XI. RÉSZ
MÁSODIK KÖNYV
AZ „EGÉSZSÉGÜGYI ÖVEZET” TITKAI
(idézet: A Nagy Összeesküvés – Szikra)
A húszas évek közepetáján, a látszólagos nyugalom mögött vad vihar volt készülőben. A világ hatalmas gyarmati és félgyarmati területein az orosz forradalom példáján felbuzdulva a szabadság reményeit melengették, ébredezni kezdett a népek nemzeti öntudata s az a veszély fenyegetett, hogy a gyarmati imperializmus egyensúlyát vesztett szerkezetét alapjaiban megingatják …
1926 tavaszán kitört a vihar. Kínában fellobogott a forradalom lángja. A kommunisták és a Kuomintang egységfrontja megdöntötte a korrupt pekingi diktatúrát, a nyugati imperializmus bábkormányát. Megteremtették a szabad Kínát.
Ezt az eseményt mind Ázsiában, mind a nyugati világban egy megborzadt és kétségbeesett szovjetellenes propaganda kíséretében adták hírül a világnak. A kínai forradalmat, amely száz és százmillió elnyomott felkelését jelentette az idegen és a belső elnyomók ellen, vad dühvel támadták, mondván, hogy a forradalmat a „moszkvai boszorkánykonyhán” főzték ki.
A japán császár azonnal kinyilvánította készségét arra, hogy Japán Ázsiában, mint a „bolsevizmus elleni védőbástya” szerepeljen. A nyugati hatalmaktól bátorítva Japán felkészült arra, hogy beavatkozzék Kínában és letörje a forradalmat. A japán miniszterelnök, Tanaka tábornok a császár elé terjesztette hírhedt titkos emlékiratát, melyben a japán imperializmus végső céljait körvonalazta:
„Hogy meghódíthassuk a világot, először Kínát kell meghódítanunk; ha ez megtörtént, akkor a Déli tenger összes ázsiai országai félni fognak tőlünk és kapitulálnak. Akkor azután a világ meg fogja érteni, hogy Kelet-Ázsia a miénk …
Kína összes erőforrásaival a birtokunkban hozzálátunk majd India, a keletindiai szigetek, Közép-Ázsia, Kis-Ázsia, sőt Európa meghódításához. Azonban az első lépés a Mandzsúria és Mongólia feletti ellenőrzés megszerzése … Előbb vagy utóbb harcolnunk kell majd a Szovjetunió ellen … Ha a jövőben ellenőrzést kívánunk gyakorolni Kína felett, előbb az Egyesült Államokat kell megtörnünk.”1
1927 márciusában Csang Cso-lin kínai tábornok és hírhedt japánbérenc támadást intézett a pekingi szovjetkövetség ellen és bejelentette, hogy tanúbizonyságot szerzett egy Kína ellen irányuló bolsevik összeesküvésről. Ez volt a jeladás a kínai ellenforradalom megindítására. A japán és angol-francia pénzbeli támogatás, valamint fegyverszállítás és diplomáciai elismerés kecsegtető ígéretétől felbátorítva Csang Kai-sek Kuomintang-hadserege hirtelen felbontotta az egységfrontot a kommunistákkal és megtámadta forradalmi szövetségeseit. Tömegmészárlás következett. Sanghaiban, Pekingben és másutt ezrével fogták össze a kínai munkásokat, diákokat és parasztokat, akik liberális vagy kommunista szimpátiával voltak gyanúsíthatok. Meggyilkolták vagy koncentrációs táborban halálra kínozták őket. Polgárháború söpört végig Kínán.
De a kínai forradalom életrehívta Ázsia valamennyi hamu alatt parázsló szabadságmozgalmát. Hátsó-India, Indokína, Burma és India forrongó katlanná vált. A komolyan megriadt imperialisták Japántól várták, hogy megvédje őket a „bolsevizmustól”. Ugyanakkor Európában a vezérkarok ismét előkeresték íróasztalfiókjaikból a bolsevikellenes kereszteshadjáratra és a Moszkva ellen indítandó általános támadásra vonatkozó régi terveiket.
A locarnói nemzetközi diplomáciai konferencián, 1925—1926 folyamán, az angol-francia diplomaták lázasan tárgyaltak Németországgal egy szovjetellenes közös akcióról.
Az angol toryk egyik képviselőbe, W. C. A. Ormsby-Gore 1924 október 23-án Manchesterben tartott beszédében a locarnói kérdést világos és félreérthetetlen módon fogalmazta meg:
„A keresztény civilizáció szolidaritására van szükség, hogy gátat vessünk annak az erőnek, amelynél sötétebb nemcsak a mi korunkban, de Európa egész története folyamán sem merült fel.
Ahogy én látom, a locarnói küzdelem a következő kérdést veti fel: vajon Németország jövőjét a nagy nyugati hatalmak sorsához köti-e vagypedig Oroszországgal dolgozik-e majd együtt a nyugati civilizáció elpusztításán?
Locarnó jelentősége óriási. Németország, legalábbis ami a jelenlegi német kormány politikáját illeti, elszakad Oroszországtól és a Nyugat sorsával vállal közösséget.”
Franciaországban Raymond Poincaré, a francia miniszterelnök nyilvánosan síkraszállt azért, hogy az európai hatalmak, Németországot is beleértve, közös katonai támadást indítsanak a Szovjetunió ellen.
Berlinben a német imperialista és antidemokratikus sajtó bejelentette, hogy elérkezett a bolsevizmussal való leszámolás ideje. Max Hoffmann tábornok, miután sorozatos tárgyalásokat folytatott a náci párthoz közelálló Reichswehr-tábornokokkal és iparbárókkal, Londonba sietett, hogy híres tervét az angol Külügyi Hivatalnak és egy kiválasztott csoport konzervatív parlamenti képviselőnek, valamint katonai szakértőnek előterjessze.
1926 január 5-én reggel a London Morning Post Sir Henri Deterding egy rendkívüli levelét tette közzé. Ebben a levélben Deterding kinyilvánította, hogy készen állnak a tervek a Szovjetunió ellen indítandó új intervenciós háború megkezdésére. Deterding ezt írta:
„… néhány hónap és Oroszország visszatér a civilizációhoz, mégpedig jobb kormánnyal, mint amilyen a cár idejében volt… A bolsevizmusnak hamarabb vége lesz, mint ennek az évnek. És mihelyt ez bekövetkezik, Oroszország az egész világhoz fordulhat hitelért s kinyithatja határait mindazok számára, akik dolgozni kívánnak. Pénz és hitel és ami még ennél is jobb, a munkaerő csak úgy ömlik majd Oroszországba.”
Egy jólismert francia jobboldali újságíró, Jacques Bainville a következő kommentárt fűzte ehhez Párizsban: „Ha a Royal Dutch elnöke a szovjet rendszer végét meghatározott dátumra bejósolja, akkor erre oka van …”
1927 március 3-án Viscount Grey az angol Lordok Házában ezeket mondotta: „A szovjet kormány egyáltalában nem nemzeti kormány a szó szokásos értelmében. Nem orosz kormány abban az értelemben, ahogy a francia kormány francia, vagy a német kormány német.”
1927 május 27-én az angol rendőrség és a titkosszolgálat emberei megszállták az Arcos, a szovjet kereskedelmi szervezet irodáit. Letartóztatták a tisztviselőket, házkutatást tartottak, feltörték a páncélszekrényeket, széthányták az iratokat és még a padlón, a mennyezeten és a falakon is lyukakat fúrtak, hogy „titkos irattár”-ra bukkanjanak. Semmiféle kifogásolható okmányt nem találtak, de a Morning Post, a Daily Mail és más szovjetellenes lapok vad rémmeséket közöltek arról, hogy az Arcoson történt rajtaütés alkalmával állítólag Anglia elleni szovjet összeesküvésre vonatkozó „bizonyítékokat” találtak.
Az angol tory-kormány megszakította a diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatokat a Szovjetunióval.
Ugyanezen a nyáron ugyanilyen rajtaütésszerű támadásokat hajtottak végre a berlini és párizsi szovjet konzulátusokon és más hivatalos képviseleteken. Júniusban Varsóban meggyilkolták V. I. Vojkovot, a Szovjetunió lengyelországi követét. Leningrádban a bolsevik párt egyik ülésén bomba robbant.2
Foch tábornagy 1927 augusztus 21-én a London Sunday Referee-nek adott interjújában világosan kifejezésre juttatta, hogy ezek az erőszakos lépések mire irányulnak.
— 1919 februárjában, a leninizmus korai napjaiban — jelentette ki Foch — a párizsi nagykövetek konferenciáján megmondottam: amennyiben az Oroszországot körülvevő államokat ellátják lőszerrel és a háború más kellékeivel, elvállalom, hogy a bolsevik veszélyt egyszersmindenkorra megszüntetem. Akkor a háborús kimerültség indokával leszavaztak, de a következmények hamarosan megmutatták, hogy igazam volt.
Arnold Rechberghez, a németországi nácimozgalom egyik legbuzgóbb támogatójához Foch tábornagy levelet írt, amelyben többek között ezeket írta:
„Bolond lennék, ha azt hinném, hogy egy fél kontinensnél nagyobb területet és hatalmas ázsiai birodalmat néhány bűnöző zsarnok uralma alatt hagyhatunk. Azonban addig semmit nem lehet tenni, amíg Franciaország és Németország nem egységes. Kérem adja át üdvözletemet Hoffmann tábornoknak, az antibolsevik katonai szövetség nagy bajnokának.”
Minden készen állott a háborúra.
JEGYZETEK
1. A Tanaka-emlékiratot, mely később mint a japán Mein Kampf lett ismertté, 1927-ben írták és 1929-ben került először nyilvánosságra, miután Csang Hszue-liang, Mandzsúria ifjú tábornagya megvásárolta egy japán ügynöktől. Ezt az okmányt a Békés Kapcsolatok Intézetének Kínai Tanácsa adta ki az Egyesült Államokban és tárta ezzel a világ elé.
2. Egyidejűleg Trockij ellenzéki mozgalma a Szovjetunióban arra készülődött, hogy megdöntse a szovjet kormányt. A trockisták 1927 november 7-én kíséreltek meg az államcsínyt. Trockij követői közül sokat letartóztattak és Trockijt magát száműzték. Lásd 182—184. oldalt.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!