Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának hivatalos honlapja – KPRF.RU
Dmitrij Novikov: A kínai modernizáció tapasztalatainak globális jelentősége folyamatosan nőni fog
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának sajtószolgálata
Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnökhelyettese, az Orosz Föderáció Állami Duma nemzetközi ügyekkel foglalkozó bizottságának első alelnöke D.G. Novikov részt vett a „Kínai modernizáció a jelenlegi szakaszban” című kerekasztal-beszélgetésen.
Az eseményre az Orosz Tudományos Akadémia Kína és Modern Ázsia Intézetében került sor. Részt vett: Zhang Hanhui, a Kínai Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete az Orosz Föderációhoz, orosz parlamenti képviselők, Oroszország és Kína tudományos és szakértői közösségének képviselői.
DG Novikov videokonferencián keresztül beszédet mondott a kerekasztal résztvevőihez:
– Kedves kerekasztal résztvevők!
Zhang Hanhui rendkívüli és meghatalmazott nagykövet!
Az Orosz Tudományos Akadémia Kína és Modern Ázsia Intézetének igazgatója Kirill Vladimirovich Babaev!
Wang Bin, a China Media Corporation eurázsiai irodájának igazgatója!
Az emberiség nagy léptékű változások körülményei között él. Szemünk előtt határozódnak meg a világ fejlődésének útjai az elkövetkező évtizedekre. E folyamatok mély lényege a nyugati tőke visszafordíthatatlan gyengülése volt. Ezt a folyamatot két fő tényező befolyásolja. Mindenekelőtt a vezető burzsoá hatalmakon – az USA-n és Nyugat-Európa államain – belül fokozódnak az ellentétek. Ennek az az oka, hogy a kapitalista világ vezető országai kimerítették a progresszív fejlődés lehetőségét.
A tőke végtelen vágya a rendkívül magas nyereségre „időzített bombákat” rakott le a kapitalista rendszerben. A pénzügyi és a spekulatív szektor ellenőrizhetetlenül duzzadt. Előbb-utóbb ezek a buborékok kipukkannak. Pontosan ez történt a 2008-as válság idején. A burzsoá oligarchia azonban kitartóan megőrzi az önérdekből, a megtévesztésből és a kalandozásból erősen érintett rendszert.
Ilyen körülmények között elkerülhetetlenül mélyülnek az osztályellentétek a nyugati országokon belül. Kiszárad az a társadalmi engedmények, amelyeket a nyugati burzsoázia a Szovjetunió sikerei és a kommunista eszmék növekvő népszerűsége hatására kénytelen volt megtenni. A dolgozó emberek korábbi hasznát elveszik, és ez egyre növekvő ellenállást vált ki. A franciaországi „sárgamellényes” mozgalom után szembetűnő példa volt a mezőgazdasági termelők és a szállítómunkások erőteljes tiltakozása számos EU-országban.
Az Egyesült Államokba és az EU-ba irányuló migráció nem járul hozzá a társadalmi békéhez. A nyugati országok lakosságának jelentős része megérti, hogy van mód a probléma megoldására. Ehhez szükséges:
– hagyják abba a globális dél országai államiságának lerombolását;
– líbiai, palesztin és számos egyéb probléma megoldása;
– segíteni az ázsiai, afrikai és latin-amerikai országok lakosainak tisztességes életet szülőföldjükön.
A transznacionális cégeknek azonban megvannak a maguk számításai. A nyugati tőkének olcsó munkaerő beáramlására van szüksége, hogy nyomást gyakoroljon saját proletariátusára.
Minden, ami történik, akut társadalmi-gazdasági válságot vált ki a nyugati társadalomban. Ez természetesen tükröződik a politikában és a kultúrában. Az ideológiai és erkölcsi válság egyre mélyül. Az egykor nagy európai civilizáció értékei erodálódnak. Degenerálódásának egyre több jele mutatkozik. Az európai országok elnéptelenedése növekszik. Politikai elitje lealacsonyodik. És ebben nincs túlzás. Végül is, ha Josep Borrell a Nyugatot virágzó kertnek, a világ többi részét pedig vad dzsungelnek nevezi, az a degradáció közvetlen jele – mind szellemi, mind erkölcsi értelemben.
A Nyugat befolyásának gyengítésében a második legfontosabb tényező az önkifejezése. A világuralomra törekedve egyre inkább leveti magáról a demokrácia és az emberi jogok álarcait, és megerősíti a neokolonializmus gyakorlatát. Jugoszlávia, Irak, Líbia, Afganisztán nyílt beavatkozás áldozatai lettek. Ázsia, Afrika és Latin-Amerika számos országa, a volt Szovjetunió köztársaságai a „színes forradalmak” kifinomult technológiáit tapasztalták meg. És természetesen a Nyugat a gazdasági kizsákmányolás különféle módszereihez folyamodik, elsősorban a dollárrendszert alkalmazva.
Válaszul a nemzeti felszabadító harc fokozódik. A világ népei egyre inkább követelik érdekeik tiszteletben tartását. Valódi, teljes, nem pedig szimbolikus és formális szuverenitást akarnak. A Kínai Népköztársaság pedig megelőzi ezeket a folyamatokat. Kína széleskörű tapasztalatot halmozott fel a különféle gyarmatosítók elleni küzdelemben. A kínaiak nagy sikereket értek el ennek a nagy feladatnak a megoldásában.
Egy évszázaddal ezelőtt az országot idegen hatalmak befolyási övezetekre osztották és megalázták. Kína volt az első, amely megérezte a második világháború leheletét. Aztán a japán militaristák veresége után az amerikai imperialisták Csang Kaj-sekre támaszkodva megpróbálták megszerezni az ország feletti ellenőrzést. Kína azonban mindezeket a kihívásokat méltósággal küzdötte le.
A Kínai Népköztársaság 1949-es kikiáltása a valódi függetlenség aktusa volt. Ez pedig a Kommunista Pártnak köszönhető, amelynek sikerült az emberek energiáját és akaratát szülőhazájuk védelmére irányítani.
Ma ismét vannak olyan erők a világon, amelyek megpróbálják „ rendre hívni Kínát ”. A Nyugat fél Kína globális nagyhatalommá válásától, és igyekszik megfékezni folyamatos modernizációját és folyamatos fejlődését. Gyűlöletét különösen erősíti, hogy Peking a modern világ gyarmatiellenes érdekeinek szóvivőjeként lép fel. Ezt a világot néha Globális Délnek is nevezik. Valójában a globális többségről, tehát az egész emberiségről beszélünk.
A legnagyobb elégedetlenség a KNK ellenfelei körében az az erős ideológiai alap, amelyen Kína progresszív szerepe és növekvő befolyása a világban alapul. A CPC és személyesen Hszi Csin-ping elvtárs óriási érdeme, hogy a kínai társadalom hű marad a marxizmus-leninizmus eszméihez, és a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve építi a szocializmust.
Hszi Csin-ping elvtársnak a Kínai Kommunista Párt és a Kínai Népköztársaság vezetőjévé történő megválasztása véleményem szerint nem kevésbé fontos mérföldkő volt az ország történelmében, mint a KKP létrehozása, a Néppárt kikiáltása. A Kínai Köztársaság és a reform- és nyitáspolitika kezdete. Kína a CPC Központi Bizottságának jelenlegi főtitkárának vezetése alatt nagyon pontosan értékelte a világban végbemenő változásokat, és meghatározta országa helyét azokban.
A KNK vezetésének legfontosabb kezdeményezése a nemzetközi porondon az emberiség sorsa közös közösség koncepciója volt. Peking konkrét mechanizmusokat is kidolgozott ennek végrehajtására. Ezek a Global Development Initiative, a Global Security Initiative és a Global Civilization Initiative. A világ több tucat országától kaptak jóváhagyást, és már most számos projekt megvalósításának koncepcionális alapjává válnak.
Ezek közé tartozik az „Egy öv és egy út” projekt. Küldetése az országok és kontinensek összekapcsolása kereskedelem, befektetések, infrastruktúra-fejlesztés és az emberek közötti kapcsolatok révén. Már 150 ország vett részt a Belt and Road kezdeményezésben. 10 év alatt ez a kezdeményezés több mint 3 ezer konkrét közös projekt megvalósítását tette lehetővé. A Világbank előrejelzése szerint 2030-ra az „Egy öv, egy út” kezdeményezés fejlesztése 420 ezer munkahelyet teremt Kína partnerországaiban.
Kína nemzetközi stratégiája az egyenlőség és az igazságosság eszméire épül. A legutóbbi Belt and Road csúcstalálkozón Hszi Csin-ping megjegyezte: „ Nem lesz helye a tömbök konfrontációjának és geopolitikai játszmáknak, egyoldalú szankcióknak, gazdasági zsarolásoknak és elszakadási kísérleteknek ”. Mint a Kínai Népköztársaság elnöke hangsúlyozta, az ókori Selyemút története bebizonyította, hogy a fejlődést és a jólétet nem harci lovak és hosszú lándzsák, hanem tevekaravánok és áruk érik el, nem hadihajókkal, hanem kereskedelmi hajókkal, barátság. Pontosan ez hiányzik a mai nemzetközi kapcsolatok rendszeréből.
Teljesen természetes, hogy Kínában a hazai modernizáció kéz a kézben jár Peking fontos nemzetközi kezdeményezéseivel. Hszi Csin-ping hatalomra kerülése óta holisztikus koncepció alakult ki a közigazgatás területén az országon belül, és számos kínai kezdeményezés született a világ színpadán.
A kapitalista rendszerben a saját munkások kizsákmányolása együtt jár a külső terjeszkedéssel és a piacok elfoglalásával. Ugyanakkor a burzsoázia sokszor szóróanyagokkal és soviniszta érzelmek szításával próbálja csökkenteni a háztartási dolgozók elégedetlenségét. A KNK alapvetően más irányt mutat.
A nép Kínája a szocializmus építésének útját követi. Az ország modernizációját végrehajtva a KNK vezetése magabiztosan erősíti államának szocialista alapjait. E tekintetben jellemző a közelmúltban Kína és Vietnam vezetőinek találkozója. A Pham Minh Trinh vietnami miniszterelnökkel folytatott tárgyalásokon Hszi Csin-ping azt mondta, Kínának és Vietnamnak együtt kell hajóznia a szocializmus ugyanazon a hajóján.
A CPC 19. kongresszusa felvázolta a modernizált szocialista hatalom teljes felépítésének stratégiai tervét. 2020-tól 2035-ig elsősorban a szocialista modernizációt, 2035-től a század közepéig pedig Kína gazdag és hatalmas, demokratikus és civilizált, harmonikus és szép modernizált szocialista hatalommá alakítását tervezik.
Ez a politika a CPC vezető szerepének növelését és az emberek egyre aktívabb bevonását jelenti az ország irányításába. Ennek elérése érdekében a kínai vezetés aktívan küzd a korrupció, a karrierizmus, a pazarlás és a hedonizmus ellen. A késő Szovjetunió történetéből jól tudjuk, hogy ezek a fekélyek hogyan teremthetik meg a polgári ellenforradalom feltételeit.
A modernizáció során a Kínai Népköztársaság vezetése kiemelt figyelmet fordít az emberek életszínvonalának javítására. Az országban megszűnt a rendkívüli szegénység. Az elmúlt 40 évben több mint 700 millió embert emeltek ki a szegénységből. Egyetlen kapitalista ország sem képes ilyen eredményeket felmutatni. Csak egy szocialista állam képes magabiztosan végrehajtani az „ emberek az első ” elvét.
Kína külpolitikája is alapvetően különbözik a nyugati hatalmakétól. Peking elutasítja a „nagy bot” és a „vasököl” elvet. Kínában az emberek jól emlékeznek: a gyarmati hódításokat szörnyű bűnök kísérték – népirtás, rabszolga-kereskedelem és a népek egymás elleni szembeállítása. Mindez pedig a profitszerzés célját szolgálja. Ez a kapitalizmus lényege, és amíg él, a nagytőke érdekérvényesítésének vérbeli módszerei nem tűnnek el. Pontosan ezt látjuk most a Gázai övezetben és Jemenben, kicsit korábban pedig Líbiában, Irakban, Afganisztánban és Szíriában.
A kínai diplomácia a nemzetköziség, az egyenlőség, a közös jólét érdekében történő közös fejlesztés diplomáciája. A Kínai Népköztársaság elnöke ezt jól kifejezte a 2023-as BRICS Business Forumon tartott beszédében. Szerinte Kína ugyanazt a levegőt szívja, mint a többi fejlődő ország, és sorsközösségre tör velük. Amint azt Xi Jinping megjegyezte, Peking határozottan védi a globális dél országainak közös érdekeit, és azon dolgozik, hogy növelje a feltörekvő piacok és a fejlődő országok képviseletét és hangját a globális ügyekben.
Peking céljait részletesebben tükrözi a Global Security Initiative koncepciója. Hszi Csin-ping javasolta 2022-ben. A koncepció különösen azt feltételezi, hogy egy állam biztonságát nem szabad mások rovására biztosítani. Minden országnak figyelembe kell vennie más országok ésszerű biztonsági aggályait. Ez a pont tökéletesen illeszkedik a jelenlegi Ukrajna körüli helyzethez. Az Egyesült Államok és a NATO katonai-politikai kalandjaiban való részvétele akut fenyegetést jelentett Oroszország szuverén fejlődésére. Ez arra kényszerítette Moszkvát, hogy különleges katonai műveletet indítson.
Fontos, hogy Peking globális biztonsági kezdeményezése a nézeteltérések békés megoldását és a szankciókról való lemondást írja elő a vitás kérdések megoldásának módjaként. Hszi Csin-ping hangsúlyozza, hogy Kína nem vesz részt geopolitikai játszmákban és blokkkonfrontációkban, és ellenzi az egyoldalú szankciókat és a gazdasági nyomást. Ebben a tekintetben Kína és Oroszország céljai kétségtelenül egybeesnek.
Kedves kerekasztal résztvevők!
Természetesen minden államnak és társadalomnak megvannak a maga sajátosságai. A történelem, a kultúra és a nemzeti sajátosságok határozzák meg. Mao Ce-tung a marxista eszmék megvalósításának nemzeti sajátosságairól beszélt még az 1930-as években „A forradalmi háború stratégiájának problémái Kínában” című előadássorozatában. Szerinte ” a marxizmus általános elvei mindig meghatározott nemzeti formákban léteznek “.
Minden országnak megvan a maga egyedi történelmi útja, saját nemzeti kultúrája, saját értékei. A kínai kommunisták ezt figyelembe veszik koncepcióik és kezdeményezéseik kidolgozásakor. A közelmúltban a CPC és a világ politikai pártjai között Pekingben lezajlott magas szintű párbeszéd során Hszi Csin-ping a civilizációk sokféleségének tiszteletben tartására szólított fel. A kínai tapasztalat azt tanítja, hogy a marxizmus kreatív fejlődése, az emberek kulturális sajátosságaival való ötvözése kiváló eredményeket ad.
Kína sokat tesz azért, hogy elmondja a világnak az igazságot önmagáról és céljairól. A különböző országokból származó barátok segítenek neki ebben. Az Orosz Föderáció Kommunista Pártja sok erőfeszítést tesz a kínai tapasztalatok népszerűsítésére. A választókkal való találkozókon a kommunista párt képviselői a KNK vezetésének kezdeményezéseiről beszélnek. Ezt nyomtatott és online kiadványainkon, a Red Line TV-csatornán keresztül tesszük. A csatorna on-air műsorszórásának egyik csúcspontja a „China Today” projekt volt, amelyet a kínai „Chance” nemzetközi kiadóvállalattal közösen valósítottak meg.
Abból indulunk ki, hogy egy adott ország sajátosságainak figyelembe vétele szükséges a közös cél – a sikeres fejlődés – eléréséhez. Ebben a szakaszban Kína érte el a legnagyobb sikert a fejlődésében. Éppen ezért 2022-ben a CPC és a világ marxista pártjainak fórumán az Orosz Föderáció Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöke G.A. Zjuganov kifejtette, hogy Kína tapasztalatai egyre inkább egyetemes jelentőséggel bírnak a modern világ számára. És meggyőződésem, hogy a közeljövőben a kínai modernizáció tapasztalatainak jelentősége csak nőni fog!
Köszönöm!
Illusztrációk az anyaghoz:
forrás: kprf-ru
SaLa