7
A kapitalizmus csak a proletár dolgozók valódi demokráciája nélkül működőképes!
A népi demokrácia azonban már előrelépés a valódi demokrácia irányába, így az emberré válás felé!
A kapitalizmusban nincs osztály érdekképviselete a törvényhozásban a dolgozó proletároknak, még a polgári demokráciában sem, ahol pedig „szabad demokratikus” választások vannak. Erről a totális hatalommal rendelkező tőkésosztály a saját érdekében az uralma alatt álló alap és a felépítménnyel, a gazdasági-politikai hatalmával gondoskodik.
Mivel azonban a beszélőszerszám az valójában a termeléshez szükséges szerszám csupán, így mint a szerszámnak nincs is szüksége a valódi demokráciára, a tudata alapvetően ezt elfogadja. Mert a kapitalizmusban az emberiség még csak alapvetően a gondolkodó állat lehet, így a proletár dolgozó ember is még csak a beszélőszerszám lehet minden valódi gazdasági-politikai-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia nélkül. Ezért a kapitalista törvényhozásban nincs is helye a beszélőszerszámoknak, csak termelési tényezők minden hatalom nélkül. A kapitalizmus minden tőle telhetőt meg is tesz, hogy a beszélőszerszám emberek ne is ébredjenek osztályöntudatukra, ne kezdjenek el gondolkodó emberként élni.
A népi demokráciában azonban már a törvényeket a dolgozók és az egész társadalom érdekében hozzák, mert a marxista-leninista kommunista párt vezetésével a dolgozók érdekképviselői többségben vannak a hatalomban. A népi demokrácia másként nem működhet, amit a proletárdiktatúra garantál.
A marxista-leninista kommunista párt a szocializmus megvalósítására törekszik, a dolgozó emberek egyetlen következetes képviselője, mert maga is a dolgozók közül való, a dolgozók harcának az élcsapata, ezért küzd a kizsákmányolás és az élősködés ellen, vezeti a többi dolgozót a szocialista demokrácia, valódi egyenjogúságon alapuló demokrácia felé.
A kapitalizmus fasiszta-kapitalizmussá fejlődött!
A valódi, a politikai-gazdasági-társadalmi egyenjogúságon alapuló demokrácia nélkül a kapitalizmus fasizmussá fejlődésével az emberi társadalom világméretekben rothadttá vált.
Mert az emberiség túlnyomó többségének, a dolgozó proletároknak az osztályérdeke, így az emberiség érdeke alá van rendelve az élősködő tőkések érdekének, osztály önkényének.
Mert a kapitalizmus népgazdasága a működési módja miatt a szükségletek kielégítése érdekében társadalmilag optimálisan tervezhetetlen, világméretekben szervezhetetlen, katasztrófákon, válságokon keresztül fejlődik. Valójában mindenki harcol mindenki ellen. Ekkor emberiség még csak a gondolkodó állat színvonalán áll.
A kapitalizmus a működési módja miatt csak a valódi demokrácia nélkül működőképes.
A kapitalizmus rothadásának jellegzetessége a kapitalista osztály-önkényuralom, a valódi demokrácia hiánya, a fasiszta-kapitalizmus totális hatalma a többség, a dolgozó proletárok felett az élősködés érdekében. Ezt alapvetően a társadalmi tudat, a gondolkodás feletti totális uralmával éri el.
A népi demokráciában azonban már a vezető erő a dolgozók pártja, a marxista-leninista kommunista párt, aki a dolgozók és az egész emberiség érdekében a következetesen objektív tudományra támaszkodva vezeti a népet.
A világméretű kapitalista osztály önkényuralom rothasztja az egész emberiséget, a nyilvánvaló kapitalista lopás (kizsákmányolás, élősködés, korrupció) nem erkölcstelen, sőt erénnyé, erkölcsössé, törvénnyé válik, de a proletár dolgozók kis hibája, bűne vagy elégedetlensége súlyos megtorlást eredményez.
A kapitalizmus imperializmussá válásával a nemzeti keretekből kitörve a fasizmussal világméretű uralomra törekszik, ami a kapitalista („szocialista”) birodalmak, monopóliumok között elkerülhetetlenül világháborúvá válik.
„Államkapitalizmus és állammonopolista kapitalizmus: a tőkés gazdaság formái, amelyeket az jellemez, hogy az egyes magántőkés gazdaságok államiakká alakulnak át, s hogy az állam ellenőrzése alá vonja az ország gazdasági életét. A monopolkapitalizmus előtti fejlődési szakaszban az államkapitalizmusnak az volt a célja, hogy meggyorsítsa a tőkés újratermelés folyamatát. Az imperializmus korában létrejött az állammonopolista kapitalizmus, amelyre az a jellemző, hogy a legnagyobb monopóliumok összefonódnak a burzsoá államapparátussal. Az állammonopolista kapitalizmus a termelés társadalmasításának legmagasabb foka a tőkés rendszerben s ezért, Lenin szavaival élve, „a szocializmus legteljesebb anyagi előkészítése”. Ámde az állammonopolista kapitalizmus nem az imperializmustól eltérő fejlődési szakasz, nem jelenti a kapitalizmusnak a szocializmusba való békés belenövését: mit sem változtat a kapitalizmus természetén, nem küszöböli ki a munka és a tőke közti ellentmondásokat, a termelés anarchiáját és a gazdasági válságokat. A tőkés rendszer megszilárdítása helyett az állammonopolista kapitalizmus szétzilálja a kapitalizmust, kiélezi főellentmondásait. A dogozók kizsákmányolását fokozó, a munkásmozgalmat és a nemzeti mozgalmat elfojtó állammonopolista kapitalizmustól meg kell különböztetni a gazdaságilag elmaradott országok államkapitalizmusát, amelynek haladó szerepe van: elősegíti a gazdasági fellendülést és a nemzeti függetlenség megszilárdulását. Egy meghatározott ország államkapitalizmusának értékelésénél figyelembe kell venni, hogy kinek az érdekeit szolgálja: a monopóliumok, vagy a nép érdekeit. A proletárdiktatúra viszonyai között az államkapitalizmus – minthogy itt nem uralkodó gazdasági alakulat – elvileg más tartalmú, hiszen a munkásosztály ellenőrzése alatt áll és a nagyüzemi termelés fejlesztését szolgálja. Lenin szavai szerint „a kommunizmusba való átmenet lehetséges az államkapitalizmuson keresztül is, ha az államhatalom a munkásosztály kezében van”.” – Marxista fogalomlexikon
„monopolkapitalizmus: A kapitalizmusnak fejlődése utolsó történelmi szakaszában kialakult formája, amelyben a termelés és a tőke koncentrációja következtében a szabad versenyt a nemzetgazdaság legfőbb területein a monopóliumok uralma váltja fel, s amelyben a nyersanyagforrások és a piacok java részét a monopóliumok tartják kezükben. A kapitalizmus, amelynek alapja eredetileg a szabad verseny volt, a XIX. század végén és a XX. század elején végleg monopolkapitalizmussá fejlődött.”
„A tekintélyuralmi rendszer (latin eredetű kifejezéssel autoritarizmus vagy autoritarianizmus) sajátos átmeneti rendszer a parlamentarizmus és a diktatórikus totalitarizmus között. Erős kormányzati hatalom és korlátozott politikai szabadság jellemzi. A sajtószabadság és az alapvető emberi jogok korlátozottan érvényesülnek. A hatalom egyetlen vezető kezében összpontosul, illetve a hatalmat e vezető tekintélyére hivatkozva gyakorolják. Politológusok sokféle típusát különböztetik meg. Az államban akár több párt is működhet, azonban a kormányzó párt hegemón (túlsúlyos) helyzetben van. A tekintélyelvű rendszerek lehetnek autokratikus vagy oligarchikus jellegűek, és alapulhatnak egy párt vagy a katonaság uralmán is.”
Kádár János Marxista Elektronikus Könyvtár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!