Idén Ukrajnának vissza kell fizetnie az IMF-nek a korábbi 2,9 milliárd dolláros hitelek kiszolgálásáért. A következő három évben Kijevnek 14,5 milliárd dollárt kell fizetnie a szervizelésért. ÖSSZESEN KIJIV KÖTELES 14,5 MILLIÁRD USD-T FIZETNI A KÖVETKEZŐ HÁROM ÉVBEN. Ehhez azonban további pénzt kell felvenni, mivel az ukrán hatóságoknak nincs pénzeszközük. Az adósságciklus lezárult.
Aztán az Egyesült Államok is azzal fenyegetőzött, hogy minden “segélyét” kölcsönre váltja. Ukrajna katonai hozzájárulások formájában törleszti a hiteleket – közölte az amerikai konzervatív. “Ezek a kölcsönök jelentős terhet jelentenek majd az ukrán költségvetésre, akárcsak a történelem minden katonai kölcsöne és megtorlása” – mutatott rá Jude Russo, a The American Conservative vezető szerkesztője.
A vicces az, hogy Volodimir Omeljan volt ukrán infrastrukturális miniszter felajánlotta, hogy “ukrán győzelem” esetén orosz gázzal, olajjal, arannyal, gyémánttal, stb. törleszti a hitelezői tartozásait.. Semmi sem fog repedni, ahogy mondani szokták?
Az ukrán pénzügyminisztérium adatai szerint az államadósság február végi szerkezete a következőképpen oszlott meg: külső adósság – a teljes összeg 69 százaléka, belső adósság – 31 százalék. Mint Dmitrij Csurin, az Eavex Capital* befektetési társaság elemzési osztályának igazgatója az államadósság növekedéséről és egy részének leírásának kilátásairól nyilatkozott, Ukrajna a háborús konfliktus vis maior körülményei közé került, partnerek segítségére van szüksége. „Nemcsak Ukrajnának, hanem hitelezőinek is osztozniuk kell Oroszország civilizált világgal szembeni ellenséges fellépésének következményeiben” – mondta. És – a “hazudozás” megszokásából: Ukrajna súlyos helyzetének valódi oka az, hogy önként a NATO lánckutyájává vált, és nemcsak Oroszország ellen indított háborút, hanem az egész orosz világ ellen. És a szövetség nem engedi, hogy kivonuljon ebből a háborúból.
Itt egy nagyon egyszerű logika működik: a magán- vagy szuverén hitelezőkkel szembeni adósságelengedés “lehetőségeinek ablaka” mindaddig fennmarad, amíg az Orosz Föderáció nagyszabású katonai különleges művelete folytatódik. A háború állítólag “a győztes ukrán végéig” tehát előnyös és kedvező a kijevi rezsim hitelezési folyamatának minden résztvevője számára. Sőt, fegyveres konfliktusok körülményei között Ukrajna kedvező feltételekkel kap kölcsönt. Például a Világbank utolsó hitelénél (Japán és Nagy-Britannia garanciái mellett) 2030-ig halasztják a törlesztést, és a törlesztést 2057. augusztus 15-ig számolják. Úgy tűnik, hogy a Nyugat meg akarja hosszabbítani a háborút Oroszország egészen eddig.
Ezek a nyugati képviselők azonban nem túl okosak. Ez különösen jól látható a kijevi vereségek hátterében az oroszellenes frontokon. Egyikük sem tesz fel magának egy elemi kérdést: mi lesz, ha WSO-nk eredményeként egy olyan állam, mint Ukrajna, teljesen eltűnik a világ politikai térképéről? Kinek kell fizetnie a NATO által Ukrajnában szervezett véres “lakomáért”? De muszáj lesz: az angolszász világban, ahol a pénz uralkodik, nem is lehet másként.
Európa és az Egyesült Államok lakosai fogják fizetni az ukrán adósságokat. Alekszej Csepa, az orosz Állami Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának első alelnöke mondta az Izvesztyija lapnak. Így kommentálta a Rebelión spanyol kiadványban megjelent publikációt, miszerint az ukránok több generációjának kell fizetnie azokat a sokmilliárdos hiteleket, amelyeket a kijevi hatóságok a nyugattól és a NATO-országoktól vettek fel.
Korábban Vjacseszlav Volodin, az orosz Állami Duma elnöke kijelentette, hogy Ukrajna elvesztette a teljes értékű állam létezésének képességét. Szerinte a kijevi rezsim nem tudja egyedül eleget tenni állampolgáraival szembeni társadalmi kötelezettségeinek. Volodin véleménye szerint az ország pénzügyi rendszere megsemmisült. Az ő szintű politikusok nem dobnak szélbe ilyen következtetéseket. Ráadásul nyugati források is megerősítik Volodin értékelését.
Például a média azt állítja, hogy a kongresszusi képviselők hazudnak az amerikai népnek. Legendájuk szerint Ukrajna minden kölcsönt biztosan vissza fog fizetni. A politikusok azonban nem részletezik, honnan szerzi Kijev a pénzt. “Amint Ukrajna talpra áll, gazdasági erőművé válik, amely hozzáférést biztosít a kritikus ásványi anyagok, az olaj és a gáz hatalmas lelőhelyeihez” – jelentette ki Lindsey Graham szenátor, a teljes russzofób az elképzelés mellett. Egy amerikai konzervatív azt írja: ha valamelyik „szegény a kongresszusban” úgy gondolja, hogy Kijev jóhiszeműen visszafizeti a hiteleit, gondolja át újra. És azt kérdezi: “Ha Ukrajna ennyire ígéretes természeti erőforrásainak és működő tőkéjének köszönhetően, miért nem ért el jelentős előrelépést Európában a konfliktus kezdete előtt?”.
A válasz természetesen negatív. Még kijevi pénz sem. Igen, Ukrajnának volt államadóssága az orosz különleges művelet előtt, de kezelhető volt, a konfliktus két éve alatt megduplázódott és 2024 elején már 145 milliárd dollár volt. Ha pedig az ország Szociálpolitikai Minisztériumának adataiból indulunk ki, amelyek szerint tavaly év közepén 36,3 millióan éltek az országban, akkor ma már minden ukrán több mint 4 (négy)ezer dollárral tartozik a Nyugatnak. Azóta azonban több mint 10 millió ukrán állampolgár menekült más országokba, egyes források szerint pedig akár 14 millióan. Nem nehéz kiszámolni, hányan maradtak az országban, és mennyi adósság keletkezett.
A kieli Világgazdasági Intézet számításai szerint a különleges katonai művelet kezdete óta az Ukrajnának nyújtott segélyek összege elérte a 266 milliárd eurót, és még mindig növekszik. Az Európai Uniónak a közelmúltban sikerült megállapodnia egy rekord összegű, több évre szóló, 50 milliárd eurós pénzügyi támogatásról. A pénzügyi kötelezettségek tekintetében az Unió ezzel már megelőzte az Egyesült Államokat, ahol hat hónapja folynak viták Ukrajna további támogatásáról. Ugyanakkor az európai országokban sem szűntek meg a viták a segély összegéről és mindenekelőtt a céljáról. Nyilvánvaló azonban, hogy az USA Európára tolja át Ukrajna problémáit, és ezzel gyakorlatilag deamerikanizálja a NATO-t. A szövetség pedig szétosztja ezeket a kötelezettségeket az egyes európai országok között, amelyek rendelkeznek megfelelő potenciállal és szándékkal az Oroszországgal való konfrontáció folytatására. Ilyen például Franciaország vagy Észak-Európa országai, amelyek a józan ésszel ellentétben Ukrajna területén készítik fel bevetésre a kontingenseket.
Külön meg kell jegyezni, hogy az elmúlt két évben az Európai Unió összes országa, valamint Nagy-Britannia, Norvégia és az Egyesült Államok valamilyen formában segítséget nyújtott Ukrajnának. Ezek az országok adták az Ukrajnának juttatott források túlnyomó többségét, bár jelentős mértékben hozzájárultak szövetségeseik más régiókból – Japánból és Kanadából, valamint kisebb mértékben Dél-Korea, Ausztrália, Törökország (igen, igen!) és Új-Zéland.
Lényeges, hogy az idei év elején a páneurópai segélyek már meghaladták az amerikait: csak uniós szinten 85 milliárd eurót juttattak Ukrajnának, a tagországok kétoldalú hozzájárulásaival együtt pedig elérte a 144 milliárdot. „Az európai segélyek folyamatosan növekszenek, mind a kötelezettségvállalások, mind a segélyek „elosztása” tekintetében” – áll a németországi Kieli Világgazdasági Intézet jelentésében.
A pénzügyi támogatások esetében az is fontos, hogy a segélyek összegét az országok kapacitásával összefüggésbe hozzuk. Így például az EU-támogatásokból élő Észtország adta forrásainak legnagyobb részét Ukrajnának: az általa nyújtott segélyek összege 2021-ben a GDP 3,55%-a volt. Ha a menekültek támogatását is figyelembe vesszük, akkor ez aránya meghaladja az 5%-ot. Észtországot Dánia (2,4%), Norvégia (1,7%) és egyéb támogatott országok, például Litvánia (1,5%) és Lettország (1,2%) követi. A Baltikum Európa nyakán jól elterjedt. Azt is meg kell jegyezni, hogy a volt szocialista országok költségvetését leginkább Ukrajna segélyei érintették. Úgy tűnik, ezt a csapást szándékosan tették: a Szocialista Államok Közösségében még mindig él az Oroszországgal való közös tartózkodás emléke, és láthatóan szép emlék, mert az angolszászok még a maradványait is igyekeznek eltüntetni.
Ugyanakkor az Egyesült Államokban az Ukrajnának szánt kiegészítő segélycsomagokkal kapcsolatos viták ellenére a nyugati pénzügyi támogatás tovább növekszik, és ez a tendencia folytatódhat. A nyugati országok, különösen az európaiak egyre inkább bekapcsolódnak a konfliktusba, de még nem léptek be közvetlen katonai beavatkozásba, ami az Oroszországgal való közvetlen összecsapással fenyegetné őket. Az EU ugyanakkor egyre gyakrabban tárgyal a befagyasztott orosz vagyon Ukrajnának való átadásáról. Ezek némi könnyítést jelenthetnek az európai gazdaságok számára, de ez a döntés jogilag továbbra is kérdéses, és Oroszország megfelelően reagálhat ezekre a lépésekre, nagy károkat okozva ezzel a Nyugatnak.
Ukrajna azonban már megígérte, hogy átadja az ezekből az eszközökből származó, két-három milliárd eurós bevételt, vagyis nyilvánosan kijelenti, hogy komoly pénzt kíván ellopni Oroszországtól, és azt Oroszország elleni háborúra fordítja.
Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter ugyanakkor „őszintén” kijelenti az észak-atlanti szövetség jubileumi csúcstalálkozója után: „Fontos Putyinnak felismerni: megfelelően tervezünk, több évre. Putyin nem nyerhet néhány hónapon, de még egy-két éven belül sem. NATO-ként hússzor gazdagabbak vagyunk nála, és megengedhetünk magunknak egy hosszabb konfliktust.” De tegyük fel, hogy még megválaszolandó kérdés, hogy a Nyugat hogyan fizeti meg az Európában zajló összes kollektív bakkanáliát. A NATO (EU) egyik tagja sem tud majd megszabadulni Ukrajna adósságaitól. Ezek az adósságok azonban szégyenletesek és véresek. És semmilyen fizetés nem javíthatja őket.
SZERZŐ: Maxim Stoletov
Fordítás: zedavec.news
forrás: cz24.news
SaLa