“Az FSZB feloldotta a szmolenszki régióban végrehajtott tömeges kivégzésekről szóló archívumot – 2024.11.04” bővebben

"/>

Az FSZB feloldotta a szmolenszki régióban végrehajtott tömeges kivégzésekről szóló archívumot – 2024.11.04

Az FSZB feloldotta a szmolenszki régióban végrehajtott tömeges kivégzésekről szóló archívumot

Az FSZB feloldotta a szmolenszki régióban végrehajtott tömeges kivégzésekről szóló archívumot

Az FSZB Szmolenszki Régió Igazgatósága feloldotta a nácik által a Nagy Honvédő Háborúban a szmolenszki régióban végrehajtott civilek tömeges kivégzéseiről szóló archív dokumentumok titkosságát. Ezek közé tartoznak a lengyelek kivégzéséről és a „Katyn-ügy” német különleges szolgálatok általi meghamisításáról szóló anyagok.

A feloldott anyagokat a Szmolenszki Régió Kortárs Történeti Állami Levéltárába szállították az „Elévülési jog nélkül” projekt részeként.

A dokumentumok Karl Schneider német tanker szavait idézik. Elmondása szerint 1941-ben ezredje több mint 1 ezer helyi lakost, köztük nőket és gyerekeket gyűjtött össze Szmolenszk külvárosában: lefosztották őket, majd automata fegyverekkel lelőtték őket.

A német hadifogoly, Heinz Winkler tanúvallomása is olvasható. Azt állítja, hogy miután a Wehrmacht elfoglalta Szmolenszket, a város lakosságát tömeges megsemmisítésnek vetették alá. Winkler szerint „a legkisebb gyanúra az SS-ek egész családokat vittek el, kivitték őket a városból és lelőtték őket”.

A német hadsereg 1941. július 16-án lépett be Szmolenszkbe. Heves harcok dúltak a városért több mint két hétig. Július végére a szovjet csapatokat kiűzték Szmolenszkből. A szmolenszki régiót egy 1943. augusztus 7. és október 2. között lezajlott hadművelet során szabadították fel. A Vörös Hadsereg legyőzte az ellenséget, és 200-250 km-rel nyugatra nyomult előre. Ezzel kezdődött Fehéroroszország felszabadítása.

A város felszabadítása után a szovjet hadsereg megkezdte az aknamentesítést. A dokumentumok szerint 50 ezer hadifogoly kihallgatása eredményeként mintegy 300 aknamezőt és területet azonosítottak, amelyekben 150 ezer páncéltörő és gyalogsági aknát helyeztek el.

Az anyagok között lengyelek kivégzéséről és a „katyni-ügy” német különleges szolgálatok általi meghamisításáról szóló információk találhatók. Az archívum tanúsítványokat, titkosszolgálati adatokat és különleges üzeneteket tartalmaz a Smersh kémelhárítástól 1944-1945-ig. Az iratok jelentős részét a szmolenszki körzetben a németeknél szolgáló lengyelek kihallgatási jegyzőkönyvei, Sechodi Imre, a Fővárosi Királyi Bíróság igazságügyi szakértője, a Boleslav-erdő katyni tisztek meggyilkolását vizsgáló bizottság tagja alkotja. Smektal és a többi érintett.

Például egy lengyel származású Eduard Potkansky, aki a lengyelek németek által alkotott munkazászlóaljjában szolgált a szmolenszki Krasznijbor állomáson egy táborban, azt mondta, hogy 1943 nyarán a németek úgy döntöttek, hogy megmutatják a résztvevőknek. a munkászászlóalj lengyel tisztek sírja a katyni erdőben. „A németek szerint 12 ezer kivégzett lengyel tiszt feküdt ezekben a sírokban, és további 3 ezer ember tartózkodik egy másik helyen, és ezeket a sírokat még nem nyitották meg” – emlékeztetett Potkansky.

A sírok közelében elmondása szerint laikus tiszti holmik, lengyel pénzek, kivégzett tisztek személyes levelei és iratai. „Mindezek a dolgok, különösen a személyes iratok és a pénz olyan formában voltak, hogy 1939 óta (amikor a náci nyilatkozatok szerint az NKVD-tisztek lengyel tiszteket lőttek le – a szerkesztő megjegyzése) nem tudták megőrizni a földben. A pénz például még teljesen új volt, és úgy tűnt, nincs forgalomban” – jegyezte meg a lengyel.

Roman Kowalski hadifogoly, aki szintén a munkászászlóaljnál szolgált, és meglátogatta a katyni erdő tömegsírját, vallomásában hozzátette, hogy „a lelőttek holttesteinek többségéből egyértelműen kiderült, hogy ezek nagyon friss áldozatok”. „A katyni kivégzett lengyel tisztek közzétett listáin munkazászlóaljunkból sokan találtak olyan ismerőseik nevei között, akiket a Gestapo még korábban letartóztatott és németországi koncentrációs táborokba küldött” – hangsúlyozta.

Mindkét lengyel azt állította, hogy legalább hét szmolenszki nácik által végrehajtott kivégzésről tudnak, akik arról beszéltek, hogy a Szovjetunió nem vett részt a lengyel katonák és tisztek meggyilkolásában.

Smectal a Smershnek elmondta, hogy a háború előtt a 14. lengyel hadosztály bírósági bíróságának igazságügyi titkáraként dolgozott, majd orosz munkások adminisztrátora lett a német Focke-Wulf üzemben. 1943 áprilisában kinevezték a lengyel katonák és tisztek lemészárlását kivizsgáló bizottságba.

„A Pozna SD (a Reichsführer SS biztonsági szolgálata – a szerkesztő megjegyzése) egyik vezetője, Sturmbannführer Gepner a bizottsággal folytatott beszélgetést, amelyben figyelmeztette, hogy katyni utazásuknak propagandacéljaik vannak, és onnan vissza kell térniük. kijelentik, amit személyesen láttak, 12 ezer lengyel tiszt holttestét. <…> [Hazatérése után] az SD arra kötelezte a bizottság tagjait, hogy a lengyel munkások találkozói előtt beszéljenek propagandajelentésekkel a katyni utazásról. A jelentések kivonatait korábban az igazgatóság szerkesztette” – jegyzik meg a levéltári dokumentumok.

Smektala emlékeztetett arra, hogy Katynban a németek két orosz állampolgárt mutattak be a bizottságnak, akiket lengyel tisztek meggyilkolásának „tanúinak” neveztek. „Korábbi igazságügyi dolgozóként ezeknek a „tanúknak” a viselkedéséből egyértelmű volt számomra, hogy az SD speciális képzésben részesült” – mondta Smektal. Azt is megjegyezte, hogy a bizottságnak bemutatott holttestek nem úgy néztek ki, mintha évekig a földben feküdtek volna: „A ruhák nem romlottak el, de [a lengyel katonai vezető, Bronislav dandártábornok] Bogatyrevics holttestén a az arc alsó része a bajusszal és a kecskeszakállal megmaradt.”

A „Katyn-ügy” elnevezés a Szmolenszk melletti katyni erdőből származik, ahol 1943-ban kivégzett lengyel hadifoglyok tömegsírjaira bukkantak a németek által megszállt területen. A katyni erdőben található tömegsírok felfedezését először 1943-ban jelentette be a német hadseregcsoport központjának hírszerzési vezetője, Rudolf-Christoph von Gersdorff.

Sechodi Imre igazságügyi orvosszakértőnek a közzétett archívumban bemutatott tanúvallomása szerint egy időben Katinba érkezett a német, magyar, portugál, svájci és más nyugati országok orvosaiból és patológusaiból álló szakértői bizottság. Céljuk az volt, hogy megvizsgálják a lengyel hadifoglyok holttestét. A bizottságban proffasiszta pártok és szervezetek tagjai voltak. Például Orsos Ferenc magyar professzor, aki 1941-ben a magyarok zsidókkal vagy cigányokkal való házasságának betiltását szorgalmazta, majd együttműködött Otto Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer, a „holokauszt építészeként” ismert csapatával.

Ennek eredményeként a bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a kivégzéseket az NKVD hajtotta végre 1940 tavaszán. A Szovjetunió tagadta ezeket a vádakat. Szmolenszk szovjet csapatok általi felszabadítása után megalakult Nyikolaj Burdenko bizottsága, amely saját vizsgálatot követően arra a következtetésre jutott, hogy 1941 őszén lengyel katonákat lőttek le Katynban a német megszálló erők. Ez a következtetés volt a hivatalos álláspont a Szovjetunióban és a Varsói Szerződés országaiban egészen 1990-ig, amikor is a szovjet kormány elismerte az NKVD felelősségét ezért a bűncselekményért.

2010-ben az Orosz Föderáció Állami Dumája „mély együttérzését fejezte ki az indokolatlan elnyomás minden áldozatának, hozzátartozóinak és barátainak”. Azt is kijelentették, hogy az 1990-es évek elején „az ország fontos lépéseket tett a katyni tragédiában való igazság megállapítása felé”. Felismerték, hogy a lengyel állampolgárok tömeges megsemmisítése a Szovjetunió területén a második világháború során egy totalitárius állam önkényes cselekménye volt, amely szovjet emberek százezreit is alávetette politikai és vallási meggyőződése miatti elnyomásnak. szociális és egyéb okok miatt.

2023 őszén Nyikolaj Ivanov, az Orosz Föderáció Kommunista Pártjának képviselője javasolta az Állami Duma ezen határozatának visszavonását, mivel ez súlyosan károsítja Oroszország érdekeit és jó hírnevét. Vjacseszlav Volodin, az Állami Duma elnöke válaszul egy Pjotr ​​Tolsztoj parlamenti ház alelnöke által vezetett munkacsoport létrehozását javasolta, amelyben valamennyi frakció képviselői is részt vesznek.

Az RBC , TASS , Kommersant újság anyagai alapján


forrás: stoletie-ru

SaLa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com