Goebbels Napló

1930

(idézet: Goebbels Napló – Ormos Mária)

1930. január 4.

Ismét Berlinben. Munka a régi kerékvágásban. Délelőtt 10-kor indulás Grumsinból. Mindenki jó és kedves volt hozzám. Erika Eberswaldéig kísért el. Aztán integetett még a vonat után. Adieu! Most egy kissé magányosnak érzem magam. 12-kor Berlinben. Sok a munka a hivatalban. A Hindenburg-ügy, úgy tűnik, nagyon jól alakul. Lemossuk a következő számban. Az öreg kecskének el kell tűnnie, és ha nem, akkor sem állhat örökké a fiatalok útjában.¹ Az „öreg kecske” Hindenburg köztársasági elnök, akit Goebbels az „Angriff”-ben megtámadott, mondván, hogy tanácsadói zsidók és marxisták. Egyúttal sértő, hasonló tartalmú karikatúrát közölt róla. A továbbiakban az elnök irodája által indított perről van szó.* Egy kommunista, akire rálőttek az embereink, meghalt. Megint elég nagy botrány. […] Hitler kedden Berlinbe jön. Addig tökéletesen kész lesz a napilapunk. Hosszú levél August Wilhelm hercegtől. Ki akar békíteni a Stahlhelmmel (Stephani). Erős kételyeim vannak, és legszívesebben nem is találkoznék ezekkel az emberekkel. Holnap délután kávéra vagyok hivatalos von Lippe trónörökösnél. És most lássunk munkához! A női illat még mindent beborít: Erikáé.

1930. január 6.

Tegnap: délig otthon dolgoztam. Éles hangú cikket írtam Hindenburg ellen. Utána a hivatalban a sajtó átnézése. Lippe trónörökösnél és feleségénél kávéztam. Jó, derék, lelkes emberek. Különösen a férfi elragadó. Az asszony polgári származék. De mindketten teljes szívvel mellettünk. Este Schweitzerékkel a Deutsches Künstlertheaterben Molnár Ferenc „Vacsora” és „Egy, kettő, három” című darabját nézzük meg. Elég gyengék. Túlságosan kihegyezettek, és ezért végül is hatástalanok. Inkább szellemeskedők, mint szellemesek. A második darabban Pallenberg mint… kiváló alakítást nyújtott. De hát ő zsidó. Talán épp ezért. Ezt a színházat csak zsidók látogatják. „Ázsiai horda, porosz homokon.” Késő estétől majdnem hajnalig Göringnél voltam. Wied herceg és hercegné – de különösen az utóbbi – nagyon tetszett, kedves hölgy, férje egy okos úr, Bernstorff gróf viszont kissé beképzelt polgár. Nagyon érdekes volt. Politizáltunk. Mindnyájuknak egy teljesen új világot mutattunk be. Göringné, mint mindig, most is elragadó volt, szép, okos és lelkes. Göring pedig saját lakást akar szerezni nekem. Még sok a munka. Este női hallgatóság előtt beszélek.

1930. február 4.

Tegnap korán indulás. Egy ideig együtt utaztam Müller bankigazgató családjával. Nagyon szép lánya van. Még Borkumból ismerem. Utána alvás. Határ, útlevél, idegen nép, a megszokott szenny. Délután Prága. Az első benyomásom: piszkos a város. Egyetemistákkal – rendes gyerekek – beszélgettem. Tele vannak lelkesedéssel. Prágából alig látok valamit. Túlságosan rossz az idő. Egy órácskát aludtam, majd előadás. Zsúfolt terem. Óriási siker. Tüntető taps. A végén egy kicsit csorbította a hangulatot, hogy két zsidó feltétlenül szónokolni akart, s bár nem engedték meg nekik, mégis beszéltek. Azután kirakták őket a teremből. Erre a kormány egyik képviselője bezárta a gyűlést. Finoman megkártyázták! Nagy izgalom. Emberünk, aki a gyűlést levezette, igazán nem nőtt fel a feladathoz. Knirsch képviselő: csendes, finom, szerény, és ahogy nekem tűnt, tehetséges ember. Kasper képviselővel mentem haza. Nagyon okos munkás. Részletesen beszélt nekem szudétanémet mozgalmunkról. Az ész valószínű Knirsch, Jung pedig a szervező. Persze egy kicsit rendetlenül és kispolgáriasan. Jó, az ég veletek! Megkönnyebbülök, amikor újra átlépem a határt. Berlin – az Berlin! De legalább bepillantottam a német kisebbségi problémába. A németek létrehozzák a kultúrát, és az alkotni képtelen paraziták elragadják tőlük. Prága német város, de a németet alig tűrik meg benne. Hogy mennyire német Prága, azt akkor láttam, amikor fiákeren – mert ott még van ilyen – végigutaztam a városon a gyűlésre. Át a Vencel téren. Egészen német. De ezekkel a cseh táblákkal. Utálatos! Ha a németek a múltban legalább annyira törekedtek volna a hatalom megszerzésére, mint a kultúra fejlesztésére, ma mi lennénk Európa, de talán a világ urai.

1930. június 1.

Holnap Goltzért megyek. A felesége is velünk jön. A buli 9-kor kezdődik. Kifogást emelünk két zsidó bíró ellen. Egyórai szünet után elutasítják kifogásunkat. Aztán én beszélek két és fél órát. Mesés formában vagyok. Az arcokon látom a mély hatást. Az ügyész kilenc hónap börtönbüntetést kér. Goltz beszél. Nagyon hatásosan. Aztán jön még egy rövid, ízes zárszó. Két óra szünet. Virágok és hatalmas ünneplés. Göringhez megyünk ebédre. Von Dircksen asszony is ott van a fiával. És egy csodálatos svéd filmszínésznő is. Sch…löfné. Szőke és karcsú. Édes nő! Vissza a bíróságra. Vég nélküli várakozás. Aztán az ítélet. 800 márka pénzbüntetés. A hosszú indoklás felér egy védőbeszéddel. Mindenben osztják az én nézeteimet. Ordítani tudnék az örömtől. Hindenburg számára első osztályú temetés.² Az elsőfokú bíróság teljes elfogultságról tett tanúságot nemcsak a feltűnően alacsony bírság kiszabásával, de azzal is, hogy a cikket „szakszerűnek” és „kifogástalannak” minősítette, és csupán a karikatúrát tette kifogás tárgyává.* Az épület előtt ünneplés, mint még soha. Az emberek tisztára megőrültek. A sajtó tele van a tárgyalással. Tömegével közölnek fényképeket és karikatúrákat. Jó ez így. Kiváló propaganda ez nekünk. Ismét Göringékhez. Ez a csodás svéd asszony! Treptow-ba megyünk, koncertre. Göring és én csak röviden beszélünk. Határtalan a lelkesedés. Hazamegyek. Fáradtan az ágyba. Az egész vonalon győzelem. Ma hajnali 4 óra. Mindjárt indulunk autóval Plauenbe, a körzeti gyűlésre. Onnan Mannheimbe beszédet tartani. Kedden ismét itt vagyok. Egészen jókedvű és feldobott vagyok. Ez volt aztán az igazi péntek! A tegnapi! És a mai napnak is sikerülnie kell!

1930. augusztus 15.

A tegnapi nap szenzációja Hindenburg levele volt. A per egyből azzal indult. A bíró mindenáron rá akart venni, hogy vonjam vissza a fellebbezésemet és nyugodjak bele a 800 márka büntetésbe. Kizárt dolog. Szóval így folynak nálunk a tárgyalások. Drámai vitára kerül sor. Teljes erővel védekezünk. Az ítélethirdetés előtt kétórás szünet. Az államügyész újból 800 márka büntetést indítványoz. Goltz remek védőbeszédében felmentésemet kéri. Két óra múlva ítélet: felmentettek.³ Előzménye ennek, hogy Hindenburg a keresetet visszavonta.* A jogos indokok tudomásulvétele. Hurrá! Bombasiker! Az egész sajtó rémült és csodálkozik. Goltzcal még megbeszéljük az aznapi tennivalókat. Fél órán át részt veszünk a Röntgenthal-peren, melyben SA-ifjainkra börtön vár. A vádlottak felállva üdvözölnek. Szemükben könny csillog. Otthon. Munka. Este Wilmersdorfban zsúfolt teremben beszélek. Utána még egy annál is nagyobb férfitársaságban a Burgkellerben. Ma már sok bosszúság ért. Még egy nehéz nap vár rám. Vajon mi lesz a per kimenetele?⁴ Ez egy másik perre vonatkozik, amelyet azért indítottak Goebbels ellen, mert a kormány tagjait lapjában „árulóknak”, a „világtőke ügynökeinek” stb. nevezte.*

1930. augusztus 30.

Nagyon-nagyon nehéz napok vannak mögöttem. Majdnem összeroppantam. Szerdán délben kaptam az első értesítést Edgar Schrödertől egy, az SA-ban tervezett lázadásról. Ultimátumot nyújtanak be nekünk azzal, hogy ha nem teljesítjük követeléseiket, nekünk támadnak. Nem tudom elhinni, hogy valóban csatát akarnak ellenünk. De aztán mégis meg kell győződnöm arról, hogy tényleg azt akarják. Stennes a háttérben mint egy pók szövögeti a hálót.⁵ A berlini SA lázadása napokig tartott. Hátterében az állt, hogy egyes vezetők és a legénység egy része is méltánytalannak tartotta, hogy velük szemben a náci párt politikai vezetői, valamint az SS tagjai előnyöket élveznek. Walther Stennes a látszólagos megbékélés ellenére 1933-ban végleg szakított a nácikkal és 1949-ig Csang-Kaj-sek mellett működött katonai tanácsadóként.* Wetzel és Breuer pedig az ő bábjai. Drezdába kell utaznom. Ott kapom telefonon a hírt, hogy a helyzet még annál is rosszabb, mint ahogy én gondoltam. Az SA vezetői összevonták ezredeiket és nyíltan fellázadtak München és a körzet ellen. Pénzügyi kérdések mögé bújnak, az egész …t kapitalizálták. Stennes áruló. Drezdában két teremben beszélek. Jól, de közben nagyon nyomaszt ez az egész. Összeszedem magam, a végén sikerem van. Éjjel felkeres a szállóban dr. Conti és jelentést tesz a katasztrofális helyzetről. Az összes ezredet fellázították. Kérdésessé vált a Sportpalastban péntekre meghirdetett nagygyűlés. Conti jelentéstételre Münchenbe utazik. Csütörtök. Álmatlan éjszaka után ismét Berlinben. Minden a feje tetején áll. A legvadabbul Breuer és Hustert lázított. Óriási csalódás. Tárgyalás Stennesszel. Arcátlanul három mandátumot követel. Pénzt és politikai hatalmat. Példátlan pimaszság. A mellemnek szegezi a pisztolyt. Ha nem teljesítjük követeléseiket, holnap a levegőbe röpítik a Sportpalastot. Münchent hívom, látszatra engedékenyen. Szeptember 15-én álljunk bosszút. Hitlert megint nem tudom elérni. Elutazom Hamburgba. Elég nehéz szívvel. Beszélek Berlinnel: további bonyodalmak. Elérem Hitlert: ő nem adja be a derekát. Nem is teheti. Egyáltalán nem látja át a helyzet komolyságát, kisebbnek hiszi a veszélyt. Mindent elmagyarázok neki. Wagener⁶ Wagener, Ottó, középszintű náci vezető. Részt vesz gazdasági tervek kidolgozásában, 1933 után jelentősebb pozíciót nem kap.* már útban Berlin felé. Teljhatalommal felruházva. Tízezer hamburgi előtt beszélek. A történtek ellenére kitűnő formában vagyok. Berlin: ott van már a IV. ezred rohamosztaga, hogy szétverje a hivatalt, és összeverjék Wilkét és Muchow-t. […]

1930. szeptember 1.

Vasárnap: reggel még úgy tűnik, hogy minden rendben. Megérkezett az autónk. Kiadom az utolsó utasításokat. Irány Breslau. Csodálatos napsütés. Este 1/2 9-kor érkezünk meg. Két zsúfolt teremben tartok beszédet. A lelkesedés óriási. Utána még együtt vagyok az emberekkel. Éjjel 2-kor távirat Berlinből. Az SA megrohanta és szétrombolta irodáinkat. Az SS-őrség két tagja megsebesült. Egy másodpercre elveszítem az idegeimet. Majd gyors döntés. Ami ezután történik, mintha valahol a távolban játszódna. Irány Berlin. Telefon Hitlernek Bayreuthba. Ő is rögtön indul Berlinbe. 3-kor indulás. Tele szörnyű gondokkal. Kétségbeesés. Így kell összetörnie mindannak, amit négy évig építettünk. Soha! Ismét össze tudom szedni magamat. Hajnalodik. Borzasztó meghasonlás nyomaszt. A mienk… teljesen összetört… útközben… Hitler végső felszólítása! Minden borotvaélen táncol. Az emberek kétségbeesve… Szegény Hitler! Ez a sokéves késlekedés jutalma. Stennes érkezik. Reggel hatig Hitlerrel tárgyal a szállodában… Ez lenne a vég? Soha! Figyelmeztetem, legalább a választásig engedjünk. Máskülönben az SA-nak anyagi követeléseiben igaza van. Hitler is engedékeny. Egy percre sem hagyhatom el magamat. Alszom egy órát, majd a bíróságra megyek. Mindenfajta védelmet elutasítok. Becsületsértés… Hat hét börtön és 500 márka. A szünetben Hitlerhez, aki Göringnél van. Újabb gondok. Tanácsolom, sürgősen egyezzünk meg, különben elkerülhetetlen a katasztrófa. A lázadás már a vidékre is átterjed. 4 órakor döntés. Hitler meneszti Pfeffert és személyesen veszi át az SA főparancsnokságát. Az SA a korábbinál magasabb hányadot kap a tagdíjakból. Levél Stennesnek. Elfogadás vagy elutasítás? Egy órára ledőlök. Mire felkelek, megvan a döntés: az SA-vezér Hitlernél. Mindent elfogadnak. Forradalom tör ki a teremben. Stennes behódolt. Még a legvadabb hírek keringenek. Dürr és Lippert szánalmasan csődöt mondott. Jó volt viszont Weissauer és Wiedemann kisasszony. Hitlerrel az SS-hez, mely hű maradt. A gárdának most vissza kell vonulnia, a lázadást elfojtottuk. A frontharcos szövetség háza tele van SA-osztagosokkal. Aki nemrég még robbantani akart, most rémülten ül és vár. Hitler beszédet mond. Litzmann is, megindítóan. Aztán a hűségeskü. Én következem. Minden rendben. A Stennes-puccs befejezve. A következtetéseket majd szeptember 14-e után vonjuk le. A zsúfolt terem előtt jó formában beszélek. Lesz még három viharos éjszakánk. Még visszaszerzem magamnak az SA-t. A legrövidebb időn belül. Későn és elgyötörtén megyek haza. A sajtó! Borzasztó! Stennes úgy viselkedett, mint egy gonosztevő. Na igen! Tovább kell dolgoznunk. Négy nap után először alszom. Ma reggel újra éber vagyok. Csak nem gondolkodni! Még minden úgy tűnik, mintha álom lett volna. Most a romokat kell eltakarítanunk. Vajon sikerül-e szeptember 14-ig? Én mindent megpróbálok. Lássunk munkához. Adja vissza Isten a hitünket.

1930. szeptember 3.

Tegnap: egész nap rendcsinálás. Minden területen. Amikor megérkeztem az irodába, minden romhalmazhoz hasonlított. Az elején az alkalmazottak még teljesen bizalmatlanok voltak egymással. Túlságosan érdesek voltak a súrlódási felületek is. Úgy tűnik, hogy főleg a lányok túlozták el a dolgokat. Wilke és Muchow szabotálni akartak. De a végén mégiscsak engedelmeskedtek. Wilkének távoznia kell. A parlamenti frakció titkára lesz. Ott aztán használhatja azt a képességét, hogy lázítani tudja a közönséget. Elégedett is. Az SA-nál mindenki boldog. Úgy látszik, Stennes nyugalmat akar. Ő… egész újat… most sokkal erősebben kötődik, mint azelőtt. Amikor fennállt a veszélye, hogy elveszítjük a mozgalmat, akkor döbbentünk rá, hogy milyen kedves az nekünk. Most megint jól halad a munka. Remélem, szeptember 14-ig mindent bepótolunk. Késő délután megyek haza. Teljesen átlendültem a holtponton. Este először az Alexanderplatzra, aztán Kleisthez, majd Friedenauhoz, aztán a „lázadás központjába”, … a szétvert irodánkba. Mindenütt újra a régi bizalmat érzékelem. Az iroda sivár. A szobámban mindenütt vérmocsok. Elvbarátaink vére! Borzalmas látvány! Ilyenek vagyunk mi, németek! Vajon képesek leszünk-e még egyszer felszabadítani ezt a népet? Késő este fáradtan haza. Ma egészen kikészültem. Este a Sportpalastba. Göringgel és Strasserrel beszélünk. Sok múlik ezen.

1930. szeptember 11.

Tegnap: látogatások, konferenciák és munka. A legvadabb híresztelések terjengenek arról, mi történik Hitlerrel ma este. Én az egészet visszautasítom. Az ellenünk folyó hazugságáradat egyre növekszik. De győzni fogunk. Délután otthon dolgozom. Egy rövid órát beszélgetek L. K.-val. Olyan hatalmas tömeget még nem láttam, mint este a Sportpalastban. Százezer belépőt igényeltek. Képtelen lelkesedés. Egy órát beszélek, míg Hitler megérkezik. Ilyen kitörő ünnepléssel még sehol sem fogadtak. Stennesnek köszönhetem. Megérkezik Hitler. Hangorkán. Egy órát beszél. Talán ez az első igazán jó szónoklata Berlinben. Engem is magával ragad. A közönség őrjöng. Ki beszél most már a kis gondokról? A győzelem már a zsebünkben van. Most már csak az számít, hogy az utolsó választási hazugságokat ellensúlyozni tudjuk-e. Távozásunk kifejezetten életveszélyes. Az emberek mintha megőrültek volna. Ezzel a fanatizmussal ez a nép képes lesz és fel is fog ismét emelkedni. Nehezen jutok el az Orpheumig, ahol éjfélkor egy zsúfolt teremben be kell jelentenem, hogy Hitler a kimerültség miatt ide már nem tudott eljönni. Az emberek megértéssel fogadják a hírt. A főnökkel és Göringgel hármasban Göringéknél vacsorázunk. A főnök nagyon lelkes. Én szintén. Az SA-ügyről vitatkozunk. A hibát csak lépésről lépésre lehet kijavítani. A főnöknek az a kívánsága, hogy maradjak továbbra is Berlinben. Ezt kell tennem, holott nincs sok kedvem hozzá. Belátja, hogy engem semmilyen felelősség sem terhel. Konstrukciós hibáról van szó a szervezeten belül. Ezt fokozatosan ki kell küszöbölnünk. A politikai vezetés befolyását kell erősíteni. Nem szabad megengedni, hogy az SA-nak politikai becsvágya legyen.⁷ Az ellentétet nem sikerült megszüntetni. Az SA létszáma dagadt, s ezzel együtt nőttek politikai becsvágyai, ami viszont mind Hitlert, mind a német hadsereg vezetőit még inkább idegesítette.* Hitler most már tisztában van ezzel. Boldog vagyok, hogy a végén minden jóra fordult. A még meglévő hibákat majd lassan kijavítjuk. Aztán Hitler mesélni kezd. Megint a régi. Éjjel 3-kor búcsúzunk egymástól. Ma igazán nehéz napom volt. Este öt beszédet kell tartanom.

1930. szeptember 15.

Tegnap: reggel választás. SA-helyiségek tönkretéve. Sok a sebesült. Göringéknél ebédeltem, a felesége ismét ott volt, aminek nagyon örültem. Az irodában hosszú tárgyalások a rendőrséggel. Sikerül szabadon bocsáttatnom a letartóztatottjainkat. A Kaiserhofban egy csendes hangversenyt hallgatok végig, bár remegek az izgalomtól. Az első választási eredmények fantasztikusak. A Sportpalast zsúfolásig megtelt. Ilyen hangos ünneplés még sohasem volt. A lelkesedés leírhatatlan. Hihetetlen felemelkedés. A harcos hangulat magával ragadó. A polgári pártok szétmorzsolódtak. Eddig 103 képviselői helyet szereztünk. Megtízszereztük a mandátumainkat. Berlinben 360 000 szavazat. Erre nem számítottam. Embereink teljesen magukon kívül vannak. Olyan a lelkesedés, mint 1914-ben. A Sportpalast bolondokházára hasonlít. Az SA a vállán hordoz végig a termen. Hajnali 4-ig még végiglátogatom az SA-helyiségeket. Mindenütt ugyanaz a kép. Öröm és harci hangulat. Ma szilárd a lelki békém. A közeljövőben megpróbálom átgondoltan átszervezni a körzeteket. Közben persze pihennem kellene. A következő hónapokban nőni fog a feszültség. A kommunák is győztek, de mi vagyunk a második legerősebb párt.⁸ Az 1930-as választások politikai földrengést jelentettek. A hallatlan náci előretörés áldozata a Német Nemzeti Néppárt [73 helyett 41 mandátum] és a Német Néppárt [45 helyett 30 mandátum] volt, de veszítettek 10 parlamenti helyet a szociáldemokraták is. A korábbi 54 helyett 77 mandátumot szereztek a kommunisták.* így kell folytatnunk. Csak ne fáradjunk el, ne bénuljunk le. A jelszó: harc. Ellenzékben vagy kormányon – mi egy új Németországért fogunk küzdeni. Mindjárt sajtófogadás lesz. Utána körzeti megbeszélés. Betöltjük az új vezetői állásokat, megindítjuk az átszervezést. Mérhetetlenül fáradt, és mérhetetlenül boldog vagyok. A tegnapi este bőségesen megjutalmazott az elmúlt négy év munkájáért. Mindnyájan hálásak vagyunk a sorsnak. Az ég tartsa fölénk áldó kezét. Hogy fognak az enyémek otthon örülni! Az egész párt is! És a jövő Németországa!

1930. szeptember 16.

Na, ez igen: öröm a mi sorainkban, megdöbbenés ellenfeleinknél. Egy csapásra 107 képviselői hely.⁹ Ez a végső náci mandátumszám.* Ezt közülünk senki sem várta volna. Tegnap lerohant bennünket az ún. világsajtó. Adtam két interjút és egy általánosságokat tartalmazó kommünikét. Az előbbieket a Popolo d’Italiának és a Corriere della Serának. Utána még a DAZ-zal (Deutsche Allgemeine Zeitung) beszéltem. Most persze mindent elkövetnek, hogy kihagyjanak bennünket a kormányból. Nagykoalíció csak a Wirtschaftsparteijel, a gazdasági párttal képzelhető el. De ez ma még nem világos. Van időnk. Hitler egészen magánkívül van. Csak most őrizzük meg a nyugalmunkat! Néhány napra le kell állnom. Aztán megint jöhet a munka. A körzet átszervezését már megkezdtem. Schimmelmann grófot magántitkárként alkalmaztuk. Még egy irodavezetőt keresek. Weissauer lesz az Angriff kereskedelmi igazgatója… Ő még október 3-ig… aztán nemsokára újra elkezdődik a harc.

1930. november 16.

Irány Danzig! Aludtam, olvastam, olvastam, aludtam. A korridoron át.¹⁰ A békekonferencia Danzigot [Gdansk] a Népszövetség fennhatósága alá helyezte, és a lengyel állam számára kijelölt egy folyosót [korridort], amelyen át el lehetett jutni a városba és kikötőjébe. A korridor elvágta Németországtól a keleti porosz zónát, ahova csak a korridoron át, vízummal vagy lezárt vasúti kocsiban lehetett beutazni.* Elviselhetetlen számomra a gondolat, hogy ez az esztelenség örökké így maradjon. Ezen az úton megtanulok ismét gyűlölni. Marienburg! Forster és Alber nevű párttagunk autóval vár. Ott dacol Marienburg. Ma még fenyegető határ. Milyen mélyre süllyedtünk. Danzigba csak hosszas vita után engednek be. Autóval végigmegyünk a Weichsel árterületén. Danzig. Rövid látogatás az olasz politikai megbízottnál, Gravina grófnál. Ő teljes szívvel a mi emberünk. „Németországban csak a nemzetiszocialisták igaz emberek!” És ezt egy külföldi kell hogy mondja nekünk. Felesége finom római arisztokrata hölgy. Mintha egy reneszánsz képről lépett volna le. Danzig helyzete elkeserítő. A szerződések mind a lengyeleknek kedveznek. Gravina mindent megtesz jogaink védelmében. A német szocialisták közben hátba támadják, és a lengyelekkel konspirálnak. Szellemi elfajulás! Ezt mind tűzzel-vassal fogjuk kiirtani. Este beszédet tartok. Hangszórón keresztül több zsúfolt helyiségben hatezer ember hallgat meg. Amikor befejezem, véget nem érő, lelkes ünneplés. Vállon végighordoznak a termeken. „Gyere megint!” – kiabálják. A népuralom kirobbanó megnyilvánulása. Milyen csodálatos is ez a mozgalom! Egyszer majd egész Németországot magával ragadja. Magányosan autózom két órát. Forster¹¹ Forster, Albert, 1930-tól Gauleiter Danzigban, 1939-től birodalmi helytartó uo.* lelkesedik és szörnyen szidja Strassert, aki mindenütt, ahol csak tud, mocskol és rágalmaz engem. Én nem válaszolok ezekre. A hallgatás és a munka az én válaszom. Úgy alszom a vonatban, mint egy medve. Berlin! Vasárnap. Süt a nap. A mai nap csak az enyém.

1930. november 28.

Heinrichsbauer nagyiparossal vitázom. Lehordom a fémipari dolgozók sztrájkja és a „Führer der Wirtschaft” miatt. A végére kiütéssel győztem. Pénzügyi helyzetünk valamit javult. Remélem, hogy két hónapon belül rendben leszünk. Hosszan tárgyalok Weissauerrel. Az Angriff alapjában véve jól áll. Az SA-ban bűzlik valami. Holnap és holnapután nagy konferencia Münchenben. Hitler Röhmöt akarja az SA élére kinevezni, és úgy látszik, a helyi vezetőket fokozatosan le akarja építeni. Ezeknek azonban ez nem tetszik. Stennes ma az egész csürhéjével Münchenbe utazik. A müncheni „boncok” ellen vonul. Részben igaza van, részben azonban ez csak ürügy. Tegnap este még Wetzel volt nálam. Nem ismertem ki magamat rajta. Azt mondja: ha komolyra fordul a dolog, felhív Münchenből. Tisztességes ember! A háttérben Stennes szabadcsapata áll lesben. Ez is bizonyítja, milyen naivul politizálnak ezek az emberek. Az is előfordulhat, hogy fizetett besúgók is vannak közöttük. Ki tudja? Úgy érzem, minden oldalról ellenség vesz körül. Egy adag egészséges bizalmatlanság nem árt. Tegnap reggel hosszabb megbeszélést folytattam az SA emberével, Wagnerrel. Az SA-ban még sok az utópikus romantika. Stennes ezt persze ügyesen kihasználja. Az estét Dirksenéknél töltöttem. Beszélgettünk és zenéltünk. Kedvelnek és egyéni sorsommal is törődnek. Ma este Chemnitzben tartok előadást. Nagy ügy. Holnap ismét szép vasárnap lesz.

SaLa