1961. ÁPRILIS 30.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
Most, ahogyan ide Szegedre jöttem és átutaztam a megyén, örömmel láttam, hogy a szövetkezeti földek jól műveltek, biztatóan indult a tavasz, megjött az utolsó percben a várva várt eső, a megye dolgozó parasztjainak jó munkáját dicséri a határ. Látva e szép vetéseket, arra gondoltam, hogy ráférne Csongrád megyére és az egész országra egy bő termés, olyan termés, hogy még a tanácsházákat is megtölthetnénk gabonával. Inkább egyhónapos fizetett szabadságot adnánk a tanácsi alkalmazottaknak. Így ők is jól járnának és az állam is. Remélem, lesz ilyen termés.
Ünnepi gyűlésre jöttünk össze. Világszerte holnap ünneplik a dolgozók, a haladás hívei május elsejét, a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét. Moszkvában, Pekingben, Prágában, Budapesten, Varsóban és a többi szocialista ország fővárosaiban, városaiban és falvaiban a hatalmon levő munkásosztály a szocializmust, a kommunizmust, az új társadalom felépítésében elért sikereket, a szocialista világrendszer győzelmét ünnepli.
A szocialista tábor ma már olyan hatalmas erő, amely átfogja a fél világot, az Északi-tengertől a Sárga-tengerig terjed az új világ határa, ahol egymilliárd ember él és dolgozik testvéri szövetségben. Ez az új erő hatalmas és legyőzhetetlen.
Sajnos van még egy másik erő is: Londontól Tokióig, Párizstól, Rómától New Yorkig – a tőkés és gyarmati országok. Az ott ünneplő és harcoló munkástestvéreink százmilliói ma még elnyomottak, kizsákmányoltak. Ők is az utcán vannak, ők is ünnepelnek, de az ő ünnepük ma még harc a kizsákmányolás, a jogfosztottság ellen, harc a nagyobb darab kenyérért, a minimális emberi szabadságért, a nemzeti függetlenségért. Más országokban pedig most, amíg mi ünnepelünk, fegyveres harc folyik az elnyomók, a betolakodók, a gyarmatosítók, a kizsákmányolók ellen. Algériában, Laoszban, Kongóban és másutt munkástestvéreink vére folyik.
Május elseje az egész világon a munkásosztály nemzetközi ünnepe, nagy seregszemléje. Először 1890-ben gyűltek össze május elsején a munkások és a parasztok. Akkor még egyetlen országban sem volt hatalmon a munkásosztály. A május elsejék története, nálunk Magyarországon is és az egész világon, a forradalmi osztályharcok története. A május elsejei ünnepségek, harcos tüntetések nemegyszer rendőrsortűz közepette zajlottak le. Így volt ez Magyarországon is mind a monarchiában, mind a Horthy-fasizmus idején.
Sorolhatnám e nagyszerű harcos megmozdulásokat, a szegedi munkások tüntetéseit is. De erre most nincs idő. Úgy érzem, hogy emberi kötelességünk visszagondolni a múltra, visszaemlékezni harcainkra, mártírjainkra. Sok munkás- és parasztember, sok haladó gondolkodású értelmiségi hullatta vérét, szenvedett el kínzásokat népünk szabadságáért, függetlenségéért. Adózzunk egy percet emléküknek.
A magyar nép szabadságát a Szovjetunió győzelmes felszabadító harca árán nyerte el. Szeged volt az első magyar város, amely 1944 október elején felszabadult. 16 év telt el azóta. Ez idő alatt alapvetően megváltoztak nálunk a politikai és a gazdasági viszonyok. Hazánkban is és a többi népi demokratikus országban győztek a szocializmus eszméi.
Amikor május elsejét, a proletár internacionalizmus, a munkásnemzetköziség, a munkásösszefogás ünnepét köszöntjük, gondoljunk mindig azokra a népekre, amelyek még rabságban élnek.
Ma már a szocializmus és a kommunizmus világméretű győzelmének korszakát éljük. Elérkezett az az idő, amikor a szocialista államok világrendszert alkotva olyan nemzetközi erővé váltak, hogy döntő befolyást gyakorolnak a világ fejlődésére.
A tőkés világot, amely természetesen még jelentős erő, újabb és újabb vereségek érik. Politikailag és gazdaságilag évről évre több ország rázza le magáról a gyarmati bilincseket. Mindebből az következik, hogy május elseje – mint a munkásnemzetköziség nagy ünnepe – világméretekben olyan harci nappá válik, amelyen a kommunizmus, a haladás erői nagy seregszemlét tartanak. Mind több ország ünnepli ezen a napon társadalmi átalakulását, saját és más népek sikereit is.
A NEMZETKÖZI ÉLET LEGFONTOSABB ESEMÉNYEI
Most a májusi nagy munkásünnep előestéjén nézzünk körül, mi történik a világban, hogyan alakulnak az erőviszonyok, milyen kérdések állnak ma az emberiség érdeklődésének középpontjában. Hogyan is áll a verseny a kapitalizmussal: ki kit győz le. Ezt azért is kell tudni, mert egy földgolyón élünk, és nekünk, az ebben a században élő embereknek adatott meg az a nagyszerű feladat, hogy tevőleges részesei lehetünk annak a nemzetközi harcnak, amely a világ szocialista átalakulásáért, a békés, a boldog emberi jövőért folyik.
Az emberek ma gyorsabban gondolkodnak, gyorsabban is cselekszenek. (Bár vannak, akik nagyon lassan gondolkodnak, és nem akarnak tanulni a történelemből.) A ma élő ember már kezd hozzászokni ahhoz, hogy viharos sebességgel követik egymást az események a nemzetközi politikában, a tudomány, a technika fejlődésében, és amíg ezelőtt 30 évvel 200-300 méter magasba emelkedtek a repülők, ma már 10 000-20 000 méter magasba repülnek. Atommeghajtású hajók közlekednek az óceánokon, atommal hajtott tengeralattjárók néznek egymással farkasszemet, a világ bármely sarkából rádión, televízión percek alatt eljutnak a hírek arról, hogy itt vagy ott mi történik. A leggyorsabb lökhajtásos vadászgépek is csak 250 métert repülnek egy másodperc alatt, az interkontinentális rakéták ellenben 6500 métert tesznek meg másodpercenként. A rakéták 35 000 méter magasból lelövik az ellenséges gépeket, az interkontinentális rakéták pedig néhány perc alatt a Föld bármelyik pontjára eljutnak.
Míg 50 évvel ezelőtt a 60 kilométeres sebesség „vad” száguldásnak számított a gépkocsiknál, ma 620 kilométeres óránkénti sebességet értek el a világcsúcstartó versenyautók. Ma több történik egy nap alatt, mint apáink és nagyapáink életében egy évtizedben.
Alig néhány napja olyan eseményt éltünk át, amely korábban csak a merész fantáziák világába tartozott. A győzelmes Októberi Szocialista Forradalom országa, a Szovjetunió megnyitotta a világmindenség kapuját, a szovjet tudósok olyan űrhajót szerkesztettek, amely 300 kilométer magasba emelkedett, és 89 perc alatt megkerülte a Földet. Ez alatt a 89 perc alatt mintegy 45 000 kilométeres utat tett meg a „Vosztok” nevű űrhajó. Gondoljunk csak arra, hogy Kolumbusz 70 napig hajózott, míg átjutott Amerikába, Magellán 1519-ben indult és 3 év alatt hajózta körül a Földet. Ezt az utat Gagarin őrnagy, századunk legnagyobb hőse, 89,1 perc alatt tette meg. Nekünk innen Szegedről Csongrádra eljutni is több idő kell. A szegedi Fogadalmi-templomban az öregasszonyok alig tudnak néhány miatyánkot és üdvözlégy Máriát elmondani, mialatt Gagarin megkerüli a Földet.
A „Vosztok” nevű szovjet űrhajó 89 perce az emberi elme, a szovjet tudomány világra szóló sikere. Nem véletlen, hogy ezt az óriási jelentőségű lépést a világűrbe elsőként szocialista állam, a Szovjetunió tette meg.
1917-ben azt állították az urak, hogy a cári Oroszországban hatalomra került munkásosztály nem tud országot vezetni, nem tudja megszervezni az ipart, a mezőgazdaságot, a tudományt. Azóta a történelem bebizonyította, hogy ez nem így van. Nemcsak utolérik, de el is hagyják a tőkésországokat. A szputnyikok, a rakéták, az űrhajók csillogó acéltestében tömören együtt van az a nagyarányú műszaki, tudományos haladás, amelyet a szocialista Szovjetunió elért. Egy hatalmas ország hatalmas iparának alkotását vitte magával a világűr kapujába a „Vosztok” nevű űrhajó.
– A Szovjetunió az első űrhajót 1960. május 15-én bocsátotta fel, amely két és fél tonnás volt. Akkor próbálták ki, hogyan lehet igen bonyolult technikával a több lépcsős rakétatesteket leválasztani egymástól. A kísérlet sikerült, az űrhajó akkor 91 perc alatt repülte körül a Földet és a kiszámított pályán szállt le.
– A második űrhajót 1960. augusztus 19-én bocsátották fel, ennek súlya 4600 kilogramm volt. Földi parancsra, előre megadott területen ért földet az űrhajó a benne levő állatokkal.
– A harmadik kísérlet 1960. december 1-én volt. Ez a rakéta 4563 kilogrammot nyomott. Tudományos programjának végrehajtása után megkezdte a leszállást, de letért a pályájáról és a sűrű légrétegekben megsemmisült.
– A negyedik kísérlet 1961. március 9-én történt. Ennek az űrhajónak a súlya 4700 kilogramm volt. Az űrhajó leválasztása, földre hívása sikerült, az összes berendezés tökéletesen működött.
– Az ötödik kísérlet dátuma 1961. április 12., a „Vosztok” felbocsátása, Gagarin vezetésével.
Tudományos esemény soha a történelemben nem hozta ilyen lázba a világot, mint ez a 89 perces repülés a világűrben. Az egész világ elismeréssel adózott a szovjet tudománynak, Gagarin őrnagynak. Az egész világ, minden újság, a baráti és az ellenséges sajtó a szovjet űrhajóval foglalkozott. Az egész emberiség üdvözölte azt a vakmerő hősiességet, amelyről Gagarin őrnagy tett tanúságot.
Gagarin őrnagynak, a fiatal szovjet űrhajósnak adatott meg, hogy elsőként több száz kilométer távolságból láthassa a Földet. Gagarin egyetlen szempillantás alatt 12 millió km2-nyi területet látott. Ez nagyobb, mint egész Európa. Szeme előtt kékes fénykoszorúkban olvadtak össze a látóhatár szélei. Nagyszerű élmény lehetett.
Az ember űrrepüléséből sokfajta tanulságot vonhatunk le. Mindenekelőtt azt, hogy olyan világban, amelyet ennyi idő alatt körül lehet repülni, a népek és az országok nagyon közel kerültek egymáshoz, és ebből a világból az emberiségnek el kell tüntetni a háborúkat, békésen kell egymás mellett élnie. El kell tüntetni a faji, vallási, politikai különbségeket, a fegyverkezés helyett a kölcsönös megértésre, a kölcsönös együttműködésre van szükség. Ma már nem állunk messze egymástól, nincsenek áthidalhatatlan távolságok. Az első szovjet űrhajós, amidőn letekintett a Földre, szinte egymás mellett látta Dél-Amerika, Afrika hatalmas térségét, Ázsiát.
A nagy esemény után most a tőkés világban nagy vita folyik arról, hogy mi az oka a szovjet sikernek. Az angolok azt mondják, hogy azért érnek el az oroszok ilyen eredményeket, mert az egyetemeken, az iskolákban nagy súlyt fektetnek a tudományos oktatásra. Walter Lippmann írja a New York Herald Tribune-ban: „…az erőviszonyok megváltoztak a szocialista tábor javára; a Szovjetunió és a többi szocialista ország ereje, például gazdasági ereje növekszik, míg a miénk csökken. Az utóbbi években elképesztően megnövekedett a Szovjetunió vezette szocialista tábor ereje és befolyása, a mi viszonylagos erőnk pedig világméretekben csökken. Ha összehasonlítjuk a kommunista tömb erejét a mienkkel, akkor azt látjuk, hogy hátrafelé megyünk.”
Igen, tőkés urak, önök úgy mennek, mint a rák: hátrafelé, mert nem akarják megérteni, hogy a dolgozók osztályában nagyobb erő, nagyobb tehetség van, mint a kizsákmányolók, az elnyomók osztályában, és történelmileg nincs messze az az idő, amikor a dolgozó osztályok más országokban is hatalomra kerülnek, és még gyorsabb lesz az emberi társadalom fejlődése. Igen, tőkés urak, önök hátrafelé mennek. Mutatja ezt a gyarmati rendszer felbomlása is, amely széthullásának utolsó szakaszába érkezett. Megszűnt a világon az imperializmus egyeduralma, a szocialista tábor ereje évről évre nő.
Elvtársak! Húsz évvel ezelőtt még hatalmas gyarmatbirodalmak voltak. Az első világháború idején az emberiség 62, a második világháború után 56 százaléka élt a gyarmatokon. Az utóbbi években bekövetkezett változások következtében a gyarmati és félgyarmati sorban levő országok hosszú sora lett önálló, független. Másfél évtized alatt 845 millió ember számára szűnt meg a gyarmati uralom. A felszabadult területek nagysága 37 millió km2, lakossága pedig másfél milliárd.
Mit mutatnak ezek a számok? Azt a nagy társadalmi, politikai és rendszerbeli változást, amely végbemegy a világban. De vannak még angol, francia, amerikai, portugál, holland gyarmatok. Gyarmati sorban él még több mint 60 millió ember. Nincs azonban olyan nap, hogy ne hallanánk új híreket a gyarmati népek szabadságharcairól. Ha kinyitjuk az újságot, ha hallgatjuk a rádiót, nap mint nap új hírek jönnek szabadságharcokról, nemzeti forradalmakról. A világ minden sarkán fellázadnak, harcba szállnak a népek a gyarmati elnyomókkal szemben.
Jó híreket kapunk a világ minden részéből. Természetesen a hírekkel úgy vagyunk, hogy azok, amelyek nekünk jók, azok rosszak a tőkéseknek.
A szocialista országok komoly sikereket érnek el a gazdasági építésben, nő az ipari, a mezőgazdasági termelés, új eredményeket mutatnak fel a tudományban, emelkedik a dolgozók életszínvonala. Az ipari termelés a Szovjetunióban egy év alatt 10, Csehszlovákiában 12, Bulgáriában 13, Romániában 17, Lengyelországban és Albániában 11 százalékkal nőtt. Nagyszerű eredményeket értek el a szocialista országok a mezőgazdaság átszervezésében. Bulgáriában, az NDK-ban és a többi szocialista országban, közöttük hazánkban is befejeződött a mezőgazdaság szocialista átszervezése.
1950-ben a világ széntermeléséből a szocialista országok 28 százalékkal részesedtek, ma 50 százalékkal. Tíz évvel ezelőtt
a világ nyersvastermelésének 18, ma 38 százalékát, a világ acéltermelésének 19, ma 32 százalékát,
a világ gabonatermelésének körülbelül a felét,
a gyapottermelésnek 40 százalékát a szocialista országok adják. Ezekben az országokban van a világ sertésállományának 55, szarvasmarha-állományának 20 százaléka. Ezek is jó hírek.
A nagy változást mutatja az is, hogy ma már a szocialista országok területe a világ földterületének 26, lakosságának pedig 35 százalékát teszi ki.
A kommunista pártok világméretekben erősödnek. Ezt mutatta a moszkvai tanácskozás, valamint azok a hírek is, amelyek a kommunista pártok, a munkásmozgalmak életéről szólnak. Több mint 36 millió tagja van a kommunista pártoknak, amelyek szervezik, előkészítik és vezetik a világ előrehaladását, a történelem nagy változásait. Ezek is nagyszerű hírek.
A nagy változás következtében megjelent a semleges, antiimperialista országok egész sora, amelyek nemrég szabadultak fel. Ezek a világ lakosságának 27 százalékát adják. A vezető imperialista országokban él a világ lakosságának 22 százaléka. Ez azt mutatja, hogy évről évre szűkül az imperializmus hatalmi köre. Ezek is jó hírek.
Fejlődik, erősödik, terjed a szocialista eszme. Marx, amikor 1848-ban a Kommunista Kiáltványt fogalmazta, még csak azt írta, hogy kísértet járja be Európát, a kommunizmus kísértete. Természetesen a kommunizmus kísértet volt a tőkéseknek, a gyarmatosítóknak. De a kommunizmus eszméje megváltó eszme, a jövő társadalom nagy eszményképe lett az egész világon.
Amikor mi most május elsejét ünnepeljük, gondjaink és bajaink – amelyekből van elég -, sikereink és győzelmeink mellett soha ne feledkezzünk meg arról, hogy ezek a gondok, nehézségek átmenetiek. Ügyünk itthon is és világméretekben is jól áll. Ma már a világon mindenütt a dolgozók nagyra értékelik, bizalommal támogatják, követik a szocializmus, a kommunizmus eszméjét. Erről fognak holnap, május elsején tanúbizonyságot tenni a világ dolgozói a Föld minden országában.
Kedves elvtársak! Nézzünk meg közelebbről néhány olyan jelenlegi politikai eseményt, amely veszélyezteti a világbékét. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke, március 29-én a katonai költségvetésről szóló beszédében kijelentette: „Érdekünk a békés rendezéshez fűződik, a feszültség csökkentéséhez, ahhoz, hogy a vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál és ne a harctereken rendezzük.” Érdemes megnézni más vonatkozásban is, miket mondott, és ugyanakkor mit tett a gyakorlatban.
Kennedy nem szocialista, nem kommunista, ezt mindenki tudja. Egy nagyon gazdag tőkés család gyermeke. Apja vagyona több mint 400 millió dollár. Az Egyesült Államok 75 leggazdagabb emberének egyike. Érdekeltsége van a bankszakmában, a hajógyárakban, a filmiparban és másutt. Vagyis jelentős monopolerők vannak mögötte.
Az elnök úr olyasmit mondott, hogy fő feladatának tekinti a tőkés világ pozíciójának megszilárdítását, a kommunizmusnak az egész világon való visszaszorítását. Mintha hallottunk volna már német, olasz és más diktátoroktól ilyen kijelentést.
Kennedy azt mondotta, hogy a vitás kérdéseket a tárgyalóasztalnál, és nem a harctereken akarja rendezni, sőt, hogy javítani akarja a kapcsolatot az európai szocialista országokkal úgy, hogy azokat le kell szakítani, szerinte „lassan” és „óvatosan”, a Szovjetunió oldaláról. Más alkalommal a Kínai Népköztársaságnak az ENSZ-be való felvételével kapcsolatban olyasmit mondott, hogy változásra fog törekedni. De ehhez hozzátette: azért van erre szükség, „hogy gyengítsük a kommunista uralmat az ázsiai kontinensen”.
Ezekről a kétszínű, sőt többszínű, hangos és megtévesztő kijelentésekről megvan a saját véleményünk. Mert Kennedynél más a nyilatkozat és más a gyakorlat. Rövid hónapok alatt erről is meggyőződhettünk. Nyilatkozatokkal nem lehet bennünket félrevezetni; mi tudjuk „hogy a ruhakefe attól még nem válik emlősállattá, mert szőre van”. Kennedy úr sem válik azáltal jó demokratává, hogy látszólag a tárgyalóasztalt keresi, valójában pedig a harctereken akarja eldönteni a nemzetközi ügyeket.
Nézzük csak meg a kubai eseményeket. Azzal, hogy Kuba kiszakadt az Egyesült Államok érdekköréből, nagy lépést tett a haladás irányában. Fidel Castro elindította Kubát a nemzeti felemelkedés útján.
Miért fél a hatalmas imperialista Egyesült Államok a kis hat és félmilliós Kubától? Azért, mert félti előjogait Latin-Amerikában, mert a dél-amerikai országokra lelkesítően hatott az a vállalkozás, ahogyan Kuba kivívta nemzeti függetlenségét. Dél-Amerika dolgozói helyeslik azokat a reformokat, amelyeket Kubában az ipar, a mezőgazdaság és az életszínvonal növelése végett Fidel Castro végrehajtott.
Tudjuk, hogy április 18-án amerikai szárazföldről, amerikai fegyverekkel, amerikai tisztek, katonák vezetése alatt megtámadták a kis Kubát, bevonva az akcióba az amerikai flottát. Az Egyesült Államok légierejének fedezete mellett dobták partra az ellenforradalmárokat. Mindez az elnök ünnepélyes kijelentése után történt: nincs szándékában nyílt inváziót kezdeni Kuba ellen. A harc 72 óráig tartott.
Több ponton támadták meg Kubát, de az invázió belefulladt a mocsárba és ez a mocsár egyben a Kennedy-kormány politikája tekintélyvesztésének színhelye is lett.
Most az amerikai kormány kígyót-békát kiabál Kubára. Az egész világ viszont örömmel, lelkesedéssel fogadta, hogy a kis Kubai Köztársaság 72 óra alatt visszaverte az agresszorokat. Fidel Castro mondotta: „Egy éve tudjuk, hogy az Egyesült Államok vezetésével szervezkedés folyik Kuba elleni támadásra. A kubai nép nem egészen 72 óra alatt visszaverte, megsemmisítette a Pentagon által szervezett inváziót.”
Most pedig az Egyesült Államok kormánya újabb invázión töri a fejét – mondta Fidel Castro. Amerikai csapatmozdulatok Kuba körül, harminc amerikai hadihajó körözik a kubai vizek közelében; készenlétben állnak az újabb agresszió elkövetésére. Vagyis az elnök úr nem mondott igazat. Békés tárgyalásokról beszélt és fegyveresen támadott.
A világ minden haladó emberének az a kötelessége, hogy felemelje tiltakozó szavát az amerikai kormány agressziójával szemben. Ez az esztelen politika, amit Kennedy folytat, rövid hónapok alatt eljutott oda, ahová Eisenhowernak és társainak nyolc év alatt sikerült eljutniuk. A kubai kudarc az Egyesült Államok presztízsvereségét jelenti. Most természetesen fel vannak bőszülve az amerikai imperialisták, de szeretnénk őket figyelmeztetni, hogy a harag, a gyűlölködés és a kapkodás nem jó tanácsadó. A Szovjetunió figyelmeztetése józanságra int: „Őszintén érdekeltek vagyunk a nemzetközi feszültség enyhítésében, de ha mások a feszültség növelésére törekszenek, teljes mértékben megfelelő választ adunk nekik. Általában aligha lehetséges oly módon intézni az ügyeket, hogy a világ egyik részén rendbehozzák a helyzetet, kioltják a tüzet, ugyanakkor máshol új tüzet gyújtanak.”
Amerika részéről hasonló provokációval, fegyveres beavatkozással találkozunk Laoszban is, ahol az imperialisták két évvel ezelőtt robbantották ki a polgárháborút. Csak hosszú huzavona után most, május 12-én hívják össze Genfben a tizennégyhatalmi értekezletet, hogy a tüzet lokalizálják.
A legújabb hírek szerint minden portugál gyarmaton fegyveres szabadságharc bontakozik ki.
Algériában a francia ultrák a napokban harmadszor szerveztek nyílt lázadást, harmadízben kerítették hatalmukba az ejtőernyősök Algír utcáit. A de Gaulle-kormány – a francia munkásosztály haragjától félve – kénytelen volt fellépni a lázadók ellen. A de Gaulle-kormánynak meg kell értenie, hogy másképpen nem vethetnek véget az algíri vérontásnak, csak ha tárgyalásokat kezdenek az algériai tényleges kormány vezetőivel.
A másik jelentős nemzetközi esemény, amelyre az egész világ figyel, a háborús bűnös szörnyeteg, Eichmann ellen Jeruzsálemben folyó per. Ez a per ismét felhívja a figyelmet nemcsak a nácizmus gaztetteire, hanem arra is, hogy a mai Nyugat-Németországban nyíltan fellelhetők a nácizmus maradványai. Az Adenauer-kormány vezető pozícióiban volt nácik ülnek, a hitleri garnitúra másik része pedig a mai nyugatnémet hadsereg vezérkarában található. Ezek a hírhedt fasiszták a nyugatnémet revánsszellem fokozásával, a háborús feszültség növelésével veszélyeztetik az egész emberiség békéjét.
A nemzetközi helyzet – mint láttuk – állandóan forrongásban, mozgásban van. Az imperializmus erői új és új tűzfészkeket alakítanak ki, új és új területeken próbálnak előretörni.
A Szovjetunió és a szocialista tábor azonban – mint eddig is – továbbra is mindent elkövet az emberiség békéjének, biztonságának védelméért. A szocialista tábor politikai, gazdasági ereje és egysége ma már hatalmas és döntő tényező a világban. A mi táborunk békepolitikája egyre több hívet nyer meg, és ez lehetővé teszi a háború erőinek elszigetelését.
Az emberiség békében, nyugalomban akar élni, alkotni, dolgozni kíván, élvezni akarja a tudomány csodálatos felfedezéseit, a maga hasznára akarja fordítani az életet megkönnyítő technika erejét. A szocialista tábor állandóan növekvő ereje és egysége mellett az emberiség békevágya az a hatalmas erő, amely megvédi a békét, lehetetlenné teszi a háborút és biztosítja a jövőt a mai és a jövendő nemzedék számára.
Mi a titka a szocialista tábor politikája sikereinek? Az, hogy a szocialista tábor politikája, céljai egybeesnek a világ összes békeszerető népeinek érdekeivel.
FŐBB GAZDASÁGI FELADATAINK
Ezek után rátérek belpolitikai helyzetünk néhány kérdéséré.
Pártunk VII. kongresszusa határozatainak megfelelően az élet minden területén meggyorsult a szocializmus építése. Pártunk helyes politikája nyomán kialakult minden feltétel ahhoz – politikailag és gazdaságilag egyaránt -, hogy a közeli években befejezzük hazánkban a szocializmus alapjainak lerakását. Ehhez a nagy munkához saját erőfeszítéseink mellett kedvező körülményeket teremt a szocialista országokkal való mind jobban fejlődő gazdasági együttműködés, valamint a javuló nemzetközi helyzet is.
Népgazdaságunk minden évben – 1960-ban is – túlteljesítette a tervet. A magyar ipar termelése 41 százalékkal haladta meg az 1957. évit. Mindenki tudja, aki életünket, munkánkat, országunk fejlődését tárgyilagosan akarja megítélni, hogy Magyarországon jelentős gazdasági fejlődés ment végbe; évről évre számottevően javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei.
Ezeknek az eredményeknek az eléréséhez, tisztelt hallgatóim, önök is és Csongrád megye többi dolgozói is hozzájárultak. A megye ipari termelése 3 év alatt 36 százalékkal emelkedett. A megyei vállalatok ebben az időszakban többek között 13 000 tonna pamutfonalat, 2 millió pár cipőt, 28 000 tonna konzervárut adtak a népgazdaságnak, és teljesítették exportkötelezettségeiket is. Három megyei üzem jó munkája eredményeképpen elnyerte a Minisztertanács és a SZOT „Vörös Vándorzászlaját”. Eredményesen kezdtük az 1961. évet is, az első negyedévi tervet az ipar 103, Csongrád megye pedig 101,8 százalékra teljesítette.
Szeged város és Csongrád megye is sokat fejlődött az elmúlt években. Sok új lakás épült, sok házat tataroztak, az emberek is csinosabban öltöznek. Mindez az általános fejlődéshez tartozik és előrehaladásunkat, helyes politikánkat bizonyítja.
Csongrád megyében 3 év alatt közel 1,6 milliárd forintot ruházott be az állam, amelyből 750 millió forintot Szegeden használtak fel. A külföldről Szegedre érkező vendégek, de azok a magyarok is, akik az ország más részéről jönnek ide, elismeréssel állapítják meg, hogy gyorsan fejlődött a város, az egész megye.
Többek között 15 millió forintos költséggel bővítettük a pozdorjalemez-gyártást, 7 millió forintot fordítottunk a Makói Gépgyárra, a termelés növelését szolgáló beruházást hajtottunk végre a Szegedi Szalámigyárban, a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál és 14,5 millió forintos költséggel bővítettük a Hódmezővásárhelyi Harisnyagyárat is. Nemrég kezdte meg működését a Szegedi Ruhagyár szentesi részlege, a Kontakta Gyár szentesi telepe, és folyamatban van egy takarmányüzem építése 50 millió forintos költséggel.
Mindezek eredményeképpen a múlt évben már 35 500 fő dolgozott Csongrád megye ipari üzemeiben, ez 20,2 százalékkal több, mint 1957-ben. Itt jegyzem meg, hogy a felszabadulás előtt összesen 7000 ipari munkás volt a megyében. Több ipari üzem bővítésére is sor kerül. A Makói Vágóhidat tejüzemmé alakítják át, tovább épül a Szegedi Kábelgyár, 200 férőhelyes diákszálló épül közel 10 millió forint költséggel.
Tudom, sokan az elvtársak közül azt várják tőlem, hogy most arról is nyilatkozzak, hogy Csongrád megye és Szeged mennyi ipari üzemet kap a második ötéves terv időszakában. Az elvtársak tudják, hogy a második ötéves terv még nem készült el, most dolgozunk rajta. Viszont a pártvezetésben és a kormányban azt is tudjuk, hogy a megye, azon belül Szeged kétségtelenül jelentős fejlődése ellenére vannak komoly nehézségek is. Több munkaalkalmat kellene teremteni. A mezőgazdaságból sokan a városokba jönnek munkát keresni. Azon leszünk, hogy addig is, amíg a második ötéves terv beruházásait jóváhagyjuk, a várost fejlesztő közmunkákkal segítsük elő új munkaalkalmak teremtését. A szocialista rendszer sem képes rövid évek alatt a kapitalizmustól örökölt termelési szerkezetet megváltoztatni. A Csongrád megyei képviselők, a pártbizottság, a tanács mindig szorgalmazta a kormánynál, hogy több ipari üzemet adjunk a megyének. De azt is meg szeretném mondani, hogy csak addig tudunk nyújtózni, ameddig a takaró ér.
Figyelembe kell venni, hogy most sorrendben a mezőgazdaság szocialista átszervezésének megszilárdítása, az új mezőgazdasági nagyüzem kialakítása, a termelés növelése a legnagyobb népgazdasági feladatunk, és azokat az átmeneti nehézségeket, amelyek jelentkeznek, fokozatosan le fogjuk gyűrni.
Világosan kell beszélnünk és látni kell, hogy a közös gazdaságok egy része még nem szilárdult meg, nem tud több terméket adni a népgazdaságnak, pedig a szükségletek nőnek, a fogyasztás emelkedik. Az átmeneti időszak hatalmas összegeket követel a népgazdaságtól, több gépet, építőanyagot, műtrágyát. A kormány 1960-ban a termelőszövetkezeteknek 1,7 milliárd forint hosszú lejáratú és 1,1 milliárd forint középlejáratú hitelt nyújtott. Az elmúlt három évben az előirányzott 9 milliárd forinttal szemben ténylegesen 15,2 milliárd forintot fordítottunk mezőgazdasági beruházásokra, gépekre, felszerelésekre.
De azt is világosan meg kell mondani, hogy bár az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek terméseredményei évről évre javulnak, számos nehézséggel kellett az utóbbi években megküzdeni. Például a múlt évben az aszály csupán Csongrád megyében több mint 120 millió forint jövedelemkiesést okozott. Pedig a megye parasztsága példásan dolgozott tavaly és az idén is. Csak az elismerés hangján lehet beszélni arról, hogyan folyik a munka, de sajnos ma még ott tartunk, hogy az időjárás erősen befolyásolja a mezőgazdasági termelés eredményeit.
Az elvtársak tudják, hogy tavaly gyenge szőlő- és gyümölcstermés volt. Emiatt a vendéglőkben nem lehet annyi bort kapni, mint amennyit meg tudnának inni. Ez egyszerűen azért van, mert a múlt évben a tervezetthez képest egymillió hektoliter borral kevesebb termett. Például Csongrád megyében a kataszteri holdankénti szőlőtermés csak 12 mázsa volt, szemben az 1959. évi 18,1 mázsával.
Mivel az emberek keresnek, elég pénzük van ruhára, italra, így többet szeretnének szórakozni, több bort, sört fogyasztani. De mi csak azt tudjuk biztosítani, ami megtermett. Sajnos kenyérgabonát, húst, bort – a növekvő szükségletek kielégítésére – importálni kellett. Ezért nagyon helyeseljük a megyei pártbizottság, a tanács azon törekvését, hogy szorgalmazzák a gyümölcs, a szőlő telepítését, erőfeszítéseket tesznek az állattenyésztés fejlesztésére, mert például – amíg Csongrád megyében 100 kataszteri hold szántóra 16 szarvasmarha jut, addig az országos átlag 21. De még ez is alacsony. Ezt is növelni kell.
Amikor átmeneti nehézségeink vannak az állattenyésztésben, semmi sem indokolja, hogy ne növekedjen a megyében a sertés- és a baromfiállomány. A megye és a város vezetői több húst kérnek a központi készletből. Sajnos, a rossz termés következtében a megyében a múlt évben 440 vagonnal kevesebb vágósertést vásároltak fel. Nem teljesítette a megye a borjú- és a baromfifelvásárlási tervét sem. Vágómarhából, tojásból és tejből már kedvezőbb eredményeket értek el.
A megyei vezetők számára a legfőbb feladat a növénytermesztés, a gyümölcs- és szőlőtelepítés mellett tehát az állattenyésztés fejlesztése, mert több húst csak abból lehet adni, amit megtermeltünk. Nem akarok én most itt a kormány nevében perlekedni az elvtársakkal. De amikor a megye ellátottsága iparcikkekből viszonylag jó, mindent kövessenek el a tanácsok és a termelőszövetkezetek vezetői, elnökei, agronómusai, az állattenyésztők, az állami gazdaságok igazgatói, hogy ebben a megyében – ahol olyan nagy tradíciója van az állattenyésztésnek – növekedjen az állatállomány, és több húst, növényi és állati terméket adjanak az országnak, mert nem rendezkedhetünk be hosszú évekre nagy mennyiségű húsimportra.
Ezek a nehézségek átmenetiek, és le fogjuk őket küzdeni, minden lehetőség megvan erre. Rajtunk, a mi munkánkon, a kisebb és nagyobb beosztású vezetők munkáján, a dolgozók munkafegyelmén múlik, hogy javuljon a helyzet.
Nem lehet csak a fogyasztást növelni. Ahhoz, hogy többet fogyasszunk, először többet kell termelni az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. Ez olyan törvény, amit nem lehet megszegni, ellenkező esetben nehézségek mutatkoznak az ország fizetési mérlegében, az állam költségvetésében.
A lakosság fogyasztása és igénye évről évre emelkedik. A növekvő szükségleteket ki akarjuk elégíteni, de ez csak a termelés növelésével lehetséges. Az államnak sokirányú kötelezettségei vannak. Amíg például 1957-ben 2,5 milliárd forintot fizetett ki az állam nyugdíjakra, ma már évenként több mint 4 milliárd forintot fordít e célra. Az ország lakosságának 85 százaléka részesül társadalombiztosításban.
Pártunk politikája az, hogy a szocializmus építése során évről évre javuljanak a dolgozók élet- és munkakörülményei. 1960-ban közel 30 százalékkal több árut adott el a megye kiskereskedelme, mint 1957-ben. Nem akarom itt felsorolni, hogy nőtt a lakosság kereslete a tartós fogyasztási cikkek iránt. Amíg 1958-ban 76 televíziókészülék működött a megyében, addig a múlt évben már 2400 televíziót vásároltak a Csongrád megyeiek, és ez a szám hétről hétre emelkedik.
Évről évre – ha szerényebb mértékben is – nő a dolgozók jövedelme, emelkedik a különböző juttatások összege. A múlt évi jó munka eredményeképpen a dolgozók között 21 millió forint nyereségrészesedést fizettek ki. Mindez az ismert hiányosságok és problémák ellenére meggyőzően mutatja a megyében a fejlődést.
Ahol jár az ember a megyében, mindenhol több lakást kérnek, pedig több ezer lakás épült itt is. Igaz, itt is nőnek az igények. A megyében három év alatt 4056 lakás épült, ezen belül Szegeden 2048. A szegediek többet kérnek. Megértjük őket. Biztos, hogy sok a lakáskérő. De ezeket az igényeket csak fokozatosan tudjuk kielégíteni. Megértjük e problémákat – nyíltan, őszintén beszélünk róla a Központi Bizottságban és a kormányban, ismerjük a szegediek gondjait, bajait. De ismerjük a többi város és az egész ország gondját-baját, és nekünk mindenütt segíteni kell. Sok évtizedes lemaradást nem tudunk rövid évek alatt behozni.
Az előttünk álló legnagyobb feladatnak a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdítását jelöltem meg. Gondoljuk csak végig, hogy a magyar falvakban milyen történelmi, forradalmi átalakulás ment végbe, és amit 12 évvel ezelőtt a dolgozó parasztság legjobbjai elkezdtek – a szövetkezést -, azt győzelmesen befejeztük. Gondoljuk csak meg, milyen nagy feladatot oldottunk meg. Az ország – közel másfél millió – elaprózott kis gazdasága 4607 közös gazdaságba, termelőszövetkezetbe tömörült. A kisüzemből nagyüzem lett. Megszűnt a föld évszázados elaprózódása, és megnyílt az út egy magasabb színvonalú mezőgazdasági technikán, tudományos gazdálkodáson alapuló szocialista mezőgazdaság megteremtéséhez. A szocialista forradalom győzelme után ez a második legnagyobb győzelme népünknek, és meg vagyunk győződve, hogy rövid idő alatt le tudjuk gyűrni az átmeneti nehézségeket. A magyar dolgozó parasztok jó gazdák, tudnak dolgozni, nagy tapasztalatuk van, és a közös gazdaságok – amelyekben mindjobban kialakul a közös munka, a közös felelősség, egy mindenkiért, mindenki egyért dolgozik – rövidesen meg fogják hozni a tőlük várt eredményt. De addig természetesen a magyar iparnak, a munkásosztálynak sokféleképp kell segíteni a mezőgazdaságot, és maximális erőfeszítéseket kell tenni a mezőgazdaság fejlesztésére.
Mai ünnepi nagygyűlésünkön beszéltem május elseje jelentőségéről, a nemzetközi helyzetről, valamint a szocialista tábor tudományos és gazdasági eredményeiről. Azért beszéltem ilyen részletesen ezekről a kérdésekről, mert fontosnak tartjuk, hogy minél jobban megértsük egymást, és tárgyilagosan tudjuk értékelni munkánkat, eredményeinket, hiányosságainkat.
Az előttünk álló történelmi feladatok megvalósításához minden feltétellel rendelkezünk. Kedvező a nemzetközi helyzet, a szocializmus erői gyors ütemben gyarapodnak. Dolgozó népünk helyesli pártunk politikáját és aktívan részt vesz annak megvalósításában.
Mire van szükség, hogy előrehaladásunk még zökkenőmentesebb legyen? Elsősorban arra, hogy a termelőszövetkezetekben éppen úgy, mint az üzemekben, jobban szervezzük meg a munkát, javítsuk meg a munkafegyelmet és ne tűrjünk semmiféle lazaságot. Az emberek akarnak dolgozni, és csak helyeslik a határozott intézkedéseket. Igen sok múlik a termelőszövetkezeteken, a brigádvezetőkön, a különböző beosztású, irányító posztokon dolgozó elvtársakon. Az időjárás is kedvező – rajta hát, használjunk ki minden percet! Ne feledjük el: amit ma elmulasztunk, nem biztos, hogy holnap pótolni tudjuk. A gazdasági és műszaki vezetés ipari üzemeinkben is követelje meg a munka jobb megszervezését, a kiadott feladatok következetes ellenőrzését.
Mindennek természetesen együtt kell járnia a dolgozókkal való fokozottabb törődéssel. Kommunista lelkiismeretességgel lépjünk fel a felületesség, a nemtörődömség és minden ehhez hasonló jelenséggel szemben.
Itt teszem szóvá a takarékosság szükségességét is. Népgazdaságunknak minden fillér számít. Éppen ezért elsősorban az anyaggal, különösen az importanyagokkal – de az energia minden fajtájával is – takarékoskodnunk kell. Ne csak a munkahelyünkön, hanem otthon is – a háztartásban is – takarékoskodjunk. Sok kicsi sokra megy, és az összegyűjtött forintok lassan lehetővé teszik például egy-egy szövetkezeti lakás vásárlását vagy egyéb olyan beruházást, amire régebben „fáj” a család foga.
Az elmondottakból következik, hogy a gazdasági irányító munkát, a vezetést minden szinten javítani kell. Éppen azért, mert feltételeink kedvezőek a szocializmus építéséhez, nagyon sok múlik saját munkánk hatékonyságán. A termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban, a községi és járási, valamint városi tanácsokban mindenki érezze a felelősséget a VII. pártkongresszus határozatainak végrehajtásáért. Jobban vezessék, ellenőrizzék a rájuk bízott területeket, a hozzájuk tartozó szervek munkáját, a párt és a kormány politikájának gyakorlati végrehajtását!
Elvtársak! A pártunk VII. kongresszusa által kitűzött cél – a szocialista Magyarország felépítése – egész társadalmunk előtt álló lelkesítő feladat. A szocializmus az emberiség jövője. Ezért érdemes élni, dolgozni és küzdeni. A szocializmus, a kommunizmus már nem a távoli jövő, hanem a közeli évek reális valósága.
Mindenki szemtanúja lehet annak, hogy napról napra erősödik, mind szilárdabbá válik népünk, nemzetünk egysége. Mindazok, akik hívei népi demokratikus rendszerünknek, a szocialista társadalom felépítésének és a békének, összefognak a hétköznapok harcaiban. Ebben az egységben vezető erő a munkásosztály, amely a dolgozó szövetkezeti parasztsággal összefogva küzd új társadalmunk felépítéséért.
Ma mindenki láthatja: pártunk politikája helyes, és a gyakorlatban kézzelfoghatóan jelentkeznek végrehajtásának eredményei. További előrehaladásunk és győzelmünk záloga: tapasztalt pártunk szilárd vezetése és dolgozó népünk összefogása. Ugyanakkor biztosítéka a békés építőmunkának az a testvéri szövetség, amely bennünket a többi szocializmust építő néphez, a Szovjetunióhoz, az egész szocialista táborhoz fűz.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!