XVIII. RÉSZ
HARMADIK KÖNYV
AZ OROSZORSZÁGI „ÖTÖDIK HADOSZLOP”
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
1. Jagoda
1934 májusában, hat hónappal Szergej Kirov meggyilkolása előtt, Vjacseszlav R. Menzsinszkíj, az OGPU hosszú ideje betegeskedő vezetője szívroham következtében meghalt. Állását Henrik G. Jagodával, az OGPU 43 éves helyettes főnökével töltötték be. Jagoda kistermetű, nyugodt, energikus ábrázatú ember volt, hátraugró állal és csinos kis bajusszal.
Jagoda a jobboldaliak és trockisták blokkjának titkos tagja volt. Mint a jobboldali ellenzék tagja, 1929-ben csatlakozott az összeesküvéshez, nem azért, mintha hitt volna Buharin vagy Trockij programjában, hanem mert azt gondolta, hogy az ellenzék kerül majd uralomra Oroszországban. Jagoda a győztesek oldalán akart lenni. Saját szavaival ezt így fejezte ki:
— Nagy figyelemmel kísértem a küzdelem menetét. Már előzőleg elhatároztam, hogy majd ahhoz az oldalhoz csatlakozom, amely győztesen kerül ki a küzdelemből … Amikor megtorló intézkedéseket kezdtek hozni a trockisták ellen, az a kérdés, hogy ki kerül ki majd győztesen a harcból — a trockisták, avagy a párt központi bizottsága — még nem dőlt el véglegesen. Legalábbis ez volt az én véleményem. Éppen ezért én, mint az OGPU helyettes vezetője, a büntető intézkedéseket úgy hajtottam végre, hogy ne hívjam ki magam ellen a trockisták haragját. Amikor trockistákat küldtem száműzetésbe, száműzetési helyükön olyan körülményeket teremtettem számukra, hogy tovább tudják folytatni tevékenységüket.
Jagoda szerepét az összeesküvésben először csak a jobboldaliak három legfőbb vezetője — Buharin, Rükov és Tomszkij — ismerték. 1932-ben, amikor a jobboldaliak és trockisták blokkját megalakították, Pjatakov és Kresztyinszkij is tudomást szereztek Jagoda szerepéről.
Mint az OGPU helyettes vezetője, Jagoda meg tudta védeni az összeesküvőket a leleplezéstől és a letartóztatástól. — Minden intézkedést megtettem a hosszú évek során — mondotta később — hogy megóvjam a szervezetet, különösen annak központját a leleplezéstől. — A jobboldaliak és trockisták blokkjának tagjait az OGPU speciális alkalmazottaivá nevezte ki. Ilyen módon az idegen titkosszolgálatok számos ügynöke tudott behatolni a szovjet titkos rendőrségbe és Jagoda védőszárnyai alatt kémtevékenységet folytathattak kormányaik részére. Pauker és Volovics német ügynököket, akiket Zinovjev és Kamenyev letartóztatásának foganatosítására küldött ki, ő maga nevezte ki az OGPU-ban viselt állásaikba. Az idegen kémekre vonatkozóan Jagoda később ezeket mondotta:
— Értékes erőknek tekintettem őket a konspirációs tervek megvalósításában, különösképpen abból a szempontból, hogy a külföldi titkosszolgálatokkal az összeköttetést fenntarthassuk.
1933-ban Iván Szmirnovot, a trockista-zinovjevista terrorista központ vezető szervezőjét váratlanul letartóztatták. Jagoda nem tudta megakadályozni a letartóztatást, de azzal az ürüggyel, hogy kihallgatja a foglyot, meglátogatta Szmirnovot cellájában és ,,kitanította”, hogyan viselkedjék a vallatás során.
1934-ben, Kirov meggyilkolása előtt, az OGPU leningrádi emberei lefülelték a terrorista Leonyid Nyikolajevet. Egy revolvert és annak az útvonalnak a térképét találták nála, amelyen Kirov naponta végighaladt. Amidőn Jagodát értesítették Nyikolajev letartóztatásáról, utasította Zaporozsec-ot, a leningrádi OGPU helyettes főnökét, hogy minden további kihallgatás nélkül bocsássa szabadon a terroristát. Zaporozsec Jagoda emberei közé tartozott. Azt tette, amit mondtak neki.
Néhány héttel később Nyikolajev meggyilkolta Kirovot.
De Kirov meggyilkolása csak egyike volt annak a sok, a jobboldaliak és trockisták blokkja által végrehajtott gyilkosságnak, amelyekhez Jagoda közvetlen segítséget nyújtott.
Jagoda nyugodt, energikus külseje mögött kusza becsvágy, vadság és ravaszság rejtőzött. Miután a jobboldaliak és trockisták blokkjának titkos működése egyre inkább az ő védelmétől függött, az OGPU helyettes vezetője kezdte magát az egész konspiráció központi figurájának és döntő személyiségének tekinteni. Jagoda arról ábrándozott, hogy Oroszország Hitlerévé válik. Elolvasta a „Mein Kampf”-ot. — Értékes könyv — közölte titkárával és odaadó bizalmas emberével, Pavel Bulanov-val. Különösen nagy benyomást gyakorolt rá az, mondotta Bulanovnak, hogy Hitler „őrmesterből emelkedett azzá, ami ma”, jagoda maga is mint az orosz hadsereg szakaszvezető őrmestere kezdte el pályafutását.
Jagodának megvoltak a saját elképzelései arról, hogy milyen kormányzatot létesítene azután, hogy Sztálint eltávolították. A náci Németország mintája alapján csinálnánk, mondotta Bulanovnak. Maga Jagoda lenne a vezér; Rükov lépne Sztálin helyére, mint az újjászervezett párt főtitkára; Tomszkij lenne a szakszervezetek vezetője, amely ugyanúgy katonai ellenőrzés alá kerülne, mint a náci munkaszázadok; a „filozófus” Buharin lenne „dr. Göbbels”, ahogy Jagoda kifejezte magát.
Ami pedig Trockijt illeti, Jagoda nem biztos abban, hogy megengedné-e neki az Oroszországba való visszatérést. A körülményektől függ. Közben azonban Jagoda hajlandónak mutatkozott arra, hogy hasznot hajtson Trockijnak Németországgal és Japánnal folytatott tárgyalásaiból. — Az államcsínynek — mondotta Jagoda — egyidőben kell megtörténnie a Szovjetunió ellen indítandó háború kitörésével.
— Ennek a puccsnak keresztülviteléhez minden eszközt igénybe kell majd venni — fegyveres akciót, provokációt, sőt még mérget is — mondotta Jagoda Bulanovnak. — Vannak idők, amikor lassan és rendkívül óvatosan kell cselekedni. Máskor viszont gyorsan és váratlanul.
A jobboldaliak és trockisták blokkjának az az elhatározása, hogy a terrorizmust mint politikai fegyvert használja a szovjet rendszer ellen, Jagoda jóváhagyásával történt. A határozatot Y. S. Jenukidze, egy volt katona és a Kreml titkárságának alkalmazottja, a jobboldaliak fő terrorista szervezője közölte vele. Jagoda csak egy kifogást emelt. Az összeesküvők terrorista módszerei túlságosan primitívnek és veszélyesnek tűntek neki. Jagoda a politikai gyilkosság egy sokkal körmönfontabb eszközét találta ki, mint a hagyományos gyilkos bomba, tőr és golyó.
Jagoda először kísérleteket végzett mérgekkel. Felállított egy titkos laboratóriumot és több vegyészt munkába állított. Olyan gyilkossági módszer kieszelésére törekedett, amely a gyilkosság kiderítését lehetetlenné teszi. Jagoda úgy nevezte ezt, hogy „gyilkosság garanciával”.
De még a méreg is túlságosan durva eszköz volt a számára. Hamarosan a gyilkosság egy sajátos technikáját fejlesztette ki. Mint tökéletes fegyvert ajánlotta a jobboldaliak és trockisták blokkja vezetőjének. — Nagyon egyszerű — mondotta Jagoda. — Az illető személy természetesen megbetegszik, vagy már beteg egy bizonyos idő óta. A környezete, ami szintén természetes, lassan hozzászokik a gondolathoz, hogy a páciens vagy meghal vagy fölgyógyul. A kezelőorvos akaratától függ, hogy megkönnyítse a páciens felgyógyulását vagy halálát … Nos, mit mondjak még? A többi már csak technika dolga.
Éppen csak meg kellett találni a megfelelő orvosokat.
2. Menzsinszkij meggyilkolása
Az első orvost, akit Jagoda ebbe az egyedülálló gyilkossági tervbe bevont, dr. Leo Levin-nek hívták. Ez a testes, középkorú, simulékony ember szeretett azzal kérkedni, hogy őt a politika nem érdekli. Dr. Levin Jagoda kezelőorvosa volt. De Jagodának még ennél is többet jelentett az a tény, hogy a Kreml orvosgárdájának kiemelkedő tagjai közé számított és számos szovjet vezetőember tartozott állandó páciensei közé, beleértve Jagoda felettesét, Vjacseszlav Menzsinszkijt, az OGPU főnökét is.
Jagoda azzal kezdte, hogy különleges kedvezményekben részesítette dr. Levint. Neki magának külföldi borokat küldött, feleségének virágot és több más ajándékot. Egy vidéki házat ingyen az orvos rendelkezésére bocsátott. Mikor dr. Levin külföldön utazgatott, Jagoda megengedte neki, hogy amit kint vásárolt, a kötelező vámilleték lefizetése nélkül hozhassa be az országba. Mindez hízelgett az orvosnak és egy kissé csodálkozott is befolyásos páciensének szokatlan figyelmességén.
Jagoda manipulációi folytán csakhamar számos ilyen megvesztegetésszámba menő ügy volt a mit sem sejtő dr. Levin rovásán és már elkövetett néhány kisebb, a szovjet törvényekbe ütköző cselekedetet is. Ekkor Jagoda nyersen a tárgyra tért. Megmondotta dr. Levinnek, hogy egy titkos ellenzéki mozgalom, melynek ő az egyik vezetője, hamarosan uralomra jut a Szovjetunióban. Az összeesküvők jó hasznát vehetnék dr. Levin szolgálatainak, mondotta Jagoda. Néhány szovjet-vezetőt, köztük dr. Levin néhány páciensét el kell tenni láb alól.
— Ne felejtse el — mondta Jagoda a megrémült orvosnak — nincs más lehetősége, minthogy engedelmeskedjék nekem. Már nem szabadulhat tőlem. Ha már ezzel az üggyel kapcsolatban magába helyeztem a bizalmamat, ezt értékelnie is kell tudni és végre is kell hajtania utasításaimat. Erről senkinek sem szólhat. Senki nem hisz majd magának. Nem magának fognak hinni, hanem nekem. — Jagoda még hozzátette: — Hagyjuk abba most ezt a beszélgetést; gondolja át jól odahaza és majd néhány nap múlva jelentkezem.
Dr. Levin később leírta, miként hatottak rá Jagoda szavai. Ezt állította:
— Nem kell külön kiemelnem, hogy mindez lélektanilag milyen hatással volt rám, hogy milyen borzasztó volt hallgatnom ezeket a szavakat. Azt hiszem, ezt nem kell magyaráznom. No és azután a szakadatlan szorongó érzés … Később még ezt mondotta nekem: „Tudatában van annak, hogy ki beszél magával, hogy milyen intézmény főnöke az, aki ezeket mondja?” … Megismételte, hogy ha visszautasítanám parancsainak végrehajtását, ez tönkretenne engem és családomat. Úgy láttam, hogy nincs más kiút a számomra és engedelmeskednem kell neki.
Dr. Levin segítségére volt Jagodának abban, hogy Menzsinszkij egy másik kezelőorvosát is bevonja ebbe az ügybe. Ez az orvos dr. Ignatyij N. Kazakov volt, akinek az ortodox terápiától élénken eltérő módszerei az 1930-as évek folyamán szovjet orvosi körökben heves vitákat váltottak ki.
Dr. Kazakov azt állította, hogy egy majdnem csalhatatlan gyógymódot fedezett fel, mely az általa „lysatoterápiának” nevezett különleges technikájú kezeléssel sok betegséget meg tud gyógyítani. Menzsinszkijnek, az OGPU vezetőjének súlyos szívbaja — angina pectoris — és hörghurutos asztmája volt. Nagy bizalmat mutatott Kazakov iránt és rendszeresen kezeltette magát az új gyógymóddal.1
Dr. Levin Jagoda utasítására meglátogatta Kazakovot. — Menzsinszkij élő hulla — mondotta. — Csak az idejét vesztegeti rá.
Dr. Kazakov csodálkozva nézett kartársára.
— Bizalmas beszédem lenne magával — mondotta dr. Levin.
— Miről? — kérdezte dr. Kazakov.
— Menzsinszkij egészségi állapotáról …
Később dr. Levin rátért a tárgyra.
— Azt hittem maga okosabb. Még mindig nem értett meg engem — mondta Kazakovnak. — Csodálkozom, hogy olyan buzgalommal fogott bele Menzsinszkij gyógyításába és még javított is egészségi állapotán. Sohasem lett volna szabad megengednie, hogy visszatérhessen munkájához.
Majd dr. Kazakov növekvő elképedésére és rémületére dr. Levin folytatta:
— Meg kell értenie, hogy Menzsinszkij voltaképpen hulla, s azzal, hogy visszaállítja az egészségét, és lehetővé teszi számára, hogy visszatérjen a munkájához, Jagodával száll szembe.
Dr. Levin még hozzátette:
— Egy szót se szóljon erről Menzsinszkijnek! Figyelmeztetem, ha erről említést tesz neki, Jagoda tönkreteszi. Akárhol is rejtőznék el, nem menekülne meg előle. Még ha a föld alá bújik, akkor is lecsap magára.
1933 november 6-ának délutánján Kazakov doktort sürgősen Menzsinszkij lakására hívták. Az OGPU vezetőjének lakásán nehéz fojtogató terpentin- és festékszag fogadta. Rövid néhány perc múlva neki magának is levegő után kellett kapkodnia. Menzsinszkij titkárjainak egyike közölte vele, hogy a házat újonnan festették és hogy valami speciális anyagot kevertek a festékbe, amitől az „jobban szárad”. Ez a „speciális anyag” volt az, ami ezt az átható, mindenütt jelentkező szagot árasztotta.
Dr. Kazakov felment a lépcsőn. Menzsinszkijt csaknem haldokolva találta. A szerteáradó bűz borzasztóan súlyosbította légcsőhurutját. Furcsa görcsös helyzetben, összegörnyedve ült, arca és teste megdagadt, még suttogni is alig tudott. Dr. Kazakov meghallgatta légzését. Nehézkes és rekedt volt ez a légzés, hosszan elnyújtott, s a légcsőhurutos asztma legjellegzetesebb ismérveit mutatta. Dr. Kazakov azonnal injekciót adott Menzsinszkij nek, hogy állapotán könnyítsen. Azután a szoba összes ablakait szélesre tárta és megparancsolta Menzsinszkij titkárának, hogy az egész házban nyissa ki az összes ablakokat és ajtókat. A rossz szag fokozatosan elszállt. Dr. Kazakov Menzsinszkij mellett maradt, míg csak az jobban nem érezte magát. Mikor a roham elmúlt, Kazakov hazament.
Alighogy hazaérkezett, megszólalt a telefon. Az OGPU főhadiszállása kereste. Arról értesítették Kazakovot, hogy Jagoda azonnal látni kívánja. Egy kocsi már el is indult érte, hogy Jagoda irodájába vigye …
— Nos, milyennek találja Menzsinszkij egészségi állapotát? — ez volt Jagoda első kérdése, mikor egyedül maradtak az irodában. Az OGPU alacsony, feketehajú, választékosan öltözködő helyettes főnöke íróasztala mögött ült és hidegen figyelte Kazakov arckifejezését.
Kazakov azt válaszolta, hogy az asztmarohamok hirtelen megújulásával Menzsinszkij állapota komolyra fordult.
Jagoda egy pillanatig hallgatott.
— Beszélt már dr. Levinnel?
— Beszéltem — válaszolta dr. Kazakov.
Jagoda ekkor hirtelen felugrott ültéből és fel s alá kezdett járni az íróasztal előtt. Majd, mint a forgószél fordult dr. Kazakov felé és dühösen kiáltott az arcába: — Hát akkor miért tétovázik? Miért nem cselekszik? Ki kérte arra, hogy mások ügyeibe beavatkozzék?
— Dohát mit akar tőlem? — kérdezte dr. Kazakov.
— Ki kérte magát arra, hogy orvosi segélyt nyújtson Menzsinszkij nek? — kérdezte tovább Jagoda. — Csak oktalanul pepecselget vele. Az ő élete már nem használ senkinek, csak mindenkinek az útjában van. Megparancsolom, hogy dolgozzanak ki dr. Levinnel egy olyan kezelési módszert, amely gyorsan végez Menzsinszkij jel! — Azután rövid szünet után hozzátette: — Figyelmeztetem, Kazakov, ha megkísérelne kijátszani, megtalálom a módját annak, hogy megszabaduljak magától! Sohase tudna menekülni előlem …
Félelemmel, borzalommal és lidércnyomásos eseményekkel teli napok következtek Kazakov számára. Úgy dolgozott, mintha álomban járna. Jelentse, ne jelentse a szovjet hatóságoknak, amit tud? Kivel beszélhetne? Hogyan győződhetne meg arról, hogy vajon nem éppen Jagoda egyik kémével áll-e szemben?
Dr. Levin, aki Kazakovot ebben az időben gyakran meglátogatta, beszélt neki arról a hatalmas földalatti összeesküvésről, mely a szovjet kormány ellen most kialakulóban van. Híres, hatalmas állami vezetők, mint Jagoda, Rükov és Pjatakov is benne vannak az összeesküvésben; kiváló írók és filozófusok, mint Karl Radek és Buharin csatlakoztak már hozzá; titokban a hadsereg tagjai közül is sokan mögötte állnak. Ha ő, dr. Kazakov, most néhány értékes szolgálatot tenne Jagodának, Jagoda, ha hatalomra jutna, nem feledkeznék meg róla. Titkos háború folyik a Szovjetunióban, mondta és az orvosoknak, mint mindenki másnak, el kell dönteniök, hogy melyik oldalra álljanak.
Kazakov beadta a derekát. Közölte Levinnel, hogy hajlandó végrehajtani Jagoda utasításait.
Dr. Kazakov saját szavait idézve, megtudjuk, hogy milyen módszert dolgoztak ki, Vjacseszláv Menzsinszkijnek, az OGPU főnökének meggyilkolására.
— Összejöttem Levinnel és vele együtt kidolgoztunk egy módszert, mely a következőkből állott. Az albumin és az albuminos készítmények két fő tulajdonságát használtuk ki. Először: az albumin hidrolitikus dekompozíciójából kapott készítményeknek megvan az a sajátságuk, hogy stimuláló hatással vannak az orvosságokra. Másodszor: a lisatok növelik a szervezet érzékenységét. Ezt a két tulajdonságot használtuk ki. Harmadsorban kihasználtuk Menzsinszkij szervezetének adottságait, a bronchiális asztma és az angina pectoris kombinációját. Ismert tény, hogy a bronchiális asztma esetében a vegetatív idegrendszernek úgynevezett paraszimpatikus része izgalmi állapotban van. Ezért bronchiális asztma esetében olyan anyagokat írnak elő, melyek a megfelelő részt, azaz a szimpatikus idegeket és a pajzsmirigyeket izgatják. Ez a készítmény a suprarenál mirigy kivonata, egy medulla stratum készítmény. Angina pectoris esetében éppen a szimpatikus részt kell izgalmi állapotba hozni, amely a szimpatikus idegdúc subjuguláris plexusától indul ki. Ez volt az a finom megkülönböztetés, amelyből mi előnyt formáltunk.
Fokozatosan egyik fajta készítményt adtuk be, míg a másikat teljesen félretettük … Szükséges volt, hogy szívstimulánsokat is beadjunk — digitalint, adonist, atrophantust — melyek a szív tevékenységét stimulálták. Ezeket a gyógyszereket a következő sorrendben adtuk be: először lisatokat, akkor egy kis szünetet tartottunk a lisatokkal való kezelésben; ezután adtunk be szív-stimulánsokat. E kezelés folytán általános legyengülést értünk el … 1934 május 10-ének éjjelén Menzsinszkij meghalt. Helyét az OGPU főnöki állásában Henrik Jagoda vette át.
— Tagadom, hogy engem személyes természetű indokok vezettek volna akkor, amikor Menzsinszkij halálát okoztam — állította később Jagoda. — Az OGPU vezetői állására törekedtem, de nem személyes indokok miatt, hanem összeesküvő szervezkedésünk érdekében.
3. Gyilkosság „garanciával”
A jobboldaliak és trockisták blokkjának feketelistáján a következő magasrangú szovjetvezetők szerepeltek: Sztálin, Vorosilov, Kirov, Menzsinszkij, Molotov, Kujbisev, Kaganovics, Gorkij és Zsdanov. Ezeket a férfiakat azonban jól őrizték. A szovjet kormánynak hosszú és keserves tapasztalatai voltak a terroristákkal és nem bízta rá magát a jószerencsére. Jagoda ezt nagyon jól tudta. Mikor Jenukidze, a jobboldali terrorista szervező közölte vele a trockista-zinovjevista terrorista központ határozatát, mely szerint Szergej Kirovot nyilvános helyen kell majd meggyilkolni, Jagoda először ellenállt. Mint Jagoda maga írta:
„Kifejtettem ellenvetésemet. Megmondtam, hogy egy nyílt terrorista cselekedet, nemcsak sajátmagamat döntene veszélybe, hanem az egész szervezkedést is. Megmagyaráztam Jenukidzének, hogy veszélytelenebb módszerek is vannak és emlékeztettem arra, miképpen hajtottuk végre az orvosok segítségével Menzsinszkij meggyilkolását. Jenukidze azt válaszolta, hogy Kirovot az eredeti tervek szerint kell meggyilkolni és hogy a trockisták és a zinovjevisták elvállalják a gyilkosság végrehajtását. Nekünk nincs más dolgunk, mint ügyelni arra, hogy ne gördítsünk akadályokat az útjukba. Ami a «biztos» módszert illeti, mármint azt, hogy orvosok segítségével okozzunk halált, erre Jenukidze azt mondotta, hogy a központ a közeljövőben tanulmányozni fogja ezt a kérdést. Meg fogják állapítani, ki legyen voltaképpen az a pártvezér vagy vezető kormányférfi, akit elsőnek fognak ezzel a módszerrel eltenni láb alól.”
1934 augusztus vége felé, egy szép napon azután a jobboldali ellenzék egy fiatal titkos tagját felrendelték Jenukidze Kremlben levő irodájába. A fiatalembert Benjámin A. Maximov-nak hívták. Ez a diák 1928-ban a Moszkvában Buharin által vezetett speciális „marxista iskolá”-nak volt a hallgatója. Buharin szervezte be őt az összeesküvésbe. Ügyes, skrupulus-nélküli fiatalember lévén, a jobboldal vezetői Maximovot gondosan kiképezték és vizsgái letétele után különböző hivatalokban titkári állásokat töltettek be vele. Abban az időben, amikor Maximovot Jenukidze irodájába felrendelték, Valerián V. Kujbisev magántitkára volt. Kujbisev a Legfőbb Népgazdasági Tanács elnöke, a kommunista párt politikai irodájának tagja s Sztálin meghitt barátja és munkatársa volt. Jenukidze közölte Maximovval, hogy „míg ezelőtt a jobboldaliak arra számítottak, hogy a szovjet kormányt bizonyos szovjetellenes rétegek, különösképpen a kulákok megszervezésével lehet majd megdönteni, most a helyzet megváltozott … és a hatalom megragadásának tevékenyebb módszereihez kell nyúlni”. Jenukidze ismertette az összeesküvés új taktikáját. A trockistákkal egyetértésben, mondta, a jobboldaliak elhatározták, hogy politikai ellenfeleik egyrészét terrorista eszközökkel távolítják el az útból. Ezt „a vezetők egészségének megrontásával” kell elérni. Ez a módszer, mondta Jenukidze, „a legmegfelelőbb, mivel a felszínen egy betegség szerencsétlen kimeneteleként tűnik majd fel és ezáltal lehetővé teszi, hogy a jobboldaliak terrorista tevékenységét megfelelő módon álcázza”.
— Az előkészületek már megindultak — tette még hozzá Jenukidze. Elmondta Maximovnak, hogy Jagoda áll a dolgok mögött és az összeesküvők számíthatnak a védelmére. Maximovot, mint Kujbisev titkárát, a Legfőbb Népgazdasági Tanács elnökének meggyilkolásával kapcsolatban akarják felhasználni. Kujbisevnek komoly szívbaja volt és az összeesküvők erre építettek.
Maximov elcsodálkozott a hallottakon és némi habozást mutatott.
Néhány nappal később Maximovot ismét Jenukidze irodájába hívatták. Ez alkalommal, miközben Kujbisev meggyilkolását most már részletesebben tárgyalták, egy harmadik személy ült a szoba egyik sarkában. Az illető az egész beszélgetés alatt szót sem szólt, de Maximov felmérte jelenlétének jelentőségét. Ez a személy Henrik Jagoda volt …
— Magától azt kérjük — mondta Jenukidze Maximovnak — hogy először is adjon nekik (Jagoda orvosainak) lehetőséget arra, hogy zavartalanul dolgozhassanak és gyakorta kezelhessék a beteget; úgynevezett beteglátogatásaik alkalmával semmi akadály fel ne merülhessen. És másodsorban: akut zavarok, bármilyen roham esetén ne siessen orvost hívni, de ha ez mégis szükségesnek mutatkoznék, csakis azokat az orvosokat hívja, akik kezelik.
1934 végefelé Kujbisev egészségi állapota hirtelen erősen megromlott. Éles fájdalmai voltak és csak keveset tudott dolgozni.
Dr. Levin később leírta, hogy Jagoda utasítására milyen technikát használt Kujbisev betegségének súlyosbítása céljából:
„Szervezetének sebezhető pontja a szíve volt és mi az ellen indultunk támadásra. Tudtuk, hogy szíve már hosszú ideje rossz állapotban van. A szív edényei voltak megtámadva, myocarditise volt és, könnyebb angina pectoris-rohamok is felléptek. Ilyen esetekben kímélni kell a szívet, el kell kerülni az erős szívizgató orvosságokat, amelyek túlzottan igénybe veszik a szívet és fokozatos legyengüléshez vezetnek … Kujbisev esetében szakadatlanul adtuk be neki a szívizgató szereket, egészen addig, amíg Közép-Ázsiába kellett utaznia. Augusztustól kezdve 1934 szeptemberéig vagy októberéig megszakítás nélkül kapta a speciális endokrin mirigykivonat-injekciókat és más szívizgató szereket. Ez növelte az angina pectoris-rohamok számát.”
1935 január 25-én délután kettőkor Kujbisev heves szívrohamot kapott a moszkvai Népbiztosok Tanácsának épületében lévő irodájában. Maximov, aki éppen Kujbisev mellett volt, még azelőttről tudta dr. Levintől, hogy ilyen roham esetében a helyes módszer az, ha Kujbisevet lefekteti és vigyáz arra, hogy teljesen nyugalmi állapotban legyen. Ám, Maximovnak azt is megmondták: az ő feladata ilyenkor, hogy Kujbisev mindennek az ellenkezőjét tegye. Sikerült rábeszélnie a reménytelenül beteg embert, hogy hazasétáljon.
Kujbisev kísértetiesen sápadt volt és csak a legnagyobb nehézségek árán tudott eljönni irodájából. Maximov azonnal felhívta Jenukidzet és közölte vele a történteket. A jobboldali vezető utasította Maximovot, hogy maradjon nyugodtan és ne hívjon orvost.
Kujbisev kínlódva tette meg az utat a Népbiztosok Tanácsának épületétől hazáig. Lassan és egyre növekvő agóniában kecmergett fel a harmadik emeleti lakásához vezető lépcsőn. A szolgáló, aki ajtót nyitott, csak ránézett és máris szaladt telefonálni gazdája hivatalába. Közölte, hogy azonnal orvosi segítségre van szükség.
Mire az orvosok megérkeztek, Valerián Kujbisev már meghalt.
4. „Történelmi szükségszerűség”
A Jagoda felügyeletével véghezvitt gyilkosságok közül a legbrutálisabb Maxim Gorkij és fia, Peskov meggyilkolása volt.
Gorkij, amikor megölték, hatvannyolcéves volt. Szerte a világon nemcsak mint Oroszország legnagyobb élő íróját, de mint a világ egyik legnagyobb humanistáját ismerték és tisztelték. Tüdőbeteg volt és szíve sem volt rendben. Fia, Peskov, örökölte apja különleges érzékenységét a légzőszervek fertőzésére. Mindketten, Gorkij és fia is, dr. Levin páciensei voltak.
Gorkijt és fiát Jagoda a jobboldaliak és trockisták blokkjának egyhangú határozata alapján gyilkoltatta meg. 1934-ben Jagoda közölte ezt a határozatot dr. Levinnel és megparancsolta, hogy hajtsa végre azt.
— Gorkij az az ember, aki nagyon közel áll a legmagasabbrangú vezetőkhöz — mondta Jagoda dr. Levinnek — olyan ember, aki teljesen egyetért azzal a politikával, amit az ország folytat és személy szerint nagy híve Sztálinnak, szóval olyan férfi, aki soha nem fog a mi ösvényeinkre lépni. Aztán meg azt is jól tudja, hogy milyen súlya van Gorkij szavának nemcsak az országban, de mindenütt a határokon túl. Nagy befolyással rendelkezik mindenfelé és szavával mozgalmunknak nagy károkat okozhat. Bele kell egyeznie, hogy magára vállalja ezt is és biztos lehet abban, hogy cselekedetének meglesz a gyümölcse, mihelyt az új kormány hatalomra jut.
Mikor erre dr. Levin kissé feszengeni kezdett, Jagoda tovább folytatta:
— Szükségtelen ennyire felizgatnia magát, meg kell értenie, hogy ez elkerülhetetlen, hogy ez egy történelmi pillanat, történelmi szükségszerűség, olyan szakasza a forradalomnak, amelyen keresztül kell jutnunk és maga velünk együtt átjut rajta, tanúja lesz annak; magának minden rendelkezésére álló eszközzel segítségünkre kell lennie.2
Peskovot még apja meggyilkolása előtt megölték. Dr. Levin később ezt mondotta erről:
— Szervezetének három nagyon könnyen megtámadható pontja volt: végtelenül izgatható szív-vasculáris szisztémája, légzőszervei, melyeket az apjától örökölt volt, de nem abban az értelemben, mintha ő is tüdőbajos lett volna, inkább a gyengeségüket értve alatta és végül vegetatív idegrendszere. A legkisebb mennyiségű alkohol is hatással volt szervezetére.
Dr. Levin módszeresen dolgozott Peskov szervezetének gyengítésén.
1934 áprilisának közepén Peskov komolyan megfázott. Szövődményes tüdőgyulladás lépett fel.
Mikor már-már úgy látszott, hogy Peskov kilábol a betegségből, Jagoda dührohamot kapott. — Átkozott banda — kiáltott fel — képesek arra, hogy egészséges embereket megöljenek a kezelésükkel és képtelenek ezt a trükköt egy betegnél alkalmazni!
De végülis dr. Levin erőfeszítései elérték a kívánt eredményt. Ahogy ő maga később beszámolt erről:
— A páciens nagyon legyengült; szíve szörnyű állapotban volt; mint tudjuk, az idegrendszernek nagy szerepe van a fertőzéses megbetegedéseknél. Ekkor szervezete már túl volt feszítve, teljesen leromlott állapotba került és a betegség egészen súlyos fordulatot vett.
… A betegség lefolyását csak súlyosbította, hogy teljesen kiküszöböltük azokat az orvosságokat, melyek a szívnek jót tettek volna, sőt éppen ellenkezőleg, azokat használtuk fel, amelyek a szívet gyengítették. És végre … május 11-én tüdőgyulladásban meghalt.
Maxim Gorkijt hasonló eszközökkel gyilkolták meg. 1935 folyamán Gorkij gyakori utazásai kivonták őt dr. Levin kezéből és ezzel egyidőre megmentette az életét. Azután, 1936 elején, eljött a nagy alkalom, amelyre dr. Levin várt. Gorkij influenzában súlyosan megbetegedett. Dr. Levin előre megfontolt szándékkal súlyosbította Gorkij állapotát és mint Peskov esetében, most is tüdőgyulladás lépett fel. Dr. Levin ismét megölte betegét:
— Ami Alexej Maximovics Gorkijt illeti, nála a következő irányvonalat követtem: olyan orvosságokat használtam, amelyeket ilyen esetekben általában előírnak és amelyek ellen kétségnek vagy gyanúnak még az árnyéka sem merülhetett fel. Ezek az orvosságok jók voltak arra is, hogy a szívműködésnek használjanak. Ilyenek voltak a kámfor, koffein, cardiosol és a digalin. Jogunk volt arra, hogy bizonyos szívbetegségeknél ezeket az orvosságokat adjuk be a betegeknek. De ebben az esetben hatalmas mennyiségekben használtuk őket. Így például negyven kámfor-injekciót kapott … huszonnégy óra alatt. Ez a dózis túlságosan erős volt neki … Azonkívül kapott két digalin-injekciót … négy koffein-injekciót … És még hozzá két sztrichnin-injekciót.
1936 június 18-án a nagy szovjetíró meghalt.
JEGYZETEK
1. 1943 december 23-án dr. Henry E. Sigerist, aki a John Hopkins egyetemen az orvostudományok történetét adja elő és annak egyik legkiemelkedőbb amerikai szaktekintélye, e könyv szerzőinek a következőket írta dr. Ignatyij N. Kazakovról:
„1935-ben, moszkvai klinikáján, egy egész napot töltöttem Ignatyij N. Kazakov professzorral. Jól megtermett ember volt és vad sörényével inkább művészhez hasonlított, semmint tudóshoz. Külsejéből ítélve operaénekes is lehetett volna. Amikor beszélt vele az ember, zseninek vagy sarlatánnak gondolta. Azt állította, hogy egy új kezelési módszert talált föl, amelyet lysatoterápiának nevezett, de nem volt hajlandó elárulni, hogy miként készíti elő a lysatokat, amelyekkel a legkülönbözőbb fajta betegeket kezelte. Ezt a titkolódzást azzal indokolta, hogy a módszer elveszítheti hitelét, ha mások gondatlanul és kritikátlanul használják, mielőtt még alaposan kipróbálták volna. A szovjet egészségügyi hatóságok a lehető legliberálisabb magatartást tanúsították és minden lehetséges klinikai és laboratóriumi segítséget megadtak neki ahhoz, hogy módszerét kipróbálja és kifejlessze. Kazakov professzor várta a látogatásomat és arra a napra számos volt páciensét meghívta, hogy bemutassa őket nekem … Valóságos cirkuszi mutatvány volt és nagyon rossz benyomást tett rám. Más országokban is láttam sarlatánoktól véghezvitt csodakúrákat … Néhány év múltán nyilvánvalóvá vált, hogy ez a módszer nem jó és hogy ő nem csupán szédelgő, de egyben bűnöző is volt.”
2. A trockisták magas kora ellenére gyűlölték Gorkijt és féltek tőle. Szergej Besszonov, a trockista futár elmondotta, hogy Trockij már 1934 júliusában így nyilatkozott: „Gorkij bizalmas viszonyban van Sztálinnal. Kivételes szerepet játszik abban, hogy a világ és különösen Nyugat-Európa demokratikus közvéleményénél rokonszenvet keltsen a Szovjetunió iránt … Gorkij hatására az intelligencia körében levő támogatóink nagy számban hátat fordítanak nekünk. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy Gorkijt el kell távolítani az útból. Ezt az utasításomat a legkategorikusabb formában közöld Pjatakovval; Gorkijt mindenáron meg kell fizikailag semmisíteni.”
A fasiszta orosz emigránsok és terroristák, akik a nácikkal együttdolgoztak, szintén felvették Gorkijt a meggyilkolandó szovjetvezetők listájára. A Za Rossziju, a fasiszta NEMZETI ÚJJÁSZÜLETÉSI LIGA Belgrádban kiadott orgánumának 1934 november 1-i száma így írt: „A leningrádi Kirovot el kell távolítani. Ugyancsak el kell tennünk az útból Kossziort és Posztüsevet Dél-Oroszországban. Testvérek, fasiszták, ha nem tudtok Sztálinhoz férkőzni, öljétek meg Gorkijt, öljétek meg Demján Bednüjt, öljétek meg Kaganovicsot…”
Jagodát Gorkij fiának, Peskovnak meggyilkolásánál nemcsak politikai okok vezették. A gyilkosságot megelőzően Jagoda azt mondotta az összeesküvők egyikének, hogy Peskov halála „súlyos csapást” mér majd Gorkijra és „veszélytelen öregembert” csinál belőle. 1938-ban ügyének bírósági tárgyalásán Jagoda engedélyt kért a bíróságtól arra, hogy ne kelljen nyilvánosan felfednie, milyen okok vezették Peskov meggyilkolásában. Jagoda kérte, engedjék meg neki, hogy vallomását az egyik zárt ülésen tegye meg. A bíróság teljesítette kívánságát. Davies követ „Moszkvai küldetés” című könyvében ezt a lehetséges magyarázatot adja Peskov meggyilkolásával kapcsolatban: „Az a hír járta, hogy Jagoda … szerelmes volt a fiatal Gorkij szép feleségébe …”
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!