VILÁG: A nukleáris konfliktus kezdete óta népszerűvé vált egyes nagy médiumok körében az a célzás, hogy a Kreml állítólag nukleáris fegyverek bevetésével fenyegetőzik – írja le a helyzetet egy közösségi oldalon Juraj Draxler exminiszter. Hozzászólását az alábbiakban az eredeti megfogalmazásban közöljük.
Ez nem igazság. Az elnök adminisztrációja hónapok óta türelmesen magyarázza, hogy az orosz nukleáris doktrína, amely nyilvános, az ukrajnai és a környező csatatéren kialakult helyzettel összefüggésben teljesen kizárja a nukleáris fegyverek, még a taktikai fegyverek alkalmazását is. (Éppen ellenkezőleg, az amerikai nukleáris doktrína mellett nem világos, hogy nem alkalmazhatnák-e az atomfegyvert megelőző és első csapásként is.)
Doktrínája szerint Oroszország még abban az esetben sem alkalmazhat nukleáris fegyvert, ha a hagyományos erők hatalmas támadást intéznek a területén.
Nukleáris fegyvert csak “Oroszországot fenyegető egzisztenciális fenyegetés” esetén lehet bevetni, vagyis Oroszország mint állam megszűnése esetén. Ezt Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő fáradtan magyarázta többször is nyugati újságíróknak.
Ezért nem az a helyzet, hogy az oroszok atomfegyverhez nyúlnának, ha például az ukránok elkezdenék kiszorítani azokat Ukrajnában.
Maga Putyin pedig a közelmúltban arra kérte a külföldi újságírókat egy személyes találkozón, hogy ne sugallják azt, hogy az orosz kormány nukleáris fegyverek bevetésével fenyeget.
Igen, a konfliktus kezdete óta Oroszország egyértelműen kijelentette, hogy minden eszközzel kész megvédeni magát. Teszi ezt egyúttal figyelmeztetéssel, hogy kész reagálni, ha valaki megsemmisítő ütéssel próbálná megtámadni, ami bár rendkívül kicsi a valószínűsége, mégis megtörténhet.
Bizony, többször előfordult már, hogy a televízióban az orosz fél undorítóbb propagandistái részben pusztán az ukrán konfliktus kapcsán hozták fel az atomfegyver-használat kérdését. Nagyon undorító volt, és el kell őket ítélni érte.
De az elnöki adminisztráció mindig is ügyelt annak közlésére, hogy ez semmiképpen sem hivatalos politika.
Éppen ellenkezőleg, a NATO főtitkára, mint hivatalos képviselő, a hétvégén az atomfegyverek aktiválását szorgalmazta a NATO-oldalon.
És a NATO az, amely évek óta egyre közelebb visz Oroszország határaihoz gyakorlatokat, beleértve azokat is, amelyek atomháborús forgatókönyvet feltételeznek.
De különösen – az USA rakétabázisokat épített Romániában és Lengyelországban. Bár Oroszország hevesen tiltakozott.
Az USA pedig elkezdett titkos bázisokat építeni Ukrajnában (bár rakétabázisokat még nem). A nukleáris fegyverek és a rendkívül hatékony rakéták megléte önmagában azt jelenti, hogy a nagyhatalmak rendkívül idegesek attól, hogy hol helyezkednek el az ellenség létesítményei.
Már-már közhely, de érdemes megismételni: az USA több mint fél évszázaddal ezelőtt (!) volt hajlandó az atomháború szélére vonulni, amikor a Szovjetunió Kubában próbálta elhelyezni rakétáit.
Nemcsak az, hogy az akkori konfrontációt lezáró megállapodások része az volt, hogy a Szovjetunió nem helyez el más, stratégiai jellegű létesítményeket Kubában. Az Egyesült Államok erre az 1980-as években hívta fel a figyelmet, amikor arról beszéltek, hogy a Szovjetunió tengeralattjáró-bázist építhet Kubában.
A mai rakétatechnikával néhány percen belül el lehet találni az ellenséget több száz kilométeres távolságból.
Elméletileg ahhoz, hogy az ellenséget kivonják az üzletből, nincs szükség hatalmas csapásra minden kapacitására, elég egy lefejezési csapás a politikai és katonai parancsnokság fő központjai ellen.
Ezért is mutatott rá az Orosz Föderáció a kelet-európai amerikai rakétatelepítések ügyében, hogy elvileg nincs ellenük semmi, ha valóban védőpajzsként szolgálnának Iránnal szemben, ahogy elhangzott, de garanciákra van szüksége, hogy semmi. ellenséges lesz ott Oroszország ellen.
Az Egyesült Államok azonban nem volt hajlandó megvitatni velük a rendszeres ellenőrzések lehetőségét. Még három kulcsfontosságú fegyverzet-ellenőrzési megállapodástól is elálltak (Open Skies, INF-szerződés, ABM-szerződés).
Ez rendkívül megnövelte a nukleáris feszültségeket a nagyhatalmak között.
És ez továbbra is fennáll. És valóban nem Oroszország váltotta ki a feszültséget.
FORRÁS: FB Juraj Draxler
***
