6
Minden szentnek maga felé hajlik a keze!
A kapitalizmusban az állatvilágból vett hasonlattal az erősebb ember-állat, a tőkések birtokolják a létfeltételekhez szükséges eszközöket, a termelőeszközöket. Így az „erősebb”, a gazdasági-politikai hatalommal rendelkező tőkések érdeke szabja meg a létfeltételeket, ezért a tőkés a saját magánérdekében használja fel a saját tulajdonában lévő termelőeszközöket – mert minden szentnek maga felé hajlik a keze.
Ez a kapitalizmusban természetes, mert a társadalmi lét határozza meg a társadalmi tudatot, így a dolgozó proletárok szinte morgolódás nélkül kiszolgálják a rajtuk élősködő tőkéseket. Mert ez a kapitalizmus társadalmi tudata!
„Társadalmi tudatformák: az objektív világ és a társadalmi lét tudati tükröződésnek különböző formái, amelyek a társadalmi lét alapján keletkeznek a gyakorlati tevékenység folyamatában. A társadalmi tudat a politikai ideológia, a jog, az erkölcs, a vallás, a tudomány, a művészet, a filozófia formáiban létezik és nyilvánul meg. A társadalmi tudat formát az objektív világ – a természet és a társadalom – gazdagsága és sokfélesége határozza meg.” – Marxista fogalomlexikon
„Ha a materializmus általában a létből magyarázza a tudatot, nem pedig megfordítva, akkor az emberiség társadalmi életére alkalmazott materializmus megkövetelte, hogy a társadalmi tudatot a társadalmi létből magyarázzuk.” * Lenin Művei. 21. köt. Szikra 1951. 43. old.* … A történelmi materializmus, az általános materialista világnézettel összhangban, abból indul ki, hogy a társadalmi lét az elsődleges, a társadalmi tudat pedig másodlagos. Nem a társadalmi tudat határozza meg a társadalmi élet rendjét és fejlődésének irányát, hanem fordítva, a társadalom gazdasági rendje határozza meg a társadalmi tudatot, a társadalmi eszméket. Vagyis: nem az eszmék határozzák meg az életet, hanem az élet, a társadalmi lét határozza meg az eszméket.” – A marxista filozófia alapjai
Ez azonban a polgári demokráciában, a kapitalista termelési módban, az individualista erkölcs, az egyéni érdekből történő vállalkozás szabadságával hatalmas erőket szabadított fel, megteremtette a fejlett világgazdaságot. A kapitalizmus barbársága, működési módja nélkül nem fejlődhet ki a szocializmushoz szükséges termelőerő. Ezt az emberiség a saját erejéből másként nem valósíthatja meg.
A kapitalizmusra jellemző az élősködők mértéktelen pazarlása az emberiség kárára!
A kapitalizmus a termelőerők fejlődésével, ennek alapján a kizsákmányolás fokozásával, az ehhez szükséges individualista erkölcsével, a magánérdekeltség miatt a gazdaság társadalmi, világméretű szervezetlenségével, konkurenciaharcával, anarchiájával az emberiséget időnként elkerülhetetlenül válságokba, katasztrófába sodródik. Ez a kapitalista modell sajátossága!
Az élősködők azonban kérkednek a kizsákmányolással eltulajdonított gazdagságukkal. Bár nem mondják ki, hogy felsőbbrendűek, de úgy élnek uralkodnak az emberiség felett. A kizsákmányolás már olyan mértékűvé vált, hogy a rabolt gazdagságot semmilyen módon nem lehet az élősködésre elkölteni vagy elpazarolni, ezért csak elpusztítani lehet. Így a válságok hasznosakká válnak az élősködők javára, de az emberiség kárára. Megtisztítják a feleslegtől, feleslegesen termelt értékektől a világot, amit a kapitalista modell hibája hozott létre. De ez a dolgozó proletár többség, így az emberiség kárára történik.
Így a kapitalizmus minden erőlködése ellenére egyre nehezen tud uralkodni társadalmi és világméretekben a termelőerők felett, mert túl alacsony a társadalmi tudatossága. Mert a kapitalizmus modellben az ember még csak a gondolkodó állat lehet! Ez viszont kedvez a fasizmus, a „kapitalista szocializmus” kialakulásának.
Valójában a kapitalizmusban is a termelés a szükségletek kielégítésére történik, de közbe van iktatva egy felesleges élősködő kapitalista tényező és a konkurencia „véletlene” szabályoz csekély társadalmi tudatossággal nagyon rossz hatásfokkal, amitől anarchikussá válik a népgazdaság, a világgazdaság, mert nincs és nem is lehetséges társadalmi-, világméretű szervezés, tervezés. Bár a tekintélyuralommal a „kapitalista szocializmus” ezen segíthet valamelyest, de megtartva a bérrabszolgaságot, az élősködést, a kapitalista osztály-önkényuralmat, az embertelenséget, ami azonban ráadásul totálissá, nyílttá válik.
A válságok miatt időnként a proletár dolgozók, a bérrabszolgák, a beszélőszerszámok léte veszélybe kerül, mert túl sok a termék a bérekhez és az élősködéshez képest is, túl nagy az értéktöbblet, amit a kizsákmányolók nem tudnak bővítésre, élősködésre és pazarlásra sem felhasználni. A termelést csökkenteni kell, ezért a beszélőszerszámok jelentős részét már nem tudják használni, így sok proletár dolgozó bérrabszolga bér és munka nélkül nyomorog, már nem bérrabszolga, valóban szabad lesz, de tengődik, pedig az a baj, hogy túl sok termék van, túl sokat termeltek a beszélőszerszámok, de nekik nem jut elegendő belőle.
Az osztályharc az élősködés, a pazarlás, a válságok megszüntetéséért, az emberré válásért történik!
Emellett a kizsákmányolással felhalmozott jövedelem hatalmas méreteket ölt, ami az élősködők értelmetlen pazarlására vezet. A kizsákmányolással szerzett jövedelem elsősorban az élősködést, a pazarlást és nem az emberiség javát szolgálja!
Mert a kizsákmányoló a kizsákmányolással szerzett jövedelmét alapvetően arra használja, társadalmi, azaz a valódi demokratikus ellenőrzés nélkül, amire akarja. A kapitalista a kizsákmányolással szerzett profit felhasználásáról minden valódi, a gazdasági-politikai-társadalmi egyenlőségre alapuló demokratikus kontroll nélkül dönt, csak a rabló individualista természete vezérli, mert még csak egy gondolkodó, ragadozó állat. A kapitalista állam kontrollja a kapitalisták, a kapitalizmus és nem a dolgozó proletárok érdekében történik. Erre csak az osztályharc lehet a megfelelő válasz a valódi demokrácia megteremtéséért.
A beszélőszerszám költsége a működéséhez szükséges legkisebb tőkebefektetés!
A konkurencia, a kizsákmányolás, az élősködés, a minél nagyobb profit érdekében a tőkés a termelés minden költségét a legalacsonyabb szinten tarja, így a termelő és egyben fogyasztó proletár dolgozó bérrabszolgákét is. A költséghatékonyság alapvetően kedvez a fejlődésnek, de akkor a legkedvezőbb, ha az emberiség érdekében a megfelelő társadalmi tudatossággal párosul, ami a szocializmusra jellemző.
A kapitalista állam a tőkések saját minél nagyobb profitja érdekében a bérrabszolgák munkaképességéről is igyekszik gondoskodni. Azonban a kapitalizmusnak nem a következetesen objektív tudományos a világnézete, ezen az alapon nincs társadalmi-, világméretű szükségletekre tervgazdálkodása. Ennek megfelelő a társadalmi tudatossága. Így jelentős a konkurenciaharc véletlenének hatása és a kapitalizmus költséghatékonyságra törekvése a proletár dolgozók képessége kárára is. Ehhez járul még hozzá a valódi demokrácia hiánya. Így ezek együtt hatásaként nagymértékben az anarchia, a véletlen hatására alakul a bérrabszolga munkaerő képessége, minősége. Ez időnként súlyos aránytalanságokra, válságokra vezet.
Azonban a szocializmusban az állam már tudatosan, a gondolkodó humánus emberré válásnak megfelelően, a következetesen objektív tudományos világnézetre alapozottan szervezi, tervezi a munkaerő minőségét összhangban a társadalom szükségleteivel.
A bérrabszolgák a kapitalizmus hibáinak szenvedő alanyai!
A kapitalizmus a társadalmi feszültségek, a válságok elkerülése miatt és a minél nagyobb profit érdekében törekszik a termelés és a fogyasztás harmóniájára. Mégis, ennek ellenére, az individualizmus hatására a népgazdaság, a világgazdaság elkerülhetetlenül időnként válságokba jut. Mert a kapitalista magángazdaságok egymással ellenérdekeltségben, kíméletlen versenyben, alapvetően a piaci konkurenciával és a monopóliumok önző hatalmával szabályozottan működnek, nem a társadalom szükségleteinek, nem proletár dolgozók érdekének megfelelően tervezetten, szervezetten.
Ezért az egymással harcban álló magánérdekeltségű gazdaságok, monopóliumok nem működhetnek kellően összehangoltan tervszerűen a népgazdaság, a világgazdaság, az emberiség érdekében, mert kíméletlen verseny, önző magánérdekeltség van. Így a válságok, a katasztrófák, a háborúk, a világháborúk elkerülhetetlenek a kapitalizmusban. Ezeknek azonban alapvetően a többségben lévő bérrabszolgák, tehát az emberiség a szenvedő alanya.
Bár a klasszikus (hitleri típusú) fasizmus tekintélyuralmában a koncentrált tőkés hatalommal, a „kapitalista szocializmussal” lehetséges a társadalmi méretű tervszerűség, de a lényeg marad, bérrabszolgaság, kizsákmányolás, kapitalista osztály-önkényuralom, a végtelenségig fokozott embertelenség, megalázó úr-szolga viszony.
Ezek a válságok alapvetően a dolgozó proletár bérrabszolgák, így valójában az egész emberiség létét érintik, akik ebben a folyamatban csak a profit létrehozása érdekében a termelők és a munkaerő árában a fogyasztók is, azonban az osztályérdekeik nem jelentkeznek demokratikusan a hatalomban, így a kapitalizmus gazdasági anarchiájának szenvedői, mert alapvetően csak termelési tényezők. De valójában mégis emberek, ami az osztályharcukban nyilvánul meg. Ennek letörésére szolgál a tőkés osztály-önkényuralom a fasizmus különböző, a körülményekhez alkalmazkodó formáiban.
A kapitalizmusban a tőkések alapvető gazdasági célja a minél nagyobb profit, ezen az alapon az élősködés a pazarlás, ami a proletárok az emberiség kárára történik!
A kapitalista népgazdaság, a kapitalista világgazdaság az egymástól elkülönült, konkurenciában harcoló magángazdaságok individualista magán érdekeltségen alapuló működése. A kapitalista termelés célja nem a társadalmi méretű tervgazdálkodással a szükségletek kielégítése, hanem a tőkések minél nagyobb egyéni profitja, alapvetően a dolgozó proletárok, de a konkurenciában a kapitalisták és akár a társadalom kárára is, aminek jelentős részét az élősködésére és a pazarlásra használják fel.
Ez a parazita kapitalista modell azonban a többségeben lévő dolgozó proletárok osztályérdekeit és így az emberiség érdekét sérti ezért ennek felszámolása az osztályharcra vezet, mert az emberiség érdeke a parazita tendenciák megszüntetése.
„A világ legvagyonosabb rétegének, az emberiség mindössze egy százalékát kitevő globális elitnek a jövedelme az elmúlt két évben mintegy kétszerese volt annak, mint amennyit az összes többi ember keresett – állítja az Oxfam jótékonysági szervezet hétfőn kiadott jelentésében. – 2023.01.16”
„tervgazdaság: a szocialista gazdasági rendszer egyik alapvető jellemvonása. A termelési eszközök társadalmi tulajdona alapján a népgazdaság állami terv szerint fejlődik. A terv megszabja a gazdasági fejlődés átfogó céljait és az e céloknak alárendelt gazdasági szabályzókat. A tervgazdálkodás célja, hogy biztosítsa a népgazdaság tervszerű arányos fejlődését. Eközben arra törekszik, hogy optimális egyensúly mellett segítse a leghatékonyabb gazdasági növekedést, összehangolja a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekeket, biztosítsa a gazdaságpolitikai célok megvalósítását, s mindezzel az ország gazdasága, a népjólét növekedését.” – Politikai kisszótár
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!