11
A munka szerinti elosztás
Az ember alapvető érdeke a saját jövedelme. De a kizsákmányoló társadalmakban, így a kapitalizmusban is, a saját jövedelem lehet mások rovására törvényesen a kizsákmányolással is, sőt, a kapitalizmusnak ez a jellemzője, fejlődésének hajtóereje. A kapitalizmusban a termelési mód szabályainak betartásával törvényesen lehet élősködni.
„Értéktöbblet: a tőkés gazdaságban a bérmunkás által megtermelt érték és munkaerejének értéke közötti különbözet, amelyet a tőkés ellenérték nélkül elsajátít. A realizált értéktöbblet a profit. A marxi értéktöbblet-elmélet a különbözőpolgári elméletekkel szemben bebizonyította, hogy az értéktöbblet egyetlen forrása a dolgozók kizsákmányolása, s hogy a tőkés társadalom termelésének közvetlen célja nem a fogyasztók szükségleteinek kielégítése, hanem az értéktöbblet termelése (alaptörvény). A szocialista gazdaságban az értéktöbblet kategóriája megszűnik, mert a munkaerő nem áru és nincs kizsákmányolva.” – Marxista fogalomlexikon
A fejlett szocialista társadalomban alapvetően mindenkinek (legalább is a túlnyomó, az értelmes többségnek) azonban már a saját munkája szerinti jövedelem az érdeke és ez nem is lehet másként, mert különben az visszaút a kapitalizmus barbárságába, az élősködésre, a szélsőségesen megosztott világba. A társadalmi tudatnak ehhez kell alakulnia. A szocialista demokráciának és a proletárdiktatúrának ezt meg kell oldania, mert az élősködésre törekvés ellentétben áll a fejlett és civilizált társadalmi érdekkel és úgy, mint a kapitalizmusban a társadalom rothadására vezet. A népi demokráciában ez a probléma fokozottan érvényesül. Az egyéni és a kollektív érdek harmóniáját megteremteni nem könnyű feladat. A kapitalizmus individualizmusa ezt nem tudja, valójában következetesen nem is akarja megoldani, mert a kapitalizmus termelési módja szélsőségesen megosztja az emberiséget, a megosztott emberiség azonban embertelen emberi kapcsolatokat valósít meg, és ettől rothad a társadalom, amit a szocializmus a kollektivizmussal akadályoz meg.
A kapitalizmusban a munka szerinti elosztás következetesen nem valósulhat meg, ez nem lehet a cél, mert a tőkések élősködnek a proletár dolgozók felett. A szocializmusban azonban már mindenki számára a munka szerinti elosztás a cél, nincs élősködő, így ez meg is valósulhat, de ehhez szükséges a jól és hatékonyan működő szocialista demokrácia és a proletárdiktatúra. A kommunizmusban azonban ennek már nincs is értelme, mert nem az elvégzett munkához kötődik az ellátás és nem osztálytársadalom. Azonban a népi demokráciában még van kizsákmányolás és élősködés is, de ez a termelési modell kedvez a gyors fejlődésnek és a fasiszta-kapitalizmus kialakulását a proletárdiktatúrával és a demokratikus erők összefogásával nyomja el.
A kapitalizmusnak szolgalelkű dolgozó proletárra, beszélőszerszámra van szüksége!
„ … ha az ember saját társadalmi-gazdasági berendezkedésének ura akar lenni, ha társadalmi-gazdasági célkitűzéseit meg akarja valósítani, akkor fel kell ismernie a társadalmi-gazdasági törvényeket, hegy cselekvéseiben figyelembe vehesse, és hogy szolgálatába állíthassa azokat. A társadalmi mozgások azonban sokkal bonyolultabbak, mint a természetiek. Ez elsősorban azzal függ össze, hogy a társadalomban, a gazdaságban lezajló folyamatok tudatos lények, az emberek cselekvéseinek eredményei. Ez már önmagában is megnehezíti annak a felismerését, hogy a társadalmi jelenségekben is léteznek objektív összefüggések. Továbbá, ha a társadalom a termelési eszközök magántulajdona miatt ellentétes érdekű osztályokra bomlik, akkor bizonyos törvények felismerése és érvényre juttatása beleütközik a mindenkori kizsákmányoló osztály érdekeibe. Azokról a törvényekről van szó, amelyek megvilágítják egyes osztálytársadalmak kizsákmányoló lényegét, és azokról, amelyek meghatározzák egy-egy termelési mód sorsát, előidézve pusztulását, és új termelési mód kialakulását. Világos, hogy a mindenkori kizsákmányoló osztály az ilyen törvények felismerése, illetve érvényre jutása ellen cselekszik. Mindent elkövet, hogy a neki tetsző termelési mód életét meghosszabbítsa, s ez ideig-óráig sikerül is neki. Mivel azonban a törvények szükségszerű és objektív összefüggéseket fejeznek ki, minden ellenállással szemben előbb-utóbb érvényre jutnak.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
A kapitalizmusban a többségben lévő dolgozó proletárok számára az osztály-öntudatlan, az alávaló szolgalelkűség elkerülhetetlen, tudatuk másként nem bírná elviselni a megalázó embertelen bérrabszolgaságot, a dolgozó proletárok feletti kapitalista élősködést. A kapitalizmusban a dolgozó proletárok többsége öntudatlan szolgalelkű, mert a bérrabszolga létének egyetlen célja, hogy bérrabszolga lehessen, az emberi jogait megsértik, beszélőszerszámként él, alacsonyabb rendű ember, szolga. Mert a lét határozza meg a tudatot! Vajon a beszélőszerszám, a bérrabszolga, a munkaerő áru, a proletár dolgozó az lehet gondolkodó ember? Aligha!
Ezt a szolgalelkű tudatot a kapitalizmus szorgalmasan és eredményesen meg is valósítja a beszélőszerszámjai számára. Azonban a kapitalistáknak is ehhez alakul a tudatuk, ami jobboldali, felsőbbrendű élősködő rabló tudat. Mert a lét határozza meg a tudatot! Vajon a kapitalista, a bérrabszolgatartó az lehet gondolkodó ember? Aligha!
A kapitalizmus embere alapvetően még csak a gondolkodó állat lehet!
Ha a dolgozó proletárok tudatában a tőkések mocskos élősködése lenne a domináló, ha a dolgozó proletárok gondolkodó emberek lennének és osztályöntudatra ébrednének, akkor kinyílna a bicska a zsebükben és harcolnának az emberi méltóságukért. Ezt nyomja el sikeresen a kapitalizmus társadalmi tudata.
A kommunisták következetesen a dolgozó proletár emberek osztályöntudatra ébredéséért harcolnak!
De, amíg ez nem jár sikerrel, addig az emberiség még nem válhat gondolkodó emberré! A kapitalizmus emberére jellemző az ember-ember elleni harc, mint ahogy az állatvilágban megszokott, a gondolkodó képesség az ehhez a harchoz szükséges tulajdonság, olyan, mint a marcangolásra képes állati agyar. Bár még annál is hatékonyabb fegyver. Ez az agyar, a gondolkodásra képes valami, képes volt a kapitalizmusban hatalmas szintre emelni a termelőerőket és ezzel megteremtette a szocializmushoz szükséges feltételeket. Nem kellene ezt a lehetőséget elszúrni a fasiszta-kapitalizmussal! Tovább kell lépni a kommunizmusba, a gondolkodó emberek világába!
A kapitalizmus társadalmi tudata: A bérrabszolga szolgálja a jóságos élősködő tőkés urakat!
A kapitalizmusban a dolgozó proletárok a gazdasági kényszer miatt válnak emberből bérrabszolga beszélőszerszámmá. Ehhez azonban a dolgozó proletárok tudatának is megfelelően kell alkalmazkodnia, amit a megalázó embertelen szolgalelkű erkölcsre, az idealista vallásos tudománytalan világnézetre való nevelése tesz lehetővé. Mert ez a kapitalizmus érdeke, csak így működőképes. Az így nevelt proletárok többsége a szolgalelkűségük embertelenségét képtelenek felfogni, így válnak gerinctelenné, válhatnak a saját osztályérdekük megtagadóivá, akár ellenségeivé, akár fasisztákká is.
Azonban a proletárok osztály-öntudatlan társadalmi tudata, a valódi demokrácia hiánya, a kapitalista nemzetgazdaság társadalmi, a világgazdaság világméretű szervezetlensége egyenes út a világméretű társadalmi katasztrófákba, ami végül is elvezetett a fasiszta-kapitalizmusba.
„A rabszolgatartó és a feudális társadalomban az anyagi javak termelői — a rabszolgák és a jobbágy parasztok — jogilag nem voltak teljes értékűek, és személyileg függtek a termelési eszközök birtokosától. Ezekben a társadalmakban az osztálykülönbségek az államhatalom segítségével jogilag a lakosság rendi felosztásában rögződtek. A törvény mindegyik rend számára külön helyet állapított meg az államon belül, különböző jogokat és kötelezettségeket írt elő. Ezért a rabszolgatartó és a feudális társadalom osztályai külön rendek is voltak. A tőkés termelési mód egyszerűbbé tette a társadalom osztálytagozódását, s eltörölte a rendi előjogokat. A kapitalizmusban a közvetlen termelők — a munkások — jogilag szabaddá váltak. De nincsenek termelési eszközeik, s gazdaságilag a tőkésektől függnek. A kizsákmányolás tőkés rendszerét Marx és Engels a bérrabszolgaság rendszerének nevezte.
Tehát, a kizsákmányolás különböző módjai, s egyben a társadalom osztályokra tagozódásának különbségei is az antagonisztikus termelési módok jellegéből fakadnak. Mindegyik antagonisztikus termelési módnak a társadalom sajátos osztály tagozódása felel meg: a rabszolgatartó termelési módnak — a rabszolgatartókra és rabszolgákra, a feudalizmusnak — a hűbérurakra és jobbágyokra, a kapitalizmusnak — a tőkésekre és proletárokra tagozódás.
Ezek a megfelelő társadalmi-gazdasági alakulatok alapvető osztályai. Minden alakulatban két alapvető osztály van. Létezésük közvetlenül következik abból a termelési módból, amelyre az adott társadalmi alakulat épül. Ezeknek az osztályoknak kölcsönös viszonyában és harcában az adott termelési mód és az egész társadalom alapvető ellentmondása jut kifejezésre.” – A marxista filozófia alapjai
A kapitalizmus alapvető ellentmondása
„A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletáriátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg. A proletáriátusnak a kapitalizmus egész történetén végighúzódó osztályharcát a szocialista forradalom tetőzi be.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmusban alapvetően a tőkések a termelőeszközök birtokosai, amivel a proletárok létrehozzák a termékeket, de a termelés eredménye is a tőkéseké lesz, amiből végül is a profitjuk származik. Így a tőkések jövedelme, a profit alapvetően nem a saját munkájuk eredménye, még akkor sem, ha tevékenykednek ezért, szervezik a kizsákmányolást. Ez a kapitalizmus alapvető ellentmondása, így lesz a termelés társadalmi méretű az elosztás azonban magánérdekű.
A kapitalizmus termelési módja, a valódi demokrácia és a társadalom szükségleteinek a kielégítésére történő következetes tervgazdálkodás hiánya, a nemzetgazdaság és a világgazdaság anarchiája világméretű katasztrófákat, háborúkat, világháborúkat, népirtásokat, háborús bűncselekményeket, gyarmatosítást okoz, de ezek mind is visszavezethetőek a kapitalizmus alapvető ellentmondására. A tőkések profitja mindenek felett az első!
A tőkések jövedelme és a proletárok osztályharca
Alapvetően az emberi társadalomban a dolgozók reális érdeke az elvégzett munka szerinti jövedelmezőség, a kapitalizmusban ezzel szemben a tőkés egyéni érdeke, a kizsákmányolással a minél nagyobb saját jövedelem. A kapitalizmusban a proletár érdeke nem számít, mint ahogy bármely más szerszámé sem, általánosságban csak az osztályharctól, a piaci viszonyoktól, a tőkések érdekétől függ a jövedelme. A kapitalizmusban „törvényesen” alapvetően a proletár érdeke csak olyan lehet, mint egy szerszám érdeke, azaz semmi, mert beszélőszerszám, termelési tényező csupán. Ha nem harcol a saját érdekében, akkor ez így is marad! Azért kell harcolnia, hogy amit a saját munkájával termelt, abból minél több jusson neki az élősködők kárára, ez a kapitalizmusban az osztályharccal valósul meg.
A kommunista, szocialista társadalmi forma a kapitalizmus alapvető ellentmondása okának felszámolásával teszi lehetővé az osztályharc megszüntetését, a termelőeszközöket társadalmasítja és kollektív társadalmi tulajdonban szervezi, üzemelteti az egész társadalom szükséglete érdekében. A kapitalista társadalmi forma alapvető ellentmondása felszámolásának a lehetősége a termelőerők fejlődésével válik lehetővé. Amíg az alapvető létszükségletekért folyik a harc az emberek között, addig nem valósítható meg stabilan a szocializmusra jellemző következetes munka szerinti elosztás és pláne a kommunizmus szükségletek szerinti elosztás elve sem. A létért folyó harc szélsőségesen megosztja az emberiséget, ezt csak a termelőerők és a termelési viszonyok fejlődése szüntetheti meg.
„A termelési viszonyok jellege alttól függ, hogy kinek a tulajdonában vannak a termelőeszközök (a föld, az erdők, a vizek, a föld méhének kincsei, a nyersanyagok, a szerszámok, az üzemi épületek, a közlekedési és hírközlési eszközök stb.) — vajon egyes személyek, társadalmi csoportok vagy osztályok tulajdonában, akik, illetőleg amelyek ezeket az eszközöket a dolgozók kizsákmányolására használják fel, avagy a társadalom tulajdonában, amelynek célja a néptömegek, az egész társadalom anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítése. A termelési viszonyok megmutatják, hogyan oszlanak meg a termelőeszközök, következésképpen az emberek által termelt anyagi javak is a társadalom tagjai között. Eszerint a termelési viszonyok alapja a termelőeszközök tulajdonának meghatározott formája. … Az árutermelésen alapuló társadalmi alakulatokban az anyagi javak elosztása árucsere útján történik. A termelés, az elosztás, a csere és a fogyasztás egységet alkotnak, s ebben a termelésé a meghatározó szerep. A „termelési viszonyok összessége alkotja a társadalom gazdasági szerkezetét, azt a reális alapot, melyen egy jogi és politikai felépítmény emelkedik, s amelynek a társadalmi tudat meghatározott formái felelnek meg” * Marx. Előszó „A politikai gazdaságtan bírálatához”. Lásd Marx—Engels. Válogatott művek. 1. köt. Szikra 1949. 340. old.* Ugyanakkor a létrejött felépítmény tevőlegesen visszahat az alapra, meggyorsítja vagy hátráltatja annak fejlődését.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!