(idézet: Szálasi naplója – A nyilasmozgalom)
10
Sztójay miniszterelnök
fogadja a PV-t
Eddig megkíséreltük felvázolni a magyar szélsőjobboldal frakcióit, a frakciók között dúló kicsinyes személyi torzsalkodásokat, a még csak vágyálmaikban létező hatalomért vívott intrikákat, az időnként felbukkant – és kudarcot vallott – szélsőjobboldali egységterveket. Amikor pedig Magyarország 1944. március 19-i német megszállásáról szóltunk, a bevonuló Wehrmacht- és SS-egységeket, valamint az ideküldött birodalmi hírszerzőket és a politikai kibontakozás szakembereit egy táborba soroltuk, nem mérlegelve, vajon voltak-e közöttük árnyalati különbségek vagy fontosabb eltérések.
Más forrásokból már ismeretes (a magyar történeti szakirodalom is kimutatta), hogy a Ribbentrop-Veesenmayer, azaz a Wilhelmstrasse hivatalos diplomáciai vonala mellett, vagy éppen ezt keresztezve, létezett egy Göring-Himmler-vonal is, amelynek Winkelmann tábornok, a magyarországi magasabb SS és rendőri erők führere adott súlyt.
1944. április 2-án dr. Voigt Ede, a Nyilaskeresztes Párt fő gazdasági szakértője jelentette Szálasinak:
A Hermann Göring Művek magyarországi vállalatának, az Omnipol Rt.-nek igazgatójával, Bosedla úrral évek óta állok összeköttetésben. Az Omnipol Rt. a Göring-vonal délkelet-európai fedőszerve. A Ribbentrop-vonal magyarországi vállalatát Ottó Braun vezeti. Az Omnipol Rt. és Ottó Braun vállalata között erős üzleti rivalizálás folyik, s ebből kifolyólag a Göring-Himmler-vonal nemcsak politikailag dolgozik a Ribbentrop-Braun-Veesenmayer-
A jelentésből kitűnik, hogy a Bosedla igazgatóval folytatott tárgyaláson részt vett Alfred Baubin ezredes és Paul Lehn, különleges szolgálatot teljesítő birodalmi megbízott. A mézesmadzag: A birodalomban tekintélyes körök elégedetlenek a Sztójay-kormánnyal, tisztán látják, hogy a Magyar Élet Pártjára és a Magyar Megújulás Pártjára támaszkodó kormány még félintézkedéseket sem képes tenni a magyar gazdasági életnek a totális háborúra való átállítása érdekében. Következtetés: Himmler és Göring szívesen látnák, ha egy erős, ténylegesen „népi” alapon nyugvó, totális beállítású párt és mozgalom kezébe kerülne a hatalom. Ilyennek ők egyedül a Hungarista Mozgalmat tekintik.
Mit tett erre Voigt, Szálasi bizalmi embere? Kifejtette, hogy a Hungarista Mozgalomnak a hatalomátvétel esetén megvan a kidolgozott terve, amely lehetővé tenné a zökkenőmentes totális átállítást. Megígérte, hogy még a háború alatt Magyarország – „a szövetségi viszonyból magától értetődően folyólag” [így!] – a Harmadik Birodalom rendelkezésére bocsátja minden, terményfeleslegét, „egyenértékű ellenszolgáltatás” fejében, végül kilátásba helyezte, hogy a háború után a Hungarista Mozgalom vezetése alatt álló Magyarország export- és importpolitikájában messzemenően tekintettel lesz a Harmadik Birodalom érdekeire.
Voigt testvér szólt még Szálasinak arról a dédelgetett ötletéről is, hogy nyilas hatalomátvétel esetén népszavazás útján kérdezné meg a nemzetet, egyetért-e az átmenetileg végrehajtott rendeleti intézkedésekkel és a totális hungarista államrend felépítésével, valamint szeretné elnyerni a nemzet hozzájárulását ahhoz, hogy a Szálasi-rezsim együttműködjék „a magyar népcsalád vezetése alatt a Hungarista Mozgalomban egyesült nemzetiségekkel és a baráti viszonyban levő Volksbunddal”.
A hatalomra jutás megcsillantott lehetőségétől fellelkesült Voigt testvér tehát nem fukarkodott ígéretekkel, mindazt megígérte, ami kedves lehetett a birodalmi vendégeknek – a magyar gazdasági élet totális háborús átállításától a Volksbunddal való együttműködésig.
Szálasi megjegyzés nélkül tudomásul vette Voigt jelentését. Ha helytelenítette volna Voigt testvér állásfoglalását, annak minden bizonnyal hangot ad, amint azt más esetben – a Napló tanúsága szerint – meg is tette.
Érthető, hogy a pártvezető önhittségét nem kismértékben emelte a Himmler-Göring-vonal közeledése. Ha pedig ehhez hozzátesszük a másik oldal, a Ribbentrop-Veesenmayer-féle társaság biztatásait, akkor könnyebben megérthetjük, miért növekedett napról napra a hungaristák befolyása az államapparátusban és a hadsereg tisztikarában. Szálasi és alvezérei ugyanis szóbeli propagandájukban, nem riadva vissza némi indiszkréciótól sem, alaposan kiaknázták a birodalmi „megbízottaktól” kapott tájékoztatásokat, együtt emlegetve a Sztójay-kormány átmeneti jellegéről, a végső célkitűzésről, a nyilas hatalomra jutásról szóló nézeteikkel, lehetőleg úgy, hogy a különböző forrásból származó hírek, nézetek eredetét ne lehessen könnyen felfedni.
Némi túlzással azt mondhatnánk: a Himmler-Göring-Ribbentrop-
Visszatérve az 1944. április 3-i Veesenmayer-Szálasi-
Április 3: Csia Sándor megbízást kap, hogy Vajna Gáborral együtt készítsenek elő megbeszélést a PV és a Miniszterelnök között;
Csia április 4-én délelőtt felkereste Vajna Gábor képviselőt és megbízta őt, mint Sztójay régi ismerősét, hogy a Pártvezető részére sürgős kihallgatást kérjen.
Vajna azonnal érintkezést keresett a miniszterelnökkel, aki azonban indokolt elfoglaltságára való tekintettel, csak április 6-án tudta őt fogadni. A kihallgatás alkalmával Sztójay közölte Vajnával, hogy készséggel áll Szálasi rendelkezésére, miután azonban ünnepek jönnek közbe és Németországba utazik, időpontot csak visszajövetele után, április 12-én tud megjelölni. Vajna a megállapodás szerint április 12-én jelentkezett a miniszterelnöknél, aki ez alkalommal a Szálasival való találkozás időpontját április 13-án 19 órában jelölte meg azzal, hogy Vajna előzetesen még telefonon érdeklődjön, nem jött-e valami elháríthatatlan akadály közbe.
Szálasi Ferenc április 13-án 19 órakor Csia Sándor és Vajna Gábor kíséretében megjelent a Miniszterelnökségen. Sztójay igen szívélyesen fogadta Szálasit és kíséretét, miután azonban Szálasi javaslatára a négyszemközti beszélgetés mellett döntöttek, Csia és Vajna eltávozott.
Az első Szálasi—Sztójay-megbeszélés 75 percig tartott. Szálasi a beszélgetést a következőképpen kezdte:
Szálasi: Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy lehetőséget adott erre a beszélgetésre. Jövetelemnek fő célja – és szeretném hangsúlyozni, hogy erre Veesenmayer követ úr biztatott -, hogy megkérjem önt: járjon el Horthy Kormányzó úrnál, hogy engem, mint a Hungarista Mozgalom vezérét, Őfőméltósága kihallgatáson fogadjon. Nem titkolom: 1936 óta számtalan kezdeményező lépést tettem, hogy azt elérjem, utoljára 1943. január 13-án Kállay miniszterelnök tett ígéretet a kormányzói kihallgatás elnyerésére, de ígéretét nem tartotta meg.
Sztójay: Igen, őrnagy úr, tudok ezekről a próbálkozásokról.
Szálasi: Azért is szeretnék megjelenni a Kormányzó úr előtt, hogy végső döntéseim előtt tisztázzam: az Államfő maga utasította el, vagy csak a tanácsadók, Bethlen, Keresztes-Fischer, Kállay éltek vissza az Államfő nevével. Továbbá: a megváltozott viszonyokra való tekintettel fenntartja-e Horthy Kormányzó úr elutasító, merev magatartását velem szemben, ki a magyar nemzet leghatalmasabb mozgalmának vezetője vagyok? Azt is megmondhatom, hogy további lépéseimet a Kormányzó úr magatartásától teszem függővé, de ezek természetesen akkor sem maradnak el, ha Őfőméltósága történetesen kijelentené, hogy nem hajlandó velem, a Nyilaskeresztes Párt vezetőjével, megbeszélést folytatni. Végül arra kérném önt, ha lehet, 10-14 napon belül hozzon választ számomra a Kormányzó úrtól.
Sztójay: Őrnagy úr, megígérhetem, hogy Őfőméltóságánál megteszem a szükséges lépéseket, a kért időponton belül félreérthetetlen választ fogok hozni, akármilyen legyen is az, a Kormányzó úr szavait lehetőleg szó szerint fogom visszaadni. De engedje meg, őrnagy úr, hogy megkérdezzem: mit óhajt a Kormányzó úrnál előadni?
Szálasi: Mindenekelőtt vázolni óhajtanám a Kormányzó úrnak, hogy 1935-ben a következő alapokon indítottam meg a hungarista népi mozgalmat:
1. a nemzetiszocializmus világnézet, amelynek gyakorlati beültetése egész földgömbünk életébe parancsolóan szükséges, de nem is kétséges;
2. a nemzetiszocializmusnak a magyar Nemzet gyakorlati életébe való átültetése is parancsolóan megkövetelt, de a magyar Nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi adottságainak megfelelően, tehát mint Hungarizmus;
3. a parancsolóan szükséges nemzetiszocialista kibontakozást a magyar Nemzet és az Államfő közös akaratából kell végrehajtani.
Jelenteni óhajtom továbbá őfőméltóságának, hogy 1935-től két feladatnak szenteltem minden időmet: az egyik – a magyar Nemzet megszervezése a Hungarizmus jegyében, a másik, az Államfő felé tett kezdeményezések, hogy Őfőméltóságát megnyerjem a nemzetiszocialista kibontakozás számára.
Sztójay: Kérem, kedves őrnagy úr, írja le az elmondottakat, különösen a fenti három alapelvet, és küldje el nekem Vajna Gáborral. Még valamit: örülnék, ha elmondaná őszintén, mi a véleménye a vezetésem alatt álló kormányról, az 1944. március 22-e után kialakult helyzetről?
Szálasi: A kormányt átmenetinek tartom, nem tartom nemzetiszocialistának. Ezt egyébként részletesen elmondottam a Nyilaskeresztes Párt áprilisi Nagytanácsán, ha miniszterelnök úr óhajtja, szívesen elküldöm Vajna testvérrel ezt a beszédemet is. Le kell azonban szögeznem: más a kormány, más Sztójay miniszterelnök, az ön személye mindenki előtt, kivétel nélkül, elfogadott; tudjuk, hogy ön iránt mind magyar, mind német részről bizalommal vannak, kormányának többi személyeit azonban egyáltalában nem fogadjuk el, gondolok itt Rátz Jenő miniszterelnök-helyettesre, Jaross Andor belügyminiszterre, vagy éppen Baky László belügyi államtitkárra. Ezeknek már megvolt az alkalmuk, legalábbis egyszer, hogy tudásukat, képességeiket bebizonyítsák, azonban csődöt mondottak; így bárki is képtelen nekik hitet és bizalmat előlegezni.
Sztójay: Kérem, kedves Szálasi őrnagy úr, ha ez a Nyilaskeresztes Párt hivatalos állásfoglalása a kormányommal szemben, úgy ezt is küldje meg, hogy részleteiben is áttanulmányozhassam.
Szálasi: Nagyon szívesen, miniszterelnök úr.
Sztójay: Köszönöm a beszélgetést, ismételten ígérem, hogy a Kormányzó úrnál a kihallgatás ügyében el fogok járni. Végezetül: az ígért iratokat nagyon várom, és nagyon fogok gondolkozni mindazon, amit öntől, a Pártvezetőtől hallottam.
A Pártvezető és a miniszterelnök ezzel elbúcsúzott. Szálasi – Vajna társaságában – 20 óra 30 perckor hagyta el a Miniszterelnökséget. Még aznap este megbízta Vajna „párttagtestvért”, hogy a Sztójay miniszterelnöknek ígért iratokat gyűjtse össze, egyúttal pedig tollba mondta neki a miniszterelnök számára a három „alapelv” meghatározását.
A Sándor-palotában tett látogatást a Napló a következőképpen kommentálja:
A PV igen jó benyomást kapott Sztójayról, úgy látja, hogy a miniszterelnök tényleg el fog járni ebben a sorsdöntő kérdésben, és becsületesen fogja képviselni az ügyet.
Még két bejegyzés a Naplóból – közvetlenül a Szálasi-Sztójay-beszélgetés után, az egyik Szálasi hírforrásai tekintetében nyújt némi eligazítást, a másik a Pártvezető külpolitikai koncepciójára vet fényt.
Az első bejegyzés a magyar királyi vezérkar főnöki tisztségének betöltésével és a defenzív osztály két németellenes vezetőjének ügyével foglalkozik:
– Szombathelyi vkf. elment, utódja Lakatos Géza vezérezredes lett volna, akiről a Kormányzó úgy nyilatkozott, hogy legalább egy úriember, de későbben ezt a tervet elejtették, és Vörös János altábornagyot bízták meg a vkf. teendők ellátásával – Ujszászy vezérőrnagyot és Kádár vk. ezredest valószínűen le fogják tartóztatni a németek; hűtlenségi ügyekben részes több mint valószínűen Szombathelyi volt vkf., Kállay Miklós és Fischer Ferenc is; Ujszászy és Kádár valószínűen csak eszközök voltak, és mint ilyenek, segédkezet nyújtottak arra, hogy az USA teljhatalmú megbízottait, akik ejtőernyővel ereszkedtek le Csáktornya környékén, előre meghatározott területen, gépkocsin március 17-én Budapestre szállítsák; az USA-megbízottak két rádióállomást és egy rejtjelkulcsot hoztak magukkal; felmerült a gyanú, hogy erről talán a Kormányzónak is tudomása volt Kállay Miklós révén, és hogy most Fischer Ferenc ezzel kapcsolatban mindent az államfőre fog hárítani, ami nem volna csodálatos jellemtelenségénél fogva.
Valójában nem amerikai, hanem brit ágensekről lett volna szó, s a Kállay-kormány végül nem fogadta a kétfőnyi angol delegációt. De lássuk a másik „turáni” jellegű világnézeti jegyzetet.
Április 18. Csia Sándor megbízást kapott személyesen a PV-től, hogy tisztázza a japánok felé, hogy szükség esetén, ha a német hadvezetőség szükségét látná a Duna-medence katonai kiürítésének is, a japáni hivatalos tényezők hajlandók volnának-e elvállalni Magyarország felett a védnökséget, különös tekintettel a magyar nemzetiszocialista mozgalmak párttagjainak személyét illetően is.
Ez valóban mulatságos. Menedékjog a nyilasok számára – Japánban? Vagy német megszállás helyett – japán?
*
A Ribbentrop-Veesenmayer-vonal, a megszállás első percétől, a jobboldali erők koncentrációjára törekedett. Ezt tükrözte a Sztójay-kormány összetétele is, de Veesenmayer ennél egy lépéssel tovább akart menni: a koncentrációt szerette volna kiszélesíteni a Nyilaskeresztes Párttal.
Hitler teljhatalmú megbízottját nyilvánvalóan az a cél vezette, hogy megszüntesse a jobboldali pártok torzsalkodását, persze a német háborús erőfeszítések fokozottabb támogatása érdekében.
A Napló ezekről a törekvésekről, s az ez ügyben folytatott tárgyalásokról így ír:
… Április 15-én 17 h-kor Rátz Jenő magához kérette Vajna Gábort a Miniszterelnökségre, átnyújtott neki [egy] tervezetet a jobboldali pártok összefogására nézve azzal, hogy a párt állásfoglalása egy-két napon belül történjen meg, mert sürgős a dolog; a tervezet lényege Vajna Gábor előadásában:
A MÉP, az MMP, az MNSZP és a Nyilaskeresztes Párt küldjenek ki egy bizottságot, mely rövid, de drámai hangon tartott proklamációt szerkesszen meg; ebben jelentsék ki az országnak és a Nemzetnek, hogy nagy időkre való tekintettel ezek a jobboldali pártok kimondják közös elhatározásból és akaratból önfeloszlatásukat, együttes akarattal egyetlen új pártot létesítenek, felhagyják összes párthelyiségeiket, hogy semmi se emlékeztesse őket a múltra, és új párthelyiséget rendez be az új párt, az új pártszervezkedést azonnal ilyen alapokon megindítják; az új párt számára programot is ad a tervezet, mely összevegyíti a szegedi gondolatot, a felvilágosult liberalizmust, az álnemzetiszocializmust és a hungarizmust, és kijelenti, hogy tisztában van vele, hogy nehéz volt az új párt számára a program összeállítása, de kölcsönös jóakarattal elfogadható a javasolt pártprogram, mert hiszen mindkét oldalon engedni fog kelleni a nézetekből, és áldozatokat kell hozni a Nemzet érdekében; így a tervezetet benyújtóknak igen nagy harcuk lesz, hogy oldalukon álló tömegeiknél bevezethessék a nemzetiszocialista szót és a nyilaskereszt valamilyen jelvényét és alakját, ezzel szemben viszont a Nyilaskeresztes Pártnak is meg kell hoznia áldozatait és radikális programjának radikális pontjait fel kell áldoznia az ügy érdekében; Vajna Gábor a tervezettel kapcsolatosan a következő kérdést intézte Rátz Jenő miniszterelnök-helyetteshez: el tudja-e képzelni a miniszterelnök-helyettes, hogy ezt meg lehessen csinálni.
Rátz Jenő: Nem, ő sem tartja megvalósíthatónak;
Vajna: Akkor miért akarja, mert így ezt nem lehet megcsinálni.
Rátz: Ennek dacára átadja a tervezet két példányát, sürgős választ kér egy-két napon belül.
Vajna: Választ nem adhat, mert a PV vidéken van, csak visszaérkezése után fogják neki előadni a tervezetet, és ő fog dönteni ebben az ügyben.
Vajna Gábor véleménye: az egész tervezetet Lukács Béla és báró Vay csinálhatták, hogy még a parlament összeülése előtt a pártpolitikai helyzetet tisztázhassák és a MÉP-et a hozzánőtt rendszerrel egyetemben átmenthessék;
PV döntése: a tervezetet a Párt nem veszi tudomásul; vissza kell adni, erről értesítse megfelelő módon Vajna Gábor a miniszterelnök-helyettest; az emlékiratot felírás és cím nélkül, aláírás és keltezés nélkül adta át Rátz Jenő miniszterelnök-helyettes Vajna Gábornak, egyetlen szóval nem említette, hogy ki csinálta, kinek a megbízásából, hogy hivatalosan nyújtja-e át, és egyáltalában mit akarnak vele; PV tudomásul vette Vajna Gábornak ezt a jelentését, hogy a tervezetben olyan kitétel is van, mely szerint minden eszközzel el fogják sorvasztani azokat a pártokat, akik nem akarnak részt venni ebben a jobboldali összefogásban; Vajna Gábor megjelentette még a PV-nek, hogy amikor a miniszterelnök-helyettes Vajna Gábor figyelmét erre a pontra is felhívta, ő azt válaszolta, hogy a Nyilaskeresztes Pártot fel lehet oszlatni, de a Hungarista Mozgalmat nem, ha legitim nem dolgozhat, majd illegitim fog működni, a föld alá fog menni, és innen olyan lökéseket fog kapni a kormány, melyeket alig fog kibírni; Rátz Jenő válasza erre az volt, hogy ő is így látja a helyzetet, valószínűnek tartja, hogy ez következne be …
Szálasi utasításának megfelelően Vajna április 19-én írásban közölte Rátz miniszterelnök-helyettessel az elutasító választ; a levelet személyesen adta át, a címzett, Rátz az utasítást – Vajna feljegyzése szerint – tudomásul vette.
Kilenc nappal később, 1944. április 28-án Szőllősi testvér ismét felkereste Veesenmayer követet, egyúttal főként azért, hogy megmagyarázza a Nyilaskeresztes Párt negatív állásfoglalását az egységtárgyalások ügyében. Szőllősi kifejtette: az NYKP hajlandó elfogadni a Rátz-féle elgondolást, ha a „kínálkozó partnerek megtisztulnak, kirostálják maguk közül a nem odavalókat”, azután Szálasi szívesen áll rendelkezésre egy szükségesnek látszó koalíció megteremtésére, azzal a feltétellel, hogy azt az NYKP vezeti.
Veesenmayer azzal tért ki a tervezett koalíció személyi és egyéb problémáinak megvitatása elől, hogy „az egészen embrionális állapotban van, őt majd akkor fogja érdekelni, ha már valami pozitívum kirajzolódik. Úgy látja, nem nagyon sietnek vele. Ő tehát a maga részéről is várakozó álláspontra helyezkedik”, ugyanakkor isméteken hangsúlyozta, hogy „neki a harcba és a többtermelésbe való igazi bekapcsolódás a fontos”.
Szőllősi tehát üres kézzel távozott a német követségről, semmiféle biztató ígéretet nem kapott Veesenmayertől, a Nyilaskeresztes Párt vezéreinek ez nem csekély csalódást jelentett.
SaLa
Kérjük, anyagilag támogassa a Bal-Rad-ot! – a blog nyitóoldalának jobb felső sarkában látható 
piktogrammra kattintva Pay-Pal-on
-vagy közvetlen postai úton:
Szabó Péter 2747 Törtel, Petőfi-ut. 12.
HA LEHET…- NE BORÍTÉKBAN, MERT AZ MOSTANSÁG ELVÉSZ!
A beérkező adományokról olvasóinkat a “Köszönjük”– rovatban tájékoztatjuk! balrad.hu/koszonet
Ha tetszett ez a cikk, ha egyetértesz a balrad.hu-val, oszd meg Facebookon, Twitteren, VKontakton – meg ahol csak lehetőséged van rá! De legalább LÁJKOLD! – hiszen azzal is tudsz segíteni!