerészebb terveibe és vállalkozásaiba fogtak, és álmuk hamarosan valósággá lett. A szovjet állammal együttérző barátok örömére, ellenségeinek legnagyobb csodálkozására, a szovjet tervgazdálkodás olyan alapot teremtett a további merész munkához, amely mindmáig foglalkoztatja a világ közvéleményét.
A régi Oroszország egyes területeken közepesen fejlett, más területeken nagyon elmaradott agrárország volt. Az ipar koncentráltsága ugyanakkor fontos feltételét képezte a munkásosztály forradalmi szervezettségének.
Ebben az időben az ipari termelés lényegesen alacsonyabb volt, mint például Angliában, Franciaországban, Németországban, nem is beszélve az Egyesült Államokról. A nehézségeket csak fokozta, hogy az imperialista háború, az intervenció messze visszavetette Oroszország népgazdaságát. A mezőgazdasági termelés majdnem a felére csökkent. 1920-ban az oroszországi nagyipar csak az egyhetedét termelte az 1913. évinek.
Az 1928-ban megindult első ötéves tervtől napjainkig hosszú lenne felsorolni a szovjet gazdaság fejlődésének nagy állomásait, hiszen olyan, már történelmi fogalmak elemzésére kellene vállalkoznunk, mint az iparosítás, a kollektivizálás, hatalmas nyersanyaglelőhelyek feltárása, a gépipar létrehozása, tömeges lakásépítkezés, a közszükségleti cikkek termelésének növelése, később pedig a számítástechnikai és az űrhajózási programok.
A fél évszázados történelmi út minden szakasza a bolsevik pártot, Lenint igazolta. Emlékezzünk a lenini mondásra: Csak akkor értékeljük a kommunizmust, ha az gazdaságilag megalapozott.
Az elmúlt évtizedek alatt gyökeresen megváltozott az ipari termelés volumenének aránya a Szovjetunió és az Egyesült Államok között.
Jelenleg a Szovjetunió a világon az első helyet foglalja el a szén, a vasérc, a mangánérc kitermelésében, a kokszgyártásban, az acélcsövek, a Diesel-mozdonyok előállításában, a fakitermelésben, a fűrészáruk, a cement, az előre gyártott vasbeton szerkezetek és elemek, a gyapjúszövet, a cukor és számos fontos ipari termékfajta termelésében, sok fontos gépipari és vegyipari termék előállításában a Szovjetunió Európában az első, a világon a második.
A Szovjetunió ipara ma képes a legbonyolultabb tudományos-műszaki problémák és népgazdasági feladatok megoldására. A szocializmus megteremtette a tudományos-műszaki haladás, valamint a munkatermelékenység rendszeres és gyors növekedésének előfeltételét, a munkatermelékenység növekedése az utóbbi időben már az ipari termelés növekedésének kb. kétharmadát fedezte.
A bolsevik párt és a szovjet állam gigantikus társadalomformáló, gazdaságszervező tevékenységét megismerve, értheti csak meg a világ, miért állhatta ki győzelmesen a Szovjetunió a második világháború kegyetlen próbatételét; miért lett Sztálingrád a német fasizmus „Waterloo”-ja.
Amikor 1941. június 21-én hitszegő módon a Szovjetunióra tört a fasizmus hadigépezete, a hitleri hadvezetőség arra számított, hogy a váratlan csapás olyan nagy kezdeti előnyt biztosít számára, amelyet a szovjet nép nem tud kiheverni. A politikai fejlemények alakulásától pedig azt remélték, hogy felbomlik a szovjet szocialista köztársaságok szövetsége. Sem a náci diplomácia, sem a hitleri hadvezetés nem értette, nem ismerte a szovjet állam igazi erejét, a Szovjetunió népeinek hazaszeretetét, hősiességét.
Az antifasiszta koalíciót kezdeményező és erősítő szovjet külpolitika Lenin szellemét követve vált a második világháború fontos tényezőjévé. A szovjet külpolitika a fasizmus ellen vívott háború tüzében előrevitte a nagyhatalmak és általában a világ minden országának konstruktív együttműködését, társadalmi rendszerüktől függetlenül.
Ami pedig a második világháborúnak a szovjet államszövetség szilárdságára vonatkozó tanulságait illeti, bizonyosra vehetjük, hogy a világ egyetlen nem szocialista államszövetsége sem bírta volna ki a súlyos megpróbáltatásokat.
A Szovjetunió mint szocialista államszövetség, mint szilárd politikai, gazdasági és katonai egység, egyben a lenini nemzetiségi politika testet öltött valósága, fényesen kiállta a kegyetlen és véres próbatételt.
Húszmillió szovjet ember áldozta életét ebben a szörnyűséges háborúban. A megtámadott és veszélyeztetett köztársaságok védelmére az egész szovjet nép fegyvert fogott. Mint ahogyan egyek voltak a szovjet államok szövetségrendszerének megteremtésében és fejlesztésében, az iparosításban, a mezőgazdaság átszervezésében, ugyanúgy egyek voltak a haza védelmében.
A háború után hosszú éveken át, nehéz körülmények között hősiesen dolgozott a szovjet nép azért, hogy felépítsék a lerombolt városokat, üzemeket, iskolákat, gazdaságokat.
A szovjet népek hősi önfeláldozása tette lehetővé azt is, hogy nemcsak kiűzték az országból a betolakodókat, hanem a Szovjetunió döntő szerepet játszott az egész hitleri fasizmus szétverésében, az európai népek egy részének, köztük hazánknak a felszabadításában.
A Szovjetunió győzelme nyomán létrejött népi demokratikus országok, a szocialista világrendszer kialakulása egyben azt is eredményezte, hogy széthullott a tőkésállamok gyűrűje, amely több mint 3 évtizedig bekerítette a Szovjetuniót mint akkor egyetlen szocialista országot.. A Szovjetunió áldozatvállalása, győzelmes harcai lehetővé tették, hogy a szocializmus már a mi generációnk életében világrendszerré váljon.
A Szovjetunió népeinek a szocializmus építésében, a szovjet haza védelmében elért sikereit nem valamiféle csoda vagy történelmi véletlen teremtette meg, hanem az a következetes elvhű politika, amelyet a Szovjetunió Kommunista Pártja a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme óta napjainkig folytat. A szovjet népet munkára és harcra, a váltakozó – sokszor nagyon nehéz – történelmi, gazdasági viszonyok között a párt, Lenin tanításai lelkesítették.
A Szovjetunió Kommunista Pártja hosszas, küzdelmes harcok árán, a társadalom marxista-leninista tudományával fegyverezte fel a pártot. Az internacionalizmus szelleme a pártban, a kommunisták maroknyi csapatának eszméjéből a szovjet emberek millióinak meggyőződésévé, magatartási normájává vált.
Lenin már 1905-ben azt írta, hogy a párt, hogy kiküszöbölje még a gondolatát is annak, hogy valamiféle nemzetiségi jellege van, nem orosznak, hanem oroszországinak nevezte magát. A Szovjetunió Kommunista Pártja valamennyi nemzetiség együttes pártjává vált. A párt – mondotta Brezsnyev elvtárs – a szovjet dolgozók elvtársiasságának és barátságának, az egész szovjet nép megbonthatatlan egységének legragyogóbb megtestesítője.
Most újabb megtisztelő nagy feladatok állnak a szovjet nép előtt. A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXIV. kongresszusa világosan rámutatott arra, hogy az új győzelmek záloga továbbra is a gazdasági építőmunka marad. Éppen ezért különleges figyelmet fordít a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a szovjet kormány az új technikára, a tudomány széles körű alkalmazására, a tervezés és gazdaságirányítás tökéletesítésére, a természeti erőforrások előrelátó felhasználására.
A kommunizmus végleges győzelme szempontjából – mutatott rá a XXIV. kongresszus – továbbra is nagy fontossága van a munka termelékenysége emelésének. Fokozatosan meg kell szűnniük a lényeges különbségeknek a szellemi és fizikai munka között. A további gazdasági fellendülésnek együtt kell járni a város és a falu közeledésével. Továbbra is fontos politikai feladat a szocialista demokrácia fejlesztése, minél szélesebb dolgozó rétegek bevonása a társadalmi ügyek intézésébe.
Miként a nemzetközi munkásosztálynak, a magyar munkásosztálynak, pártunknak is mélységes meggyőződése, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja – amely 1917-ben megszervezte és győzelemre vitte a forradalmat, teljesen új utakon vezette, szervezte a szocializmus felépítését, győzelemmel fejezte be a Nagy Honvédő Háborút és napjainkban kimagasló eredményeket ért el a kommunizmus építésében, amelynek most közel 15 millió tagja van, s amely élvezi a szovjet nép őszinte és határtalan bizalmát, a nemzetközi munkásosztály tiszteletét, világszerte sok százmillió ember rokonszenvét – történelmének következő fél évszázadában is új, nagy győzelmeket ér el a kommunista társadalom építésében.
Mi, a Szovjetunió barátai és szövetségesei, rendkívül nagyra értékeljük azt az áldozatot és felelősséget, amelyet a szovjet emberek vállalnak a béke, a haladás, a szocialista országok és minden, a társadalmi felemelkedésért küzdő nép érdekében. A Szovjetunió népei ezt természetesnek tartják, hiszen mindez az internacionalizmusból, a szovjet hazafiság lényegéből fakad. Azok a szocializmus útján járó népek, akik ma már más körülmények között, az élet több jó oldalát látják és élvezhetik, sohasem feledhetik el, hogy a Szovjetunióban, akár szakemberek, akár neves tudósok, akár egyszerű munkásemberek, kolhozparasztok és katonák között, nagy számban élnek, dolgoznak olyanok, akik a polgárháború megpróbáltatásaitól a második világháború szenvedésein át sok mindent átéltek és vállaltak. Az egyes ember sorsát elemezve, a közéleti, társadalmi és személyes sikereket, gondokat nézve, ez a természetes áldozatvállalás nem is olyan egyszerű dolog.
Aki szüleit vagy gyermekét adta a győzelemért, aki vérével fizetett más nép szabadságáért, aki egyéni sorsának göröngyös útján járva is önzetlen internacionalista, igaz hazafi, hűséges barát maradt, olyan ember, aki személyében élő példája a szovjet jellemként emlegetett magatartásnak. Ez nagy erkölcsi vívmánya a fél évszázados Szovjetuniónak.
Nekünk, barátoknak, ezt számon kell tartanunk, és tisztelnünk kell.
Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! A soknemzetiségű szovjet állam megalakulásának, harcainak történelmi tanulságai, a szocializmus építésének szovjet tapasztalatai mindig a nemzetközi kommunista munkásmozgalom – közöttük a magyar munkásmozgalom – érdeklődésének középpontjában állottak. Most, amikor a Szovjetunió népei a kommunizmus építésén munkálkodnak, nemcsak sajátos nemzeti feladatot oldanak meg, hanem tapasztalataikkal segítik a többi szocialista országot is, mert a szocialista társadalom építésében sok a közös vonás, a közös törvényszerűség.
Mi magyarok most az 50 éves Szovjetunió ünneplése alkalmából is visszagondolunk nemcsak az újabb kori, hanem a régebbi történelmi kapcsolatainkra is. Több mint fél évszázaddal ezelőtt alakultak ki az oroszországi és a magyarországi forradalmi mozgalmak testvéri kapcsolatai. A fiatal szovjet állam védelmében, testvéri kötelezettségüket teljesítve, 50 évvel ezelőtt százezer magyar internacionalista is ott harcolt a polgárháború különböző frontjain, részt vett az intervenciósok elleni küzdelemben.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom példáját elsőként a magyar proletariátus követte. Sajnos, 1919-ben megdöntötték a magyar Tanácsköztársaságot. De a horthysta elnyomatás legnehezebb éveiben is, az oroszországi forradalom sikerei és a szovjet állam építőmunkájának hírei kölcsönöztek új erőt az elnyomatás ellen harcoló és a fasizmus demagógiájával szembeszegülő magyar forradalmároknak.
Ugyanakkor tudjuk, hogy nem maradhatott teljesen nyom és hatás nélkül az a rengeteg rágalom, félrevezető híresztelés sem, amely igyekezett minden erővel befeketíteni az Októberi Forradalmat és a Szovjetunió hétköznapjainak eseményeit.
Az én nemzedékem jól emlékszik arra, hogy a két világháború között, itt Magyarországon, már az is büntetendő cselekménynek számított, ha valaki egyáltalán beszélt a Szovjetunióról.
Felszabadulásunk óta hazánkban örökre letűnt ez a korszak. A tőkés világban most is sok rágalmat szórnak a Szovjetunióra, de korunkban a rágalmak életlen fegyverekké válnak a Szovjetunióval, a szocializmus világával szemben. Az igazságot, a szocializmus nagy sikereit, az 50 éves Szovjetunió érdemeit és eredményeit többé sem letagadni, sem eltitkolni nem lehet.
A magyar társadalom jelenleg a szocializmus teljes felépítésének útján halad előre. Mindazt, amit az elmúlt több mint negyedszázad során saját erőfeszítésünk mellett elértünk, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való együttműködésünknek és baráti szövetségünknek köszönhetjük. Ez záloga volt és marad a szocialista Magyarország további fejlődésének. A felszabadulás óta dolgozó népünk politikai és gazdasági céljaink megvalósításában a Szovjetunió népeitől mindig testvéri támogatást és segítséget kapott.
A legutóbbi magyar-szovjet legfelsőbb szintű párt- és kormánytalálkozón – amely nagy jelentőségű állomása volt kapcsolataink továbbfejlődésének – mindkét fél megelégedéssel állapította meg, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió viszonyát a teljes bizalom és a kölcsönös megértés jellemzi.
Mind szorosabbá válik a testvéri együttműködés közöttünk politikai, gazdasági és ideológiai területen. Töretlenül fejlődik a magyar-szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés, növekszik az áruforgalom. Megállapodtak a felek abban is, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya, az ország törvényhozó testületei továbbra is rendszeres kapcsolatot tartanak egymással.
A pártjaink, államaink közötti testvéri jó viszony alapján széles körű kulturális együttműködésről beszélhetünk. A magyar szocialista kultúra megteremtésében felbecsülhetetlen segítséget jelentett és jelent mindmáig, hogy nemcsak saját haladó nemzeti és szocialista hagyományainkból meríthetünk, hanem a szovjet kultúra eredményeiből is.
Büszkék vagyunk arra, hogy kulturális értékeink, nemzeti kultúránk kincsei egyre fokozódó érdeklődésre tartanak számot a Szovjetunióban.
Tisztelt ünneplő közönség! Kedves elvtársak! A világ minden részéről, 116 országból jöttek vendégek Moszkvába, hogy köszöntsék az 50 éves Szovjetuniót. A felszólalók nagy elismeréssel nyilatkoztak a Szovjetunió eredményeiről, nemzetközi érvényű tapasztalatairól, következetes internacionalista politikájáról és arról a történelmi szerepről, amelyet a Szovjetunió fennállása óta betölt.
Az ünneplés napjai, hetei mindig elgondolkoztatnak, számvetésre késztetnek bennünket. Brezsnyev elvtárs beszédében az elért eredmények, a szovjet nép nagy sikerei mellett beszélt a békés építőmunkát zavaró nehézségekről is. Megemlítette azokat a gondokat, amelyeket az amerikai imperializmus okoz esztelen háborújával Vietnámban.
A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa „Felhívás a világ népeihez” címmel kiadott állásfoglalásában is elítéli az amerikai imperializmus bűncselekményeit és a Szovjetunió szolidaritásáról biztosítja a hős vietnami népet, valamint Laosz és Kambodzsa népét. Szilárd meggyőződésünket fejezzük ki – mondja a felhívás -, hogy igaz ügyük győzelemre jut.
A felhívás ugyanakkor a világ népeihez fordul, hogy fogjanak össze azért, hogy elhallgassanak a fegyverek és a nemzetközi kapcsolatokból zárják ki az erőszakot, hogy diadalmaskodhasson a béke. Mindenki vegyen részt a humánus célokért folytatott harcban. Dolgozó népünk magáévá teszi a moszkvai felhívást, azt a nagyszerű békeprogramot, amely a társadalmi haladást, a békés egymás mellett élést szolgálja.
Az ünnepi ülés napjaiban foglalt állást a magyar kormány is a vietnami kérdésben, és követelte a felújított amerikai terrorbombázások azonnali beszüntetését, ugyanakkor további szolidaritásunkról, támogatásunkról biztosította a vietnami népet.
Tudjuk, hogy most, amikor az 50 éves Szovjetuniót ünnepeljük, a világ más térségeiben is háborús feszültségek vannak. De azt is tudjuk, hogy a napjainkban zajló külpolitikai események, a világ sorsát befolyásoló sokirányú tárgyalások, diplomáciai lépések, a Szovjetunió és a többi szocialista ország gazdasági és politikai súlyának növekedése láttán derűlátók lehetünk.
Az enyhülést számos tényező mutatja. A tőkésországokban mind szélesebb körű a törekvés a szocialista országokkal való együttműködésre. Az enyhülést mutatja az előkészületben levő európai biztonsági értekezlet is. Új lehetőségekre gondolunk, amikor látjuk, hogy erősödik a nemzetközi munkásmozgalom egysége és elszigetelődnek a Szovjetuniót és a nemzetközi munkásmozgalmat rágalmazó szakadárok.
A Szovjetunió és a többi szocialista ország fejlődése, az erőviszonyok számunkra kedvező alakulása, a békéért folyó harc nemzetközi erősödése mind-mind a javunkra változtatja az erőviszonyokat. Vagyis minden körülményt mérlegelve, továbbra is feltétlenül bizakodással nézhetünk a jövőbe.
A moszkvai ünnepségen felszólalók az 50 éves Szovjetuniót üdvözlő beszédeikben is a józan derűlátást, a béke erőinek gyarapodását juttatták kifejezésre. Brezsnyev elvtársnak az 50 éves Szovjetunió eredményeit és új céljait méltató beszéde is ezt az optimizmust tükrözte.
A világon mindenütt nagyra értékelik az 50 éves Szovjetunió eredményeit, azt, hogy elsőnek építette fel a szocialista társadalmat.
Azt is tudják mindenütt a világon, hogy a szovjet emberekben megvan a szilárd elhatározás és a szovjet államnak megvan az ereje ahhoz, hogy a kommunizmus további építésében a maguk elé tűzött nagyszerű célokat meg is valósítsák.
A magyar párt- és kormányküldöttség nevében a moszkvai ünnepségen Kádár János elvtárs tolmácsolta üdvözletünket az 50 éves Szovjetuniónak. Kádár elvtárs már számos beszédében állást foglalt a szovjet állam és más szocialista államok, a testvérpártok egymáshoz való viszonyát érintő kérdésekben. Fél évszázada – mondotta – vízválasztó a Szovjetunióhoz való viszony a haladás, a reakció, a szocializmus és kapitalizmus, a béke és a háború között.
Egész dolgozó népünk nevében szívből köszöntötte a testvéri szovjet népet, gratulált sikereikhez, mert a Szovjetunió sikerei elválaszthatatlanok a szocialista közösség sikereitől.
A magyar dolgozó nép, pártunk és kormányunk, a Szovjetunió minden őszinte hívével együtt további sikereket kívánunk felszabadítónknak, barátunknak, szövetségesünknek, a világ első és legnagyobb szocialista államának, az 50 éves Szovjetuniónak.
Népszabadság, 1972. december 30.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!