(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)
17
„Létre kell hozni
a nemzetiszocialista Európa-közösség
Legfelsőbb Vezetését és Törzsét!”
1944- július 21-én, pénteken délelőtt 9.30-kor az Összetartás szerkesztőségébe érvé Vajna Gábor testvér azt a javaslatot tette, hogy a Hitler Adolf elleni merénylettel kapcsolatban a Párt keresse fel dr. Veesenmayert és szerencsekívánságait fejezze ki előtte.
A javaslatot az Összetartás szerkesztője, Kemény Gábor persze azonnal elfogadta; sikerült is hét vezető párttestvért a német követségen bejelentett látogatásra összetoborozni.
Előzetes telefonbejelentkezés után a nyilas küldöttség délben, 12 óra 15 perckor megjelent Veesenmayernél, aki megköszönte a látogatást, majd hangsúlyozta, hogy várta jövetelüket, sőt, elsősorban őket várta, mert tudja, „milyen szoros nemcsak világnézeti, hanem érzelmi kapcsolatok” fonják a nyilasokat a német birodalomhoz. Végül érzelgős modorban kijelentette:
Valóban a Gondviselés akaratának beteljesülését kell látni abban, hogy az új Európa agyvelejét és szívét, a Führert nem sikerült az ellenséges oldalnak kilőnie.
Azután pedig, hogy valami kellemes közlést is tegyen, elmondotta, hogy a PV emlékirata, megfelelő előkészítés után, a Führer elé került, – az átvételi elismervény kezében van; bár azzal tisztában kell lenniük, hogy
a Führer a pillanatnyi háborús helyzetben azzal a munkájával maradéktalanul igénybe van véve, hiszen az első a háború sikerének feltétlen biztosítása. De megnyugtathatja őket az a tudat, hogy az irat rendeltetési helyén van.
Höttl egyébként előző nap, július 20-án a következőket mondotta Kovarcznak és Vajnának:
a Führerhez intézett emlékiratnak előre megmondja az elintézését: lehetetlen, hogy Hitler a mai harcok közepette, mely minden erejét és idejét igénybe veszi, egy belpolitikai kérdés tanulmányozására időt fordíthasson. Arra tehát a PV tv. egy előadó által megfogalmazott udvarias, de kevés konkrétumot tartalmazó választ fog kapni.
Ami a harctéri helyzetet illeti: július 17-én az OKW, a német Véderő Főparancsnoksága még azt erősítgette, hogy a Wehrmacht a balti államokat mindenáron tartani fogja. Két nappal később azonban a szovjet csapatok már áttörték a litván határon húzódó német védelmi vonalat; a normandiai inváziós fronton a brit és a kanadai csapatok Caennál szakították fel a német záróvonalat – ezzel új szakasz kezdődött az európai második fronton; a Japán elleni hadműveleteket illetően a helyzet súlyosbodását jelezte a Tozso-kabinet lemondása július 18-án, majd két nappal később jelentették a hírügynökségek, hogy az amerikai csapatok sikeres partraszállást hajtottak végre a stratégiai szempontból rendkívül jelentős Guam szigetén.
Július 22-én, a Kárpátok előterében, a szovjet csapatok korlátozott erőbevetéssel támadásba lendültek az 1. magyar hadsereg állásai ellen: az eredetileg szinte csak felderítő jellegű akció nyomán a VIII. hadosztály teljesen felbomlott, tíz- és tízezrek kerültek fogságba, egyesek, akik már megjárták Voronyezst is, a 2. magyar hadsereg 1943. januári katasztrófájának megismétlődését vélték látni.
Idehaza, a belpolitikában minden ment a maga útján, folyt a kötélhúzás a jobboldali pártok között, mintha nem is lett volna július 20., mintha a német és a japán haderő 1942-es fölénye még érvényben lett volna. Vajna Gábor jegyezte fel naplójában:
1944. július hó 22-én 9 h-kor beszélek távbeszélőn Sztójay miniszterelnökkel. Érdeklődöm. 13,40-15,45-ig a Miniszterelnökségen vagyok. Sztójay közli, hogy ma kellett volna a Kormányzóhoz menjen kihallgatásra, de Ambrózy kabinetiroda-főnök áttelefonált, hogy a Kormányzó fáradt, s azonkívül Miklós Béla főhadsegéd a Führertől ma vagy holnap este fog megérkezni, s akkor hétfőn (VII. 24-én) délelőtt amúgy is kéretni fogja, s ez alkalommal az egyéb folyó ügyeket is megbeszélhetik. Kéri Sztójay, hogy VII. 24-én reggel keressem fel, vagy hívjam fel lakásán. Kemény Gáborral közlöm Sztójay válaszát, ki viszont azonnal Hallerhez sietett, hogy közölje vele: hogy a Kormányzó válasza még nem jött meg, s ezért 2 nappal eltolódik Szálasi PV tv. találkozása a német követtel és birodalmi meghatalmazottal.
Másnap, július 23-án Kemény ismét felkereste Hallert, hogy közölje „két oldalról nyert értesülését”, amely szerint a Sztójay-kormány a „tegnap délután vagy este folyamán benyújtotta lemondását”.
Haller megnyugtatta az újabb, nem várt fejlemények miatt rendkívüli módon aggódó nyilas alvezért: „Szó sincsen, hogy most kormány változás készülne, mert tudnának róla.”
Közbevetőleg: Szálasi és vele együtt az egész nyilas vezérkar 1944. július második felében már úgy hitte, hogy a legközelebbi „kormányátalakítással vagy kormányváltozással kapcsolatban szerepük lehet” – ha viszont az akcióról nem értesülnek időben, még lemaradhatnak.
Kemény ez alkalommal ismét előhozta a Baky-kérdést, azt próbálva bizonyítani, hogy ők, mármint a Hungarista Mozgalom vezetői nagyobb és értékesebb szolgálatokat tettek Himmlernek. Meg is nevezte egyébként Hanke Sturmbannführert, aki 1943 decemberéig a Birodalmi Biztonsági Főhivatal, a Reichssicherheitshauptamt magyar osztályát vezette.
Vastag kötetek beszélnek erről, amiknek eredményét azután egyrészt úgy tüntették fel, hogy Baky eredményei, másrészt kivonatban elcsavarták az értelmét. Hanke arra is fog tudni választ adni, vajon kerültek-e valaha is egy fillérbe ezek a szolgálatok s vajon mennyit kellett ugyanez alatt az idő alatt Bakyéknak kifizetni. Most azután a végén Baky jelentkezett, mint Himmler feltétlen bizalmasa, a krónika azonban arról bölcsen és mélyen hallgat, hogy annak idején milyen feltételek mellett volt például Bethlen Istvánnak Baky bizalmas embere.
Majd alább:
A Párt Vajna tv. útján 5 éve a Himmler vonalon állt becsülettel s eredményes nagy jótakarással, és amikor munkájának természetes gyümölcse kellett volna legyen, természetesen nem anyagi materiális értelemben, hanem erkölcsi, szellemi és politikai eredményének, akkor Baky bújik ki a zsákból.
Haller, aki diplomáciai vonalon dolgozott, érthetően nem óhajtott igazságot tenni abban a kérdésben, hogy Himmler, azaz a Gestapo két magyar hírszerzője közül kit illet a pálma, Bakyt-e vagy Vajnát. Ezért a múltról a jelenre és a jövőre terelte a szót, erőteljesen hangsúlyozva, hogy ők, mármint Veesenmayer és ő maga „az egyetlen út”, sőt biztatásul még a következő, nem éppen diplomatikus kijelentést tette:
Az események következtében az önök Pártja és Mozgalma között és közöttünk olyan bajtársias, szoros és komoly viszony létesült, amelyet ilyen Winkelmann-Höttl-viccekkel nem lehet kontrakarírozni, s önök csak tartsanak ki ezen az úton.
(Haller itt arra célzott, hogy Winkelmann, a magyarországi SS főparancsnoka és hírszerző főnöke nem szólhat bele a magyar belpolitikai képlet kialakításába, ez egyedül Veesenmayer hatáskörébe tartozik, hiszen ő a Führer teljhatalmú megbízottja Magyarországon.)
A beszélgetés végén Kemény a július 20-i merénylet ügyét tálalta – jellegzetes hungarista-nyilas hangszerelésben:
Röviden közöltem vele, hogy arról vannak értesüléseink, hogy a Führer elleni merénylet szálai a Vas megyei Sigray-kastélyhoz is vezetnek, s most már bebizonyítottnak vehető az, hogy összefüggés volt a gróf Bethlen által Magyarország belső zavarait célzó baloldali puccs és a gróf Stauffenberg által végrehajtott merénylet között; amit az időpont összeesése is bizonyít. Egyébként is, mondottam, a magasabb rendű arisztokrata vélemény szerint az arisztokrácia nemzetközi, mert magasabb rendű! Kijelentette, hogy ezek az ő feltevéseik is, bizonyíték azonban nincs a kezükben.
Az események további menete – Vajna feljegyzéseiben:
1944. július 23-án de. 10 h-kor jelentkezem Szálasi PV tv.-nél Csobánkán és tájékoztatom a helyzetről, illetőleg Sztójayval történt beszélgetéseimről. Szálasi tv. megbíz, hogy intézzek konkrét kérdéseket Sztójayhoz VII. 24-én, még a kormányzói kihallgatása előtt. Látom, hogy Szálasi mennyire súlyt helyez a Kormányzó állásfoglalására.
1944. július hó 24-én 17,15 h-kor a Miniszterelnökségre beérkeztem személyesen, mivel 17 h-kor sem Sztójay lakása, sem irodája nem jelentkeztek. Pálffy Fidél volt már ott, ki ez alkalommal azért ment oda – amint Incze Péter mondotta – vajon olyan-e a belpolitikai helyzet, hogy vidékre elutazhasson, mert a legutóbbi egységtárgyalásokra a miniszterelnök gépkocsin hozatta őt Budapestre? (Hogy csak erről beszélt volna és másról nem, azt nem tudom.) Incze Péter min. tan. [Sztójay titkára] közli, hogy Sztójay már keresett, és arra kéret, hogy 19,15 h-ra jöjjek vissza mert neki 18,15 h-ra a Kormányzóhoz kell mennie kihallgatásra.
Kovarcz Emillel és Kemény Gábor tv.-ekkel együtt megyünk fel a Miniszterelnökségre. Ők megvárnak a gépkocsiban, és én felmegyek a Miniszterelnökségre. 19,45 h-kor érkezik meg Sztójay. Incze Péter rövid referátuma után azonnal fogad. Közben jelentik, hogy Imrédy akar beszélni vele, majd, hogy a német követ 20,15 h-kor érkezik. Közben Incze három ízben megsürgeti, hogy Imrédy is akar beszélni, Sztójay csak maraszt úgy, hogy Imrédynek köztem és a német követ fogadása közt, legfennebb 1 perce marad, hogy Sztójayval beszélhessen. Sztójay előveszi a reggel átnyújtott levelemet, s onnan a feltett kérdéseket olvasva a választ a következőkben adja meg:
1. Mi a Főméltóságú úr álláspontja a Nyilaskeresztes Párt és Hungarista Mozgalommal szemben a belpolitikai kibontakozást illetőleg: akarja-e, vagy hozzájárul-e ahhoz, hogy a Párt a kormányban részt vegyen, tehát [az] eseményekért felelősséget vállaljon? A Kormányzó Úr válasza: Igen! A Főméltóságú úr akarja! Neki semmi kifogása sincs Szálasi Ferenc személye ellen, akit ő értékel, sem a Pártja ellen.
2. Akarja-e a Főméltóságú úr a kibontakozás érdekében Szálasi Ferencet fogadni? A Kormányzó válasza: Szálasi ne vegye másként a dolgot, mint ahogy van. Ő (az Államfő) e pillanatban a belpolitikai kibontakozás alatt egyetlen pártvezért sem fogad, pedig többen fordultak hozzá. Nem lenne, tehát igazságos, ha most egyet fogadna akkor, amikor a többit is elutasította. Ha tehát most, a „kormánykiegészítés” ideje alatt nem fogadja, ez nem azt jelenti, hogy ezt követőleg nem akarna rendelkezésre állani. Ellenkezőleg, azután szívesen meghallgatja Szálasit, rendelkezésére áll, mert hangsúlyozza, hogy Szálasi személye ellen semmi kifogása nincsen.
Eddig [a] Sztójay által mondott konkrétum, mely bár ismétléseket tartalmaz [a] Szálasi személyére tett kormányzói kijelentésekben, de azokat úgy igyekeztem azonnal feljegyezni még Sztójay előtt és megismételni, nehogy ebben a fontos kijelentésben valami eltérés legyen.
Ezután Sztójayval még beszélgettem majdnem a német követ jöveteléig. Mikor is Sztójay rögtön azt kérdezte tőlem: Te Gábor, szoktál-e sokat mérgelődni, és mit csinálsz, ha mérges vagy? Erre azt válaszoltam: Mi 8 éve megszoktuk az állandó piszkálódást. Ha mérges vagyok, egy csillagosat káromkodom, s utána azonnal megnyugszom, mintha semmi sem történt volna. Erre azt mondja Sztójay: a fene egye meg, szerencsés ember vagy. Nekem is mondotta az orvos, hogy ha mérgelődöm, ne szívjam a mellemre, hanem fogjak egy vizes poharat és vágjam a falhoz. (Megjegyzésem: azt hiszem Sztójay nagyot kellett nyeljen, hogy ezt a kérdést úgy mellemnek szegezze. Valószínűleg a Várban történhetett valami. De ez csak feltevésem!) Ezután beszélgettünk a kormánykiegészítésekről. Elmondotta, hogy nekünk nem lehet csak a magunk útját járni, mert az ország komoly veszedelemben van. Nekünk ki kell tartanunk a németek mellett, mert vagy velük győzünk, vagy elbukunk, s pár nap alatt itt vannak az oroszok, ha a németek minket elhagynak. Nekünk a németek kívánságait respektálnunk kell, s ha pl. azt mondják, hogy 4-5 miniszteri tárca betöltésénél bizalmuk X vagy Y felé irányul, nekünk ezt tudomásul kell vennünk. Egyébként azt is mondotta, mikor biztattam, hogy nem szabad a helyét elhagynia, mert a mi bizalmunk az egész kormányából csak az ő személyében van, hogy ezt Szálasi a Pártban is ismételten hangsúlyozottan megmondotta; nagyon jólesik az a bizalom, amely felőletek jön s nagyon szeretném én is, ha Szálasi vagy emberei a kormányban részt vennének. Én ezt neki is megmondottam legutóbbi beszélgetésünk alkalmával. Be kell jönni a kormányba, mert csak úgy tudtok előbbre jutni. Választást ma – amint Szálasi nekem mondotta – nem lehet csinálni. Én ezt megmondottam a német követnek is, az is azt mondotta, ugyan kérem, hova gondol? Hisz most vannak nemcsak fiatalok, de idősebb korosztályok is a harctéren, s azokat valóban nem lehet a választásból kizárni. Éppen most csináljunk választást, amikor a szovjet itt van a nyakunkon? Remélem, hogy a németeknek sikerük a dolgot megfognia [így!], és nem lesz baj. De most minden erőt össze kell szedni a győzelem érdekében. Végül, mikor már el akartam jönni, az ajtóig elkísért – újból bejött Incze Péter, hogy Imrédy kegyelmes úr, mire azt mondotta: várjon! -, s ott a kezemet sokáig kezében tartva azt mondotta: Gábor, gyere Te máskor is, mindig szívesen látlak. Szálasinak is mondd meg, hogy nagyon jól esik a belém helyezett bizalmatok. Üdvözlöm Szálasit. Én őt többé már nem hívom, ha jönni akar, mindig szívesen látom, és számíthat rám, mint bajtársára, jöjjön bármikor, szívesen rendelkezésére állok.
Vajna a feljegyzést azzal zárta, hogy megítélése szerint „Sztójay az egész tárgyalások [így!] alkalmával őszinte és becsületes volt”, továbbá, hogy „Sztójay becsületesen szeretne a Hungarista Mozgalmon segíteni”. Mindebből azt a következtetést vonta le
ma már másként lehetne vele [Sztójayval] is beszélni, és jó lenne, ha a német követtel való tárgyalás után PV tv. őt felkeresné.
Szálasi reagálása Vajna jelentésére és véleményére:
PV tudomásul vette Vajna Gábor pt.-nek Sztójay által küldött üzenetét: utasította Kemény Gábor pt.-t, hogy PV számára készítsen elő tárgyalási lehetőséget Veesenmayer német követtel: PV rendelkezésre tud állani július 25-én, 26-án, 27-én és 28-án a késő délutáni óráktól kezdődően 21 h-ig, Veesenmayerre bízza az időpont kiválasztását; felhatalmazza Kemény Gábor pt.-t, hogy a Kormányzónak a két kérdésre adott válaszát dr. Haller útján tudomására hozhatja Veesenmayernek;
vélemény: feltehető, hogy [Dálnoki] Miklós Béla altábornagy kormányzói különleges kiküldetése Hitlerhez nem járt azzal az eredménnyel, amit tőle vártak; a Kormányzó körül kialakult angolszász-zsidó cimboraság egyelőre beszüntethette kezdeményezését a Sztójay-kormánytól független magyar kormány kierőszakolása érdekében.
*
Azután a Napló három érdekes információja:
1. Ruszkay kijelentette egyik bizalmasa előtt, hogy a kibontakozást nem tudja elképzelni a Nyilaskeresztes Párt nélkül, és ő a maga részéről nem is vállalna szerepet egy olyan rendszerben, melyben a Nyilaskeresztes Párt nincsen érdekelve; vélemény: Ruszkay Jenő még 1936-ban PV-nek személyesen azt a kijelentést tette, hogy vegye mindenki tudomásul, ő mindenkor azon az oldalon fog állani, amelynek segítségével számítását megtalálja.
2. A Budapesten levő karhatalom fölött Lázár testőrtábornok parancsnokol; szerette volna a főváros határán kívül összpontosított alakulatok fölött is megkapni a parancsnoksági jogot, de ez nem sikerült; Vörös János törekvése, hogy a karhatalmi alakulatok erejét vezénylésekkel gyengítse.
3. A Budapesten átvonuló SS-alakulatok csak tüntető jellegű feladatot kaptak; kétségtelenül megállapítást nyert azonban, hogy Burgenlandban német csapatösszevonások észlelhetők; vélemény: a tüntető átvonulás Budapesten igen jól sikerülhetett, mert a Kormányzó körüli cimboraság ettől kezdve halk hangúvá vált; a Burgenlandban levő német csapatok valószínűen a Kárpátok arcvonalára kerülhetnek.
*
Szálasi a július 24-i kormányzói közlést, amely szerint Horthy nem emel kifogást a Nyilaskeresztes Pártnak a kormányban való részvételével szemben, ismét sajátságos módon értelmezte, magyarán: félremagyarázta. Ezt a teljes általánosságban mozgó közlést a Nyilaskeresztes Párt vezetője arra való felhatalmazásának tekintette, hogy megkezdheti az új kormány megalakítására vonatkozó tárgyalásokat. Mint a Naplóban írja: másnap, azaz július 25-én „az államfői engedély birtokában” felkereste Veesenmayert, és neki „a belpolitikai kibontakozásra” az alábbi javaslatot tette:
1. A kormányban az összes tekintetbe vehető pártoknak részt kell venniök, tehát a magyar miniszterelnök és a német követ óhajának és hivatalos nézetének megfelelően is koalíciós alapon kell a kibontakozást megteremteni.
2. A kormányt olyképpen kell összeállítani, hogy a háború tartamára lényegesebb személyi változások nélkül meg tudjon maradni.
3. A kormány személyi összetétele biztosítékot nyújtson a szakszerűséget illetően és megnyugvást keltsen a Nemzet minden rétegében.
4. A megalakítandó kormány feladata a háború követelte erkölcsi, szellemi és anyagi szükségletek biztosítása és a háború győzelmes befejezése után a háború felszámolása és az új élet előfeltételeinek biztosítása.
Az említett elvek szem előtt tartásával a kormányra nézve az alábbi személyi és tárgyi javaslatot tettem:
1. Miniszterelnök: Sztójay, amennyiben nem fogadná el, vagy időközben lemondana megbízatásáról, helyette vagy utódjául Mecsér András.
2. Miniszterelnök-helyettes: Szőllősi Jenő,
3. Külügyminiszter: Bárdossy László vagy Szabó László, a jelenlegi itáliai követünk, állandó helyettes: dr. báró Kemény Gábor,
4. Honvédelmi miniszter: Csatay vagy Magyarossy vagy Beregfy Károly vezérezredes,
5. Belügyminiszter: Vajna Gábor,
6. Igazságügy-miniszter: dr. Budinszky László,
7. Vallás- és közoktatásügyi miniszter: Mester Miklós,
8. Propagandaminiszter: Vágó Pál dr.,
9. Gazdasági csúcsminiszter: Mecsér András, első helyettese, valamint a háborús gazdálkodás vezetője és iparügyi miniszter egyszemélyben: Hellebronth Vilmos tábornok,
10. Pénzügyminiszter: Imrédy Béla dr.,
11. Kereskedelemügyi miniszter: Szász Lajos,
13. [Helyesen, 12. szám.] Földművelésügyi miniszter: Mocsáry Dániel,
14. Közellátásügyi miniszter: Jurcsek Béla,
15. Felállítandó munkaügyi minisztérium miniszter[e]: Tuzson vagy Tircska mérnökök,
16. Tárca nélküli miniszter: a Hazánk területén élő népcsoportok ügyei számára: Jaross Andor vagy Csia Sándor dr.,
17. Tárca nélküli miniszter: a politikai pártok és társadalmi egyesületek kérdésének törvényes rendezésére és a rendezés időtartamára: Henney Árpád,
18. Tárca nélküli miniszter: Pálffy Fidél gróf, ha ezt nem fogadná el, úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszterséggel lenne megbízható,
19. Egyéb személyi javaslatok:
a) Málnási Ödön dr.: államtitkár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban,
b) Ruszkay Jenő: követ Berlinben,
c) Hubay Kálmán: napilapengedélyt kap,
d) Baky László: államtitkár a Belügyminisztériumban,
e) Endre László: munkaerő-gazdálkodás,
f) Kúria elnöke: Szemák,
g) Nemzeti Bank elnöke: Temesváry László,
h) Legfelsőbb Állami Számszék elnöke: Voigt Ede dr.,
i) miniszterelnökségi sajtófőnök: Fiak Ferenc.
20. A közigazgatást személyügyi szempontból át kell állítani egy fél éven vagy egy éven belül, a Nyilaskeresztes Párt ezt a személyügyi átállítást a teljes felelősség vállalásával el tudja végezni, ennek eszköze azonban, hogy a Honvédelmi Minisztérium kivételével az összes többi minisztériumok elnöki osztályainak vezetését a Nyilaskeresztes Párt által kijelölt személyek vegyék át.
II.
Külpolitikai vonatkozásban a következő javaslatot tettem;
1. Az összhadviselés érdekében rövid időn belül meg kell szervezni és fel kell állítani az Európaközösség Legfelsőbb Vezetését és munkatörzsét, az Európatörzset.
2. A Legfelsőbb Vezetés Hitler Adolf kezében legyen, helyettese Mussolini Benito legyen.
3. Az Európatörzsbe minden állam teljhatalmú megbízottat küldjön ki, akik az összhadviselés érdekében szükséges kérdéseket átbeszélik, és kormányaikkal végrehajtják.
4. A Magyarország részéről ebbe a törzsbe kiküldendő teljhatalmú megbízotti tisztséget magamnak követelem.
Veesenmayer valóban udvariasan, nagy türelemmel hallgatta végig Szálasi javaslatait, személyi ajánlásait feljegyezte, az Európa-közösségre vonatkozó elgondolásokat pedig „írásbeli tervezet alakjában” kérte – de érdemleges választ közvetlenül nem adott a nyilas vezérnek.
Másnap, július 26-án Szálasi felkereste Sztójayt, és tájékoztatta a német követnek tett javaslatairól. A miniszterelnök, aki egyébként beteg volt és ágyában fekve fogadta a nyilasvezért, nem bocsátkozott részletes vitába, mindössze annyit kérdezett meg, miért hagyta ki a kormánylistából Reményi-Schnellert, Kundert és Antalt. Szálasi válaszának veleje:
Reményi-Schneller nem szakember, vagy legalábbis nem az a pénzügyi szakember, akit a nemzetiszocialista gazdálkodás megkövetel; Kunder kimondottan konjunktúralovag, egyáltalában nem szakember; Antal István kimondottan ellensége a nemzetiszocializmusnak, róla mindenki tudja, hogy nincs olyan kormány és olyan rendszer, melyet ne szolgálna.
(Szálasi egyszerűbben és rövidebben azt mondhatta, volna: mindhárom, Reményi-Schneller, Kunder és Antal, Imrédy híve, ezért nem hajlandó velük egy kormányban dolgozni.
Ettől függetlenül, persze amit Antal István jellemzésére mondott, megállta a helyét …)
A Napló ezután így írja le Szálasi és Sztójay találkozóját:
Sztójay tudomásul veszi PV véleményét:
ME: megkérdezi PV-t, hogy abban az esetben, ha részben vagy egészben elfogadná javaslatát, hajlandó volna-e aláírni a nemzeti összefogásnak azt a tervezetét, melyet ezennel új fogalmazásában átnyújt neki azzal, hogy tanulmányozza és adja meg rá válaszát;
PV: nem hajlandó elfogadni, nem lát okozati összefüggést a kettő között; az összefogásra vonatkozóan már eddig is megmondotta véleményét, rajta nem változtat, mert nincs miért; máskülönben is azért állított be tervezetébe egy tárca nélküli minisztert, aki a politikai pártok és társadalmi egyesületek kérdésének törvényes rendelkezését kell majd felelősen intézze, hogy a kormány többi tagjai mentesüljenek ennek a kérdésnek örökös felhánytorgatásától és tényleg csak a sürgősen elvégzendő nagy munkálatokra állítsák be minden energiájukat;
ME: énnek dacára kéri PV-t, olvassa el a tervezetet, és adja meg véleményét róla;
PV: ígéretet tesz, de megjegyzi, hogy a rögzített alapelvekből nem enged.
*
Szálasi a találkozóról beszámolt alvezéreinek, akik, ha nagyon óvatosan is, de megpróbálták a PV-t engedékenyebb állásfoglalásra bírni. Nem utolsósorban azért, mert megcsillant a hatalomban való részesedés reménye, ezért nem akarták elszalasztani a kínálkozó alkalmat Szálasi elvi és személyi követelései miatt.
Szőllősi Jenő pt. felveti még azt a kérdést is, nem volna-e célszerű megkérni hivatalosan a németeket, hogy az új kormány munkába lépésekor a PV részéről Hitlernek küldött emlékiratra válaszképpen Hitler hivatalosan deklarálja a magyar függetlenség gondolatának elismerését; PV tudomására adja Szőllősi Jenő pt.-nak, hogy ilyen irányban már ő is gondolkozott, gondolataik találkoztak, és ennek megfelelően is fog cselekedni.
Ami ezt az „ötletet” illeti, úgy látszik, hogy a nyilasvezérek ekkor még erősen túlértékelték kormányra jutási lehetőségeiket, ha már Hitler üdvözlő választáviratának tartalmán törték a fejüket.
Szálasi, éppen a hatalom közeli megragadásának csalóka reményétől hajtva, egyetlen pillanatot sem akart elvesztegetni. Ezért még aznap, július 26-án este megjelent az Uri utcában, a német követségen.
A Napló a Veesenmayer-Szálasi-tárgyalást így rögzítette:
Veesenmayer – V -: felveti Jaross, Baky és Endre László személyeinek kérdését; Jarossra vonatkozóan az a véleménye, hogy talán mint kultuszminiszter felelne meg a legjobban;
PV: véleménye szerint Jaross maradjon a nemzetiségi kérdések vezetésének síkján, utóvégre a Felvidéken is ebben a minőségben működött, a Felvidék részeinek visszacsatolásakor pedig ennek a kérdésnek a megoldásával megbízott tárca nélküli miniszter lett;
V: Baky és Endre személyeiről nem lehet lemondani, kettőjük ellen hihetetlen hajsza indult meg a zsidókérdésben tanúsított magatartásuk miatt, mind a ketten elismerésre méltót cselekedtek a zsidókérdés végrehajtásában; különösen Bakynak olyan érdemei vannak, melyek miatt az ő el nem ejtése a német vezetés becsületének kérdése, nem követelhető a német vezetéstől, hogy elejtsen olyan férfiakat, akik kötelességüket teljesítették a Német Birodalom iránt.
A beszélgetés következő szakaszában Veesenmayer arról igyekezett meggyőzni Szálasit, hogy
vannak idők, amikor a nemzetiszocialista magatartásnak hangsúlyozását gyakorlati szempontok nem teszik kívánatossá, ilyen a jelenlegi magyarországi helyzet is …
Veesenmayer végül az iránt érdeklődik a PV-nél,
nem hallott-e olyan híreket, hogy a Kormányzónak elvonulási vagy lemondási szándékai lennének újra, és hogy helyettest akar állítani.
A beszélgetés lezárása:
Megállapodnak abban, hogy amint PV tisztázta a Kormányzóval kapcsolatos híreket, újra találkozni fognak, de még ezen a héten.
Milyen következtetéseket vont le Szálasi a július 20. óta eltelt napok eseményeiből?
Elsőként is:
Magyarországon egyetlen népi bekötöttségű [így!] Párt és Mozgalom van, ez a Nyilaskeresztes Párt és az általa vezetett Hungarista Mozgalom; úgy Veesenmayer, mint a Himmler-csoport rádöbbentek erre a nyers igazságra;
továbbá:
Veesenmayer minden törekvése az volt, hogy Imrédy és a Nyilaskeresztes Párt közötti összefogást tudjon létrehozni; ennek segítségével akarta bizonyítani, hogy mégis neki volt igaza a kibontakozást illetően;
a Himmler-csoport törekvése viszont oda irányult – ide tartoznak Winkelmann és dr. Höttl is hogy Pálffyék és a Nyilaskeresztes Párt közötti összefogást tudjanak létrehozni, amivel ugyancsak saját igazukat tudják bizonyítani;
a Nyilaskeresztes Párt, mint nevető harmadik, alaposan kihasználta ezt a helyzetet; minden törekvése, hogy a döntő tényezők előtt bebizonyítsa, hogy egyedül csak ő hivatott a kibontakozás vezetésére, a többi pártok legfeljebb csak átmeneti szerepet vihetnek benne;
A német diplomácia és az SS ellentétéről;
Veesenmayer igen becsületesen és őszintén végzi munkáját, tényleg azt akarja, hogy a magyar Nemzet saját kezdeményezéséből hajthassa végre belső életének szükséges új kialakítását, komolyan arra törekszik, hogy az Államfő és a Nemzet között végleges és végzetes szakadás ne álljon be, de természetesen és jogosan követeli a sürgős és erélyes kezdeményezést; a német imperialista szárny elhalkult;
mindezeknél fogva Veesenmayer és Winkelmann viszonyában valószínűen enyhülés fog beállani.
És mi legyen a Nyilaskeresztes Párt szerepe?
A Nyilaskeresztes Pártnak a kibontakozásban változatlanul meg kell maradnia a megkezdett és az eddig járt úton; a felelősség teljesen rajta van, ezt pedig csak úgy vállalhatja, ha a kibontakozásban az általa követelt helyen és módon vesz részt.
1944. július utolsó napjaiban tehát minden cseppfolyós állapotban volt, vagy szemléletesebben, sakknyelven: bizonyos fajta patthelyzet jött létre, a játszmában részt vevő játékosok egyelőre lépésismétléshez folyamodtak, mindegyik a másikra várt, hogy kimozduljon addigi áldásából.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!