Szolidaritás a menekültekkel világszerte
Más társadalmi erők is emlékeznek a menekültek drámai helyzetére. 1914 óta a katolikus egyház ennek megfelelő cselekvési napot ünnepel – először januárban, majd több évtizede szeptemberben –, miközben az olyan nemzeti kezdeményezések, mint a „Pro Asyl”, „interkulturális hetekben” emlékeznek meg ezeknek az embereknek a sorsáról.A menekültek világnapja emlékeztet arra, hogy ma is emberek milliói kénytelenek elhagyni otthonaikat. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Ügynöksége (UNHCR) közzéteszi a „Global Trends” éves jelentését, amely számokban foglalja össze a világ helyzetét. Az UNHCR ugyanakkor elismeréssel adózik a menekültek, a belső menekültek és a hontalanok által nap mint nap felhalmozódó erőnek, bátorságnak és túlélési akaratnak.
Mindenkinek, aki elolvassa az UNHCR idei jelentését, rá kell jönnie, hogy a helyzet világszerte drámaibb, mint valaha. A számtalan regionális és nemzeti háború és konfliktus, amelyek közül Európában valójában csak az ukrajnai és a gázai háborúra figyel fel a média, emberek millióit űzi el otthonaikból. Jelenleg 120 millió ember van szökésben – ez a valaha feljegyzett legnagyobb számú menekült és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személy. Ez a szám gyakorlatilag megduplázódott 2015 óta.
E hihetetlen számok mögött milliónyi egyéni sors húzódik meg. A lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek között több millió gyermek van – közülük több tízezer kísérő nélkül. Egész generációknak kell a legnehezebb körülmények között felnőniük, nem kell átélniük a társadalmi integrációt, nem juthatnak hozzá az oktatáshoz, és nem kapják meg a megérdemelt lehetőségeket.
A legtöbb menekültnek el kell menekülnie saját országa konfliktusos régióiból. Gyakran keresnek menedéket az ország olyan részein, ahol nem megfelelőek az élet- és megélhetési feltételek. Drámai, amikor – mint Gázában – még az ilyen menekülttáborokat is megtámadják az érintett fegyveres erők, szándékosan tönkretéve a túlélés eszközeit. Az Egyesült Nemzetek Szervezete ezt joggal minősítette háborús bűnnek.
A menekültek háromnegyedét válságövezetekkel határos, alacsony és közepes jövedelmű országok fogadják be. Azonban azoknak, akik a háború, az erőszak, az éhség és a természeti katasztrófák elől a világ más régióiba próbálnak menekülni, meg kell tapasztalniuk, hogy a célországok akár Mexikó és az Egyesült Államok határán, akár az Európai Unió külső határain katonai és egyéb erőszakos eszközökkel védekezni a védelmet keresők érkezése ellen. Milliárdokat költenek tekintélyelvű rendszerekre, visszaszorításokra, deportálásokra és nem európai fogolytáborokra, hogy megvédjék például “Európa erődjét”.
Ez nyilvánvalóan ellentmond az Egyesült Nemzetek Szervezete által 1951-ben elfogadott, a menekültek jogi státuszáról szóló nemzetközi egyezménynek.
Amíg nemzetközileg nem lehetséges a konfliktusok, háborúk vagy a természeti katasztrófák emberekre gyakorolt hatásai megfékezése, a nemzetközi közösség humanitárius felelőssége segítsen azoknak, akik feddhetetlenül szenvednek ezektől a következményektől. Sőt, fellépni az érdekükben, megmutatni nekik, hogy a nemzetközi közösség mellettük áll.
Ennek a menekült világnapnak ezért a szökésben lévő emberekkel való szolidaritás és emberség erős társadalmi szimbólumának kell lennie. A FIR és tagegyesületei ennek a nemzetközi közösségnek a részének tekintik magukat, amely menekültek millióinak sorsára hívja fel a figyelmet, és emberséges bánásmódot kér ezekkel a rászorulókkal. (Ulrich Schneider)