1
XVII. RÉSZ
HARMADIK KÖNYV
AZ OROSZORSZÁGI „ÖTÖDIK HADOSZLOP”
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
1. Az árulás diplomáciája
Az 1933—1934. években titokzatos betegség hatalmasodott el Európa nemzetein. Egymást követték a váratlan államcsínyek, katonai puccsok, szabotázsakciók, gyilkosságok. Összeesküvésekről, titkos szövetségekről számotadó megdöbbentő leleplezések rázkódtatták meg Európa országait. Jóformán alig múlt el hónap anélkül, hogy újabb árulás vagy erőszak ne történt volna. Az árulás és a terror járványa vonult végig Európán.
A fertőzés góca a náci Németország volt. 1934 január 11-én egy United Press távirat a következőket jelentette Londonból: „Azáltal, hogy a náci Németország az új fasiszta mozgalmak központjává vált, azok, akik szerint a régi kormányzati formák halálra vannak ítélve, az egész kontinenst behálózták agitációjukkal és erőszakos cselekedeteikkel.”
Az „ötödik hadoszlop” elnevezés ekkor még ismeretlen volt. Azonban a német hadvezetőség titkos élcsapatai már megkezdték támadásaikat Európa nemzetei ellen. A francia Cagoulard-mozgalom és a Tűzkereszt Szövetség, a Brit Fasiszta Unió; a belga rexista mozgalom, a lengyel POW, a csehszlovák henleinisták és Hlinka-gárdisták, a norvég Quisling-mozgalom, a román vasgárdisták, a bolgár IMBO, a finn Lappo-mozgalom, a litván Vasfarkasok, a lett Tűzkeresztesek és sok más, újonnan alakított titkos náci szövetség vagy újjászervezett ellenforradalmi liga, már nagyban munkálkodtak azon, hogy kikövezzék az utat a német hadsereg hódításai, a kontinens leigázása és a Szovjetunió elleni támadás előkészítése számára.
Íme egy lista azokról a legfontosabb náci-fasisztaterrorista cselekedetekről, amelyek Hitler uralomrajutását nyomonkövették:
1933 október:
Az OUN, az ukrán nacionalisták náciktól pénzelt terrorista szervezetének ügynökei meggyilkolják Alexej Majlovot, a lembergi szovjet konzulátus titkárát.
1933 december:
A román náci-vasgárdista terroristák meggyilkolják Ion Duca-t, Románia miniszterelnökét.
1934 február:
A náciktól befolyásolt francia fasiszta szervezet, a Tűzkereszt Szövetség felkelést szervez Párizsban.
1934 március:
A náciktól pénzelt fasiszta „szabadságharcosok” államcsinykísérlete Észtországban.
1934 május:
Fasiszta államcsíny Bulgáriában.
1934 május:
A náci vezetés alatt álló „Balti Testvérszövetség” puccskísérlete Lettországban.
1934 június:
OUN-ügynökök meggyilkolják Bronyiszlav Pieracki tábornok lengyel belügyminisztert.
1934 június:
OUN-ügynökök Lengyelországban meggyilkolják Iván Bablyt, a lengyelországi Actio Catholica vezetőjét.
1934 június:
A náci „Vasfarkas”-szervezet tömegfelkelést kísérel meg Litvániában.
1934 július:
Sikertelen náci puccskísérlet Ausztriában. Náci terroristák meggyilkolják Engelbert Dollfuss osztrák kancellárt.
1934 október:
A nácik által irányított horvát fasiszta szervezet, az „Usztasa” ügynökei Marseille-ben meggyilkolják Sándor jugoszláv királyt és Barthou francia külügyminisztert.
E náci ötödik hadoszlop tevékenysége csakhamar messze Európán túlra is kiterjedt, behatolt az Egyesült Államokba, Latin-Amerikába, Afrikába és a japán titkosszolgálattal együttműködve a Távolkelet egész területére is. Ennek megszervezése és ellenőrzése főképpen két emberre hárult. Ez a két ember Alfred Rosenberg és Rudolf Hess volt. Rosenberg az Aussenpolitisches Amt der NSDAP (a nácipárt külpolitikai hivatala) élén állt. Ennek a szervnek az volt a feladata, hogy a szerte a világon működő ezer meg ezer náci kém-, szabotázs- és propagandaügynökséget irányítsa, különös tekintettel Kelet-Európára és a Szovjetunióra. Rudolf Hess, Hitler helyettese, vezette a náci kormány megbízásából az összes külföldi tárgyalásokat.
Alfred Rosenberg, az egykori revali cári emigráns volt az első, aki titkos és hivatalos náci kapcsolatot létesített Leon Trockijjal. És Rudolf Hess, Hitler helyettesé volt az, aki ezt a kapcsolatot megszilárdította …
1933 szeptemberében, nyolc hónappal azután, hogy Hitler Németország diktátorává lett, Nyikoláj Kresztyinszkij, a trockista diplomata és német ügynök, útban a kissingeni szanatórium felé, ahol szokásos évi „gyógypihenőjét” kívánta eltölteni, néhány napra megállt Berlinben. Kresztyinszkij akkor helyettes külügyi népbiztos volt.
Berlinben Kresztyinszkij találkozott Szergej Besszonovval, a szovjet követségen dolgozó trockista összekötő ügynökkel. Izgatottan közölte vele, hogy „Alfred Rosenberg, a német nemzeti szocialista párt külügyi osztályának vezetője tapogatózni kezdett köreikben aziránt, hogy szó lehetne-e a német nemzetiszocialisták és az orosz trockisták között létesítendő titkos szövetségről”.
Kresztyinszkij közölte Besszonovval, hogy okvetlenül beszélnie kell Trockijjal. Mindenáron létre kell hozni egy találkozót. Kresztyinszkij szeptember végéig a kissingeni szanatóriumban lesz, majd onnan olasz Tirolba, Meránba megy. Trockij megfelelő óvintézkedésekkel e helyek valamelyikén érintkezésbe léphetne vele.
A találkozást megrendezték. 1933 októberének második hetében Leon Trockij, fia, Szedov kíséretében, hamis útlevéllel átlépte a francia-olasz határt és a meráni Bavaria-szállóban találkozott Kresztyinszkijjel.1
Az ezt követő megbeszélés a Szovjetunión belül szervezendő összeesküvés jövőbeli fejlődésének minden fontos mozzanatát érintette. Trockij azzal kezdte, hogy egyszerűen leszögezte: „A hatalom megszerzése Oroszországban csakis erőszakkal valósítható meg.” A összeesküvő szervezet egyedül nem elég erős ahhoz, hogy egy sikeres államcsínyt keresztülvigyen és magát külső segítség nélkül hatalmon tudja tartani. Éppen ezért életbevágóan szükséges konkrét megállapodást létesíteni olyan idegen államokkal, amelyeknek érdekében áll, hogy a trockistákat a szovjet kormány ellen támogassák.
— Egy ilyen megállapodásnak a magja — mondotta Trockij Kresztyinszkijnek — a német hadsereggel annakidején kötött szerződés. De ez az egyezmény — két okból is — sem a trockistákat, sem a németeket nem elégítette ki. Először is, ennek az egyezménynek egyik résztvevője csak a hadsereg volt és nem a német kormány maga … Másodszor, mi volt a lényege a német hadsereggel kötött megállapodásunknak? Mi egy kis pénzt kaptunk és ők olyan információkat, amelyekre egy fegyveres támadás esetén szükségük lesz. Azonban a német kormány, különösen Hitler, gyarmatokat, területet akar és nem csupán kémkedési anyagot. És ő hajlandó lenne a gyarmatok helyett — amelyekért Angliával, Amerikával és Franciaországgal kellene harcbaszállnia — szovjet területet is elfogadni. Ami pedig minket illet, nekünk nem 250 000 aranymárka kell. Nekünk a német fegyveres erőre van szükségünk, hogy annak segítségével hatalomra jussunk. Ez az a cél, ami felé munkánkat irányítani kellene.
— Az első feladat — folytatta Trockij — az, hogy a német kormánnyal megállapodást hozzunk létre. De a japánok szintén olyan erőt képviselnek, amellyel meg kell egyezni. Szükséges lenne, hogy az orosz trockisták a moszkvai japán képviseletnél tapogatózó lépéseket tegyenek. Ebben a vonatkozásban — utasította Trockij Kresztyinszkijt — használják fel Szokolnyikovot, aki a külügyi népbiztosságon a távolkeleti ügyeket intézi …
Trockij ezután további utasításokat adott Kresztyinszkijnek az oroszországi összeesküvő apparátus belső szervezetére vonatkozóan.
— Mégha a Szovjetuniót meg is támadják, mondjuk például Németország — folytatja Trockij — ez még nem teszi feltétlenül lehetővé, hogy az államhatalmat magunkhoz ragadjuk. Ez csak akkor válik lehetségessé, ha erre bizonyos belső erőket előkészítünk … Támaszpontokat kell kiépítenünk mind a városokban, mind a vidéken, a kispolgárság és a kulákok között és az utóbbiak felé a jobboldaliaknak vannak kapcsolataik. Végül szükség van arra, hogy legyen szervezetünk, támaszpontunk a Vörös Hadseregen belül, annak vezetői között, hogy a megfelelő pillanatban egyesült erővel a legdöntőbb helyeket elfoglalhassuk, hatalomra juthassunk és a jelenlegi kormányt, melynek tagjait le kell tartóztatnunk, a saját, előre előkészített kormányunk válthassa fel.
Oroszországba visszatérve Kresztyinszkijnek érintkezésbe kellett lépnie Tuhacsevszkij tábornokkal, a Vörös Hadsereg helyettes vezérkari főnökével. — Ez az ember — mondotta Trockij Kresztyinszkijnek — bonapartista jellegű, kalandortermészetű és becsvágyó katona, aki nemcsak katonai, de katonapolitikai szerepre törekszik s aki minden kétséget kizáróan velünk tart majd.
Trockij oroszországi követőinek minden segítséget meg kell adniok Tuhacsevszkij tábornoknak, de ugyanakkor vigyázniok kell arra, hogy a stratégiai pozíciókba saját embereik kerüljenek, úgyhogy mire az államcsíny ideje elérkezik, a becsvágyó Tuhacsevszkij Trockij segítsége nélkül ne tudja majd a kormányt kézben tartani.
A tanácskozás berekesztése előtt Trockij rendkívüli parancsokat adott át Kresztyinszkijnek Pjatakov részére, a Szovjetunióban folytatandó terrorista- és szabotázshadjáratok végrehajtására vonatkozóan. Erről szólva Trockij kijelentette, hogy „a szabotázs- és terrorcselekedeteket” két szempontból kell mérlegelni. Először „háborús időben való alkalmazásuk szempontjából, hogy a Vörös Hadsereg védelmi erejét bomlasszák, a kormányt az államcsíny pillanatában dezorganizálják”. Másodszor számot kell adni arról, hogy ezek a cselekedetek „megerősítenék” az ő (Trockij) helyzetét és „több bizalmat kölcsönöznének neki idegen kormányokkal való tárgyalásoknál”, mert „hivatkozhatna arra, hogy hívei a Szovjetunióban elég erősek és elég tevékenyek”.
Moszkvába visszatérve Kresztyinszkij az orosz trockisták egy titkos gyülekezete előtt részletesen beszámolt Trockijjal való tanácskozásáról. Az összeesküvők egynémelyike, különösen Karl Radek, akit mint Trockij „külügyminiszterét” emlegettek, bosszankodott, hogy Trockij az ő előzetes megkérdezésük nélkül ilyen fontos tárgyalásokba bocsátkozott.
Kresztyinszkij jelentésének meghallgatása után Radek speciális üzenetet küldött Trockijnak, amelyben „a külpolitikát illetőleg további felvilágosításokat” kért.
Trockij Franciaországból írt válaszát néhány héttel később Vlagyimir Romm, a szovjet Tass-hírügynökség fiatal külföldi tudósítója nyújtotta át Radeknek. A fiatal tudósító mint trockista futár teljesített szolgálatot. A levelet Trockijtól Párizsban vette át és a népszerű szovjet regény, a „Csuzima” fedőlapjába rejtve csempészte be Oroszországba.2 Radek később ismertette a levél tartalmát:
„Trockij a kérdést ebben a formában tette fel: a fasizmus uralomrajutása Németországban az egész helyzetet megváltoztatta. Ez háborút jelent, elkerülhetetlen háborút a közeljövőben, annyival is inkább, mert egyidejűleg a helyzet a Távol-Keleten szintén kiéleződik. Trockijnak semmi kétsége aziránt, hogy ez a háború a Szovjetunió vereségével végződik. Ez a vereség, írta, kedvező feltételeket teremt majd a blokk hatalomrajutásához … Trockij kijelentette, hogy kapcsolatokat létesített egy bizonyos távolkeleti és egy bizonyos középeurópai állammal. Nyíltan megmondta ezen államok félhivatalos köreinek, hogy a blokk hajlandó alkuba bocsátkozni velük és hogy mind gazdasági, mind területi téren hajlandó tekintélyes engedményeket tenni.”
Ugyanebben a levélben Trockij azt is közölte Radekkel, hogy a közeljövőben bizonyos külföldi megbízottak jelentkeznek majd a diplomáciai posztokon dolgozó orosz trockistáknál. Mihelyt ez megtörténik, a trockista diplomatáknak tanúságot kell tenniök Trockij iránti hűségükről és biztosítaniok kell ezeket a külföldi megbízottakat arról, hogy minden tekintetben Trockij mögött állnak …
Röviddel ezután Grigorij Szokolnyikov, a távolkeleti ügyek trockista helyettes népbiztosa izgatottan rontott be Radekhez, az Izvesztija szerkesztőségébe. — „Képzeld csak — tört ki idegesen Szokolnyikov, amint az ajtó bezárult — tárgyalásokat folytatok a külügyi népbiztosságon. A beszélgetés véget ér. A tolmácsok elhagyják a szobát. A japán követ hirtelen hozzámfordul és megkérdi: tudok-e azokról a javaslatokról, amelyeket Trockij tett a kormányának?”
Ez az eset Szokolnyikovot nagyon felkavarta. — Hogyan képzeli Trockij? — kérdezte Radektől. — Hogyan folytathatok én, mint helyettes külügyi népbiztos, ilyen tárgyalásokat? Ez teljesen lehetetlen helyzet!
Radek igyekezett megnyugtatni izgatott barátját. — Ne légy olyan ideges — mondotta. — Trockij nyilvánvalóan nincs tisztában az itteni helyzettel. — Radek ezután biztosította Szokolnyikovot, hogy ez nem fog mégegyszer előfordulni. Már megírta Trockijnak, lehetetlenség, hogy az orosz trockisták „az OGPU szeme előtt” német és japán ügynökökkel tárgyalásokat folytassanak. — Az orosz trockistáknak — mondotta Radek — rá kell ütniök a pecsétet Trockij megbízólevelére, hogy folytassa saját tárgyalásait, feltéve, ha a tárgyalások előrehaladásáról állandóan részletesen tájékoztat minket …
Röviddel ezután, maga Radek is résztvett egy diplomáciai fogadáson, amelyen a mellette ülő német diplomata csendesen megjegyezte:
— A mi vezetőink tudják, hogy Trockij a Németországhoz való közeledésen dolgozik. Vezetőink tudni szeretnék, hogy mit jelent Trockijnak ez az elgondolása? Talán csak egy álmatlan emigráns agyában fogant meg? Mi van e mögött az elképzelés mögött?
Azt, hogy mit érzett e váratlan náci közeledésre, Radek később így írta le:
„Természetesen ez a beszélgetés csak néhány pillanatig tartott; egy diplomáciai fogadás légköre nem alkalmas hosszas beszélgetésre. Elhatározásomat a szó szoros értelmében egy másodperc alatt kellett meghoznom és a következőket válaszoltam neki … Közöltem vele, hogy a Szovjetunió realista politikusai megértik a német-szovjet közeledés jelentőségét és készenállnak arra, hogy a közeledés létrehozása érdekében megtegyék a szükséges engedményeket.”
1934 június 30-ának éjszakáján a náci terror saját soraiban csapott le. Hitler felszámolta mozgalmának lázadó elemeit. Huszonnégy órán belül Ernst Röhm kapitány, Hitler rohamcsapatainak vezérkari főnöke, Edmond Heines, Kelet-Németország legfelsőbb csoportvezetője, Karl Ernst, a berlini rohamcsapatok főnöke, valamint számos szövetségesük és barátjuk hullott el Münchenben és Berlinben Hitler hóhérainak golyóitól. Fokozott aggodalom és félelem kerítette hatalmába az egész náci mozgalmat.
Trockij azonnal útnak indította Párizsból egyik legbizalmasabb titkárát, egy nemzetközi kémet, akit Karl Reichnek, alias Johanson-nak hívtak, hogy lépjen érintkezésbe Szergej Besszonovval, a berlini trockista összekötővel. Besszonovot Párizsba rendelte, hogy részletes jelentést tegyen neki a németországi belső helyzetről.
Besszonov képtelen volt azonnal eljutni Párizsba, de július vége felé sikerült elhagynia Berlint. Miután Trockijjal egy párizsi hotelban találkozott és jelentést tett neki a német helyzetről, még ugyanaznap este visszatért Berlinbe. Trockij feldúlt idegállapotban volt, amikor Besszonov meglátogatta. A németországi események, a Röhm vezetése alatt álló „radikális nácik” eltávolítása esetleg keresztülhúzhatják számításait. Besszonov biztosította Trockijt, hogy Hitler, Himmler, Hess, Rosenberg, Göring és Göbbels még mindig szilárdan a kezükben tartják az államhatalmat.
— Majd még jelentkeznek nálunk! — kiáltott fel Trockij. Ezután közölte Besszonovval, hogy a közeljövőben fontos megbízatásokat kellene végrehajtania Berlinben. — Nem szabad finnyásaknak lennünk ebben az ügyben — mondotta Trockij. Ha komoly és fontos segítséget akarunk kapni Hesstől és Rosenbergtől, nem szabad visszariadnunk attól sem, hogy nagy területi engedményeket tegyünk. Beleegyezünk Ukrajna átadásába. Gondolj erre munka közben és a németekkel folytatott tárgyalásaid során. Majd Pjatakovnak és Kresztyinszkijnek is írok erről.
A szovjet diplomáciai testület különböző hivatalain keresztül szövögették az árulás szálait. Követek, titkárok, attasék és kisebb konzulátusi tisztviselők bonyolódtak bele az összeesküvő hálózatba, nemcsak Európában, de a Távol-Keleten is. A Szovjetunió tokiói követe résztvett az összeesküvésben. A követet Jurenyevnek hívták. 1926 óta titkos trockista volt. Trockij utasítására kapcsolatokat létesített a japán titkosszolgálattal. Jurenyevnek Japánnal folytatott üzelmeiben segítségére volt Krisztyian Rakovszkij, az egykori angliai és franciaországi követ is. Rakovszkij nak ekkor már nem volt fontos állása a szovjet külügyi népbiztosságon. A különböző közegészségügyi bizottságokban tevékenykedett. De még mindig fontos személyiség volt a földalatti összeesküvésben.
1934 szeptemberében Rakovszkij egy szovjet küldöttséggel Japánba utazott, hogy résztvegyen a Nemzetközi Vöröskereszt októberben Tokióban rendezett nemzetközi konferenciáján. Mielőtt Japánba utazott volna, egy borítékot kézbesítettek neki a moszkvai nehézipari népbiztosságtól. A boríték Pjatakovtól származott és egy Jurenyev követnek Tokióban átadandó levelet tartalmazott. Látszatra a levél egy hivatalos kereskedelmi felvilágosításra vonatkozó szokványos kérést fejezett ki. A levél hátán láthatatlan tintával üzenet volt Jurenyev számára, hogy Rakovszkijt „használja fel” a japánokkal folyó tárgyalásaiban.
Egy nappal Tokióba érkezése után Rakovszkijt felkereste egy japán ügynök. A találkozás a japán Vöröskereszt épületének egyik folyosóján ment végbe. Az ügynök közölte Rakovszkijjal, hogy az orosz trockista mozgalom céljai „teljesen egybevágnak” a japán kormány céljaival. Az ügynök hozzáfűzte, hogy Rakovszkij bizonyára értékes adatokat szolgáltathatna Tokiónak a Szovjetunió belső helyzetére vonatkozóan.
Ugyanezen nap estéjén Rakovszkij elmondotta Jurenyevnek a japán ügynökkel folytatott beszélgetését. — Az elgondolásuk az, hogy engem beszervezzenek kémnek — mondotta Rakovszkij — azaz a japán kormány besúgójának.
— Nincs helye a habozásnak — válaszolta a trockista követ. — A kocka el van vetve.
Néhány nappal később Rakovszkij előzetes megbeszélés alapján együtt vacsorázott a japán titkosszolgálat egyik magasrangú tisztjével. A japán tiszt azonnal merészen rátért a tárgyra.
— Tudatában vagyok annak, hogy ön Trockij úr közeli barátja és híve — mondotta Rakovszkij na k. — Meg kell kérnem önt arra, írja meg neki, hogy kormányunk nagyon elégedetlen a kínai kérdésről írott cikkeivel, valamint a kínai trockisták magatartásával. Jogunk van elvárni, hogy Trockij úr másirányú vonalat vegyen fel. Trockij úrnak meg kell értenie, hogy mire van szükség. Nem kell belemenni a részletekbe, de világos, hogy egy Kínában kiprovokált incidens kellemes ürügyet szolgáltatna ahhoz, hogy ott beavatkozzunk.
A japán tiszt ezután elmondotta Rakovszkijnak, hogy milyen bizalmas természetű közlések érdekelnék a japán kormányt az orosz trockisták részéről: adatok a kollektív farmok, a vasútvonalak, bányák és iparvállalatok helyzetéről, különösképpen a Szovjetunió keleti részén. Rakovszkij különböző rejtjeleket és kémneveket kapott arra a célra, hogy információit eljuttathassa. Megbeszélték, hogy dr. Naida, a Vöröskereszt-küldöttség titkára szerepel majd mint összekötő tiszt Rakovszkij és a japán titkosszolgálat között …
Mielőtt elhagyta volna Tokiót, Rakovszkij mégegyszer elbeszélgetett Jurenyevvel. A trockista követ lehangolt volt. — Olyan kalamajkába keveredtünk, hogy néha nem tudja az ember, milyen magatartást tanúsítson! — mondotta baljóslatúan. — Folyvást attól félek, hogy ha az egyik partnerünket kielégítjük, ezzel a másikat megbánthatjuk. Például itt jelenleg a kínai kérdéssel kapcsolatban ellentétek merülnek fel Nagybritannia és Japán között és közben mindkét ország titkosszolgálatával fenn kell tartani a kapcsolatot … És mindebben ki kell ismernem magamat!
Rakovszkij így felelt:
— Nekünk, trockistáknak jelenleg három húron — németen, japánon és angolon — kell játszanunk … Jelenlegi politikánkban mindent felteszünk egy lapra; de ha egy kockázatos kaland sikerül, a kalandorokat nagy államférfiaknak hívják!3
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!