1962. FEBRUÁR 9.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
A Központi Bizottság megbízásából hosszabb ideje foglalkozunk a gazdaságvezetés javításával, továbbfejlesztésével. A Politikai Bizottság határozatai alapján az elmúlt évek során kormányunk számos intézkedést tett a népgazdaság irányításában mutatkozó hibák kijavítására, szocialista tervgazdálkodásunk továbbfejlesztésére.
A gazdaságvezetés, az irányítás legfontosabb eszközének a népgazdasági tervet tekintjük. A terv foglalja magában a szocialista építés céljait, a népgazdaság fejlesztésének irányait. Éppen ezért nagy gonddal ügyeltünk az elmúlt években arra, és ügyelni fogunk a jövőben is, hogy a népgazdasági terveket mindig reálisan, a belső szükségletekből és a nemzetközi kötelezettségekből kiindulva határozzuk meg.
A Központi Bizottság elé terjesztett határozati javaslat bevezetőjében felsoroljuk az utóbbi években – különösen a VII. pártkongresszus útmutatásai nyomán – hozott jelentősebb gazdaságpolitikai intézkedéseket, amelyekkel javítottuk tervgazdálkodásunkat, erősítettük a tervfegyelmet, növeltük a minisztériumok, vállalatok, tanácsok önállóságát, és olyan hatékony gazdasági és pénzügyi eszközöket adtunk a vezetők kezébe, amelyekkel, ha helyesen alkalmazzák őket, tovább lehet javítani az üzemek, vállalatok, gazdaságok munkájában a tervszerűséget, a népgazdasági érdekek érvényesítését. Ez a megállapítás – úgy gondolom – vonatkozik állami életünk más területeire is. Pártunk helyes politikája nyomán államapparátusunk mindjobban betölti feladatát proletárdiktatúránk rendszerében. Az állami munka javítására hozott intézkedések emelték a vezetés színvonalát, és ahol a vezetők megértették az intézkedéseket és a gyakorlatban jól alkalmazták őket, már éreztetik hatásukat.
Az igaz, hogy a népgazdaságunkat irányító szervek, minisztériumok, trösztök, vállalatok munkája az utóbbi években javult. Ezt bizonyítják az elért gazdasági eredmények is. De közben új helyzet állt elő: meggyorsult szocialista fejlődésünk az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Megnőttek a vezetőkkel és a vezető központokkal szemben is a követelmények.
Második ötéves tervünk teljesítése, a szocializmus alapjainak minél rövidebb idő alatt való lerakása és gazdálkodásunkban mindazoknak a céloknak a megvalósítása, amelyekkel magasabb termelékenységet, gyorsabb műszaki fejlődést kívánunk elérni, megköveteli, hogy most gazdasági életünk többi területén további változtatásokat hajtsunk végre. Gazdaságpolitikánk megvalósítása végett a vezetés minden szintjén nagyobb fegyelmet, szigorúbb rendet kell tartani, hogy a terv, amely kifejezésre juttatja a Központi Bizottság gazdaságpolitikáját, a termelésben, a fogyasztásban és a felhalmozásban maradéktalanul érvényesüljön. Gyorsabb előrehaladásunk megteremtette a feltételeket arra is, hogy iparunk szervezeti formáit – határozottabban, mint eddig – tovább tökéletesítsük.
Amikor a kiküldött bizottságban a gazdaságvezetést, annak szervezetét, az irányítás munkáját vizsgáltuk, mi magunk is egy nagyobb arányú átszervezésre gondoltunk. Erősen hatottak ránk azok a hírek, amelyeket a baráti országokból kaptunk az ipar, a mezőgazdaság irányításának átszervezéséről, jelentős közigazgatási reformokról. De minél többet vizsgáltuk saját helyzetünket, annál inkább rájöttünk arra, hogy bár sok hasznos tapasztalatot vehetünk át a baráti országoktól, de mégis a leghelyesebb, ha mi a saját tapasztalatainkból indulunk ki, figyelembe vesszük a fejlődésünk által kialakult helyzetet és óvakodunk minden mechanikus másolástól.
A kidolgozott javaslatokat a megyei titkár elvtársakkal, tanácselnökökkel, miniszterekkel megvitattuk. A javaslatok széles körben történt megvitatása, valamint a Politikai Bizottságban való többszöri tárgyalás után az a vélemény alakult ki, hogy mostani körülményeink között nem volna helyes sok ezer embert érintő nagyarányú átszervezéseket végrehajtani. Egy széles körre kiterjedő átszervezés még azzal a veszéllyel is járna, hogy most, amikor alig egy éve szerveztük át a mezőgazdaságot, amikor a népgazdaság minden erejét koncentrálni kell az előttünk álló feladatokra, elterelődne a figyelem a termelésről.
1956-ban számos minisztériumot összevontunk. A minisztériumok s az országos jellegű központok alkalmazottainak létszámát 40-50 százalékkal csökkentettük. Ezek az intézkedések, valamint azok a gazdaságpolitikai eszközök, amelyeket életbe léptettünk, a hatáskörök és az önállóság növelésével együtt komoly reformot jelentenek, bár a minisztériumok szervezeti formáin az utóbbi 5 évben – néhány esettől eltekintve – nem változtattunk. Most azonban a gazdasági jellegű minisztériumokat érintő szervezeti változtatásokat azért is tudjuk elfogadásra javasolni, mert az elmúlt évek folyamán több kísérlet eredményessége igazolta azok helyességét.
Mind az üzemek összevonásánál, mind a minisztériumi szervezetek átalakításánál a hangsúly a fokozatosságon van, mert az üzemek összevonásával és az iparigazgatóságok megszüntetésével egyidejűleg ki kell dolgozni az új üzemi és minisztériumi hatásköröket, a szervezeti változások formáit, az iparágak sajátosságainak megfelelően.
Közismert, hogy szocialista iparunk fejlesztésében évről évre jelentős eredményeket érünk el. De az is köztudott, hogy erőink túlzottan szétaprózottak, több gépet, épületet, munkaerőt és anyagot használunk fel, mint amennyire megfelelő vállalati méretek esetén szükség lenne. Ugyanakkor évről évre beruházási eszközeink egy részét is elaprózzuk.
A Központi Bizottság elé terjesztett határozati javaslatban számszerűen mutatjuk meg, hogy az elmúlt években az iparban, a közlekedésben milyen mértékű vállalati összevonásokat hajtottunk végre. 225 vállalatból 89 új vállalat lett. Amióta ezt leírtuk, már ennél lényegesen tovább mentünk. A Politikai Bizottság javaslata alapján a jelenlegi 6 hajógyári vállalatot egy vállalattá vonjuk össze. Csepelen a Vas- és Fémművekben 18 termelővállalatból 11 vállalatot szervezünk. 1962. január 1-ével 8 jelentős vegyipari vállalatot 4 vállalattá vontunk össze. Ez a felsorolás azt is mutatja, hogy nemcsak kis vállalatokat vonunk össze, hanem folytatjuk az azonos profilú üzemek ésszerű összevonását is.
Szeretnék a Központi Bizottságnak néhány számot megemlíteni az állami ipar szétaprózottságáról. Az 1960. évi statisztikai felmérések szerint az állami iparban 1338 önálló vállalat volt. Ezek közül 891 vállalat 500-nál kevesebb munkást foglalkoztat, az 1000 munkásnál többet foglalkoztató vállalatok száma ez évben 197, nem beszélve a több mint 6000 kisebb-nagyobb ipartelepről. Üzemeink nagy száma miatt létesítettük és tartjuk fenn az iparirányítás közbenső lépcsőjét.
Az iparban, az építőiparban és a közlekedésben a kis vállalatok észszerű összevonását 1963 végéig be akarjuk fejezni. Ezek az összevonások a ma meglevő jogilag önálló vállalatok mintegy 50 százalékát érintik. Az intézkedéseket feltétlenül meg kell tenni termelési erőink ésszerűbb felhasználása végett. Mindez nem jelenti azt, hogy az átszervezések után közép- és kis vállalatok nem maradnak fenn. Összevonást csak ott hajtunk végre, ahol az gazdaságilag és a műszaki fejlesztés szempontjából indokolt.
Tőkés viszonyok között a nagyobb vállalatok kíméletlen konkurenciaharc során elpusztítják a gyengébbeket. Nálunk, szocialista viszonyok között a termelés javasolt koncentrációja a népgazdaság arányos tervszerű fejlesztését szolgálja. Ez a feladat nem egyszerűen gazdaságszervező tevékenység, hanem igen jelentős politikai munka is. Már az eddigi átszervezéseknél is tapasztaltuk, hogy ahol az ilyen összevonásokat politikailag nem készítették elő, az átszervezések nehezen hozzák meg a várt eredményeket. Az átszervezések jelentős számú, vezető munkakörben levő dolgozót érintenek. Ezért az átszervezéseket az emberekről való maximális gondoskodással kell végrehajtani.
Mint említettem, az ipari minisztériumok számát nem akarjuk csökkenteni, de az ipar felső irányítását át akarjuk szervezni úgy, hogy a minisztériumok munkájában az operatív, gazdasági tevékenység csökkenjen és nagyobb teret kapjanak a műszaki fejlesztéssel, a tervezéssel, a gazdaságossággal, a nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos feladatok. A minisztériumok közbenső lépcsőjét, az iparigazgatóságokat meg kell szüntetni. A minisztériumok munkáját új, kisebb létszámú szervezettel úgy kell kialakítani, hogy az ügyintézés gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb legyen.
Nem elsőrendű célja az átszervezésnek a gazdasági minisztériumok alkalmazotti létszámának a csökkentése. Mégis megemlítem, hogy 1954-ben összesen 13 714 fő dolgozott a gazdasági minisztériumokban és főhatóságokban. Ez a szám 1956-ban 10 704 főre csökkent. A jelenlegi létszám pedig 6950, ami az átszervezések után előreláthatólag további 1200-1500 fővel fog csökkenni.
A beterjesztett határozati javaslatban szó van még a tanácsi és a szövetkezeti iparról is. Az egész tanácsi ipar aránya a szocialista iparban – figyelembe véve az ipari szolgáltatások volumenét is – a termelési értékét tekintve kb. 6,4 százalék, a szövetkezeti iparé pedig 4,8 százalék. Mind a tanácsi, mind a szövetkezeti ipar árutermelése igen jelentős, hasznosan járul hozzá a lakosság szükségleteinek kielégítéséhez és az országos árualapok növeléséhez.
Az átszervezést arra is fel akarjuk használni, hogy a tanácsoknak adjuk át az olyan minisztériumi irányítás alatt levő üzemeket, amelyek helyi szükségletet elégítenek ki. De nagyobb a valószínűsége annak, hogy az átszervezés végső soron azzal az eredménnyel jár, hogy ésszerű összevonások útján számos helyen a kisüzemek felszabadulnak, mert a termelés a nagyobb üzemekbe koncentrálódik. Ezeket a kisüzemeket tanácsi kezelésbe lehet átadni, esetleg megváltoztatva termelési profiljukat.
A szövetkezeti ipar sok területen nemcsak a belső ellátás szempontjából fontos, hanem értékes export célú termelést is folytatnak. A szövetkezeti ipar méreteinek felülvizsgálására már a minisztertanács is hozott határozatot. Azon leszünk, hogy az olyan kisipari szövetkezetek, amelyeknek méretei vagy népgazdasági fontossága ezt indokolja – mint ahogy a javaslatban van a tagok hozzájárulásával vagy a részjegyek megváltásával állami kezelésbe kerüljenek.
Elvtársak! Azok az intézkedések, amelyeket a határozati javaslat tartalmaz és én az iparral kapcsolatban eddig megemlítettem, első látszatra talán nem látszanak nagy jelentőségűeknek. Pedig az igazság az, hogy a Központi Bizottság elé terjesztett határozati javaslatban megjelölt feladatok végrehajtása igen jelentős politikai kérdés és a végrehajtás sokoldalú gazdasági-szervező munkát kíván. Sok üzemet, jelentős számú vezető munkakörben levő dolgozót érint. Éppen ezért nagy körültekintéssel kell eljárni, úgy, hogy közben a fő feladatról: a termelésről ne terelődjön el a figyelem.
Azok az üzemi összevonások, amelyeket eddig próbaképpen végrehajtottunk, a további munkához igen hasznos tapasztalatot adnak. Néhány esetben az előkészítésnél hibát követtünk el, de most azon leszünk, hogy ezek a hibák a jövőben ne forduljanak elő. A javasolt intézkedések végrehajtására vonatkozó programot, ha az előterjesztést a Központi Bizottság elfogadja, ez év júniusában a Politikai Bizottság elé terjesztjük, utána pedig meghozzuk a szükséges állami határozatokat a kormányban.
Az előterjesztés mezőgazdasági fejezetében azt javasoljuk, hogy erősítsük meg a járásokat. Mivel a mezőgazdaság szocialista átszervezése befejeződött, az új mezőgazdasági nagyüzemek keretei lényegében kialakultak. 1961 végén körülbelül 4205 termelőszövetkezet és 341 termelőszövetkezeti csoport működött, és a munka zöme máris a járásokra hárul.
A mezőgazdaság megváltozott termelési viszonyai szükségessé teszik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium a tanácsszervek és saját apparátusa útján fokozottabban érvényesítse az állami terv előírásait a mezőgazdasági termelésben. E cél eléréséhez a Politikai Bizottság szükségesnek tartja és javasolja, hogy a mezőgazdaság állami irányításának legfontosabb szervét: a járási tanácsok végrehajtó bizottságait, illetve azok mezőgazdasági osztályait politikailag és szakmailag jól felkészült szakemberekkel erősítsük meg, hogy elláthassák a termelőszövetkezetek állami irányítását, a termelőszövetkezeti terveknek a népgazdasági tervekkel való mind jobb összehangolása végett.
A Földművelésügyi Minisztérium hatáskörében is – úgy, mint az iparban – az állami gazdaságokban eléggé jelentős összevonásokra került sor. Az elmúlt évben több mint 40 kisebb állami gazdaságot vontak össze nagyobb gazdaságokkal, 11 gépállomást szüntettek meg, illetve vontak össze. Ugyanígy, átszervezés útján három vállalatból most hozták létre a Mezőgazdasági Eszközöket Értékesítő Országos Központot.
A Földművelésügyi Minisztérium munkájában – az iparhoz hasonlóan – azt javasoljuk, hogy a minisztérium szervezetét alakítsák át úgy, hogy csökkenjen az operatív gazdasági-szervező tevékenység, és többet foglalkozzanak a népgazdasági tervek alapján az éves és a távlati tervek jobb kidolgozásával, a műszaki fejlesztéssel, a mezőgazdasági kutatással, a legésszerűbb mezőgazdasági nagyüzemi méretek kialakításával és a nemzetközi együttműködés kérdéseivel. Az operatív gazdasági-szervező feladatokat pedig adják át a megyei, de különösen a járási tanácsoknak. Azt a célt kell követni itt is, hogy kevés dolgot hagyjunk a minisztérium kezében, de az a legfontosabb legyen.
Amint a javaslatokból az elvtársak látják, a felvásárlást illetően sem javasolunk alapvető szervezeti változtatásokat ugyanazon okból, mint a mezőgazdaságban. Bár bizonyos mértékű összevonásokat, átszervezéseket a felvásárló vállalatoknál is végrehajtunk, de itt is figyelembe kell venni, hogy a gazdasági alapok csak a közelmúltban változtak meg, a közös gazdaságok most alakultak ki és a felvásárlásban jelentős szerepük van a háztáji gazdaságoknak is.
A Politikai Bizottság azt javasolja a Központi Bizottságnak, hogy a mezőgazdasági termelés és felvásárlás irányításának kérdéseit egy későbbi időpontban – 2 éven belül – újból vizsgáljuk meg, amikor is több tapasztalatunk lesz, és világosabban látjuk, hogy milyen mértékű szervezeti változtatások szükségesek.
Befejezésül még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a javasolt szervezeti változtatások végrehajtásával nem zárulhat le a vezetés javítására irányuló munka. A javasolt átszervezéseket a Központi Bizottság csak eszköznek tekinti. A gazdasági élet minden területén további erőfeszítéseket kell tenni a párt gazdaságpolitikájának következetes megvalósítására, a tervfegyelem erősítésére, a beruházási eszközök koncentráltabb felhasználására, a gazdaságosság messzemenő érvényesítésére és a helyes bérpolitika alkalmazására.
Világosan kell látnunk, ha a vezetők megértik és helyesen alkalmazzák gazdaságpolitikánkat, bizonyos mértékben átszervezés nélkül is növelhetjük népgazdaságunk hatékonyságát. Viszont az új szervezettel is lehet rosszabbul dolgozni, ha a vezetés nem megfelelő, ha helytelen intézkedéseket hoznak, ha hiányzik a határozatok végrehajtásának rendszeres ellenőrzése és a hibákat elkövető személyek felelősségre vonása.
A javasolt új szervezettel azonban könnyebbé, áttekinthetőbbé tesszük a vezetést, és termelési erőinket hatásosabban tudjuk kihasználni. Mindezek végül azt eredményezik, hogy sikeresebb lesz a népgazdasági tervek végrehajtása.
Tisztelt Központi Bizottság! Az elmondottakkal kívántam kiegészíteni és indokolni a Központi Bizottság elé terjesztett határozati javaslatot. Kérem a Politikai Bizottság nevében annak elfogadását.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!