1957. JÚNIUS 6.
(idézet: Apró Antal – A szocializmus építésének útján – 1975)
2
A PÁRT SZEREPÉRŐL ÉS AZ ELLENŐRZÉSRŐL
GAZDASÁGI ÉLETÜNKBEN
Az ellenforradalom egyik célja volt, hogy a gazdasági élet állami irányítását és ellenőrzését szétrombolja, azt követelte, hogy a párt, a kommunisták ne gyakoroljanak ellenőrzést, irányítást az állami szervekben, ne ellenőrizzék a vállalatok, üzemek gazdálkodását. Hogy ezt a céljukat elérjék, eltávolítottak nagyon sok becsületes kommunista igazgatót, főmérnököt, főkönyvelőt, művezetőt, és mint köztudomású, úgynevezett „forradalmi bizottságok”-at hoztak létre, amelyek leváltották a miniszterek többségét, a miniszterhelyetteseket és más régi vezetőket is.
Az volt a tervük, hogy az állami élet parancsnoki posztjairól mindenütt eltávolítják a kommunistákat, a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeinek képviselőit. Hogy ez nem sikerült, nem rajtuk múlott!
Nagyon jellemző az ellenforradalom módszereire, hogy – ahol erre ereje volt – a munkások soraiból kikerült vezetőket az üzemekben a munkástanácsokkal távolíttatták el. Helyükre, a Horthy-rendszer meglapuló híveit, rendszerünk ellenségeit ültették, sok helyen rovott múltúakat, közönséges bűnözőket, sikkasztókat tettek vezető vagy gazdasági posztra.
Októberben a népi hatalom ellenségei aránylag rövid idő alatt ugrottak talpra és gyorsan intézkedtek. Ez azt is bizonyítja, hogy a szocializmus ellenfelei, a fasiszták, a nyilasok, volt tőkések készültek erre a támadásra, és október 23-án csak jeladásra vártak.
A munkástanácsok sok helyen első kötelességüknek tartották, hogy a vezetők leváltása mellett feloszlassák a személyzeti osztályokat, a burzsoá osztálypolitikát a személyzeti politikában is alkalmazzák, hogy ne legyen semmilyen nyilvántartás arról, melyik poszton ki és hogyan dolgozik, hogyan került oda. Az üzemekben szétzavarták a rendészeti osztályokat is, hogy a népvagyon őrzését lehetetlenné tegyék, s a szabad lopásnak utat nyissanak. Céljuk az volt, hogy ne legyen a gazdálkodásban, az államapparátusban olyan vezető, aki magasabb vagy alacsonyabb beosztásban a fosztogatókkal, az árulókkal szemben védi a népi vagyont, a dolgozók, a szocializmus érdekeit.
A kormány első feladatának tartotta, hogy megsemmisítse ezeket az úgynevezett „forradalmi bizottságok”-at, amelyeknek tagjai természetesen nem forradalmárok, hanem többségükben ellenforradalmárok voltak. Ilyen volt többek között a Budapesti Munkástanács is.
Az említett ellenforradalmi bizottságok megszüntetése után a kormány megerősítette az igazgatók, a főmérnökök, a főkönyvelők jogait, felelősségét, hatáskörét.
Intézkedéseket hoztunk arról, hogy a gazdasági vezető posztokra vissza kell helyezni mindazokat a kommunistákat és nem kommunistákat, akik október 23-a előtt megállották a helyüket, és az ellenforradalom elleni harcban is hűek maradtak a népi hatalomhoz. Ez legtöbb helyen megtörtént, de még mindig vannak olyan jelenségek, hogy fehérre mossák az ellenforradalmárokat – vagy egyes vezetők hamar elfelejtik a történteket.
Nemrég a kormány határozatot hozott a személyzeti osztályok visszaállítására a közhivatalokban, üzemekben, minisztériumokban – kijavítva természetesen a személyzeti munka régi bürokratikus hibáit.
A pártnak és a kormánynak az a véleménye, hogy ha valaha szükség volt arra, hogy tudjuk, milyen vezető posztokon kik és milyen emberek dolgoznak, akkor most erre, október után nagyon nagy szükség van. A személyzeti munkában a legfontosabbnak azt tartjuk, hogy kisebb vagy nagyobb vezető posztokat betöltő személyeknél elsősorban azt nézzék, hogy a javasolt személy az utóbbi években hogyan dolgozott, megbízható legyen, aki tudását, képességét a nép ügyének szolgálatára szenteli.
Képviselőtársaim felszólalásaikban elmondották, de mindannyian a gyakorlatból is tudjuk, hogy az ellenforradalom következtében mennyire meglazult az állami fegyelem, a közerkölcs, a törvények tisztelete, elharapództak a visszaélések, lopások, a közvagyon elherdálása.
Itt is, mint az ellenforradalom elleni harc más területein, kemény kézzel rendet fogunk teremteni. Tűrhetetlen állapot, hogy amíg az egyik oldalon – az ellenforradalom által okozott károk miatt – nagyarányú takarékosságot követelünk meg és sokszor a legszükségesebb közérdekű kiadásokra sem jut pénz, és kevesebbet adunk, mint amennyi kellene a jogos igények kielégítésére, addig huligánok, bűnözők, ellenforradalmárok fosztogatják a közvagyont, sok százezres, milliós lopások, sikkasztások fordulnak elő, nem egy esetben az ellenőrzés hiánya miatt. A rendőrségnek, a bíróságnak a kormány intézkedései alapján a legszigorúbban fel kell lépni e jelenségek ellen, amely nem más, mint az ellenforradalom további garázdálkodása gazdasági életünkben.
A kormánynak az a véleménye: itt is, úgy mint a politikai életben fellépő ellenforradalommal szemben, a népi hatalom legszigorúbb törvényeit kell alkalmazni, és a dolgozó tömegek segítségével le kell leplezni, meg kell semmisíteni ezt az élősdi réteget, amely visszaélésekkel, spekulációval, hamisításokkal akar hasznot húzni.
A népi vagyont azonban nemcsak a tolvajokkal, sikkasztókkal szemben kell megvédeni. Az üzemek, vállalatok, intézmények, a gazdasági vezetés, sokszor felsőbb államigazgatási szervek rossz, hanyag munkájukkal is megkárosítják az államot, szinte „hivatalosan”.
Nem tartják be a törvényeket, a kormány rendeleteit, túllépik a költségvetésben vagy a tervben előirányzott összegeket. Több bért fizetnek ki gyakran teljesítmény nélkül, csak azért, hogy saját népszerűségüket biztosítsák, „jó fiúk” maradjanak a politikailag elmaradottabb tömegek előtt.
A Beruházási Bank jelentéséből látjuk, hogy lényegesen többet költenek beruházásokra, mint ami elő volt irányozva – utólag persze mindenre van igazolás, alibi -, és ezek a túlköltekezések – tisztelet a kivételnek – sok esetben minisztériumi főtisztviselők, vállalati igazgatók, főkönyvelők, tanácselnökök szeme láttára történnek.
Akadnak, akik különböző hivatalos tárgyalásokon elfogadják ugyan a kormány előirányzatát, de a tárgyalóasztaltól felkelve abból indulnak ki, hogy ilyen vagy olyan módon mégiscsak fedezni lehet majd a többletkiadásokat, az állam végső soron mindent kifizet, mert a népi államnak nagy a zsebe, sok benne a pénz.
Az ilyenfajta, hivatalosnak látszó visszaélésekért, túlköltekezésekért még senkit sem vont az állam felelősségre. A hanyag gazdálkodásért, tervezésért, rossz kalkulációért még kevés vezetőt váltottunk le. Ennek a rossz szokásnak véget kell vetni, mert nemcsak az árt a népi hatalomnak, aki izgat, agitál a munkás-paraszt hatalom, a szocializmus ellen, hanem az is, aki ilyen szűkös gazdasági viszonyok között, nem tartja be a törvényeket, nem hajtja végre a kormány utasításait.
Azt is látnunk kell, hogy ma sem a kormány, sem az országgyűlés számára nem áll rendelkezésre olyan ellenőrző szerv, amely folyamatosan ellenőrizné az országgyűlés törvényeinek, a kormány rendeleteinek végrehajtását, időben felhívná a figyelmet a pazarlásra, a megmutatkozó fegyelmezetlenségre.
Őszintén megmondom, sokszor a sajtóból vagy ügyészségi vizsgálatokból, vagy a munkások bejelentéseiből vagyunk kénytelenek megtudni, hogy egyik vagy másik helyen mi történt. Pedig sok mindent meg lehetne előzni hatékonyabb ellenőrzéssel.
Mi annak idején létrehoztuk az Állami Ellenőrzési Minisztériumot. Ez a minisztérium, bár sokrétű ellenőrzést végzett, több tekintetben nem tudta teljesíteni feladatát. A kormány fontos kötelessége most, hogy az állami, gazdasági szervek működésének ellenőrzésére jobban figyeljen, mint az elmúlt hónapokban, mert az ellenforradalom leverése után társadalmi életünkben előtérbe kerül a gazdálkodás, az építőmunka. A kormány rendelkezésére kell állnia egy kis létszámú ellenőrző apparátusnak, amely hatékonyan működik közre a hibák felderítésében és megelőzésében. De ez kevés. Néhány ember nem tudja ezt a feladatot ellátni. Nekünk – tisztelt országgyűlés – olyan ellenőrzési rendszert kell kiépítenünk, amelybe a munkások, parasztok, értelmiségiek ezreit tudjuk bevonni.
Ezért létre akarunk hozni egy a kormány mellett működő társadalmi jellegű ellenőrző szervezetet, amely az üzemek, vállalatok, gazdaságok tevékenységét nemcsak hivatalos állami, hanem társadalmi úton is ellenőrzi. Munkásokra, dolgozó parasztokra támaszkodva akarjuk ellenőrizni a vállalatok, intézmények, gazdasági szervezetek ezreinek munkáját.
Nekünk a fegyelem, a közerkölcs, a népi vagyon védelmére olyan közhangulatot kell kialakítani az országban, amely elítéli a népvagyon megkárosítóit, és amely tömegeket mozgat meg társadalmi úton az állami ellenőrzés segítésére. Előlük a kárt okozó nem tud elbújni, mert a népi hatalom ellenőrei, megbízottai ott vannak a helyszínen, vállalatokban, üzemekben, gazdaságokban, falvakban: a munkások és a parasztok, s nyomon követik a visszaélőket, leleplezik őket és átadják a törvényes szerveknek.
Tehát társadalmivá, demokratikussá kell tenni az ellenőrzést. Fokozottabban kell ellenőriztetni – a tömegek bevonásával – a vezetőket és a vezető szervek gazdálkodását. Egy ilyen demokratikus törvény megalkotására gondolunk, amikor fokozott harcot hirdetünk a gazdasági életünkben megmutatkozó visszaélésekkel, törvénytelenségekkel szemben. Úgy gondolom, hasznos volna, ha az országgyűlés tagjai, a képviselő elvtársak is részt vennének ebben a munkában.
Már előbb említettem, hogy az ellenforradalom egyik célja a párt, a kommunisták irányító, vezető szerepének megszüntetése volt állami, gazdasági, kulturális életünkben. „Ne ellenőrizze a párt a termelést” – ezt követelték a „forradalmi bizottságok” és munkástanácsok. Minden félreértés elkerülése végett, vagy azok számára, akik nem akarták, vagy nem akarják megérteni a proletárdiktatúra szerepét, szeretném kijelenteni, hogy mi, a párt központi vezetősége és a kormány, a kommunisták a párt ellenőrző tevékenységét nem szűkíteni, hanem szélesíteni akarjuk a társadalmi élet minden területén. A párt irányítása alól egyetlen gazdasági vagy állami szervet sem lehet kivonni.
Most sokan vannak kisebb-nagyobb vezető posztokon pártonkívüliek, vagy olyanok, akik régebben párttagok voltak, de nem léptek be az MSZMP-be. De ha kevesebb kommunista is van az állami gazdasági élet egyes területein, irányító, vezető szerepüket éppen úgy el kell látniuk helyileg, mint ahogy ellátja a központi vezetőség országosan.
Természetesen ez az ellenőrzés és irányítás nem durva beavatkozásokat, adminisztratív módszereket jelent, hanem pártszerű eszközökkel, a vezető és a vezető szervekben dolgozó kommunisták beszámoltatásával, a párt, a kormány határozatai végrehajtásának megszervezésével kell megtörténnie. Minden pártszervezetnek, minden kommunistának meg kell értenie, hogy a gazdasági kérdések egyben politikai kérdések is és fordítva.
Nem lehet fenntartani az elért életszínvonalat jobb, gazdaságosabb termelés nélkül. A revizionisták azt hangoztatják, hogy a párt úgymond csak politikai-elvi kérdésekkel foglalkozhat, ne töltse idejét a gazdasági élet tanulmányozásával. Mi ezt az antileninista nézetet elvetjük. A 12 év története és számos szocialista ország tapasztalata bebizonyította, hogy az ország gazdasági problémáit csak a kommunisták áldozatkész munkájával, kezdeményezésével, együtt a párton kívüli tömegek, szakszervezetek támogatásával lehet megoldani. Éppen ezért állami, gazdasági életünkben a vezető hatalmi posztokra a népi hatalomhoz hű dolgozókat kell állítani és az ellenforradalmárokat le kell váltani.
A párt központi vezetőségének határozott véleménye, hogy a párt tagjainak élen kell járniuk a termelésben, a munkafegyelem megszilárdításában, az üzemi rend helyreállításában, a szocialista verseny szervezésében, és meg kell védeni, s mindenütt támogatni kell az újítókat, a kimagasló eredményeket elért munkásokat, élenjáró dolgozókat, akiket hónapokon át nyíltan gyaláztak és rágalmaztak a revizionisták, az ellenforradalmárok.
Társadalmi, politikai életünkben vezető helyet kell elfoglalniuk azoknak a szocializmus építésével egyetértő munkásoknak, műszaki értelmiségieknek, tudósoknak, kutatóknak az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt, akik az alkotásban, az építő munkában élen járnak. A párt központi vezetőségének és a kormánynak határozott véleménye, hogy nagyobb megbecsülést kell adni a szakembereknek társadalmi életünk minden területén.
Az Országos Tervhivatal elnökének jelentésében és a felszólalásokban is többször elhangzott, hogy hozzáfogtunk a hároméves népgazdasági terv kidolgozásához. Úgy hiszem, a tisztelt országgyűlés tagjai megértik, hogy hosszabb távú terv elkészítésével a kormány azért nem léphetett fel idáig, mert eddig az 1957. évi nehézségeink legyűrése, a termelés elindítása, mindenekelőtt a széntermelés fokozása, a szétesett népgazdaság szervezetének megerősítése volt a legfontosabb feladatunk azok mellett a politikai és a népi hatalom szempontjából fontos problémák mellett, amelyekről Kádár elvtárs legutóbb az országgyűlésben beszámolt.
A jövőben a kormány gazdaságpolitikájának kialakításában jobban akar és jobban is fog támaszkodni a szakemberekre, mint eddig. Ezért kértük fel máris a gazdasági élet különböző területein dolgozó műszaki és gazdasági szakembereket és tudósokat, hogy a különböző bizottságokban segítsenek a kormány gazdaságpolitikai programjának kidolgozásában. A feladat megoldására a következő bizottságokat hoztuk létre: közgazdasági bizottság, az ipar szervezetének kialakításával foglalkozó bizottság, anyaggazdálkodási, mezőgazdasági, munkaügyi, pénzügyi, belkereskedelmi, külkereskedelmi, közlekedési és árbizottság, valamint az ipar struktúrájával foglalkozó bizottság.
Több mint 200 műszaki, gazdasági szakember dolgozott az utóbbi hónapokban azon, hogy felfedjük a régi hibákat és kidolgozzuk az új teendőket.
Ezek a bizottságok most fejezik be munkájukat. Itt az országgyűlésben mondok köszönetet a kormány nevében a bizottságok vezetőinek és tagjainak odaadó közreműködésükért, hasznos javaslataikért.
Az ellenség azt híreszteli, hogy a kormány értelmiségellenes politikát folytat, nem kéri ki a szakemberek véleményét. Természetesen ez hazugság. Az igaz, hogy ugyanakkor, amikor az alkotó munkában való részvételre szólítottuk fel az értelmiséget, elítéltük egyes értelmiségi kategóriába tartozók magatartását, akik bűnösek az októberi eseményekben, és lényegében eszmeileg előkészítették a talajt az ellenforradalom nyílt támadására. Alaptalan rágalom, hogy a kormány értelmiségellenes politikát folytat. Nem egy politikai megnyilatkozása volt a kormánynak arra vonatkozóan, hogy számít az értelmiségre. A kormány az értelmiség anyagi helyzetén is segített, amit legjobban a bérek, fizetések felemelése mutat, amely lényegében minden alapvető értelmiségi kategóriát érintett.
Mi teljes megbecsüléssel vagyunk a néphez hű értelmiség iránt, mert tudjuk, hogy a szocializmust nem lehet alkotó értelmiség nélkül építeni. Most, amikor megvédtük a szocializmust hazánkban az imperialista támadástól, most, amikor gazdasági nehézségeink leküzdésére terveket dolgozunk ki, látja a magyar értelmiség, hogy igenis van perspektíva, van kibontakozás.
Míg az ellenforradalom a rombolás, a pusztítás, a rablás, a gyilkolás, a fosztogatás gyakorlatát akarta megvalósítani, addig a forradalmi munkás-paraszt kormány és a párt az újjászervezés pillanatától kezdve azon dolgozott, hogy létrehozza minden társadalmi réteg összefogását, azt a nemzeti egységet, amelyben a munkások, parasztok, értelmiségiek testvéri együttműködésükkel építik az új, szocialista Magyarországot.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!