1957. JÚNIUS 6.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
3
GAZDASÁGUNK NÉHÁNY SZERVEZETI PROBLÉMÁJÁRÓL
Néhány képviselőtársam szóvá tette a gazdasági mechanizmus kérdését, amelynek igen jelentős szerepe van abban, hogy a gazdasági vezetés eredményesen dolgozzon. Úgy láttam, hogy gazdasági apparátusunk több-kevesebb hibával, de lényegében megállta helyét az elmúlt 12 évben. Ha a gazdaságpolitikánkban elő is fordultak jelentős hibák, ezekért elsősorban mi, a párt és a kormány vezetői vagyunk felelősek, nem pedig a végrehajtó apparátusban dolgozók.
Az ellenforradalom itt is gyökeres változást követelt: meg akarta szüntetni a minisztériumokat, iparigazgatóságokat, létre akarta hozni a termelők tanácsát, a munkakamarákat és más hasonló szervezeteket.
A pártnak és a kormánynak kezdettől fogva az volt a véleménye, hogy helyes volt szétzúzni az állítólagos „forradalmi bizottságok”-at, amelyek gyakorlatukat tekintve ellenforradalmiak, népellenesek voltak. Helyes volt megvédeni a régi államapparátust, a tanácsokat. Nem megszüntetni kell a régi állami gazdasági szervezeteket, hanem ki kell javítani a munkájukban előforduló fogyatékosságokat.
Tudjuk, hogy sok hiba van még nálunk a tervezésben, a vállalatok irányításában, csökkenteni kell a túlzott központosítást, új hatásköröket kell adni. Ezeket a hibákat is ki fogjuk javítani, de azt mindenki számára érthetően meg szeretnénk mondani, hogy mi továbbra is a szocialista tervgazdálkodás alapján állunk.
Minden ingadozás, eltérés a gazdasági vezetésnek ettől a rendszerétől fékezné előrehaladásunkat. Itt is, mint politikai és kulturális életünk számos területén – vagy talán jobban, mint másutt – burjánzik a revizionizmus, a szocialista állam gazdasági irányító szerepét csökkenteni akarják, éppúgy mint a párt irányító, vezető szerepét.
Mindez nem zárja ki, hogy nem tartunk szükségesnek ésszerű átszervezéseket, új irányítási formákat és módszereket, de a kormány nem adja ki a kezéből az ország gazdasági, pénzügyi vezetését. Továbbra is irányítjuk az elfogadott népgazdasági tervek alapján az ipari termelést, a kereskedelmet, a felvásárlást és így tovább.
Foglalkozni kívánok, ha röviden is, egy másik olyan közérdekű problémával, amely sokat foglalkoztatja a szülőket, az egyetemet, főiskolát végzett hallgatókat.
Köztudomású, hogy az egyetemet, főiskolát végzett hallgatók elhelyezése, munkába állítása évek óta komoly gond. Nem azért, mintha nálunk túl sok volna a kvalifikált szakember, hanem azért, mert évekkel ezelőtt az egyetemi, főiskolai oktatásba bevontak számát magasra terveztük és sok esetben nem a legfontosabb foglalkozási ágak számára képeztünk új munkaerőket. Ezért évről évre gondot okoz a végzett hallgatók munkába állítása. Az ellenforradalom által okozott anyagi károk még jobban megnehezítik az elhelyezést, s az állam kiadásainak csökkentése, mérséklése végett az állami hivatalokban is mintegy 20 ezerrel csökkentettük a létszámot.
Eleget tettünk az egyetemi és főiskolai ifjúság kívánságának: megszüntettük a kötelező szakmai gyakorlatot és a kötelező állami elhelyezés rendszerét. A fiatal szakemberek pályázat útján szabadon helyezkedhetnek el. Gazdasági életünket azonban jelenleg az jellemzi, hogy a hivatali apparátusban nehezebb az elhelyezkedés, s a közvetlen termelőmunkában is már nagyobb szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező munkavállalókat keresnek.
Ebben a helyzetben a kormány az adott lehetőségekhez képest segítségére sietett az egyetemet végzett fiataloknak. Átmeneti megoldásként az egyetemeken és főiskolákon végzők közül több ezer fiatal szakember részére egyéves időtartamra, havi 1000 forintos fizetéssel gyakornoki állásokat szervezünk úgy, hogy ennek létszám- és bérterhe nem érinti a vállalatokat.
Az így elhelyezett fiatalok, ha megfelelő tapasztalatot szereznek, egy év múlva a vállalat állományába kerülhetnek. Ezen állások szervezése ez évben kereken 19 millió, teljes évre számítva mintegy 37 millió forint kiadást jelent az államnak.
Az 1957-ben ipariskolát végzett 17 000 fiatal elhelyezkedését a Munkaügyi Minisztérium figyelemmel kíséri, jelenleg a vasipari tanulók egy részének elhelyezése még problémát okoz. A szakközépiskolát végzett 5000 fiatal mint szakmunkás helyezkedhet el.
A Munkaügyi Minisztérium olyan javaslaton dolgozik, amely szerint bizonyos adminisztratív és egyéb munkakörökbe a jövőben elsősorban érettségizett fiatalokat lehet felvenni.
Ezekkel az intézkedésekkel több ezer érettségiző fiatal elhelyezkedési problémáját akarjuk megoldani, ami annál is fontosabb, mert az egyetemekre és főiskolákra ez évben sem tudunk felvenni minden jelentkezőt.
A népgazdaság örvendetes talpraállása és várható további fejlődése fokozatosan lehetőséget nyújt arra, hogy mind több érettségizett fiatal helyezkedhessék el az ipari termelőmunkában, olyan szakmát sajátíthasson el, amely feltételezi és meg is követeli a középiskolában szerzett nagyobb tudást. Ezek a szakmák biztos megélhetést nyújtanak a fiataloknak, ugyanakkor ez a megoldás megfelel az ipari fejlődés, a népgazdaság érdekeinek is.
MEZŐGAZDASÁGUNK HELYZETÉRŐL
Szeretnék még röviden foglalkozni a mezőgazdaság néhány problémájával.
Az ellenforradalmi események és egész államunk, társadalmunk és gazdasági életünk megrázkódtatásai érthetően nem kerülték el a mezőgazdaságot, a dolgozó parasztságot sem. A legsúlyosabb kár a termelőszövetkezeteket érte, de az események az egyéni gazdálkodókra is hatottak. A kormány az ellenforradalom leverése után nyomban hozzálátott olyan intézkedések kidolgozásához, amelyek biztosítják a mezőgazdasági termelés fejlesztését, a termelőszövetkezetek megszilárdítását.
A párt Központi Bizottságának javaslatára a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az elmúlt hónapokban számos, a mezőgazdaságot érintő intézkedést hozott az előző évek hibáinak kijavítására, a termelési kedv fokozására, a mezőgazdasági termelés fejlesztésére és belterjesebbé tételére. E célokat szolgálta a mezőgazdaságban például a beadási kötelezettség eltörlése, a vetési kényszer megszüntetése, az erőszakos termelőszövetkezeti szervezés és tagosítás hibáinak orvoslása, a föld adásvételének engedélyezése, földek bérbeadásának megkönnyítése, a mezőgazdasági termények és termékek árának – ezen belül a szerződéses termeltetési árak – rendezése.
A kormány intézkedéseket tett a termelőszövetkezetek termelési biztonságának helyreállítására, gazdálkodásuk megszilárdítására. Bár az ellenforradalom súlyos károkat okozott az országnak, a párt és a kormány sok területen az elmúlt évinél nagyobb anyagi segítséget nyújtott a termelőszövetkezeteknek és az egyéni termelőknek, hogy termelésüket növelhessék. Ez évben például mintegy 6200 vagonnal több műtrágyát, 1354 vagonnal több tavaszi árpát, zab-és kukorica-vetőmagot, 190 vagonnal több lucerna- és vörösheremagot, 470 000 darabbal több facsemetét és 1 millió darabbal több szőlőoltványt bocsátott a mezőgazdasági termelők rendelkezésére, mint az elmúlt évben.
A termelési kedv és a parasztság termelési biztonságának növekedése folytán kedvezően alakult az elmúlt hónapokban a mezőgazdasági termékek felvásárlása is. Ennek következtében a kormány biztosítani tudta az alapvető élelmiszerekből a zavartalan ellátást. Lemaradás a bor, baromfi és tojás felvásárlásában van, amelyet nem kis mértékben az e területen elburjánzott spekuláció okoz.
Az állam a városi lakosság ellátásához, valamint az exporthoz szükséges mezőgazdasági termékeket a jövőben is a termelők anyagi érdekeltségére alapozott szabad, illetve szerződéses árakon kívánja felvásárolni. Emellett a termékek egy részét, így a kenyérgabona-szükségletet is, az állami gazdaságok termeléséből, természetbeni adó, cséplőrész és malmi vám útján fogja beszerezni.
A kormány a napokban rendezte a mezőgazdasági termények és termékek felvásárlási árait. A mezőgazdasági árrendszer előnyös a parasztságnak, mert minden szorgalmasan dolgozó ember a mezőgazdasági árrendszerben meghatározott árakon keresztül megtalálja számítását. Különös gondot fordított a kormány annak az aránytalanságnak a megváltoztatására, ami a vágómarha és a hízott sertés ára között az elmúlt években kialakult, mivel ez volt az egyik legnagyobb gátja szarvasmarha-állományunk minőségi javításának. Ezért a kormány csökkenti a hízott sertés termelői árát, és emeli a jó minőségű vágómarha árát.
A beadási kötelezettség eltörlése komoly anyagi előnyökhöz juttatta dolgozó parasztságunkat, mivel terményeit ezután szabadon s jóval magasabb áron értékesítheti. Ezért a kormány joggal elvárja, hogy dolgozó parasztságunk is minden erejét latba vesse annak érdekében, hogy a városi lakosságot maradéktalanul el tudjuk látni a szükséges élelmiszerekkel.
A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány az elkövetkező években egyik legfontosabb feladatának tartja a lakosság jobb ellátása végett a mezőgazdasági termelés erőteljes fejlesztését. Ezért a párt és a kormány egy pillanatig sem mond le azokról az előnyökről, amelyeket a fejlett, jól dolgozó nagyüzemi gazdaságok nyújtanak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez.
A párt és a kormány agrárpolitikája a szocialista átalakítás talajára épül. Szilárdan vallja, hogy a parasztság felemelkedésének útját az önkéntesség betartásával létrejött termelőszövetkezetekben találja meg. Ezért eddig is és a jövőben is megkülönböztetett anyagi támogatást nyújt a meglevő és az újonnan alakuló termelőszövetkezeteknek. E támogatások olyan jellegűek, amelyek a termelés fejlesztését szolgálják és a nagyüzemi gazdálkodás feltételeinek megteremtését célozzák.
Dolgozó parasztságunk az elmúlt hónapokban újból megmutatta, hogy kész népi demokratikus államunkat munkájával teljes mértékben támogatni.
Bebizonyították ezt nemcsak az ellenforradalmi események időszakában, de az utána következő tavaszi vetési és növényápolási munkák végzésével is. Mindezekért elismerés illeti a mezőgazdaság dolgozóit. Az egyénileg gazdálkodókat is, akik az események viharában is a termelőmunka folytatásával és árutermelésük növelésével gondoskodtak az ország mai és jövőbeli ellátásáról.
Elismerés illeti az állami gazdaságok és a gépállomások azon dolgozóit s a termelőszövetkezeti tagokat, akik a termelést minden fölé helyezték, és a súlyos támadások ellenére is védték és fenntartották a termelés folyamatosságát.
Elismeréssel kell szólni a mezőgazdasági szakemberekről is, akik nagy többségükben a zavartalan termelésért fáradoztak, olykor rendkívül nehéz viszonyok között, nemegyszer vállalva a súlyos következményeket is.
Szükségesnek tartom, hogy itt, az országgyűlés ülésén, az egész nép nyilvánossága előtt megemlékezzek politikai életünk jelentős eseményéről: május 27-én a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság képviselői egyezményt írtak alá Budapesten a szovjet csapatok magyarországi ideiglenes tartózkodásáról.
A szovjet csapatok az 1955. május 14-én Varsóban kötött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján – amelyet 1955. május 25-én iktatott törvénybe a magyar országgyűlés – tartózkodtak és tartózkodnak továbbra is ideiglenesen Magyarország területén.
Ismeretes, hogy a Varsói Szerződés azért jött létre, mert több nyugati ország még 1949-ben létrehozta az Északatlanti Szövetséget, amelybe a későbbiek folyamán Görögországot és Törökországot, valamint Nyugat-Németországot is bekapcsolták. Számtalan tény bizonyítja, hogy az Északatlanti Szövetség az imperialisták számára az új világháború előkészítésének közvetlen eszköze, az amerikai imperialisták ezt a blokkot világuralmi törekvéseik szolgálatában használják fel. Az Északatlanti Szövetség agresszív jellegű, ez a tény a szocialista országokat fokozottabb védelemre késztette. A szocialista országok megkötötték a Varsói Szerződést, amely – szemben az Északatlanti Szövetséggel – kizárólag védelmi jellegű. Ezt bizonyítja az is, hogy nyitva hagyta kapuit minden olyan ország belépése előtt, amely Európa kollektív biztonságát kívánja szolgálni. A Varsói Szerződésben részt vevő országok nem tűzték ki célul más országok megtámadását, katonai bázisok kiépítését. A szerződés kimondja, hogy a részt vevő országok bármelyikének megtámadását úgy tekintik, mintha a támadás a szerződést aláíró valamennyi országot érintené. Ez meghátrálásra kényszeríti az imperialistákat, védőpajzsot jelent a szerződésben részt vevő országok, így hazánk számára is.
Nem véletlen tehát, hogy az ellenforradalmi erők egyik fő jelszava az volt, hogy Magyarország lépjen ki a Varsói Szerződésből. Amikor az áruló Nagy Imre jogellenesen, az országgyűlést megkerülve, felmondta a Varsói Szerződést, ez azt jelentette, hogy Magyarországot kiszakítják a szocialista táborból, hazánk egy harmadik világháború tűzfészkévé válik.
A szovjet hadsereg híven teljesítette a Varsói Szerződésből adódó kötelezettségét. A magyar hazafiakkal együtt leverte a fegyveres ellenforradalmat, nem engedte, hogy a tőkések és a földesurak visszarakják a jármot a magyar népre, nem engedte, hogy a véres ellenforradalmi terror legyilkolja a legjobb hazafiak ezreit.
A május 27-én aláírt egyezmény kimondja: mindkét ország kormányát az az elhatározás vezeti, hogy minden erejükkel megvédjék Európa és az egész világ békéjét és biztonságát. Az egyezmény részletei Tisztelt Képviselőtársaim előtt ismeretesek. Mégis ki akarom emelni az egyezmény első cikkelyét, amely kimondja, hogy a szovjet csapatok ideiglenes tartózkodása a Magyar Népköztársaság területén semmiképpen sem érinti a magyar állam szuverenitását, a szovjet csapatok nem avatkoznak a Magyar Népköztársaság belügyeibe.
Az imperialisták szolgálatában álló rádióállomások és lapok a legkülönbözőbb formában kommentálták az egyezményt. Ugyanakkor azonban mélységesen hallgattak arról, hogy amerikai csapatok állomásoznak több nyugat-európai országban, s arról is, hogy az amerikai imperialisták háborús céljaiknak megfelelően haditámaszpontokat létesítettek messze az Egyesült Államoktól a Szovjetunió és a szocialista tábor más országai határainak közelében. Ezek az idegenben állomásozó csapatok és támaszpontok támadó, agresszív célokat szolgálnak. Ez a körülmény kötelezően írja elő a népért és a nép jövőjéért felelősséget érző vezetők számára, hogy a magyar nép, az ország biztonságának érdekében keressék a védekezés legcélravezetőbb módszerét.
Az ellenforradalom ENSZ-csapatokat hívott és várt Magyarországra. Népünk még emlékszik arra, hogy az ENSZ zászlaja alatt milyen tevékenységet fejtettek ki az ENSZ-csapatok, amikor Koreában az imperialista mesterkedések kirobbantották a háborút.
A hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok egy szocialista nagyhatalom csapatai, világosan következik ebből, hogy a szocializmus érdekeit, tehát a dolgozó nép érdekeit segítik védelmezni egy esetleges olyan újabb támadással szemben, amelynek célja a dolgozó nép leigázása, a tőkés uralom visszaállítása. A tőkésországok idegenben állomásozó csapatai imperialista hatalom csapatai, világos tehát, hogy ezek funkciója: a kizsákmányolók, a monopoltőkések érdekeinek védelmezése. Azt hiszem elegendő, ha csak röviden utalok a legutóbbi néhány hét eseményei közül a jordániai amerikai mesterkedésekre, s ezzel kapcsolatban az amerikai flotta tüntető felvonulására a Földközi-tengeren.
Jóhiszemű emberek körében is felvetődik a kérdés: mit jelent az ideiglenes tartózkodás? Meddig maradnak a szovjet csapatok Magyarországon? Annak idején, amikor az amerikaiak csapatokat küldtek Angliába, az angol alsóházban feltették a kérdést: meddig maradnak az amerikai csapatok Angliában? Az akkori angol miniszterelnök, Churchill erre így válaszolt: ameddig a béke és a biztonság ezt megköveteli. Mi is válaszolhatnánk így, de mi precízebb terminust is tudunk mondani. A szovjet csapatok addig maradnak Magyarországon, amíg az agresszív céllal más országok területén elhelyezett amerikai csapatokat vissza nem vonják az Egyesült Államok területére. Úgy vélem, egyetértenek velem Tisztelt Képviselőtársaim abban, hogy ezek után a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának időpontja nem a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányon, hanem sokkal inkább az imperialistákon, az Egyesült Államok kormányán múlik.
Tisztelt Országgyűlés! A felszólalók, képviselőtársaim egyetértettek az előterjesztett 1957. évi népgazdasági tervvel és a költségvetéssel; néhány tételben javasoltak módosítást.
Legtöbben elismerték a terv, a költségvetés realitását. A kormánynak is az a véleménye, hogy az előterjesztett terv számos iparágban, de a mezőgazdaságban is túlteljesíthető. A költségvetési előirányzatok pedig, ha szűkösen is, fedezik a legfontosabb kiadásokat.
Sok nehéz feladatot kell természetesen még megoldani ebben az évben. De bízunk munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk munkaszeretetében, alkotókészségében, és meggyőződésünk, hogy még ebben az évben az ellenforradalom által okozott károk nagy részét helyre tudjuk állítani, és elkészíthetjük hároméves népgazdasági tervünket.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!