Gondolatok a fasizmusról

9

A polgári demokrácia és a szocializmus értékei

„A felvilágosodás széles körökben elterjedt a polgári forradalmak előkészítő szakaszában. A felvilágosítók sorába tartozik: Voltaire, Rousseau, Montesquieu, B. G. Herder, G. E. Lessing, 1. Ch. F. Schiller, W. Goethe és sokan mások. Tevékenységük nagyban hozzájárult az egyházi és feudális ideológia hatásának csökkenéséhez. A felvilágosítok harcoltak nemcsak az egyház, hanem a vallási dogmák, a skolasztikus gondolkodásmód ellen is. … francia materializmus a XVIII. században: a francia filozófia a XVIII. sz.-ban főképpen mint a felvilágosodás egyik igen fontos eleme fejlődött; a felvilágosítok többségé a burzsoázia különböző rétegeinek ideológusa volt … A francia materializmus nagy hatást gyakorolt a haladó filozófiai és társadalmi-politikai gondolkodásra az európai, amerikai és ázsiai országokban, s köztük Oroszországban: Ragyiscsevre, valamint az orosz forradalmi demokratákra, és másokra. … A francia materializmus Marx által kiemelt szocialista tendenciája abban nyilvánult meg, hogy ez a materializmus a XVIII. sz. végétől — ugyan deista formában — filozófiai komponensként beiktatódott Saint-Simon, Fourier, Owen utópikus szocializmusába, akik igyekeztek megtalálni a valóságos feltételeket ahhoz, hogy valóra váljanak a francia felvilágosítók által meghirdetett humanista eszmények: minden egyes ember szabadsága, jóléte és boldogsága. Marx megállapította, hogy a francia materializmus „…egyenesen a szocializmusba és kommunizmusba torkollik” (Marx—Engels Művei. 2. köt. 129. old.). A francia materializmus csak akkor vesztette el szerepét a szocializmus filozófiai elméletében, amikor létrejött a marxizmus, amely kritikailag leküzdötte a korábbi s elsősorban a francia materializmus fogyatékosságait (a mechanicizmust, a metafizikusságot, a társadalom felfogás idealizmusát).” – Filozófiai kislexikon

A polgári demokrácia klasszikusai az emberi jogokat, a demokráciát, a polgári demokratikus szabadságjogokat, sőt az objektív tudományos világnézetet is a kapitalizmus, a vállalkozások szabadsága, az individualizmus keretében képzelték el, de ezek csak a szocializmus kollektív, tudatos, következetesen tudományos alapokon szervezett társadalmában valósulhatnak meg. Mert következetesen objektív tudományos világnézete csak a dialektikus és történelmi materializmusra épülő marxista-leninista kommunista pártnak van.

A szocializmus értékei (az emberi jogok, a polgári demokratikus szabadságjogok, a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, a valódi, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia, a szocialista demokrácia, a munka szerinti elosztás, a tervgazdálkodás, stb.) az emberiség fejlődésével beszivárogtak a társadalmi tudatba, ez a nép, a dolgozó proletárok többsége számára fontos értéket, érdekeket jelent. Jelenti az emberi jogokat, a dolgozókra kiterjedő valódi demokráciát, a valódi érdekképviseletet, a munka szerinti elosztás elvét, a rabszolgaság, a bérrabszolgaság megszüntetését.

Még akkor is, ha ez nem tudatosan szocializmus értékeként van jelen a dolgozó proletárok tudatában. Ezt a fasiszta-kapitalizmus sem hagyhatja figyelmen kívül, de megvalósítani következetesen nem tudja, nem akarja, és nem is teszi. Ezért okosan, de szélhámosan, demagóg módon a megvalósítását vizionálja, szélhámosan hazudja, valójában azonban következetesen nem valósítja meg. A kapitalizmus csak annyit valósít meg a „szocializmus értékeiből”, amely biztosítja számára a legtöbb profitot és a kapitalista rendet, a kényelmes kizsákmányolást, annyit valósít meg amennyi szükséges a kizsákmányoló társadalmi tudat fenntartásához. A kapitalizmus ennél tovább a társadalmi haladás útján nem haladhat. A kapitalizmus bérrabszolgatartó társadalom.

A dolgozók valódi demokráciáját csak az osztályharc és végül a szocialista forradalom valósíthatja meg, ami végül kizárja a hatalomból a kizsákmányolókat.

A polgári demokrácia értékeinek megvalósulása

„A polgári demokráciákban a burzsoázia formális szabadságjogokat biztosít (alkotmányt, parlamentet és más képviseleti intézményeket hoz létre, általános választójogot ad stb.) de minden módon akadályozza, hogy a tömegek valóban élhessenek is azokkal. Ha a burzsoázia uralmát veszély fenyegeti, akkor elveti a polgári demokratikus szabadságjogoknak még a látszatát is, és nyílt terrorista diktatúrához folyamodik. A demokrácia új, magasabb rendű formája a szocialista demokrácia, amely a nép többségének, a dolgozó tömegeknek a demokráciája.” – Marxista fogalomlexikon

„emberi jogok: alapjogok, szabadságjogok, természetes és elidegeníthetetlen jogok, állampolgári jogok: az állampolgárokat megillető, a különböző társadalmi rendszerekben eltérő terjedelmű alkotmányokban rögzített legfontosabb jogok gyűjtőneve. Az emberi jogok elismerésének követelménye a feudális kötöttségekkel szemben fellépő burzsoázia jelszavaként merült fel, kifejezve a tulajdon és a vállalkozás szabadságának követelését.” – Politikai kisszótár

A polgári demokrácia világnézet megteremtőinek a „Szabadság, Egyenlőség, Testvériség”, az emberi jogok nyilatkozata, a polgári demokratikus szabadságjogok, a jogállami forma megvalósítása volt az elképzelésük az emberibb világ megvalósítására, amit a kapitalizmus vállalkozói szabadsága keretében vélték megvalósíthatónak. Ez azonban csak nagyon részben sikerült, bár a feudalizmushoz képest javult az emberiség számára a demokrácia és az emberi jogok megvalósulása. A kapitalizmusban azonban bérrabszolgatartó társadalom valósult meg. A szocializmus a kapitalista bérrabszolgatartó társadalom megszüntetését valósítja meg.

A kapitalizmus termelési mód lényege leegyszerűsítve

„Kapitalizmus: a termelési eszközök magántulajdonán, a bérmunka kizsákmányolásán alapszik. A tőkés termelés alaptörvénye: az értéktöbblet-szerzés.” Marxista fogalomlexikon

Tőkebefektetés a vállalkozó profitjáért. A tőkével rendelkező vállalkozó a saját egyéni profitja érdekében bérrabszolgasággal történő árutermelése vagy egyéb vállalkozása. A vállalkozó a profitjához az árupiacon jut hozzá, ami a vállalkozást versennyel a konkurenciaharcban szabályozza. Ez egy nagyon leegyszerűsített modell, de ez a lényege. A pénzügyi és egyéb vállalkozás is lényegében ehhez hasonló, tőkebefektetés a profitért.

A kapitalista népgazdaság alapvetően a tőkés vállalkozók egyéni érdeke szerint alakul, a kapitalizmus működési módja által meghatározottan valósul meg. A kapitalista állam alapvetően ezt az egyéni kapitalista vállalkozó érdeket védi, így lesz törvényes a kizsákmányolás, az élősködés, a bérrabszolgaság.

A kapitalizmus monopolkapitalizmussá fejlődésével ez némileg megváltozott, a tőke centralizáció és koncentráció világméretűvé vált, de a lényege mégis megmaradt, elenyészően kevés kizsákmányoló élősködése az emberiség dolgozói proletárjai felett.

A polgári demokráciában működő kapitalista termelési módot jellemzi még a szabad, törvényesen szabályozott, szinte „korlátlan” vállalkozás lehetősége, a törvény előtti egyenlőség, a születési előjogok megszűnése, a joguralom, stb.. A kapitalizmus azonban bérrabszolgatartó társadalom, ami rányomja a bélyegét, meghatározza az emberi és a szabadságjogok megvalósulását.

A kapitalista árutermelés, a pénzügyi és egyéb vállalkozás azonban megosztotta a világot, hasonlóan a feudalizmushoz kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra, valójában felsőbb és alsóbb rendű emberekre.

A kapitalizmus a termelőerők növekedésével világméretűvé fejlődött, nem tűri a nemzeti határokat, így világméretekre képes és törekszik is, imperializmussá vált. A világméretűvé válására minden, akár aljas, mocskos eszközt is felhasznál, mert a kapitalizmus az maga a verseny, a harc, csak így képes fejlődni, létezni. Ez a mocskos harc azonban lehetővé tette a fejlődést és szükségessé a fasizmust is.

A kapitalizmusban törvényszerű és valójában törvényes a felsőbbrendű élősködés, de ez ellentmond az emberi jogoknak, a demokráciának, ami osztályharcot generál, sőt ez az imperializmussal világméretű konfliktussá válik. Ez a konfliktus alapvetően a tőkések és a proletárok osztályharca nemzeti és világméretekben, bár a tőkések között is nemzeti és világméretű harc van azért, hogy ki élősködhessen a bérrabszolgákon. A kapitalizmus ezt az osztályharcot alapvetően a tőkések érdekében a dolgozó proletárok ellen a fasizmus különböző formáiban vívja, miközben világuralomra tör, az erősebb nemzet fosztogatja a gyengébeket.

Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár

SaLa
​