„Durante la pasada jornada recordamos a una de las personalidades destacadas de la historia cubana en el 129 aniversario de su muerte, organizado por la Embajada de la República de Cuba en Hungría.
La estatua de José Martí en Budapest solía estar frente a un enorme obelisco en el centro de La Habana, luego fue traída a Hungría en 1985 como regalo de la Cuba socialista, con la intervención de Jorge Lezcano Pérez, el entonces presidente de la Internacional. Comisión de Relaciones de la Asamblea Nacional de Cuba.
El 1 de febrero de 1985, la estatua fue inaugurada en un acto ceremonial en la urbanización Havanna de Budapest, en el vestíbulo de la primera escuela primaria (hoy escuela primaria Csontváry Kosztka Tivadar).
El discurso de apertura estuvo a cargo de René Rodríguez Cruz, miembro del Comité Central del Partido Comunista de Cuba.
Desde entonces, se han celebrado periódicamente conmemoraciones junto a la estatua situada en la plaza frente a la entrada principal de la escuela, tal como está ahora.
Guillermo Vázquez Moreno, embajador de Cuba en Hungría, pronunció un discurso conmemorativo en el evento.”
JOSÉ MARTÍ EMLÉKEZETE
Az elmúlt nap folyamán a kubai történelem egyik kiemelkedő személyiségére emlékeztünk halálának 129. évfordulóján, a Kubai Köztársaság magyarországi nagykövetségének szervezésében.
José Martí budapesti szobra korábban Havanna központjában egy hatalmas obeliszk előtt állt, majd a szocialista Kuba ajándékaként 1985-ben került Magyarországra, Jorge Lezcano Pérez a Kubai Nemzetgyűlés Nemzetközi Kapcsolatok Bizottsága akkori elnökének közbenjárásával.
A budapesti Havanna lakótelepen, az I. sz Általános Iskola (napjainkban Csontváry Kosztka Tivadar általános iskola) aulájában ünnepélyes keretek között avatták fel a szobrot 1985. február 1-én.
Az avatóbeszédet René Rodriguez Cruz, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja tartotta.
A napjainkban az iskola főbejárata előtti téren található szobornál azóta is rendszeresen tartanak megemlékezéseket mint ahogyan az most is történt.
A rendezvényen megemlékező beszédet mondott Guillermo Vázquez Moreno, Kuba magyarországi nagykövete:
„Kuba barátai, a testvéri Venezuela nagykövete, kubai honfitársaim, kedves megjelent diákok és tanárok, kedves barátaim!
Hálásak vagyunk mindannyiuknak, hogy jelen vannak a kubai nemzeti hős, José Martí emlékének adózva.
A spanyol gyarmatosítás és a feltörekvő imperializmus elleni harc legkiemelkedőbb vezetője előtt tisztelgünk.
Kiváló író, költő és szónok, valamint újságíró volt. Forradalmi demokrata, a szerény tömegek védelmezője és a kubaiak jogegyenlőségének és szorosabb egységének kovácsa.
Az 1892. április 10-én létrejött Kubai forradalmi Párt, és a Patria című újság megalapítója.
Meghatározta a harc jellegét, amely így átalakult és iránya minden gazdasági, politikai és társadalmi vonatkozásban megváltozott.
A Martí-féle párt azt a feladatot tűzte ki maga elé, hogy egyesítse azokat az erőket, amelyek az 1895. február 24-én megkezdődött kubai függetlenségi háborúhoz vezettek.
Ugyanezen év március 25-én Santo Domingóban ő és Maximo Gómez aláírta a Montecristi kiáltványt, amely a függetlenségi harc programja volt.
Röviddel ezután utazott Kubába, hogy megmutassa nem csak a szónoklatok embere.
Megmutatta, hogy képes az életét is föláldozni a megfogalmazott elvekért.
A csatatéren halt meg 1895. május 19-én.
Most vasárnap lesz a csatában való elestének 129. évfordulója, ezért ma méltóképpen tisztelgünk előtte.
Munkája és szavai inspirálták a későbbi generációk kubai forradalmárait is.
Korának leguniverzálisabb politikai személyiségeként ismerték. Zseniális újságírónak, elsőrangú esszéírónak, kiváló költőnek, de több ország szolgálatában álló diplomata is volt.
Az angol, francia, olasz és német irodalom s filozófiatörténet professzora, művészet- és irodalomkritikus, műfordító és nyelvújító is egyben.
A spanyol mellett angolul és franciául írt, német nyelven olvasott, görög és latin nyelvet tanult.
Kortársai által is csodált értelmiségi volt, aki az európaiak által uralt évszázadban egyetemes ismeretségre emelte a Latin-amerikai irodalmat.
José Martí volt az első, aki az esztétikát beemelte a politikai diskurzusba, a rabszolgaság szörnyűségeit olyan részletességgel írta le amellyel széles körben felhívta arra a figyelmet.
Elítélte a spanyol gyarmatosítást, anélkül hogy megsértette volna a spanyol népet, és leírta az amerikai társadalom hiányosságait úgy, hogy közben a tudomány, a nép teljesítményét méltatta.
Nem sokkal azután, hogy visszatért Kubába, hogy megkezdje az általa csak „szükséges háborúnak” nevezett harcot, José Martí 1895. május 19-én elhunyt, amikor gyanútlanul fekete ruhában, fehér lován vágtatott, s egy rejtőzködő spanyol katonákból álló csoport tüzet nyitott rá.
Három lövés érte Dos Ríosnál, a Contramaestre és a Cauto folyók találkozásánál.
Martí rendkívül termékeny író volt, művei a politika, a történelem, a filozófia és az irodalom széles skáláját ölelik fel. Latin-Amerika egyik legjelentősebb értelmiségijének tartják.
Lenyűgöző és szinte hihetetlen, hogy rövid élete ellenére hogyan volt ideje elemezni a művészetet, a politikát, a kultúrát, az irodalmat és számtalan más témát, amit hatalmas műveltséggel és szellemi tudással tett meg.
Egyszóval Martí „minden idők embere.” Mindig jelen volt, van és lesz közöttünk.
Köszönet Magyarországnak, hogy ezen a helyszínen tisztelegnek emléke előtt.
Kuba népe örökké hálás mindezért.”
(Fotók: Juhász Norbert főszerkesztő / Magyar-Kubai Szolidaritásért)