A kommunizmusban megvalósul az emberré válás!
Az ember hasonlóan az élővilághoz nem független a körülményektől, így fejlődése, kialakult képessége, tulajdonsága, jelleme sem. A kapitalizmus individualizmusában a megosztott emberiség léte a természetes, így alakulnak ki a dolgozó proletárok és a rajtuk élősködő tőkések társadalmi osztályai. Ennek a modellnek a fenntartásához szükségszerű és nélkülözhetetlen a diktatúra, az önkényuralom, a hamis világnézet, az embertelen erkölcs, és végül is ennek védelmében a fasizmus. Ebből az állapotból az emberré váláshoz alapvetően a termelőerők és tudomány fejlődése tudja kimozdítani az emberiséget. Bár a túlfejlődött, már fasiszta-kapitalizmusban létező és a katasztrófába tartó társadalomban kialakulnak a továbbhaladás lehetőségének és szükségszerűségének körülményei is.
A szocializmus, majd a kommunizmus, ha megértek a feltételek felszámolja a megosztott világot, mert csak így lehetséges az emberiség számára a valódi demokrácia, az emberi jogok megvalósítása, ehhez alakítja a társadalom gazdasági-politikai körülményeit. A Szovjetunióban Sztálin ennek megvalósítására tett sikeres kísérletet, amit az utódaik sikeresen felszámoltak.
A kapitalizmusban a megosztott emberiség számára lehetetlen a valódi demokrácia!
A kizsákmányoló osztálytársadalmakban szükségszerűen és törvényesen megvalósul az, hogy az egyéni érdeknek alárendelik a mások érdekeit, amihez a gazdasági alapot a termelőeszközök és az ehhez kapcsolódó politikai hatalom birtoklása adja. A szükségletek kielégítéséhez még fejletlen termelőerőkhöz tartozó termelési mód, társadalmi rendszer azonban csak az ennek alapján megosztott emberiséget teszik lehetővé, ami alkalmatlan a valódi demokrácia megvalósítására.
Mert a valódi egyenlőségen alapuló demokráciához szükséges az ideális, a kommunista erkölcs, ami a humánus emberré váláshoz szükséges, de ez a kapitalizmusban, a kapitalizmus termelőerőinek fejlettségi színvonalán, társadalmi tudatában még elérhetetlen, mert harcolni kell az embereknek egymás ellen és ez megosztott emberiséget hoz létre, ahol a teljes demokrácia még csak demagógia lehet. Az erkölcs a kapitalizmusban alapvetően még csak a gondolkodó állat színvonalán, az ember-ember elleni versenyben, csak a harcban megvalósítható mértékű lehet, az ember az embernek a farkasa még.
A kapitalizmus megosztott társadalmában, a kibékíthetetlen társadalmi osztályok között a társadalom érdekében az összefogás szinte lehetetlen, mert ez gyakran csak kevesek, a tőkések egyéni élősködő érdekei alapján történik, jobbára a kényszer, az erőszak, a demagógia, a hamis világnézet, az uralkodó tőkésosztály gazdasági-politikai hatalmával, a jobboldali erkölcsének a hatására. A kapitalizmusban ez elkerülhetetlenül a társadalom rothadásához vezet, szükségszerűen hazug, ellenséges, embertelen világ alakul ki!
A társadalom valódi összefogásának a megvalósulása
A népi demokrácia, ami a termelőeszközök vegyes közösségi és magántulajdona, a szocializmus és a kommunizmus pedig a termelőeszközök közösségi kollektív tulajdona alapján működő gazdasági-politikai rendszer, amelyek a marxizmus-leninizmus tudományának vezérfonalán a kommunista párt vezetésével működnek már megvalósul a közös érdek alapján az összefogás.
A termelőerők fejlettségének megfelelően a népi demokráciában, a szocializmusban és a kommunizmusban már sokkal emberibb, humánusabb, demokratikusabb társadalmi forma valósulhat meg, mint a kapitalizmusban, így a valódi demokráciára alapuló összefogás, a harmónia már lehetséges a közös érdek alapján az erőszak, a demagógia, a hamis világnézet nélkül is.
A kapitalizmusban a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság a domináló emberi kapcsolat!
Az ember alapvető érdeke, hogy amiért megdolgozott az az övé legyen, ami valójában az emberi társadalomban alapvető érdek, így alapérték. Amiből következik: a Ne lopj! A különböző társadalmakban ez eltérő módon valósul, valósulhat meg, de alapvetően, nagy vonalakban a termelőeszköz birtoklása szerint alakul.
Az értékeket a dolgozók a termelőeszközökkel, a munkával hozzák létre.
Az áru értékének meghatározásakor az alapszempont a létrehozásukhoz világméretekben társadalmilag szükséges munka. Ez érvényes a munkaerő áru értékének, az árának megítélésénél is, így nagyvonalakban, amelyik munkaerő áru előállítása, üzemeltetése többe kerül annak az ára is nagyobb. Persze ez csak az alap tendencia, mert az árupiacon, a politikában egyéb hatások is vannak. De általában árut munka nélkül nem lehet létrehozni, ezért a ráfordított munka az értékének az alapja, ami így a munka szerinti elosztást igényli, igényelné.
A kapitalista árutermelésben a munkaerő is áru, termelési tényező, amit a vállalkozó tőkés munkabér formájában az árutermeléshez megvásárol. A kapitalizmusban a termelőeszközöket alapvetően a tőkések birtokolják, így az azok termelésével létrehozott értékek is a tőkéseké, bár nem ők dolgoztak érte, ezért „következetesen” nem érvényesül, nem érvényesülhet, a munka szerinti elosztás elve sem. Azonban érvényesül ezen az alapon: A lopj! A kapitalizmusban ez törvényes lehetőség, amit a dolgozó proletárok kizsákmányolásával, az értéktöbbletnek a tőkések érdekében történő elsajátításával valósítanak meg.
A termelőeszközök birtoklása a tőkések jövedelmének az alapja, amihez törvényesen a proletárok kizsákmányolásával jutnak. A kapitalista társadalomban a proletár dolgozók bére alapvetően a munkájuk értékével arányos, de ami ebből hiányzik, azaz értéktöbblet, az élősködő tőkéseknek ebből lesz a profitja. Így érvényesül: A lopj! A kapitalizmusban ez törvényes lehetőség az élősködésre. De ez a gazdaság motorja is.
A szocializmusban a termelőeszközök közösségi kollektív tulajdona miatt már következetesen megvalósul mindenki számára a munka szerinti elosztás, ami a kapitalizmusban elképzelhetetlen. A szocializmusban megvalósul: A Ne lopj! A kommunizmus ennél is tovább lép, mert megvalósul a szükségletek szerinti elosztás. Így nincs szükség a lopásra!
„Kizsákmányolás: idegen munkaterméknek ellenszolgáltatás nélküli elsajátítása a termelési eszközök tulajdonosa által. A proletariátus, mivel nem rendelkezik termelési eszközökkel, kénytelen a munkaerejét áruba bocsátani, és a megtermelt értéktöbbletet a termelési eszközök tulajdonosa kisajátítja. A kizsákmányolást csak a szocialista forradalom számolja fel, megszüntetve a termelési eszközök magántulajdonát.” – Marxista fogalomlexikon
„a munkaérték-elmélettel összhangban álló értéktöbblet-elmélet kulcskérdése, hogy világosan különbséget tegyünk munka és munkaerő között. A munkát vagy mint folyamatot tekintjük, mely jelenti a termelési eszközök célszerű felhasználását valamilyen termék előállítására, vagy mint tárgyiasult, testet öltött munkát, az áru értékének szubsztanciájaként. Ez utóbbi esetben beszélünk holt és eleven munkáról. Egy-egy áru esetében holt munka az, amely a termelésnél felhasznált termelési eszközökben már megvolt, eleven munka pedig az, amelyet a termelési eszközök átalakítása kapcsán fejtettek ki. Ezzel szemben „munkaerőn vagy munkaképességen azoknak a fizikai és szellemi képességeknek az összességét értjük, amelyek egy ember testi mivoltában, élő személyiségében megvannak, s amelyeket mozgásba hoz, valahányszor valamilyen fajta használati értéket termel” * Marx: A tőke. I. köt. 160. old. *” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
„Marx számára az tette lehetővé a munkaérték-elmélettel összhangban álló tudományos értéktöbblet-elmélet megalkotását, hogy felfedezte: nem a munka, hanem a munkaerő vált áruvá a kapitalizmusban. A munkaerő értéknagysága már ellentmondás nélkül definiálható a munkaérték-elmélet alapján: A munkaerő értékét is — mint bármely más áru értékét — az a munkamennyiség határozza meg, amely újratermeléséhez társadalmilag szükséges.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
„Az értéktöbblet olyan érték, amelyet a bérmunkás saját munkaerejének értékén felül hoz létre munkájával, s amelyet a kapitalista ellenszolgáltatás nélkül elsajátít. Az értéktöbblet tehát a munkás meg nem fizetett munkájának eredménye. … A tőkés termelés közvetlen célja az értéktöbblet-termelés. Ennek megfelelően a kapitalizmusban csak az olyan munka számít termelőmunkának, amely értéktöbbletet hoz létre. Ha a munkás nem hoz létre értéktöbbletet, munkája improduktív munka, fölösleges a tőke számára. … kapitalizmus gazdasági alaptörvénye az értéktöbblettörvény. Marx a kapitalizmust jellemezve leszögezte: „Értéktöbblet termelése, vagyis haszonszerzés — ez ennek a termelési módnak abszolút törvénye” * Marx. A tőke. 1. köt. Szikra 1949. 668. old.* Ez a törvény határozza meg a tőkés termelés lényegét. … Az értéktörvény az árutermelés gazdasági törvénye, amely szerint az áruk kicserélése a termelésükre fordított társadalmilag szükséges munka mennyiségének megfelelően történik.” – Politikai gazdaságtan tankönyv – SZIKRA
„az értéktörvény azt fejezi ki, hogy az áru árát az áru előállítására fordított társadalmilag szükséges munka mennyisége határozza meg.” A marxizmus-leninizmus filozófiája
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!