(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)
26
Némi eltérés
a kormánylistában:
a miniszterelnök
a PV legyen
A Napló 1944. október elsejei bejegyzése szerint
Faragho csendőrségi főfelügyelő a kormányzóságon beosztott Tost alezredes kíséretében állítólag Szlovákia felé átlépte volna a határt, hogy a Kormányzó megbízásából fegyverszüneti tárgyalásokat kezdeményezzen a Szovjettel; amikor ezt a tényt közölték Lakatossal, halálsápadt lett, és kijelentette, hogy nem tud a dologról semmit, ha a tény igaz, úgy a háta mögött cselekedtek, amiből számára levonandó következmények adódnak;
feltételezhető, hogy Hennyey Gusztáv, a külügyminiszter tud erről a kormányzói kezdeményezésről, vele a Kormányzó valószínűen közölhette szándékát, mert azok közé a szolgalelkek közé tartozik, akiket a Kormányzó csak eszközként maga köré gyűjtött. Lakatosról ez egyelőre még nem tételezhető fel, mert lelhető még benne valami gerinc és saját felfogása [van] a helyzetről, ami viszont elegendő ahhoz, hogy a Kormányzó kikapcsolja különös kezdeményezéseiből.
Szálasi, pontosabban informátorai nem jártak rossz nyomon: Horthy kormányzó 1944. szeptember 28-án valóban Moszkvába küldte Faragho Gábor altábornagyot, a volt moszkvai magyar katonai attasét, Teleki Géza grófot, Teleki Pál fiát és Szent-Iványi Domokos miniszteri tanácsost – a fegyverszüneti egyezmény megtárgyalására.
A küldöttség valóban a szlovák határt lépte át, onnan ment Eperjesre, majd október 1-én délután 17 óra 30 perckor repülőgépen megérkezett a szovjet fővárosba.
Lakatos miniszterelnök – saját állítása szerint – sem a küldöttség útbaindításáról, sem Horthynak Sztálinhoz intézett leveléről, amelyben Magyarországot, a magyar népet a Szovjetunió kormánya, személy szerint Sztálin jóindulatába ajánlotta, nem tudott.
De még a német hírszerzés sem tudott egyebet felderíteni, mint azt, hogy Faragho altábornagy Budapestről eltűnt, a Moszkvában folyó tárgyalásokról nem tudtak meg semmit.
Miután azonban Berlin joggal feltételezte, hogy Faragho nem a saját szakállára indult útnak, hanem Horthy tudtával és beleegyezésével, az „átállítás” mikéntjének eldöntésénél ez a tény súlyosan esett latba – Horthy további sorsát illetően.
Ezt tükrözte a PV és az illetékes német tényezők október 2-i megbeszélése, amelyen Veesenmayer és Winkelmann mellett ott ült a tárgyalóasztalnál Krumholz, Winkelmann vezérkari főnöke és Kovarcz Emil.
A tanácskozás személyi összetételéből következett, hogy a politikai kérdésekről a súlypont most már egyre inkább a „rendészeti” problémákra helyeződik át. De a főszereplő még Veesenmayer volt, aki a német főhadiszállásról érkezett, ahol kézhez vette Hitler döntését. A döntés pedig így hangzott:
1. a Kormányzó nem maradhat a helyén, helyéről el kell távolítani;
2. e döntés miatt PV-nek egyensúlyként kell fellépnie, át kell vennie a miniszterelnökséget olyan formák között, hogy a kormányzói tiszt szüneteltetése alatt PV kezében fusson össze az államügyek legfelsőbb vezetése és a Legfelsőbb Hadúri jogok gyakorlása is;
az alkotmány folytonosságának biztosítására egy úgynevezett kormányzótanácsot kellene létrehozni, talán három személyből: Sztójay Döme, Szabó László és Szemák Jenő;
3. PV személyi biztonságáról a követ tartozik gondoskodni:
ennélfogva Veesenmayer arra kéri PV-t, ne hagyj a el Werbőczi utcai szállását; nincs kifogása az ellen, hogy a parlamentben is megindítottak kezdeményezést a magyar nemzetiszocialista kibontakozás érdekében; azonban ne vegyen rajta részt személyesen, hanem csak Szőllősi Jenő pt. útján, akivel üzentesse meg az érdekelt képviselőknek, hogy a legteljesebben egyetért a képviselőknek ezzel a kezdeményezésével, nagy érdeklődéssel figyeli menetét, és semmi kifogása nincs az ellen, ha a jelenlegi kormányt lemondásra szólítanák fel, kívánná azonban, hogy a kibontakozásban PV személye legyen a központ, és az ő vezetése alatt álló kormány kialakítását állítanák be kezdeményezésük vezérfonalaként;
az átállás végrehajtása után PV és a német követ valószínűen együttesen mennek fel a Kormányzóhoz és intézik el vele az átadás államügyét …
Majd a Szálasinak annyira kedves ígéret:
Veesenmayer tudomására adja PV-nek, hogy a hatalomátvétel után talán egy-két hétre, ki kell majd utaznia Hitlerhez elvi megbeszélésre és tárgyalásra; ez alkalommal meg fogja ismerni Hitler nagy alapgondolatait és elképzeléseit, melyek révén saját elgondolásait is felülvizsgálhatja.
Winkelmann „eligazítása” Horthy további tartózkodási helyéről:
A Kormányzót lemondatása után megítélése szerint okvetlenül és feltétlenül el kell távolítani Magyarországról, és el kell vinni Németországba, ha itt maradna, újra cimboraság fog kialakulni köréje, ami újra csak nyugtalanságot fog előidézni, az a felfogás, hogy a Kormányzó nem fog nyugodni mindaddig, amíg teljesen meg nem akadályozzák cselekvési lehetőségében; ezért látja szükségesnek, hogy akár szépszerével, akár erőszakosan is távozik helyéről, az országból el kell távolítani.
Ez volt tehát a Vezéri Főhadiszállás döntése, amely lényegében 1944. március 19-ének új változatát jelentette, azt, hogy a német fegyverek ezúttal Szálasit segítik uralomra, mégpedig úgy, hogy az „átállítás” után a PV-nek kell átvennie a miniszterelnöki tisztséget, nem maradhat a háttérben, amint azt eltervezte.
Az „átállítás” formájáról, módjáról, a végrehajtó erőkről hallgat a Napló krónikása, talán azért, mert a résztvevők mindnyájan ismerték azt a bizonyos szeptember 13-i megállapodást.
A Napló nem örökítette meg Szálasi ellenvetéseit – az idegen hatalom beavatkozása miatt; úgy tűnik, hogy azok az aggályok, amelyeknek olyan sokszor és néha nagyon élesen adott hangot 1944. március 19. után, utalva a magyar állami szuverenitás megsértésére, most, 1944. október elején, egyszerre elcsitultak. A Napló szerint:
PV: tudomásul veszi Veesenmayer és Winkelmann fejtegetéseit; megjegyzi, hogy a Kormányzó kivitele az országból nem szükséges, mert az országban is úgy lehet rá ügyelni, hogy az ellenséges külvilággal ne érintkezhessék: Winkelmann itt megjegyzi, hogy ez igen nagy biztonsági rendszabályokat követelne: PV nem látja ennyire súlyosnak ezt a kérdést;
PV: megkérdezi Winkelmannt, hogy mikor fog kezdődni az akció, hogy ennek megfelelően készülhessen fel rá;
Winkelmann: talán már e héten csütörtökön hajnalban, ha minden úgy megy, ahogyan elgondolták;
PV: Veesenmayer kérdésére kijelenti, hogy a Nemzethez szóló felhívásával készen van, azt 1-ről 2-ra hajló éjszaka átadta Kovarcz Emil pt.-nak, mert tőle azt a hírt kapta, hogy a szózatra sürgősen szükség van;
Veesenmayer minderről még nem tudott, az ügyet tisztázták; Winkelmann átadta a németre lefordított szöveget Veesenmayernek, aki arra kérte PV-t, hogy a német fordítást véglegesítése előtt nézze még át együttesen dr. Hallerrel.
Érdemes megemlíteni, hogy Veesenmayer – a tökéletes bizalom jegyében – tájékoztatta tárgyalópartnereit a miniszterelnöknél tett látogatásáról, amelynek során Lakatos
… kifogásolta, hogy a nyilasok összefogtak a németekkel, ami igen megnehezíti a helyzetét és következtetések levonására kényszerítik; Veesenmayer kijelentette Lakatosnak, hogy a németek viszont arról értesültek, hogy a kormány és más felelős és felelőtlen tényezők az ellenséges hatalmakkal folytatnak tárgyalásokat;
Lakatos kijelentette, hogy határozott tudomása szerint Szálasi a Hűvösvölgyben van egy SS-kötelék védelme alatt; Veesenmayer felszólítja Lakatost, jöjjön ki azonnal gépkocsiján a megadott helyre, rendelkezésére áll, Lakatos kitér előle és tudomásul veszi, hogy a hír nem felel meg a tényeknek.
Lakatost tehát rosszul informálták a rejtekhelyről, de az SS „védelméről” igencsak pontosan.
Visszatérve a Hitler-döntésre és annak megtárgyalására: október 2-án tehát már csak a kormányzó sorsáról, a nyilas „hadparancsról”, az akció megkezdésének időpontjáról esett szó – más már nem okozott problémát Szálasinak, sőt – a maga sajátos logikájával – „véleményt” is formált a legfelsőbb német hely döntéséről:
A németek részéről megtörtént a döntés, ennek végrehajtását azonban függővé teszik attól, hogy lehetséges volna-e az egésznek olyan tényalapot adni, melyből természetes módon kiolvasható lenne az, hogy a Nemzet az Államfőtől kezdődően utolsó alkotóeleméig saját elhatározásából és önként hajtotta végre a szükséges és egyértelmű átállást Németország oldalára; a német vezetésnek erre szüksége van, éspedig két okból:
1. Európa minden népe eddig ellene fordult, akár mint megszálló, akár mint barát, akár mint ellenség jelentkezett földjén; a német vezetés szempontjából rendkívül fontos lenne, ha kimutathatná a tényt, hogy a háború legválságosabb szakaszában önkéntes és teljes csatlakozást kap Délkelet-Európa vezető népe részéről;
2. a Nemzet átállásának önként kell történnie; a német erőtényezők a háttérben rendelkezésre állanak, hogy az önkéntes átállásnak alapját képezhessék és ezt biztosítsák; ezért szükséges, hogy Magyarország legerőteljesebb tényezői az első vonalba kerüljenek és egyértelműen döntsenek Németország és a nemzetiszocializmus oldalán;
a Hungarista Mozgalom ezt a német szándékot tudomásul veszi, helyesnek tartja és biztosítékát látja annak, hogy a nacionalista és szocialista Európa-közösség kialakításában a magyar Nemzet nacionalista és szocialista szabadságában, önállóságában és függetlenségében fog jelentkezni;
Helsinkitől le egészen Athénig összeomlottak az összes kis népek államai Magyarország kivételével; így Magyarország megkapja a történelmi lehetőséget, de melléje az ugyanolyan nagy történelmi felelősséget is, hogy Délkelet-Európa számára tényleg a vezető népet és nemzetet jelenthesse egy, a Hungarizmus alapján a legteljesebben kialakítható délkelet-európai közösség szolgálatában;
Winkelmann javaslata, hogy a Kormányzót eltávolítása után Németországba kell szállítani belső biztonsági okok miatt, nem fogadható el; a Kormányzónak Magyarországon kell maradnia; biztonságáról a Hungarista Mozgalom fog gondoskodni, de arról is, hogy a Mozgalommal szemben ellenséges magatartást tanúsító körökkel ne tarthasson érintkezést; Németországba való szállításával feleslegesen csinálnának belőle vértanút, amivel inkább veszélyeztetnék Magyarország belső nyugalmát, mint azzal, hogy a nagy nemzetárulási és hűtlenségi perekben mint közvetlen meghallgatott tanú szerepelhessen, és önmaga felett mondjon ítéletet.
Különös „átállítás”: a Hungarista Mozgalom vezére az SS védelme alatt bújik meg, Veesenmayer még ahhoz sem járul hozzá, hogy elmenjen a Parlamentbe a Ház elnökéhez, az akció időpontját a magyarországi magasabb SS és rendőrség parancsnoka határozza meg, mindezek után Szálasi nyugodtan megállapítja, hogy „a Nemzet átállásának önként kell történnie”.
Még valamit ehhez a kérdéshez: 1944. október 3-án a Kriegstagebuch, az OKW hadinaplója a „tánc a vulkán tetején” kifejezéssel jellemzi a magyarországi helyzetet, arra a rendkívül bizonytalan katonai és belpolitikai helyzetre célozva ezzel, hogy egy esetleges (és gyors) Horthy-akció az aránylag gyenge német erőket, melyek sem a front megszilárdítására, sem belpolitikai célokra nem elegendők, kritikus helyzetbe hozhatja.
De Horthy küldöttei Moszkvában a fegyverszünet gyors megkötése helyett a politikai kérdéseket állították előtérbe, akarva-akaratlanul is időt engedve ezzel a németeknek, hogy csapatösszevonásokat hajtsanak végre Budapest körül.
Október 4-én Veesenmayer ismét felkereste Szálasit Werbőczi utcai „szállásán”. A megbeszélés tárgya: „a kibontakozással kapcsolatos konkrét kérdések átbeszélése”. Finom megfogalmazás!
A megbeszélés azután azzal kezdődött, hogy Veesenmayer közölte személyi kívánságait, éspedig: a PV legyen a miniszterelnök, a külügyminiszteri tárcát kapja Szabó, aki a Salói Fasiszta Köztársaságban akkreditált követ, esetleg Marosy, a helsinki követ.
Szálasi hosszú és zavaros válaszának lényege:
Lehetséges, de elvi akadályai vannak, ezek: a hungarista ideológia külügyi szolgálat alatt, ennek gyakorlati végrehajtásán mást ért, mint a liberális világ; nagytérben és élettérben gondolkozik, ennek megfelelően állította be egész külügyi szolgálatát, ami tehát tulajdonképpen nem is külügyi szolgálat a régi világ értelmében, hanem előkészítése a nacionalista és szocialista Európa-közösségnek;
ilyen szempontból vált szükségessé, hogy egyéb kiválósága mellett is PV dr. báró Kemény Gábort bízza meg ezzel a súlyos feladattal.
Veesenmayer türelmesen végighallgatta a PV ideológiai elmélkedését, Kemény kijelölésén nem vitatkozott, rövid eszmecsere után hasonlóképpen elfogadta Jurcsek, Piukovich, Ney, valamint Kassai jövendő funkcióit is; ezt az engedékenységet talán az indokolja, hogy Veesenmayer 1944. október első napjaiban az „átállítás” döntő problémáira koncentrálta erejét, elvi és személyi téren egyaránt, a kisebb jelentőségű ügyeket pedig átengedte Szálasinak, talán azért is, hogy új pártfogoltja higgye azt, hogy neki is van beleszólása a döntésekbe.
A Napló így folytatódik:
PV: kéri Veesenmayert, hogy az új kormány hivatalbalépése napján ne csak a német kormány üdvözölje, hanem hassanak oda, hogy az itáliai és japáni kormányok is azonnal elismerjék; azonkívül célszerű volna, ha a hármashatalmakkal szövetséges népek kormányai és a felállításra került [fasiszta] ellenkormányok is üdvözlő táviratokat küldenének;
V: természetesnek találja, hogy ez mind meg fog történni, és mindent meg fog tenni, ami tőle telik; a semleges kormányok felé lépéseket nem tehetnek, ez már a magyar kormány feladata, hogy megtalálja a megfelelő utat és módot a kapcsolatok felvételére;
PV: elővette javaslatát, hogy hogyan és miként képzeli el a hatalom átvételének, a Kormányzó lemondásának és a magyar-német viszony rendezésének menetét a német vezetés; lényege:
1. hatalom átvételének menete, ahogyan az már ismeretes a Hungarista Napló vonatkozó részeiből;
2. [Szálasi] a Kormányzó lemondó okiratába felvette a Kormányzó által kinevezett új kormány névsorát, valamint a magyar-német viszony rendezésének elvi alapjait; ezek szerint a lemondó Kormányzó beleegyezik abba, hogy a politikai hatalom kivételével az ország katonai és gazdasági vezetése közvetlenül vagy tanácsadók közbeiktatásával német kezekbe kerülne;
V: hozzáfűzte, hogy az ő véleménye szerint ez a megoldás nem járható út; mindenesetre felolvasta PV előtt, hogy a német vezetésnek milyen elgondolásai vannak ebből a szempontból; biztos abban is, hogy a Kormányzó ilyen lemondó okiratot sohasem írna alá;
PV: neki más a nézete erről a dologról; ha ő lenne Bethlen István helyében, a Kormányzónak minden körülmények között azt javasolná, hogy írja alá ezt az okiratot, és aláírása után hozza nyilvánosságra, mert ezzel olyan féktelen németgyűlöletet lehetne kiváltani a nemzetből, ami végérvényesen lehetetlenné tenné a nemzetiszocialista egészséges kibontakozást;
V: ő is tisztában van ezzel a dologgal, de úgy gondolják, hogy ez a lemondó okirat tartalmában is titokban fog maradni, és nem kerülhet nyilvánosságra;
PV: ilyesmi semmi körülmények között nem maradhat titokban; kéri Veesenmayert, hogy PV dolgozhassa ki a konkrét javaslatokat ezekben a kérdésekben is, ezeket vegyék figyelembe, és utána döntsenek csak véglegesen a dolgokról; konkrét javaslatot fog tenni:
1. az átállítás menetéről;
2. a Kormányzó Lemondási Nyilatkozatának szövegét összeállítja;
3. a magyar-német kormány közötti viszonyrendezés elvi alapjaira nézve írásbeli javaslatot tesz;
V: kéri és köszöni előre PV konkrét javaslatait azzal, hogy október 5-én délelőtt folyamán értük fog jönni dr. Haller;
PV: felhozza, hogy a hatalom birtokában tanácsot akar alakítani, melyben gyűjteni szeretné mindazokat a férfiakat, akik jobboldaliságuk szempontjából kétségtelenek, de a gyakorlati kormányzás szempontjából tekintetbe nem jöhetnek; ebben a tanácsban meghallgatja tanácsaikat, utóvégre csupa tapasztalt férfiról van szó, akik bő élettapasztalataikkal tényleg rendelkezésére is állhatnak;
Veesenmayer javaslatára elfogadta PV, hogy ezt a tanácsot államtanácsnak kellene nevezni; PV megjegyzi, hogy ennek a tanácsnak taglétszáma nyitott, tehát nem rendelkezik zárt számmal; ebbe a következőket sorolná már most is:
Sztójay Döme, Bárdossy László, Rátz Jenő, Ereky Károly, Mecsér András, Magyary Zoltán, Milotay István, Zadravecz, Révész református püspök, és így tovább mindazok, akik a polgári jobboldal szempontjából érdemeket tudnak felmutatni;
Veesenmayer egyetértett a névsorral, egyedül gróf Festetics Sándor tagsága ellen volt kifogása, akit PV készséggel törölt is a névsorból;
PV felsorolta a koronaőröket is, akiket javaslatba akar hozni a régi koronaőrök helyébe; javaslata katolikus részről: Sztójay Döme, pótlásul gróf Serényi Miklós; református részről: dr. Csia Sándor, pótlásul dr. Gera József; ezeken kívül még Bárdossy László, ha Sztójay Döme, egyáltalában tekintetbe nem jöhetne betegsége miatt;
Veesenmayer is fontosnak tartotta ennek az állásnak teljesen megbízható személyekkel való betöltését;
Veesenmayer és dr. Haller távozása után PV a magához kért Vajna Gábor és Kemény Gábor pt.-okat felkérte, hogy Szőllősi Jenő pt.-gal való egyetértésben keressék fel mindazokat, akik PV kormánynévsorában vagy kormányzati vezető helyeken szerepelnek és nem párttagok, hogy hajlandók-e elfogadni azt a helyet, amelyet számukra PV kormányzati elképzelésében kijelölt, a neveket nevezett pt.-ok megkapták; Rajniss Ferenc és Jurcsek Béla megkérdezését magának tartotta fenn PV; a válaszokat két napon belül kéri, azok csak igen vagy nem válaszok lehetnek;
Bár Szálasit nem elégítette ki teljesen a tárgyalás menete, azért már nagyobb bizakodással tekintett a jövő elé:
Ha Veesenmayer is vezetett volna a Hungarista Naplóhoz hasonló naplót, nyilván lett volna egy-két megjegyzése Szálasi politikai érettségéről, különös tekintettel a hivatalba lépő Szálasi-kormánynak küldendő üdvözlő táviratok ügyében.
De mert Veesenmayer idevágó feljegyzéseit nem ismerjük, meg kell elégednünk a Napló szövegével; ebből is kitűnik, hogy a német követ nem óhajtott terméketlen vitába bocsátkozni a PV-vel, megelégedett azzal, hogy közölte a maga álláspontját – személyi és tárgyi kérdésekben, udvariasan, megengedve, hogy partnere is rögzíthesse elgondolásait.
Az persze már más kérdés, hogy végül is ki határozta meg a dolgok menetét.
Mindenesetre másnap, október 5-én, Veesenmayer elküldte Hallert Szálasihoz, az ígért javaslatok átvétele céljából.
A mai délelőtt folyamán PV átadta dr. Hallernek konkrét javaslatait, amelyekre ígéretet tett az előző napon Veesenmayer követnek; a javaslatok szó szerinti szövege a következő:
I.
Az átállítás menete:
első lehetőség:
1. az új koralány kinevezése a Kormányzó által;
2. az új kormány leteszi az esküt a Kormányzó kezébe;
3. a Kormányzó lemond, aláírja a Lemondási Nyilatkozatot;
4. az 1937: XIX. tc. alapján összeül az országtanács; a Kormányzó tisztét nem tölti be a Kormányzó régi érdemeire való hivatkozással, hanem a Nádor tisztségének betöltésére utasítja az országgyűlést, az országtanács határozatának keltétől számított nyolc napon belül;
5. a Nádor megválasztása az országgyűlés által;
6. eskütétel a Nádor kezébe;
második lehetőség:
1. a Kormányzó lemond, aláírja a Lemondási Nyilatkozatot;
2. az új kormány tagjai a Kormányzó által átmenetileg a kormányzói jogkörrel felruházott m. kir. miniszterelnök kezébe teszik az esküt;
3. mint a felső terv 4. pontja,
a többi, mint a felső terv 5. és 6. pontja.
A II. rész tartalmazta a kormányzói lemondási okirat szövegét; Horthy megrendült egészségi állapotára, valamint előrehaladott korára való tekintettel lemond, sem utódot, sem helyettest nem jelöl és nem ajánl, de kijelenti:
Az államfői kérdésnek az alkotmány keretei között történő rendezéséig az államügyek vitelét és a Legfelsőbb Hadúr teljes jogkörét a m. kir. miniszterelnökre, Szálasi Ferencre ruházom.
A tervezetből valami kimaradt, éspedig az, hogy Szálasit Horthy mikor, milyen szövegű kormányzói leirattal nevezi ki miniszterelnökké.
III.
Viszonyrendezés a magyar és német kormány között: Célja: a kölcsönös teljes bizalom és felelősség visszaállítása a nacionalista és szocialista Európa-közösség szolgálatában.
Alap:
1. Magyarország szabad, önálló és független ország, mely a nemzetiszocialista világnézet magyar gyakorlatán, a Hungarizmus gyakorlati elvein épül.
2. Németország szabad, önálló és független ország, mely a nemzetiszocialista világnézet német gyakorlatán, a Völkische Bewegung gyakorlati elvein épül.
3. Az összhadviselés érdekében mindkét ország kötelezi magát teljes erőkifejtésre, ennek összehangolására.
4. A Hármashatalmi és Antikomintern Egyezményt világnézeti szellemben és szempontból kell magyarázni és alkalmazni.
5. Az elmúlt kormányok részéről megkötött összes szerződések, melyekért az új kormány csak betartásukért, de nem létrejöttükért, tartalmukért, benne foglalt kötelezettségekért vállal felelősséget, a háború alatt nem képezhetik vita tárgyát.
A nacionalista és szocialista Európa-közösség felépítésénél kölcsönös megállapodás alapján való új rendezés lép életbe erre vonatkozóan is.
6. A 3. pont gyakorlati végrehajtása.
a) A magyar kormány szakférfiakból álló törzset küld Németországba a német államigazgatás csúcsának megfelelő összetételben.
A törzs a berlini magyar követnek van alárendelve, aki követi minősége mellett teljhatalmú megbízottja is a magyar állam Legfelsőbb Vezetőjének.
b) A német kormány szakférfiakból álló törzset küld Magyarországba, a magyar államigazgatás csúcsának megfelelő összetételben.
A törzs a budapesti német követnek van alárendelve, aki követi minősége mellett teljhatalmú megbízottja is a német állam Legfelsőbb Vezetőjének.
c) A törzsnek minden egyes tagja területen kívüliséget élvez.
d) Minden államközi gyakorlati szükséglet kielégítése, tervek kialakítása, megtervezése, megszervezése, politikai, gazdasági, társadalmi vonatkozásaiban egyaránt, és az összhadviselés összes kérdése és igényei csak e törzsön át kerülnek megbeszélésre, megtárgyalásra és eldöntésre.
Egyetemes kérdésekben a két állam Legfelsőbb Vezetője dönt.
Részlet- és szakkérdésekben a két állam külügyminisztere és a teljhatalmú megbízottak.
e) A törzsek munkálataiban az eldöntésre kerülő kérdésben érdekelt szakigazgatások vezetői is időnként szükség szerint részt vegyenek.
7. A magyar- német viszony rendezése legyen példa és minta a kölcsönös viszony rendezésénél Európa többi népeivel.
Budapest, 1944. október 4-én.
A Napló krónikása feljegyezte, hogy Haller október 5-én „13 h tájban átvette az I., II. és III. alatt rögzített javaslatok eredeti példányát”, de arra még csak utalás sem található, hogy német részről egyáltalában válaszoltak-e a fenti javaslatokra. Pedig nem lenne érdektelen tudni, hogyan fogadta Haller és Veesenmayer „a szakférfiakból álló törzsek” kiküldésének eszméjét kölcsönösségi alapon, valamint azt a Szálasi fogalmazta ünnepélyes deklarációt, hogy „Németország szabad, önálló és független ország” …
Persze az sem lehetetlen, hogy Haller le sem fordíttatta Szálasi eszmefuttatását, és mint a PV többi memorandumát, ezt is elhelyezték a német követség irattárában, ahol olvasatlanul, „ad acta” tették.
Tegyük hozzá: volt még egy javaslatrész – a IV. számot kapta -, de Szálasi ezt nem tudni, mi okból, nem adta át Hallernek, pedig ez a programtervezet nem volt teljesen érdektelen, kezdve a hadparancs személyes beolvasásán – végezve a nádorválasztás személyi és gyakorlati problémáival.
A IV. rész teljes szövege:
IV.
Előmunkálatok, melyeket PV nem adott át dr. Hallernek, hanem saját magának tartott meg:
A) az átállítás első menete nemzetvezetés és államvezetés szempontjából:
1. hadparancs beolvasása a magyar rádióba PV részéről személyesen;
2. látogatás Hitlernél, elvek rögzítése;
3. látogatás Osimánál, elvek rögzítése;
4. látogatás Mussolininál, elvek rögzítése;
5. az Országgyűlés két Házának együttes ülésén alapvető beszéd a katonai, külpolitikai, belpolitikai, alkotmányjogi, gazdasági és társadalmi, valamint pártpolitikai és mozgalmi alapokról;
Vajna Gábor és Kemény Gábor pt.-ok erre vonatkozó részletes rendelkezéseket megkapták PV-től;
B) az országtanács Nádort javasló tanácskozásának menete:
1. a kormányzói tisztet nem tölti be a Kormányzó régi érdemeire való hivatkozással;
2. utasítja az országgyűlést, hogy a fennálló alkotmányos keretek között töltse be a Nádor tisztségét az országtanács határozatának keltétől számított nyolc napon belül;
3. a Nádor tisztségének betöltéséig az államügyeket és a Legfelsőbb Hadúr teljes jogait a m. kir. miniszterelnök, Szálasi Ferenc tölti be és gyakorolja;
4. a Nádor hatáskörét a Nádor személyének megválasztása után egy hónapon belül az országgyűlés állapítja meg törvényben;
a törvényes hatáskör megállapításáig a Nádor a kormányzói jogkört gyakorolja az 1937: XIX. tc. és az 1942. II. tc. kivételével;
5. utasítja az országgyűlést, hogy gondoskodjék a Kormányzó régi érdemeinek törvénybe iktatásáról, valamint a volt Kormányzó személyéről és családjáról való gondoskodás tárgyában hozandó törvényről; a vonatkozó törvényeket egy hónapon belül hozza meg, és végrehajtásukkal a Nádort bízza meg;
6. az országtanács jelölése a Nádori tisztre:
első helyen: Szálasi Ferenc;
második helyen: dr. Csia Sándor;
7. az országtanács kéri az országgyűlést, hagyja jóvá, fogadja el döntését és a szükséges törvényeket hozza meg;
C) a nádori bírói hivatal vezetője: dr. Pethő Tibor …
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!