7
Valójában milyen a modern kapitalizmus?
A kapitalizmus a termelőerők fejlődésével szocializmussá érik, de a kapitalizmusban csak a „kapitalista szocializmus” valósulhat meg. Így a kapitalizmus már fasiszta-kapitalizmusként fejlődik tovább. A polgári demokrácia a „mosolygó”, a tekintélyuralmi pedig a „klasszikus hitleri” fasiszta-kapitalizmus forma.
A polgári demokrácia mosolygó fasizmusa a szociális demagógiával szélhámosan hazudozva, a kapitalista érdekeltségű médiumok monopóliumával persze azt hirdetik, hogy a kapitalisták, a kapitalizmus az emberiség érdekét szolgálják! Hirdetik a verseny, a demokrácia, a kapitalista erkölcs tisztaságát, hatékonyságát, a kapitalizmus hasznos vállalkozó szellemét, a mindenki számára a szabad vállalkozás lehetőségét, a szabad demokratikus választásokat, az egyenjogúságot, a jogállamiságot.
„A kapitalizmus viszonyai között a burzsoázia és a proletariátus saját politikai pártjai révén harcol a politikai hatalomért. A pártrendszer a burzsoá államhatalom mechanizmusának szerves alkotórészévé válik. E rendszer jellege pedig végső fokon az osztályerőviszonyoktól függ, amelyek meghatározzák a burzsoázia diktatúrájának formáit és módszereit. A polgári demokrácia feltételei között, amennyiben az kitart alkotmányos alapjai (parlamenti rendszer) mellett, törvényszerű a különböző politikai pártok létezése. A többpártrendszer részben több társadalmi osztály létezését, részben pedig egy-egy osztályon belül is különböző frakciók és csoportosulások meglétét tükrözi.” – Filozófiai kislexikon
A tekintélyuralommal működő „kapitalista szocializmus”, amely szintén fasiszta-kapitalizmus, nyílt kapitalista osztály-önkényuralommal azonban már elveti vagy csak formalitásként használja a demokráciát és akár az osztályok felettiségét is hirdetheti.
Így a kapitalizmus mindegyik modern formája már fasiszta-kapitalizmus, amely a termelőerők fejlődésével a szocializmus felé halad, de csak „kapitalista szocializmus” lehet, mert bérrabszolgatartó társadalmi forma.
A termelőerők fejlődésével és a termelés világméretű munkamegosztásával az emberi társadalom szocializmussá érik, ami igényli a kollektív demokratikus alapokon szervezett társadalmi modellt. Csak így kerülhető el a kizsákmányolás és az élősködés felszámolása, így az emberi jogok érvényre jutása. A kommunisták vezette osztályharcnak ez a célja, a valódi demokrácia, a munka szerinti elosztás, a tervgazdálkodás a szükségletekre, a következetes objektív tudományos világnézet szerinti társadalmi tudat.
„Korporáció: 1. Céhbeli, rendi, kereskedelmi vagy más érdekeken alapuló egyesülés, testület, társulás, szövetség; 2. A fasiszta államok korporációs államoknak nevezték magukat, mert arra törekedtek, hogy a különbözőtársadalmi rétegeket foglalkozási ágak, hivatások, szakmák stb. szerint korporációkban egyesítsék, és ezáltal a fasizmusnak osztályok feletti látszatot adjanak.” – Marxista fogalomlexikon
„korporatív állam: a burzsoá diktatúra legreakciósabb, fasiszta formája, amely az első világháború után, a kapitalizmus általános válságának viszonyai között jött létre. A korporatív állam fő sajátosságai – felszámolja a munkásosztály szervezeteit és egy-egy gazdasági ágazaton belül — a munkásokat, alkalmazottakat a munkáltatokkal, a tőkés vállalkozókkal egybefogó — „hivatás-rendi” szervezetekbe, korporációkba kényszeríti a lakosságot; felszámolja a választott parlamentet, és a „korporációk képviselőinek” testületével cseréli fel, a dolgozókat ily módon teljesen megfosztja a jogaiktól, kiszolgáltatja a monopóliumoknak. Korporatív államnak nyilvánították annak idején a fasiszta Olaszországot és Portugáliát. A korporatív állam fő célja az, hogy álcázza a monopoltőke diktatúráját, és a korporációk revén megvalósított „osztályegyüttműködés”, „érdekközösség” látszatát kölcsönözze a fasiszta államnak.” – Filozófiai kislexikon
„Magyarországon az 1920-as és 1930-as években kialakult Horthy-rendszer tekintélyuralmi rendszer volt, működött az Országgyűlés. Horthy Miklósnak a jogkörét többször kibővítették, a politikában döntő, kiemelt szerepe volt. Királyi vagy diktátori szerepet azonban nem töltött be.”
A kapitalizmus azonban bérrabszolgatartó társadalom!
A polgári demokráciában működő fasiszta-kapitalizmus ideális képe csak az egyik, a többé-kevésbé szép vagy szépnek mutatott (hazudott) oldala. A másik oldal azonban a valóság, a többség számára a bérrabszolgaság, az emberiség szélsőséges megosztottsága, az idealista, a vallásos tudománytalan hamis világnézet hódítása, a felsőbbrendűként élő kapitalisták törvényes élősködése, a kapitalisták osztály-önkényuralma, a fasiszta-kapitalizmus, amit nem lehet a kapitalizmus fejlődésével sem elkerülni, csak így működik.
A kapitalizmus mindegyik formája bérrabszolgatartó társadalom!
A kapitalista népgazdaság és világgazdaság alapvetően a konkurenciaharccal szabályozott gazdaság!
A kapitalista népgazdaságban és a világgazdaságban a termelés és a fogyasztás szinte soha nem kerülhet egyensúlyba, mert az elkülönült vállalkozások konkurenciája, a világméretű monopóliumok érdeke, az élősködés, a profitéhség a túltermelésnek, az aránytalanságoknak, a világméretű gazdasági anarchiának kedvez.
Így lesz elkerülhetetlen a versenyben a győztesek és az alulmaradott vesztesek ellentéte, akár a tragédiája is. Legalul azonban ennek a modellnek a vesztesei a bérrabszolgák, akiknek a léte kerülhet veszélybe, de legalábbis romolhat az életminősége. Ez a verseny végül is válságokba, katasztrófákba vezet, mégpedig alapvetően a beszélőszerszámok rovására. Ami azonban az osztályharc motorja.
A profitért folyó harc, a konkurenciaharc, a proletár dolgozók feletti totális kapitalista politikai-gazdasági hatalom a fejlődés mellett hatalmas kizsákmányolást is hozott létre, aminek jelentős részét a kapitalizmusban már csak értelmetlenül lehet elpazarolni. Mert hiányzik a népgazdasági és világgazdasági tervgazdálkodás, a valódi demokrácia, a következetesen objektív tudományos világnézet, amivel a gazdasági anarchia leküzdhető lenne.
„Konkurencia: a tőkés gazdaságban az egyes tőkések, illetve tőkés csoportok egymás közötti harca a minél nagyobb profitért. A szocialista gazdaságban a szabályozott piac egyik tényezője, amely ösztönzi a vállalatokat a népgazdasági érdekek hatékonyabb kielégítésére.” – Marxista fogalomlexikon
„A kapitalizmus gazdasági alaptörvénye: A kisárutermelő a saját tulajdonában levő termelési eszközzel és a saját közvetlen elevenmunka-ráfordításával létrehozott terméket sajátítja el. Ezt elsősorban azért viszi a piacra, hogy olyan más árut vegyen, amivel szükségleteit ki tudja elégíteni. Kis méretű termelési eszközökkel személyes szükségleteinek kielégítése végett tevékenykedik. Természetesen, mint a termelési eszközök magántulajdonosa, a piacon versenyben áll társaival, és így mint magántulajdonost nemcsak a személyes szükségleteinek kielégítése, hanem a meggazdagodás vágya is sarkallja. A kisárutermelőnek tehát „két lelke van”, nemcsak dolgozó, hanem magántulajdonos is. Enélkül az egyszerű árutermelés nem fejlődne a tőkés termelés irányába.
A kisárutermelővel szemben a tőkés olyan termékeket sajátít ki, amelyeket nagyméretű, társadalmi használatra szánt termelési eszközökkel mások, a munkások hoztak létre. Ő tehát idegen munka kisajátítója, és a termelési eszközök magántulajdonából folyó konkurenciában csak úgy állhatja meg a helyét, ha minél több idegen munkát, minél több értéktöbbletet sajátít el. A tőkések egyetlen közvetlen indítéka a termelésre nem lehet más, mint a minél nagyobb értéktöbblet megszerzése, a határtalan meggazdagodási vágy. Ez a tőkést az egyik oldalon arra sarkallja, hogy a termelést nagymértékben növelje, a másik oldalon pedig arra, hogy a munkások kizsákmányolását egyre inkább fokozza, tehát hogy az általuk létrehozott új értéknek minél kisebb hányadát fizesse ki munkabérként. A tőkés termelési módnak ezt a legáltalánosabb összefüggését, vagyis azt, hogy a termelés közvetlen célja a minél nagyobb értéktöbblet elsajátítása, ami egyrészt a termelés növelésével, másrészt a munkások kizsákmányolásának fokozásával biztosítható, értéktöbblet-törvénynek nevezzük, s e törvény a kapitalizmus gazdasági alaptörvénye.” – A kapitalizmus politikai gazdaságtana
„Társadalmi tudatformák: az objektív világ és a társadalmi lét tudati tükröződésnek különböző formái, amelyek a társadalmi lét alapján keletkeznek a gyakorlati tevékenység folyamatában. A társadalmi tudat a politikai ideológia, a jog, az erkölcs, a vallás, a tudomány, a művészet, a filozófia formáiban létezik és nyilvánul meg.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus alapvető ellentmondása, rothadása elkerülhetetlenül az osztályharcra vezet!
„A kapitalizmus alapvető ellentmondása a munka társadalmi jellege és az elsajátítás magántőkés formája közötti ellentmondás, mely a tőkés társadalom két alapvető osztálya, a proletariátus és a burzsoázia antagonizmusában nyilvánul meg.” – Marxista fogalomlexikon
A termelőeszközök birtoklása, tulajdona a létfeltételek feletti uralom lehetőségét jelenti. Ezért a kapitalista modellben a tőkésosztály profitja, élősködése érdekében a tőkések osztály-önkényuralma szükségszerű, és ezért elkerülhetetlen. Ami proletár dolgozók osztály-érdekvédelmét, így az emberiség többségének az érdekét lehetetlenné teszi. A valódi demokrácia hiányában, a kapitalista modell hibája miatt a társadalom rothad, az emberré válás lehetetlenné válik. Így az osztályharc előbb-utóbb forradalomban végződik vagy elrothad az emberiség.
Dühöng a gondolkodó állat a fasizmus!
A társadalom rothadása, kapitalista osztályönkényuralom azonban egyenes út az osztályharc potenciális növekedésére, mert a kizsákmányoltak egyre inkább a kizsákmányolók, a tőkés gazda jóindulatára szorulnak rá, a létük bizonytalan lesz, veszélybe kerül. A proletariátus osztályharcának a kapitalista osztály önkényuralommal történő elkerülhetetlen elfojtása potenciális energiává alakul át, majd robban és jön a forradalom, ami így elkerülhetetlen, hosszútávon elfojthatatlan, így fejlődik a társadalom a valódi demokrácia hiányában. A kapitalizmus a társadalmi haladás elfojtására a fasizmust, a kapitalista osztály-önkényuralmat használja.
Azonban a termelőerők fejlődésével elkerülhetetlen a szocializmussá érés!
Az osztályharcot vizsgálva, ha növekszik a kapitalista osztály-önkényuralom mértéke, minősége, akkor előbb-utóbb növekszik az ellenállás is, még akkor is, ha ez csak passzív rothadás, ha azonban csökken a kapitalista osztály-önkényuralom, akkor az lehetőséget jelent demokratikusan a társadalmi haladásra. Így előbb-utóbb, de továbblép a társadalom a fejlettebb, demokratikusabb formába a szocializmusba vagy elpusztul az emberiség.
A történelem kerekét nem lehet megállítani, mert az emberi társadalom fejlődése előre halad, előre forog, mint a kerék. A történelem kereke ezért mindig előre forog, fejlődik az emberiség, néha lassan, néha észrevétlenül, néha ellentmondásosan. De a kereket ki is lehet törni, amivel vége lesz az emberiség történetének. A fasiszta-kapitalizmusnak ez a célja, megállítani a történelem kerekét, megállítani a társadalom fejlődését, de csak azt érhetik el, hogy elpusztul az emberi civilizáció.
A fasiszta-kapitalizmusban azonban már hatalmas, az emberiséget elpusztítani képes erők is vannak, ami, ha nem lép előre az emberiség a valódi demokrácia irányába el is pusztíthatja az emberi civilizációt. A kapitalizmusból azonban a valódi demokráciába az osztályharc majd a társadalmi forradalom nélkül lehetetlen eljutni.
„A történelmi törvényszerűség és szükségszerűség elismerése, valamint az emberek történelmi tevékenysége jelentőségének elismerése között nincs ellentmondás. Ha az emberek és a társadalmi osztályok nem a társadalmi törvényszerűséggel ellenkező, hanem a társadalmi fejlődéssel megegyező irányban cselekszenek, tevékenységük gyümölcsöző lesz.
Más azonban az, ha valamelyik önmagát túlélt osztály konfliktusba került a történelem menetével, a történelmi törvényekkel, és megpróbálja feltartóztatni a történelem menetét, „érvényteleníteni” a társadalom előre haladó fejlődésének, a történelmi haladásnak a törvényeit. Mint a történelem tapasztalatai mutatják, ezek az osztályok végeredményben mindig vereséget szenvednek. Ez történt a feudális rend védelmezőivel, a földbirtokos arisztokratákkal. Ez történik korunkban az idejét túlélt burzsoáziával, amely a történelem kerekét megpróbálja visszafelé forgatni, igyekszik megakadályozni a szocialista erők fejlődését, az új, szocialista társadalom győzelmét. A történelem tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez reménytelen törekvés. A történelmi haladás megfordíthatatlan. A társadalom fejlődése felfelé ívelő vonalon, az alacsonyabb formáktól a magasabb formák felé haladt és halad. A győzelmet (ha nem időleges, hanem a végső győzelemről van szó) azok a haladó erők szerzik meg, amelyek a társadalom anyagi élete fejlődésének szükségleteivel összhangban cselekszenek.” – A marxista filozófia alapjai
A demokrácia hiányában a társadalom megállíthatatlanul rothad!
Egészen a robbanásig folyamatosan nő az elfojtott osztályellentét, ami sokáig csak lappang, csak bűzlik, rothad, majd az osztályharc háborúvá, osztályháborúvá fokozódik. A kapitalizmus ezt az osztályharcot a fasizmussal folytja el. De előbb-utóbb győznie kell a szocializmusnak, vagy a pusztulásig rothad az emberiség.
A termelőerők fejlődése a tőkések profitja, élősködése érdekében történik!
A kapitalizmus idején, amíg fejlődőképes, addig nagyon eredményesen fejleszti a termelőerőket, minden embertelensége és a válságok, a háborúk ellenére is alapvetően stabil társadalmi forma. A társadalom a termelőeszközöket a proletár dolgozók által társadalmi, világméretekben munkamegosztással használja, ami azonban nem a társadalom valóságos szükséglete szerint, hanem a termeléshez mérten dologtalan, az egymással konkurenciaharcban lévő tőkések profitja érdekében történik. Így azonban elkerülhetetlen a társadalmi katasztrófák sorozata.
Bár ez a mechanizmus is a társadalom érdekeit, szükségleteit szolgálja, de nem eléggé társadalmi tudatosan, nem közvetlenül, hanem a verseny, a konkurencia által szabályozottan válságokkal, katasztrófákkal terhelten. Ebben a gazdasági modellben azonban a szerszám, így a beszélőszerszám, az emberiség többsége, a proletár dolgozó bérrabszolga nem hatalmi tényező, az osztályérdeke nem számít. Így a bérrabszolga, a beszélőszerszám az érdekeit az osztályharccal próbálja érvényesíteni, az emberré válásához azonban csak a szocialista forradalommal juthat el.
„Forradalom: társadalmi forradalom: az osztályharc legmagasabb formája, az osztálytársadalom fejlődésében törvényszerűen bekövetkezőszakasz, amelyben a fejlettebb, magasabb rendűtársadalmi-gazdasági alakulat (fegyveres vagy békés eszközökkel) felváltja az elavult társadalmi rendszert, a hatalom a régi reakciós osztály kezéből a haladó osztály kezébe megy át, s ily módon megnyitja a társadalom továbbfejlődésének útját. A forradalom szükségszerű a fejlődő termelőerők és a fejlődés gátjaivá vált régi termelési viszonyok közötti ellentéten alapszik. A forradalom megoldja azt az ellentmondást: új termelési viszonyokat teremt, amelyek szabad utat nyitnak a termelőerők további fejlődésének. A forradalom legfőbb kérdése a hatalom, mindenekelőtt szétzúzza a régi államhatalmat, és új politikai hatalmat hoz létre. Létrejöttének objektív feltétele a forradalmi helyzet, szubjektív feltétele a feltörekvő osztályok forradalmi tudata, szervezettsége és elszántsága. Jellegét és alapvető tartalmát az határozza meg, hogy milyen társadalmi ellentmondásokat old meg, és hogy milyen új társadalmi rendszert hoz létre. Hajtóerői azok az osztályok, amely megvívják és előrerendítik, megvalósulásában alapvetően érdekeltek.” – Marxista fogalomlexikon
„Szocialista Forradalom: a társadalom gyökeres, minőségi átalakulása, amely a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakát jelenti. A szocialista forradalom az uralkodás és alárendeltség magántulajdonon alapuló termelési viszonyait az együttműködés és a kölcsönös segítség viszonyaival váltja fel, s ezáltal felszámolja az ember ember általi kizsákmányolásának minden formáját. A szocialista forradalom elméletének az alapjait Marx és Engels rakták le, akik feltárták a társadalmi fejlődés törvényeit, és bebizonyították, hogy a szocialista forradalom a társadalom fejlődésének a törvényszerű eredménye, bebizonyították a proletariátus világtörténelmi küldetését, a burzsoá államgépezet lerombolásának és a proletárdiktatúra megteremtésének szükségszerűségét a szocializmus felépítésének szempontjából.” – Marxista fogalomlexikon
A kapitalizmus individualizmusa elvezetett a tőkésosztály önkényuralmába, a fasizmusba, a fasiszta-kapitalizmusba!
A kapitalista termelési modell alapvető ellentmondása az, hogy a termelés a dolgozó proletárok által társadalmi, világméretű munkamegosztásban, a megtermelt értékek elosztása azonban az egyéni tőkés érdek szerint történik. Alapvetően ez a kibékíthetetlen ellentmondás és a kapitalista termelési modell hibájából, a népgazdasági, a világgazdasági méretű tervgazdálkodás, a valódi demokrácia hiányából keletkező válságok, katasztrófák okozzák az osztályharcot.
Az individualizmus egyéni érdekeltségére alapuló gazdasági modellben a termelés célja végül is a tőkések élősködése, hatalma a dolgozó proletárok felett, ez kibékíthetetlen ellentét. Bár a fasiszta-kapitalizmus társadalmi tudata ezt sikeresen elhomályosítja, így rothad kibékíthetetlen ellentmondásban az emberiség a szocialista forradalomig vagy a pusztulásig.
A kapitalista termelési modellben meghatározó az individualista erkölcs, az egyéni érdek, ezért a magánérdekeltségben és konkurenciaharcban működő elkülönült vállalkozások nem használhatják következetesen a társadalmi és világméretekben a szükségletek kielégítésére a társadalmi, a világméretű tervgazdálkodást, a népgazdaság, a világgazdaság tudatos szervezésére. Bár a „kapitalista szocializmus” a tekintélyuralommal tervgazdálkodásra is képes, de bérrabszolgatartó társadalmi formában, a proletár osztályharc totális elnyomásával, a demokrácia felszámolásával, de a társadalom rothadását ez sem oldhatja meg.
A bérrabszolgák a kapitalista modell hibáinak a szenvedői!
A kapitalista népgazdaság, a világgazdaság időnként elkerülhetetlenül válságokba, sőt katasztrófákba süllyed. Így azonban a bérrabszolgák léte veszélybe kerül, ami osztályharcot generál, amit a kapitalizmusnak a saját érdekében le kell törnie. Erre való a tőkések osztály-önkényuralma, a fasizmus, ami a kapitalizmus érdekében erőszakkal lép fel a bérrabszolgák osztályérdekeivel szemben. Ez az önkényuralom lehet csak joguralom, de, ha szükséges, akkor nyílt terror, akár népirtás, a fasizmusnak a körülményekhez alkalmazkodó változataiban.
Tehát az individualista erkölcsű kapitalista világgazdaság időnként szükségszerűen bekövetkező válságai és a valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségen alapuló kollektivizmusra épülő világméretű demokrácia hiánya elkerülhetetlenné teszi a társadalmi, a világméretű katasztrófákat, ami ezért fokozottan igényli a tőkés diktatúrát, a tőkés osztály-önkényuralmat és végül az imperialista kapitalizmus világméretű uralmában és védelmében a fasizmust.
„Individualizmus: az egyéniség érdekeit a társadaloménál magasabb szintre emelő irányzat”
„Az individualizmus kifejezés egy erkölcsi rendszert, egy politikai, társadalmi szemléletmódot, gondolkodást jelent, amelyben az egyén áll a középpontban, a saját magárahagyottságával és szabadságával. Az individualisták az egyéni célok és vágyak elérését állítják a középpontba, elvetve a külső befolyást, jöjjön az akár társadalomtól, államtól vagy más egyéntől, csoportosulástól vagy intézménytől. … A gazdasági individualizmus lényege a magántulajdon és az egyéni gazdasági döntések rendszere a köztulajdonnal és a kollektív döntéshozatallal szemben. A kapitalizmus alapvetően erre épül, közvetlen gazdasági megvalósulása a laissez-faire.”
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!