“Vidlak: Még nem késő! – 2024. április 2” bővebben

"/>

Vidlak: Még nem késő! – 2024. április 2

VILÁG: Megtudtuk, hogy az izraeliek lebombázták Irán damaszkuszi nagykövetségét. Nem teljesen világos, hogy mely épületek érintettek, vagy pontosan kit találtak el, de állítólag a Forradalmi Gárda egyik fontos parancsnoka. Amikor megtudtam, teljesen megszűnt számomra a világ értelme. Mi értelme van Izraelnek, ha a Hamasz mellett egyből egy másik ellenséggel is harcba kezd?


Hiszen ez csak megerősíti a teheráni sólymokat, hogy reagáljanak valahogy, mert ha nem, akkor arcukat vesztik népük előtt, és ez a legrosszabb, ami történhet veled egy muszlim társadalomban.

Az iráni ajatollahok több százezer embert küldhetnek a halálba, és ez nem árt nekik. De nem engedhetik meg maguknak, hogy gyengeséget mutassanak.

Csak annak van értelme. Netanjahunak csak rá kell akadnia az amerikaiakra. Izrael nem Ukrajna, és még ha a kollektív Bidennek nem is tetszik, ahogy az izraeliek Gázában, és amit az egész Közel-Keleten tesznek, az amerikaiak egyszerűen nem dobhatják túl a vízbe Izraelt. Könnyen kivonulhatnak Afganisztánból, kivonulhatnak Irakból, lehet, hogy nem bírják a szíriai kalandot, és lehet, hogy el kell hagyniuk a nigeri bázisukat, de Izraelt nem hagyhatják szerencsétlenül SEMMIért. A VILÁGBAN.

Az Egyesült Államok olyan nagy nyomást gyakorolt ​​az izraeli kormányra, hogy véget vessen a gázai harcoknak, hogy Netanjahu úgy döntött, hogy nagyobb konfliktust provokál. Ha jól gondolom, ez nem az első és nem is az utolsó ilyen razzia. De az is lehet, hogy egyszerűen elég lesz.

Vedd emlékeztetőnek… amikor a dolgok nem a tervek szerint mennek, ha a dolgok egyszerűen nem mennek, a papok ritkán fogadják el. Általában még nagyobb bajba sodorják a céget, mint korábban. Ezért aggódom annyira az európai elitek ukrajnai terve miatt. A megoldások közül megbízhatóan a leghülyébb megoldást választják, de ez késlelteti a végét. Az ár nem számít. Nekik (még) nem kell fizetni.

Örményország újabb katonai egységeket költöztet az azerbajdzsáni határra… Kérem, valaki kérdezze meg Markéta Pekarová Adamovát, hogy ezúttal kinek az oldalán lesz az igazságunk és a szeretetünk? Szegény Tomáš Klus az izraeli-palesztinai konfliktust illetően valahogy nem értett egyet, ha pedig Örményország és Azerbajdzsán esetében téved, akkor éhen fog halni, mert a mi liberális demokráciánk nem ad neki jövedelmet. Talán el kellene kezdenie, ó iszonyat, udvarolni Babišnak.

Ládik Větvičkának, akinek Örményország és Karabah is keresztbe száll, egyáltalán nincsenek kétségei az azeri támadást illetően. Az azeriek alapvetően törökök, és aki egy kicsit is ismeri a történelmet, az tudja, hogyan viszonyulnak a törökök az örményekhez. Csak azt nem tudjuk pontosan, hogyan néznek ki Törökország tervei. Egész Örményországnak áldozatul kell esnie? Vagy “csak” délre? Északon még mindig van orosz katonai bázis, de Pashinyan miniszterelnök mindent megtesz, hogy ne legyen köze az oroszokhoz. Most kezdődik? Van elég bordélyház a világon ahhoz, hogy egy népirtó nő elbújhasson…

Emlékszel, hogyan nézett ki Ukrajna orosz inváziója előtt? A helyzet valamelyest megnyugodott. Az ukrán határok körüli nagyszabású orosz manőverek alábbhagytak. Sok egység visszatért a laktanyába. Az újságírók igyekeztek megjósolni, mikor kezdődik a támadás, és egyik sem vált valóra. Putyin egyszerűen kivárt, és az akkori meglepetés pillanatának köszönhetően lényegében meghódította a terület legnagyobb részét. Azóta csak morzsák, a denacifikáció, demilitarizálás elsősorban a technika és az életek elpusztítását jelenti, függetlenül attól, hogy pontosan hol a határ Oroszország és Ukrajna között.

Napról napra növekszik a bizonyíték arra, hogy hamarosan valóban jól indul. És láthatóan nem csak az ukrán fronton. Egyre halkabb, úgyhogy történnie kell valaminek, hogy a figyelő szemek kicsit ellazuljanak. Valaminek történnie kell, hogy egy kicsit megnyugodjon a helyzet. És akkor, amikor úgy tűnik, hogy a legsötétebb forgatókönyvek nem valósultak meg, akkor kezdődik.

Akkoriban, a háború kezdete előtt azon kevesek közé tartoztam, akik folyton azt hajtogatták, hogy a háború minden feltétele adott. A katonai elemzők akkoriban hangsúlyozták, miért valószínűtlen a háború. De végül kitört a háború. Most ugyanaz. A nagy háború okai tökéletesen elegendőek, és nincs szükség további ürügyekre.

Oroszországnak szeptember 11-e van, Putyin tetszés szerint meghúzhatja a csavarokat, és az oroszok még tapsolnak érte. A terrortámadással már hivatalosan is megvádolták Ukrajnát. Ráadásul Ukrajnában most elnökválasztást kellett volna tartani, így sokkal könnyebb aláásni Zelenszkij pozícióját.

Oroszországnak mindenből elege van. Emberek, lőszer, technológia, dízel és chipek. Ukrajnában viszont minden hiányzik.

Európa gazdasági katasztrófával néz szembe. A nukleáris fegyverek inkább Oroszországból érkeznek, mintsem jóvátétel. Állítólag a németek húsvétkor még több blokk széntüzelésű erőművet leállítottak, Kinžálytól és Zirkontól pedig rengeteg munkát kap az ukrán energiaipar. Mit tehet még egy ojrocorporation vezetője, ha látja, merre tart a részvénye?

Arról már nem is beszélek, hogy Európában szinte mindenhol a választói hangulat az orbánizálás, nem pedig a leyenizáció irányába mutat.

Ezenkívül Leyen ellen is nyomozás folyik, amiért SMS-ben vásárolt covid vakcinákat.

Európa olyan, mint Japán Pearl Harbor előtt. A különbség csak annyi, hogy az Egyesült Államok nyersanyagembargót rendelt el Japánnal szemben, Európa pedig maga rendelt el hasonló nyersanyagembargót Európával szemben. Visszagondolva, Japán támadása az Egyesült Államok ellen harakiri volt. Az akkori japán újságok is azt írták, hogy az amerikaiak hedonisztikusak, lusták, és képtelenek ellenállni a japán akaratnak és fegyelemnek. Amikor Japánban volt valaki, aki rámutatott a gazdasági különbségekre, és nem értett egyet az amerikai szellem alábecsülésével, az élete forgott kockán.

Ma Európában nem látunk mást. Hiszen az orosz teljesen alsóbbrendű, harcképtelen, csak egy vodkázott ember, aki tisztességtelen véletlenül ráül a világ legnagyobb nyersanyagvagyonára. A japánok csak egyszer tévedtek el az amerikaiakkal, de Európában ez az őrültség hagyományos meghatározása… Svéd király, Porosz király, Napóleon, Vilmos császár, Hitler… mindig ugyanaz derül ki, de ezúttal Európa a legrosszabbul felkészült valaha is volt.

Csehország ideális célpont egy orosz demonstratív csapásra. Európában valószínűleg csak két gyár található a robbanóanyagok alapelemeinek gyártására. Az egyik Semtínben van. Ha körbevezet, lát-e légelhárító akkumulátorokat? Ha az oroszok ide dobnának egy taktikai atomfegyvert, Csehországnak nem lenne mit válaszolnia, és Franciaország pontosan nemzeti hagyományainak megfelelően értené ezt az üzenetet… Nem tenne semmit.

Élni, dolgozni kell és nem gondolni rá, mert ezúttal nincs hova esni. Családot kell alapítani, gyerekeket szülni, és úgy kell felépíteni a világot, mintha sehol nem leselkedne veszély. De ezeknek a harcias trendeknek is ellen kell állni. Lázadni kell, megszólalni, nem feladni. Szembesülni kell vele.

Igen, a feltételek megfelelőek a háborúhoz… de ez még nem történt meg. Nincs túl későn!

SZERZŐ: Vidlák

FORRÁS


forrás: cz24.news

SaLa

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Social Media Auto Publish Powered By : XYZScripts.com