E baloldalnak a többség újraalkotását kell megcéloznia, ehhez pedig a dolgozók, a munkát ténylegesen elvégzők helyzete és igényei köré kell szerveznie politikáját. Középpontjában a megélhetés, a munka és a lakhatás biztosítása, valamint a kisemmizés elleni küzdelem áll.

Amikor valaki dolgozót vagy munkást mond, sokan a (nehéz) fizikai munkára és ipari munkásra gondolnak. Munkaruhára, kék overálra, csavarkulcsra, a szakikra. A baloldalnak tudatosítania kell, hogy e kör sokkal tágabb ennél: a dolgozók azok, akik a munkát ténylegesen elvégzik. A dolgozók köre egyáltalán nemcsak az ipari vagy a mezőgazdasági munkásokat foglalja magába, de őket is – és a szolgáltató szektorban dolgozókat is. Egyáltalán nemcsak a fizikai munkásokat jelenti, de természetesen őket is – és a szellemi dolgozókat is. Egyáltalán nemcsak a bérmunkát ténylegesen elvégzőkről van szó, de róluk is – és a nem fizetett munkákat elvégzőkről is. Háztartást vezetni, a ház körüli és a házimunkát elvégezni nap mint nap, gyerekeket nevelni, időseket ápolni, másokról gondoskodni – mindezek ugyanúgy elvégzendő munkák.

A bérmunka az a fajta munka, amiért cserébe bér vagy fizetés jár. Ennek van szerződéses-hivatalos formája (formális bérmunka) és van szerződésen kívüli (nem formális, informális bérmunka) is. A bérmunkán kívül azonban nagyon sokfajta további munkaforma is létezik: nem fizetett vagy egyenesen fizetetlen, nem látható vagy egyenesen láthatatlan, meg nem becsült vagy egyenesen lenézett-megvetett munkafajták.

Ezek félig formális, nem formális, informális, reproduktív, újratermelő, gondoskodó munkaformák. Ugyanúgy hasznosak, ugyanúgy értéket termelnek, mint a bérrel elismert munkák. Sőt, ezek elvégzése nélkül nincsen formális bérmunka sem. Nincsen ugyanis bérmunka tisztára mosott ruha, bevásárlás és elkészített reggeli, elmosogatott tányérok és megfőzött vacsora nélkül – nincs munkára fogható dolgozó gondoskodás nélkül.

Amikor tehát dolgozókra gondolunk, nemcsak bérmunkásokra gondolunk. Minden olyan munkát elvégző ember idetartozik, aki nem kap e tevékenységéért cserébe bért, fizetést, elismerést, megbecsülést, munkája mégis nélkülözhetetlen a bérmunkás munkaerejének áruba bocsátásához. Mindenekelőtt nagyon sok nő, anya, feleség és nagymama gondoskodó munkájára. A nyugdíjasok is idetartoznak, akik az életük nagy részét ledolgozták. A diákok is, akik jelenleg iskolába járnak, de dolgozni fognak. A kismamák is, akik „otthon vannak” gyermekeikkel. A szellemi munkát végzők is, a gyakornokok is, a kisegítő-besegítő dolgozók is, az egyedül önmagukat foglalkoztató (kényszer)vállalkozók is.

Így nézve már látszik: irgalmatlan mennyiségű munkát végzünk el nap mint nap. Ennek egy tekintélyes részét azonban a munkáltatók nem fizetik meg, nem ismerik el – ellenkezőleg: természetesnek tekintik és senki sem politizálja. Mindezt a baloldalnak kell politizálnia. A baloldalnak a dolgozók nevében kell beszélnie.

Ha erről gondolkodunk, a legjobb, amit tehetünk, ha a bérmunkavégzés kényszeréből indulunk ki. Annak érdekében, hogy az emberek meg tudjanak élni, el kell adniuk a munkaerejüket és a munkaidejüket. Munkabérért és fizetésért cserébe el kell adniuk életidejük és életerejük jelentős részét, ébren töltött óráik csaknem felét. Ez a bérmunkakényszer. Ahhoz viszont, hogy valaki bérmunkát végezhessen, mint láttuk, egy sor további informális és reproduktív munkát is el kell végezni, amit nem fizet meg a munkáltató. Így aztán ez is munkakényszerként nehezedik ugyanazokra a dolgozókra. Mindez együttesen sok millió ember számára megélhetési kérdés Magyarországon. Mindenki ismeri, mindannyian szenvednek tőle, mégis azt mondják nekik, hogy ez a szenvedés szükségszerű, természetes, magától értetődő. Azt mondják nekünk, hogy ez így normális – pedig egyáltalán nem az.

Hol találjuk a dolgozókat? Mindenekelőtt a munkahelyükön és a lakóhelyükön. Ezért aztán a baloldalnak mindent meg kell tennie, hogy jelen legyen mind a (bér)munkavégzés tereiben, mind pedig a dolgozók lakókörzeteiben, mindennapi életében. Támogatást és segítséget kell nyújtania az élet társadalmi újratermelésének színtereiben: az otthonokban és a háztartásokban is. A baloldalnak a (bér)munkakényszer terheit cipelő dolgozók oldalán kell állnia – minden helyzetben.

A dolgozók munkaóráikban alá vannak vetve munkáltatóik uralmának. Még akkor is, ha a munkáltatót mások képviselik: algoritmusok, HR-esek, menedzserek, kollégák, a felettes énként belénk költöző munkáltató, a belsővé tett (bér)munkakényszer (a munkamánia és a munkafüggőség). A munkáltató rendelkezhet és rendelkezik is a dolgozó felett, a munkahelyen és a munkaórákban ő diktál. A dolgozónak pedig állítólag megint csak el kellene fogadnia, hogy ez természetes, és hogy ez nem politikai kérdés. Pedig ez is politikai kérdés.

A túldolgoztatás, a kizsigerelés, a kizsákmányoltság, a kimerülés és a kiégés tapasztalata mellett a munkahelyi uralom (a munkáltató diktatúrája), a (bér)munkának való alávetettség határozza meg ébren töltött óráink túlzottan nagy részét. A dolgozókkal megtaníttatják, hogy ez így természetes – ha meg akarsz élni, ha munkát akarsz, akkor ezt el kell fogadnod. Pedig ez sem természetes – a baloldalnak pedig erre is rá kell megmutatnia.

A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) mitológiája szerint a magyar ember a világ közepe. Ő áll a kozmosz centrumában, ő a norma (a mérték); amit ez az elképzelt magyar ember gondol, az a normális; ahogyan pedig a NER láttatja őt, az a normalitás. Ezt a magyar embert azonban – e mitológia szerint – minden oldalról támadják (kívülről, belülről, alulról, felülről). Egyedül a Fidesz–KDNP, a NER és persze maga Orbán Viktor tudja megvédeni őt – a normalitás letéteményesét. A magyar ember így nemcsak a világ közepén áll (az univerzum origójában), de egyúttal célkeresztben is van. Mindenki őt támadja-fenyegeti-háborgatja. A NER mitológiája szerint azonban szerencsére a magyar világ tengelye a NER, ennek forgása pedig mágikus óvó-védő bűvkört von a magyar ember köré, amivel mindentől megvédelmezi. Mindenekelőtt megőrzi békéjét.

A magyar ember – e mitológia szerint – egy tisztességes, becsületes, középen álló, jómódú, fehér, keresztény, heteroszexuális, nemzeti érzelmű, vállalkozó szellemű, családos, középosztálybeli férfi, aki gyűlöli, ha háborgatják. Mégis folyton háborgatják. A magyar ember, a magyar család és a magyar nemzet szuverenitásának megvédése a NER számára ezért ugyanaz az ügy: egyszerre a béke, a biztonság és a rend megvédése. Aki nem hiszi, olvassa és hallgassa Békés Mártont, például a Nemzeti blokk – A Nemzeti Együttműködés Rendszere című kis könyvét, amelyben kifejti az Orbán-rezsim mítoszát (KKETTKK, 2022).

E mitológia főhősét, a magyar embert, illetve a magyar családot és a magyar nemzetet folyamatosan támadják:

– Kívülről és felülről: idegenek, külső ellenségek – Soros, Brüsszel, EU, IMF, CIA, amerikai demokraták, föderalisták, internacionalisták, genderideológusok, háború- és migrációpártiak stb;

– Belülről és felülről (ezek belső szövetségesei): idegenek, belső ellenségek – hazátlan, kívülről fizetett ellenzék, liberálisok, NGO-k stb;

– Kívülről és alulról (a felsők segítségével): idegenek, külső ellenségek – migránsok, terroristák, nem jómódú bevándorlók, nemzetközi antifák, kommunisták, internacionalisták stb;

– Belülről és alulról (a felsők támogatásával vagy jóváhagyásával): idegenek, belső ellenségek – felforgatók, rendbontók, erőszaktevők, hazai antifák, civilek, hajléktalanok, bűnözők, kommunisták, pedofilok stb.

E mitológia szerint az idegenek mind a négy irányból, összehangoltan támadnak: e külső-belső ellenségek külső érdekeket akarnak érvényesíteni belül, alá kívánják ásni a nemzetet, a családot, a rendet, a fehér-keresztény-magyar többséget és természetesen a békét.

Amint a NER egy kicsit is veszélyesnek érzékeli általában a Valódi Magyar Baloldalt, vagy konkrétabban az ebből kinövő politikai baloldalt, azonnal e mitológiában próbálja elhelyezni. Főleg a belülről és alulról fenyegetők számára elkülönített sarokba próbálja beletuszkolni, hangsúlyozva, hogy e baloldal külső érdekeket szolgál. A NER mitológiája szerint aki baloldali, az egyben felforgató, terrorista, erőszakos antifa, pedofil, kommunista – a nemzet, a család, a béke, a biztonság és a rend esküdt ellensége –, továbbá nem magyar, legfeljebb magyarországi, külső érdekek belül bomlasztó ügynöke.

Azt, hogy a baloldal ténylegesen a többséget képviseli. Azokat, akik itt dolgoznak, akik itt dolgoztak és akik itt fognak dolgozni – legyenek bár magyarok vagy nem magyarok, fehérek vagy nem fehérek, fiatalok vagy idősek, nők vagy férfiak. A baloldal a dolgozók megélhetésének, munkájának, lakhatásának védelmét helyezi politikája középpontjába, miközben kisemmizésük ellen küzd. E baloldal továbbá azokat is képviseli, akik nem Magyarországon élnek vagy egyenesen el kellett hagyniuk Magyarországot azért, hogy máshol dolgozzanak. Vagyis az elszármazott dolgozókat a világ minden pontján.

Ez a baloldal arra büszke, amire a dolgozók: a közösen elvégzett munkára. Hogy ezt a világot mi építettük fel, közös világunkat pedig a mi munkánk tartja működésben.                                                                                                                      (Népszava)

A balrad.hu kommentje a „kunyera” után! 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: „…A baloldal a dolgozók megélhetésének, munkájának, lakhatásának védelmét helyezi politikája középpontjába, miközben kisemmizésük ellen küzd. E baloldal továbbá azokat is képviseli, akik nem Magyarországon élnek vagy egyenesen el kellett hagyniuk Magyarországot azért, hogy máshol dolgozzanak…”

„…Ez a baloldal…” – PEDIG MAJD ARRA LEHET BÜSZKE – „…amire a dolgozók: a közösen elvégzett munkára. Hogy ezt a világot mi építettük fel, közös világunkat pedig a mi munkánk tartja működésben.”

-IGEN ÁM! CSAKHOGY…- AHHOZ ELŐBB LÉTRE KELL(ene) HOZNI AZT AZ ÚJ MAGYAR BALOLDALT! És hát itt kezdődnek az igazi problémák! Ott, hogy valójában – BÁR IGÉNY AZ LENNE RÁ! – SENKI NEM AKARJA (vagy NEM MERI?) FELVÁLLALNI AZ ÚJ – ÉS VALÓDI! – MAGYAR BALOLDAL LÉTREHOZÁSÁT!

Nade MIÉRT NEM?

Itt, a balrad.hu – n számtalan esetben vetődött fel ez a probléma! 2013. októberében pld. Akkor ezt ítuk:

„Mert ha csak óhajokat fogalmazunk meg-kivitelezhető javaslatok nélkül-semmire nem jutunk! Itt a Bal-Rad-on már felvázoltunk egy lehetséges megoldási javaslatot erre a problémára! (Nem vagyunk meggyőződve arról, hogy CSAKIS AZ lehet a megoldás!-de eddig jobb kiinduló javaslattal még nem találkoztunk!) Ugyanakkor biztosithatom Önt-és talán nem csak a saját nevemben, hanem a nemzeti kommunistának nevezett irányzathoz tartozók nevében is-hogy a probléma megoldása NEM CSAK A JOBBOLDAL szive-vágya, hanem annak a valóban nemzeti elkötelezettségű és valóban baloldali tömegeknek is, akik ÉPITETTÉK EZT AZ ORSZÁGOT, és látták-látják munkájuk eredményét a rendszerváltást követően elsikkadni! Mi-nemzeti kommunisták-(ha úgy tetszik kádáristák) akik épitettük és szolgáltuk a Magyar Népköztársaságot, megteremtettük a liberálisok és a jobboldali maffiák zsákmányát-MEGKERÜLHETETLENEKKÉ VÁLTUNK A MAGYAR IGAZSÁGOSSÁG HELYRE-VISSZAÁLLITÁSÁHOZ! A jobboldal már bizonyitott! A jobboldalnak-is-köszönhetően beszélhetünk ma Magyarország elsikkasztásáról, összeomlásról, cigányproblémáról – meg „egyebek”!
MAGYARORSZÁG RENDBETÉTELE NÉLKÜLÜNK NEM SIKERÜLHET!”

-Hát ez bizony nem tegnap fogalmazódott meg! ÁM AZÓTA SEM TÖRTÉNT SEMMI ÉRDEMLEGES! Már ami az Új Baloldal létrejöttét illeti!

NADE MIÉRT NEM?

Ennek – A REMÉLT! – megértéséhez még visszább kell mennünk az időben!

Először – EMLÉKEIM SZERINT! – még 2010 – ben Cegléden jöttünk össze néhányan – voltunk ott vagy húszan az ország minden tájáról – MEGBESZÉLNI EGY ÚJ, VALÓDI, MAGYAR  BALODAL MEGALAKÍTÁSÁNAK SZÜKSÉGESSÉGÉRŐL. (Megjegyzem, én voltam a társaság leghülyébbje!)

AKKOR ABBAN MARADTUNK, hogy otthoni magányunkban tűnődünk majd a létrehozás szükségességéről és módjáról. Amikről MAJD a szolnoki tanácskozáson beszámolunk egymásnak! Szolnokon már csak kb. 15 – en voltunk, és FÖLSOROLTUK AZ ÖSSZES PROBLÉMÁT, HOGY MI AZ AKADÁLYA A NÉPKÖZTÁRSASÁGÉRT MOZGALOM létrehozásának!

Szolnokon ABBAN MARADTUNK, hogy majd KECSKEMÉTEN DÖNTÜNK!

Kecskemétre már CSAK ÖTEN MENTÜNK EL! Azon a MEGBESZÉLÉSEN KONSZENZUS alakult ki, miszreint TÚL SOK BAJ ÉS GOND HALMOZÓDOTT FEL MAGYAROSZÁGON AHHOZ, hogy egy FELELŐSEN GONDOLKODÓ, ŐSZINTE ÉS A NÉP SORSÁN  JAVÍTANI AKARÓ ÚJ – VALÓDI! – BALOLDALI MOZGALOM ALAKULJON!

Még egyszer: EZ 2010 – BEN, A vajdabanda ELSŐ KÉTHARMADOS DIJADALA ELŐTT TÖRTÉNT!

Az akkori megállapítások – már amik a túl sok gondot és bajokat illeti – a következők voltak: MEGSZŰNT A MAGYAR ÁLLAMISÁG, FELSZÁMOLTÁK A MAGYAR GAZDASÁGOT, TELJESSÉ VÁLT A MAGYAR NÉP KISZOLGÁLTATOTTSÁGA A NYUGATNAK, ÉS NINCS REMÉNY AZ ÖNZETLEN KELETI SEGÍTSÉGRE! TOVÁBBÁ ELHANGZOTT AZ IS, HOGY A MAGYAR EMBEREK HISZÉKENYSÉGE ÉS BEFOLYÁSOLHATÓSÁGA DÖNTŐEN HATOTT AZ AKKOR IS MÁR KATASZTROFÁLISNAK MEGÍTÉLT HELYZETÜNKRE!

Persze A MEGOLDÁS IS FÖL LETT VÁZOLVA! 

Aszerint KELL az a Népköztársaságért Mozgalom, amely ŐSZINTÉN A MAGYAR TÁRSDALOM ELÉ TÁRJA A PROBLÉMÁKAT, (amiket saját sorsa iránti aggodalmainak teljes figyelmen kívül hagyásával saját maga idézett elő!) ÉS UGYANCSAK ŐSZNTÉN ÉS MINDEN KERTELÉS NÉLKÜL – VÁLASZTÁSI PROGRAMJÁBAN – ISMERTETI AZ ORSZÁG ÚJJÁÉPÍTÉSÉNEK SORÁN A MAGYAR EMBEREKRE VÁRÓ MEGPRÓBÁLTATÁSOKAT!

Ekkor hangzott el a kérdés, ott – Kecskeméten: NA ÉS KI AZ A HÜLYE, AKI A MEGRÓBÁLTATÁSOKRA SZAVAZNA?

A VÁLASZ PEDIG A NÉMA CSEND VOLT! És AZ A TÁRSASÁG AZÓTA SEM…!

Az „AZÓTA” eltelt közel másfél évtized alatt pedig a magyarok problémái NEM OLDÓDTAK MEG! SŐT! CSAK SÚLYOSABB LETT A HELYZET!

NER – esedtünk! Ezt a NER -t „…pedig a mi munkánk tartja működésben…”                                                                          

„Korántsem biztos, hogy lesz ütőképes politikai baloldal a következő években…” – állapítja meg a Népszava! Ezzel a megállapítással pedig CSAK EGYET LEHET ÉRTENI!

Hozzátéve: PEDIG IGÉNY AZ LENNE RÁ!

De félő, hogy a TÖRTÉLEM AZ MEGISMÉTLI ÖNMAGÁT! A kérdés csak az, hogy LESZ – E MAGYAR TÚLÉLŐJE!