2
XIX. RÉSZ
HARMADIK KÖNYV
AZ OROSZORSZÁGI „ÖTÖDIK HADOSZLOP”
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
4. A tizenkettedik óra
A második világháború, amelyről Trockij azt jósolta, hogy 1937-ben sújt le a Szovjetunióra, már elérte Európát. Mussolini Abesszínia elleni támadása után az események gyors iramban követték egymást. 1936 júniusában Hitler újra militarizálta a Rajna-vidéket. Júliusban a fasiszták Spanyolországban indultak támadásra. A spanyol tisztek puccsot szerveztek a köztársasági kormány ellen. Azzal az ürüggyel, hogy a „bolsevizmus” ellen harcolnak és hogy egy „kommunista forradalmat” fojtanak el, a tisztek lázadásának megsegítésére német és olasz csapatok szálltak partra Spanyolországban. Spanyolország fasiszta vezére, Generalissimo Franco, Madrid ellen vonult. — Négy hadoszlop vonul Madrid ellen — dicsekedett Queipo de Llano, a részeges fasiszta tábornok — az ötödik hadoszlop a város belsejében vár arra, hogy köszöntsön minket! — Ekkor hallotta a világ először a végzetes kifejezést: „ötödik hadoszlop”.4
Hitler Adolf szeptember 12-én a nürnbergi nemzetiszocialista pártkongresszuson a katonák ezreihez intézte szavait és nyilvánosan kinyilatkoztatta azt a szándékát, hogy megtámadja a Szovjetuniót.
— Bármely órában készen állunk! — üvöltötte Hitler. — Nem engedhetem meg, hogy csődbejutott országok éljenek a szomszédságomban! Ha az enyém lenne az Ural-hegység felmérhetetlen gazdagságú nyersanyagkincseivel, Szibéria hatalmas erdőségeivel és Ukrajna végtelen gabonaföldjeivel, a nemzetiszocialista Németország bőségben úszhatna!
1936 november 25-én Ribbentrop náci külügyminiszter és a Németországban székelő japán követ, Musakoji, Berlinben aláírták az Antikomintern-egyezményt, kötelezettséget vállalva arra, hogy közös erővel, egyesült támadásra indulnak a „világbolsevizmus” ellen.
A küszöbönálló háborús veszély tudatában a szovjetkormány hirtelen ellentámadásba ment át a saját határain belül fészkelő ellenség ellen. 1936 tavaszán és nyarán a szovjet hatóságok szerte az országban rajtaütésszerű razziák sorozatával csaptak le a náci kémekre, titkos trockistákra és jobboldali szervezőkre, terroristákra és szabotálókra. Szibériában egy Emil Stickling nevű náci ügynököt tartóztattak le és rájöttek, hogy a Kemerovo-bányákban, Alexej Sesztov és más trockisták közreműködésével szabotázstevékenységet vezetett. Leningrádban elfogtak egy másik német ügynököt, Valentin Olberget. Olberg nemcsak náci ügynök volt, hanem egyben Trockij egyik különleges megbízottja. Érintkezésben állott Fritz Daviddal, Nathan Lurüjével, Konon Berman-Jurinnal és más terroristákkal. Egymásután tartóztatták le az összeesküvés első rétegének vezetőit.
Egy Iván Szmirnov nevű összeesküvő rejtjeles írással jegyzett üzenetet csempésztetett ki a börtönből az összeesküvésben résztvevő cinkosainak. Ezt az üzenetet a szovjet hatóságok elfogták és ennek alapján letartóztatták Efraim Dreicer és Szergej Mracskovszkij nevű trockista terroristákat.
Lázas aggodalom fogta el az orosz összeesküvőket. Most minden a kívülről jövő támadástól függött.
Jagoda erőfeszítései, hogy a hivatalos vizsgálatot megakadályoztassa, egyre leplezetlenebb formát öltöttek. — Úgylátszik, mintha Jezsov végére akarna járni a leningrádi ügynek! — mondta Jagoda dühösen titkárának, Bulanovnak.
Jagoda saját embereinek egyike, egy Boriszov nevű NKVD-alkalmazott, hirtelen behívót kapott a leningrádi Szmolnüj-intézet különleges vizsgálati parancsnokságára, hogy ott kihallgassák. Boriszov vezetőszerepet játszott Kirov meggyilkolásának előkészületeiben. Jagoda fejvesztett cselekedetre szánta el magát: útban a Szmolnüj-intézet felé Boriszovot „autóbaleset” örve alatt eltették láb alól …
De egyetlen tanúnak a kiküszöbölése még nem volt elegendő. A hivatalos vizsgálat tovább folyt. Naponta új letartóztatásokat jelentettek. Apró láncszemekből állították össze a szovjet hatóságok az összeesküvés, árulás és gyilkosságok szövevényes láncolatát. Augusztusra a trockista-zinovjevista terrorista központ majdnem minden tagja letartóztatásban volt. A szovjet kormány bejelentette, hogy Kirov meggyilkolásának ügyében indított különleges vizsgálat eredményeképpen szenzációs új bizonyítékok kerültek napvilágra. Kamenyevet és Zinovjevet ismét bíróság elé állították.
A bírósági tárgyalás 1936 augusztus 19-én kezdődött a moszkvai szakszervezetek házának Október-termében, a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának katonai törvényszéke előtt. Zinovjevet és Kamenyevet a börtönből vezették elő, ahol előző ítéletek alapján töltötték büntetésüket és 14 társukkal együtt árulásért kellett felelniök a bíróság előtt. A többi vádlott: Trockij testőreinek egykori vezetői, Iván Szmirnov, Szergej Mracskovszkij és Efraim Dreicer, továbbá Zinovjev titkára Grigorij Efdokimov és segédje Iván Bakajev. Rajtuk kívül még öt speciális trockista küldött: Fritz David, Nathan Lurüje, Moissei Lurüje, Konon Berman-Jurin és Valentine Olberg voltak a vádlottak között.
A per, az első a moszkvai perek közül, leleplezte és szétzúzta a terrorista központot, mely az összeesküvő apparátusnak első rétege volt. Egyidejűleg azt is megállapították, hogy a szovjet rendszer elleni összeesküvés szálai messzebbre nyúlnak és a trockista-zinovjevista terroristákon túl sokkal fontosabb erők is bele vannak keverve az ügybe.
A bírósági tárgyalás során a közönség először nyert bepillantást a Trockij és a náci Németország vezetői között kifejlődött belső kapcsolatokba. Amikor A. J. Visinszkij szovjet főügyész Valentine Olberg német trockistát, akit maga Trockij küldött a Szovjetunióba, vallatóra fogta, néhány meglepő tény került napvilágra:
Visinszkij: Mit tud Friedmannról?
Olberg: Friedmann a berlini trockista szervezet tagja volt, akit szintén elküldtek a Szovjetunióba.
Visinszkij: Tudatában van annak, hogy Friedmann összeköttetésben állt a német titkosrendőrséggel?
Olberg: Hallottam róla.
Visinszkij: Rendszeres volt a kapcsolat a német trockisták és a német rendőrség között?
Olberg: Igen, rendszeres volt és ez Trockij beleegyezésével történt.
Visinszkij: Honnan tudja, hogy ez Trockij tudtával és bele egyezésével történt?
Olberg: A kapcsolat vonalainak egyikét én magam tartottam fenn. Kapcsolatomat Trockij jóváhagyásával vettem fel.
Visinszkij: Kivel vette fel a személyes kapcsolatot?
Olberg: A fasiszta titkosrendőrséggel.
Visinszkij: Tehát elmondhatjuk: sajátmaga beismeri, hogy összeköttetésben állott a Gestapóval.
Olberg: Ezt nem tagadom. 1933-ban szervezett, rendszeres kapcsolat létesült a német trockisták és a német fasiszta rendőrség között.
Olberg elmondta a bíróság előtt, hogy kapott egy hamis délamerikai útlevelet, amellyel átléphette a Szovjetunió határát. Ezt, amint mondta, egy „Tukalevszkij5 nevű ügynök segítéségével” kapta meg, aki „a prágai német titkosrendőrség tagja volt”. Olberg hozzátette, hogy az útlevél megszerzésében segítséget kapott bátyjától, Paul Olbergtől is.
— Összeköttetésben állt a bátyja a Gestapóval? — kérdezte Visinszkij.
— Tukalevszkij ügynöke volt.
— A fasiszta rendőrség ügynöke?
— Igen — válaszolta Olberg.
Trockij kiküldöttje, Nathan Lurüje, elmondta a tárgyaláson, hogy mielőtt elhagyta volna Németországot, utasításokat kapott, melyeknek értelmében a Szovjetunióba való megérkezése után Franz Weitz-cel, a német építészmérnökkel kellett együttdolgoznia.
— Ki ez a Franz Weitz? — kérdezte Visinszkij.
— Franz Weitz a német nemzetiszocialista párt tagja volt — mondta Lurüje. — Himmler utasítására érkezett a Szovjetunióba, aki akkoriban az SS vezetője volt és ezután lett a Gestapo főnöke.
— Franz Weitz az ő képviselője volt?
— Franz Weitz Himmler utasítására érkezett a Szovjetunióba, hogy itt terrorista cselekményeket kövessen el.
De csak amikor Kamenyev vallomása is elhangzott, ébredtek rá a jobboldaliak és a trockisták blokkja vezetői arra, hogy helyzetük reménytelen. Kamenyev elárulta, hogy az összeesküvők szervezetének más ágai is léteznek.
— Mivel tudtuk, hogy leleplezhetnek bennünket — mondta Kamenyev a tárgyaláson — kijelöltünk egy kis csoportot, hogy terrorista tevékenységeinket folytassa. Erre a célra Szokolnyikovot szemeltük ki. Úgy véltük, hogy a trockisták részéről ezt a szerepet Szerebrjakov és Radek vállalhatják sikerrel … 1932-ben, 33-ban és 34-ben én személyesen tartottam a kapcsolatokat Tomszkijjal és Buharinnal, hogy politikai érzelmeiket kitapogathassam. Rokonszenveztek velünk. Mikor megkérdeztem Tomszkijt, hogy mit gondol Rükov állásfoglalásáról, ezt válaszolta: „Rükov ugyanúgy gondolkodik, mint te”. Arra a kérdésemre, hogy Buharin hogy gondolkodik, így válaszolt: „Buharin ugyanazt gondolja, amit én, de kissé más taktikát követ: nem ért egyet a párt vonalvezetésével, de azt a taktikát folytatja, hogy állhatatosan igyekszik gyökeret ereszteni a pártban és a vezetőség személyes bizalmának elnyerésére törekszik.”
A vádlottak közül néhányan kegyelmet kértek. Mások megadták magukat sorsuknak. — Nem mindannyiunknak volt ugyan olyan politikai fontossága és múltja — mondta Efraim Dreicer, a trockista testőrség volt tagja. — De azzal, hogy gyilkosokká lettünk, most mindannyian egyenlőek vagyunk itt. Én mindenesetre egyike vagyok azoknak, akiknek nincs joguk arra, hogy kegyelmet várjanak vagy kérjenek.
Az utolsó szó jogán a terrorista Fritz David ezt kiáltotta:
— Megátkozom Trockijt! Megátkozom azt az embert, aki tönkretette az életemet és aljas bűnbe taszított!
Augusztus 23-ának estéjén a Szovjet Legfelsőbb Bíróság katonai törvényszéke kihirdette az ítéletet. Zinovjevet, Kamenyevet, Szmirnovot és a trockista-zinovjevista terrorista blokk tizenhárom másik tagját terrorista és áruló tevékenységükért golyó általi halálra ítélte.
Egy héttel később letartóztatták Pjatakovot, Radeket, Szokolnyikovot és Szerebrjakovot. Szeptember 27-én Henrik Jagodát eltávolították a NKVD éléről. Helyét N. I. Jezsov foglalta el, a bolsevik párt központi ellenőrző bizottsága különleges nyomozóbizottságának a vezetője. Egy nappal azelőtt, hogy a NKVD hivatalából távoznia kellett, Jagoda még egy utolsó, vad kísérletet tett, hogy utódját, Jezsovot megmérgezze. A kísérlet nem sikerült.
Ez volt az orosz összeesküvők tizenkettedik órája. A jobboldali vezetők: Buharin, Rükov és Tomszkij nap mint nap várták letartóztatásukat. Azonnali cselekvést követeltek és nem akartak többé a háborúra várni. Tomszkij, a jobboldali szakszervezet pániktól megszállott vezetője, azt javasolta, hogy azonnal fegyveresen támadják meg a Kremlt. De ezt mint túlságosan kockázatos vállalkozást elvetették. Az erők nem voltak felkészülve arra, hogy egy ilyen kalandos, nyílt kockázatot vállaljanak.
A jobboldaliak és trockisták blokkjának utolsó vezetőségi ülésén, éppen mielőtt Pjatakov és Radek börtönbe került volna, elhatározták, hogy fegyveres államcsínyt készítenek elő. A puccs megszervezése és az egész összeesküvő apparátus vezetése Nyikoláj Kresztyinszkij helyettes külügyi népbiztos kezébe került. Kresztyinszkij nem exponálta magát annyira, mint a többiek, valószínűtlen volt, hogy gyanúba keveredjék és szoros kapcsolatot tartott fenn Trockijjal és a németekkel. Akkor is módjában lett volna folytatni a tevékenységét, ha Buharint, Rükovot és Tomszkijt letartóztatják.
Kresztyinszkij Arkagyij Rosenholzot választotta ki másodparancsnokának és helyettesének, aki csak nemrégiben tért vissza Berlinből, ahol éveken keresztül a szovjet külkereskedelmi bizottság vezetőjeként működött. Magas, szőke, atlétakülsejű ember volt, aki a szovjet államvezetésben fontos pozíciókat töltött be és gondosan titokban tartotta azt, hogy a trockistákkal kapcsolatokat tart fenn. Csak maga Trockij és Kresztyinszkij tudták Rosenholzról, hogy trockista és hogy 1923 óta a német hadvezetőség titkos szolgálatának fizetett ügynöke …6
Ettől az időtől fogva a jobboldaliak és trockisták blokkjának közvetlen ellenőrzése két olyan trockistának, Kresztyinszkijnek és Rosenholznak a kezében volt, akik mindketten mint ügynökök álltak a németek szolgálatában. Hosszas vita után mindketten elhatározták, hogy eljött az ideje annak, hogy az orosz ötödik hadoszlop kijátssza utolsó kártyáját.
Az utolsó kártya a katonai puccs volt. Az az ember, akit a fegyveres felkelés vezetésére kiszemeltek, Tuhacsevszkij volt, a Szovjetunió helyettes hadügyi népbiztosa.
JEGYZETEK
1. Trockij utasította Oroszországban levő híveit, hogy minden erővel akadályozzák a szovjet kormánynak a kollektív biztonság megteremtésére irányuló kísérleteit. Krisztyián Rakovszkij, a trockista és japán ügynök, aki annakelőtte a Szovjetunió londoni és párizsi követe volt, mar 1935-ben levelet kapott Moszkvába Trockijtól, amelyben az hangsúlyozta „a Szovjetunió nemzetközi elszigetelésének” szükségességét. Amikor az orosz összeesküvők külföldi országokkal tárgyalnak — írta Trockij — sokféle politikai tényezővel kell számolniok. A „külföldi baloldali elemek” esetében azok „pacifista érzelmeivel kell játszani”. „A külföldi jobboldali elemeknél” a probléma egyszerűbb: „az ő érzelmeik a Szovjetunióval szemben egész világosak és határozottak” — jelentette ki Trockij. „Velük nyíltan beszelhetünk.”
1935 májusában a francia-szovjet szerződés megvitatására francia delegáció érkezett Moszkvába. A küldöttséget Emil Buré, a befolyásos jobboldali L’Ordre napilap főszerkesztője is elkísérte. Rakovszkij még franciaországi követsége idejéből barátságos viszonyban volt Buréval. Elmondotta neki, hogy a francia-szovjet szerződés veszélyekkel vemhes és „Németország részéről könnyen preventív háborút idézhet elő”. Hozzáfűzte, hogy ez nem csak az ő véleménye, hanem a Szovjetunió számos magasrangú diplomatájának és más hivatalos személyiségének a véleménye is.
Rakovszkij nagy bánatára Buré közölte vele, hogy rendíthetetlenül ellene van minden olyan kísérletnek, amely a náci Németországgal való egyezkedő politikát célozza. — Franciaország — mondotta Buré Rakovszkijnak — nem maradhat elszigetelten Németország növekvő militarizálódásával szemben. A támadót kényszerzubbonyba kell bujtatni; ez az egyetlen módja a háború megakadályozásának.
Azonban a Buré-k nem voltak teljesen urai a francia külpolitikának. A moszkvai francia küldöttség élén Pierre Laval állt …
2. 1935 júniusában a francia népfront-kormány kiutasította Trockijt Franciaországból. Norvégiába ment, ahol Oslo környékén, egy istenhátamögötti, fegyveresen őrzött családi házban ütötte fel száműzöttsége harmadik főhadiszállását. A norvég munkáspárt, a Kominterntől elszakadt partütő csoport ebben az időben hatalmas politikai tényező volt Norvégiában és elősegítette Trockij letelepedését. Trockij norvégiai hívei erőteljes szovjetellenes propagandahadjáratot folytattak. A norvég politika szélsőjobboldalon, az antikommunista Nasjonal Samling (Nemzeti Egységpárt), amelynek élén Vidkun Quisling őrnagy, volt hadügyminiszter állott, hasonló, vad szovjetellenes propagandát űzött.
Vidkun Quisling valamikor mint norvég katonai attasé szolgált Leningrádban. 1922—23-ban „diplomáciai” küldetésben Ukrajnában és a Krím-félszigetre ment. Feleségül vett egy „fehér” orosz nőt. 1927-ben, amikor az angol kormány megszakította a diplomáciai összeköttetést a Szovjetunióval, Vidkun Quislinget — aki akkor a moszkvai norvég követség titkára volt — bízta meg a brit érdekek szovjetuniói képviseletével. Az akkor tett szolgálataiért később a brit birodalom tiszteletbeli tengerészkapitányának címét adományozták neki.
1930-ban a szovjet kormány nem adott engedélyt Quislingnek arra, hogy visszatérjen a Szovjetunióba. Az indokolás szerint a múltban felforgató tevékenységet fejtett ki szovjet területen.
Miután a Szovjetunióban folytatott „diplomáciai” tevékenységére pontot tettek, Quisling Norvégiában álradikális csoport szervezésébe kezdett. Ez a csoport csakhamar leplezetlenül fasisztává változott át. Nem sok időbe telt és Quisling maga a német katonai titkosszolgálat ügynöke és a norvég ötödik hadoszlop vezetője lett. Ennek az ötödik hadoszlopnak fontos tényezői lettek a trockista sejtek is.
Norvégiában, csakúgy mint minden más országban, ahol trockista sejteket szerveztek, az egyszerű trockista párttagok közül sokan nem tudtak trockista vezetőik és a tengely titkosszolgálatai között fennálló titkos kapcsolatokról. Trockijnak mindvégig sikerült magához vonzani számos „világforradalmároskodó” hívőt, akik esküdtek a mester makulátlanságára. Ezek az egyének, mint szovjetellenes propagandisták és szervezők s mint a trockista ügy védelmezői egyaránt hasznosak voltak Trockij számára.
3. „Stirner” Trockij „titkárának”, Karl Reich alias Johanson nemzetközi kémnek egy másik álneve volt.
4. A tengely-támogatta spanyolországi Franco-felkelés idején, 1936—1938-ban Andreas Nin a Partido Obrero de Unificacion Marxista vagy másképpen POUM nevű ultrabaloldali, trockij-barát szervezet élén állott. Hivatalosan a POUM nem tartozott Trockij Negyedik Internacionáléjához. Azonban soraiban csakúgy nyüzsögtek a trockisták és az olyan döntő kérdésekben, mint a Szovjetunióval és a Népfronttal szemben tanúsítandó magatartás, szigorúan követte Trockij politikáját.
A Franco-lázadas kitörésének idején Trockij barátja, Nin, Katalánia igazságügyminisztere volt. Nin POUM-ja miközben szavakkal támogatta az antifasiszta ügyet, a spanyolországi ellenségeskedések alatt végnélküli propagandát és agitációt folytatott a spanyol köztársasági kormány ellen. Először azt hitték, hogy Nin ellenzéki tevékenysége tisztán „politikai” jellegű, miután a POUM-tagok „forradalmi” magyarázatokat adtak arra, hogy miért vannak ellenzékben a spanyol kormánnyal szemben. De amikor a POUM a döntő 1937-es nyáron a kormányhű arcvonal mögött Barcelonában egy elvetélt lázadást szervezett és „határozott akcióra” tett felhívást „a kormány megbuktatása érdekében”, felfedtek, hogy Nin és más POUM-vezetők tulajdonképpen Francóval együtt dolgozó fasiszta ügynökök és hogy rendszeres szabotázst, kémkedést és terrorista hadjáratot vezettek a spanyol kormány ellen.
1937 október 23-án Burillo vezérezredes, barcelonai rendőrfőnök nyilvánosságra hozta a Katalániában felfedezett POUM-összeesküvés részleteit. Titkos okmányok jutottak a barcelonai rendőrség kezébe, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy egyes POUM-tagok erőteljes kémkedést folytattak a fasiszták részére, hogy akadályozták a spanyol köztársasági hadsereg részére küldött utánpótlás szállítását és hogy az arcvonalakon szabotáltak a katonai hadműveleteket. „A néphadsereg kiemelkedő vezetőinek élete ellen elkövetett merényletek végrehajtására még nem került sor, de már foglalkoztak vele.” Burillo vezérezredes jelentéseben meg hozzáfűzte: „Ezenkívül tovább folytattak a szervezkedést a köztársaság egyik miniszterének élete ellen elkövetendő merénylet végrehajtására …”
5. Nem tévesztendő össze Tuhacsevszkij tábornokkal.
6. Az intervenciós háború alatt Rosenholz mint a Vörös Hadsereg egyik parancsnoka szolgált. A háború befejezése után mint kereskedelmi ügynököt a berlini szovjet követségre küldték. 1923-ban Trockij kapcsolatba hozta a német katonai titkosszolgálattal. Az illegális trockista munkát finanszírozó pénz ellenében, Rosenholz titkos adatokat szolgáltatott a németeknek a szovjet légierőről. Ezekhez az adatokhoz Trockij akkor mint hadügyi népbiztos könnyen hozzájutott. Rosenholz nyíltan nem vállalt szerepet a trockista ellenzékben. 1934-ben Besszonov üzenetet hozott számára Trockijtól, amelyben az tudomására hozta, hogy elérkezett az az idő, amikor már nem kell olyan óvatosan eljárnia és „elkezdheti a tevékeny züllesztő munkát a külkereskedelem területén”. Rosenholz a berlini szovjet kereskedelmi bizottságnál működött, mint külkereskedelmi népbiztos. Rövid ideig sikerült neki a szovjet kereskedelmet olyan csatornákon át és úgy lebonyolítani, hogy náci Németország és később Japán hasznot húzhatott belőle, 1936 elején Rosenholzot visszahívták Moszkvába.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!