Üvöltve zavarták ki az üzletből a vízért könyörgő édesanyát s Balatonnál, a 40 fokos hőségben sem szánta meg a boltos őt és a gyermekeit

A gyerekek a kiszáradás szélén voltak, a boltos mégsem adott nekik vizet, cserébe csak egy jó nagy adag megszégyenítést kaptak.

Fanni a családjával együtt a Balatonnál nyaralt, sok más magyar családdal egyetemben. Férjének volt egy rövid megbeszélése, addig pedig sétálni ment a gyerekekkel. A kicsit megszomjaztak, ekkor kezdődött az édesanya kálváriája^*:

Egy vérlázító dolog esett meg velem, nem tudom ,hogy mikor és hová lett az emberség.

Az történt, hogy nyaralni mentünk a családdal és mivel a gyerekek még kicsik, nem akartunk hosszabb utat bevállalni, így a Balaton mellett döntöttünk. A férjem is vett ki szabadságot, de volt egy online megbeszélése, ami agyon fontos volt, megbeszéltük, hogy addig én elviszem a kicsiket. Sétálgattunk és elég messzire mentünk otthonról, napfény, Balaton, amikor a gyerekek elkezdtek nyűgösködni, hogy szomjasak.

Elkezdtem a tárcám után kutatni, ekkor vettem észre, hogy azt otthon felejtettem és minimum fél órára voltunk a szállástól. Épp egy élelmiszerbolt mellett álltunk és gondoltam, hogy kérek a boltostól egy kis vizet. Bementünk, köszöntem, elmondtam, hogy nagyon röstellem, de nem hoztam tárcát, szeretnék kérni egy kis vizet a gyerekeknek. Nagyjából 300 forint egy üveg víz, nem veszített volna vele sokat. Mutatott a táblára, amit ezer éve nem láttam sehol kifüggesztve:

NINCS HITEL.

Mondtam, hogy nem is hitelre kérném, jó lesz a csapvíz is, csak sírnak a gyerekek. Kint 40 fok van, rekordmeleg, de ő csak a fejét rázta és mondta, hogy nem tud segíteni. Nem akartam hinni a fülemnek:

LEGKÖZELEBB HOZZON MAGÁVAL PÉNZT, NE BOLTOKBA JÁRJON KOLDULNI.

Teljesen megdöbbentem és utálom ezt magamban, de ilyenkor leblokkolok. Még egy gyámoltalan kérlelést megpróbáltam, hogy a csapvíz is jó lesz, de azt mondta menjek kifele és vigyem a gyerekeket is. Megszakadt a szívem a kicsik panaszkodására és féltetem őket a kiszáradástól, így leintettem egy taxit és mondtam, hogy otthon kifizetem a szállásnál. Szerencsére ő nagyon emberséges volt és hazavitt minket. Utólag jutott eszembe, hogy talán a boltba is beküldhettem volna vízért, ha azt is kifizetem, de mindegy, így 5 perc alatt otthon voltunk. Felszaladta pénzért, hagytam neki jattot is és nagyon megköszöntem a segítséget. A férjem is pont végzett, így elmeséltem neki a történteket, tajtékzott, oda akart menni kiosztani az árust, de mondtam, hogy én inkább szeretném ezt az egészet elfelejteni és élvezni a nyaralást.

Nem tudom jól tettem-e, hogy leállítottam a férjemet, de nekem ez az egész annyira kellemetlen, meg az is, hogy ő oldjon meg helyettem egy konfliktust…

Mindenesetre néhány jó szó és gesztus életet menthet és semmibe sem kerül, de nem kívánok rosszat a boltosnak sem. Csak nagyon bánt, hogy mikor lettünk mi ilyenek, hogy belerúgunk abba is, aki semmit nem ártott és csak egy kis szívességet kér, mikor lett divat megalázni egy kétgyermekes családanyát?                                                                                                    (promotions.hu)

A balrad.hu kommentje a „kunyera” után! 

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!

Bal-Rad komm: „…Csak nagyon bánt, hogy mikor lettünk mi ilyenek, hogy belerúgunk abba is, aki semmit nem ártott és csak egy kis szívességet kér, mikor lett divat megalázni egy kétgyermekes családanyát?”

-Hááát Drága…

– VOLT RÁ EZIDÁIG 34 ÉVÜNK! És még csak azt sem mondhatjuk, hogy itt a vége…!