1933
(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)
1933. február 1.
Tegnap: körzeti megbeszélés. Megtárgyaltuk az új választási taktikát. Nem lesz rossz. Maikowskit királyi pompával kell eltemetni. A Kaiserhofban Hitlerrel a vörösök terrorjáról. Egyelőre nem teszünk ellenintézkedéseket. Csak hadd tüzeljék fel magukat. És van még négy hetünk a választási harcig. Szét kell választani Poroszországot és a községeket. A centrummal folytatott tárgyalások sehová sem vezetnek. Rust lesz a helytartóm a kultuszminisztériumban. A klinikán. Magda már felkelhet. Ma hazajön. Mennyire örülünk mind! Úgy hiányzott nekem. Otthon sok a munkám. Utána a Kaiserhofba. Hitler épp most veri keresztül a kormánytanácsban a parlament feloszlatását. Nyolc óra felé megérkezik. Sikerült. Ma feloszlatják. Gyerünk, munkára. A sajtót még nem bántottuk. Azt akarjuk, hogy biztonságban ringatózzanak. Együtt ebédelünk és sokáig ülünk még a hallban. Hitler rosszul néz ki. Többet kell aludnia! Elemezzük a helyzetet. Mindent azonosan ítélünk meg. Meglátogatom Bismarck herceget és hercegnét. Nagyon lelkesek. A hercegné csodálatosan szép asszony. Alszom egy keveset, ez fontos. Ma hazajön Magda. Hogy mennyire örülök neki!
1933. február 2.
Tegnap: a hivatalban választási feladatok.1 Hitler az abszolút többség megszerzésének reményében kierőltette a parlament feloszlatását, és az új választásokat március 5-re kiírták.* Dr. Meishausen kellően ráncba szedett. Már rám fért. Egy nap alatt négy halott. Haegerttel a választásokról. Kaiserhof. Hitler kezében van a feloszlatási rendelet. Az új választások március 5-én. Toronymagasan legyőzzük a marxistákat. Hitler nagyon kedves. Magda hazajön a klinikáról. Még egész sápadt. Hitler nagyon figyelmes hozzá. Raubalné is itt van. Otthon megünnepeljük a viszontlátást. Olyan boldog vagyok. Magda a mindenem. Hírek szállingóznak arról, hogy én fogom felügyelni a rádiót. Utálatosak. Sarokba … akarnak szorítani. Sokat dolgozom. 10-kor Hitler felolvassa a rádióban felhívását a néphez. Nagyon hatásos. November táján. Jól csinálta. Aztán ismét nálunk van. Épp, Esser, Amann és Raubalné is itt vannak. Hanfstaengl muzsikál. Streicherről beszélgetünk. Lehetetlen alak. Későn fekszem le. Ma kemény nap lesz.
1933. február 3.
Tegnap: az irodában a választási küzdelmet készítettem elő. Ezúttal vérre megy a dolog. Göringnél vannak a körzeti vezetők. A választási technikáról és taktikáról beszélek. Elememben vagyok. Megérkezik Hitler és csodálatos beszédet mond. A szívósságról, mely megalapozta győzelmünket. A lelkesedéstől mindenki megnémul. A hűség odaadó megnyilvánulása. Hazamegyek dolgozni. Magda nagyon boldogtalan, hogy nem jutok előre. Kemény bojkottal mellőznek. Most Rusté lesz a kultuszminiszteri tárca. Én meg bámulom a holdat. Olyan megalázó. Nem is akarok többet rágondolni. Megnézek egy filmet. Egy kis felüdülés. Potsdamban zsúfolt terem előtt beszélek. Kerrlnél a körzeti vezetők. Mutschmann bolondos beszédet mond. Be van rúgva. Valaki még csuklik is Hitler beszéde közben. Egészségére. Hitler a fiatalságáról beszél. Nagyon meleg van. Későn haza. Magda még mindig sírdogál. Annyira jó hozzám. Ma kemény nap volt.
1933. február 4.
Tegnap: az irodában munka és bosszúság. Kaiserhof: beszélgetés R.-rel. Hitlerrel és Raubalnéval ebéd. Majd a főnökkel alaposan megtárgyaltam a választási taktikánkat. Minden eszközt felhasználunk. Pénzünk van, a rádió a miénk. Hitler beszél minden adón én meg riportokat készítek hozzá. Minden pontban megegyezünk. Mától tilos a választási propaganda a sajtóban. Hitler tegnap Münchenbe repült. Ma korán vissza. Iroda: Meinshausen fél, hogy Strassert félreállítják. Nem fogják. Harpével és B. rendőrkapitánnyal megbeszéltem. Egész nagy lesz. A rádióreform csak március 5-e után. Az egész propagandaosztály. Választási harc Rohbauban. Rögtön munkához látok. Otthon még több munka. Este a Hitlerjugend előtt. A terem tele van. Csodálatos fiatalok…! Otthon még több munka vár. Magda aranyos. Ma nehéz napom volt. Kint hó és jég.
1933. február 15. (Kaiserhof)
Kiadónk, az Eherverlag komoly pénzösszeggel támogatja választási harcunkat. Így aztán egész nagyvonalúan dolgozhatunk. Göring tisztogat. Egyik főnök repül a másik után. Nevek, melyek tegnap még egy világot jelentettek, mára jellegtelen árnyak lettek. Levetzow admirálist a berlini rendőrség vezetőjévé nevezik ki. Hannoverben Lutze, Dortmundban Scheppmann lesz a rendőrfőnök. Ez csak helyeselhető. Lassanként keményen gyökeret verünk a közigazgatásban. Egyik jön a másik után. A forradalom tempóját nem szabad túlzottan gyorsítani, mert a végén még kicsúszhat a gyeplő a kezünkből. Most már van új eszközünk a sajtóval szemben, és sorra jönnek a lapbetiltások. Mindazok a zsidó orgánumok, amelyek annyi gondot és bosszúságot okoztak nekünk, mint a „Vorwärts” és a „8-Uhr-Abendblatt”, egy csapásra eltűnnek a berlini utcáról. Ez megnyugtat, és gyógyír a lelkemre. Délután a Führerrel Stuttgartba repülünk. Én vezetem be a gyűlést, ő a főszónok. Élesen fellép a még mindig hivatalban lévő Bolz államelnökkel és a centrum piszkos intrikáival szemben. Beszédének egy részét nem lehet a rádióban élőben közvetíteni, mert a hivatalos előkészületek során elkövetett hanyagság miatt a kommunisták meg tudták rongálni az egyik kábelt. Mivel éjjel már nem tudunk visszarepülni, a rádió felelős urait megtáncoltatom a szállodában, és úgy elhúzom a nótájukat, hogy se látnak, se hallanak. Másnap kettejüket táviratilag elbocsátják. Így remélhetőleg a többinek elmegy a kedve attól, hogy szabotázsokkal zavarjanak meg bennünket. Úgy tűnik, Németországban még nem terjedt el a híre, hogy itt forradalom van. Kezdeti türelmünket gyengeségként fogták fel, és azt hiszik, hogy orrunknál fogva vezethetnek bennünket. Kegyetlenül csalódni fognak. Egy nap haragunk kardja lesújt a gonosztevőkre, és pimasz gőgjükben a földhöz veri őket. Késő éjjelig ülök együtt a Führerrel, és új minisztériumom2 A „Népnevelési és Propaganda Minisztérium” felállításáról van szó, amit Goebbels számára létesítettek.* felállításának részleteit beszéljük meg. A választások után rögtön ezzel kezdjük. A tevékenységi köröket már pontosan körülhatároltuk. Nehéz dolgom lesz, hisz egy teljesen új szervezetet kell felépítenem, ugyanakkor viszont könnyít, hogy nem kell egy már meglévőhöz alkalmazkodnom, és mindent elölről tudok kezdeni. Két óra alvás. Reggel 6-kor felkelés, autón a repülőtérre. A sűrű hóvihar miatt rögtön közel hatezer méter magasságra emelkedünk. Mindnyájan csak oxigénpalackból tudunk lélegezni. A legtöbb kísérőnk elsárgul vagy elzöldül a levegőhiánytól, csupán a Führer marad megingathatatlan, s egy percre sincs semmilyen segédeszközre szüksége. Mindannyian csodáljuk, hogyan viseli el a testi és lelki megpróbáltatásokat. Az embernek az a benyomása, mintha mindez nem is érintené. Nem dohányzik, nem iszik, vegetáriánus, egyszerűen él, mint bárki a népből, nincs más szórakozása és kikapcsolódása, mint a munka és a feladat. Ha a német nép egyszer teljes nagyságában megismeri őt, milliók fogják feltétel nélkül követni. A repülőút Stuttgarttól Berlinig három óra volt. Rögtön a hivatalba megyünk dolgozni. A választási kampány szervezete készen áll. Belemerülünk a munkába. De megéri, ha nagy sikerünk lesz.
1933. február 20. (Kaiserhof)
Kint nagy hó van. Hitler Sportpalast-beli beszédének filmfelvételét nézem. Nagyon jól sikerült. Nélkülözhetetlen propagandafegyver lesz számunkra. Mindazokban a városokban, ahol a Führer nem tud beszédet mondani, le kell vetítenünk ezt a filmet. Hatása mindenekelőtt az előadás összefogottságában, a szó, az arckifejezés és a mozdulatok egységében van. Este ismét a zsúfolásig megtelt teniszcsarnokban beszélek. Most már igazi élvezet gyűléseket tartani. Ma ismét van mit mondanunk, van bennünk odaadás, lendület és lelkesedés az ügy iránt. Közönségünk együtt lélegzik velünk, ma már nyugodtan, a szívünkből beszélhetünk, és egyáltalán nem kell kímélnünk az ellenséget. A választásokra sikerül egész magas pénzösszeget felhajtanunk, amely egy csapásra megoldja pénzügyi gondjainkat. Rögtön riadóztatom az egész propagandaszervezetet, és egy órán belül kattognak is a rotációs nyomdagépek. Most a legnagyobb fordulatszámon megy a motor. Ha valami rendkívüli baleset nem történik, az egész vonalon győzni fogunk.
1933. február 21. (Kaiserhof)
Elhatározzuk, hogy március 4-én az egész német népet felszólítjuk az „Ébredő nemzet napjá”-nak megünneplésére. A Führer este Königsbergből az egész birodalomhoz beszél. A propaganda- és agitációs lehetőségek eddig soha nem látott összefogásával kell a választási küzdelem csúcspontját elérnünk. Ezzel az utolsó kétkedőket is a mi oldalunkra állítjuk. Propagandánkat nemcsak a német, hanem a nemzetközi sajtó is példásnak és egyedülállónak tartja majd. Az elmúlt választási küzdelmekben olyan átfogó ismeretekre tettünk szert ezen a téren, hogy már csak a nagyobb rutin birtokában is nehézség nélkül győzedelmeskedni fogunk minden ellenfél fölött. Az ő propagandájuk különben is annyira félénk, hogy alig lehet hallani. Most megmutatjuk nekik, mit lehet kezdeni az államigazgatás szervezetével, ha ért hozzá az ember. Nyomdagépeink dübörögnek, és sokmilliós választási közleményeinket bocsátják ki vasszájukon A politikai erő és tettrekészség csodálatos dala Este kikapcsolódásképpen a Führerrel a Linden-operába megyünk, és először hallgatjuk meg Wagner „Szerelmi tilalom”-ját. Már ebben is sok minden benne van Wagner későbbi műveiből. Bár a tételek még eléggé primitívek, de a zene egészét tekintve bátor és mesterien odavetett alkotás. Otthon a Führer a Kapp-puccsról3 Egy monarchista csoport Wolfgang Kapp vezetésével 1920-ban megkísérelte a köztársaság megdöntését és a császárság helyreállítását, a puccskísérlet azonban megbukott.* és más olyan elhibázott vállalkozásokról mesél, amelyekben valamiképpen mindig részt vett Ő egész életében aktivista volt, s ha saját maga nem tudott valamilyen akciót végrehajtani, akkor másokéban vett részt. Az ember szívesen hallgatná órákig.
1933. február 27. (Kaiserhof)
Minden részletében tisztáztuk az „Ébredő nemzet napja” propagandáját Csodálatos látványosság lesz ez egész Németországban. A Führer visszatért Münchenből. Ott és Nürnbergben óriási sikert arattak beszédei. Lelkesen értékeli választási kampányunk eddigi menetét. Eligazítom a sajtót az „Ébredő nemzet napjá”-nak előkészítésére. Erre az egyetlenegy pontra összpontosítjuk a nyilvánosság egész érdeklődését. Ezzel a nappal sikerülni fog minden dicsőséget learatnunk. Este otthon dolgozom 9-kor vacsorára érkezik a Führer. Zenélünk és beszélgetünk. Váratlanul felhív dr. Hanfstaengl „Ég a Reichstag!” Én ezt a fantázia torz szülemenyének tartom, ezért nem is akarom a hírt Hitlerrel közölni. Több helyről is tájékozódom, végül kiderül a szörnyű igazság, valóban ég. A nagy kupolából lobogva csapnak fel a lángok. Gyújtogatás! Közlöm a hírt a Führerrel, majd a Charlottenburger Chausseén át százas tempóban száguldunk a Reichstaghoz. Az egész épület lángol. A tűzoltófecskendők vastag tömlőin keresztülgázolva a 2-es kapun át sikerül eljutnunk a nagy oszlopcsarnokba. Szembejön velünk Göring, és röviddel később von Papen. Több helyütt megállapították már a gyújtogatást .Nem fér kétség ahhoz, hogy ez a kommunisták utolsó próbálkozása. Céljuk, hogy tűzzel és terrorral zavart keltsenek, hogy aztán az általános fejetlenségben magukhoz ragadják a hatalmat.4 A tűz keletkezésének körülményéit nem sikerült tisztázni. Az azonban biztos, hogy sem a KPD, sem a letartoztatott bolgár kommunisták [köztük Georgi Dimitrov] részvételét nem tudták bizonyítani, s noha a nácik lefoglaltak minden kommunista irattárat, a hatalom megszerzési kísérletére utaló anyagot nem tálaltak.* Elérkezett a döntő pillanat. Göring nagyszerűen viselkedik. A Führer egy pillanatra sem veszíti el nyugalmát. Csodálatos megfigyelni, ahogyan kiadja a parancsokat ugyanaz az ember, aki fél órája még gondtalanul csevegett nálunk a vacsoránál. Az ülésterem a pusztulás képét mutatja. A lángok felcsapnak a tetőig, amely bármelyik pillanatban beomolhat. Most cselekedni kell. Göring rögtön betiltja az összes kommunista és szociáldemokrata újságot. A kommunista vezetőket még az éjjel letartóztatják. Riadókészültségbe helyezik az SA-t, hogy minden eshetőségre készen álljon. Én a körzetbe rohanok, hogy értesítsem őket és felkészüljenek minden lehetőségre. A Führer a hirtelen összehívott kormánytanácsban tárgyal. Nem sokkal ezután a Kaiserhofban újra találkozunk, hogy értékeljük a helyzetet. Egy tettest már elfogtak, egy van der Lubbe nevű fiatal holland kommunistát.5 Marinus van der Lubbe holland kőműves valamivel korábban volt a kommunista párt tagja.* A Führerrel a „Völkischer Beobachter” szerkesztőségébe megyünk. Mind a ketten munkához látunk, vezércikkeket és felhívásokat fogalmazunk. Visszamegyek a körzetbe, hogy zavartalanul tudjak diktálni. Az éjszaka közepén megjelenik Diels kormányfőtanácsos a porosz belügyminisztériumból, és részletesen tájékoztat az eddigi intézkedésekről. A letartóztatások eddig simán történtek. Az egész kommunista és szociáldemokrata sajtó be van már tiltva. Ellenállás esetén szabad az utca az SA előtt. Már reggel van, amikor újra találkozom Hitlerrel a Kaiserhofban. Ami a sajtót illeti, minden a legnagyobb rendben van. Maguk az események határozták meg a mi agitációnk tartalmát. Most már mindenre pályázhatunk. A kommunista párt nagyot tévedett. Azt tervezte, hogy megbuktat bennünket, a valóságban saját magának adta meg a kegyelemdöfést. Két SA-embert lelőttek az éjjel Berlinben. Nem hagyjuk megbosszulatlanul őket. Feldúlva és kimerülten érek haza reggel 8-kor.
1933. március 2. (Kaiserhof)
Teljesen beleássuk magunkat az „Ébredő nemzet napjá”-nak előkészítésébe: összes propagandalehetőségünket még eddig soha nem látott mértékben fogjuk felhasználni. Az egész német nép részt fog venni benne. Göring vakmerően és sok civil kurázsival tisztogat Poroszországban. Szükséges is, hogy végre rend legyen ebben a disznóólban. A vörösök olyan örökséget hagytak maguk után, ami minden képzeletet felülmúl. Ha nem kerültünk volna hatalomra, akkor mindez szörnyű katasztrófával végződött volna. Este a Sportpalast és az autócsarnokok zsúfolásig tele emberekkel. A Führer beszél, és ritka jó napja van. A párt berlini gárdája leírhatatlan lelkesedéssel ünnepli. A gyűlés után otthon zene.
1933. március 4. (Kaiserhof)
Az SA nagy felvonulást rendez Berlinben. Az utolsó választási előkészületekre kerül sor. A harc elérte a csúcspontját. Mivel egész Hamburgig sűrű köd van, nem repülővel, hanem vonattal kell utaznunk. Útközben tanácskozunk és dolgozunk. Hamburgban is borotvaélen táncolnak a dolgok. Rögtön a választások után rendet kell itt csinálnunk. A gyűlést remekül készítették elő, és a Führer a választási küzdelem során itt tartja messze a legjobb beszédét. A retorika csodálatos teljesítményét nyújtja. A tömeg tombol. Másnap kora reggel visszarepülünk Berlinbe, majd rövid megállás után, néhány fontos ügyet elintézve, gyönyörű repülőút tovább Königsbergbe. Ránk virradt az „Ébredő nemzet napja”. Kettőkor szállunk le a koronázó városban. Megtörténnek az esti nagygyűlés utolsó előkészületei. Úgy fog menni, mint a karikacsapás. Bevezetőmben átfogó képet adok a napról és várható hatásáról. A Führer óriási tűzzel és odaadással beszél. Amikor szónoklata végén elmondja, hogy a birodalmi elnök és ő kezet fogott egymással, az egyik, aki tábornagyként felszabadította az ellenségtől Kelet-Poroszországot, míg a másik egyszerű gránátosként tette a kötelességét Nyugaton, a teremre ünnepélyes megindultság, csend és mélységes meghatottság borul. A beszéd záróakkordjában hatalmas erővel csendül fel a németalföldi hálaima, melynek utolsó versszakát már elnyomják a königsbergi dóm harangjai. Ez a himnusz a rádión keresztül száll az éteren át egész Németország felett. Negyvenmillió ember áll most a birodalomban a tereken, az esti utcákon vagy ül a hangszórók mellett az éttermekben, a lakásokban, és tudatára ébred, hogy mától a korszak legnagyobb változása köszönt rá. Ebben az utolsó órában százezrek határozzák el, hogy Hitler mellé állnak és az ő szellemében harcolni fognak a nemzet feltámadásáért. A repülőtéren kapjuk a hírt, hogy éjjel nem szállhatunk fel. Mindenütt köd van, és Berlinben lehetetlen leszállni. Kénytelenek vagyunk visszamenni a szállodába, ahol már a birodalom egész területéről táviratok tömege vár bennünket. Berlinben leírhatatlan a lelkesedés. Az egész város talpon van. Az emberek énekelve mennek az utcákon. Az SA zeneszóval vonul át a Brandenburgi kapun. Száz- és százezrek vonulnak végig a városnegyedeken, a központon, az elővárosokban. Mindenütt az országban szabadságtüzek lobognak a hegyeken. Egész Németország egyetlen, nagy, világító örömtűz. Ez a nap olyan lett a valóságban is, mint ahogy elképzeltük: egy „Ébredő nemzet napja”. A nép felkelt!
1933. március 5. (Kaiserhof)
Mielőtt elrepülünk Königsbergből, egy kis választókörzetben eleget teszünk választási kötelezettségünknek. A választókörzet vezetője elsápad a csodálkozástól, amikor Hitler hirtelen belép, és ugyanúgy, mint bármely más választópolgár, az urnába dobja szavazócéduláját. Alattunk köd és esőfelhők, a repülőgép motorjai győzelmi dalukat üvöltik. Felettünk magasan süt a nap. Déli egykor átfúrjuk a ködöt és leereszkedünk a tempelhofi repülőtérre. Egész Berlin egyetlen zászlótenger. A győzelmünk elsöprő lesz. Délután mindnyájan a birodalmi kancellárián vagyunk és feszülten várjuk az első eredményeket. A Führer – mint mindig – most is nyugodt és elengedett: ezúttal aligha veszíthetünk. Este az operaházban a „Walkürt” hallgatjuk meg. Wagner fölemelően szép zenéjébe kívülről belecsendül a Berlinben nagy napot ünneplő Stahlhelm felvonulásának ritmusa. Megérkeznek az első eredmények. Mindenütt győzelem és győzelem, fantasztikus és hihetetlen. Amikor az előadás után visszamegyünk a birodalmi kancelláriába, már megvan a dicső győzelem. Méretei is lenyűgözőbbek, mint bármelyikünk hitte volna. De hát mit jelentenek már ezek a számok?6 A számok azt mutatták, hogy az NSDAP ezen az utolsó „félszabad” választáson, amikor minden hatalom és propagandaeszköz a kezében volt, és a munkásbaloldal vezetőit már zömmel letartóztatta, mégsem jutott el a választási győzelemhez. 43,9%-ot szerzett, vagyis elég messze állt az abszolút többségtől. A legfontosabb ellenzéki pártok – Centrum, SPD, KPD – veszteségeik ellenére nem omlottak össze.* A birodalom és Poroszország urai vagyunk, a többiek mind megverten a földön hevernek. Sokévi munkánkat siker koronázza. Németország magára talált! Mindenekelőtt Dél-Németország az egész választási siker egyik csúcspontja. Ez annál örvendetesebb, mert így a kezünkben a lehetőség, hogy radikálisan felszámoljuk a szeparatista államszövetség gondolatát.7 Meg is tették. Hitler következő lépése a tartományok minden önállóságának felszámolása volt.* Berlinben több mint egymillió szavazatot nyertünk. Hihetetlen eredmény: mintha mindnyájan kábulatba estünk volna. Minden óra új, hihetetlen meglepetést tartogat. A Führer teljesen elérzékenyült az örömtől. Kint a Wilhelmplatzon tarkálló, több tízezres tömeg élteti a Führert. Tehát elértük, amit akartunk. Megkezdhetjük Németország felépítését. Hajnali négykor fáradtan, de kimondhatatlan boldogságban térek nyugovóra.
1933. március 8. (Kaiserhof)
Vége a választási harcnak. Nemcsak hogy pénzt nem veszítettünk, hanem jelentős felesleggel zártuk a kampányt. Mennyire más, mint novemberben: akkor nem engedtünk, ezért most arathatunk. Ez mindig így van az életben. Semmiből nem lesz semmi, és aki nem akar vetni, nem is arathat. A minisztériumom nyers szerkezeti terve kész. Öt nagy főosztályból áll majd, amelyek átfogják a rádiót, a sajtót, a filmet, a propagandát és a színházakat. Ezek a területek mind közel állnak hozzám, és mindegyiket nagy buzgalommal és odaadással fogom irányítani. Az Unter der Lindenen a Hitlerjugend vonul fel. Órákig lehetne bámulni őket, anélkül, hogy az ember elfáradna az örömtől. A német forradalom megy tovább, és nem áll meg sehol. Minden középületen a horogkeresztes zászló lobog már. Itt-ott még egy-egy hivatalnok lélek ellenáll, de elég egy kis gyenge fenyegetés, hogy térdre kényszerüljön. Ahol közülünk még nem volt senki, ott fel-feltűnik a Német Nemzeti Harci Kör egy csoportja, és kitűzi zászlaját. Ez a típus kóborol a harcmezőn, és mindig akkor tűnik fel, amikor már elmúlt a veszély. Badenben, Szászországban és Württembergben már beiktatták a nemzetiszocialista biztosokat. Minden simán megy, sehol nincs ellenállás. Este mindnyájan a Führernél: elhatározzuk, hogy most Bajorországon a sor. Bár néhány párton kívülinek fenntartásai vannak, a Bajor Néppárt ellenállásáról és hasonlókról locsognak, de mi meg vagyunk győződve arról, hogy ezek már nem igazi hősök. A forradalom végrehajtása során nem lehetünk senkire sem tekintettel: a hatalom azért a miénk, hogy éljünk is vele. Ellenállástól nem kell tartanunk. Ellenségeink megverve, a padlón vannak. Bajorország sorsa most selyemzsinóron függ. Egyetlen kormány sem lenne abban a helyzetben, hogy megtegye azt, ami most a Führer szándéka. Ő nyugodtan megteheti, hisz a bajor nép mellette áll.
1933. március 22. (Kaiserhof)
Feledhetetlen lesz a nagy potsdami nap történelmi jelentősége miatt. Reggel a Führerrel a duisenstadti temetőbe megyünk. Nem istentiszteletre: elesett bajtársaink sírjához. Berlintől Potsdamig végig ujjongó embertömegek sorfala között haladunk. Potsdamban zöldellő lombok és zászlóerdő. A kormány és a képviselők menete alig tudja megtenni a Nikolaikirchétől a Garnisonkirchébe vezető utat. A tömeg majdnem összelapít bennünket. Hindenburg a Führerrel együtt lép be a templomba. Mindenki elnémul, ünnepélyes csend. A birodalmi elnök kimért és komoly, miközben felolvassa üzenetét a birodalmi gyűlés képviselőihez és a német néphez. Erős és határozott a hangja. Nemzedékeket egyesít magában ez a közöttünk álló ember. Aztán a Führer szól. Beszéde szilárdságot és eltökéltséget sugároz. Valamennyi jelenlévőt mélyen megrendíti. Hindenburg közelében ülök, és látom, könnybe lábad a szeme. Mindenki feláll a helyéről, hogy kifejezze tiszteletét az ősz tábornagy iránt, aki kezet nyújt a fiatal kancellárnak. Történelmi pillanat. Újra tisztára mosott a német becsület címerpajzsa. Fennen lobognak sasos zászlóink. Hindenburg babérkoszorút tesz a nagy porosz király sírjára. Odakinn dörögnek az ágyúk. Kürtök szólalnak meg, a birodalmi elnök fellép az emelvényre, kezében marsallbot, és köszönti a hadsereg, az SA, az SS és a Stahlhelm felvonuló egységeit. Áll, üdvözlésre emelt karral. Mindent eláraszt az örök nap fénye és Isten áldóan tárja láthatatlan kezét a porosz nagyság és kötelesség ősi városa fölé. […]
1933. március 24. (Kaiserhof)
Hitler beszédet mond a birodalmi gyűlésben. Csodálatos formában van. Egész beszéde egy megfontolt, okos államférfi beszámolója. Sokan most látják először a Házban, és meg vannak rendülve fellépésének nagyságától. Kétórás szünet, hogy a pártoknak legyen lehetőségük álláspontjuk kialakítására. Wels, az SPD vezére valóban válaszra vetemedik. A későn jövő egyetlen vinnyogó jeremiádja. Ezt akarták a szociáldemokraták is, és most terrorról és igazságtalanságról nyafognak. Amikor Wels befejezi, a Führer lép a pódiumra és olyan választ ad, hogy csak úgy porzik. Ilyet még nem láttak, hogy valakit így elintéztek volna. A Führer teljesen szabadon beszél és nagy formában van. Az egész Ház harsog a helyesléstől, nevetéstől, lelkesedéstől és tapstól. Példátlan siker. A centrum, sőt az állampárt is egyetért a felhatalmazási törvénnyel. Négy évre szól és teljes cselekvési szabadságot biztosít a kormánynak. Megkapja a szavazatok négyötödét, csak a szociáldemokraták ellenzik. Most már alkotmányosan is mi vagyunk a birodalom urai. […] Elfogadtatom az első törvényjavaslatot: május elseje a német nép nemzeti ünnepe lesz; megvalósításával engem bíz meg a kormány. Nagyszabású ügyet csinálunk belőle, és első ízben történik meg, hogy az egész német népet egyetlen tüntetésbe vonjuk össze. Ettől kezdve aztán kitör a viszálykodás a szakszervezetekkel. Addig nem nyugszunk, amíg nem lesznek maradéktalanul a kezünkben. A külföldi rémhírterjesztés miatt sok feladat hárul ránk. A Németországból emigrált sok zsidó ellenünk uszítja az egész külföldet. Most isszuk meg a levét, hogy a régi állam semmit sem tett a külföldi propaganda terén. Védtelenek vagyunk ellenfeleink támadásaival szemben. […]
1933. március 26. (Kaiserhof)
Szombat: ismertetem programomat a rádió intendánsainak; egyetértésre találok. A vezetők egy részének mennie kell. A régi időkből maradtak vissza, és nem alkalmasak az új építőmunkára. Cikkem a rémhírterjesztésről megjelenik a „Sunday Express”-ben; jó hatása van. […] A külföldi uszítás ellen csak akkor tudunk fellépni, ha elkapjuk a szerzőit, vagy legalább a haszonélvezőit: a Németországban élő zsidókat, akik eddig bántatlanul maradtak. Nagyszabású bojkottot kell hirdetnünk valamennyi németországi zsidó üzlet ellen. Akkor talán a külföldi zsidók is jobb belátásra térnek, ha németországi fajtestvéreik életéről lesz szó. Streicher tagtársat nevezzük ki az akció vezetőjének. Mindjárt írok is egy bojkottfelhívást, és röviden tájékoztatom a sajtót. […]
1933. március 28. (Kaiserhof)
Telefonbeszélgetés a Führerrel: ma nyilvánosságra kerül a bojkottfelhívás. Pánik a zsidók körében! Klagges betiltja a Stahlhelmet Braunschweigben. A vörösök találkahelye volt. Este a Kaiserhofban először beszélek a filmalkotók előtt, és nagy sikert aratok a filmművészet új programjával. Meggyőződésem szerint minden résztvevő őszintén törekszik az együttműködésre. A film csak akkor lehet egészséges, ha újra ráébred németségére és erejének gyökereit a német jellegben keresi. […]
1933. április 11. (Kaiserhof)
Levélváltás dr. Furtwängler fő-zeneigazgatóval a német művészet elveiről. Megjelenése nagy feltűnést okoz. Furtwänglernek írott válaszomban megkísérlem feltárni a nemzeti művészet fogalmának lényegét. Eddig ugyanis azt hitték, hogy nekünk erről egyáltalán nem lehetnek elképzeléseink. A zsidó sajtó uszítása ma még érezteti hatását. Jó politikusnak, de rossz műpártolónak tartanak bennünket. Majd a jövő bebizonyítja, mennyire tévednek. […]
1933. május 1. (Kaiserhof)
Beköszöntött a német nép nagy napja. Tegnap még eső ijesztgetett, ma csodálatos a napsütés. Igazi Hitler-idő! Most már nem rendezvények lebonyolításáról van szó: a fontos a tartalom és ennek jelentése, amely ma itt megjelenik. Reggel a berlini iskolások a Lustgartenben vonultak fel. Már érkezésük is lenyűgöző volt. Bármerre nézünk az Unter der Lindenen, a Lustgarten egész területén, mindenütt gyerekek és gyerekek. Tiszta szívvel beszélek előttük. A gyerekek lelkét kell megérteni ahhoz, hogy jól beszélj hozzájuk. Kitör az örömrivalgás: feltűnik egy autó, a birodalmi elnök és a Führer ül egymás mellett. Íme, az öregség és a fiatalság egysége. Az általunk teremtett új Németország csodálatos szimbóluma! Harald8 Harald Quandt, Magda Goebbels első házasságából való fia.* nagy rózsacsokrot nyújt át a birodalmi elnöknek. Büszke és boldog. Az elnök úgy beszél hozzájuk, mintha velünk lenne egykorú. Hűségre, kitartásra, szorgalomra és a múlt tiszteletére szólítja fel őket. A Führer háromszoros „Éljent” kiált az elnökre, melyhez lelkesen csatlakozik az ifjúság. Az átvonulás a fiúk és lányok között diadalmenethez hasonlít. A tempelhofi mezőn leírhatatlan embertömeg. Itt vannak a berlini polgárok, munkások családostul, kicsik és nagyok, vállalkozók és alkalmazottak. Most elmosódnak a különbségek, itt az egységes német nép menetel. Néhány évvel ezelőtt Berlinben még gépfegyverek ropogtak. A repülőtéren az egész országból repülőgépen érkező munkásküldöttségeket fogadjuk. Ezeknek a komoly, kemény férfiaknak az arcán a tiszta öröm látható. Ebédre Hitler látja őket vendégül, majd a birodalmi elnök fogadja őket. A fogadás megrázó a maga monumentális egyszerűségében. Három háború nagy katonája, a német nemzet hű Ekkehardja ott áll az ország legszegényebbjei között, és kezét nyújtva szövetséget köt velük. Férfiak, asszonyok, gyermekek végeláthatatlan sora kígyózik Berlin utcáin át a tempelhofi mezőig. Este 7-kor kapjuk a jelentést, hogy másfélmillióan vettek részt a felvonuláson. Hasonló jelentések érkeznek a városokból és a falvakból. Hátul ülök a Führer autójában, amikor a munkástömegek között diadalmenetben áthajtunk az utcákon a birodalmi kancellária épületétől a tempelhofi mezőig. Leírhatatlan. Tempelhofon már áttekinthetetlen az embertömeg. Fényszórók nyalábjai világítják meg őket. Csak az egymás mellett álló emberek tömegét lehet látni. A gyűlést én nyitom meg. Egyperces néma csendben emlékezünk meg az Essenben aznap szerencsétlenül járt bányászokról. Ebben a pillanatban az egész nemzet rájuk gondol. A hangszórók most a csendet közvetítik az egész országba. Az összes rétegek és osztályok együvé tartozásának és szövetségének megrázó pillanata ez. Majd a Führer szól. Még egyszer összefoglalja, kik vagyunk és mit akarunk. Újra megadja a munka becsületét. Most már minden jó német a munkássághoz tartozik. A nemzet visszakapja létének értelmét. Dolgozni akarunk, nem pedig kételkedni. Németországról, annak jövőjéről, és gyermekeink jövőjéről van szó. A lelkesedés mámora keríti hatalmába az embereket. Áhítattal, erőtől duzzadóan csendül fel a Horst Wessel-dal az örök esti égbolt felé. Az éter hullámai elviszik ennek a tempelhofi mezőn felsorakozott másfélmillió embernek a hangját egész Németország fölé, a városok, falvak lakóihoz, és mindenütt egyetértő visszhang rá a felelet. Így válaszolnak a Ruhr-vidéki munkások, a hamburgi kikötő matrózai, Felső-Bajorország favágói és a Mazuri-tavaknál élő magányos paraszt. Ebből a szövetségből senki nem vonhatja ki magát, mindannyian összetartozunk. Most már nem frázis, hogy testvérekké váltunk és egységes népet alkotunk. És aki az egység felé vezető utat mutatja nekünk, az most ott áll egyenesen az autójában, és vonul a tömegek övezte, diadalmas utcákon át munkahelye, a Wilhelmstrasse felé. Holnap elfoglaljuk a szakszervezetek székházait9 A nácik nemcsak a szakszervezeteket, de a szociáldemokrata es a kommunista pártházakat, irodákat, kiadókat, műhelyeket stb. is mind lefoglalták. A május 1-jét ünneplő munkástömeg hamarosan minden szervezet és érdekképviselet nélkül maradt.* Ellenállás sehol sem várható. A harc folytatódik! Fent, a birodalmi kancellária épületében, a Führer lakásának az ablakában állunk. A távolból is idehangzanak a tempelhofi mezőről elvonuló tömegek dalai és éljenzése. Berlin ma este nem akar nyugovóra térni és ezzel az óriás várossal, mintha „lelki földrengés” érne, együtt remeg az egész birodalom és tudatára ébred a dicső órának, amely a történelem fordulópontját jelöli. Épp most fordul be egy menetelő osztag a Voss-strasséról a Wilhelmstrasséra. Lenn, a birodalmi kancellária épülete előtt a horogkeresztes lobogók sokasága villog, s a vörös zászlók némán és tiszteletteljesen köszöntik a Führert és művét. És a fiatal férfiajkakon Horst Wessel örök dala csendül fel. „Most Hitler-zászlók lobognak az utcák felett”. Együtt ülünk másnap hajnalig. A nap ismét felkelt Németország felett!
1933. június 4.
Pünkösd Obersalzbergen. Röviden római utazásomról. […] Zsúfolásig telt pályaudvar Cerruti és Renzetti. Jó utat. Éljenzés. Indulás előtt sajtókonferencia. Szándék a fasizmus tanulmányozása. Alvás. Kufstein és Innsbruck az osztrákok nagy ovációja. Szegény Dollfuss! Csak autogramokat osztogatok. Át a határon. Mussolini szalonkocsit küld elém. Szomorú határ. Prefektus üdvözöl. Zavartalan benyomás. Végig Olaszországon. Érzem a szívverésem. […] Audiencián a királynál. Jó benyomást kelt. Okos és kedves. Mindketten törjük a nyelvet, de egész jól megy. Rendes benyomást teszek rá. Látszik rajta. Végig Rómán. Az örök város. Fórum Romanum. A távolban a Szent Péter-templom. Via Appia. Egészen felforrósodok a látványtól. Teljesült egy nagyon régi vágy. Mussolinihez. Hosszú folyosókon végig. Egy percet várakoztatnak. Balbo jön velem. A jó Balbo. Reneszánsz ember. Aztán előtte állok. Kicsi, de nagy a koponyája. Egészen antik hatású. Azonnal barátként viselkedik. „Il dottore.” Mindjárt szót értünk. Egy óráig beszélgetünk. Egészen el van ragadtatva mondanivalómtól. „Nagyon elégedett vagyok” – ismételgeti. Tetszik nekem, és a modora is. Jóságos és kemény. „Csak soha le nem állni.” „Nem engedni.” „Önök a helyes úton járnak.” Az értelem világossága! Barátokként válunk el. Még lefényképeznek bennünket. Nagyon örül a tőlem kapott ajándéknak. „A ma esti viszontlátásra. Nagyon elégedett vagyok” – ezekkel a szavakkal búcsúzik. […]
Fogadás a Grand Hotelben. Mussolini adja. Nagy gála. Mussolini vezeti Magdát, aki csodálatosan viselkedik és ragyogóan néz ki. Mussolini nagyon kedves Magdához. Szép nők. Zene, csevegés. Csoportok képződnek. Én Mussolinivel. Folytatjuk a beszélgetést a pártról és a forradalomról. Mussolini nagyon világos fejű, vad forradalmár. Élesen tőke- és nemességellenes. A hatalom a biztosítéka. Mindenben egyetértünk. „Franciaország fáradt ország.” „Minden idők legnagyobb forradalma a német forradalom.” Nagyon későn búcsúzunk. […] Vacsora a német követségen. Mussolini ismét jelen. Nagy fogadás. Mafalda hercegnővel beszélgetek. Kedves teremtés! Mussolini nagyon örül benyomásaimnak. Bemutatom neki a német sajtó képviselőit. „Csak egy párt.” „A nemzeti forradalom abszolút biztosítva.” „Sajtószabadság csak az állam javára.” Engem nagyon kitüntet. Későn távozik. Búcsúzáskor: „Mondja meg Hitlernek, rám mindig számíthat. Tűzön-vízen át vele megyek.” Fotók. Szívélyes búcsú. Egy egészen nagy embert ismertem meg. […]
1933. szeptember 25.
[…] Beszállás a gépbe. Pompás repülés. Három óra múlva Genfben. Nagy fogadtatás. Az egész német kolónia, rengeteg fotós. A szállodában Neurath vár. Tájékoztat a helyzetről. Rettenetesen ócsárolja Papent és örökös utazgatását. Most is Magyarországon van. Túlbuzgó. És Rosenberg sem a barátja. Genfben a megérkezésem a nagy szenzáció. Korán lefekszem, mert túlságosan fáradt vagyok. Ma hétfőn: Neurathtal a Népszövetségbe. Lehangoló. Gyászos gyülekezet. A nemzetek parlamentarizmusa. Csak az emberek látványa érdekes. Sir John Simon: angol külügyminiszter. Magas és impozáns. De egy … Paul Boncour: rossz pozőr. Francia és irodalmár. Nem komoly jelenség. Dollfuss: törpe, piperkőc, ravasz fickó. Máskülönben semmi. Ma reggel formalitások. Mustrálgatnak, véleményt mondanak rólam. Milyen toronymagas fölényben vagyunk mi, németek. Az egész nélkülözi a méltóságot és a stílust. Ide Stresemann illett, aki itt jól érezte magát. Számunkra ez semmi. A sajtó feni a fogát rám. Szeretne valamit megtudni. Délután ismét formalitások. Bosszant, hogy idejöttem. A Külügyminisztériumnak ijedtében teli lett a nadrágja. A lengyelek barátkozni akarnak velünk. Helyes! Más semmi.
1933. szeptember 27.
Hétfő este: Neurathtal haditervet készítünk. Vele jó együttműködni. Lassan bekapcsolódom. Nagyon unalmas itt. Rettenetes az időjárás: enyhe és borús. Egy északnémet számára elviselhetetlen. […] Délben Beck ezredessel, a lengyel külügyminiszterrel. Rauschninggal, a danzigi szenátus elnökével együtt. Világosan látja a dolgokat, és bizonyára nem követ el ostobaságokat. Beck ezredes okos és siránkozó. Franciaországtól távolodni, s közeledni inkább Berlinhez akar. Sok a gondja, ezek azonban jelentéktelenek. Lengyelországgal dűlőre lehet jutni. Fonni kell a szálakat. A gazdaságban kell kezdem, hogy eljussunk a politikához. Beck fiatal és fogékony. […] Kánya gróf. Magyar külügyminiszter Párizsból érkezik, ahol háborús pszichózis uralkodik. Párizs így akarja megtorpedózni a leszerelést. Meg kell őriznünk a nyugalmunkat. […]
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!