AZ AMERIKAI „ANTIKOMINTERN”

1

XXIII. RÉSZ

NEGYEDIK KÖNYV

MÜNCHENTŐL A TRUMAN-ELVIG

(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)

1. A „Fekete százak” öröksége

1941 június 22. után a tengelyhatalmak titkos diplomáciájának fő célja az volt, hogy mindenáron megakadályozza az Egyesült Államok csatlakozását a Németország elleni angol-szovjet szövetséghez. Amerika elszigetelése életfontossággal bírt a német és japán hadvezetőség terveinek végrehajtása szempontjából.

Amerika a tengelyhatalmak szovjetellenes propagandájának és intrikájának gyújtópontja lett.

Az amerikai népet 1918 óta a Szovjetuniót becsmérlő hamis propaganda szakadatlan özönével árasztották el. Az orosz forradalmat, mint a „vad, fegyelmezetlen csőcselék” művét írták le; ezt a „csőcseléket” „bérgyilkosok, bűnözők és elfajzott emberek” lázították fel; a Vörös Hadsereg „fegyelmezetlen horda”, a szovjet nemzetgazdasági elgondolás „kivihetetlen” s a szovjet ipar és földművelés „az anarchia reménytelen állapotában senyved”, a szovjet népnek több se kell, mint egy háború, hogy fellázadjon „féktelen moszkvai zsarnokai” ellen.

Mihelyt Németország megtámadta a Szovjetuniót, az Egyesült Államokban felzengett a Szovjetunió azonnali összeomlását bejósoló kórus. A következőkben néhány, a Szovjetunió megtámadása utánról kelt jellegzetes amerikai nyilatkozatot közlünk:

— Hitler harminc napon belül, egész Oroszországot a kezében tartja. — Martin Dies kongresszusi képviselő, 1941 június 24.
— Ahhoz, hogy a vörösök egy nagyon rövid időn belül bekövetkező teljes összeomlástól megmenekülhessenek, sokkal nagyobb csodának kell bekövetkeznie, mint amilyent a biblia megírása óta valaha is láttunk. — Fletcher Pratt, New York Post, 1941 június 27.
— Oroszország halálra ítéltetett és Amerika Angliával együtt képtelen megakadályozni, hogy hamarosan el ne pusztuljon a náci hadsereg villámháborújának sodrában. — Hearst New York Journal-American című lapja, 1941 június 27.
— Vezérkari munkában és hadvezetésben, kiképzésben és felszerelésben (az oroszok) nem ellenfelei a németeknek. Timosenko, Bugyonnüj és Stern, nem olyan kaliberű tábornokok, mint Keitel és Brauchitsch. A tisztogatások és a politika megsebezte a Vörös Hadsereget. — Harison W. Baldwin, New York Times, 1941 június 29.
— Nincs szükség egyéb magyarázatra, minthogy hozzánemértés, önkény, szervező- és kezdeményezőképesség hiánya, a megfélemlítéssel és tisztogatásokkal fenntartott kormányzat az óriást gyengévé és tehetetlenné tették. A Szovjetunió egy negyedszázadon keresztül becsapta a világot és ezért a csalásért most fizetnie kell. Fel kell készülnünk arra a megrázkódtatásra, hogy a Szovjetuniót a háborúból egyszerűen ki fogják küszöbölni. — George E. Szokolovszkij, 1941 június 26.

1941 november 20-án a Houston Post nevű lapban „Az ismeretlen Oroszország” címmel vezércikk jelent meg. Ez a vezércikk tette fel azt a kérdést, amely oly sok amerikai fejében már régen megfogant. A következő állt benne:

„Még nem kaptunk kielégítő magyarázatot arra, hogy az elmúlt húsz év alatt miért tartották az Egyesült Államok népét oly széleskörű tudatlanságban a Szovjetunió anyagi fejlődését illetően.
Mikor Hitler megtámadta Oroszországot, nálunk majdnem egyöntetű volt az a vélemény, hogy Sztálin nem bírj a sokáig. «Legnagyobb koponyáink» is reménytelennek látták a Szovjetunió helyzetét. Felkészültek arra, hogy a nácik gyorsan meghódítják ezt az országot.
… A legtöbb amerikai azt várta, hogy Oroszország a náci előrehaladás nyomán szétomlik.
Hogyan és miért tartották az amerikai népet ilyen sokáig ebben a hiedelemben?”

1918 óta szüntelenül építették a gátat az amerikai nép és a Szovjetunió népei között. Amerika reakciós politikusai és üzletemberei, fehér orosz emigránsok és ellenforradalmi ügynökök és végül a tengelyhatalmak propagandaminisztériumai és titkosszolgálatai mesterségesen szították a gyűlöletet és élesztették a félelmet a Szovjetunió irányában.

Közvetlenül az orosz forradalom után fehérorosz emigránsok szovjetellenes koholmányokkal árasztották el Amerikát és gyanakvást és ellenségeskedést ébresztettek. A cári emigránsok amerikai szovjetellenes propagandahadjárata egybeolvadt azzal a fasiszta titkos háborúval, amely Amerika ellen is irányult.

Az első fasiszta sejteket az Egyesült Államokban 1924-ben alakították meg. Ezek a „Csikágói Teutonista Társaság” náci vezetőjének, Fritz Gissiblnek irányítása mellett működtek. Még ugyanazon évben Sidney Reilly kapitány és fehér orosz társai megalakították a „Nemzetközi Antibolsevik Liga” amerikai ágazatát. A Fritz Gissiblhez és Heinz Spanknöbelhez hasonló náciügynökök (akik Rudolf Hess és Alfred Rosenberg utasításai szerint dolgoztak és bensőségesen együttműködtek a szovjetellenes fehér oroszokkal) a húszas években rendszeresen folytatták demokrácia- és szovjetellenes tevékenységüket. A fehér orosz Peter Afanaszijev, másnéven Peter Kusubue herceg, alias Peter Armstrong 1922-ben érkezett Sanfranciskóba és a volt cári tiszt, Victor de Kayville közreműködésével megindította nácibarát, antiszemita lapját a The American Gentile-t.

Ebben a munkában Afanaszijev, Fritz Gissibl és Oscar Pfaus fasiszta ügynökökkel szövetkezett.

Nyikoláj Rübakov, aki Grigorij Szemjonov hetman, a japánok csatlósa fehér orosz hadseregének volt ezredese, a húszas évek elején érkezett az Egyesült Államokba és ott szovjetellenes és antiszemita propagandát folytatott. 1933-ban, amikor Hitler Németországban hatalomra jutott, Rübakov New Yorkban Rosszija címmel, nácibarát orosz lapot indított. Szemjonov japán ügynök és főmunkatársa Rodzsajevszkij, Mandzsukuóból tartották fenn az érintkezést Rübakovval. Ők voltak ott a japánoktól fenntartott fehérgárdista orosz hadsereg parancsnokai. Állandóan ellátták a Rosszija-t- japán propagandaanyaggal, amely náci propagandával vegyítve került be a lapba. 1941-ben, miután Hitler megtámadta Oroszországot, Rübakov newyorki lapja a Wehrmachtot, mint „az igazságosan büntető Gondviselés lángoló pallosát, Hitler keresztény, hazafias, antibolsevik győzelmes, fehér légióját” jellemezte.¹

A nácik és fehér oroszok amerikai fő összekötőtisztje James Wheeler-Hill, a Német-Amerikai Szövetség országos titkára volt. Wheeler-Hill nem volt német. Bakui születésű fehér orosz volt. A fehér hadseregek veresége után Németországba ment és onnan jött az Egyesült Államokba. 1939-ben az FBI-Federal Bureau of Investigation (az amerikai kémelhárító szervezet) Wheeler-Hillt mint náci kémet letartóztatta. Az Egyesült Államokban levő fehér oroszok között a legkiemelkedőbb német és japán ügynök gróf Anasztáz A. Vonszjackij volt.

1933 szeptember 25-én Paul A. von Lilienfeld-Toal az amerikai nácibarát ezüstingesek vezetőjéhez, William Dudley Pelley-hez írt levelében a következőket közli:

„A fehér oroszokkal felvett kapcsolataimról szeretnék beszámolni … Érintkezésben állok az „orosz fasiszták vezérkarával” (Box 631, Putnam, Conn.). Vezetőjük A. A. Vonszjackij most éppen külföldön tartózkodik, de helyettese D. I. Kunle kedves levelet írt nekem és elküldötte lapjuk — A Fasiszta — több számát.”

A Connecticut állambeli Thompson városban élő Vonszjackij „gróf”, volt cári tiszt, annakidején Djenyikin fehér hadseregében küzdött. Djenyikin veresége után Vonszjackij azt a krími félszigeten garázdálkodó fehér terrorista bandát vezette, amely orosz állampolgárokat rabolt el, váltságdíjat kért értük és ha a pénz nem érkezett meg, halálra kínozta őket. Vonszjackij a húszas évek elején jött az Egyesült Államokba és feleségül vette Marion Buckingham Ream-Stephens amerikai multimilliomosnőt, aki nála 22 évvel volt idősebb. Vonszjackij megkapta az amerikai állampolgárságot és Thompsonban a fényűző Ream-birtokon telepedett le.

Vonszjackij felesége vagyonával a kezében nagy álmokat kezdett szőni arról, hogy szovjetellenes hadsereget szervez, amelyet ő maga vezetne Moszkva ellen. Gyakori utazásokat tett Európában, Ázsiában és Dél-Amerikában, ahol a Torgprom, a Nemzetközi Antibolsevik Liga és más szovjetellenes ügynökségek képviselőivel találkozott.

1933 augusztusában Vonszjackij megalapította az Egyesült Államokban az „Orosz fasiszta nemzeti forradalmi párt”-ot. Hivatalos jelvényük a horogkereszt volt. Főhadiszállásukat a thompsoni Ream-birtokon ütötték fel, ahol Vonszjackij puskákból, gépfegyverekből és más katonai felszerelésekből egész magánfegyvertárat, rendezett be és egyenruhás, horogkeresztes jelvényt viselő fiatalemberek csoportjait kezdte kiképezni.

1934 májusában Vonszjackij ellátogatott Tokióba, Harbinba és más távolkeleti központokba, ahol a japán hadvezetőség tagjaival, Szemjonov hetmannal és más orosz fasisztákkal tartott megbeszéléseket. Japánból Vonszjackij Németországba utazott, ahol Alfred Rosenberggel, Göbbels-szel és a német katonai titkosszolgálat képviselőivel találkozott. Vonszjackij elvállalta, hogy az Egyesült Államokból rendszeresen szállít majd kémkedési anyagot Németországnak és Japánnak.

Vonszjackij pártjának fiókirodái nyíltak meg New Yorkban, San Franciskóban, Los Angelesben, Brazíliában — Sao Paolóban — és a mandzsukuói Harbinban. Ezek a fiókirodák a német és japán katonai titkosszolgálatok közvetlen felügyelete mellett dolgoztak.

A Vonszjackij által vezetett és pénzelt szervezet az Egyesült Államokban kifejtett kémszolgálatain kívül még a Szovjetunió ellen is folytatott szabotázs- és terrorcselekményeket. 1934 februárjában Vonszjackij Thompsonban kiadott A Fasiszta című lapja ezt írta:

— Október 7-én a fasiszta Trió NO. A-5 egy katonai vonat kisiklását okozta. A kapott értesítés szerint körülbelül száz ember vesztette életét.
Hála a „testvérek” munkájának, a sztraobinszki körzetben, az aratási munkálatokat teljes sikerrel szabotálták. Több, az aratási munkálatok felügyeletével megbízott kommunista titokzatos módon eltűnt!
Szeptember 3-án, az Ozera Kmiaz kerületben, a 167-es, 168-as számú „testvérek” megölték egy kollektív gazdaság kommunista vezetőjét!

1934 áprilisában A Fasiszta közölte, hogy kiadóhivatalába 1500 zloty érkezett azzal a céllal, hogy azt juttassák el Borisz Koverdának, amint az a börtönből kiszabadul. A pénz „Vonszjackij úr ajándéka”. Ebben az időben Borisz Koverda Lengyelországban börtönben ült, azért, mert Varsóban megölte Vojkov szovjet követet.

Az Orosz fasiszta nemzeti forradalmi párt hivatalos programja a következő volt:

Szovjet katonai kiképzők, haditudósítók, politikai megbízottak és neves kommunisták — mindenekelőtt párttitkárok — meggyilkolása…
A vörös hatóságok minden rendelkezésének szabotálása …
A vörös hatalom közlekedési hálózatának szétbomlasztása …
Távírópóznák ledöntése, drótok elvágása, a telefonösszeköttetés megszakítása és a készülékek szétrombolása …
Véssétek jól az emlékezetetekbe, fasiszta testvérek: romboltunk a múltban, rombolunk a jelenben és a jövőben is folytatni fogjuk rombolásainkat.²

Közvetlen a Pearl Harbourt ért japán támadás után Anasztáz Vonszjackij „gróf”-ot letartóztatták. A kémkedési törvény megszegése miatt állították bíróság elé s bűnösnek találták abban, hogy katonai információkat szolgáltatott az Egyesült Államokról Németországnak és Japánnak. Ötévi börtönbüntetésre ítélték.³

2. „Amerikát meg kell menteni a kommunizmustól”

1931-ben az Egyesült Államokban, a Nemzeti Polgári Szövetség nevű szervezet tervezetet készített a „vörös veszedelem ellen küzdő nemzetközi mozgalom” megalapítására. E szervezet kommunista- és munkásellenes agitációban képzett alapítója és vezetője egy volt csikágói újságíró, Ralph M. Easley volt. 1927-ben Norman Hapgood ismertetést írt Easley „hivatásos hazafiságáról”, amelyben a következőket jelentette ki:

„Természetesen, Easley irtózatának legfőbb tárgya a Szovjetunió. Nyíltan kiállt a cárpártiak ügye mellett és Borisz a főtanács adója.”

Easley Nemzeti Polgári Szövetségének tagjai közé tartoztak Hamilton Fish newyorki képviselő, Harry Augustus Jung, a volt csikágói munkáském és antiszemita propagandista, George Sylvester Viereck, Vilmos császár volt ügynöke, akiből később náci ügynök lett, Matthew Woll az ALF (American Federation of Labour — a jobboldali szakszervezet) reakciós alelnöke és a Nemzeti Polgári Szövetség elnöke, aki nyilvánosan mint „vörös rémről”, „őrült államról” beszélt a Szovjetunióról. Rajtuk kívül még számos más amerikait sorolt tagjai közé, akik mind érdekelve voltak a bolsevikellenes kereszteshadjáratban.

1933 elején Easley a „Világot fenyegető kommunizmus ellen küzdő nemzetközi bizottság amerikai tagozata” nevű szervezet elnöke lett. E szervezet nemzetközi főhadiszállása a berlini „Európa Ház” volt. A Nemzeti Polgári Szövetség sok tagja követte Easleyt ebbe az új szervezetbe.⁴

A világot fenyegető kommunizmus ellen küzdő nemzetközi bizottság amerikai tagozata vállalta az első hivatalos náci propagandaokmány terjesztését az Egyesült Államokban. Ez egy szovjetellenes könyv volt, melyet angol nyelven nyomtattak ki és „A kommunizmus Németországban” címmel bocsátottak a közönség elé. A könyvet Németországban az Eckhart-Verlag cég adta ki. A példányokat tízezrével hajózták át az Atlanti-óceánon, hogy Amerikában széles körben terjesszék: Rengeteget küldtek szét belőle postán és a Newyorkban, Losangelesben, Csikágóban és más városokban tartott „hazafias” összejöveteleken is ingyen osztogatták. Az újság cikkek, felolvasások, az összejövetelek és a magánlevelek áradata segítségével sikerült a könyvet az Egyesült Államokban széles körben elterjeszteniök.

A könyv első oldalán ez az idézet állott:

„Ennek az évnek az elején voltak hetek, amikor csak egy hajszál választott el bennünket a bolsevik káosztól!”

Adolf Hitler kancellár
1933 szeptember 1-én tartott beszédéből

A könyv következő oldalán az alábbi bevezető szöveg volt olvasható:

MIÉRT KELL AZ AMERIKAIAKNAK
EZT A KÖNYVET ELOLVASNIOK?

A kommunista propaganda és a kommunista mesterkedések kérdése azért érinti közelről az amerikai népet, mert most a Szovjetunió elismerésének kérdését az Egyesült Államok kormánya mérlegelés tárgyává tette.
Íme, ez a könyv minderre választ ad. Minden gondolkodó polgárnak el kell olvasnia, mert annak az élethalál küzdelemnek a történetét tárja fel, melyet Németország a kommunizmus ellen folytatott. Megmutatja, hogy a németországi kommunisták által használt felforgató eszközök és romboló célok ugyanazok, amelyeket a civilizált nemzetek eme ellenségei … az Egyesült Államokban is használnak.
E német mű más országok számára is a tárgyilagos, tanulságos lecke értékével bír és ez indította bizottságunkat arra, hogy az Egyesült Államokban mindenütt a közvélemény vezetőinek a kezébe adjuk ezt az olvasmányt.

Rögtön e bevezető sorok után következtek a Világot fenyegető kommunizmus ellen küzdő nemzetközi bizottság amerikai tagozata vezető tagjainak nevei:

Walter C. Cola, a Nemzetvédelmi Tanács és a detroiti Kereskedelmi Kamara elnöke,
John Ross Delafield (hadseregfőparancsnok, hadiérdemrend a világháborúból),
Ralph M. Easley (a Nemzeti Polgári Szövetség elnöke),
Hamilton Fish (az Egyesült Államok kongresszusának tagja),
Elen Huntington Hooker (az Amerikai Védelmi Társaság elnöke),
F. O. Johnson (a „Jobb Amerikáért” szövetség elnöke),
Orvel Johnson (alezredes, a ROTC Egyesült Államok Szövetsége tagja),
Harry Jung (az Amerikai Éber Értelmiségi Szövetség vezetője),
Sámuel McRoberts (bankár),
C. G. Norman (az Építőipari Munkaadók Szövetségének elnöke),
Ellis Searle (az Egyesült Bányamunkások című lap főszerkesztője),
Walter S. Steele (a National Republic főszerkesztője),
John B. Trevor (az „Amerikai Koalíció” szervezet elnöke),
Archibald E. Stevenson (az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatának volt tagja).
A következőkben közlünk néhány adatot „A kommunizmus Németországban” c. nácipropaganda könyv egyes jótállóiról:
Harry Augustus Jung az egykori munkáském, az Amerikai Éber Értelmiségi Szövetségnek nevezett csikágói antidemokratikus szervezet élén állott. Lapjuk a Vigilant a hivatalos nácipropaganda ügynökség, a World Service által ajánlott olvasmány volt. Jung korábbi szovjetellenes tevékenységében társa volt a fehér orosz Peter Afanaszijev, aki Jungot a „Cion bölcsei jegyzőkönyveidnek lefordított példányaival látta el, hogy azt „nagy tömegben” terjessze az Egyesült Államokban. Jung ezek után barátságot kötött Robert R. McCormick ezredessel, az izolacionista és hevesen szovjetellenes Chicago Tribune kiadójával és irodáit a Tribune épületében, Csikágóban rendezte be.
Walter S. Steele, a National Republic főszerkesztője szakadatlan szovjetellenes propagandát folytatott és ilyen irányban igyekezett befolyásolni az amerikai pénzembereket. Steele együttműködött Junggal a „Cion bölcsei jegyzőkönyveinek terjesztésében.
James B. Trevor, az „Amerikai Koalíció” vezetője volt, azé az egyesületé, amelyet az amerikai igazságügyminisztérium 1942-ben kiadott vádirata szerint az Egyesült Államok haderejének aláásására szervezett összeesküvésre használtak fel. Trevor benső kapcsolatokat tartott fenn szovjetellenes oroszokkal és szervezete állandóan szovjetellenes propagandát terjesztett.
Archibald, E. Stevenson, az Egyesült Államok katonai titkosszolgálatának egykori tagja, a második világháborút megelőző időkben egyike volt az Egyesült Államokban folyó szovjetellenes agitáció vezető ösztönzőinek. Stevenson, aki Easley meghitt társa volt, a Newyorki Államgazdasági Tanács tanácsosa lett. Ennek a munkásellenes és demokráciaellenes propagandaügynökségnek a vezetője, a spanyol fasiszta diktátor, generalissimo Franco hírhedt propagandistája, Merwin K. Hart volt.
Hamilton Fish, newyorki képviselő 1923-ban látogatta meg a Szovjetuniót, amikor még a Hamilton Fish Company export és import cég főnöke volt. Az Egyesült Államokba visszatérve a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok felvétele érdekében határozati javaslatot nyújtott be a kongresszuson. Később az Egyesült Államok egyik legelkeseredettebb szovjetellenes propagandistája lett. A harmincas évek elején, mint az „amerikai kommunizmus” ügyét vizsgáló kongresszusi bizottság vezetője, Fish volt a szovjetellenes fehér orosz emigránsok és az Egyesült Államokban lévő más megrögzött szovjetfalók fő szószólója. A Fish-bizottságot anyaggal ellátó „szakértők” között volt Borisz Braszol egykori Ohrana-ügynök és George Sylvester Viereck német propagandista is. Miután Hitler Németországban uralomra jutott, Fish a náci vezért, mint Németországot a kommunizmustól megmentő apostolt üdvözölte. Mint az amerikai elszigetelődés és egyezkedő „appeasement”-politika élharcosa Fish hírhedt amerikai nácibarátokkal közös szószékről szónokolt és propagandájuknak a Kongresszusi Híradóban is helyet szorított. 1939 végén Fish megbeszéléseket folytatott Németországban Joachim von Ribbentrop náci külügyminiszterrel, Galeazzo Ciano gróf olasz külügyminiszterrel és más tengelyhatalmi vezetőkkel. Fish német repülőgépen tett utazásokat Európában, második Münchent sürgetett és azt hirdette, hogy „Németország követelései igazságosak”. 1942 februárjában Viereck náci ügynök perének tárgyalásán kiderült, hogy Fish washingtoni irodáját a náci propaganda főhadiszállásának használták fel és hogy Fish titkára, George Hill, az Egyesült Államokban levő német propagandahálózat egyik főembere volt.

Abban az időben, amikor Amerika belépett a második világháborúba, az Egyesült Államokban szerte az országban tömegével voltak olyan tevékeny fasiszta egyesületek, amelyek magukat „kommunistaellenes”-nek jelentették be. Ezek az egyesületek utasításokat és sokan közülük anyagi támogatást is kaptak Berlinből és Tokióból. Számos ilyen egyesületet fizetett német ügynökök hívtak életre. Ezek némelyike, mint például a Német-Amerikai Szövetség és a Kyffhauser Bund nem is igen igyekeztek álcázni külföldi kapcsolataikat; mások megint, mint az Ezüstingesek, a Keresztény Front, az Amerika Őrzői, az Amerikai Nemzeti Szövetség és az Amerikanizmus Keresztes Harcosai, mint „hazafias” egyesületek parádéztak és mind Amerikát mentették „a kommunizmus veszélyétől”.

1939-ben nem kevesebb, mint 750 fasiszta szervezet alakult az Egyesült Államokban. Ezek elárasztották az országot tengelybarát, antiszemita és szovjetellenes kőnyomatosokkal, képeslapokkal, brosúrákkal és újságokkal. Ezek az egyesületek és kiadványok, azzal az ürüggyel, hogy Amerikát meg akarják menteni a kommunizmustól, az Egyesült Államok kormányának megdöntésére törekedtek, amerikai fasisztarendszert akartak helyébe állítani, hogy szövetségre lépjenek a tengelyhatalmakkal a Szovjetunió ellen. 1936 november 18-án William Dudley Pelley, a nácik befolyása alatt álló Ezüstingesek vezetője kijelentette:

— Jól értsük meg: ha ismét polgárháborúba sodródik ez az ország, ez a háború nem azért lesz, hogy az amerikai kormányt megdöntse, hanem azért, hogy megdöntse a zsidó-kommunista bitorlók uralmát, akik magukhoz kaparintották az amerikai kormányzatot és azt Moszkva egyik fiókintézetévé akarják átalakítani…

Amikor a németek megtámadták a Szovjetuniód, Charles E. Coughlin atya, a nácibarát Keresztény Front vezetője 1941 július 7-én ezt írta Social Justice című propagandaorgánumában:

„Németország háborúja Oroszország ellen a kereszténység küzdelme … Ne feledjük el, hogy az ateista kommunizmus gondolatát Oroszországban főleg az istentelen zsidók hívták életre és az ő segítségükkel fejlődött ki.”

Ugyanezt a propagandát terjesztették szerte az Egyesült Államokban a különböző ilyen lapok, így Gerald B. Winrod Defender című újságja, melyet Kansas állam Wichita nevű városában adtak ki; William Kullgren Beacon Light-ja Atascadéroban (Kalifornia), Court Ascher X-Ray című lapja, Muncieben (Indiana), E. J. Garner Publicily-je Wichitában (Kansas), Charles B. Hutson America In Danger! című lapja Omahában (Nebraska) és még sok más hasonló fasiszta-barát és szovjetellenes kiadvány.

Pearl Harbour után az igazságügyminisztérium e személyek nagy részét vád alá helyezte. A vád az volt, hogy lázító propagandatevékenységet folytatnak és a náci ügynökökkel szövetkeznek az Egyesült Államok kormányának megdöntésére. Mégis, végig a háború folyamán tovább folytatták propagandatevékenységüket és tovább hangoztatták, hogy a tengelyhatalmak „szent háborút” vívnak s hogy az Egyesült Államokat „Washington, London és Moszkva kommunista cinkosai” ugrasztották bele a háborúba.

SaLa

Kérjük, anyagilag támogassa  a Bal-Rad-ot! – a  blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható   piktogrammra kattintva Pay-Pal-on 

-vagy közvetlen postai úton:

Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.

HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!

A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet

Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!