Történelmi feledékenység Kelet- és Dél-Európában
A FIR többször is határozottan felszólalt az antifasiszta ellenállás történetének átírása, valamint a náci bűnözők és kollaboránsok „szabadságharcosokká” való rehabilitálása ellen, amint azt az elmúlt években, különösen a balti köztársaságokban gyakorolták.
Idén is a „lett SS-veteránok barátai” felvonulására került sor Rigában március közepén, a nemzeti ünnepen, hatalmas rendőri védelem mellett. Nyilvánvalóan a lett állam meg akarta akadályozni, hogy az antifasiszták a korábbi évekhez hasonlóan nyilvánosan felvegyék magukat a történelem átírásának ezen formája ellen. A kormány és a média azt állította, hogy aki ellenzi ezt az SS-veteránok felvonulását, az “Putyin partizánja”, ami nemcsak a lettországi orosz származású kisebbséget, hanem az antifasiszta letteket is elítéli.
Néhány napja Ukrajna folytatta “orosztalanítását” az ukrán parlament öt város és több mint 100 falu átnevezéséről szóló döntésével. Nem meglepő, hogy az orosz neveket nemcsak ukránosították, hanem teljesen megváltoztatták. Még a német gyarmatosítók faluneveit is azokhoz a helyekhez igazították, amelyeket csak az 1970-es években hoztak létre. Az ukrán fél azonban úgy véli, hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan lenyűgözheti a német kormányt, amikor egy kijevi főutcát Ronald Reagan volt amerikai elnökről neveztek el. Az ukrán antifasiszta Vjacseszlav Azarov bírálta a kormányt, amiért a nyugati politikusok és uralkodók tiszteletére utcákat nevez el, abban a reményben, hogy ezzel alamizsnát vonhat ki szövetségeseitől.
A két évvel ezelőtti háború kezdetével a folyamat új lendületet kapott. A háború első évében csaknem 10 000 hely kapott új nevet, 145 szovjet emlékművet eltávolítottak, és még olyan írók sem láthatók már, mint Alekszandr Puskin. Az együttműködőket most a helyükön tisztelik meg. Március elején Nikopol egyik utcája Petro Djacsenko tiszt nevét kapta, a bandera csatlósa, aki a második világháború alatt együttműködött a náci Németországgal. Andrej Scheptyzkyj érsek, akiről mára egy egész várost elneveztek, szintén „Szovjetunióból való felszabadítóként” üdvözölte a német megszállókat, és egy ukrán Waffen SS-hadosztály megalakítását szorgalmazta.
Aki azonban azt hiszi, hogy ez a történelem átírási tendencia csak Kelet-Európában tapasztalható, az múlt hétvégén tévedett. A római Ardeatine-barlangokban történt tömeggyilkosság nemzeti megemlékezése alkalmából Giorgia Meloni miniszterelnök közleményt adott ki, amelyben a mészárlást “a nemzeti közösségünkön ejtett egyik legfájdalmasabb sebnek” minősítette. Ez azt jelenti, hogy a Mussolini-fasizmusnak, amelynek örökségéből Meloni pártja merít, semmi köze nem volt ehhez. Az ANPI élesen bírálta ezt a történelmi képmutatást. Hasonló ez Orbán Viktor hozzáállásához, aki a Horthy-rendszer rehabilitációjában csak a fasizmust akarja látni a német megszállással, és szereti “áldozatnak” stilizálni Magyarországot.
A német kulturális államminiszter, Claudia Roth a történelmi felejtés egy másik formáját mutatta be. Rómában egy “szörnyű bűntényről” beszélt, amelyben 335 olasz civilt, köztük partizánokat, antifasiszta ellenállókat és 75 olaszországi és európai zsidót lőtt le az SS. A bûncselekmény része volt annak a szörnyû erkölcsi és anyagi pusztításnak, amelyet a náci Németország hagyott Európa-szerte. Majd hozzátette, hogy fontos számára, hogy „emlékezzen erre a szörnyű bűntettre ma Rómában – olasz kollégámmal együtt”, aki ugyanahhoz a neofasiszta kormányhoz tartozik Meloni alatt.
Ugyanakkor “elfelejtette” megemlíteni, hogy erre a mészárlásra Kesselring, von Mackensen és Mälzer Wehrmacht tábornokok adták a parancsot. Ezért ez volt a Wehrmacht által elkövetett számos bűncselekmény egyike, különösen a Szovjetunió elleni „megsemmisítési háborúban”, még akkor is, ha ezúttal az SS követte el a mészárlást.
Ehelyett az emlékművet követően Roth asszony meglátogatta a római zsidó negyedet, és megkoszorúzta az 1943-ban deportált zsidók emlékét az egykori gettóban. Az a benyomásunk támadhat, hogy a német fél még ilyen alkalmakkor is áthelyezi a hangsúlyt. a soá felé, miközben az antifasiszta ellenállást és a fasiszta háborút és annak elkövetőit elnyomják. (Ulrich Schneider)
Idén is a „lett SS-veteránok barátai” felvonulására került sor Rigában március közepén, a nemzeti ünnepen, hatalmas rendőri védelem mellett. Nyilvánvalóan a lett állam meg akarta akadályozni, hogy az antifasiszták a korábbi évekhez hasonlóan nyilvánosan felvegyék magukat a történelem átírásának ezen formája ellen. A kormány és a média azt állította, hogy aki ellenzi ezt az SS-veteránok felvonulását, az “Putyin partizánja”, ami nemcsak a lettországi orosz származású kisebbséget, hanem az antifasiszta letteket is elítéli.
Néhány napja Ukrajna folytatta “orosztalanítását” az ukrán parlament öt város és több mint 100 falu átnevezéséről szóló döntésével. Nem meglepő, hogy az orosz neveket nemcsak ukránosították, hanem teljesen megváltoztatták. Még a német gyarmatosítók faluneveit is azokhoz a helyekhez igazították, amelyeket csak az 1970-es években hoztak létre. Az ukrán fél azonban úgy véli, hogy az amerikai politikusokhoz hasonlóan lenyűgözheti a német kormányt, amikor egy kijevi főutcát Ronald Reagan volt amerikai elnökről neveztek el. Az ukrán antifasiszta Vjacseszlav Azarov bírálta a kormányt, amiért a nyugati politikusok és uralkodók tiszteletére utcákat nevez el, abban a reményben, hogy ezzel alamizsnát vonhat ki szövetségeseitől.
A két évvel ezelőtti háború kezdetével a folyamat új lendületet kapott. A háború első évében csaknem 10 000 hely kapott új nevet, 145 szovjet emlékművet eltávolítottak, és még olyan írók sem láthatók már, mint Alekszandr Puskin. Az együttműködőket most a helyükön tisztelik meg. Március elején Nikopol egyik utcája Petro Djacsenko tiszt nevét kapta, a bandera csatlósa, aki a második világháború alatt együttműködött a náci Németországgal. Andrej Scheptyzkyj érsek, akiről mára egy egész várost elneveztek, szintén „Szovjetunióból való felszabadítóként” üdvözölte a német megszállókat, és egy ukrán Waffen SS-hadosztály megalakítását szorgalmazta.
Aki azonban azt hiszi, hogy ez a történelem átírási tendencia csak Kelet-Európában tapasztalható, az múlt hétvégén tévedett. A római Ardeatine-barlangokban történt tömeggyilkosság nemzeti megemlékezése alkalmából Giorgia Meloni miniszterelnök közleményt adott ki, amelyben a mészárlást “a nemzeti közösségünkön ejtett egyik legfájdalmasabb sebnek” minősítette. Ez azt jelenti, hogy a Mussolini-fasizmusnak, amelynek örökségéből Meloni pártja merít, semmi köze nem volt ehhez. Az ANPI élesen bírálta ezt a történelmi képmutatást. Hasonló ez Orbán Viktor hozzáállásához, aki a Horthy-rendszer rehabilitációjában csak a fasizmust akarja látni a német megszállással, és szereti “áldozatnak” stilizálni Magyarországot.
A német kulturális államminiszter, Claudia Roth a történelmi felejtés egy másik formáját mutatta be. Rómában egy “szörnyű bűntényről” beszélt, amelyben 335 olasz civilt, köztük partizánokat, antifasiszta ellenállókat és 75 olaszországi és európai zsidót lőtt le az SS. A bûncselekmény része volt annak a szörnyû erkölcsi és anyagi pusztításnak, amelyet a náci Németország hagyott Európa-szerte. Majd hozzátette, hogy fontos számára, hogy „emlékezzen erre a szörnyű bűntettre ma Rómában – olasz kollégámmal együtt”, aki ugyanahhoz a neofasiszta kormányhoz tartozik Meloni alatt.
Ugyanakkor “elfelejtette” megemlíteni, hogy erre a mészárlásra Kesselring, von Mackensen és Mälzer Wehrmacht tábornokok adták a parancsot. Ezért ez volt a Wehrmacht által elkövetett számos bűncselekmény egyike, különösen a Szovjetunió elleni „megsemmisítési háborúban”, még akkor is, ha ezúttal az SS követte el a mészárlást.
Ehelyett az emlékművet követően Roth asszony meglátogatta a római zsidó negyedet, és megkoszorúzta az 1943-ban deportált zsidók emlékét az egykori gettóban. Az a benyomásunk támadhat, hogy a német fél még ilyen alkalmakkor is áthelyezi a hangsúlyt. a soá felé, miközben az antifasiszta ellenállást és a fasiszta háborút és annak elkövetőit elnyomják. (Ulrich Schneider)
Magyarországon is vannak érthetetlen dolgok a nácikkal kapcsolatban, katonai alakulatokat pl. mi a fenének kell elnevezni horthysta tisztekről, a népnyúzó feudális szent koronás állam miért lehet példa? Elment az esze az a kevés is ami van aki ilyet tesz…