(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
A nemzetközi gazdasági együttműködés Magyarország életében különösen jelentős. Ennek oka, hogy hazánk viszonylag kicsi, de sűrűn lakott ország (108 fő jut minden km2-re), amelynek jelentős a feldolgozó ipara, de a mai termelési erők szemszögéből ítélve viszonylag szűk belső piaccal rendelkezik. Emellett országunk nyersanyagokban szegény. Kohókokszból szükségletünk háromnegyed részét, nyersolajból mint egy felét importból fedezzük. A népgazdaságban felhasznált vasérc 80 százalékának, a réz 99 százalékának, a fenyőfűrészáru 87 százalékának, a nátroncellulóz 100 százalékának behozatal a forrása, hogy csak néhány fontos alapanyagra utaljak.
A magyar népgazdaság, tekintettel az említett tényezőkre, még inkább rá van utalva a nemzetközi munkamegosztásra és együttműködésre. Pártunk és kormányunk állandó figyelmet fordít gazdasági kapcsolataink sokoldalú továbbépítésére, hiszen sajátos viszonyaink között a népgazdaság fejlesztésének ez az egyik sarkköve. Gazdasági életünk hanyatlását vonná maga után, ha – ahogy egyesek mondani szokták – csak „saját erőre” támaszkodva kívánnánk előrejutni.
Saját erőfeszítéseink mellett a nemzetközi gazdasági együttműködés bővülése tette lehetővé a múltban és segíti a jövőben is, hogy népgazdaságunk gyors ütemben lépjen előre. A főbb nyersanyagokból importszükségletünknek több mint 2/3-ad részét a szocialista országok fedezik. Így tudjuk függetleníteni magunkat a nyugati monopóliumok embargós politikájától.
Feldolgozó iparunk fejlődése a korszerű technológia alapján ugyancsak elképzelhetetlen lenne, ha csak a belső piac szükségleteire, tehát általában kis szériákban termelnénk. Híradástechnikai berendezések, rádió, televízió, autóbusz, vasúti személykocsi, egyes könnyűipari termékeink korszerű technológiájú, megfelelő szérianagyságú termelése megoldhatatlan lenne a szocialista világpiac háttere nélkül. Számunkra mindez teljesen világos. Pártunk és kormányunk éppen ezért szilárdan kitart a szocialista nemzetközi munkamegosztás kiszélesítése mellett, és kezdeményezéseivel is segíti a kapcsolatok elmélyítését.
MAGYARORSZÁG NEMZETKÖZI
GAZDASÁGI KAPCSOLATAINAK FEJLŐDÉSE
A szocialista iparosítás és a KGST-országok közti kapcsolatok bővülése eredményeként 1950-1957 között külkereskedelmünk volumene megkétszereződött. A szocialista országok részesedése e forgalomból az 1949. évi 49 százalékról 1957-re mintegy 70 százalékra nőtt.
Az ellenforradalom több mint 20 milliárd forintos kárt okozott hazánknak, de ez csak a pénzben kifejezhető összeg. Sok más kihatással is számolni kellett. Így az ezt követő időszakban Magyarország igen súlyos gazdasági helyzetbe került. Országunkat az infláció réme és a gazdasági zűrzavar fenyegette. Ilyen körülmények között igazolódott be a gyakorlatban a baráti országok együttműködésének példátlan ereje. A Szovjetunió és a többi szocialista ország összesen több mint 2,5 milliárd devizaforint értékű árut adott hitelben és segélyképpen. A szocialista államok internacionalista segítségének tehát nagy szerepe volt abban, hogy Magyarország le tudta gyűrni az ellenforradalom utáni súlyos nehézségeket.
Az ellenforradalom utáni konszolidációt követő időszakban külkereskedelmünk gyors ütemben bővült. 1958-1964 között mintegy 90 százalékkal nőtt az ország külkereskedelmi forgalma, ezen belül a szocialista országokkal lebonyolított áruforgalom több mint 100 százalékkal. Magyarország kivitele a szocialista országokba 1950-1963 között csaknem a négyszeresére emelkedett.
A felszabadulás óta hatalmas változások történtek gazdasági kapcsolataink irányában. Legfőbb kereskedelmi partnereink a szocialista országok lettek. Exportforgalmunk mintegy 70 százaléka 1963-ban ide irányult. Kereskedelmi partnereink közül a legfontosabb a Szovjetunió, külkereskedelmi forgalmunknak mintegy egyharmadát vele folytatjuk, szemben a háború előtti elenyésző 0,1 százalékkal.
A végbement változások tükröződnek exportforgalmunk szerkezetében is. Jelentősen növekedett a gépipar aránya, viszont csökkent a mezőgazdasági export súlya, amely a múltban kivitelünk több mint felét adta. Ezt a folyamatot szemlélteti a következő táblázat.
|
Külkereskedelmi forgalmunk szerkezete |
||
|
Árucsoport |
Az összes forgalomból való |
|
|
1938 |
1963 |
|
| Gépek és gépi berendezések |
8,3 |
34,1 |
| Ipari fogyasztási cikkek |
10,2 |
20,1 |
| Nyersanyagok és félkész termékek |
23,5 |
22,7 |
| Élelmiszerek és élelmiszeripari cikkek |
58,0 |
23,1 |
Közelebbről megvizsgálva gépipari szállításainkat kitűnik, hogy mintegy kilenctized részük a szocialista országokban talál vevőre. A magyar gépipar fejlődésének szilárd alapja a szocialista nemzetközi munkamegosztás, a szocialista országok gazdasági együttműködése.
Magyarország a békés egymás mellett élés elvének megfelelően fejleszti kapcsolatait a tőkésországokkal is. Az ország külkereskedelmi forgalmának kereken 30 százaléka a tőkésországokkal bonyolódik le, ebből a gyengén fejlett országok aránya mintegy 6 százalék. Mezőgazdasági exportunknak körülbelül a fele a fejlett tőkésországokba irányul. Tőkés piacokról szereztük be 1963-ban a nyersanyagoknak mintegy egyharmadát, a gépeknek és berendezéseknek 15, az ipari fogyasztási cikkek 21 százalékát, az élelmiszereknek több mint a felét.
AZ ALAPANYAGOK IMPORTJÁTÓL
A MŰSZAKI-TUDOMÁNYOS TAPASZTALATOK
CSERÉJÉIG
Pártunk VIII. kongresszusa határozatában kiemelte, hogy a szocialista tábor felemelkedéséhez minden egyes ország gazdasági erőforrásának teljesebb kihasználásán és fejlődésük összehangolásán keresztül vezet az út. Minél sokoldalúbb és hatékonyabb a szocialista országok gazdasági együttműködése, annál gyorsabban építik fel a szocializmust és a kommunizmust, annál gyorsabban nyeri meg a szocialista világrendszer a kapitalizmussal folyó gazdasági versenyt.
Országunk gazdasági fejlődése minden tekintetben alátámasztja és igazolja e megállapítás helyességét. Nincs népgazdaságunknak egyetlen olyan ágazata sem, amely valamilyen módon ne nyerne a szocialista országok gazdasági együttműködéséből, s amelynek fejlődése elválasztható lenne a gazdasági kapcsolatok szorosabbra fűzésétől. Mint már említettem, különösen nélkülözhetetlenek számunkra a szocialista országok nyersanyagszállításai. Ilyen irányú szükségletünk kielégítésében mindenekelőtt a Szovjetuniónak van döntő szerepe. 1963-ban innen származott az importált szén 28,7, a kőolaj 98,2, a vasérc 85,7, a nyersvas 90,7, a kohókoksz 59,5, a hengerelt acél 28,4, a fenyőfűrészáru 79 százaléka.
Az ország energiaszükségletének kielégítésében ugyancsak fontos szerepet töltenek be a KGST-országok. A Béke nemzetközi távvezeték révén 1965-ben rendelkezésünkre álló 200 MW teljesítmény akkora, mint a jelenlegi legnagyobb erőművünk teljesítménye. Távlatilag a fűtőanyag- és villamosenergia-importot a jelenleginek mintegy kétszeresére kívánjuk növelni, mivel a gyenge minőségű hazai barnaszenek kitermelése nem gazdaságos, így energetikai együttműködésünk a Szovjetunióval és más szocialista országokkal népgazdaságunk távlati fejlesztésének alapvető feltétele.
Az ország vízienergia-forrásai meglehetősen szegények. A rohamosan növekvő igények azonban szükségessé teszik ezek felhasználását is. Terveinkben a legkiemelkedőbb a magyar-csehszlovák közös dunai vízierőmű-rendszer. Hasonló lehetőség nyílik magyar-szovjet viszonylatban is, így a Tisza-völgy vízkészletének komplex közös hasznosítása többek között energianyerés céljára is.
Energiahelyzetünk javításában és a vegyipar nyersanyagellátásában is nagy fontosságú a Barátság kőolajvezeték, amelynek további bővítését most tervezzük. A leggazdaságosabb módon, vezetéken át érkező baskíriai olaj megnyitja a lehetőséget a magyar népgazdaság fűtőanyag-szükségleteinek kielégítésére és az energiafelhasználás struktúrájának további javítására. Az így kapott kőolajmennyiség – figyelembe véve a hazai termelést is – előreláthatólag 1970-ig fedezi országunk szükségletét. A Barátság kőolajvezeték hazai végállomásán a baráti államok segítségével épül a százhalombattai kőolajfinomító első lépcsője, a terv szerint 1965-ben készül el, és kapacitása évi 1 millió tonna lesz.
A szocialista gazdasági együttműködés egyik kiemelkedő példája Magyarország bauxitbányászatának és a Szovjetunió alumíniumiparának kooperációja.
Magyarország jelentős bauxitvagyonnal rendelkezik, de a feldolgozás igen energiaigényes, márpedig energiahordozókban országunk – amint arra már utaltam – viszonylag szegény, s az energiatermelés költségei nálunk meglehetősen magasak. Ezért alapvető jelentőségű a magyar alumíniumipar és különösen félkész- és készárugyártásunk fejlesztése szempontjából az 1962. november 15-én megkötött magyar-szovjet timföld-alumíniumipari egyezmény. Ez feloldja a Magyarország bauxitgazdagsága és energiaszegénysége közötti ellentmondást, és lehetővé teszi, hogy világpiaci áron olyan fémmennyiséghez jussunk, amely alapot ad gazdaságos magyar alumíniumfeldolgozó ipar kifejlesztésére. A megállapodás szerint Magyarország fokozatosan növekvő mennyiségben – 1980-ra évi 330 ezer tonna – timföldet szállít a Szovjetunióba, amelyből ott, a rendkívül olcsó vízi energia felhasználásával, 165 ezer tonna alumíniumot nyernek. Ezt a mennyiséget szovjet barátaink tömbalumínium alakjában teljes egészében visszaszállítják. Világviszonylatban az alumínium árának csaknem egyötödét teszik ki az energiaköltségek, ezzel szemben a Magyarországon előállított alumínium gyártási költségeiben arányuk mintegy 40-42 százalék. Figyelembe véve a szovjet áram alacsony árát, még a szállítási költségeket is számolva, a kinti feldolgozás mintegy 20 százalékos önköltségcsökkentést jelent számunkra az itthoni kohósítással szemben. Kedvező ez a konstrukció a Szovjetunió számára is, mert a világpiaci árnál lényegesen kedvezőbb költséggel termelt villamos energiát a Magyarországra exportált fémben világpiaci áron értékesítheti.
Ez a szerződés azt is lehetővé teszi, hogy bauxitbányászatunk, timföldgyártásunk mellett alumínium-félgyártmány- és készárugyártó iparunk is európai szintet érjen el. Terveink szerint ugyanis az 1980-ra rendelkezésünkre álló fémmennyiség – a hazai termelésből, a szovjet és a lengyel kooperációból – igen tekintélyes lesz.
Magyarország – más szocialista országokkal együtt – közreműködik a Leningrád közelében fekvő kingiszeppi nyersfoszfát-lelőhelyek kiaknázásában. Országunk mintegy 15 százalékot vállalt a beruházás költségeiből, és ennek megfelelő arányban részesedik majd a bánya termékeiből is.
Nagy jelentőséget tulajdonítunk a feldolgozó ipar egyes ágaiban megvalósuló nemzetközi gyártmányszakosításnak és kooperációnak. A gépiparban például a termelés korszerű megszervezése, világszínvonalon álló gyártmányok előállítása a mi esetünkben is csak úgy lehetséges, ha a legszorosabban bekapcsolódunk a szocialista nemzetközi munkamegosztásba. A Magyar Népköztársaság, a KGST eddig meghozott szakosítási határozatai alapján – mint gépgyártó ország – több mint 210 termékfajtában érdekelt. Vállaltuk például nagy pontosságú esztergák néhány típusának, híradás- és vákuumtechnikai termelőberendezéseknek, kábelipari gépeknek, egyes mezőgazdasági gépeknek, élelmiszeripari technológiai vonalaknak és más fontos gépeknek a szakosított termelését.
A modern ipar egyik legdinamikusabb ágazata, a vegyipar korszerűsítésében is nagy a szerepe a szocialista országok együttműködésének. A Magyar Népköztársaságnak különösen érdeke, hogy a KGST-n belül minél több vegyipari termék szakosítása valósuljon meg. Adottságainkat figyelembe véve arra törekszünk, hogy részt vállaljunk a hazai vegyipar adottságának megfelelő termelési ágazatok összehangolt fejlesztésében, nemzetközi szakosításában. Ebből következően jelentős fejlesztést irányoztunk elő például a gyógyszeriparban. A Szovjetunióba irányuló magyar gyógyszerexport 1958-1962 között megnégyszereződött és hasonlóan bővült más országokba is. Széles körű együttműködés bontakozott ki a növényvédő szerek és különböző műanyag- és műszálféleségek gyártásában is.
A szakosítás eddigi eredményeivel nem vagyunk megelégedve, mert a szakosított termékek aránya még viszonylag alacsony. (Szerszámgépgyártásunkban például nem éri el a termelés 10 százalékát.) A mi iparunkra is jellemző, hogy igen sokféle terméket állítunk elő, pontosabban: vagyunk kénytelenek előállítani. A szocialista országok termelésében meglevő párhuzamosságok egyben arra is rámutatnak, milyen nagyok a lehetőségeink – nekünk és másoknak is – a gazdasági kapcsolatok további szélesítésére, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek hatékonyabb kihasználására.
Magyarország számára éppúgy, mint a többi KGST-ország számára fontos a műszaki-tudományos tapasztalatok cseréje és az e téren kialakult együttműködés. A tudományos-műszaki és közvetlen technikai segítségnyújtás hatásfokát az is jellemzi, hogy például hazánkban a szovjet dokumentációk átvételével és közvetlen technikai segítséggel épült üzemek adják nyersvastermelésünk 40, acéltermelésünk 20, hengereltáru-termelésünk 34 és golyóscsapágy-gyártásunk 50 százalékát. Évről évre sok ezer dokumentációt veszünk és adunk át, a szakemberek széles körű tapasztalatcseréje valósul meg.
A NEMZETKÖZI GAZDASÁGI EGYÜTTMŰKÖDÉS
TOVÁBBI ELMÉLYÍTÉSÉÉRT
Tapasztalataink szerint a szocialista országok nemzetközi együttműködésében a hagyományos külkereskedelmi kapcsolatok bővítése mellett ma már egyre inkább át kell térni a tervszerű munkamegosztásra épülő szorosabb termelési kapcsolatok kialakítására és elmélyítésére. A kereskedelem ugyanis csak a termelési együttműködés bázisán bővülhet kielégítően. E kapcsolatok elmélyítésében nagy segítséget nyújtottak már eddig is a KGST állandó bizottságai és az úgynevezett kétoldalú gazdasági együttműködési bizottságok. Ma már valamennyi KGST-tagállammal megteremtettük a kétoldalú gazdasági kapcsolatokat. Az együttműködési bizottságok mind eredményesebben végzik feladatukat, jelentősen hozzájárulnak az országaink közötti két- és több oldalú gazdasági együttműködés kiszélesítéséhez.
Magyarország gazdasági fejlődésének biztos alapja a szocialista országokkal való politikai és gazdasági kapcsolatok minden eszközzel való elmélyítése, az egyenjogúság, a szuverenitás és a kölcsönös előnyök érvényesítése alapján. Ahhoz, hogy a további új kezdeményezésekhez megfelelő legyen a légkör, le kell küzdeni a ma még helyenként jelentkező maradi nézeteket, konzervativizmust és nacionalista szemléletet. Pártunk VIII. kongresszusa felhívta figyelmünket: szükséges, hogy mindazok a szervek, amelyeknek szerepük van a nemzetközi szocialista együttműködésben, tartsák szem előtt az internacionalizmus elveit.
Különösen nagy jelentősége van mindennek a távlati népgazdaságfejlesztési terveinknek a KGST keretében megvalósuló nemzetközi egyeztetése során. Országunk gazdasági fejlődése is sokban függ attól, mennyire sikerül az egyes szocialista országokkal – a KGST keretein belül, de kétoldalú kapcsolatok során is – megtalálnunk a termelés különböző területein az együttműködés további szélesítésének lehetőségeit. Véleményem szerint ennek alapvető formáit a további években is a KGST kereteiben, annak különböző szerveiben kell kialakítani. Emellett nagy szerepe és távlata van a két vagy több ország közötti gazdasági együttműködésnek. Ez a két forma jól kiegészíti egymást. Példaként említhetem az eredetileg magyar, lengyel, csehszlovák kezdeményezésre létesült kohászati együttműködést, amely a résztvevők számára lehetővé teszi a kohászati kapacitások jobb kihasználását, a feldolgozó ipar szükségleteinek jobb, hatásosabb kielégítését. E szervhez – az INTERMETALL-hoz – időközben csatlakozott a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság is. Szorosabb termelési együttműködést kívánunk megvalósítani a Szovjetunióval – a már említetteken kívül – például az autóbuszgyártásban és a vegyipari gépgyártásban. Hasonló módszerekkel jelentősen fokozni lehetne a fogyasztási cikkek cseréjét, bővíteni az áruválasztékot, javítani a lakosság áruellátását. Véleményünk szerint közgazdászaink még távolról sem munkálták ki azokat a feladatokat, amelyek a nemzetközi gazdasági kooperáció új formáival, távlataival kapcsolatosak.
A Magyar Népköztársaság fontos feladatának tartja, hogy a szocialista együttműködés keretében vállalt feladatokat mindenkor pontosan teljesítse, a szakosított termékeket időben és jó minőségben készítse el. Termékeink műszaki színvonalának emelése, gyártási költségeink csökkentése létfontosságú népgazdaságunk számára. Ettől függ, van-e termékeink iránt kereslet a szocialista és a tőkés világpiacon. Tudatában vagyunk annak, hogy gazdasági problémáinkat – bár számíthatunk a KGST-országok segítségére – csak a minőség és a korszerűség szüntelen javításával oldhatjuk meg.
Ha a szocialista rendszer óriási előnyeit jól használjuk ki, akkor közös összefogással sok területen utolérjük és a következő évtizedben a békés versenyben le tudjuk győzni a vezető tőkésországokat. Pártunk és kormányunk minden eszközzel erősíteni, bővíteni akarja a szocialista országok közötti két- és több oldalú gazdasági kapcsolatokat. Ezt kívánja hazánk nemzeti és a szocialista közösség nemzetközi érdeke. Azon vagyunk, hogy a proletár internacionalizmus elve szerint cselekedve erősítsük nemzetközi összefogásunkat, és erőnkhöz mérten minél többel járuljunk hozzá a szocializmus, a kommunizmus győzelméért folyó világméretű versenyhez. Ma már a szocializmus építése mind hazánkban, mind a legtöbb szocialista országban a harmadik évtizedbe lépett, s minden feltételünk megvan, hogy újabb nagy sikereket érjünk el ebben a munkában.
Megjelent a Magyarország felszabadulásának 20. évfordulója alkalmából a Szovjetunióban kiadott gyűjteményes kötetben.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!