XXI. RÉSZ
HARMADIK KÖNYV
AZ OROSZORSZÁGI „ÖTÖDIK HADOSZLOP”
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
Mindhárom moszkvai tárgyalás fővádlottja egy olyan ember volt, aki nyolcezer kilométer távolságban tartózkodott.
1936 decemberében, a Zinovjev-Kamenyev-per, valamint Pjatakov, Radek és a trockista központ vezető tagjainak letartóztatását követően Trockij Norvégia elhagyására kényszerült. Átszelte az Atlanti-óceánt és 1937 január 13-án Mexikóba érkezett. Coyoacan, Mexikó City külvárosának egy villájában ütötte fel a főhadiszállását. Coyoacanból a következő hónapok alatt Trockij tehetetlenül nézte végig, mint hullik darabokra és zúzódik szét a szovjet kormány kalapácsütései alatt a szövevényes és hatalmas orosz ötödik hadoszlop …
1937 január 26-án Trockij aláírásával ellátott nyilatkozatot adott az Egyesült Államok Hearst-sajtójának Pjatakov és Radek peréről. „A párton belül Sztálin magát minden bírálat és maga az állam fölé helyezte” írta Trockij a tárgyaláson elhangzott vallomásokkal kapcsolatban. „Lehetetlen eltávolítani őt, hacsak nem gyilkossággal.”
New Yorkban megalakították a Trockij Védelmére Alakult Amerikai Bizottságot, amelyet Trockij egyesültállamokbeli követői szerveztek meg, de melynek személy szerint szovjetellenes „szocialisták”, újságírók és tanárok voltak a vezetői. A bizottság kezdetben számos hírneves liberális gondolkozású egyént is tagjának vallhatott. Ezek egyike Mauritz Hallgren író és a Baltimore Sun társszerkesztője azonnal kilépett a bizottságból, mihelyt világos lett számára, hogy egy szovjetellenes propagandaügynökség felállításáról van szó. 1937 január 27-én Hallgren nyilatkozatot tett közzé a bizottsággal kapcsolatban, melynek egyik része így hangzott:
„Én … meg vagyok győződve arról — ahogy az adott körülmények között meg kellett győződnöm róla — hogy a Leon Trockij Védelmére Alakult Amerikai Bizottság, talán akarata ellenére, szovjetunióellenes politikai intervencióra irányuló trockista eszközzé vált … Ezért kérem, hogy nevemet a bizottság tagjai közül törölni szíveskedjenek.”
A Trockij Védelmére Alakult Bizottság élénk propagandahadjáratba kezdett, mely Trockijt, mint az „orosz forradalom mártírhősét” és a moszkvai pereket, mint „Sztálin cselszövését” állította be. A bizottság első cselekedetei közé tartozott, hogy egy „előzetes vizsgálóbizottságot” állított fel, hogy az 1936 augusztusában és 1937 januárjában a moszkvai perek folyamán Trockij ellen emelt vádakat megvizsgálja. A bizottság tagjai a következők voltak: John Dewey, az idős filozófus és pedagógus, Carleton Beals, az író, Otto Rühle, a német birodalmi gyűlés volt szocialista képviselője, Benjamin Stolberg, a volt amerikai radikális és szovjetellenes újságíró, Suzanne La Follette, a buzgó Trockij-párti újságírónő.
A vizsgálóbizottság április 10-én nagy reklámmal és propagandával kezdte meg üléseit Coyoacanban, Mexikóban. Az egyedüli tanuk Trockij és egyik titkára, Jan Franken voltak. Az utóbbi 1930-ban lépett be Prinkipóban Trockij személyes testőrségébe. Trockij jogi tanácsadójaként amerikai ügyvédje, Albert Goldman szerepelt.1
A kihallgatások hét napig tartottak. Trockij „vallomástétele”, melyet az amerikai és európai sajtó széles körben hozott nyilvánosságra, főképpen heves Sztálin- és szovjetkormányellenes vádaskodásokból állott, valamint abból, hogy különleges módon dicsérte és kiemelte saját szerepét az orosz forradalomban. A moszkvai perekben Trockij ellen felhozott részletes bizonyítékok nagy többségéről a vizsgálóbizottság egyáltalán nem vett tudomást. Április 17-én Carleton Beals lemondott bizottsági tagságáról. Beals nyilvános nyilatkozatot adott ki, amely a többi között így hangzott:
„… A bizottság tagjainak a kihallgatások folyamán Trockij iránt megnyilvánuló csendes imádata minden becsületes szellemű vizsgálatot lehetetlenné tett … Már a legelső napon közölték velem, hogy kérdéseim nem tartoznak a tárgyhoz. A végső keresztkérdéseket olyan formában tették fel, hogy az igazság felkutatását már eleve meghiúsították. Nekem azt a feladatot adták, hogy Trockijt az irattára felől faggassam ki … Az egész vizsgálat abból állt, hogy lehetővé tették Trockijnak, hogy ékesszólóan propagandisztikus vádakat dörögjön, valamint vadul denunciáljon. Csak nagyon kevés erőfeszítés történt olyan irányban, hogy őt állításainak bebizonyítására bírják …
A bizottság, ha éppen úgy kívánja, a közvélemény elé léphet ezzel a rossz játékkal, de én nem adom oda a nevemet a már elhangzottakhoz hasonló további gyerekségekhez.”
A Trockij Védelmére Alakult Amerikai Bizottság védnökségével propagandahadjárat indult, hogy Trockijt az Egyesült Államokba hozassák. Trockij könyveit, cikkeit és nyilatkozatait széles körben terjesztették az Egyesült Államok területén, míg a moszkvai perekről szóló igazság zár alatt hűsölt a State Department irattárában vagy a moszkvai amerikai tudósítók emlékezetében, akik — amint Walter Duranty írta később — mélyen hittek abban, hogy „az amerikai olvasók borzadnak bármi olyat hallani Oroszországról, ami nem rossz”.2
Mexikóban éppúgy, mint Törökországban, Franciaországban, Norvégiában és mindenütt, ahol élt, Trockij gyorsan magaköré gyűjtött tanítványokat, kalandorokat és fegyveres testőröket. Most ismét az intrika fantasztikus légköre vette körül.
A coyoacani villa, ahol Trockij mexikói főhadiszállását felütötte, valóságos erődítmény volt. Hat méter magas fal kerítette körül és a négy sarkán levő tornyokban éjjel-nappal könnyűgépfegyveres őrök álltak. Ezenkívül a mexikói rendőrség még egy speciális osztagot rendelt ki a villánkívüli szolgálatra és Trockij felfegyverzett testőrei szüntelen őrjáratban köröztek a főhadiszállás körül. Minden látogatónak igazolnia kellett kilétét és olyan alapos vizsgálatnak volt alávetve, mint bármely országhatár átlépésekor. A belépési engedélyeket aláírással és ellenőrző aláírással látták el. Mikor a látogató végre átjutott a kapun, megmotozták, hogy nem rejteget-e fegyvert s csak azután léphetett be magába a villába.
Odabenn a lázas tevékenység légkörében éltek. Jelentős tisztviselőhad vette fel a vezető utasításait és hajtotta végre a rendelkezéseket. Külön titkárok készítették elő a szovjetellenes propagandát. Trockij proklamációit, cikkeit, könyveit és az orosz-, német-, francia- és angolnyelvű titkos üzeneteket. Mint Prinkipóban, Párizsban és Oslóban Trockij „titkárai” közül sokan revolvert hordtak a derékövükön és a szovjetellenes összeesküvőt mindenütt az intrika és fantasztikus titokzatosság légköre vette körül.
A világ minden részéből rengeteg levél érkezett a mexikói főhadiszállásra. Gyakran előfordult, hogy a posta vegyi eljárást igényelt, mivel az üzeneteket gyakorta láthatatlan tintával írták az ártatlan szöveg közé. Állandó távirati és kábelösszeköttetésben voltak Európával, Ázsiával és az Egyesült Államokkal. Újságírók, hírességek, politikusok és titokzatos inkognitó látogatók végeláthatatlan sora jött kihallgatást kérni vagy megbeszéléseket folytatni a szovjetellenes mozgalom vezető „forradalmárával”. Gyakran érkeztek idegen trockista küldöttségek — francia, amerikai, indiai és kínai trockisták, valamint a spanyol POUM ügynökei.
Trockij egy uralkodó despota magatartásával fogadta látogatóit. Betty Kirk amerikai újságírónő, aki Mexikóban beszélgetést folytatott Trockijjal és fényképet készített róla a Life magazin számára, így írta le színészkedő és diktatórikus magatartását:
„Trockij órájára nézett és parancsolóan kijelentette, hogy pontosan nyolc percet engedélyezhet nekünk. Amidőn orosz titkárnőjét felszólította, hogy üljön le a felvételhez, amely őt diktálás közben fogja ábrázolni, hangosan ráförmedt lassúsága miatt. Bernard Wolfe-nak, északamerikai titkárának is megparancsolta, hogy üljön le a felvételhez és míg Wolfe átment a szobán, Trockij az asztal sarkát ütögette ceruzájával és ezt kiáltotta: Gyorsan, ne fecséreljük az időt!”
Az erődítménnyé kiépített coyoacani villából vezette Trockij az egész világot behálózó szovjetellenes szervezetét, a Negyedik Internacionálét. A Negyedik Internacionálét szerte Európában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában bensőséges szálak fűzték a tengelyhatalmak ötödik hadoszlopának tevékenységéhez:
Csehszlovákiában: a trockisták együttdolgoztak Konrad Henlein és a Sudeten-Deutsche Partei (Szudétanémet Párt) náciügynökeivel. Szergej Besszonov, aki mint a berlini szovjet követség tanácsosa, Trockij összekötője volt, 1938-ban, a moszkvai tárgyaláson tett vallomásában beismerte, hogy1935 nyarán Prágában felvette a kapcsolatokat Konrad Henleinnel. Besszonov kijelentette, hogy ő maga volt az összekötő Henlein csoportja és Trockij között.
Franciaországban: Jacques Doriot, náci ügynök és a fasiszta Néppárt megalapítója, a renegát kommunista szintén trockista volt. Doriot mint más náci ügynökök és francia fasiszták szorosan együttműködött a trockista Negyedik Internacionále francia csoportjával.
Spanyolországban: a trockisták csak úgy áramlottak a POUM, az ötödik hadoszlophoz tartozó szervezet sorai közé, amely Franco fasiszta felkelését segítette. A POUM vezetője, Andreas Nin Trockij régi barátja és szövetségese volt.
Kínában: a trockisták a japán titkosszolgálat közvetlen felügyelete mellett dolgoztak. Munkájukat a japán titkosszolgálat vezető tisztjei nagyra értékelték. A japán kémszolgálat pekingi vezetője 1937-ben kijelentette: „Támogatnunk kell a trockisták csoportját és elő kell mozdítanunk a sikerüket, hogy tevékenységük Kína különböző részein a birodalom szempontjából hasznosaknak és előnyöseknek bizonyulhassanak, mert ezek a kínaiak országuk egységére romboló hatással vannak. Figyelemreméltó eszközökkel és ügyességgel dolgoznak.”
Japánban: a trockistákat a „titkosszolgálat agytrösztjének” nevezték. Ők képezték ki speciális iskolákban a japán titkos ügynököket arra, hogy miképpen kell befurakodniok a szovjet orosz kommunista pártba és miképpen kell küzdeniük Kínában és Japánban az antifasiszta tevékenységek ellen.
Svédországban: Nils Hyg, a trockisták egyik legfőbb embere anyagi támogatást kapott Ivor Kreugertől, a nácibarát pénzembertől és szélhámostól. Az a tény, hogy Kreuger a trockista mozgalmat anyagilag támogatta, Kreuger öngyilkossága után került nyilvánosságra, mikor a vizsgálóbírák mindenféle rendű és rangú politikai kalandorok által aláírt nyugtákat találtak iratai között. A többi között Adolf Hitler nyugtájára is rábukkantak.
Szerte a világon a trockisták olyan eszközökké váltak, melyeknek segítségével a tengelyhatalmak titkosszolgálatai, a saját céljaik érdekében, a liberális, radikális és munkáspárti mozgalmakba próbáltak beférkőzni.3
Az orosz ötödik hadoszlopnak a jobboldaliak és trockisták blokkja moszkvai tárgyalásán szenvedett végső veresége Trockij számára nagy csapást jelentett. Ettől kezdve írásaiban az elkeseredettség és a hisztéria jelei mutatkoztak. Szovjetellenes propagandája egyre féktelenebbé, ellentmondóbbá és valószínűtlenebbé vált. Szüntelenül saját „történelmi igazáról” beszélt. Sztálin elleni támadásai minden logikai alapot nélkülöztek. Sztálinnal szemben érzett izzó, emésztő személyes gyűlölete egyre inkább életének fő mozgató erejévé vált.
1939-ben Trockij érintkezésben állott azzal a kongresszusi bizottsággal, melyet Martin Dies texasi képviselő vezetett. Ez a bizottság, melynek célja Amerika-ellenes tevékenység felderítése volt, a szovjetellenes propaganda központjává vált. Trockijt megkörnyékezték a Dies-bizottság ügynökei és felkérték, hogy mint „szakértő tanú” tegyen vallomást a moszkvai veszedelemről. Trockijt a New York Times 1939 december 8-i száma is idézi, amennyiben kijelentette: politikai kötelességének érzi, hogy a Dies-bizottság részére vallomást tegyen. Ismét felmerült az a terv, hogy Trockij az Egyesült Államokba jöhessen. De ez végül mégsem valósult meg…
1939 szeptemberében egy európai trockista ügynök, Frank Jacson4 néven az Ile de France nevű francia óceánjáró gőzösön az Egyesült Államokba érkezett. Jacsont az amerikai trockista Sylvia Ageloff szervezte be a trockista mozgalomba, mikor az még Párizsban, a Sorbonne-on diákoskodott. 1939-ben Párizsban felkereste a titkos „Negyedik Internacionále Bürójának” egyik ügynöke és tudomására hozta, hogy Mexikóba kell mennie, hogy ott mint Trockij egyik „titkára” működjék. Útlevelet is adtak neki, amely eredetileg egy Tony Babich nevű kanadai állampolgáré volt, aki a spanyol köztársasági hadseregben harcolt és akit Spanyolországban a fasiszták megöltek. A trockisták megszerezték Babich útlevelét, kivették belőle a fényképet és Jacsonét illesztették helyébe.
Jacsont New Yorkban Sylvia Ageloff és más trockisták fogadták; Coyoacanba kísérték, ahol Trockij részére dolgozni kezdett. Később Jacson ezt vallotta a mexikói rendőrségen:
„Trockij Oroszországba akart engem küldeni, hogy ott új lehetőségeket teremtsek. Közölte velem, hogy a kínai Clipperen Sanghaiba kell mennem, ahol bizonyos hajókon más ügynökökkel fogok találkozni, akikkel Mandzsukuón keresztül eljutok Oroszországba. Küldetésünk célja az volt, hogy a Vörös Hadsereget aláássuk és különböző szabotázs tevékenységeket hajtsunk végre, fegyvergyárakban és más ipartelepeken.”
Jacson sohasem indult el terrorista küldetésében a Szovjetunióba. 1940 augusztus 20-ának késő délutánján, a coyoacani erődítményszerűen kiépített villában Jacson megölte vezérét, Leon Trockijt. Egy hegymászó szekercével zúzta szét a fejét.
Mikor a mexikói rendőrség letartóztatta, Jacson azt vallotta, hogy Sylvia Ageloffot akarta feleségül venni és Trockij elleneszegült ennek a házasságnak. Heves veszekedés kezdődött a két férfi között a leány miatt. — Elhatároztam — mondta Jacson — hogy teljesen feláldozom magamat érette.
További vallomásában Jacson ezt állította:
— Ahelyett, hogy egy olyan politikai vezetővel találtam volna magam szemközt, aki a munkásosztály felszabadításáért vívott küzdelmet irányítja, egy olyan embert láttam magam előtt, aki nem kívánt egyebet, minthogy saját gyűlöletét és bosszúvágyát kielégítse és aki a munkások küzdelmét csupán eszközül használta fel arra, hogy saját kicsinyességét és megvetésreméltó számításait álcázza.
… a házzal kapcsolatban, amelyről jogosan mondta, hogy erődítménnyé alakították át, gyakorta kérdeztem magamtól, honnan jött mindaz a pénz, ami ezekhez a munkálatokhoz szükséges volt … Talán egy nagy idegen állam konzulja, aki gyakran látogatta meg őt, válaszolni tudna helyettünk erre a kérdésre. Trockij volt az, aki tönkretette jellememet, jövőmet és érzéseimet. Névnélküli, hazátlan embert csinált belőlem. Teljesen Trockij eszközévé váltam. Zsákutcába kerültem … Trockij úgy gyűrt össze a kezében, mintha csak egy darab papiros lennék.
Trockij halála után a napoleoni szerepre Oroszországgal kapcsolatban már csak egyetlen élő jelölt maradt: Hitler Adolf.
JEGYZETEK
1. Albert Goldmant, 1941 december 1-én, a Minnesota állambeli Minneapolis federális bírósága, az Egyesült Államok hadseregének és tengerészetének harci szellemét aláásó összeesküvés bűnéért elítélte. (Lásd ennek a résznek 3. jegyzetét.)
2. Trockij, bizalmas barátainak, alvezéreinek és szövetségeseinek a tárgyalásokon elhangzott vallomásaival kapcsolatban különböző „magyarázatokkal” szolgált. Először a Zinovjev-Kamenyev-pert azzal magyarázta, hogy a szovjet kormány megígérte: életben hagyja a vádlottakat, ha ellene hamis vallomásokat tesznek. „Ez az a minimum, amiről a GPU nem tud lemondani” — írta Trockij. — „Lehetőséget ad áldozatainak arra, hogy életben maradjanak, feltéve, hogy ezt a minimumot megkapja tőlük.” Minekutána Zinovjevet és Kamenyevet, valamint a trockista-zinovjevista terrorista központban velük működő cinkosaikat kivégezték, Trockij kijelentette, hogy kijátszották őket. Ám ez a magyarázat reménytelenül használhatatlanná vált, amikor Pjatakov, Radek és a második moszkvai per többi vádlottja szintén bevallottak bűnösségüket és még terhelőbb beismeréseket tettek. Most Trockij azt állította, hogy a vádlottak vallomásai ördögi kínzásoknak és titokzatos, erős hatású „szer”-nek köszönhetők. Így írt: „A GPU-perek teljesen inkvizíciós-jellegűek: ez az egyszerű titka a vallomásoknak! … Talán van ezen a világon sok olyan hős is, aki mindenféle — vele, a feleségével, a gyermekeivel szemben alkalmazott fizikai vagy erkölcsi kínzást kiáll. Nem tudom …”
Trockij hol mint „nemesjellemű” lelkes és őszinte „régi bolsevikok”-nak írta le a per vádlottjait, akik mert Sztálin „elárulta a forradalmat” az ellenzékiség útját választották és így Sztálin eltávolította őket az útból; hol pedig mint „megvetendő jellemeket”, „gyengeakaratú” embereket és „Sztálin bábjait” bélyegezte meg Pjatakovot, Radeket, Buharint és a többieket.
Végül, amikor azt a kérdést tették fel neki, hogy amennyiben nem voltak bűnösök, akkor miért tették ezek a veterán forradalmárok ilyen vallomásokat és vajon miért nem használta fel egyik vádlott sem a nyílt tárgyalást arra, hogy ártatlanságát kinyilvánítsa. Trockij az 1937-ben Mexikóban tartott vizsgálat alkalmával ezt válaszolta: „Az ügy természeténél fogva nem vagyok köteles erre a kérdésre felelni!”
3. A Negyedik Internacionále még Trockij halála után is folytatta ötödik hadoszlopszerű tevékenységét.
Nagybritanniában, 1944 áprilisában a rendőri hatóságok, miután felfedezték, hogy a trockisták az angol háborús erőfeszítések aláaknázására szerte az országban sztrájkmozgalmakat szítanak, rajtaütöttek azok londoni, glasgowi, wallsendi és nottinghami központjain.
Az Egyesült Államokban, 1941 december 1-én, a minneapolisi federális kerületi bíróság tizennyolc vezető trockistát talált bűnösnek abban, hogy az amerikai katonák és tengerészek hűségének és fegyelmének aláásására összeesküvést szőtt. Trockij ügyvédjével, Albert Goldmannal együtt elítélték James P. Cannont a Szocialista Munkáspárt (az Egyesült Államokban tevékenykedő trockista mozgalom fedőszerve) országos titkárát; Felix Morrowt, a „Militant” című trockista újság főszerkesztőjét; Jake Coopert, Trockij egyik volt mexikói testőrét és az amerikai trockista mozgalom tizennégy másik vezetőjét. Egy év és egy naptól tizenhat hónapig terjedő börtönbüntetéssel sújtották őket.
Grant Dunne, az amerikai trockista munkásmozgalom egyik vezetője, akit a federális bíróság vádiratában szintén megneveztek, a tárgyalás előtt három héttel öngyilkosságot követett el.
Paul Ghali amerikai újságíró, a Chicago Daily News külföldi levelezője, 1944 szeptember 28-án Svájcból küldött tudósításában közölte, hogy Heinrich Himmler, a Gestapo főnöke a tervezett háborúutáni szabotázs és politikai cselszövés végrehajtására kiépítendő náci földalatti mozgalom szerves részeként használja fel az európai trockistákat. Ghali jelentette, hogy fasiszta ifjúsági szervezeteket a trockista „marxizmus” alapján képeznek ki, a tagokat ellátják hamis útlevelekkel és fegyverekkel, majd azzal a paranccsal hagyják őket a szövetséges vonalak mögött, hogy a felszabadított területeken árasszák el a kommunista pártokat. Franciaországban — fedte fel Ghali — a nácik felfegyverezték Joseph Darnand fasiszta milíciájának a tagjait, hogy máj 1 terrorcselekedeteket hajtsanak végre és a háború után folytassak ötödik hadoszlopbeli tevékenységüket. „A francia lakosságnak ezt a söpredéket — folytatta Ghali beszámolója — most Heinrich Himmler személyes utasítására Trockij Internacionáléjának hagyományai szerint „bolsevik” tevékenységre képezik ki. Az a feladatuk, hogy szabotázscselekedeteket hajtsanak végre a szövetséges közlekedési hálózat ellen és ellenálló francia politikusokat gyilkoljanak meg. Kitanították őket arra, hogy honfitársaiknak magyarázzák meg: a jelenlegi Szovjetunió Lenin eredeti elveinek csupán egy polgári eltorzulását képviseli és itt az ideje annak, hogy visszatérjenek az „egészséges bolsevik” ideológiához. A vörös terrorista csoportok megalakítása Himmler legújabbkeletű politikája és azt célozza, hogy egy náci bacilusokkal teljesen megfertőzött Negyedik Internacionálét teremtsenek.
4. Frank Jacson igazi neve Jacques Mornard van den Dresche. A többi között a Léon Jacome és Léon Haikys álneveken is szerepelt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!