(idézet: Árkus István – Véres napok Chilében – 1973)
Huerfanos utcai irodánkról a diplomáciai kapcsolat fölfüggesztése után levesszük a magyar és spanyol nyelvű réztáblát, hogy ez a Magyar Népköztársaság santiagói sajtóirodája. Az ITT észak-amerikai távközlési monopólium és a Transradio nevű chilei társaság is leszerelte és elszállította az irodában levő telexgépeket. Júliustól kezdve ugyanis a két telextársaság egyikénél mindig sztrájk volt, és én is — mint a világlapok többi tudósítója — mindkét társaságtól béreltem telexgépet.
Alighogy átvettem az elismervényeket a leszerelt gépekről, újra megjelenik a házmester az épület takarítását végző emberekkel, és zsákokat hoznak. Tegnap már egyszer sorra becsengettek a lakások és irodák ajtaján, azt tanácsolva mindenkinek, hogy még most, „amíg erre idő van”, vizsgálják át önként lakásaikat, és szabaduljanak meg minden „fölforgató vörös irodalomtól”. A háztulajdonosok ugyanis — hangzik a házmester magyarázata — szeretnék elkerülni, hogy netán ennek elmulasztása miatt „bárkit súlyos kellemetlenség érne lakóik közül” … Különben is a háztulajdonosok, akik „jó chilei hazafiak”, olyan házat akarnak, amely „mentes a marxista fölforgatástól”. Az irodahelyiség a Magyar Népköztársaság tulajdona, és már tegnap tisztáztam a házmesterrel, hogy a sajtóiroda kiadványai nem kerülnek a fasiszta könyvégetők máglyáira. De a ház gazdáit az is érdekli, hogy mi lesz a helyzet, ha a hivatalos magyar kiküldöttek a diplomáciai kapcsolat felfüggesztésének következtében elhagyják majd Chilét. Közlöm a házmesterrel — éppúgy, mint előző nap —, hogy erre az irodára is fölkerül a tábla: „az osztrák nagykövetség védelme alatt”, — mivelhogy érdekeinket távozásunk után Ausztria képviseli megbízásunk alapján.
Az újabb csengetésre meglepve látom dr. L. A.-t az ajtóban. Mondja: hallotta, hogy ebben a zűrzavaros helyzetben csak a legszükségesebb holmijainkat akarjuk hazavinni Budapestre, és családunknak viszont semmi kedve sincs ahhoz, hogy jobboldali háztulajdonosunknak hagyjuk hátra személyes holmijaink egy részét.
— Honnan tudja? — kérdem csodálkozva.
— Hiszen sok mindenkinek mondta el ezt, nyilván, hogy azok is értesülhessenek róla, akiknek ezeket a holmikat szánja — mondja nevetve.
Ebben viszont igaza van. Elmondom dr. L. A.-nak, hogy a háztulajdonos legkisebbik fia, akit a jobboldali szervezkedés miatt külföldre menekült család „írmagnak” hagyott hátra, mint akart „méltó lenni” hozzájuk. A junta hatalomátvételének napján arra próbált rávenni, hogy tegyem ki a házra a chilei nemzeti zászlót, hiszen a ház egy chilei család tulajdona, és „így is tudatni kell a katonasággal”, hogy ők mennyire helyeslik az államcsínyt …
Dr. L. A. minderre csak annyit mond, hogy címemet már eljuttatta az elvtársakhoz, és hogy kisebb csomagokat készítsünk azokból a takarókból, ruhaneműkből és élelmiszerekből, amelyeket a rabságban tartottaknak és hozzátartozóiknak kívánunk eljuttatni. Hozzáteszi, hogy az illegalitásban működik már az a szervezet, amely ezt intézményesen megszervezi.
A szülészorvos egyébként teljesen megváltozott, mióta utoljára láttam. Már nincsenek illúziói, mint annak idején, a puccs délutánján. Egyetemi katedrájáról ő maga. mondott le, és nem volt hajlandó a fasiszta „igazoló bizottság” elé állni. Pedig üzentek is neki, és felajánlották: ha hűségnyilatkozatot tesz a katonai rendszer mellett, átvészelheti az elkövetkező fél évet azzal az enyhe büntetéssel, hogy a munkásnegyedekben való ingyenes terhesrendelésekért és baloldali megnyilatkozásaiért rövid időre alacsonyabb beosztásba helyezik. Dr. L. A. azonban azt mondja, hogy egyetlen pillanatig sem tudna egy levegőt szívni azokkal a fasisztákkal, akik részt vettek a vérengzésekben, előkészítették vagy cinkosságot vállaltak a fasiszta hatalomátvétellel. Éppen most számolja fel magánrendelőjét is. Talált már valakit, aki jutányos áron megvásárolja. Családja nincs, mindig is magányos volt, de most úgy érzi, végképp megtalálta hátralevő életének értelmét. Kész elmenni oda, ahol használni tud a chilei haladás ügyének, és a rendelőjéért, a santiagói lakásáért kapott pénzt is „jó célokra” kívánja fordítani.
Ahogy így beszélgetünk, az a benyomásom támad, hogy dr. L. A. a Vörös Segély egyik vezetőségi tagja …
— Tudja — mondja hirtelen témát változtatva —, nehéz volt magunkhoz térni az első napok sokkszerű bénultságának állapotából. A fehérterror rettenetes irtó hadjárata és ellenállásunk véres, kegyetlen elfojtása egyes elvtársainkban elkeseredést, kétségbeesést, kishitűséget és defetizmust szült. De aztán gyorsan magunkhoz tértünk. Most az a legfőbb és legsürgetőbb feladatunk, hogy átmentsük és megőrizzük a forradalmi erőket a jövendő nehéz küzdelmekre, és megvédjük őket a fasiszta rezsim irtó hadjáratától. Vannak olyanok, akik már külföldön vannak, de még olyanok is, akiket ezután kell külföldre kiszöktetnünk, mert csak ott lehetnek biztonságban. Másokat el tudunk rejteni az országon belül is. Ismét másoknak megvannak a legális lehetőségeik arra, hogy átvészeljék ezt a szörnyűséges időszakot és később újra bekapcsolódhassanak a küzdelembe.
— Később aztán — folytatja —, majd ha túl leszünk ezen a legnehezebb önvédelmi szakaszon, tovább alkalmazkodhatunk az új helyzethez, hogy a diktatúra körülményei közepette az illegalitásban csoportosítsuk át erőinket és szervezzük meg új küzdelemre. Gondolom, hogy ekkor kerülhet majd sor igazában az elmúlt három esztendő kritikus és önkritikus felülvizsgálatára is. Akkor majd levonhatjuk a kellő tanulságokat a chilei, a latin-amerikai, és a világforradalmi mozgalom számára. Persze az csak természetes, hogy már most is vannak heves viták közöttünk, hogy mit, mikor, hogyan kellett volna jobban csinálni, és milyen illúzióktól kellett volna megszabadulni. Én viszont azt mondom mindenkinek, hogy most, amikor az elsőrendű kérdés az, hogy hogyan védjük meg a forradalmi erők színe-virágát a fasiszta junta irtó hadjáratától, e háromesztendős folyamatot is másként kell szemlélni. Lehet, hogy majdan megállapítják: itt meg ott hibákat követtünk el; de én azt mondom, teljesen járatlan úton indultunk el, és nem volt semmiféle tapasztalat arra, hogyan kell egy kisebbségi kormánynak a burzsoá alkotmányosság keretei között forradalmi folyamatot kifejleszteni a gazdasági és a társadalmi szerkezet átalakítására.
— Bizonyos vagyok azonban abban, hogy a fasiszta rezsim rettenetes terrorja nem lesz képes kitörölni a chileiekből ezt a három esztendőt! Nem akarok elébe vágni a későbbi átfogó értékeléseknek, de annyit talán már most megállapíthatunk: a forradalmi fejlődés, különösen annak első harmada, 1970 novembere és 1971 decembere között, megmutatta, hogy a nép képes a forradalmat viszonylag békés eszközökkel, parlamentáris úton is kibontakoztatni. Hiszen nem államosítottuk-e a rézbányákat, nem vette tulajdonába az ország a szénbányászatot, a salétrommezőket és az acélműveket, nem kerültek a bankok és a fontos nagyüzemek társadalmi irányításba? Vajon nem használtunk föl minden kínálkozó eszközt, és nem vegyítettük a parlamentáris formákat forradalmi tettekkel? A rézállamosítás parlamenti döntéssel, a bankok fölötti ellenőrzés megszerzése a részvények fölvásárlásával történt. S nem úgy kényszerítettük ki sok esetben az üzemekben való legális állami beavatkozást, hogy válaszul a tőkés szabotázsra, a termelés bűnös visszaszorítására, a munkások megszállták a gyárakat és az állam egy régi törvény alapján elkobozta azokat és megindíttatta termelésüket? S a földbirtokok paraszti megszállása vajon nem volt-e olyan forradalmi tett, amely elősegítette és meggyorsította a latifundiumok kisajátítását és a földreform végrehajtását? Mindezen az sem változtat, hogy 1971 decemberétől kezdve viszont már a burzsoázia rohamozott és nehéz önvédelmi harcot kellett vívnunk.
— Eljön majd annak is az ideje — folytatja —, hogy miután a Népi Egység erői újjászerveződnek, maguk körül tömörítik mindazokat, akik készek küzdeni a fasiszta diktatúra ellen, az alkotmányos rend, a demokrácia helyreállításáért. Ennek a széles antifasiszta frontnak a megszervezésében a Népi Egység ezért is számíthat a polgári, diktatúraellenes erők támogatására, mert az elmúlt három esztendőben a gyakorlatban bizonyította be nekik, hogy az alkotmányosság és törvényesség talaján áll akkor is, ha kormányon van. Mindig a meggyőző szó erejét igyekeztünk felhasználni a válságos helyzetek megoldására. És mit is tudott ezzel szembeállítani a burzsoázia? Csak a hazugságot, a rágalmat, az aknamunkát és végül már nem látott más ellenszert, mint a nyílt fasiszta diktatúrát …
Dr. L. A., aki teljesen belefeledkezett a helyzet elemzésébe, hirtelen az órájára tekint: sajnos mennie kell.
Búcsúzás előtt még figyelmeztet: az irodámmal szomszédos helyiségben levő női fodrászszalon ajtaja állandóan tárva van, és két férfi üldögél az előszobájában, akikről csak a vak nem látja, hogy titkosrendőrök. Onnan kényelmesen figyelhetik mindazokat, akik akár a főlépcsőn, akár a három személyszállító liftben érkeznek emeletünkre. Azt is kikémlelhetik, hogy az ott elhaladók merre tartanak: felénk-e vagy Altamirano szenátor volt irodájába? A szocialista párt ismeretlen helyen rejtőzködő főtitkárának különösen szeretnének nyomára bukkanni, de szerencsére hasztalanul.
Dr. L. A. azonnal észrevette a titkosrendőröket. S amikor az imént először feljött, hátában érezve a fürkésző pillantásokat, tovább ment. Az emeleti folyosó hátsó részén levő fogorvoshoz tért be, és tizenöt percet töltött el várótermében. Nevetve mondja, hogy akkor lett volna igazán bajban, ha a fogorvos már megkezdte volna a rendelést … Ezután újra tüntetőleg elvonult a két detektív előtt, majd a 12. emeleten levő étterem vendégei közé vegyülve, lesietett hozzám a hátsó lépcsőn. Így érkezett észrevétlenül az irodámba.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!