…ÉS A SZOCIALISTA ORSZÁGOK KÖZÖTTI
GAZDASÁGI KAPCSOLATOK ÚJ TÍPUSA
ÜNNEPI BESZÉD A KGST XXI. ÜLÉSSZAKÁN
1967. DECEMBER 12.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Engedjék meg, hogy innen, a KGST fórumáról köszöntsem a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szovjethatalom 50 éves évfordulóját, amelyet nagy lelkesedéssel, a Szovjetunió iránti bizalom és szolidaritás jegyében ünnepelt meg az egész haladó emberiség.1917. november 7. új korszakot nyitó esemény az emberiség történelmében. Az Októberi Forradalom a Föld egyhatodán megnyitotta az utat az emberiség előtt egy eddig ismeretlen új társadalmi rend, a szocialista társadalom felépítéséhez. Oroszország forradalmi munkásai, parasztjai, élükön a Lenin vezette kommunista párttal, kezükbe vették az államhatalmat. A Téli Palota ostroma, az Auróra ágyúlövése jeladás volt a fegyveres felkelésre, a szocialista forradalomra, amelyet a kommunisták vezetésével vívott sokéves küzdelmek, hősi felkelések, tömegharcok előztek meg.
A világ első munkás- és parasztállamának megszületése megnyitotta az utat Marx és Engels tanításának, a tudományos szocializmusnak a valóra váltásához. Oroszországban a szocializmusról szóló tanítás valóság lett. A világ legnagyobb országában – és ezzel az egész világtörténelemben – új időszámítás kezdődött. Megszületett a világ első munkás- és parasztállama, amely felszabadította az embereket a tőkések és földesurak kizsákmányolása alól, utat mutatott minden ország munkásosztályának, hogy hogyan lehet megszabadulni a nyomortól, a szenvedéstől, a tőkés rendszer elnyomásától.
Most, 50 évvel az események után, amikor a dolgozók milliói világszerte ünneplik Lenin nagy pártja, a szovjet nép forradalmi hőstettét, és erről a mi közös szervezetünk, a KGST budapesti tanácskozásán is megemlékezünk, engedjék meg, hogy mindannyiunk nevében szívből elvtársi üdvözletünket tolmácsoljuk a tanácskozásunkon részt vevő Szovjetuniót képviselő kormánydelegációnak, Önökön keresztül, tisztelt szovjet elvtársak, üdvözletünket küldjük a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, a Szovjetunió kormányának, az egész szovjet népnek. Hálánkat és köszönetünket tolmácsoljuk azért a hősies harcért, áldozatos, sokirányú internacionalista támogatásért, amelyet népeink felszabadításában, a fasizmus elleni harcban, a népi hatalom megteremtésében és a szocializmus építésében országainknak az elmúlt évtizedekben nyújtottak. Szívből kívánjuk a nagy szovjet népnek, hogy a második fél évszázadban új sikereket érjen el a kommunista társadalom teljes felépítésében.
Elvtársak! Az Októberi Forradalom világra szóló hatása, történelemformáló ereje abban áll, hogy megnyitotta az emberiség előtt az utat a felszabaduláshoz. Az Októberi Forradalom az elnyomott népek legnagyobb, legnépibb forradalma volt, amely bebizonyította a forradalmi tömegek legyőzhetetlenségét. A forradalmi harc elméletének és gyakorlatának, a kommunisták igazságának, harci elszántságának, irányító- és szervezőkészségének olyan nemzetközi tanúságát adta, amelyből saját harcaikhoz, küzdelmeikhez minden világrész dolgozói hitet, erőt és tanulságot meríthetnek.
Lenin, a forradalom lánglelkű szervezője és irányítója joggal állapíthatta meg, hogy az oroszországi forradalom fő vonásai nem helyi, nem nemzeti sajátosságúak, nemcsak orosz, hanem nemzetközi jelentőségük van. A forradalom ellenségei mindenütt azt igyekeztek elhitetni a világ népeivel, hogy ami Péterváron elindult, az csupán „orosz ügy”. De a világ dolgozói minden országban megértették, hogy itt most nemcsak „orosz ügy”-ről, hanem közös ügyről – a nemzetközi munkásosztály jövőjéről van szó. Az Októberi Forradalmat követő időszak eseményei hamarosan igazolták Lenint. Több európai országban ideiglenesen győzött a forradalom. Azok az imperialista hatalmak, amelyek az első világháborúban éveken át egymás ellen harcoltak, hamar megbocsátottak egymásnak, és „szent szövetséget” hoztak létre a fiatal szovjet állam ellen. 14 tőkésállam háborújának súlya nehezedett a fiatal szovjet államra. A burzsoázia nemzetközileg óriási erőfeszítéseket tett, össze akarta kovácsolni az elszakadt láncot, a megcsonkult tőkés világot. Azzal számoltak, hogy hetek, esetleg hónapok alatt végeznek az orosz forradalommal.
A szovjet nép a betolakodó tőkés hadseregek támadásával szemben vívott harcában ekkor már támaszkodhatott az egész világ dolgozóinak internacionalista szolidaritására. A polgárháború frontjain a Vörös Hadseregben vállvetve ott harcoltak a különböző nemzetek fiai, a szerbek és a horvátok, a csehek és a szlovákok, a bolgárok és a románok, a lengyelek és a magyarok, az osztrákok és a németek, a finnek és a mongolok, a koreaiak és a kínaiak és más népek fiai. Harcuk már a forradalom első napjaiban egybefonódott a bolsevikok, az orosz proletárok harcával.
Nagy próbaköve volt ez a munkásszolidaritásnak, az internacionalizmusnak. Az intervenciós hatalmak elszámították magukat. Támadásaik sorra összeomlottak. Nem számoltak az orosz nép hősi elszántságával és a fiatal Vörös Hadsereg bátorságával, a világ népeinek az Októberi Forradalom melletti szolidaritásával. Az „El a kezekkel Oroszországtól!” jelszó bejárta az egész világot.
A világ első szocialista állama harcban született. Harcban az intervenciósokkal, a szovjethatalom mindenfajta belső ellenségével szemben, de harcban a gazdasági és kulturális elmaradottság ellen is. Ebből a nehéz helyzetből csak azok tudtak kitekinteni és a kivezető utat megtalálni, akik szilárdan hittek a szocializmus eljövetelében. Lenin volt az, aki szilárd egységbe kovácsolta a forradalom erőit, és világossá tette a szocialista jövőt az orosz nép és minden nép számára.
A szovjet állam társadalmi, gazdasági és szociális intézkedései megteremtették a feltételeket a szocializmus építéséhez. A Szovjetunió Kommunista Pártjának fő gazdasági célja kezdettől fogva az volt, hogy az országot elmaradott agrárországból olyan élenjáró szocialista ipari nagyhatalommá alakítsa át, amely képes saját erejéből megteremteni a fejlődéshez szükséges feltételeket, és gazdaságilag függetlenné válni a tőkés világtól. Lenin mondta és indokolta meg azt is, hogy a Szovjetuniónak létre kell hoznia saját iparát, amely új műszaki alapon képes átalakítani az ország egész népgazdaságát. Mint tudjuk, a Szovjetuniónak a gazdasági felemelkedésért vívott harca történelmileg igen rövid idő alatt hatalmas sikereket hozott.
A számok és tények végtelen sorával lehet bizonyítani a Szovjetunió példátlan méretű anyagi és kulturális felemelkedését. A Szovjetunió ma a világon a legerősebb és legfejlettebb szocialista nagyhatalom, amely az ipari termelés tekintetében Európában az első, a világon pedig a második helyen áll. A Szovjetunió óriási utat tett meg az elmúlt fél évszázad folyamán a kultúra és tudomány fejlesztésében. A szovjet tudósok és mérnökök, a szovjet technika nagyszerű diadala jut kifejezésre mindabban, amit az elmúlt rövid időszakban elértek a világűr meghódításában.
Elvtársak! A szocializmus győzelméért folyó harcban a Szovjetunióban egymás mellett küzdöttek a soknemzetiségű szovjet állam népei. A szovjet állam nemcsak deklarálta, hanem meg is valósította a népek testvériségének és barátságának politikáját. Az internacionalizmus szelleme egy országon belül testet öltött. Az elmúlt évtizedekben a szovjet köztársaságokban létrejött a korszerű ipar, megerősödött a kolhozrendszer, és végbement a kulturális forradalom. A Szovjetunió megteremtette az alapot a különböző országok népeinek új típusú szocialista kapcsolataihoz is.
A szovjet állam külpolitikájának alapja kezdettől a népek önrendelkezési jogának, a függetlenséghez való jogának, szuverenitásának elismerése. A szovjet állam elveti a háborút mint a nemzetközi viták megoldásának erőszakos módszerét. 50 évvel ezelőtt a fiatal szovjethatalom első határozatai közé tartozott a békéről szóló dekrétum. A szovjet külpolitika célja mindig az elnyomás és az agresszió, a nemzetközi provokációk és a háborús kalandok imperialista politikája elleni harc volt. Harc a más államok belügyeibe való beavatkozás ellen, a nemzetközi biztonságért és a békés gazdasági együttműködésért. A Szovjetunió alapvető feladatának tartja: erősíteni a szocialista országok összeforrottságát, a nemzetközi munkásmozgalom egységét. A Szovjetunió mindig a legtöbbet tette annak érdekében, hogy fennmaradjon a világbéke, hogy a szocializmus eszméje egybeforrjon a béke fogalmával.
A hitleri fasizmus kirobbantotta a második világháborút, 1941-ben hitszegő módon megtámadta a Szovjetuniót, mérhetetlen szenvedéseket, borzalmas anyagi károkat okozván az emberek százmillióinak. Az emberiség történelmének e legszörnyűbb háborújában a szovjet állam, a szocialista rend léte került veszélybe. A Szovjetunióban létrehozott szocialista társadalmi és állami rend – óriási véráldozatok és anyagi pusztulás árán – kiállta a háború szörnyű megpróbáltatásait. A háború megmutatta, hogy a szovjet rendszer nemcsak a békés építés éveiben legjobb szervezeti formája az új társadalom gazdasági és kulturális élete irányításának, hanem háború idején is. Ebben a hallatlan nehéz harcban a szovjet nép mögött – ugyanúgy, mint 50 évvel azelőtt, a szovjethatalom első éveiben – felsorakoztak a különböző országok dolgozói, és elsősorban a legaktívabb antifasiszta erőt képviselő kommunista pártok. Az általuk vezetett felszabadító harcok hozzájárultak a győzelemhez. Így a második világháború végeredménye nemcsak az Októberi Forradalom vívmányainak megvédése volt, hanem a világ népeinek megszabadítása is a fasiszta uralomtól.
A Szovjetunió győzelme a második világháborúban és az antifasiszta, haladó erők összefogása új társadalmi folyamatok megindulásának, a szocialista eszme új győzelmeinek alapját vetette meg. Ezek között a legnagyobb történelmi esemény a szocialista világrendszer kialakulása volt. Európában és másutt egy sor ország a szocializmus útjára lépett, és ez a világ népei számára szemléltetően igazolta a marxizmus-leninizmusnak az új társadalmi rendszer elkerülhetetlen győzelméről hirdetett tanítását.
A győztes Októberi Forradalom alapjaiban rendítette meg az istentől „örökéletűnek, egységesnek és megbonthatatlannak vélt” tőkés világot. Az elmúlt fél évszázad szocialista fejlődése új, nagy változásokat hozott a világ térképén. A szocialista világrendszer 14 országa ma már földünk egyharmadát fogja át. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom feltárta a szocialista forradalom általános törvényszerűségeit, és megmutatta minden ország népének, hogy hogyan lehet megvalósítani a szocialista társadalmat a sajátos történelmi viszonyoknak, a nemzeti sajátosságoknak megfelelően.
A Szovjetunió kezdettől fogva internacionalista kötelességének tekintette a szocialista útra lépett országok segítését. Ahogy a szocialista országok erősödtek, maguk is segítséget nyújtottak egymásnak. Kialakult közöttük a szocialista kölcsönös segítség elve és gyakorlata. Az új szocialista országok – amelyek közül nem egy a múltban alacsony gazdasági színvonalon állt – történelmileg rövid idő alatt iparilag gyorsan fejlődő államokká váltak, ahol a dolgozók életszínvonala jelentősen emelkedett, és végbement a tudomány, valamint a kultúra forradalma. A testvérpártjaink által vezetett harc eredményeképp ezekben az országokban is lerakták a szocializmus alapjait. Saját erejükből és a testvéri összefogás, a kölcsönös segítség alapján országaikban gyorsan fejlődő népgazdaságot hoztak létre.
Az elmondottakhoz hozzá szeretném tenni, hogy a szocialista országok a gazdasági növekedés ütemét tekintve megelőzik a tőkésállamokat. 1966-ban a KGST-országok összes nemzeti jövedelme 3,6-szor nagyobb volt, mint 1950-ben, és ezzel az évi átlagos fejlődés üteme elérte a 8,3 százalékot. A világ többi részén ugyanezen idő alatt a gazdasági tevékenység egészét jellemző bruttó nemzeti termék mintegy kétszeresére nőtt.
A szocialista országok gazdasági fejlődésében a legdinamikusabb ágazat az ipar, amely 1950-1966 között ötszörösére növelte termelését, a fejlett tőkésországok 2,4-szeres ipari fejlődésével szemben. Az ipari termelés évi átlagos növekedési üteme ezekben az években a KGST-országokban 10,5 százalék, a fejlett tőkésországokban 5,5 százalék volt. A hatvanas években a KGST-országokban az ipari termelés növekedésének nagyobbik része a munka termelékenységének növekedéséből adódott.
A Szovjetunió és a többi szocialista ország népgazdasága gyors fejlődésének óriási a nemzetközi jelentősége. A Szovjetunió létezése és gazdasági sikerei a világ proletariátusának biztatást, erőt és példát jelentenek. Mélységesen igaz Lenin megállapítása, amely szerint a szocializmus gazdasági sikereivel gyakorolja a legnagyobb hatást a világforradalom menetére. A szocialista országok példája a gyakorlatban bizonyította be, hogy a proletariátus nemcsak a hatalmat tudja megragadni, hanem a hatalom birtokában a társadalmi, a gazdasági életben is megteremti a szocialista viszonyokat.
Ha megvonjuk a XX. század mérlegét, örömmel állapíthatjuk meg, hogy az Októberi Forradalom eszméje nyomán a szocialista világrendszer kialakulásával és fejlődésével a nemzetközi erőviszonyok véglegesen eltolódtak a szocializmus javára. A szocialista eszme hatása a világ sorsára, a társadalmi fejlődés egész menetére napról napra nő. Ez a körülmény szorosan összefügg azzal, hogy a marxizmus-leninizmus állandóan fejlődő tudomány, és éppen ezért mindig korszerű, mert az adott kor problémáira keresi és adja meg a választ. Így válik a szocialista eszme a társadalmi haladás, a világ fejlődése legfőbb elősegítőjévé. Nincs ma a világon olyan erő, amely legyőzhetné a szocialista tábort. A tőkésországok egyre több vezetője is kénytelen beismerni ezt az alapvető tényt, nem szólva most azokról, akik bosszúvágytól fűtve, fél évszázados vereségeik keserű tudatával igyekeznek minden eszközzel ártani a Szovjetuniónak és a szocialista országoknak.
Tisztelt elvtársak! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és az azóta eltelt ötven év a gyakorlatban igazolta a munkásosztály internacionalizmusának felsőbbrendűségét, humanizmusát a burzsoá nacionalizmussal, a nemzeti gyűlölködéssel szemben. A proletár nemzetköziség a kommunista és munkáspártok közötti, a szocialista államok közötti viszony törvénye lett. Ez a törvény egyben a Szovjetunió, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom országa, népe és eszméje iránti őszinte testvéri barátságot is jelenti. A szocializmus útján haladó országokban – nemzeti sajátosságaikból eredően – érthetően különböznek az új rend építésének formái és módszerei. Ez azonban nem gyengítheti pártjaink és szocializmust építő népeink szolidaritását, kapcsolatait. A szocializmus egyik nagy előnye, hogy fokozatosan megszünteti a nemzetek közötti, a kapitalizmustól örökölt ellentéteket.
A szocializmus szilárd alapot teremt a nemzeti és a nemzetközi érdekek szoros egységéhez és harmonikus egyeztetéséhez a gazdasági együttműködésben is. Ennek fordítanak hátat azok, aki a vélt nemzeti érdeket szembeállítják a szocialista közösség érdekeivel. Csak a „vélt” érdekeket hangsúlyozom, mert a valódi nemzeti érdekeket mindig össze lehet és össze kell egyeztetni a szocializmus egyetemleges érdekeivel. Mindaz a gyakorlat, amely tagadja a szocialista nemzetközi munkamegosztás szükségességét és nem a szocialista országokkal való szoros összefogás politikáját hirdeti, alapvetően káros, és szemben áll a mi internacionalista elveinkkel, az Októberi Forradalom tanításaival.
Engedjék meg, hogy ezek után gazdasági kapcsolataink elvi, politikai kérdéseivel, együttműködésünk eredményeivel foglalkozzam.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot hozott az emberi társadalom, a népek, az államok közötti viszonyban, az országok közötti gazdasági kapcsolatokban is. Miben jelentenek újat a szocialista országok közötti mind sokoldalúbbá váló kapcsolatok:
1. Új mindenekelőtt az, hogy a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok a teljes egyenjogúságon alapulnak. Kicsi vagy nagy, fejlett vagy kevésbé fejlett országot egyaránt egyenlő jogok illetnek meg. Mindez pedig annak ellenére van így, hogy közösségünk országai sokban különböznek egymástól. Különböző nagyságúak, eltérőek a természeti, gazdasági, társadalmi feltételeik, és részben ezekből következően, de egyéb gazdaságpolitikai körülmények miatt is, igen eltérő fejlettségi fokon kezdték meg a szocialista társadalmi rend építését. Mindez kétségtelenül hatott – és bizonyos mértékben ma is hat – országaink gazdasági fejlődésére, de nem befolyásolja együttműködésünket baráti közösségünkön belül.
Ezzel szemben a tőkés világban az erősebb országok uralkodnak a gazdaságilag gyengébben fejlettek felett, vagyis a tőkés világ gazdasági kapcsolatai az erőviszonyokon alapulnak.
A tőkés világrendszer kialakulása és története napjainkig azt mutatja, hogy a tőkésállamok gazdasági hatalmuk növeléséért, a piacok megtartásáért, új piacok és nyersanyaglelőhelyek, szállítási útvonalak és támaszpontok megszerzéséért mindig elkeseredett, véres harcokat, rablóháborúkat folytattak egymással.
A szocialista világtól idegenek az országok és népek közötti ilyen típusú gazdasági kapcsolatok. A szocialista országok gazdasági együttműködésükben abból indulnak ki, hogy a fejlettségbeli különbözőségek nem örökérvényűek. Éppen a köztük kialakult új típusú gazdasági együttműködés az egyik legjobb eszköz arra, hogy e különbségeket segítsék áthidalni, hogy a ma még alacsonyabb színvonalon álló országok felzárkózzanak, megközelítsék, majd elérjék a többi ország fejlettségét. Ez a folyamat megy végbe ma országaink között. Baráti közösségünknek éppen azok az országai fejlődnek a leggyorsabban, amelyek alacsonyabb gazdasági fejlettségi fokon kezdték meg a szocialista gazdaság építését.
2. A szocialista országok közötti új típusú gazdasági kapcsolatok alapvető jellemvonása a proletár internacionalizmus elvein alapuló kölcsönös segítségnyújtás. A tőkésországok gazdasági kapcsolatainak alapja a kizsákmányolás, és a közöttük levő együttműködés végeredménye: az elmaradottabb ország fokozottabb kihasználása a fejlettebb ország által.
Ezzel szemben a szocialista országok fejlődésének tapasztalatai – ahogy ezt a kommunista és munkáspártok képviselői 1960. évi értekezletének nyilatkozata is hangsúlyozza – újra bizonyítják, hogy vívmányaik és sikereik legfontosabb nemzetközi feltétele: a kölcsönös segítség és egymás támogatása, a szocialista tábor országai egysége és összekovácsoltsága valamennyi előnyének kihasználása.
E kapcsolatok ma már több mint két évtizedes múltra tekintenek vissza, és ezalatt alakultak ki gazdasági együttműködésük mai formái, módszerei, szoros összhangban és kölcsönhatásban országaink érdekeivel. Ahogy fejlődtek ezen országokban a termelési erők, ahogy kialakultak és uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok, ahogy szilárdult és erősödött a szocialista tervgazdálkodás, úgy haladtunk előre, lépésről lépésre a szocialista gazdasági kapcsolatok építésében is. És ez a folyamat ma is tart.
Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy a szocialista nemzetköziség elve kötelezettséget is jelent a nemzetközi munkamegosztásban való részvételre. Pártjaink számos közös nyilatkozataikban ismételten kötelezettséget vállaltak, hogy országaink eredményeire támaszkodva a szocialista országok együttműködésének különböző formáit alakítják ki.
A kölcsönös segítségnyújtáson alapuló kapcsolatok nagyszerű példája a szocialista országok tudományos és műszaki együttműködése. Országaink a tudomány és technika vívmányainak, az élenjáró termelési tapasztalatoknak széles körű cseréjét bonyolítják le. Az egy országban kidolgozott tudományos és műszaki találmányok, felfedezések az egész szocialista rendszer számára elérhetővé válnak és felhasználhatók a termelési erők fellendítésére. Napjainkban – a tudomány és a technika forradalmának korszakában – az együttműködés jelentősége ezen a területen rendkívüli mértékben megnő. A rohamos fejlődéssel lépést tartani csak összefogással, a kutatási erők és eszközök tervszerű koordinálása és koncentrációja útján lehet. Elegendő anyagi és szellemi erőforrások hiányában erre egymagában – a Szovjetuniót kivéve – egyetlen szocialista ország sem képes.
Hangsúlyozni szeretném azt az óriási szerepet, azt a nagyarányú segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott a szocialista országoknak. A Szovjetunió ez év elejéig 1400 vállalat építéséhez és felszereléséhez nyújtott műszaki segítséget, 38 000 szakértőt küldött a testvéri szocialista országokba, hogy műszakilag segítsék az ott folyó nagyarányú építőmunkát. Egyidejűleg ezen országok 25 000 állampolgárát részesítette műszaki kiképzésben a Szovjetunió különböző intézményeiben.
A szocialista országok nagyarányú tudományos és műszaki együttműködése tehát jelentősen elősegíti a szocialista iparosítás bonyolult és nehéz feladatának sikeres megvalósítását, az országok tudományos és technikai fejlettségi színvonalában mutatkozó különbségek fokozatos felszámolását és azt, hogy győzzünk a tőkésországokkal folytatott békés gazdasági versenyben.
3. A szocialista országok gazdasági kapcsolatait a tervszerűség jellemzi. Ennek lehetőségét pedig az teremti meg, hogy országaink tervgazdálkodást folytatnak. Ez lehetővé teszi, hogy az együttműködő országok ne csak külön-külön fejlesszék gazdaságukat, hanem a fejlődés meggyorsítására, a kapitalizmustól örökölt elmaradottság, színvonalbeli különbség megszüntetése végett összehangolják fejlesztési terveiket.
A tőkésországok ilyen tervszerű, összehangolt együttműködésre nem képesek, mert ott a termelési eszközök tőkés tulajdona, a monopolcsoportok és a burzsoá államok közötti alapvető érdekellentétek kizárják a lehetőségét annak, hogy a tőkésországok gazdasági életük fejlesztésére vonatkozó terveket egyeztessenek.
A szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok tervszerűsége elsősorban a népgazdasági tervek nemzetközi koordinációja útján érvényesül. A fejlődés jelenlegi szakaszában ez az együttműködésnek, a szocialista munkamegosztás tökéletesítésének a fő eszköze. Meg kell mondani, hogy a népgazdasági tervek koordinációja bonyolult folyamat, mert bár egyforma típusú szocialista rendszerű országok vesznek részt benne, mégis lényeges különbségek vannak közöttük a gazdasági fejlettség színvonala tekintetében. A tervkoordináció elősegíti a gazdasági előrelátást, és nagy segítséget nyújt azzal, hogy időben megismerhetik a partnerországok távlati, népgazdaságfejlesztési elképzeléseit. A tervkonzultációkon össze tudják hangolni a fontosabb beruházásokat a műszaki-tudományos fejlesztési, valamint a kooperációval, a munkamegosztással kapcsolatos elképzeléseiket. Végül egyeztetni tudják külkereskedelmi szállításaikat is.
A KGST-hez tartozó országok eddig három ötéves terv egyeztetését végezték el, és ez jelentős eredménynek mondható. A tervkoordináció segítségével a KGST-tagállamok sikeresen oldottak meg egy sor feladatot, különösen a népgazdaságok villamos energiával és tüzelőanyaggal, valamint más fontos nyers- és alapanyagokkal való ellátását.
Itt szeretném megemlíteni, hogy egyre biztatóbban bővül a KGST-tagállamok közti együttműködés a természeti források és a termelőkapacitások kihasználásában. A nyers- és tüzelőanyagok, a villamos energia vagy a feldolgozó ipari termékek beszerzésében érdekelt országok kölcsönösen közreműködnek ezek termelésének bővítésében, az ilyen célokra fordított beruházásokban való arányos részvétellel. Az együttműködés példáiként szolgálhatnak a Német Demokratikus Köztársaságnak és Csehszlovákiának a Lengyelországgal kötött megállapodása a lengyel szénkitermelés fejlesztéséről; Csehszlovákia Lengyelországgal a réz- és kénkitermelés bővítéséről; a Német Demokratikus Köztársaság Csehszlovákiával, Lengyelország a Szovjetunióval a káliműtrágya-gyártás bővítéséről; Csehszlovákia Bulgáriával a réztermelésről; Csehszlovákia a Szovjetunióval vasérc, kőolaj és néhány színesfém kitermeléséről; Lengyelország és a Szovjetunió Magyarországgal a magyar timföld feldolgozásáról kötött hasonló egyezményt. Románia együttműködik Jugoszláviával egy hatalmas dunai vízi erőmű építésében.
Fejlődik az együttműködés a mezőgazdaságban is. A KGST-szervek ajánlásainak megfelelően folytatódik a mezőgazdasági gépek nemzetközi kipróbálása és a KGST-tagállamokban – a gyártásszakosítás és kooperáció alapján való előállításhoz – a legjobb típusok kiválasztása. Vetőmagvakat és ültetvényanyagokat cserélnek egymással a KGST-országok.
Végül példaként említem még meg, hogy az 1966-1970-es években készülő nagy beruházások közül több mint 400-ról sokoldalú és kétoldalú tárgyalásokon az országok tájékoztatták egymást. Most készítjük elő az 1970 utáni tervidőszakra vonatkozó tervek egyeztetését, amely fokozott felelősséget ró valamennyi tagállamra.
4. Ugyancsak egyik fő jellemzője az országaink közötti új típusú gazdasági kapcsolatoknak a biztonság és a stabilitás. Ez mindenekelőtt abból fakad, hogy a gazdasági együttműködés alakulását, általános fejlődését az országok terveikben rögzítik, és ez a nemzetközi együttműködés a KGST tagországaiban biztonságosabbá teszi a tervezést, fokozza a gazdasági stabilitást.
Szemléltetően bizonyítják mindezt az országaink közötti egyre szélesedő külkereskedelmi kapcsolatok. A KGST-tagállamok 1966. évi külkereskedelmi forgalma mintegy 38 milliárd rubel volt, több mint ötszöröse az 1950. évinek. A tőkésországok ugyanebben az időszakban mintegy háromszorosára növelték külkereskedelmi forgalmukat. A külkereskedelmi áruforgalom ilyen gyors ütemű fejlődése fontos szerepet játszik a szocialista országok gazdasági fejlődésének meggyorsításában, és kedvező feltételeket teremt a lakosság jólétének emeléséhez.
A KGST-országok külkereskedelmi forgalmuk döntő részét egymás között – hosszú lejáratú egyezmények alapján – bonyolítják le. A hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodások révén a szocialista országok több évre előre biztosítják a népgazdaságuk fejlesztéséhez szükséges különféle nyersanyagok, gépek és egyéb szükséges termékek nagy részét, és ugyanakkor tartós és biztos piacot teremtenek a kivitelre szánt termékeik túlnyomó többsége számára.
A biztonságot és stabilitást erősítik azok az elvek is, amelyek a KGST-országok külkereskedelmében alkalmazott árak megállapításának alapját képezik.
Tény, hogy a KGST-ben elfogadott árképzési elvek alapján árainkat a tőkés világpiaci árakból képezzük ugyan, de kiszűrjük belőlük a tőkés piacra jellemző konjunkturális ingadozások hatását. Tény az is, hogy hosszabb időn át – általában öt éven keresztül – fix árakon kereskedünk egymással. Arra kell azonban törekednünk a továbbiakban, hogy az árak viszonylagos stabilitásából eredő előnyöket maximálisan kihasználjuk. Egyidejűleg az árképzés és ármegállapodások módszereit úgy fejlesszük tovább, hogy azok fokozzák az egyes szocialista országok érdekeltségét az egymás közti kereskedelem fejlesztésében. Arra is nagy figyelmet kell fordítani, hogy a külkereskedelmi forgalomban érdekelt vállalatokat a szocialista piac árviszonyai közvetlenül is ösztönözzék az egymás közti kereskedelem fejlesztésére.
Együttműködésünket még gyümölcsözőbbé teheti a jövőben az országaink közötti két- és sokoldalú nemzetközi gyártásszakosítás és kooperáció. Ez hivatott elősegíteni a nemzeti iparok ésszerű szerkezetének kialakítását, és fontos eszköze az országok ma még eltérő gazdasági színvonala közelítésének is. Együttműködésünk biztonsága szempontjából is nagyon lényeges, hogy a szakosítási és kooperációs tevékenység hosszabb időt, általában öt évet fog át, és ezzel a nemzeti iparágak perspektivikus fejlesztését segíti elő. Meg kell azonban mondani, hogy a gyártásszakosítás és kooperáció tekintetében még messze nem használtuk ki a szocialista országok összefogásában levő lehetőségeket.
Gazdasági kapcsolataink eredményességének legfőbb záloga végül az a szándék, amit pártjaink és kormányaink vezetői az 1966. évi bukaresti tanácskozásukon egyhangúan úgy fogalmaztak meg, hogy a jövőben is erőfeszítéseket tesznek a kölcsönös együttműködés fejlesztése érdekében, összhangban a teljes egyenlőség, a nemzeti szuverenitás és függetlenség tiszteletben tartása, a kölcsönös előnyök és az elvtársi segítségnyújtás elveivel, és ezáltal járulnak hozzá a proletár internacionalizmus, a szocialista világrendszer országai egységének és összeforrottságának további erősítéséhez.
5. A bővülő együttműködés eredményeképpen népgazdaságaink mind jobban összekapcsolódnak, közelebb kerülnek egymáshoz. Ennek a folyamatnak erősítése egybeesik az egész szocialista világrendszer gazdasági érdekével. Politikailag fontos, hogy a szocialista országok népei mind jobban megismerjék egymást, és mind jobban közeledjenek egymáshoz. Az ilyen jellegű nemzetközi összefogás napjaink objektív szükségessége, amit nem felhasználni annyit jelent, mint figyelmen kívül hagyni az ország nemzeti és a szocialista közösség nemzetközi érdekeit.
Az utóbbi két évtizedben kialakult gazdasági kapcsolatok szorosan kapcsolódnak együttműködésünk kollektív szerve, a KGST tevékenységéhez. A KGST célkitűzése – hangoztatja a KGST Alapokmánya -, hogy a tagállamok erőfeszítéseinek összefogása és egybehangolása útján elősegítse ezekben az államokban a népgazdaság tervszerű fejlesztését, a gazdasági és műszaki fejlődés meggyorsítását, a kevésbé fejlett iparral rendelkező államok iparosítását, a munka termelékenységének szakadatlan emelkedését és a népek jólétének állandó növekedését.
Elvtársak! Rövidesen 20 esztendős a KGST, amely igen sokat tett az országaink közötti együttműködés fejlesztésében, szervezésében. A KGST megalapítása országaink között a gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés széles körű és szervezett fejlődését indította el. A KGST – amelynek tevékenységébe 1962-ben Mongólia és 1964-ben Jugoszlávia is bekapcsolódott – fórum valamennyi tagállamnak az együttműködés problémái megvitatására, a tapasztalatok nemzetközi kicserélésére, a széles körű információcserére, a szükséges közös intézkedések megtételére, és tevékenységével mozgósítja a tagállamok sok ezer szakemberét az együttműködés továbbfejlesztése érdekében. A KGST fontos szerepét pártjaink és kormányaink vezetői számos alkalommal elismerték.
Országaink együttműködését igen jelentősen segítették a közvetlenül kialakult kétoldalú gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolatok. A mind szélesebb körben tevékenykedő kétoldalú kormánybizottságok szintén a KGST alapelvei szerint működnek. Sok fontos és időszerű problémát oldottak meg, közöttük olyan kérdéseket, amelyek megoldását a KGST különböző szervei kezdeményezték, javasolták. Az országaink közötti kétoldalú együttműködés szervesen kapcsolódik a sokoldalú nemzetközi együttműködéshez.
Az ismert számokon túlmenően együttműködésünk fejlődését szemléltetően bizonyítják a közösen létrehozott intézmények. A KGST tagállamai közös erőfeszítéssel építették meg a Barátság kőolajvezetéket, és ezzel a világ leghosszabb kőolajvezetékével rendelkeznek. Együttes erőfeszítéssel hozták létre a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot és a ma már több mint 100 ezer vagonnal üzemelő Közös Teherkocsiparkot. Összekapcsolták energiarendszereiket és közös intézményeket alakítottak a különböző ágazatokban – így például a vaskohászatban és a csapágyiparban és számos más területen – az együttműködés továbbfejlesztése céljából.
6. Új típusú kapcsolatainkat végezetül az is jellemzi, hogy a szocialista országok közötti, valóban internacionalista gazdasági kapcsolatok mentesek mindennemű autarkiás törekvésektől, gazdasági kapcsolataik kialakításában és fejlesztésében nem diszkriminálnak egyetlen országot sem. Ezt juttatja kifejezésre a KGST Alapokmánya is, amely kimondja e szervezet nyílt jellegét.
A szocialista országok nemzetközi kapcsolataikban soha nem tévesztik szem elől a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének lenini politikáját. A szocialista országok síkra szállnak a kölcsönös előnyök, az egyenjogúság és a belügyekbe való be nem avatkozás elvein alapuló gazdasági kapcsolatok bővítéséért a világ valamennyi országával, társadalmi rendszerüktől függetlenül.
A reálisabban gondolkodó tőkésországok vezetői részéről tapasztalunk törekvéseket a velünk való gazdasági kapcsolatok bővítésére. Mi támogatjuk ezeket a törekvéseket.
Az imperialista gyarmati rendszer széthullása a XX. század egyik legjelentősebb eseménye, egy sor új, független állam alakult Ázsiában és Afrikában. A fiatal nemzeti államok – megszilárdítva politikai függetlenségüket – a gazdasági elmaradottság leküzdését tűzik maguk elé. Céljaik elérésében a szocialista világrendszer államainál teljes megértésre találnak. A szocialista országok internacionalista kötelességüknek tekintik, hogy sokirányú segítséget és támogatást adjanak a fejlődő országoknak hazai iparuk megteremtéséhez, nemzeti kádereik kiképzéséhez, az imperializmus elleni harcukhoz.
Tisztelt elvtársak! A szocialista országok közötti új típusú gazdasági kapcsolatok fejlődése nemcsak a szocialista világrendszerre van hatással, hanem az egész világ fejlődésére. Az Októberi Forradalom tanítása arra kötelez bennünket, hogy minden erőnkkel és tudásunkkal munkálkodjunk a szocialista világgazdaság fejlesztésén, a szocialista világrendszer egységének megszilárdításán. Ehhez mindenekelőtt az szükséges, hogy további erőfeszítéseket tegyünk országainkban a belső erőforrások és lehetőségek ésszerűbb kihasználására. A következő években kedvező körülményeket teremt ehhez az a tény, hogy a fejlődés meggyorsítása, a gazdálkodás hatékonyságának fokozása céljából csaknem valamennyi tagállamunkban tökéletesítik a gazdaságirányítás rendszerét.
A szocialista világrendszer, országaink ereje növelésének másik feltétele, hogy tovább erősítsük és fejlesszük az országaink közötti új típusú gazdasági, műszaki és tudományos együttműködést. Az 1970 utáni időszakra szóló népgazdasági tervek egyeztetése ebből a szempontból még sok lehetőséget kínál. Ahhoz, hogy ezeket a lehetőségeket népeink javára a leghatékonyabban tudjuk kihasználni, elsősorban az szükséges, hogy minél nagyobb előrelátással rendelkezzünk, nagyobb távlatokban gondolkodjunk és dolgozzunk.
Gazdasági kapcsolataink továbbfejlesztésekor arra is figyelemmel kell lennünk, hogy az egyes KGST-országokban folyó gazdaságirányítási reformok nemcsak az adott ország belső gazdasági életében jelentenek kedvező változásokat, hanem hatást gyakorolnak a nemzetközi együttműködésre is. Ahogy minden ország nagy figyelmet fordít arra, hogy keresse a gazdasági élet irányításának leghatékonyabb módszereit, úgy nemzetközileg is szüntelenül keresnünk kell a gazdasági kapcsolatok legmegfelelőbb fejlesztését szolgáló utakat és módszereket.
Szükséges, hogy a KGST szervei tegyenek meg mindent együttműködésünk továbbfejlesztése végett. Csak így bővíthetők a leghatékonyabban az országaink közötti gazdasági kapcsolatok, erősítve minden egyes szocialista országot és az egész szocialista világgazdaságot. Így tehetünk eleget Alapokmányunk előírásainak és annak a követelménynek, hogy segítsük elő a szocialista társadalom győzelmét a két társadalmi rendszer békés gazdasági versenyében.
Mindezeket a nagy feladatokat a kommunista és munkáspártoknak kell megoldaniuk. És bár a szocialista nemzetközi kapcsolatok kialakulása folyamatban van, nem lehet eléggé értékelni annak jelentőségét, ami a 20 év alatt történt, mióta a szocialista világrendszer létrejött.
Elvtársak! Október útját járni azt jelenti, hogy következetesen kell küzdenünk soraink egységéért, a legszélesebb körű politikai, gazdasági és katonai összefogás megvalósításáért. Október útját járni azt jelenti, hogy erősíteni kell a szocialista országok népeinek barátságát, a proletár internacionalizmust, hogy erősíteni kell harcunkat a szocializmusért, a haladásért, az egyetemes békéért!
Most, a második fél évszázad küszöbén állva, innen, a KGST XXI. üléséről még egyszer köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazáját, az emberi haladás nagy zászlóvivőjét, az 50 éves Szovjetuniót!
Dicsőség a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak!
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!