1938
(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)
1938. január 14.
Tegnap: […] Kidolgoztuk az elfajzott művészet kisajátításáról szóló törvényt. A Führernek kell még jóváhagynia. Előkészítettem január 30-át. Egy német emigráns tollából borzongató beszámolót olvastam Szovjet-Oroszországról. Földi pokol. A Führerrel két órán keresztül tanulmányoztuk az elfajzott művészet összegyűjtött dokumentumait. Az eredmény megsemmisítő. Egyetlenegy képnek sem kegyelmezünk. A Führer a kártalanítás nélküli kisajátítás mellett van. Néhányat közülük külföldön akarunk becserélni jó mesterek alkotásaira. Erre a célra vezetésemmel bizottságot állít fel a Führer. A munkások nagy lelkesedéssel köszöntenek bennünket a Köpenickerstrassén a szemle után. Még mindig a melósok a legjobbak. […] A minisztériumban Beck lengyel külügyminiszterrel tárgyalok. Beszélgetésünk majdnem két órán keresztül tart. Beck, mint mindig, most is nagyon visszafogott, de határozott is. Az eredmény: élesen az oroszok és a bolsevizmus ellen. Ezt a szembenállást azonban nem lehet a mi mércénk szerint mérni…! Nem érti a … sem. Mindenesetre Oroszország pillanatnyilag képtelen szövetségest találni. A román fordulat a legnagyobb jelentőségű esemény. Goga1 Goga, Octavian, erdélyi román politikus és író. 1935-ben antiszemita-nacionalista pártot alapított, 1937-38-ban miniszterelnökként németbarát politikát folytat.* biztosan felülkerekedik. Előtte azonban még meg kell nyernie a választásokat, s ez még nem lefutott ügy. A zsidókérdés egyre inkább és újra világproblémává válik. A csehek őrült politikát folytatnak. Ennek elvi alapja: az önzés, a mának élés. Többnyire ebből következik be holnap a katasztrófa. Franciaország jelenleg komoly válsággal küzd. … A Népszövetségtől már senki nem vár semmit. Ezért Lengyelország is megpróbálja magát csendesen meghúzni. Egyelőre azonban nem lép ki a Népszövetségből. A német-lengyel szerződés teljes egészében működik. Kisebb súrlódások azért előfordulnak. A lengyelek azon fáradoznak, hogy megszüntessenek mindenféle túlkapást. Figyelembe kell venni az ő ellenzéküket is. A danzigi ügyek is mederbe terelve. A sajtókérdéseket megnyugtatóan szabályoztuk. Megemlítek néhány panaszt, aminek ő utána fog nézni. Megköszöni kulturális segítségünket. Beck kifejti zavaros elméletét a modern zenéről. Nyilvánvaló, hogy semmit nem ért hozzá. Ettől eltekintve okos, határozott fej. Tudja, mit akar. És bizonyára lojális partner is. Ami a művészetet illeti, a most felnövő fiatalokban reménykedik. Ezzel én is tökéletesen egyetértek. Rodeval az operaház ügyeit nézzük át. Sorolja a gondokat. Felpanaszolom, hogy Larsén milyen kövér a Fidelióban. Másnak adja a szerepet. A Denevéren is apró változtatások. Ezt is elintézi. Rittert figyelmeztetjük, hogy ne olyan vidám filmeket készítsen, mint a „Capriccio”, melyet épp most kezdett forgatni; nagyszabású politikai és nemzeti filmeket kell gyártania. A sajtó tele van Filchner érkezésével, Göring és Rosenberg születésnapjával. Blomberg esküvőjét – kívánsága szerint – csak apró közleményben tudatják.2 Ebből arra lehet következtetni, hogy Werner Blomberg tábornok, 1933-tól hadügyminiszter, legalábbis sejtette, hogy menyasszonya körül nincs minden rendben. A fejlemények a további naplórészletekből kiderülnek.* Beck nagyon értelmesen beszélt a kisebbségi kérdésről. Moszkvában cirkusz a parlamentben, Sztálin komédiázik. Párizsban ellentétek a szociális kérdések miatt. Bonnet lázadozik. A Chautemps-kormány inog. Betiltom a „Feuerreiter” folyóiratot; bután és aljasul reklámozza a szerzetesrendeket. Még ez hiányzott nekünk a papoktól. Fogják be szépen a szájukat. Berlinben még munka. Beszéltem Magdával telefonon; ő is és a gyerekek is jól vannak. Késő este érek ki, hóban, esőben, sárban a Bogenseehez. Mélységes béke. Írás, olvasás. Fallada: Farkas a farkasok között című könyve, kiváló, izgalmas olvasmány. Zenét hallgattam; örök, szép zenét. Rövid lesz az éjszaka, aludjunk. Holnap rögtön vissza kell mennem Berlinbe.
1938. január 27.
Tegnap: sok munka és még több bosszúság. Megbízom Rettelskyt, hogy teremtsen magának tartós munkakört. A vezető munkatársak listájáról eltávolítóm a Frankfurter Zeitung3 Ennél a lapnál a részvénytöbbséget ekkor még az I G Farbenindustrie tartotta a kezében. Így történhetett, hogy a lap cikket jelentetett meg a nácik által „elfajultnak” nyilvánított Van Gogh utolsó portréjáról, amely a művész idegorvosát, dr. Gache-t ábrázolta. Goebbels fellépése egyelőre nem vezetett teljes sikerre a „bűnöst” kiengedték a fogságból és a lap betiltására majd csak 1943-ban került sor.* két vétkes szerkesztőjét. Közülük az egyiket, aki félzsidó, le is tartóztattatom. Magának a lapnak is el kell tűnnie a lehető legrövidebb időn belül. Körlevelet írok a radikális sajtónak. Rögtön el is küldöm. Rögzítjük a stuttgarti birodalmi színházi hét időpontját. […] Wiedemann-nal a Blomberg-ügyről tárgyalok. Ehhez jön még Helldorff. Blomberg már menthetetlen. Felesége büntetett előéletű, mivel erkölcstelen fotókat terjesztett magáról, 1937-ig ellenőrzés alatt volt, a fényképek közönségesek és undorítóak. Blombergnek vennie kell a kalapját. Egy tisztességes ember ilyenkor főbe lövi magát.4 Mint kiderült, Blomberg felesége korábban rendőrségileg nyilvántartott kurva volt. A hadügyminiszter lemondott, visszavonult, de nem lőtte főbe magát, sőt feleségétől el sem vált. Feltűnő, hogy a hölgy aktáit a Gestapo csak a házasságkötés után szedte elő. Mindez egy olyan helyzetben történt, amikor Hitlernek a tábornok az 1937. november 4-i megbeszélésen nehézségeket okozott ausztriai és csehszlovákiai terveivel kapcsolatban.* Az ügyet Helldorff halászta elő. A Führer volt a házassági tanújuk. Felfoghatatlan. A Röhm-ügy óta ez a rendszer legsúlyosabb válsága. Teljesen össze vagyok törve. A Führer úgy néz ki, mint egy hulla. Őt sajnálom a legjobban. Blomberg magatartása teljesen érthetetlen. Külföldre akar utazni, s a Führert itt hagyni a szarban. Nem, ez nem megy. […] Helldorfftól megkapom Blomberg vezérezredes feleségének az aktáját. Az ember haja az égnek áll. Ez undorító. A baj egyre fenyegetőbbé válik. Teljesen tönkrevagyok. Nincs már kiút. Itt már csak a pisztoly segít. Aztán itt van még a Fritsch-ügy, a § 175. is. Becsületszóra állítja, hogy nem igaz. De ki hiszi még el neki?5 A szárazföldi hadsereg főparancsnoka, Werner Freiherr von Fritsch az 1937. november 4-i tanácskozáson szintén kritikai észrevételeket tett Hitler túl korainak vélt expanziós tervével szemben. Ezt követően Göring – Himmler által szolgáltatott „adatok”, pontosabban egy tanú vallomása alapján – a tábornokot homoszexualitással vádolta meg. 1938. február 4-én, mielőtt a Becsületbíróság az ügyet lezárta volna, Fritschet leváltották. A Becsületbíróság a tábornokot tisztázta. A lengyelországi hadjárat során Fritsch – tisztázatlan körülmények között – meghalt.* Vajon Blomberg tudott-e erről? Tudott-e a saját felesége üzelmeiről? Cserben hagyhatja-e így a Führert? Hol a tiszti becsület? Csupa megválaszolatlan kérdés. Már 24 órája kínlódom emiatt. Nem akarok többet tudni az egészről. Felhívom Magdát. Hála istennek, jól van. Estére meghívok néhány embert filmvetítésre. „A legszebb napom” című filmet nézzük meg Diehllel és Hardttal. A forgatókönyv Pirandello nyomán készült. A film pocsék volt. A „Sylvelin” pedig túl harsány és rossz rendezés. A két főszereplő, George és Tasnady6 Tasnády-Fekete Mária, magyar filmszínésznő, aki néhány évig Németországban filmezett.* viszont remek. Az este lázálomban múlik el. Iszonyú, álmatlan éjszaka. És most megint fáradtan, összetörten kell munkába állnom.
1938. január 29.
Tegnap: nagyon nehéz nap! Az államrendőrségtől megkapom a tilalmi listát. Tehát mégiscsak mozdulunk. Streicher egy betiltott könyvet akar kiadatni a kultúrmocsok ellen. Darré ellenzi! Ki döntsön ebben? A Schiller Színház ügye még nem mozdult előre. Akár a város ellenére is alkalmazom Georgét. A január 30-i programot a birodalmi gyűlés és a kormány nélkül a Führer jóváhagyta. Nagy hírverést csinálunk neki a sajtóban. Wrochem nagyon buta levelet írt a hadügyminisztériumnak. Őt sem lehet már tovább tartani, ha ilyen jogtalan helyzetbe hozza magát. A zsidó üzleteket mindenki számára egyértelműen és jól láthatóan kell megjelölni, a mostani jelek még nem elég jók. Streicher halálbüntetést követel a fajgyalázókra. Iszonyatos példákat sorol fel. Igaza van. Glöckler, a szobrász, főbe lőtte magát, mivel jogtalanul viselte az első osztályú Vaskeresztet. Tragikus vég. A katolikus teológia hallgatói számára egyelőre még nem tudjuk bevezetni a hadkötelezettséget. Erről a konkordátum egyik titkos záradéka rendelkezik. Ez Papen műve! Áldatlan örökség! Hamarosan megkezdődik a Niemöller-per.7 Dr. Martin Niemöller evangélikus lelkész létrehozta a nyíltan náciellenes Bekennere Kirchét [Hitvalló Egyház]. Letartóztatása után [1937] elítélték, 1945-ig koncentrációs táborok foglya volt.* A bírói testületet nagyon ügyetlenül állították össze. Nagyrészt reakciósok. Megpróbálom menteni a még menthetőt. Drewesszel megbeszéltük a düsseldorfi zenei napokat. A kérdés, szerepelhet-e Pfitzner és R. Strauss. Úgy döntök, hogy igen. A hegedű- és zongoraművészek számára évenként megrendezésre kerülő verseny díjait tíz-tízezer márkában állapítjuk meg. Figyelmeztetem Drewest, hogy béküljön ki Raabéval. Raabe helyére szeretne kerülni. De ez nem megy. El kell szakadnia Ludwigtól és Raabétól, éppígy Ihlerttől is. Akkor nyugalmunk lesz. Filchner keres fel, és beszámol kalandokkal teli útjáról. Ügyes fiú és igazi férfi! Folyamatosan szidja a szaktudományt, amely szellőzetlen szobáiból nem akarja őt elismerni. Ebben igazat adok neki. Örülök, hogy egy ilyen őszinte emberrel találkoztam. Klotz weberwiesei párttag egy albumot hoz nekem a régi harcos időkről. Megható! A Führernél vagyok. Minden szürke. Hühnlein érkezik a tragikus hírrel, hogy halálos baleset érte Rosemeyert. A legjobb autóversenyzőnket veszítettük el. A Mercedes és az Autó Union között kialakult őrült és teljesen fölösleges rekordhajhászás következménye. A Führer részletesen beszél a Balkán-politikáról. Itt van a mi nagy piactartalékunk. Élesen elítéli Magyarországot, és annak nemzetiségi politikáját. Magyarországnak nem szabad naggyá válnia. Nála sokkal jobb, bátrabb és férfiasabb Jugoszlávia. És jól bánik a területén élő németekkel. Csehország igazi szemétdomb. Érdekünk, hogy minden oldalról szítsuk a tüzet ellenük, és a Habsburgok ellen is. A Führer bécsi korszakából jól ismeri őket és politikájukat. Számára egyébként is jó iskola volt ez. A nap híre: Blomberg feleségével és ötvenezer márka értékű devizával külföldre távozott. Fritschet a 175. § alapján négy órán keresztül hallgatta ki az államrendőrség, minden eredmény nélkül. Az ügy még eldöntetlen. Egyelőre nem is várható eredmény. Leváltották a Führer adjutánsát, Hossbachot, mivel hibázott a Fritsch-ügyben. Ebéd közben, telefonon kapja a hírt és teljesen összeomlik.8 Friedrich Hossbach, Hitler adjutánsa készítette a feljegyzést a nevezetes 1937. november 4-i tanácskozásról, amit ezért H.-protokollnak is neveznek. Állítólag tájékoztatta Fritschet az ellene összeállított vádról. Beosztásából eltávolították.* Könnyes szemmel búcsúzik el tőlem. Ideáljai szilánkokra estek szét. Roncs lett ebből az emberből. Nagyon sajnálom. Oly kemény és kegyetlen az élet. A Führer nagyon fáradt és szürke. Őt sajnálom a legjobban. Szörnyű végzet, melyen nehezen fogunk túljutni. Nem ismerem ki többé magamat az emberi életben. Hazamegyek. A munka a legjobb orvosság. Bárcsak itt lenne most Magda és a gyerekek! A sajtó nagy teret szentel Speer Berlin újjáépítéséről szóló tanulmányának, igen jó a visszhang. A Népszövetség 100. ülését tartja. Halott, semmitmondó beszédek. Senki sem vesz már tudomást az egészről. Bécsben letartóztattak néhány nácit. A Habsburgok hívei a tettesek! Moszkva szorgalmasan szállít fegyvert Kínába. A győzelem azonban Japáné lesz! Megírtam a január 30-i beszédemet. Mégis nagyon jó lett. Egy órácskát pihentem. Olyan rég aludtam már. Most azonban nem tudok egyedül lenni otthon. Emberek közé kell mennem, mert úgy érzem különben, mintha rám omlana a ház. Este a Deutsches Theaterbe megyek. Shaw darabjának, az „Amerika császárá”-nak van a premierje. A szereposztás csodálatos: Loos, Benkhoff, Karchow, Dahlke és mindenekelőtt Flickenschild. Hilpert rendezése remek. De most, a fordulat után, a darab szinte antiknak hat. Szellemessége és humora azonban igazi élvezetet nyújt. Jól szórakoztam. […]
1938. február 1.
Tegnap ismét kemény napom volt. Frick és Rust elutasítják a dokumentumok gyűjtéséről szóló törvényjavaslatomat. Kerülő-úton, de mégiscsak megpróbálok célt érni. Rust kimondottan szemtelen levelet írt. Az Olimpia-film nagyszabású premierjét előkészítettük. … A Führer hívat. Két órán keresztül négyszemközt beszélgetünk a szobájában. Egy kicsit már összeszedte magát, de még mindig nagyon sápadt, vigasztalan és megrendült. Kiönti a szívét. Elmondja, mennyire összetört benne minden emberi ideál. Blomberg egy kurvát vesz feleségül, mellette marad és elhagyja az országot. A Führer szerint Blomberg már korábban is tudott a felesége ügyleteiről. Blomberg puhány és könnyelmű, kitört a szűk polgári létből, és egyből beleesett az első nőszemélybe. Házasságával közvetlenül lerohanta a Führert, aki vakon megbízott benne. Nagy hiba volt. Fritsch, mint a 175. §-ban leírt homoszexuális, majdnem lelepleződött. Bár az eset három évvel ezelőtt történt, de a Führer meg van győződve róla. Fritsch tagadja a vádat, de ezek az emberek ezt teszik. Utódjaként Beck, Brauchitsch, Reichenau jöhet számításba. Reichenau túlságosan politikus alkat. Tehát már nem egészen feddhetetlen jellem. Brauchitschnak sok összetűzése volt Kelet-Poroszországban Kochhal, politikailag nem jól fekszik, viszont kiváló szakember. Én Beck mellett kardoskodom.9 Ludwig Beck tábornok, 1933-38-ban vezérkari főnök, ebben az időben már az ellenzék felé tájékozódott Az 1944. július 20-i merényletkísérlettel kapcsolatban kivégzik.* Ő egyenesen a Schlieffen-iskolából jött. A Führer részletesen elmondatja benyomásaimat Beckről. Most már ő is Beck felé hajlik. Reichenaut senki sem szeretné, különösen Göring nem. Lutz helyett inkább neki kellene odaadni a páncélosokat. A Führer maga akarja átvenni a Wehrmachtot. A Wehrmacht egyes részeit mint minisztériumokat akarja maga alá rendelni. Marad Raeder, aki a válság egész ideje alatt remekül viselkedett és a tengerészetnél minden rendben van. Göringet tábornaggyá nevezik ki. Az egész ügyet elködösítendő, számos személycserére kerül sor. Neurath helyett Ribbentrop lesz a külügyminiszter. Neurath tárca nélküli miniszterként a Führer személyes tanácsadója lesz.10 Neurath, Konstantin Freiherr von, német politikus, 1932-38-ban külügyminiszter. Miután az 1937. november 4-i megbeszélésen Hitler támadási tervét ellenezte, felajánlotta lemondását.* Stohrer nagykövet lesz Londonban. Von Hassell utódja Rómában Frank II. lesz. Sajnálom Neurathot. Szerintem Ribbentrop egy balfácán. Ezt egészen nyíltan meg is mondom a Führernek. Nem válaszol. Alszik egyet még az egészre, és ma vagy holnap véglegesen dönt. Mindezt persze nem szabad úgy beállítani, mint a párt győzelmét. Az igazi okokat pedig ügyesen el kell ködösíteni. Blomberg Capri-szigetén van. Még egyszer meg akarják mutatni neki a feleségéről készült obszcén fotókat. A Berliner Zeitung hírt ad Blomberg utazásáról. Hírzárlatot rendelek el. Remélem, hogy ebben a nagy személyi mozgásban a tulajdonképpeni indítékok teljesen elvesznek. A Führer mélységesen megrendült. Könnyesek a szemei. Nagyon komoly a helyzet. Remélem, hogy épen megússzuk. Szívem mélyéből együtt érzek a Führerrel. Jó, hogy van még néhány barátja, akikben vakon megbízhat. Én is ezekhez akarok tartozni. Arra kérem, a körülményekre hivatkozva, hogy ne vegyen részt Maria esküvőjén. Sokan frivolnak tartanák. Még egy ideig különböző dolgokról beszélgetünk. Majd teljesen feldúlva visszamegyek a munkámhoz. Magda látogat meg a hivatalban. Közlöm vele, hogy a Führer nem tud részt venni Maria esküvőjén. Egészen nyugodtan fogadja a hírt, és mint mindig, most is nagyon kedves. Délben a Führernél vagyok. Mintha teljesen kicserélték volna, ugyanis sokan vannak nála. Úgy beszél, társalog, mintha mi sem történt volna. München építési terveiről, a színházaink fellendüléséről. Dicséri a színházakat. Nagyon jó a véleménye Shaw-ról. Szerinte „Szent Johanná”-ja sokkal jobb, mint Schillertől „Az orléans-i szűz”. Goethe és Schiller, mivel egy kis fejedelemség székhelyén éltek, nagy gondolataikat szenvedélyes lelkesedésben élték meg. Nem csinálhattak történelmet. Shakespeare egy kibontakozóban lévő világbirodalom fővárosában, Londonban élt. A történelem formálásának közvetlen közelébe került. Józanabbul, reálisabban és hitelesebben látta az eseményeket. Shaw ezzel szemben nagy tehetség. Lerántotta a leplet az angol képmutatásról. Néha látnoki képességgel tudta szemlélni és ábrázolni a történelmet. Csodálatra méltó. Amit lát, pontosan, világosan és találóan meg is tudja formálni. Az ember felhevül olvastán. Egy igazán modern analitikus. Szent Johannája iskolapéldája mindennek. Felfedezte a kor igazi hajtóerőit. Schillernek a leghalványabb fogalma sem volt róluk. A Führer zseniális. Emlékezőtehetsége egyedülálló. Gürtnernek jogi szakvéleményt kell készítenie Fritschről. Ez legyen elegendő ahhoz, hogy eljárás indulhasson ellene, sőt hogy le is lehessen tartóztatni. Ez elég is lesz!11 Gürtner, Franz, német nemzeti néppárti politikus, 1932-41-ben igazságügyminiszter. A Goebbels által kívánt szakvéleményt nem készít[h]ette el.* Lelkére kötöm Bodenschatznak az abszolút titoktartást és a gyors cselekvést. Megígéri, hogy ehhez tartja magát. Wiedemann-nal Ribbentropról beszéltem. Ő sem tartja sokra. S szerinte ráadásul még nem is lojális. Na tessék! Wiedemann kételkedő volt és maradt a Fritsch-ügyben. Hess szól néhány jó szót Haushofer professzor és nem egészen árja felesége mellett. Korunk gondjai. Otthon szinte romokban dolgozom tovább. De még mindig a munka az, ami továbblendít. A délutáni lapok szinte egyöntetűen számolnak be arról, hogy Blomberg január 30-án a Führer mellett állt az erkélyen. Tájékoztatom dr. Dietrichet. Hogy csapjon belé a mennykő. Bizalmat és őszinteséget fogadunk az ilyen esetekre egymásnak. Szegény fiatalember még nem tud semmiről. Párizsban aljas uszítókampány a Führer és a birodalom ellen. Élesen visszautasítjuk a vádakat. A külföldi sajtóban megjelennek az első gyanakvó tudósítások a Blomberg-ügyről. Tehát bekövetkezett. Most történnie kell valaminek, különben a fejünkre nő az ügy. Franco támadásba lendül a Cordoba-fronton. Végre valami örvendetes hír. Hollandiában megszületett Wilhelmine hercegnő. A kis ország boldogságban úszik. Milyen könnyű nekik! A jókedvhez és az örömhöz elég egy gyerek születése. És nekünk! Este annyira magam alatt vagyok, hogy szükségem van valami kikapcsolódásra. Filmeket nézek. Doris Krüger próbafelvételei rosszak. Nincs több esélye! „A lövések a 7-es kabinban” szórakoztató, vidám bűnügyi film. Herald Paulsen szövegíró-rendező igazán jó teljesítményt nyújtott. Időben lefeküdtem, de még sokáig olvastam abban a reményben, hogy ez eltereli a gondolataimat. A mai nap megint nyomorult lesz.
1938. február 5.
[…] Fogadtam az államügyészt és dr. Crohnét az Igazságügyi Minisztériumból a Niemöller-per ügyében, amely hétfőn kezdődik. Alapállás: a lehetőségek szerint röviden, kemény büntetés, semmi nyilvánosság. Éppen afelé tartottak, hogy súlyos hibát követnek el. Ezt még meg tudtam akadályozni. Niemöllernek nem lesz alkalma agitációra. Remélem, minden rendben megy, és három napon belül vége lesz az ügynek. Niemöller semmiképp sem kerülhet szabadlábra. Délben a Führernél: minden a legnagyobb rendben. Úgy gondolja, hogy késő este kiadhatja a kommünikét. Közli velem a döntéseit. A szenzáció erejével hatnak majd. És mi fedezve vagyunk. Bárcsak kint lenne már! A Führer sajnál, hogy annyi támadás ér a külföldi sajtóban. De hát az ebből él és különben is, hamarosan vége lesz. […] A Führer meghozza este a döntéseit, és egyből ismerteti is őket: Blomberg és Fritsch „egészségi okokból” visszavonult. A Führer személyesen veszi át a Wehrmacht felett a főparancsnokságot. Keitel a közvetlen beosztottja lesz, birodalmi miniszteri rangban, mint a Wehrmacht főparancsnoka. Göringet tábornaggyá lépteti elő. Fritsch utóda Brauchitsch.12 Brauchitsch, Walter von, tábornok, 1938-41-ben a szárazföldi hadsereg főparancsnoka. Kegyvesztett lesz, és Hitler elbocsátja.* Az új külügyminiszter Ribbentrop. Az újjáalakított „titkos kormánytanács” elnöke és egyben a Führer külpolitikai tanácsadója: Neurath. A titkos kormánytanács további tagjai: Ribbentrop, Göring, Hess, én, Lammers, Brauchitsch, Raeder és Keitel. Kedves hangú levél Blombergnek, Fritschnek és Neurathnak – amit nagyon sajnálok -, hogy „hatáskörük megszűnése miatt” leváltották őket. Egy csomó tábornokot váltanak le és újakat neveznek ki. Hihetetlen mértékű fiatalítás a hadseregben. Többek között Bodenschatz is vezérőrnagy lesz. Az újakat szinte lehetetlen egyenként felsorolni. Hazarendelik Hassellt13 Hassell, Ulrich von, német diplomata, 1932-38-ban római követ. 1944-ben a július 20-i Hitler elleni merénylettel kapcsolatban kivégzik.* Rómából, Dirksent14 Dirksen, Herbert von, német diplomata, 1933-38-ban tokiói, 1938-39-ben londoni követ.* Tokióból, Papent Bécsből, és rendelkezési állományba helyezik őket. Jelentős változásokra kerül sor a gazdasági minisztériumban. Brinkmann államtitkár lesz. Schmeer és Loeb Funkhoz kerül. Funk hivatalosan is elfoglalta hivatalát. A birodalmi gyűlést február 20-ra összehívták. Ez meglenne. A világnak van min rágódnia. A nehezén túl vagyunk. Kutyafáradt vagyok, de boldog. És végre hosszú idő után először ismét kialhatom magam.
1938. február 13.
Tegnap: […] csak késő este ért véget a Führer-Schuschnigg találkozó.15 A találkozó Hitler fenyegetései jegyében zajlott le, amelyek lényege az volt, hogy ha az osztrák kormány nem hajtja végre valamennyi követelését, úgy katonai erőszakhoz nyúl.* Rövid, semmitmondó közlemény jelent meg, kommentár nélkül. A kiegészítő titkos jegyzőkönyvnek körülbelül ez volt a tartalma: összehangolt külpolitika, állandó, előzetes egyeztetés, egységes katonapolitika, sajtóbéke. Adamot elbocsátották, s helyére a velünk rokonszenvező dr. Wolf került. A kormány tagja lett biztonsági miniszterként a náci Seyss-Inquart;16 Seyss-Inquart, Arthur, osztrák náci. Az Anschluss után birodalmi helytartó Bécsben, 1939-ben keleti főkormányzó, 1940-től Hollandia birodalmi biztosa.* a nácik az alkotmány keretén belül legálisan tevékenykedhetnek, általános amnesztia a nemzetiszocialista tevékenység számára, ennek fejében a birodalmi német szervek nem avatkoznak be többé Ausztria belügyeibe. A megbeszélést követően Schuschnigg rögtön hazautazott. Keddig gondolkodási időt kért. Remélhetőleg nem fogják most már áthangolni Bécsben. Kívánatos lenne ezt a kérdést becsületesen tisztázni. Mi kerülünk ki ebből győztesen, hisz mi vagyunk az erősebbek, s nekünk legalább van egy eszménk. A külföldi sajtó fejre fog állni ettől a szenzációtól. […]
1938. február 16.
Tegnap: a Bogensee környékét magas hó borítja. Elvarázsolt idill! Sajnos, vissza kell mennem Berlinbe. A Führer is ott van már. Azonnal hozzá kell mennem. Ismerteti a dolgok állását: meglehetősen szigorú volt Schuschniggal. A leginkább vitatott pontok tisztázását követelte tőle. Még egyszer nem enged neki. Esetleg még erőszakhoz is folyamodik. Ez nem kerüli el Schuschnigg figyelmét. Az ágyúk nyelve mindig érthetőbb. A Führer keddig kért választ Schuschniggtól, aki összehívta a „Vaterländische Front”-ot. A bécsi sajtó már alapvető változásokról tudósít. Úgy tűnik, észhez tértek az osztrákok. Ez igazi áldás lenne. […] Ezzel az osztrák kérdés megoldódott. Schuschnigg elfogadta a Führer követeléseit. Késő este jelenik meg a közlemény. A Führer boldog. Nyomást gyakorolt Schuschniggra; ágyú tűzzel fenyegette. Se Párizs, se London nem segítene neki. Schuschnigg, ez a kis formátumú ember teljesen összecsuklott. … És még az ilyenek fogják vissza a történelem kerekét. […]
1938. február 17.
Tegnap: […] Ausztria a nagy szenzáció. Átalakult a kormány. Seyss-Inquart belügyi és biztonsági miniszter. A mi emberünk. És még néhány félnáci is. Mintegy 2000-3000 emberre kiterjedő, átfogó amnesztia. Harsog a világsajtó! Erőszakot emleget. Nem teljesen alaptalanul. De a kisujját sem mozdítja senki. […]
1938. február 22.
Tegnap: kint… végre sikerült igazán kialudni magam. A tájat hó borítja, a nap meg süt. Csodás. Magda telefonál, jól van. Dolgoztam és telefonáltam. Eden lemondása most már hivatalos. Chamberlain azért rúgta ki, mert nem volt lehetséges vele az együttműködés. Valószínűleg a Führer beszéde adta meg neki a kegyelemdöfést. Személyében egyik fanatikus ellenségünk távozik. Utódja feltehetően Halifax lesz. Ez jó megoldás lenne. Utasítom a sajtót, hogy Eden és az őt követő lord Cranborne lemondásához semmilyen kommentárt ne fűzzön. Ez bosszantja majd leginkább. A Führer beszédének világvisszhangja eddig kitűnő. Párizsból és Londonból érkezett néhány riasztó sajtóvisszhang. Prága fél, Bécs nagyon megkönnyebbült. Edennek nincs jó sajtója. Barát és ellenség is rátapos. Ezt nem sajnálom ettől a fiatalembertől! Bécsben, Grazban és Innsbruckban hatalmas nácitüntetések. Ez csodálatos. Most már program szerint folynak az események. Lord Rothermere nagyon jó interjút készített a Führerrel. A sajtómágnások között ő a legmegbízhatóbb. Az urak délután jönnek dolgozni. Ley népművelési terve csőd. Ley a D.A.F.-fal, a német munkásfronttal mindent magához akar kötni. Ez a kis senkiházi! Himmler ismét meg akarja jelentetni a „Volksschöpfung” című, keresztényellenes folyóiratot. El kell utasítanom. Most inkább ártana, mint használna. Párizs végérvényesen nem hajlandó bezárni az emigránskiállítást. Mégpedig átlátszó ürüggyel. Na, befűtök én ezeknek! Óriási példányszámban terjesztetem külföldön a Führer parlamenti beszédét. Klöpfer még mindig berzenkedik a Nollendorf Színház adófizetése ellen. Néhány nap alatt megértetem vele. Max Halbe meghatott levélben köszöni meg az ötezer márkát. Ez jó munka volt. Görlitzert úgy kezelte a birodalmi vizsgáló- és egyeztető bizottság, mint egy bűnözőt. Ez Buch műve volt. Ezt hagyom. Az Ufa, a Tobis és a Terra komoly pénzügyi sikereket ér el, aminek nagyon örülök. Szabad az estém: olvasok, írok, zenélek és egy keveset dolgozom is. A kikapcsolódás szép órái ezek. Időben fekszem le, mert ma kora reggel vissza kell mennem Berlinbe.
1938. március 10.
Tegnap: […] értekezlet közben a Führerhez hívattak. Göring volt nála. Schuschnigg alávaló gyerekcsínyre készül. Át akar ejteni bennünket. Buta, együgyű népszavazást akar, amit egy durva beszédben jelentett be.17 Az osztrák kancellár március 9-én hívta fel az osztrákokat, hogy a 13-án tartandó népszavazáson mondjanak igent a szabad, független, keresztény Ausztriára. A nácik, beleértve Hitlert, láthatóan féltek ennek eredményétől, és némi habozás után az egyszerű katonai beavatkozás mellett döntöttek.* Azon töprengünk, hogy egyszerű tartózkodás a szavazástól, vagy ezer repülőgép röplapokkal Ausztria fölé, és aztán aktív beavatkozás. Rögtön összeállítok egy munkabizottságot. A minisztériumban is egyből munkához látunk. Tájékoztatom a vezetőket. Bár őrült iramú a program, nagyon jó hangulatban dolgozunk. És eközben talán a történelem szálai szövődnek. Ismét hívatnak a Führerhez. Glaise-Horstenau van nála. Ő sem tud még semmi pontosat. A Führer nagyon drasztikusan kifejti neki a terveit. Glaise megrémül a következményektől, így megy ez! Bürckel is ott van. A Saar-vidéki szavazás szakértőjeként. Hajnali 5-ig kettesben tanácskozunk a Führerrel. Szerinte eljött a cselekvés órája. De még alszik egyet rá. Olaszország és Anglia semmit sem tesz majd. Esetleg Franciaország, de nem valószínű. Most nem akkora a kockázat, mint a Rajna-vidék megszállásakor. Ribbentrop egyelőre Londonban marad. Már az akció végrehajtásának egyes mozzanatain dolgozunk. Amennyiben lehetséges, és ha egyáltalán sor kerül rá, az akciónk nagyon rövid és drasztikus lesz. A Führer csodálatos harci hangulatban van. Kora reggel búcsúzunk el egymástól. […]
1938. március 11.
Tegnap: […] Rögtön a Führerhez hívattak. Térképek fölé hajolva, megfeszített munkában. Tépelődik… Keppler nem sok újat hozott magával Bécsből. Seyss-Inquart azt teszi, amit a Führer parancsol. Schuschnigg gaztettéről semmit sem tudott. Frick érkezik és jelenti, hogy Ausztriát néhány problémával csatlakoztatni lehet a Német Birodalom gazdasági és pénzügyi rendszeréhez. Ro..g jelenti, hogy azonnali harckészültségbe helyezte a légió négyezer emberét.18 „Légió” néven azokról az osztrák nácikról van szó, akik az 1934-es puccskísérlet összeomlása után Németországba menekültek, és a nácik katonai alapon megszervezték őket.* Tartalékban van még hétezer fő. Felrajzoljuk a térképre tartózkodási helyüket, és kidolgozzuk a csapatok szállítási tervét. Ro..g könnyezik. A Führerrel négyszemközt még részletesen megvitatjuk a helyzetet. Két lehetőség van: részt venni a választásokon, és igennel szavazni. Ez értéktelenné teszi a választásokat. Nem hosszú távra, vagy pedig a Saar-vidéki népszavazásnak megfelelő választási rendszert követelünk. Ezt a változatot a minisztereink vetették fel. Ha Schuschnigg nem teljesíti követelésünket, péntek este lemond Glaise és Seyss-Inquart. Majd szombaton 600-800 német repülő röplapokkal Ausztria fölött. Felszólítás ellenállásra, felkelésre. Ausztria népe felkel. És vasárnap bevonulunk. Először a Wehrmacht, majd a légió. Részletesen megbeszéljük az ezt követő intézkedéseket. Ro..g szerint az osztrák hadsereg lőni fog, ha Schuschnigg megparancsolja. Tehát ezt is figyelembe kell vennünk. Mussolini semmit sem tehet, London nem tesz semmit. Egyedül Párizs bizonytalan, de a kormányválság miatt eleve hátrányos helyzetben van. Tehát meg kell próbálnunk. Mindenesetre az előkészületeket meg kell tennünk. A Führer kidolgozza a katonai terveket. Összehívom a bizottságomat és tiszta vizet öntök a pohárba. Előkészítjük a papírt és a nyomdákat a „közlekedési propaganda” számára. És aztán mindenki úgy dolgozik, mintha a dolog már folyamatban lenne. Készültségünk magas fokú. Az akció sikere az előkészületeken nem fog múlni. A márciusban van valami. A Führer szerencsehónapja mindig is március volt. Lázasan, megfeszítetten dolgozom. Ismét nagy időket élünk. Nagy történelmi feladattal. Otthon folytatom a munkát. A Führer a tábornokokkal együtt kidolgozza a felvonulási tervet. […] Éjfélkor még hívatnak a Führerhez. A kocka el van vetve: szombaton bevonulunk Ausztriába. Rögtön Bécsig nyomulunk előre. Nagy légi akció. A Führer maga vonul be Ausztriába. Göringnek és nekem Berlinben kell maradnunk. Nyolc napon belül Ausztria a miénk lesz. Megint március lesz a szerencsehónapunk. Megbeszélem a Führerrel a teljes propagandatervet: röplapok, plakátok és a rádió. Hajnali 4-ig erősen dolgozom a minisztériumban. Eligazítom a munkacsoportot, amely dologhoz lát. Jodl-lal áttanulmányozzuk a röplapok leszórásának módját. Amann biztosítja a nyomdát és a papírt. Heydrich gondoskodik a nyomdák rendőrségi biztosításáról. Amíg az akció fut, egyetlen munkás sem hagyhatja el munkahelyét. Fellgiebel ezredessel megbeszéljük a rádióösszeköttetést és az osztrák adók zavarását, ha Schuschnigg a rádión keresztül akarna szólni. Bodenschatz nagy segítségemre van, szinte ég a munkavágytól. Az egész dolog nagyszerű. Hajnali 5-kor fekszem le. Ma kezdődik a nagy utazás.
1938. március 12.
Tegnap: […] A Führerrel megbeszéltük a röplapok ügyét. Egyetért cikkemmel Schuschnigg ellen. Göring érkezik, mégpedig azzal, hogy megváltozott a helyzet: Schuschnigg le akar mondani. Az új szövetségi kancellár Seyss-Inquart lesz, a párt szabad és minden feltételünket teljesítik. A következő ultimátumot küldjük: fél 6-ig ki kell nevezni Seyss-Inquartot, fél 8-ig pedig teljesíteni kell követeléseinket. Csapataink felvonulása folytatódik, és ezt már nem is lehet megállítani. De a bevonulásunk még bizonytalan. További terveinket megbeszéljük: a Führert szövetségi kancellárrá kell megválasztatni az osztrák néppel, így fokozatosan végrehajtjuk Ausztria csatlakozását a Német Birodalomhoz. Berndt eligazítása a sajtóról, amely azonnal és nagyszerűen belevág a feladat végrehajtásába. Ehhez hasonló dobpergés még sosem hangzott. Franco előrenyomul az aragóniai frontszakaszon. Blum nem tud kormányt alakítani. Értesítenek bennünket, hogy mindkét ultimátumunkat elfogadják. Óriási a lelkesedés. Visszavonom az összes röplapot és egy újat szerkesztek, amely üdvözli az új kormányt. Micsoda munka az egész apparátus folytonos átállítása új feladatra! De mindig sikerül. Gépezetünk csodálatosan dolgozik. Majd új hír: mégsem fogadják el az ultimátumot. Miklas19 Wilhelm Miklas osztrák köztársasági elnök [1929-38] néhány órán át valóban vonakodott egy náci kancellári kinevezésétől, de ezt végül mégis megtette, ami azonban nem módosította Hitler bevonulási parancsát.* vonakodik Seyss-Inquartot kinevezni. Erre egy újabb éles ultimátum, melyet Muff tábornok ad át. Schuschnigg beszédet mond a rádióban: kitér az erőszak elől. Miklas továbbra is makacskodik. Erre azonban mi megerősítjük Seyss-Inquartot. Egy nyilatkozattal átveszi a kormány vezetését. Mussolini érdektelennek mutatja magát. Nem akar belekeveredni az ügybe. Lediktálunk Seyss-Inquartnak egy táviratot, amelyben a német kormányhoz fordul segítségért. A kérése hamarosan meg is érkezik. Ez teszi cselekedeteinket törvényessé. Ismét megváltoztatjuk a röplapok szövegét. Most már minden simán megy.
1938. március 13.
Tegnap: éjjel a rádión keresztül hallgattam a megkapó bécsi gyűléseket. Könnyeztem. Ausztria is megéli 1933. január 30-át. Seyss-Inquartot kancellárrá nevezik ki. Miklas mégis meghajol az események hatására. A kormány csupa nemzetiszocialistából áll.20 Csak néhány napig, mivel az Anschluss kimondásával az önálló osztrák kormány megszűnt.* A lakosság véget nem érő ünnepléssel fogadja. Közben beszédek, és állandóan felcsendül a Horst Wessel-dal. Hajnali 3-ig hallgatom a rádiót, és a boldogságtól ekkor sem tudok elaludni. Épp most vette át hivatalát az új kormány. Minden korlátozást feloldottak. Ez Ausztria forradalma. London és Párizs élesen tiltakozik. De mit ér el vele? Meg kell hajolniuk a tények előtt. Az olasz sajtó irányt változtatott, üdvözli a fejleményeket. Mussolini nem tiltakozik. Olaszország meg akarja mutatni, hogy hű is tud lenni. Prágában teljes a megdöbbenés. Érzik a hajnal frissességét. […] Párizs szorult helyzetben van. Semmit sem akarunk felpanaszolni, csupán örömünket leljük a történtekben. Kiadom a parancsot, hogy három napig tegyék ki a lobogókat. Berlin egy szempillantás alatt zászlótengerré változik. Frick már kidolgozta a törvényeket Ausztria számára. A választásokat április 10-re írták ki. Ausztria Németország védelme alatt. A Führer lesz a szövetségi elnök. Alkotmányt bocsát ki. Minden további nélkül elfogadják. Aztán úgy irányíthatjuk az eseményeket, ahogy akarjuk. A külföldi sajtóvisszhang részben éles hangú, főleg a londoni, másutt, főleg Párizsban, beletörődő. A londoni és a párizsi tiltakozások pillanatnyilag jelentéktelenek. Befutnak az első jelentések. Reggel fél 6-kor megkezdődött a bevonulás. Csapatainkat leírhatatlan lelkesedéssel köszöntik. Ausztria örömmámorban úszik. […] Kiáltványt olvasok fel a rádióban. Lent, a Wilhelmplatzon tombol a nép. Csodás, harcra elszánt lelkesedés érezhető. […] A benyomás, amit a világban keltett, szörnyű, de a délutáni sajtó hangvétele már jóval nyugodtabb, mint a reggelié volt. A nép kitörő lelkesedéssel fogadja a német csapatok bevonulását. Ausztria még nem élt át ehhez hasonlót. Prágában belenyugodtak a dologba, törvényesnek tekintik a német bevonulást. Na tessék! Rómában egyetértenek velünk. Kissé visszafogottan, de jóváhagyólag nyilatkoznak. A Führer személyes levelet írt Mussolininek. Felajánlja neki az Olaszország által oly régóta kívánt katonai szövetséget. Mussolini szemmel láthatóan maximálisan elégedett. Az olasz sajtó keményen bírálja Schuschniggot. Párizsban teljes a kétségbeesés. London kijelenti, hogy nem akar egyetlen páncélost és egy katonát sem feláldozni ezért a kilátástalan ügyért. Bravó! A bécsi sajtó teljes zavarban és összevisszaságban. A zsidó lapokat letiltják. Nagy a hiány újságírókban. Berndt már Bécsben van. Már intézkedik. Ez azonban sok fáradsággal és türelemmel jár. A zsidók többsége elmenekült. Hová? Mint az örök zsidó – a semmibe. A Führer is megérkezett Ausztriába. Braunauban határtalan lelkesedéssel köszöntötték. Épp úton van Linz felé, hogy onnan továbbmenjen Bécsbe. Ez lesz az igazi bevonulás. Olyan boldog vagyok. […]
1938. március 14.
Tegnap: nagyszerű tavaszi vasárnap. Öt éve vagyok miniszter. Micsoda idők! Minden rendben. A Führer ausztriai bevonulása leírhatatlan. Gyakorlatilag létrejött az Anschluss. A Führer Linzben tölti a vasárnapot. Bécsbe hétfőn vonul be.
1938. március 15.
Tegnap: […] A legfrissebb hír: Miklas lemondott. Megvalósult az Anschluss. Április 10-én választás… Az osztrák hadsereg a Führer alárendeltségébe kerül és már őrá esküszik fel. Ezzel gyakorlatilag végbement a forradalom. Történelmet formáló hét volt ez…
Nem utazom Bécsbe a bámészkodók tömegének növelésére. Initzer érsek Ausztriáért imádkozik és engedelmességet ajánl. Ennél jobbat nem is tehetne.
Chamberlain nyilatkozatot tett az Alsóházban. Kifejezetten tendenciózus, elhibázott volt. Felhívással a Népszövetséghez. Nevetnem kell. Egyébként elismeri, hogy a fegyverek erejével szemben semmit sem lehet elérni. Hát, igen. […]
A Führer bevonul Bécsbe. Akár egy győztes hadvezér. Leírhatatlan! Ez a leghatásosabb válasz London hangoskodására. És most teljes a győzelem. Rudolf Hess hívott fel: túl sokan utaznak tőlünk Bécsbe. És mindannyian a saját pecsenyéjüket akarják megsütni. Undorító ez a hátországi nyüzsgés. […]
Hitlerrel együtt vissza a kancellári hivatalba. Kettesben üldögélünk odafent a dolgozószobájában, és kibeszélgetjük magunkat. […] Aztán a térkép tanulmányozása: először a csehek következnek. Méghozzá szigorúan az első adandó alkalommal. […] Olyanok vagyunk, mint a zsákmányát emésztő boa constrictor. […] A Führer csodálatos: nagyvonalú és konstruktív. Igazi lángész. Mostanában órákat tölt a térkép fölé hajolva, töprengve. Megkapó, amikor kijelenti: maga is szeretné még megérni a germánok nagy német birodalmát. […]
1938. június 17.
Tegnap: összevissza dolgoztam. Nap mint nap rengeteg a teendőm. Pénzt utalok át az osztrák színházaknak. Crosigk ismét nagyvonalú volt. Az államrendőrség rajtaütött a „Helle Fronton”, ezen az elfajult, felelőtlenül bujtogató társaságon. Keményen leszámolnak velük. Drewes Bendát javasolja Raabe utódjának. Szerintem ő nem megfelelő. Egyelőre Raabe mellett döntök. […] Délben a Führernél. Prágai katonai attasénk helyzetjelentést ad. A csehek félnek. De ugyanúgy Párizsban és Londonban bíznak, mint ahogy Schuschnigg tette. Hodza21 Hodza, Milan, cseh miniszterelnök es külügyminiszter.* hajlik a megegyezésre, Benes22 Benes, Eduard, cseh politikus, 1918-tól külügyminiszter, 1921-22-ben miniszterelnök, 1935-38-ban a köztársaság elnöke.* azonban elszánt ellenségünk. Nem nagyformátumú ember. Máskülönben 1933 óta már vagy kiprovokált volna velünk szemben egy intervenciós háborút, vagy pedig kereste volna a megegyezés lehetőségét. Legalább most tenné. De hála istennek, ehhez nem elég okos és nagyvonalú. Ezért halad Prága kikerülhetetlenül sorsa felé. Katonai attasénk borzalmasnak írja le a prágai életet. Szinte csak zsidók vannak mindenütt. Undorító keverék. A csehekből hiányzik az építő-, szervezőkészség. Államalkotó erő híján a végét járják. Muzsikusok, csavargók, de nem alkotó emberek. Ribbentrop elmondja, milyen uszítás folyik ellenünk Londonban, a spanyolországi bombázások miatt. Rémes, borzalmat keltő fényképekkel. De ennek is két oldala van: egyrészt iszonyatot kelt, ugyanakkor félelmet is. A Führer keményen elszánta magát, hogy a legközelebbi kedvező alkalommal elkapja Prágát. Ez így jó. Másként nem érünk célba. Megtárgyalom a Führerrel a nürnbergi pártkongresszust és a müncheni művészfogadást. Lehár ügye is rendeződik végre. Otthon rengeteg ügyet kell még elintéznem. Hodza még mindig nem vallott színt. Állítólag a Sokol-kongresszus végét várja. De valószínű, hogy akkor sem fog dönteni. Számunkra ez a legkedvezőbb. Leállt a japánok offenzívája. Kiáradt a Sárga-folyó. Azt beszélik, hogy 150 ezren fulladtak bele. Az utóbbi időben Tokiót csupa balszerencse éri. Funk Brémában az osztrák kölcsönökről beszélt. Mi ezeket nem ismerjük el. Érveimnek hála, és ennek nagyon örülök. Viszont a világkereskedelmi módszereket nagyon alaposan bírálta. Funk jól csinálja a dolgát. Sokat tanult nálam, főleg ami a dolgok pszichológiai oldalát illeti. Este elmegyünk otthonról Mariával és Magdával. Mariának születésnapja van. Szép ékszert ajándékoztam neki, aminek nagyon örült. Végre kibeszélgetjük magunkat, egy kis steglitzi vendéglőben. Utána Magdával még hosszan sétálunk ezen a szép, langyos estén Steglitzen át. Elsétálunk a régi lakásom előtt. Milyen szép emlékeim is vannak róla! Otthon még elkészítem danzigi beszédemet. Majd fáradtan az ágyba. Ma Königsbergbe utazom. Utálom ezeket az örökös utazásokat. Remélem, hamarosan kipihenhetem magamat.
1938. július 6.
Tegnap: […] Ribbentroppal a Kaiserhofban alaposan kielemeztük a külpolitikai helyzetet. 1.: Fél a zsidókérdéstől. Megígérem neki, hogy a jövőben enyhébben járunk el velük szemben. Elveink azonban nem változnak. És Berlint meg kell tisztítani tőlük. Különben is, hamarosan nagy propagandakampányt indítunk a világban a zsidókérdésről. 2.: A prágai kérdést hamarosan megoldjuk. Benes továbbra is hajlíthatatlan. Ribbentrop lassan meggyőzi Londont és Párizst, hogy Prága esetében radikális megoldásra van szükség. 3.: Angliával jobb kapcsolatokat kell kiépítenünk. Ezen dolgozunk mindannyian. Londonnak azonban néhány kérdésben engednie kell. Ehhez jó kiindulópont lehet az osztrák kölcsönök kapcsán felvetődött kérdés. 4.: A Berlin-Róma tengelynek továbbra is erősnek kell maradnia. Mussolini mintha valamelyest Londonra sandítana. De nincs más választása, mint hogy velünk tart. Lengyelországgal is együtt kell maradnunk. Nem szabad, hogy a kisebbségek ügye most zavart okozzon. Bár pillanatnyilag elég rossz helyzetben vannak. Mussolini sem tesz semmi alapvetőt Dél-Tirolban. Ezt nagyon sajnálom. De ezeket a problémákat is megoldjuk. Japánra komolyan kell támaszkodnunk. Moszkva pillanatnyilag semmit sem fog tenni. Visszahívjuk Kínába küldött katonai attasénkat. Nagykövetünk éppen útban van hazafelé. És nem is megy vissza Kínába. A külpolitikai helyzet egészében kedvezőnek mondható. A lényeg az, hogy összpontosítsuk erőinket, és egy pillanatra se veszítsük el idegeinket. Erősnek, erősnek és erősnek kell lennünk. Megbeszélésünk Ribbentroppal nagyon baráti. Most már jobb a kapcsolatunk. Talán egyszer még együtt is tudunk dolgozni. Nem is lenne rossz. […]
1938. augusztus 16.
[…] Prága ismét megpróbál szabadulni a tisztek felbujtó felhívásától, de ez nem fog sikerülni neki. A német sajtó rajta tartja az ujját ezen a nyitott seben. És lassan a világ is felfigyel rá. Prágában a béke ellenségei ülnek. A japánok visszavonulnak a Schangfeng-határra. Jelenleg el akarják kerülni, hogy háborúba keveredjenek Moszkvával. De ennek is eljön az ideje, mint az ámennek az ima végén. Délután sok a tennivalóm. A pártkongresszuson elmondandó beszédeimen dolgozom. Összesen öt alkalommal kell beszélnem. Ezeket megfelelően elő kell készítenem. Este a Führer Berlinbe érkezik. Magda beszél vele. Majd én tárgyalok a Führerrel hosszan és komolyan. Ez mélységesen megrendít. A Führer olyan hozzám, mintha az apám lenne. Nagyon hálás vagyok neki. Ebben a nehéz órában nagy szükségem van rá. Súlyos elhatározások előtt állok.23 Goebbels mintegy két éve tartó viszonya Lida Baarova cseh színésznővel botrányhoz vezetett. Magda Goebbels, provokációtól feltüzelve, Hitlerhez fordult, aki Goebbelstől a viszony felszámolását és a házasság helyreállítását követelte. Úgy tűnik, hogy Goebbels ezt nemcsak megígérte, de [bizonyára karrierje érdekében is] be is tartotta.* Ezek végérvényesek lesznek. Egy órát autózom. Messzire és teljesen céltalanul. Úgy érzem, mintha álomvilágban élnék. Az élet oly kemény és kegyetlen. Hol kezdjem és hol hagyjam abba? A kötelesség mindenekfelett. A legnehezebb órákban is rá kell hallgatnunk. Nélküle minden ingadozó és változó. Meg fogok hajolni előtte, teljesen és panasz nélkül. Hosszú, szomorú telefonbeszélgetést folytatok. Bár a szívem megszakad, mégis kemény maradok. Mostantól új életet kezdek. Kemény, kegyetlen, csak a kötelességnek szentelt életet. Ezzel véget is ér a fiatalságom.
1938. augusztus 22.
Tegnap: sokáig aludtam. Kint esik az eső. Meglátogatom anyámat. Órák hosszat ülök az ágyánál. Valamivel jobban van. Hogy mi mindent ki kell bírnia ennek a szegény, öreg szívnek. Anyám most egészen nyugodt. Hansról, Konrádról, Alexről és Mariáról beszélgetünk. Szép, csöndes órát töltünk együtt. Sétakocsikázás közben nagyon magányosnak érzem magamat. A minisztériumban az új könyvemen dolgozom. A német sajtó tele van a Horthy-látogatással. De ez az időjárás! Az olasz fasizmus védekezésre kényszerül az egyházzal szemben, de keményen kitart a faji kérdésben az álláspontja mellett. A pápának már nem akad sok nevetnivalója. A Führernél ebédelek. Katonai tárgyalásokat folytat Brauchitschcsal és Keitellel. Teljesen belemerülnek. Aztán a külpolitikai helyzetre, mindenekelőtt a Balkánra terelődik a szó. A Führer keményen ítéli el Magyarországot. Csak… Aki valamire is alkalmas, annak német vér folyik az ereiben. De az összes balkáni államot nem akarjuk német vérrel felfrissíteni. Itt van például Románia, melyet csakis a német hercegek tudtak híveik segítségével megszervezni. És most mégis… ellenünk fordul. Ez is jellemző ezekre a német hercegekre. Nem szabad ezeket a népeket, mindenekelőtt a cseheket és a hozzájuk hasonló csőcseléket felnevelni, inkább valamikor ki fogjuk őket szorítani. Mi nem akarjuk ezeket a népeket, hanem az országukat. A Führer külpolitikai nézetei nagyon világosak, kemények, de következetesek is. Az egész helyzet eltökélt megítélése. Zuhogó esőben autózom. Az autópályán majdnem elérem Magdeburgot. Egész egyedül. És persze magányosnak érzem magam. Anyám már valamivel jobban van. Hála istennek. Annyit szenved miattam. Este a Führernél vacsorázom. Katonapolitikai kérdéseket vitatunk meg. Kannenberg háborús élményeit meséli, melyek nagyon humorosak. Egy kicsit még javítok a beszédemen. Mariát pénzzel segítem ki. Éjféltájt indulunk a Führerrel Kielbe. Egy kicsit még beszélgetünk. Aztán lefekszünk. Ma érkezik Horthy.
1938. augusztus 24.
Tegnap: reggel a Vilmos császár-csatorna végén ébredek. A Hitlerjugend a nevemet kiabálja. Gyorsan ki az ágyból. A nap sugárzóan süt. Hamarosan a fedélzetre érkezik a Führer Horthyval. Tovább, lefelé az Elbán, Helgoland felé. Lemondott a francia kormány egy része. A baloldaliak. Daladier ugyanis éles hangú beszédet mondott a 40 órás munkahét ellen. Úgy tűnik, a lopakodó válság ismét kitörni készül. Franco válasza megérkezik Londonba: egyetért, de csak nagyon szigorú záradékokkal. Hosszan tárgyalok Funkkal. Mindenki gondterhelt Prága miatt. A döntő, hogy mit tesz Henlein, ha a Führer cselekedni fog. Azt hiszem, semmit, még ha az angolok közben folyton fenyegetőznek és uszítanak is. Ez a döntő órában azonban mindig a megérzés és a szerencse függvénye. Reméljük, a Führernek megint szerencséje lesz. A magyarokat szinte már teljesen meggyőztük. Készek részt venni a mi tervünkben. Horthy itt hozza meg a döntést. Részletesen tárgyalok vele. Vadul csehellenes. „Nem erős nép” – mondja joggal. De vajon veszély esetén megbízhatunk-e a magyarokban? Talán igen, hisz az ő érdekeik is erősen ezt kívánják. S Horthy becsületes ember. Nagyon jó benyomást kelt, egyáltalán nem gyepesedett be, és nem hülyült el. Tetszik nekem. Brauchitschnak is, aki mint katona, rendkívül elégedett.24 Goebbels benyomása és Hitler véleménye ezúttal nem egyezett a magyar politikai vezetők megítélésében. Horthy, Imrédy Béla és Kánya egybehangzóan húzódozott attól, hogy Csehszlovákia megtámadásában Magyarország részt vegyen. A kormány bizonytalan csatlakozása után végül elutasította azt a hitleri ajánlatot, hogy – miközben Hitler nemzetközi tárgyalásokba bocsátkozik az ún. Szudéta-kérdésről – a magyar hadsereg provokáljon konfliktust. Hitler elítélő véleménye a magyar politikai vezetőrétegről megszilárdult.* De ő sem tudja leplezni gondjait: mi történik, ha London beavatkozik. A dolgot azonban a legközelebbi kedvező alkalomkor el kell intézni. Hisz már mindenkit ez tesz tönkre. Délután Helgolandba. A Führer partra száll Horthyval, hogy megmutassa az új erődítményeket. Sok a munkám. Ebben soha sincs hiány. Este nagy asztaltársaság. Hosszan beszélgetek az új magyar miniszterelnökkel, Imrédyvel. Nagyon energikus és világosan gondolkodó ember. Teljesen más, mint Darányi. Felvázolja programját, amely alapjában véve gazdasági. De kapcsolódik hozzá az államszerkezet átalakítása is. A zsidókérdést is kézbe akarja venni. Nekem úgy tűnik, hogy nem eléggé határozottan. Tárgyalása a Führerrel mély nyomokat hagyott benne. A cseh-kérdésben a magyarok jönnek velünk. Reméljük, nemcsak szóban. Imrédy is szeretne egy propagandaminisztériumot szervezni. Ennek a lényegét, szerintem, nem érti igazán. Egyébként sok beszélgetés. A Führer késő estig marad köztünk. Vegyes érzelmekkel fogadom Elly Ney koncertjét. A Führer átszáll a „Grille”-re. Megpróbálok még valamit aludni. Reggel korán kelek. Irány Berlin.
1938. szeptember 15.
Tegnap: este nagy szenzáció. Chamberlain azonnal tárgyalni szeretne a Führerrel, a béke megőrzése érdekében. A Führer meghívja. Ma délben érkezik Obersalzbergre. Erre a fordulatra senki sem számított. A ravasz angolok elébe vágnak a dolgoknak. Erkölcsi alibit akarnak maguknak szerezni. És lassan áthárítják ránk a felelősséget, ha háborúra kerülne sor. Ez persze nem kellemes. De bárhogy is van, a Führernek fogadnia kellett ezt a látogatást. Feltehetőleg London a mai tárgyaláson nem rejti véka alá véleményét. Későn kerülök ágyba. Késő éjjelig szakadatlanul ömlenek az újabb és újabb drámai hírek. Ma ismét ilyen nap vár rám!
1938. szeptember 18.
Tegnap: telefon Obersalzbergről: azonnal a Führerhez kell mennem. Azt akarja, hogy ezekben a napokban legyek mellette. Vigyem magammal munkatársaim egy kisebb csapatát. Gyors előkészítés után magam mellé veszem Hankét, Gutterert, Fritzschét és Hadamowskyt. […] Fél 3-kor Obersalzbergen vagyunk. A Führer már vár bennünket. Kitűnő hangulatban van. Kettesben ebédelünk, és rögtön beszámol a helyzetről. A Chamberlainnal való megbeszélés nagyon szívélyes, ugyanakkor nagyon drámai is volt. A Führer nem rejtette véka alá a véleményét. Chamberlain egy jéghideg, öreg angol. Elmagyarázta, hogy a németek és a csehek már nem tudnak együtt élni. Rá akarja beszélni miniszterkollégáit és Párizst egy népszavazásra. A Führernek nem jött éppen jól ez a látogatás. Ez a megoldás sem felel meg nekünk igazán. De ha egy ilyen vonal alakul ki, akkor pillanatnyilag mi sem tehetünk sokat ellene. Csehszlovákia így vagy úgy, de fel fog bomlani. A legrosszabb esetben is a mi katonai kiindulópontunk összehasonlíthatatlanul jobb lesz. London borzasztóan fél egy világháborútól. A Führer határozottan leszögezte, hogy szükség esetén ő nem fog elrettenni tőle. Prága azonban továbbra is hajthatatlan. Annál jobb. Ebben az esetben teljes megoldás lehetséges. Kedden vagy szerdán újabb megbeszélés lesz Godesbergben. A Führer azt akarja, hogy maradjak mellette. Ez nekem is kedvemre való. A sajtóval nagyon elégedett. Egyáltalán, a propagandánk példásan működik. Nyomás alatt tartja az egész világot. Sajtónk révén a fél háborút már megnyertük. Beszámolok a Führernek a berlini hangulatról: pillanatnyilag nagyon jó és bizakodó. Ezt még a külföldi sajtó is elismeri. Henlein távozása a harci területről nagyon rossz benyomást kelt a közvéleményben. Ezt is nyíltan megmondom a Führernek. Attól tart, hogy a csehek máskülönben túszul ejtették volna. […] Kikapcsolódásként egy kedves, humoros régi filmet nézünk meg. A Führer most nem kíván komoly filmeket, ami érthető. Kímélnie kell az idegeit. Még hosszan tárgyalok vele: a mozgósítást a program szerint folytatjuk. Már csak azért is, hogy növeljük a nyomást, és minden eshetőségre megfelelően felkészüljünk. A világ majd szeptember 25-26-án meglátja a többit. Az angolok akkor már valami komolyabb megoldást fognak keresni. Most az idegeken és a higgadtságon múlik minden. Az lesz a győztes, aki legtovább bírja. […]
1938. szeptember 19.
A Führernél. A népszavazás gondolata Párizsban és Londonban már teret hódított a köztudatban. Prága azonban kézzel-lábbal védekezik ellene. Inkább a háború! Na, majd csodálkoznak. […] Ha háború, akkor lokalizált. Ha világkonfliktus, Olaszország helye már biztosítva van. […] A Führer ismét nyilatkozik. […] A fél háborút már megnyertük.
London nagyon gyenge lett. Komolyabb ellenállás már nem várható tőle. Párizs azt teszi, amit London. […]
1938. szeptember 20.
Tegnap: […] Prága újra ellenállást hirdet. Aztán egy csapásra összeomlik az ellenséges front. Londonban megegyezik Párizs és London, hogy hozzájárulnak a német terület népszavazás nélküli elcsatolásához…
Chamberlain szerdán szeretne találkozni a Führerrel Godesbergben. Rendben! Prága még pimasz és intranzigens. De csak azért, mert még semmit sem tud. […] A patkányok menekülnek a süllyedő hajóról. Teljes pálfordulás a párizsi és a londoni sajtóban. Mindenki Prágára dühös. Újra teljes erővel törünk előre. Most kell verni a vasat. Benes teljesen egyedül van. Tragikomikus kép. Lehallgatjuk beszélgetéseit londoni követével, Masarykkal. Kétségbeesés, ez a helyes kifejezés. Csak annyit mond halkan: igen, igen. Hajlíthatatlanok maradunk.
A Führer már a térképet rajzolja át. Chamberlainnél egészen kategorikus követeléseket támaszt. […] Kérdés: Prága magára hagyottan is ellenáll? Teljesen biztos vagyok benne: nem! A Führer még kételkedik. Mozgósításunk mindenesetre zavartalanul folytatódik. […]
Estére kiderül, hogy Prága feladja. Nekem lett igazam. A Führer nagyon boldog. Valóságos diadalmámorban van. Hazardírozott és nyert. Az idegek győzelme ez. De még nincs vége. Sokáig sétálgatunk fel-alá a teraszon. A Führer csodálatosan oldott és felszabadult… Lelkesedik a nagy, nagy jövőről… Az angolok most megtudják, hogy ellenfélre akadtak. Minden úgy megy, mint a karikacsapás.
1938. szeptember 21.
Általános pánik a prágai sajtóban. Benes teljesen összecsuklott. Kikészítettük a fickót. Egyik leggaládabb ellenfelünk volt, és ma is az. Veszélyes, agyafúrt, hazudozó és intrikus. […]
Prága beletörődik, de a módozatokról még tárgyalni akar. Hogy fognak csodálkozni! A Führer meg fogja mutatni térképét Chamberlainnek, aztán vége, elég! Ezt a problémát csak így lehet megoldani. Benes nyilván azt hiszi, hogy parlamenti bűvészmutatványokkal még elérhet valamit. De most elszámította magát. […]
1938. szeptember 23.
Tegnap: […] Hosszan tárgyaltam a Führerrel. Szeptember 28-án indulásra készen állunk. A Führer minden kertelés nélkül fogja világos követeléseinket lerakni Chamberlain elé, és nem megy bele semmiféle alkudozásba. Hogy aztán kinek lesz a szószólója, Lengyelországé vagy Magyarországé-e, az még nem dőlt el25 A Csehszlovákiával szemben pótlólag előterjesztendő lengyel, illetve magyar követelményekről van szó. Végül Hitler mindkettőre hivatkozott.* Esetleg ez vita tárgyát képezheti. A lengyelek valamennyire mozgolódnak. Budapesten is tömegtüntetésekre került sor, de olyan bágyadt szónoklatokkal, hogy az embernek fölfordul tőle a gyomra. Délután 4-kor kezdődik a Führer-Chamberlain megbeszélés, és este 7-ig tart. A Führer pontosan úgy jár el, ahogy megtervezte. Térképe a demarkációs vonalakkal rémületbe ejti Chamberlaint. De gyorsan összeszedi magát, amikor a Führer elmagyarázza neki, hogy a határ stratégiai jellegű erőszak alkalmazása esetére vonatkozik, és még jelentősen módosulhat. Időközben a mozgósításunk tovább folyik. Chamberlain már azzal is elégedett, hogy nem azonnal alkalmazunk erőszakot. A Führer visszautasítja az angolok követelését, hogy adjunk biztosítékot Csehország központi részét illetően. Tette pedig ezt Lengyelországra és Magyarországra való tekintettel. Anglia garanciája is eléggé bizonytalan, egy „nem kiprovokált támadás esetére”. Ezt ismerjük már jól! A lényeg, hogy a hegyek mögé kerüljünk és a megerősített védővonalakat magunk mögött hagyjuk. Ezt szolgálja most minden. Ennek megfelelően a Führer most Chamberlainnél nem Lengyelország és Magyarország követeléseit helyezi előtérbe. Ezek is sorra kerülnek majd, ha már bent vagyunk az országban. London mérhetetlenül fél az erőszaktól. Időközben a baloldal is mozgásba lendült. Angliában és Franciaországban Benes emberei dolgoznak, meg persze a kommunisták is. Szeptember 28-án nálunk minden készen áll a katonai beavatkozásra. Addig így vagy úgy, de el kell dőlnie a dolognak. Mert már csak helyt kell állni. Azután tovább nyomni a dolgot előre. Eddig minden rendben megy. Chamberlain Londonnal, Daladier-vel26 Daladier, Eduard, francia politikus, 1938-ban miniszterelnök, 1940-től nemet fogságban.* és Prágával akar telefonon beszélni. Ezért este megszakítják a tárgyalást. A Führer kitartóan és okosan harcolt. De még nem lehet tudni, miként alakulnak a fejlemények. Főleg azt nem, hogy mi történik Prágában. […]
1938. szeptember 24.
Tegnap reggel Chamberlain nem érkezik meg27 Chamberlain mar szeptember 22-én megérkezett Godesbergbe. 23-án reggel azért nem jelent meg a találkozón, mert Hitler megváltoztatott követeléseinek leírásához ragaszkodott. Mint a továbbiakból kiderül, ez délután 6 órakor megtörtént.* Helyette levél jön. Ennek lényege nagyjában-egészében egyetért a Führer követeléseivel. Nem javasolhatja azonban a cseheknek, hogy az általuk kiürített területekre német egységek bevonulását megengedjék. Ennek erőszak látszata lenne. A rendet és a nyugalmat maguk a szudétanémetek biztosítják. Számunkra rögtön világos, hogy ez csak Benes úr ócska trükkje. Időt akar nyerni, hogy Párizsban és Londonban mozgósíthassa a baloldali ellenzéket, ami részben sikerül is neki, hogy Párizs vagy London segítségét biztosítsa a fegyveres konfliktushoz, és így fészkelje be magát az erődítménybe. Benes úrnak ez a módszere ismerős: időt nyerni és tovább ármánykodni. A Führer azonban most véget vet ennek. Közli Chamberlainnal, hogy nem tudja elfogadni javaslatát, mert a cseheknek egyáltalán nem áll szándékukban, hogy megtartsák szavukat, ígéretekre nem ad semmit, emlékeztet Wilson 14 pontjára, és itt az idő, hogy végre tiszta vizet öntsenek a pohárba. A Führer dühös, és most már az egészet akarja. Az utolsó válság a döntés előtt. Az angolok legalább valami kis eredményt szeretnének magukkal vinni, ezért folytatják a szerencsejátékot, de bizonyára beadják a derekukat, ha erős ellenállásba ütköznek. Ebben a helyzetben megint pattanásig feszül a húr. […] A délután bénult várakozással telik. A döntő kérdés: előrenyomulhatnak-e a német csapatok, és ha igen, meddig? Berndt megmagyarázza a prágai helyzetet. Úgy látszik, valamire készülnek. Sirovy szervezi a végső ellenállást. Estére már világosabban látunk: Anglia nem szeretné a német csapatok előrenyomulását. Mivel annak erőszak látszata lenne. Ez is egy álláspont. A Führer azonban hajthatatlan marad. Londonon és Párizson közben pánikhangulat lesz úrrá. Mi puhítjuk őket. Nekik azonban ez nem sikerül nálunk. Mozgósításunk a tervek szerint halad, és ezt már a világ is látja. Azt hiszik, hogy ez csak valami pillanatnyi provokáció. Prága félni kezd. Azt hiszi, hogy küszöbön áll a németek bevonulása. Benes általános mozgósítást rendel el. A nap drámai pillanata. Most égnek a telefonvonalak! A szennylapok már világháborúról locsognak. A Führer továbbra is nyugodt és szenvtelen marad. Egy memorandumban még egyszer pontosan összefoglalja követeléseinket. Aztán este 6 óra körül Chamberlain is megérkezik. A megbeszélés majdnem három órán át tart. A Führer átadja neki a memorandumot. Minden pontért elkeseredett harc indul. Ez annyira kiéleződik, hogy Chamberlain egyszer csak feláll és távozni akar: ő megtette a kötelességét, a további tárgyalásnak – a kilátástalanság miatt – nincs értelme, mossa kezeit. De még ezeket a kritikus perceket is sikerül átvészelni. A Führer hajlandó az időpontokon egy keveset módosítani: a vitatott területet október 1-ig kell a cseheknek kiüríteniük. Majd a memorandumban nem követelések, hanem csupán javaslatok szerepelnek. A többi változatlan. Chamberlain nem azonosítja magát a memorandummal, de átveszi azzal, hogy továbbítja a cseheknek. Már ez is valami. Ezzel kint vagyunk a bajból. A drámai vég előtt az utolsó szó a cseheké. Prága még mindig tökéletes illúziókban él. Francia, orosz és angol segítségben reménykedik. Szegény idióták! Éjjel háromig a Führer még részletesen tájékoztat bennünket. Szívesen Berlinbe repülnék, de tekintettel a rendkívül feszült helyzetre, a Führer ezt egyelőre nem engedélyezi. Alszom egy keveset. A reggeli sajtó csupa pánik. Ezt csak a nagyon pozitív zárónyilatkozat oldja egy kissé. Chamberlain elrepült. Megkezdődött a verseny finise. Azt hiszem, rövidesen robbanni fog. Nyugodtan várjuk ki a végét!
1938. szeptember 28.
Tegnap: Chamberlain a Führer-beszédre nyilatkozatot ad ki: Anglia erkölcsileg felelősnek érzi magát a Prága által elfogadott tervért. De nekünk nem szabad erőszakot alkalmaznunk. Ez csak buta játék a szavakkal. London inkább Prágára gyakoroljon nyomást, és ne csábítsa Benes urat ellenállásra. Csak ha fedezve érzi magát, akkor ilyen hajthatatlan. A Führer most is nyíltan megmondja ezt Wilsonnak,28 Wilson, sir Horace, brit konzervatív politikus, a miniszterelnök személyes tanácsadója.* aki délben ismét felkeresi. Nyersen felteszi a kérdést, hogy Anglia világháborút akar-e. Ekkor Wilson megriad. A Führer egy tapodtat sem hátrál. London csak zsarolási manővert folytat. A beszélgetés végén Wilson bejelenti: London arra akarja felhasználni a maradék időt, hogy nyomást gyakoroljon Prágára. Ez a legjobb, amit az angolok tehetnek. Mindenesetre lassan megvilágosodott előttük, hogy blöfföléssel semmire sem mennek nálunk. […] Délben a Führer részletesen beszámol Wilsonnal folytatott megbeszéléséről. … Wilson meghunyászkodott, és már tovább akar tárgyalni. London, mivel lassan belátja, hogy mást nem tehet, nyomást fog gyakorolni. A Führer részletesen utal… erejére, amelyet sem fegyverekkel, sem számokkal nem lehet helyettesíteni. Egy alvajáró biztonságával bízik küldetésében. Keze egy pillanatra sem reszket. Itt van köztünk egy óriási zseni. Ismerteti, hogyan esett szét Poroszország Napóleon alatt, és mily dicsőségesen támadt fel. Ebből is látható, hogy a Führer mindennel tisztában van, és pontosan tudja, mit akar. Hitet ad az ingadozóknak, és naponta új frontokat jelöl ki. Mély hittel kell őt szolgálni. Minden eddigi német államférfi közül ő a legjobb, a legegyszerűbb és a legszélesebb látókörű. Csodálattal beszél Mussoliniról, aki abesszíniai kalandjával az egész világgal szállt szembe. Azt gondolták, hogy ez csak egy őrült cselekedete lehet, és a végén mégiscsak ő győzött. Két ilyen férfi. Kiket tud Anglia és Franciaország kiállítani velük szemben? […]
1938. szeptember 29.
Tegnap: reggel bejelentkezik Poncet és Henderson. Új javaslatokkal jönnek: a terület hozzánk tartozik. Kiürítése október 1-jén kezdődik, és 10-én fejeződik be. Ne a Wehrmacht vonuljon be, hanem a rendőrség. Ennek érdekében nyomást gyakorolnak Prágára. Ribbentrop ellenzi a javaslatot. Vakon gyűlöli Angliát. Göring, Neurath és én támogatjuk. Nem akarunk háborút. Mussolini Hitlernek küldött levelében is kiáll a javaslat elfogadása mellett. Más módon ez az egész már nem is intézhető el. Nem lehet módozatok miatt esetleg egy világháborút kirobbantani. Elmondom Göringnek is a véleményemet, aki teljes mértékben osztja azt, és borzasztóan lehordja Ribbentropot. Utána a Führerrel beszélek, aki egy pillanatra sem kételkedett abban, hogy ez egy újabb esély. Hirtelen felvetődik benne egy négyhatalmi konferencia terve Münchenben, Mussolinivel, Chamberlainnel és Daladier-vel.29 Csak látszat, hogy a konferencia gondolata Hitlerben merült fel. A gondolatot Londonban indították, Mussolini felkapta és Hitler elfogadta.* Mussolini egy órán belül igent mond. Ezzel teljesen új helyzet áll elő. Az égbolt egy kicsit már tisztul. Valószínűleg az a lehetőségünk, hogy így ünnepélyesen birtokba vesszük a szudétanémet területet, a nagy megoldás egyelőre még nyitva marad, és mi tovább fegyverkezünk a jövő érdekében. Most ez az a nagy győzelem, melyet a Führer kivívhat. Ő is e mellett a megoldás mellett döntött. […] Délután megérkezik Daladier és Chamberlain egyetértő válasza. Négyes találkozóra kerül tehát sor Münchenben. Óriási erkölcsi győzelem… ez a számunkra. […]
1938. október 1.
Tegnap: mintha a világ közvéleménye teljes fordulatot vett volna. Mindenki fellélegzik: elmúlt a nagy veszély. Mindnyájan vékony drótkötélen egyensúlyoztunk egy szédítő szakadék felett. Most azonban ismét szilárd talaj van a lábunk alatt. Kellemes érzés. A külföld örömmámorban. Minden ajkon a „Béke!” Tomboló öröm tölti el a világot. Németország erkölcsi súlya hatalmasan megnőtt. Most valóban újra világhatalom vagyunk. A jelszónk: fegyverkezni, fegyverkezni és fegyverkezni! A győzelem a nyomásnak, az idegeinknek és a sajtónak köszönhető. Hanke részletesen beszámol a müncheni találkozóról: Mussolini mesésen harcolt értünk. A franciák nagyon rendesek voltak. A legszívósabbaknak és legalávalóbbaknak már megint az angolok bizonyultak. Heves vita arról, hogy bevonulásunkkor bevessük-e a propagandaszázadokat. Hanke mellette, Berndt viszont ellene van. Bevetem őket, mellettük azonban még jártas újságírókat is. Gondoskodom arról, hogy ezekben a századokban ne tehetségtelen alakok legyenek azzal az indokkal, hogy a hadseregben tiszti rangot értek el, hanem tehetséges, akár rendfokozat nélküli, döntésképes emberek. […] A világ békevágya ismét megnyilvánult. A Führer tekintélye mindenütt óriási mértekben nőtt. Felhív Henderson és arra kér, hogy a Prága elleni hírverést állítsuk le. Egyetértek vele, máskülönben mi csúszunk le az igazság útjáról. Prága feltétel nélkül elfogadta a müncheni javaslatot. Így tehát egyelőre a dolog rendben van. Chamberlain tudatta Prágával, hogy déli 12-ig várja a választ. Prága még megpróbált néhány kibúvót keresni, a tények súlya alatt azonban kénytelen volt meghátrálni. Prága most nagyon súlyos döntés előtt áll. „Hogy mondjam el mindezt a gyermekeimnek?” A Führer még egy beható tárgyalást folytatott Chamberlainnal .Erről a megbeszélésről hivatalos barátsági nyilatkozatot adnak ki mindkét nép azon vágyával, hogy többé ne folytassanak egymással háborút, és a vitás kérdéseket tárgyalások útján rendezzék. Most jöhetünk elő a gyarmati kérdéssel! Erre sem kell már sokáig várnunk. […] A Népszövetség összetákol néhány rendkívül buta és együgyű bocsánatkérést. Ez a szervezet – élőhulla! Az Anhalti pályaudvaron, ahová a Führer ma fog megérkezni, nagyszabású, diadalmas fogadtatást szervezünk. Egész Berlin kitódul az utcákra. Chamberlaint lelkesedéssel, Daladier-t örömujjongással, Mussolinit rajongva fogadták országuk fővárosában. A népek boldogok, hogy elkerülték a háborút.30 Ez igaznak tűnik, de hozzáteendő, hogy a népek – és köztük a német meg az olasz nép – látható békevágya nem töltötte el örömmel sem Hitlert, sem Mussolinit.* […]
1938. október 2.
Tegnap. […] A Führer beszámol az ügyek állásáról Mussolini mesésen harcolt értünk. Igazi barátként viselkedett. Daladier jobb volt, mint Chamberlain. Ennek ellenére a Führer nem tartja sokra. A Führer nagyon ügyesen úgy kezelte ezt a konferenciát, mint a tulajdonképpeni világhatalmak tárgyalását. Ezzel a csehek eleve háttérbe szorultak. Már nem velük tárgyaltak, nekik egyszerűen csak nyelni kellett. Az utolsó megbeszélés Chamberlainnal nagyon drámai volt. Spanyolországgal akarta kezdeni. A Führer világossá tette álláspontunkat, egyébként nem engedett semmiben. Chamberlain ezután a leszerelésről akart tárgyalni. Mindenekelőtt a mi bombázóinkról, mert ezekkel fölényben vagyunk. A Führer ezt elutasította. Azt mondta, hogy vagy általános leszerelést akar, vagy semmilyent. Pillanatnyilag mindenki boldog, hogy nem tört ki a háború. Chamberlain szerette volna hazavinni az ismert német-angol nyilatkozatot, hogy valami eredmény mégis legyen. A Führer nem akarta őt elutasítani, de egyáltalán nem hisz a túloldal becsületességében. A nyilatkozat megfogalmazásakor még nem lehetett tudni, hogy a csehek követeléseinket elfogadják-e, és a nyilatkozat arra volt jó, hogy Londonnak megkötötte a kezét. Neurathnak is komoly érdemei vannak abban, hogy a dolgok végül jóra fordultak. Bátran szembeszállt Ribbentroppal és szemellenzős politikájával. Majd pedig a döntő kérdésben, a tényeknek megfelelően, én világítottam meg a helyzetet a Führer számára. A gépesített hadosztályok kedd esti felvonulása is megtette a hatását, világos képet nyújtva arról, hogy milyen a nép hangulata. És ők nem a háború mellett vonultak fel. […] Délben ismét a Führernél. A legjobb, ragyogó hangulatban találom. Meg is van az oka. Lengyelország még egyszer nyomást gyakorolt Prágára, amely végül is elfogadja a lengyel ultimátumot. Teschent már ma megszállják, a kis tartományt pedig október 10-ig. Úgy tűnik, hogy itt már nem robbanhat ki konfliktus. A magyarok rendkívül gyáván viselkednek. A Führer egyértelműen megfogalmazza nézeteit. Még egyszer felvázolja a Wilsonnal folytatott sorsdöntő tárgyalását. Wilson nem akarta hagyni, hogy szaván fogjuk: ha megtámadjuk Prágát, Franciaország megtámad bennünket. És akkor Angliának Franciaország segítségére kell sietnie. A Führer azt kérdezte: ha tehát Franciaország megtámad bennünket azért, mert meg akarjuk oldani a cseh-kérdést, akkor Angliának is meg kell támadnia bennünket? Wilson ezt a kérdést sem akarta megválaszolni, legalábbis nem igennel. Chamberlain egy angol róka. Fagyosan közelíti meg a problémákat. Különben is vigyázni kell az angolokkal. Délután 2-kor megkezdődik a német csapatok bevonulása. Micsoda nap! Milyen szerencsés nap! Az ember örömében a legszívesebben önmagát is átölelné. A világsajtó bő teret szentel a Führer berlini fogadtatásának. Henleinnel már a következő választás részleteit beszélem meg. Dörzsölten és ravaszul fogjuk lebonyolítani. Még a csehek közül is sokan ránk fognak szavazni. […]
1938. november 10.
[…] Helldorff Berlinben megvonja a fegyverviselési engedélyeket minden zsidótól. Még néhány dologra számíthatnak a részünkről. Moszkva ismét meghirdeti a világforradalmat. Mégpedig a nagy és bölcs generalisszimusz, Sztálin nevében. De mindez olyan üresen cseng. Moszkva a cseh vitában is nagy presztízsveszteséget szenvedett. Frázisokkal ezt már nem lehet pótolni. […] Kasselben és Dessauban nagy zsidóellenes tüntetések, zsinagógákat gyújtottak fel, üzleteket vertek szét. Délután érkezik a hír, hogy Rath német diplomata meghalt.31 Rath, Ernst von, német diplomata, 1938-ban követségi tanácsos a párizsi követségen. Egy emigráns zsidó fiatalember hivatali szobájában meggyilkolta. Nagy valószínűség szerint homoszexuális ügy húzódott meg a háttérben. Az esetet Goebbels és néhány más náci a Kristallnacht, vagyis a zsidó üzletek, vállalatok, templomok, imaházak elleni nagy támadás kirobbantására használta fel.* Ez azonban most már elég. A régi városházára megyek, ahol a párt ad fogadást. Óriási a tömeg. Beszámolok a Führernek a helyzetről. Úgy dönt, folytatódjanak a tüntetések. A rendőrség ne avatkozzék be. Hadd érezzék a zsidók egyszer a nép haragját. Ez helyes. Rögtön kiadom a megfelelő intézkedéseket a rendőrségnek és a pártnak. Majd ezt követően rövid beszédet mondok a párt vezető testülete előtt. Viharos egyetértés. Mindenki a telefonhoz rohan. Most a nép fog cselekedni.32 A jelentések szerint a pogromban „a nép” nem vett részt, azt különböző náci kommandók bonyolították le.*
Néhány tartományi vezető lagymatagnak bizonyul, én azonban újra és újra mozgásba lendítek mindent. Választ kell adnunk erre a gyáva gyilkosságra. A Hitler-rohamcsapat rögtön megindul, hogy Münchenben rendet csináljon… Egy zsinagógát szétvernek… Precíz körlevélben szabályozom, mit szabad és mit nem szabad tenni. Adolf Wagner tartományi vezetőnek inába száll a bátorsága, és reszket a zsidó üzleteiért. Én azonban nem hagyom megtéveszteni magamat. Közben a rohamcsapat megteszi a magáét. Alapos munkát végez. Utasítom Wächtert, a Propagandaminisztérium osztályvezetőjét, hogy Berlinben veresse szét a Fasanerstrasse-i zsinagógát. Csak annyit mond: „Megtisztelő feladat”. […]
A szállóba igyekszem, s látom, hogy vöröslik az ég. Ég a zsinagóga. Irány a tartományi központ. Ott még senki sem tud semmit. Az oltás csak a környező épületek megóvására irányul. Egyébként csak égjen. A rohamcsapat rettenetes munkát végez. Az egész Birodalomból futnak be a jelentések: 50, aztán 75 zsinagóga ég. A Führer úgy rendelkezett, hogy 20-30 000 zsidót azonnal le kell tartóztatni. Így is történik. Rá kell jönniük, hogy a mi türelmünknek is van határa… Berlinben 5, aztán 15 zsinagóga borul lángba. Most a népharag tombol… Engedni kell…
A szálló felé haladva ablaktáblák csörömpölését hallom. Bravó! Bravó! Akár a régi nagykohók, égnek a zsinagógák. Német javak nincsenek veszélyben. Ez idő szerint nincs különösebb tennivaló. Megpróbálok néhány órát aludni.
Hajnalban megérkeznek az első jelentések. Félelmetes volt az őrjöngés. Ahogy várható volt. Az egész nép megmozdult. Sokba kerül ez a halott a zsidóságnak. A kedves zsidók a jövőben majd megfontolják, hogy egyszerűen lepuffantsák-e a német diplomatákat. És ez volt az egész gyakorlat értelme…
Londonban és Párizsban nagyon agresszíven fogadták a Bürgerbräuban elhangzott Führer-beszédet. Persze, várható is volt. Valahányszor a háborús uszítok orrára koppintanak, mindig hangoskodnak. A reggeli órákban egymást érik az új jelentések. A további tennivalókat mérlegeljük a Führerrel. Folytassuk vagy leállítsuk? […]
1938. november 11.
Tegnap: Berlin. Ott is pompásan mentek a dolgok. Tüzek mindenfelé. De így is van rendjén. Elrendelni az akciók leállítását. Most már éppen elég…
Félő, hogy a csőcselék is akcióba lép. Az egész országban leégtek a zsinagógák. […]
Az Osteriában jelentést teszek a Führernek. Mindennel egyetért. Felfogása nagyon radikális és agresszív. Maga az akció kifogástalanul zajlott le. 100 halott. Német javak azonban nem károsodtak.
Kisebb módosításokkal a Führer is egyetért az akciók leállítására vonatkozó intézkedésemmel, amit rögtön közzéteszek a sajtóban is. A Führer nagyon szigorú rendszabályokat akar a zsidók ellen. Üzleteiket maguknak kell rendbehozniuk. A biztosítók semmit sem fizetnek nekik. A Führer a zsidó üzleteket fokozatosan ki akarja sajátíttatni. […] Kiadom a megfelelő titkos utasítást. Várjuk a külföldi reagálásokat. Egyelőre még nincs visszhang. De hamarosan megkezdődik a ricsaj. […]
A szállóban további munka. Kiadok még néhány köriratot. Azt hiszem, ezzel egyelőre befejeztük a zsidóakciót. Ha nem kerül sor néhány utójátékra. Mert a zsidók végtére is nagyon buták. De most drágán megfizetik saját hibáik árát…
Csupán Brémában fordult elő néhány kellemetlen eset. Berlinből rendkívül nagy antiszemita kilengésekről érkeznek jelentések. Most a nép tör előre. De most megálljt kell mondani. Kiadom a szükséges rendelkezéseket a rendőrségnek és a pártnak. Aztán majd minden elcsendesedik…
1938. november 12.
Tegnap: megérkezésem után, rögtön Schwanenwerderbe. Magdának születésnapja van. Nagyon kellemes a hangulat. A lányok egy kis kedves színdarabot adnak elő. Sok a dolgom. Berlin az éjjel nyugodt volt. A zsidók vállalták a zavargások által okozott károk megtérítését. Ennek összege magában Berlinben ötmillió birodalmi márka. Ez egész komoly érvágás. A helyzet általában megnyugodott a birodalomban. Alig történt valami említésre méltó. Felhívásom csodákat művel. Még hálásak lehetnek nekem ezért a zsidók. A külföldi sajtóvisszhang nagyon rossz. Főleg az amerikai. Fogadom a Berlinbe kiküldött külföldi újságírókat és áttekintést adok az egész kérdésről. Nagy a hatása. Majd lendületes cikket diktálok a német sajtó számára. Ebben a nyilvánosság, a közvélemény számára bemutatom és megmagyarázom az egész problémakört. Előkészítettem diplomatánk, von Rath állami temetését. Hinkellel megfogalmazunk egy rendeletet, amely megtiltja a zsidóknak színházak és mozik látogatását. Saukel beszámol, hogy Thüringiában is megnyugodtak a kedélyek. Minden körzeti vezető elküldte beszámolóját. Az egész kérdésben egy jelentős lépéssel előbbre jutottunk. […] Chamberlain egyik beszédében ismét kiállt a velünk való megbékélés mellett. Jobb lenne, ha Anglia visszaadná a gyarmatainkat. Elgondolkodtató Roosevelt választási kudarca, ami komoly presztízsveszteség számára. Olaszország egy éles… ad ki. […] Magda csendben ünnepli születésnapját. Pillanatnyilag nincs okunk a kitörő örömre. […]
1938. november 13.
Tegnap: […] Az országban mindenütt teljes nyugalom van. Kiadom az utasítást, hogy a zsidók számára tilos a színházak és a mozik látogatása. Ez szükséges és célszerű volt. A külföldi sajtó nagy terjedelmet szentel az előző napi nyilatkozatomnak. Összefoglalják összes érveimet. Ismét mi vagyunk támadásban. A Reuter-tudósítók főnöke személyesen repül Berlinbe, hogy interjút készítsen velem. Kertelés nélkül elmondom neki a véleményemet és azt is, hogy nem tetszik az angol sajtó magatartása. Egy sor példát hozok fel neki. Nagyon megütközik. Szerintem ennek megfelelően fog írni. Nagyon jó benyomást tesz rám. Heydrich beszámol az akcióról. 190 zsinagógát gyújtottak fel és romboltak le. Megvolt a hatása. Göringnél konferencia a zsidókérdésről. Komoly csaták a megoldásról. Én radikális álláspontot képviselek. Funk valamivel mérsékeltebb, engedékenyebb. Az eredmény: a zsidókra egymilliárd márkás adót vetünk ki. A legrövidebb határidőn belül teljesen kikapcsoljuk őket a gazdasági életből. Nem üzletelhetnek többé. Ennek fejében könyvelésükben hatszázalékos kárt számolhatnak el, de a károkat – minthogy az állam biztosítási járandóságoktól esik el – saját maguknak kell fedezniük. Egy sor hasonló intézkedést tervezünk még. Mindenesetre most tiszta lapot teremtünk. Nagyon jól tudok Göringgel együttműködni. Ő is nagyon kemény, határozott. Győzött a radikális álláspont. Éles hangú kommünikét fogalmazok meg a nyilvánosság számára. Megváltásként hat. Ez a nap nagy szenzációja. A halott sokba kerül a zsidóknak. Sokáig dolgoztam még az irodában. Prágában Chvalkowskyt33 Chvalkowsky, Frantisek, cseh diplomata, 1938-ban külügyminiszter.* akarják elnökké választani. Ez nem is lenne rossz. Párizsban a gazdaság megmentésére szükségintézkedéseken kotlanak, de képtelenek határozni. Tipikus demokrácia. Magdával beszélgettem. Sajnos nem egészséges. A gyerekek azonban aranyosak, kedvesek és élénkek. Elkezdtem a könyvem diktálását. Két fejezet már készen is van. „Adolf Hitler. Egy férfi, aki történelmet csinál.” Azt gondolom, nagyszerű lesz. Későn fekszem le. Ma, vasárnap is sokat kell dolgoznom.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!